Fricz Tamás írásai a magyarországi politikai és társadalmi jelenségeket boncolgatják, különös tekintettel a demográfiai változásokra és a kormányzati családpolitika megítélésére. Az elemzések rávilágítanak a magyar politikai publicisztika érzelmileg túlfűtött jellegére, ahol a közelgő választások hatására egyre szélsőségesebb vélemények fogalmazódnak meg. Különösen éles vitát vált ki az antiszemitizmus kérdése és a Fidesz szerepe ebben a kontextusban, valamint a demográfiai adatok értelmezése és a családpolitika hatékonysága.
Az antiszemitizmus vádjai és Fricz Tamás kritikája
Fricz Tamás a Die Presse vendégkommentár rovatában megjelent elemzésében kifogásokat fogalmaz meg a magyarországi antiszemitizmusról alkotott képpel kapcsolatban. Három pontba szedi kritikáit:
- Cikkek hasonlósága és az alaphang: A vonatkozó cikkek feltűnően hasonlítanak egymásra mind a szóhasználatban, mind a következtetésekben, amelyek szerint a zsidóellenesség terjedőben van. A bírálatok egyedül a baloldali, illetve balliberális ellenzékre nem terjednek ki, ami azt a látszatot kelti, hogy itt a világsajtó összehangolt akciójáról van szó. Emellett az újságok többsége a neoliberalizmust képviseli.
- A Fidesz és a Jobbik összemosása: Az írások nagy része nem tesz egyértelmű különbséget a Fidesz és a Jobbik között. Orbán Viktornak folyton azt vetik a szemére, hogy nem határolódik el egyértelműen a jobboldali radikális párttól. Fricz szerint ezek az értékelések egyoldalúak és nem felelnek meg a valóságnak. A külföldi lapok célja, hogy egy kalap alá vegyék a két tömörülést, mert ily módon hatásosabban fenn lehet tartani az antiszemitizmus és a szélsőséges radikalizmus vádját. A kormányt pedig úgy lehet beállítani, mint amely veszélyt jelent egész Európa számára.
- A tények hamis beállítása: A tudósításokban gyakran hamisan állítják be a tényeket, főleg a zsidók állítólagos kivándorlását illetően. Azt sulykolják, hogy veszélyben van a magyar zsidóság, ami Fricz szerint egyáltalán nem igaz. Sőt, az EU Alapjogi Ügynöksége tavaly azt mutatta ki, hogy Magyarországon a feljegyzett antiszemita támadások száma sokkal alacsonyabb, mint más európai államokban.
A magyar politikai publicisztika polarizációja
Ahogy a jövő évi választások közelednek, úgy keményednek az álláspontok, és mind szélsőségesebb vélemények fogalmazódnak meg. Baloldalról sokak szemében úgy látszik, hogy a Fidesz súlyosan megsértette a demokráciát, a balkanizáció irányába lökte az országot, és ha megnyeri a következő választásokat, akkor itt lesz a valódi világvége. Jobboldalon viszont a kilencvenes évek elejének naiv, zavart bája helyett már tudományos szervezettséggel folyik a primitív komcsizás. A politikai marketing legújabb módszereivel tökélyre vitték a viktimizálást, azaz a politikai felelősséget az összes bajokért ügyesen áthárították az ellenfélre. A demokratizálásról szóló széles nemzetközi irodalom követése azonban egyik oldalon sem divat, ezért provincializálódnak a hazai viták. Jórészt egymásnak beszélnek a közírók, egyeseknek saját válogatott vitapartnereik vannak, akikkel versengenek az egymást vádoló szélsőséges megfogalmazásokban.
