A Maslow-féle szükséglet piramisáról szinte már mindenki hallott és tudja, hogy ennek legfőbb alapja a létfenntartáshoz szükséges alapvető dolgok - élelem, víz, menedék, szex, stb. - utána biztonság és a stabilitás. Mit jelent számunkra a biztonság, zárt ajtókat, vagy olyan közösséget, ahol jól érzem magam? Miért teljesítünk sokkal rosszabbul egy szorongatott helyzetben, mint amikor szabadon, „pszichológiai biztonságban” vagyunk?
A Google fejlesztő csapatainál mért kísérlet azt támasztotta alá, hogy toronymagasan azok tudnak a legkreatívabbak és leghatékonyabbak lenni, akik a team munkában jól és pszichológiai biztonságban érzik magukat - hangozott el a minap szervezett Educatio Reloaded finn konferencián, ahol társadalmi és oktatási jó gyakorlatokból is volt bőven.
A finnek kollaboratív (együttműködő) tanulási modelljének zsenialitása abban rejlik, hogy senki nem kötődik a másikhoz, nincs alá-fölérendeltségi viszony, de mindenki mindenben segíthet a másiknak. A sokszínűség előnyeit keresi és a mindenki mindenkitől tanul elvét követi. Vajon hol marad Magyarországon az elfogadás, az odafordulás, a bizalom?
Miért évszámokra és képletekre tanítjuk a gyermekeinket, amikből a javarésze jól optimalizált keresés után kb. fél másodperc alatt elérhető az interneten. A finn nép 25 éves oktatási reformja vége felé jár, még nem végeztek saját bevallásuk szerint, de szeretném, ha nálunk is csak ennyire fejeződne be a munka.
Nemzetközi szinten a második legboldogabb, megelégedettebb nemzet, ahol a diákok csoportban, projekteken dolgoznak, saját időbeosztással és motivációval.
Pekka Peura innovatív matek-fizika szakos finn oktatás kutató, startup-okat összefogó „megújító” új tanulási módszertanában a diákoknak nem egyik óráról a másikra adott házi feladatot, hanem 7 hétre. Ez inkább közös, órai munka és házi feladat keveréke volt. Arra volt kíváncsi, hogy a gyerekek miként tudnak ezzel a nagy anyaggal és határidővel gazdálkodni, és kiderült, hogy sokkal jobban, mint a következő órára muszájból elkészített feladattal. Hiszen - ahogy Ő fogalmazott - a belső motiváció, a tanulás iránti vágy hajtja Őket, ha kellett hagyta, hogy segítsenek egymásnak, tulajdonképpen nem volt megkötés. Mindenki elkészítette a projektet és sokkal őszintébb odafordulással, érdeklődéssel, mint addig bármikor. Miért is?
Ne fürkésszük a furcsaságot, a másságot, ne pletykálkodjunk, ne ártsunk, hanem a szavak és a szív erejével forduljunk egymáshoz, mert akkor elégedettek és boldogabbak leszünk.
A finn védőnői rendszer
A pozitív terhességi teszt (és a vele járó örömtánc) után az első lépés a védőnői szolgálat felhívása, hogy bekerüljön a kismama a finn terhesgondozási rendszerbe. Fontos, hogy a saját városunk központi számát hívjuk - ne úgy, mint én, aki először véletlenül a helsinki számot hívtam espoói lakosként… Kedves volt nagyon a hölgy, gratulált is a kisbabához, majd jelezte, hogy ezt a hírt az espoói kollégával is osszam meg… Miután sikerült a megfelelő számon bejelentkezni, egyeztettük az első időpontot, ami normál esetben személyes találkozót jelentene, de járványidőszakban telefon/video chat formában tud megvalósulni. Ez nem okozott nehézséget, legalább nem kellett kimozdulni, és a reggeli kávé mellett tudtam válaszolni az összes kérdésre, egyben feltenni a sajátjaimat.
Megkaptam a beutalókat az online rendszeren keresztül, azokkal le tudtam foglalni a 10. hétre egy laborvizsgálatot, a 12. hétre pedig az első ultrahangot (a magyar gyakorlattal ellentétben itt nincs „nulladik ultrahangvizsgálat”, csak indokolt esetben). A labor- és ultrahangos vizsgálati eredményeket együttesen kiértékelték, és néhány napon belül megkaptuk a hivatalos értesítést, hogy minden érték megfelelő. Ekkor mondtuk el a családnak és a közeli barátoknak a nagy hírt, hogy velünk együtt örülhessenek. Ez az otthoniak esetében videohívással történt, és akkor nagyon hiányzott, hogy megölelhessük egymást, de nem tudtunk hazautazni a vírushelyzet miatt.
