Milyen érzéseket tapasztal a kismama a fogantatás után? A terhesség jelei és változásai

A gyermekvárás csodája már a fogantatás pillanatától elkezdődik, a test pedig szinte észrevétlenül kezdi felvenni a változás ritmusát. Az anyai szervezet gyorsan reagál a kialakuló élet jelenlétére, és már a terhesség első heteiben megkezdődik az alkalmazkodás a baba fejlődéséhez. E folyamat számos fizikai és érzelmi tünetet idézhet elő, melyek a legtöbb nő számára újak, ismeretlenek vagy meglepőek lehetnek. Ez a cikk abban kíván segíteni, hogy a terhesség korai szakasza során bekövetkező testi változásokat megértsük, és felkészüljünk a várandósság tüneteire.

Minden ember - és minden terhesség - más. Vannak, akik arról számolnak be, hogy a fogantatás pillanatától kezdve tisztában voltak vele, hogy úton van a baba, mások azonban az égvilágon semmit nem éreztek. Fontos tudni, hogy mindkettő teljesen normális, a szervezetünk ugyanis eltérően reagál a terhességre. Akár két különböző várandósság is alakulhat teljesen másképp, más tünetekkel.

A terhesség átlagosan 40 hétig tart, ezen belül is három trimesztert különböztetünk meg, melyek átlagos hosszúságát 13 hétben határozzák meg. Mindhárom trimeszterben más-más folyamatok zajlanak, így a tünetek is eltérőek az egyes időszakokban.

A fogantatás és a beágyazódás folyamata

Egy kisbaba fogantatásához számos tényező összehangolására van szükség. A természet, az emberi test pedig szerencsére nagyon gyakran képes produkálni ezt a fajta szerencsés együttállást. A teherbeesés folyamata nem magával a fogantatással kezdődik, hiszen sokféle folyamat zajlik a testben, amely lehetővé teszi annak sikerét. Kezdve a hormonális jellemzőkkel: a petesejtek és spermiumok termelését szabályozó hormonok megfelelő működése például nagyon fontos szempont.

Amennyiben megvan a szándék a teherbeesésre, az elsődleges feladat minél pontosabb képet kapni a női ciklusról. Az ovuláció időpontja azért rendkívül fontos a fogantatás szempontjából, mert ez az a folyamat, amikor az érett petesejt kijut a tüszőből, és készen áll rá, hogy megtermékenyüljön. Bár az említett petesejt általában egy napig él, mivel a hímivarsejtek több napig képesek megmaradni, ezért a megtermékenyülés esélye 4-5 nap is lehet.

A fogantatásra való felkészülést tehát érdemes időben megkezdeni: ebben nagyban segíthet az ovulációs tesztek használata és a női ciklus minél részletesebb ismerete. Emellett fontos tisztában lenni azzal, hogy az említett napokban történő gyakori szexuális együttlét nem növeli, sokkal inkább csökkenti a fogantatás esélyét, ugyanis a spermiumok minősége a minél többszöri ejakulációval romlik.

A női ciklus részét képezi, hogy mire a megtermékenyített petesejt a méhbe érkezik, abban kialakul a megvastagodott nyálkahártya, ezzel helyet biztosítva a leendő embriónak. A peteérést követően döntő jelentőségű a sikeres beágyazódás: amikor is a megtermékenyített petesejt körülbelül öt nap leforgása alatt a méh falához tapad. A beágyazódás több napig tartó folyamat, és azt a történést írja le, amikor a zigóta hozzátapad a méh falához. Ez leggyakrabban az ovulációt követő 8-10. napon történik. Amennyiben ez lezajlott, onnantól fogva megtermékenyített petesejt helyett már embrióról beszélhetünk. A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, ez a sikeres fogantatás igazán lényeges mozzanata, azonban még nem feltétlenül biztosíték a terhesség megvalósulására.

A beágyazódás után a szervezet HCG-t (humán korion-gonadotropin, terhességi hormon) szabadít fel, amely a méhlepény sejtjeiben termelődik. A terhesség első hat hetében a HCG elősegíti a terhesség fenntartásához szükséges hormonok termelődését (például progeszteron). Az anya vérkeringése a méhlepénybe szállítja a tápanyagokat, az oxigént és az antitesteket. A magzat vérkeringése a köldökzsinór erein keresztül a magzat szervezetébe szállítja a felvett anyagokat, és a méhlepénybe viszi az anyagcsere végtermékeit, amelyek innen lépnek át az anya vérébe. A méhlepény egészen a várandósság végéig táplálja a magzatot.