A Fidesz Erdélyben is kavart! Parászka Boróka kitálal
Demográfiai adatok és a családpolitika megítélése
Az éves demográfiai adatokra adott sajtóreakciókban jól látható a kettős mérce. Miközben a magát „függetlenobjektívnek” tituláló sajtó aggasztó, elkeserítő és lesújtó adatokról ír, addig a mögöttük meghúzódó káröröm is érzékelhető, miszerint „megbukott” a kormányzati családpolitika. Pedig a KSH gyorsjelentése nem tér ki minden részletre, de minden kapcsolódást megad ahhoz, hogy a mélyebben érdeklődők összevethessék a közölteket más mutatókkal és megvizsgálják azok időbeli alakulását is.
A szülőképes korú nők száma és a születési arány
Szülni az tud, aki egészséges nő és olyan életkorban van, amely szülésre alkalmas, és egyáltalán: megszületett. Az a tény, hogy a szülőképes korú nők száma drámaian csökkent, az ellenzéki sajtó és pártok szerint „kifogás” - holott mi sem nyilvánvalóbb, mint hogy gyermekvállalásra bátorítani csak azt lehet, aki világra jött. 2010-hez képest 273 ezerrel kevesebb szülőképes korú nő él közöttünk, mint 2010-ben. A statisztika ezt a kort szélesen határozza meg, 15-től 49 éves korig. Ez és az erre a korcsoportra vetített teljes termékenységi arányszám (TTA) elfedi azt, hogy a születések kilencven százaléka a 20-39 éves korcsoportban történik, így a születések számának alakulása döntő mértékben rajtuk múlik. Ezen korcsoportban pedig a zuhanás még drámaibb: 2010 óta 330 ezer fő. Míg a 15-49 évesek között 11, a 20-39 évesek között 23 százalékos a fogyás. Ezért joggal utalnak vissza elemzők a Bokros-csomagra, a baloldali kormány akkori programjára és politikájára, amely a 90-es években a születésszám drámai csökkenését eredményezte, miközben rekordmagasságban volt a szülőképes korú nők száma.
A családpolitikai intézkedések hatása
A családpolitikai intézkedések ösztönző hatása úgy válik mérhetővé, hogy a legaktívabb szülőképes korban, a 20-39 éves korcsoporton belül hogyan alakult a gyermekvállalás a 2011-es mélypontot követően. A kép egyértelmű: miközben 2011-től kezdve a 20-39 éves nők létszáma 22,4 százalékkal csökkent, addig a születések száma alig felével, 12 százalékkal. Akik biológiailag képesek rá és egyáltalán: megszülettek, ők továbbra is határozottan több gyermeknek adnak életet, mint 2011-ben. Vagyis az ösztönző hatás - minden ellentétes híresztelés ellenére - egyértelmű. Ennek köszönhető, hogy a TTA értéke ugyan kisebb mértékben, mint a 2021-es csúcsévben, de továbbra is határozottan a 2011-es érték felett van. Ha maradtak volna a 2011-es korcsoportos termékenységi mutatók, akkor 2024 végéig csaknem 190 ezerrel kevesebb gyermek született volna. Így kijelenthetjük: legalább kétszázezerrel több gyermek jött világra a családpolitikai támogatások bevezetésének köszönhetően.
Európai demográfiai trendek
2021-ben azonban jól látható változás történt Európában: ahol addig volt valamekkora növekedés a termékenységi rátában, ott visszaesés kezdődött, ahol pedig már korábban is csökkenés volt tapasztalható, ott ennek az üteme felgyorsult. Vagyis nem magyar, hanem össz-európai jelenségről van szó. Ezen belül a magyar visszaesés viszonylag kismértékű volt, huszonegy tagországban alakult ennél rosszabbul. Vagyis a magyar családpolitika elérte azt, hogy mérsékelje az egész Európát sújtó demográfiai lejtmenetet. Ennek okai a Covid-járvány, a háború, az energiaválság és az egymásba fonódó biztonsági kockázatok, amelyek egymást erősítve rendítették meg a biztonságos jövőbe vetett bizalmat. Márpedig a gyermekvállalási hajlandóság esetében ez az egyik legfontosabb szempont. Ebben az is benne van, hogy ha helyreáll a béke és erősödik a biztonság, akkor fordulhat a kocka.