A terhesség 15. hetében találkoztunk először személyesen a védőnővel, majd 2 héttel később orvosi vizsgálat is volt. Természetesen, ha bármi probléma merült volna fel, akkor lettek volna korábban további vizsgálatok is, nekünk szerencsére minden rendben ment. A rendszer úgy van kitalálva, hogy a terhesség alatt végig, majd a szülés után is ugyanaz a védőnő foglalkozzon a kismamával, illetve a kisbabával. Ez nálunk nem így alakult, részben a nyári helyettesítések és időpont változtatások miatt, részben azért, mert közben Espoóból Vantaába költöztünk, így másik város terhesgondozása alá kerültünk. Végül szinte minden alkalommal máshoz volt időpontunk, de ez semmilyen problémát nem jelentett.
Nagyon vártuk a 20. heti ultrahang vizsgálatot, addigra feloldották a korlátozások egy részét, így a férjemmel együtt mehettünk megnézni a növekvő babánkat. Nagyon tetszett, hogy sorban mindent megmutatott az orvos, elmondta, hogy mikor mit látunk a képernyőn.
Az 5 hónap körüli (154 nap letelte utáni) védőnői időpontot minden finnországi kismama nagyon várja, mert akkor állítanak ki egy igazolást arról, hogy a kismama részt vesz a terhesgondozáson, és az az igazolás szükséges ahhoz, hogy az ún. „anyasági támogatást” lehessen igényelni, amelyet a magyar cikkek „finn babadobozként” szoktak emlegetni. Ez egy nagyméretű doboz babaruhával, babaágyneművel és mindenféle babaápolási kellékkel, valamint anyukának tisztasági szerekkel. A babadobozt 1938 óta osztják ki, eredetileg a kisjövedelmű családok kapták csak, de 1949 óta minden kismamának jár, aki legalább fél éve Finnországban lakik. Bevezetésének célja az volt, hogy a csökkentsék a gyermekágyi halálozást, és rendszeres orvosi/védőnői felügyelet alatt legyenek a várandós anyukák. Ha valaki úgy érzi, hogy nem segítség neki a doboz, akkor kérhető pénzbeli juttatás is helyette, ami jelenleg 170 euró, noha a csomag tartalmának értéke jóval meghaladja azt.
Minden évben az igényeknek megfelelően változnak a ruhadarabok, a kiosztásért felelős KELA (a finn társadalombiztosító) megszavaztatja például a csomagba kerülő hálózsák mintáját, figyelembe veszi a beérkező visszajelzéseket, majd több különböző gyártótól rendeli meg az egyes darabokat, így biztosított a beszállítók közötti verseny és a csomag gazdaságossága. Minden évben tavasszal mutatják be az új dobozt, amelyet az előző évi készlet elfogyása után kezdenek el küldeni. Évente nagyjából 30 ezren választják a dobozt, míg 20 ezren a pénzbeli támogatást. Maga a doboz is díszes, az aktuális modellt 2017-ben tervezte Ilona Partanen a KELA által meghirdetett versenyre, amelyen fiatal tervezők vehettek részt a “babadoboz” hagyományának 80. évfordulóját ünnepelve. Áfonyatej a design neve, és Partanen a tervezéskor saját gyermekkorából merített ihletet.
A 9 hónapos várakozás leteltéhez közeledve ideje elgondolkodni, melyik kórházban is szeretne szülni az ember lánya. Nekem, mint fővárosi régióban élőnek hivatalosan négy választási lehetőségem volt: Naistenklinikka (Női klinika) Helsinkiben, illetve az espoói, hyvinkääi vagy lohjai kórházak valamelyike. Nekünk gyarkolatban persze ez leginkább Helsinki és Espoo közötti döntés volt a közelségük miatt (26 és 36 km-es táv a házunktól), a másik kettő akkor került volna szóba, ha éppen mindkét közelebbi kórház szülészete tele van. Ez néha előfordulhat, de reméltük, hogy nem kell majd 40 vagy éppen 80 km-re autózni, amikor elindul a baba. (A költözés előtt mindössze 5 km-re laktunk az espooi kórháztól, akkor gondolkodni sem kellett volna, hogy melyiket szeretnénk.) Mindegyik kórházról jókat olvastam a fórumokon, mindenhol magas színvonalú az ellátás, így végül a legközelebbi, helsinki kórházat hívtam amikor elfolyt a magzatvíz, és szerencsére tudtak is fogadni. Ezt további előny, hogy így a magyar születési anyakönyvi kivonaton is Helsinki szerepel, legalább nem kell otthon sem magyarázni, hol született. (Hiába Espoo a második legnagyobb lélekszámú város Finnországban, azt otthon nem szokták ismerni.)