A terhesség korai jelei

A terhesség első jelei gyakran alig észrevehetők, különösen akkor, ha egy nő nem számít rá, hogy állapotos lehet. A terhesség korai jeleit már akár a megtermékenyülés után 5-6 nappal érzékelhetjük, bár a pár napos terhességnek általában nincsenek egyértelmű, kézzel fogható jelei.

A legelső és legismertebb jel rendszerint a menstruáció kimaradása, amit már sokan a fogantatás egyértelmű bizonyítékaként értelmeznek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a nők egynegyede tapasztal enyhe vérzést az első trimeszter alatt, ez az embrió beágyazódásának jele, és nem egyenlő a menstruációval. A pecsételés vagy az enyhe vérzés a terhesség korai jele lehet, ami a nők körülbelül egyharmadánál fordul elő. Beágyazódási vérzésnek is nevezik, és akkor következik be, amikor a megtermékenyített petesejt a méhnyálkahártyához tapad, eközben a véredények megrepednek. Ez különbözik attól a vérzéstől, amely például egy vetélésből ered, ami általában erősebb. A beágyazódási vérzés jellemzően a fogantatás után 10-14 nappal jelentkezik, közvetlenül a menstruáció esedékessége előtt vagy annak környékén.

A mellérzékenység, a mellek megnagyobbodása, feszülése szintén a legkorábbi tünetek közé tartozik - ezek a progeszteron és ösztrogén szintjének emelkedésére vezethetők vissza. A mellek ezeknek a változásoknak köszönhetően a szoptatásra készülnek fel, amelyek részben arra szolgálnak, hogy a csecsemő könnyebben megtalálja a mellbimbót a szoptatás során. Sokaknál a bimbóudvarok is megnagyobbodnak és elsötétednek, valamint az erek is jobban átlátszanak a bőrön.

A terhesség korai fázisában gyakori a fáradtság. Az első trimesztert általánosságban jellemzi, hogy a kismama a megszokottnál fáradékonyabb, többet alszik, gyakran ingadozik a hangulata és szoronghat is. A fokozott fáradékonyság a megnövekedett progeszteron altató hatása miatt jelentkezik. A szervezet óriási munkát végez a terhesség során, így nem meglepő, ha a kismama kimerültnek érzi magát. Az energiaszint sokak számára kicsit megemelkedik, visszaáll a második trimeszter során, de addig is érdemes sokat pihenni.

A reggeli rosszullét a legismertebb a terhesség tünetei közül. Már a fogantatás után 1-2 héttel megmutatkozhat, néhányan azonban egyáltalán nem tapasztalnak hányingert vagy hányást. Noha gyakran hivatkoznak reggeli rosszullétként a terhességgel érkező hányingerre, valójában sajnos nem kötődik egyetlen napszakhoz ez az állapot. Mértéke egyénenként változik, van, aki alig tapasztalja, de olyan is van, akit folyamatos rosszullétek gyötörnek. Ezért elsősorban a hormonok felelősek. A reggeli émelygést a szájban megjelenő fémes íz okozhatja.

A progeszteron nemcsak a méh és a tejmirigyek működését befolyásolja, hanem számos más szervrendszert is érint, köztük a vizeletrendszert. A progeszteron hatására fokozódik a véráramlás a vesékben, ami több vizelet termelődését eredményezi. Ez a hormon a hólyag izomzatát is érzékenyebbé teheti, így hamarabb jelentkezik a vizelési inger. A gyakori vizelési inger a hormonális változások, illetve a kismedencei vérellátás fokozódása váltja ki. Mivel a méh elkezd növekedni, hogy megfelelő környezetet biztosítson a magzat számára, egy idő után elkezdi nyomni a húgyhólyagot, ez okozza a gyakori vizelési ingert.

A terhesség nagyon korai szakaszában is jelentkezhetnek hangulatváltozások, de nem mindenkinél. Ez szintén hormonális változásoknak köszönhető, mivel a progeszteron és az ösztrogén befolyásolják a szerotonin és dopamin szintjét az agyban, amelyek a hangulatért felelősek. Fokozott érzékenység és ingerültség jelentkezhet, és a hangulat gyorsan változhat, a boldogságtól a szomorúságig. A hormonszint hirtelen változása valódi érzelmi hullámvasutat eredményez, melynek során egyszer izgatottnak, egyszer lehangoltnak, majd rémültnek érezheted magad, ami rendkívül összezavarja az embert.

