Báró szentgyörgyi Müller Kálmán, teljes nevén Müller Kálmán Fülöp József Bernát (Pest, 1849. március 8. - Budapest, Józsefváros, 1926. november 4.) korának kiemelkedő orvos-sebész doktora, szülészmestere, belgyógyásza, egészségügyi szervezője és egyetemi tanára volt. Életét a magyar egészségügy fejlesztésének szentelte, és jelentős szerepet játszott a fővárosi közkórházak korszerűsítésében, valamint a közegészségügyi állapotok javításában.
Családi Háttere és Tanulmányai
Müller Kálmán Müller Bernát neves gyógyszerész szakíró és Hauschka Teréz fia volt. Apja az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt nemzetőr kapitányként szolgált, és ingyenes gyógyszerszállítója volt a honvédségnek. Tevékenységét csak 1861-ben ismerték el. Kálmán öccse, Müller László (1855-1941) diplomata, szintén jelentős közéleti szerepet töltött be.
Müller Kálmán tanulmányait Pesten és Bécsben végezte, utóbbi helyen szerezte meg sebészorvosi és szülészi okleveleit. Ezután egy ideig Bamberger tanár klinikáján dolgozott gyakornokként, helyettes segédorvosként és tanársegédként. 1873-ban saját költségén külföldi tanulmányútra indult, és különösen a párizsi és berlini egyetemet látogatta.
Orvosi Karrierjének Kezdetei
1874-ben Budapesten telepedett le gyakorló orvosként. 1874-75-ben a hasbetegségek kór- és gyógytanából magántanári képesítést szerzett. Előadásait a hasbetegség kór- és gyógytanából a Rókus-kórház hasbeteg-osztályán tartotta. 1876. május 15-én feleségül vette Heinrich Herminát, aki azonban 1877-ben, leánygyermekük születése után három hónappal elhunyt. Müller ezután már nem házasodott meg, „híres agglegényként” élte le életét.
1881-ben a barakk-kórház napidíjas főorvosa lett, 1882-ben pedig a Szent Rókus-kórházban ideiglenes főorvosi pozíciót töltött be. Az 1884/85-ös tanévben rendkívüli tanári címet és jelleget nyert el.
Szervezői és Vezetői Tevékenysége
1887-ben már a Szent Rókus és „összes fiókjainak” igazgatója volt, 1890-ben pedig az összes pesti kórház felügyelője lett. A „kórházigazgatás” vált élete legnagyobb feladatává; kiváló testületté szervezte meg a fővárosi közkórházakat. Markusovszky Lajos után a hazai egészségügy legkiemelkedőbb szervezőjévé vált.
1885-ben egyetemi tanár lett, 1889-ben az Országos Közegészségi Tanács tagjává, majd 1897-ben elnökévé választották. 1891-ben az Országos Igazságügyi Tanács tagja lett. Emellett a Műegyetemen munkaegészségtant, a jogi karon tisztiorvosi ismereteket adott elő.
Müller Kálmán számos tisztséget viselt: alelnöke volt a közegészségügyi tanácsnak, tagja az igazságügyi tanácsnak, alelnöke a budapesti gyakorló-orvosok segítő egyesületének, elnöke az országos balneológiai egyesület orvosi szakosztályának, alelnöke a tisztiorvosi vizsgák országos bizottságának. Tagja volt nagyszámú bel- és külföldi tudományos társulatnak, és több érdemrend tulajdonosa volt.
Nemzetközi Elismerés és Közéleti Szerepvállalás
Nemzetközi kongresszusok (1894, 1906 és 1909) szervezője volt, aminek elismeréseként az uralkodó bárói méltóságra emelte. 1912-ben ugyan nyugalomba vonult, de a közéletből nem távozott. A hazai közegészségügyi állapotok magasabb színvonalra emelését szorgalmazták felsőházi beszédei, így nagyban neki köszönhető, hogy a kormányzat állami feladattá nyilvánította a tuberkulózis elleni küzdelmet. 1918 után vonult vissza a közéletből.