Itt nem létezik fogadott orvos, az éppen műszakban lévő személyzet segíti világra a babát, így nem kell azon aggódni, hogy a választott orvos mikor van szabadságon stb. Egészséges anya és magzat esetén, amikor komplikációmentes szülés „várható”, nagyon sokáig bába van csak bent, az orvos csak az utolsó, ún. kitolási szakaszánál van jelen, illetve ha szükséges, és az anya kéri, akkor természetesen aneszteziológus gondoskodik a gyógyszeres fájdalomcsillapításról. Rögtön érkezéskor jeleztem, hogy vízben szeretnék vajúdni, így olyan szülőszobát kaptunk, amelyben egy hatalmas kád volt. Végig azt éreztem, hogy nagyon figyeltek rám/ránk, maximálisan igyekeztek olyan környezetet biztosítani, hogy az egész a lehető legjobb élmény legyen. Elég sokat voltunk bent a kórházban, mert a magzatvíz elfolyása után nem indult meg azonnal a szülés, így elég sok bábával, orvossal és nővérrel találkoztunk a többszöri műszakváltás miatt, de mindenki nagyon kedves és támogató volt. A férjem minden percben ott lehetett velem, és amikor végre magunkhoz ölelhettük a kislányunkat, azt is családi pillanatként élhettük meg, ugyanis a bábák szinte észrevétlenül, a háttérben végezték a dolgukat. Utána családi szobát kaphattunk, ahol az első 2,5 napunkat hármasban tölthettük el, persze folyamatos felügyelet mellett. Rendszeresen jöttek vizsgálni a picit, ellenőrizték hogy tud-e enni és az én gyógyulásomat is. A kórházból is azután engedtek csak ki, hogy az értünk felelő nővérrel átbeszéltük a szülést, kértek visszajelzést, tudni akarták, hogy hogyan éltem meg az egészet, értettem-e, hogy mit mikor és miért csináltak, maradt-e bennem kérdés. Nagyon jól esett, hogy nem csak a testi, hanem a lelki jóllétem is érdekelte őket.
A finn rendszer úgy van felépítve, hogy van nagyjából 4 fizetett hónapnyi „gyes”, amely az anyának jár, és a kiírt dátum előtt 30-50 nappal kezdheti meg. Erre az időszakra emelt összeg, a fizetés nagyjából 90%-a jár neki. Vannak olyan munkáltatók, akik erre az időszakra vagy egy részére is teljes fizetést és egyéb juttatásokat biztosítanak az anyának, ez esetben a társadalombiztosító (KELA) a munkáltatónak fizet. Van ezen túl egy 9 hetes fizetett szabadság, amelyet csak az apa vehet ki; ha nem teszi, elvész. Az ún. szülői fizetett szabadság fél évre szól, és a szülők szabadon dönthetik el, hogy melyikük veszi ki, illetve bizonyos szabályok alapján meg is oszthatják. Mi úgy döntöttünk a férjemmel, hogy a gyermekünk féléves koráig én maradok otthon, majd a szülői szabadság utolsó három hónapját 50-50% arányban megosztjuk egymás közt: ő délelőtt dolgozik, én pedig délután, így mindkettőnknek jut „aktív babázás”, és munka szempontjából is ez a legmegfelelőbb mindkettőnknek. A férjem vállalkozó, és teljesen nem hagyhatja ott a munkáját, mert számítanak rá az ügyfelei.