A kismama ízérzése mérséklődik, a sósabb és édesebb élelmiszereket jobban kívánja, míg a csípős és savanyú dolgokat kevésbé vagy egyáltalán nem. Különböző szagokkal szemben is megnőhet az érzékenység. Nagyon gyakori jelenség, hogy a várandós nők fokozottan érzékenyek lesznek a különböző szagokra, ami a hormonális változásoknak köszönhető. Az ösztrogén és a progeszteron hormonok szintjének emelkedése befolyásolhatja a szaglóreceptorokat, így egyes szagok erősebbnek és kellemetlenebbnek hatnak. Egyes elméletek szerint a fokozott szagérzékenység védőmechanizmus lehet, amely segít a várandós anyának elkerülni azokat az ételeket vagy anyagokat, amelyek károsak lehetnek a fejlődő magzatra.

Puffadás és székrekedés is meglehetősen gyakori a terhesség alatt. Ismét a hormonok a bűnösök. A megemelkedett progeszteronszint hatására a belekben lelassulnak az izom-összehúzódások, amelyek általában az élelmiszerek emésztőrendszeren való áthaladását segítik. Amennyiben ez nem tud megvalósulni, ez pedig gyomorégéshez, emésztési zavarokhoz, székrekedéshez, valamint gézképződéshez vezethet. Gyomorégés mellett epepangás is kialakulhat, valamint megnő az epekövesség eshetősége is.

A méhnyaknyák változása: a pár napos terhesség tünete is lehet a hüvelyváladék mennyiségének növekedése.

Fejfájás: a vérszegénység, valamint a kevés folyadékbevitel jele is lehet a fejfájás a terhesség korai szakaszában.

Mikor érdemes terhességi tesztet csinálni?

A terhességi tesztek egy nagyon jó lehetőséget kínálnak arra, hogy mielőbb megtudjuk a jó hírt a saját otthonunk falai között. Azonban érdemes szem előtt tartani, hogy míg a pozitív eredmény biztosan valós tényt jelez, addig a negatív teszt könnyen tévútra vezethet. Alapvetően akkor érdemes tesztelni, ha elmarad a menstruáció. A megtermékenyített petesejt az egyesülés után néhány órával osztódni kezd, majd a petevezetéken keresztül elindul a méh irányába. A fogantatás után körülbelül 2 héttel, amikor elmarad a menstruáció, és már a terhességi tesztünk is nagy eséllyel pozitív, nem 2, hanem 4 hetes terhesnek számítunk. A terhességi tesztek a HCG hormon jelenlétét mutatják ki pozitív eredmény esetén. A várandósság negyedik hetében azonban az értéke még mindig túl alacsony ahhoz, hogy a terhességet biztosan meg lehessen állapítani. Az érzékenyebb tesztekkel lehet próbálkozni a menstruációt megelőző napokban is, de nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogy ilyenkor a negatív eredmény még egyáltalán nem biztos.

A béta HCG a beágyazódást követően kezd el termelődni, ami a fogantatás után átlagosan 7-10 nappal következik be. A beágyazódásig a szervezetünk gyakorlatilag „nem tud róla”, hogy terhesek vagyunk, mivel nem termelődik HCG, így klasszikus terhességi tüneteket sem érezhetünk. Onnantól kezdve viszont, hogy az embrió beágyazódott, már bármikor tapasztalhatunk furcsaságokat.

A tünetekből lehetetlen biztosan megállapítani a terhességet. Bár sokaknak ez a várakozás életük leghosszabb néhány hete, az elmaradt menstruáció és a pozitív terhességi teszt az, ami közel biztosat tud mondani. Teljesen biztosat pedig a nőgyógyász által végzett ultrahangvizsgálat, amit normál esetben elég a 6. héten elvégezni.

A terhesség első trimesztere (1-13. hét)

Az első trimeszter sokak számára jelent kihívást, de ez teljesen normális, hiszen ilyenkor számos fizikai és érzelmi változáson kell átesni. Ebben az időszakban a hormonszint egészen megváltozik a korábbihoz képest, ami az érzelmeket is nagyban befolyásolja, éppen ezért az ellentétes érzelmekkel sincs baj. Az idegrendszeri és hormonális változások hatással vannak a szív-, ér- és emésztőrendszerre is.