A Fidesz Erdélyben is kavart! Parászka Boróka kitálal
A hálapénz felszámolása a szülészeteken
A hálapénz felszámolásának egyik állomása, hogy a szülészeteken is tavaly januártól hatályos a törvénymódosítás: paraszolvenciát adni és elfogadni egyformán bűncselekmény. A jogszabály világos, részletszabályok hiányában azonban sok a kérdés, főként a babák világrahozatala körül, így jelenleg a következő a helyzet: amikor egy várandós nőnél megindul a szülés és bekerül a kórházba, annál az orvosnál fogja világra hozni gyermekét, amelyik éppen aznap dolgozik/ügyel. Az intézkedés hatalmas vihart kavart, némileg joggal, hiszen az egészségügy egyik legérzékenyebb beavatkozásáról beszélünk, ahol az édesanya körülményeit tekintve talán az egyik legfontosabb tényező a biztonságérzet: nem véletlen, hogy eddig ő választotta ki, melyik az a szakember, akit a bizalmába fogad. Ugyanakkor az iparág minden szegmense visszaélt ezzel a rendszerrel, egy átlagos szülés „ára” hálapénz formájában szülésznőstül, orvosostul 250-300 ezer forint körül mozgott.
A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet (KSH NKI) legfrissebb Kohorsz '18 című vizsgálata szerint a szülő édesanyák jelentős részének nagy biztonságérzetet adott a saját szülészorvos megválasztása, ugyanakkor „azt is elismerték, hogy a szülészorvos felfogadása nem kevés pénzbe került, emiatt leginkább a kedvezőbb hátterű nők szülésénél volt jellemzőbb”. Az új szabályozás kapcsán azonban egyre több pozitív tapasztalatról számolnak be: elkezdtek úgy működni a szülészetek, ahogyan egy átlagos kórházban minden osztálynak kéne. Az orvosok nem motiváltak abban, hogy különböző minőségben lássanak el „fizetős” és „nem fizetős” beteget, így mindenki ugyanolyan színvonalú ellátást kap. A teljes körű figyelmet, szakértelmet és biztonságérzetet pedig mindenki megérdemli, aki a rendszerbe bekerül, pénztárcától függetlenül.
Fricz Tamás és a Békemenet
Fricz Tamás, a Békemenetet szervező CÖF-CÖKA alapítója szerint sorsdöntő lesz a békemenet, az elsőhöz hasonlítható, amikor az emberek azt érezték, hogy meg kell védeni az ország függetlenségét. Emlékeztetett: 2012-ben az Európai Bizottság az alaptörvényt támadta, és a médiaszabadságot, a demokráciát „féltették tőlünk”. Hozzátette, szükség volt egy első, nagy kiállásra, arra, hogy a magyar nép a jelenlétével bizonyítsa, ezek a vádak nem igazak. "Eltelt 13 év, és most soha nem látott támadás éri a magyar szuverenitást kívülről és belülről. A külső támadás olyan összehangoltnak tűnik a brüsszeli elit részéről, hogy különös fellépést kíván tőlünk. Korábban politikailag támadtak bennünket, az elmúlt hónapokban, a háború kapcsán összehangoltan támadnak bennünket politikailag, jogilag és pénzügyileg" - fogalmazott. „Mindenáron be akarnak vonni minket a háborúba, azt akarják, hogy 27. tagállamként álljunk be a többiek mellé, fogadjuk el azt a bornírt gondolatot, hogy az Európai Unió háborúban áll Ukrajna oldalán. Erre nagyon erős választ kell adni, a békemenet megmutatja, hogy az ország látható többsége meg akarja védeni az önállóságot” - mondta. Hangsúlyozta, meg kell őriznünk a szuverenitásunkat, mert Brüsszelben komolyan gondolják, hogy meg akarják szüntetni azt.