TOTÁLIS BECSICSKULÁS: Szijjártó és a "kiváló ötletei"
Tudományos Munkássága
Müller Kálmán számos tudományos cikket publikált, többek között az Orvosi Hetilapban, a Wiener med. Wochenschriftben, az Archiv f. exp. Pathologieban, a France Médicalban és a Pester med. chir. Presseben. Munkái között szerepelnek érverésjelzési tanulmányok, cikkek az álfehérvérűségről, a Bright-kórról, belgyógyászati tanulmányok Berlinből, a heveny sárga májsorvadás eseteiről, a bélelzáródások kezeléséről, a léprepedések casuistikájáról, a vándorlépről, ideges dyspepsiáról, az Addison-kórról, a tüdőről és légzésről, a szövetközti májlobról, a visszatérő lázról, az ütérkeményedésről, a tuberkulózisról, a gyomortágulásról és az antifebrin hatásáról.
Könyveket is szerkesztett, például a "Magyar orvosok és természetvizsgálók Szombathelyen 1880. augusztus 21-27. tartott XXI. nagygyűlésének Munkálatai" című kötetet.
Válogatott Publikációk
- Érverésjelzési tanulmányok (1872, Orvosi Hetilap)
- Az álfehérvérűségről (1873, Orvosi Hetilap)
- Adatok a Bright-kór tanához és kezeléséhez (1873, Orvosi Hetilap)
- Belgyógyászati tanulmányok Berlinben (1874, Orvosi Hetilap)
- A heveny sárga májsorvadás egy esete (1874, Orvosi Hetilap)
- A bélelzáródások kezeléséhez (1874, Orvosi Hetilap)
- A léprepedések casuistikájához (1876, Orvosi Hetilap)
- A vándorlép négy esete (1876, Orvosi Hetilap)
- Ideges dyspepsia (1882, Orvosi Hetilap)
- Adat az Addison-kór tanához (1882, Orvosi Hetilap)
- A tüdőről és légzésről (1882, Orvosi Hetilap)
- Adat a szövetközti májlob tanához (1883, Orvosi Hetilap)
- A visszatérő láznak ujabban észlelt eseteiről (1883, Orvosi Hetilap)
- Az ütérkeményedésről (1883, Orvosi Hetilap)
- A tuberkulozisról (1883, Orvosi Hetilap)
- A gyomortágulás viszonyai (1884, Orvosi Hetilap)
- Az antifebrin hatásáról (1886-87, Orvosi Hetilap)
- Ideges bélbajokról (1887, Orvosi Hetilap)
- A fővárosi kórházügy jövője (1889, Orvosi Hetilap)
- Az új Rókus-kórház (1891, Orvosi Hetilap)
- A tuberculin alkalmazása körül eddig szerzett tapasztalatok (1891, Orvosi Hetilap)
Halála és Emlékezete
Müller Kálmán Fülöp 1926. november 4-én hunyt el gégerák következtében, 77 éves korában. Örök nyugalomra a Farkasréti temetőben (705-70) helyezték.
Az egészségügyi szakemberek emléke előtt tisztelegve Magyarországon 2011-től kezdődően július 1-jét, Semmelweis Ignác születésnapját, az egészségügyi dolgozók és az egészségügyben dolgozók számára munkaszüneti nappá nyilvánították, mely Semmelweis napként ismert. Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár egy alkalommal elmondta: „Ezen a napon meg kell állni egy kicsit és köszönteni azokat, akik a kiválók között is a legkiválóbbak.” Hozzátette: Magyarországon csökken a kórházi fertőzések száma, a kórházak döntő része megújult, és több mint 500 milliárd forint jutott az egészségügyi rendszer fejlesztésére az elmúlt években, szemben az azt megelőző 18 év mindössze 200 milliárdjával. Müller Kálmán Fülöp munkássága is hozzájárult ahhoz az alaphoz, amelyre a modern magyar egészségügy épülhetett, és példája ma is inspirációt jelent a területen dolgozók számára.