Mi történik a kismamával?

• Hormonális változások: Az ösztrogén és a progeszteron szintjének drasztikus emelkedése nem csupán tüneteket idéz elő, hanem előkészíti a méhnyálkahártyát, támogatja a placenta kialakulását, és védi a magzatot a külső behatásoktól. Egyes hormonokból több, míg másokból kevesebb termelődik, de ekkor már a méhlepény is állít elő hormonokat. Bár a T3, T4 és TSH szint nem változik, ennek ellenére a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy is megnő. Utóbbi prolaktinból és növekedési hormonból a szokásosnál többet termel.
• Súlygyarapodás: Általában 1-2 kilogramm hízás tapasztalható, elsősorban a placenta, a mellek, a méh és a plusz vér súlya miatt. Azoknál, akiknél gyakoriak a rosszullétek, a kezdeti súlygyarapodás kevesebb is lehet.
• Vérnyomás és pulzus: Enyhén csökkenhet a vérnyomás a hormonok ingadozása és a keringés változásai miatt. A pulzustérfogat növekedése miatt nő a perctérfogat is, egészen a 7. hónapig. A perctérfogat emelkedése hozzájárul a magzat és a méh vérellátásának fedezéséhez. A várandósság során a szív sokkal intenzívebben dolgozik, emiatt akár szívzörej is jelentkezhet. A keringő vér mennyisége 50 százalékkal nő.
• Emésztőrendszeri változások: A szokásosnál több nyál termelődik, aminek az összetétele is változik, ez pedig különböző szájüregproblémákat okozhat, mint például fogszuvasodás vagy különböző ínybetegségek. A gyomor és a bél lassabban mozog, ezáltal a táplálék felszívódásának üteme is csökken, és ezek együtt gyakori székrekedést okozhatnak, a székrekedés pedig aranyeret.
• Szag- és ízérzékenység: Kifinomultabbá válhat a szaglás és az ízlelés.
• Bőr és haj: A hormonok hatására termelődő extra faggyú pattanások kialakulásához vezethet, de sokan tapasztalják, hogy a bőrük rózsaszínesebbé, fényesebbé válik, ezt szokás terhességi ragyogásnak is hívni, hátterében pedig a fokozott vérkeringés áll. A haj dúsabbá, fényesebbé válhat, ám előfordulhat fokozott hajhullás is.
• Érzelmi állapot: A hormonális változások valódi érzelmi hullámvasutat eredményeznek.

Mi történik a magzattal?

1. Megtermékenyítés: A megtermékenyített petesejt az egyesülés után néhány órával osztódni kezd, majd a petevezetéken keresztül elindul a méh irányába.
2. Beágyazódás: Körülbelül két héttel a megtermékenyülést követően az immár szedercsíra állapotú magzat beágyazódik a méhfal nyálkahártyájába. A beágyazódás a megtermékenyülés utáni 12. napon fejeződik be.
3. Gyors fejlődés: A harmadik hét végére a sejtjei két irányba fejlődnek; az egyikből kialakul az embrió, a másikból pedig a köldökzsinór, a magzatburok, valamint a méhlepény. Kialakul a magzatvíz zsák, a placenta, a köldökzsinór.
4. Második hónap (5-8. hét): Az ötödik héten már 2mm-es a baba, elkezd kifejlődni a gerinc, az agy, az izmok, a csontok és a szív. A hatodik héttől a magzat szíve verni kezd és megjelennek a végtagkezdemények, fejlődik a nyak és az agy. A hetedik héttől az arcon felismerhetővé válnak az orrnyílások, az ajkak és a szemek is áttűnnek a bőr alól. Ekkorra a baba már fél centiméteres és szíve 145-ször ver percenként. A hónap végére minden fő szerv megvan, bár még nincsenek teljesen kifejlődve. Kivehetőek a kéz- és lábujjak, kialakul az orrhegy. Ekkorra másfél gramm a súlya és 1,2 centiméter a fejtetőtől a farokcsontig. A nyolcadik héttel véget ér az embrionális szakasz.
5. Harmadik hónap (9-13. hét): A kilencedik héten már 2-2,5 centiméteresre nő a baba, az ujjak hosszabbodnak. Már kifejlődtek a szemek, szemhéjak, láthatóak a fülkagyló vonalai. A tizedik hétre teljesen kifejlődik a köldökzsinór és az összes (20) tejfog kezdeménye megjelenik az állkapocsban. Ekkorra a magzat eléri a 2,8 centimétert és a 13 grammot. A tizenegyedik hétre kifejlődik a gerincoszlop, valamint minden lényeges szerv. Ilyenkor már jellemzően meg lehet állapítani a baba nemét. Az első trimeszter végére a szerveknek már csak növekedni kell. Bár még nem igazán lehet érezni, a magzat sokat mozog, forgolódik. Ekkorra az agy és a hangszalagok is kifejlődtek.

Fontos tennivalók és kerülendő dolgok az első trimeszterben

Az első trimeszter kritikus fejlődési időszak, ezért fontos minden olyan tényezőt kizárni, amely veszélyeztetheti a magzatot. A tudatos felkészülés, a hiteles információk és a megalapozott kismama tanácsok segítenek abban, hogy a nők magabiztosan és kiegyensúlyozottan élhessék meg az első trimeszter változásait. Az első trimeszter tele van kérdésekkel és bizonytalansággal, ezért fontos, hogy megfelelő útmutatást kapjunk arról, mire kell figyelni, illetve mit nem szabad csinálni a terhesség ezen szakaszában.

Mit tegyünk?

• Vizsgálatok: Vegyünk részt a kötelező vizsgálatokon. A terhességi vizsgálatokat mindenképp komolyan kell venni, hiszen fontos, hogy minden fejlődés, változás megfelelően monitorozva legyen. A várandósgondozást nőgyógyász szakorvos, a szülésznő, a háziorvos és a védőnő együtt végzi. A várandósgondozást és a szükséges vizsgálatok menetét a 26/2014. (IV.8.) EMMI rendelet szabályozza. A szűrővizsgálatok az első három trimeszterben megoszlanak.
• Életmód: Legyünk aktívak, tartsuk fenn az egészséges táplálkozást, pihenjünk sokat és igyunk elegendő vizet. A tápanyagok pótlása kiemelten fontos, a folsavat azonnal érdemes elkezdeni szedni, ahogy felmerül a gyermekvállalás szándéka. A C-, E-, B-vitaminok, valamint a folsav fontos étrendkiegészítők lehetnek, hiszen ezek mind segítik az embrió megtapadását.

Mit kerüljünk?

• Káros szenvedélyek: Cigaretta, drog és alkohol fogyasztása rendkívül káros a magzatra.
• Extrém sportok: Kerüljük a kontakt sportokat és minden olyan tevékenységet, ahol megsérülhetünk.
• Forró vizes helyek: Jacuzzi és szauna veszélyeztetheti a kismamát a túlmelegedés és kiszáradás kockázata miatt.
• Bizonyos ételek: Kerüljük a nyers halat (sushi), nem pasztörizált tejtermékeket, alulsütött és feldolgozott húsokat, nyers tojást.
• Koffein: A kávé fogyasztása nem tilos, de figyeljünk a mértékletességre.

A terhesség második trimesztere (14-26. hét)

A második trimeszterre a legtöbb nemkívánatos tünet, mint például a reggeli rosszullétek, elmúlnak. Az első trimeszterrel ellentétben a vérnyomás és a pulzus emelkedhet. A reflux kialakulásának lehetősége megnő, mert a folyamatosan növekedő méh feljebb nyomhatja a gyomrot. A székrekedés veszélye továbbra is fennáll, ezért is fontos sok folyadékot fogyasztani és több rostos élelmiszert.

A méh növekedése hatással van a húgyutakra is. Nyomhatja a húgyhólyagot, ezáltal gyakoribbá válik a vizelési inger. A méh mellett a vese nagysága is nő, így a kiválasztási képessége is fokozódik, ezenkívül több cukrot választ ki, ami hozzájárulhat a húgyúti fertőzések kialakulásának gyakoriságához.

A második trimeszterben jelennek meg először a bőrt érintő változások, többek között a terhességi lilás csíkok (striák), leginkább a hason. Emellett jellemző egyes felületek sötétebbé válása, mint például a mellbimbó vagy a végbél bőre, de az anyajegyek is pigmentáltabbak lehetnek a megszokottnál.

A kismamák ekkorra elkezdenek hátfájástól szenvedni, és azon sem kell csodálkozni, hogy egyre feledékenyebbek. Ami azonban jó hír, hogy a 16. héttől a kismama már érzi a magzat mozgását.

A terhesség harmadik trimesztere (27-40. hét)

A harmadik trimeszterre jellemző, hogy a második trimeszteri változások, tünetek, fokozódnak, de leginkább a megnövekedett méh okoz problémákat. A vérnyomás és a pulzus továbbra is emelkedett lehet, ezért fontos a rendszeres monitorozás. A terhességi magas vérnyomás az egyik leggyakrabban jelentkező várandóssággal járó betegség.

A várandósság során a baba növekedése miatt a kismama mellkasa is nő, a baba feljebb nyomja a rekeszizmokat, ezért a légzés leginkább a bordaközi izmokkal történik. Várandósság során a szervezet fehérje- és ásványianyag-szintje csökken, hiszen a magzatnak is szüksége van ezekre a növekedéshez. Ezzel ellentétben emelkedhet a vérzsírok szintje, valamint inzulinrezisztencia is kialakulhat.

A terhesség természetesen hatással van a vázizomrendszerre is: a kismama súlypontja a méh növekedése miatt megváltozik, ami derékgörbületet, derékfájást okozhat. További probléma, hogy a csontok kalciumszintje csökken, ezért gyakrabban fordulhatnak elő sérülések, akár a lazább ízületi szalagok miatt is, illetve izomgörcsök is jelentkezhetnek a vádliban.

A vérképzőrendszer is felkészíti a kismamát a szülés során bekövetkező vérveszteségre, ami nagyjából fél liter: a vér és a plazma térfogata nő, több vörösvértest és fehérvérsejt termelődik (míg a hemoglobinok és hematokritok szintje csökken), de ezek szükségesek a magzat és a méh vérellátásához is. Nem egy kismamával előfordul, hogy a kézdagadás és a folyadék-visszatartás miatt carpalis alagút szindróma, a felső végtagok idegeinek gyakori rendellenessége alakul ki. Olyan panaszok hívhatják fel rá a figyelmet, mint a kéz zsibbadása, bizsergése.

A harmadik trimeszter közeledtével az alvás már nem olyan könnyű, egyrészt a nagy pocak miatt, másrészt a lábfájdalom és a gyakori vizelési inger okán. Ha a hát- és lábfájdalom nem lenne elég, sok kismamánál aranyér alakul ki. Mivel már nagyon közeledik a szülés időpontja, a kismama egyre fáradtabbnak érzi magát, egyre kevésbé tud kényelmesen mozogni. Bizonyos esetekben ráadásul symphysis pubis diszfunkció (SPD) alakul ki, ami a szeméremcsont ízületének fellazulását jelenti.

Mivel a kismama teste felkészült a szoptatásra, észreveheti, hogy a melléből sárgás színű kolosztrum, azaz előtej bukkan fel, amely már közvetlenül szülés után a kisbaba rendelkezésére áll. A várandósság 30. hete után válnak jelentőssé az úgynevezett Braxton-Hicks összehúzódások, vagy jóslófájások. Az összehúzódás a méh tetejéről indul, lefelé halad és menstruációs fájdalomhoz hasonló érzéssel jár. Egyeseknél az alhasban, másoknál a medencében, a combok környékén csúcsosodik ki. A kicsi egyre nagyobb, következésképpen továbbra is nyomja a belső szerveket. A Braxton-Hicks összehúzódások egyre gyakoribbak, bár arra azért figyelni kell, nehogy összekeverjük azokat a szülés idejét jelző fájásokkal.

A várandósság utolsó heteiben a has „leszáll”, hiszen a magzat pozíciója megváltozik: a feje lejjebb kerül a medencébe, a szülőcsatorna közelében helyezkedik el. A baba új helyzete a hasi, kismedencei területen kellemetlenségeket okozhat. A 37. és 38. hét környékén a kismama testéből távozik egy kocsonyás-nyálkás állagú anyag, a nyákdugó. A terhesség során a méhnyakat ez a nyákdugó védi, feladata, hogy megvédje a magzatot a fertőzésektől. A szülés korai jelei a magzatvíz elfolyása, a rendszeres összehúzódások, a kismedencei nyomás, a tompa hátfájás és a nyugtalanság érzése. Bizonyos várandóssági tünetek mindaddig fennállnak - mint például az álmatlanság, egyes testrészek duzzanata, gyakori vizelési inger -, ameddig meg nem születik a kicsi.

tags: #fogantatas #ztan #miket #erez #a #kismama