A gyermek nagyjából 9 hónapos, amikor véget ér a szülői szabadság. Ekkor kivehető például az apai szabadság, vagy az összegyűlt fizetett éves szabadság (ami „gyes” alatt is gyűlik aktív munkaviszony esetén), amennyiben a munkáltatóval így egyezik meg a szülő. Sok gyermek ilyentájt kezd bölcsődébe járni, hacsak nem döntenek úgy a szülők, hogy egyikük hosszú távon otthon marad. Utóbbira is van lehetőség: a gyermek 3 éves koráig igényelhető támogatás erre a fizetés nélküli időszakra, ám ez elég alacsony összegű, ezért a szülők többsége visszatér a munkaerőpiacra. Természetesen itt is vannak nagycsaládosok, ahol rövid időközökkel több gyermek születik, így az anya évekig folyamatosan otthon lehet a mindenkori legkisebb révén szabadságon, közben pedig a nagyobbakat is otthon gondozza. Ez 7 éves korig megtehető, onnantól van tankötelesség. Az iskola speciális esetben 6 vagy 8 évesen is megkezdhető, ha orvosilag indokolt. A gyermekes családoknak családi pótlék is jár, a gyermek 17.
Az anyai/apai/szülői szabadság után, ha mindkét szülő dolgozik, a gyermek óvodába kerül. Itt nincs különválasztva a bölcsőde és az óvoda, hanem egy intézményen belül vannak különböző korcsoportok. Elég sok lehetőség közül válogathat a szülő: vannak állami és magánóvodák, és azokon belül is eltérő típusok. Van ún. családi óvoda, ami azt jelenti, hogy a megfelelő óvodai szakképesítéssel rendelkező gondozó a saját otthonában vigyáz maximum négy gyermekre (köztük lehet a saját gyermeke is, a maximális létszám azonban állandó). Vannak speciális nevelési elvű, például Montessori-óvodák, de akár a nagyszülő is maradhat otthon a gyermekkel, és erre is igényelhet támogatást a család. Akármekkora legyen is a csoport, az szabályozva van, hogy egy nevelőre négy gyermek juthat. Arra is figyelnek, hogy sokat legyenek a gyerekek szabad levegőn, sokszor viszik őket kirándulni parkokba vagy erdőbe (van olyan óvoda, amelyhez saját erdő is tartozik).
Az óvodai nevelésért fizetni kell, ennek a díja a szülők jövedelmétől függő sávos rendszer szerint alakul. Magánóvoda esetén szolgáltatási kupont utal ki az önkormányzat (szintén a szülők jövedelméhez mérten) közvetlenül az óvodának, és a kupon és az ellátási díj közötti különbözetet kell a szülőnek fizetnie. Sokszor komoly várólista van az óvodákba, és elsőre nem kerül be a gyermek a szülő által választott intézménybe, de később ismét meg lehet pályázni. Figyelembe veszik a lakcím és óvoda közötti távolságot, hogy a szülőnek autóval vagy tömegközlekedéssel kell hoznia-vinnie a gyermeket, van-e már ott testvér az intézményben stb. Egy központi rendszeren keresztül kezelik a jelentkezéseket, és amint megvan, hogy melyik óvodába kerül a gyermek (amennyiben a szülő elfogadja a felajánlottat, vagy megegyezik például egy magánóvodával vagy -nevelővel), akkor külön szerződés készül az intézmény és a család között, amelyben tisztázzák az elvárásokat, a felek kötelezettségeit stb. A mi történetünk pont itt tart most: már megvan, hogy a szabadságunk letelte után melyik óvodába megy majd a világ legszebb kislánya, már csak a papírmunka van hátra.
A finn oktatási rendszer
Finnországban az oktatás 6 és 18 éves kor között kötelező. Az oktatás mindenki számára ingyenes az iskola előtti oktatástól a felsőoktatásig. A bölcsődéért, az óvodáért, illetve a felnőttképzésért azonban fizetni kell.
Az általános iskola befejezéséig a könyvek, az ebéd, illetve az iskolától távol lakók utazása is ingyenes. Középiskolában, szakiskolában vagy felsőoktatásban tanuló diákok anyagi támogatást is igényelhetnek az államtól. Az iskolai tanév általában augusztus közepén kezdődik, és június elején ér véget.
A bölcsőde és óvoda nem kötelező Finnországban, de mindenki számára elérhető. Bár ezek nem ingyenes oktatási intézmények, a díj viszonylag alacsony, és figyelembe veszi a szülők keresetét. Számos jó gyakorlatot kiemelhetünk a bölcsődei és óvodai oktatásból, mint például a pozitív pedagógia gyakorlását vagy a nevelők magas képzettségét. Azonban nem hagyhatjuk szó nélkül a jelenlegi égető kihívásokat sem. Az egyik ilyen kihívás a finn bölcsődékben és óvodákban dolgozó nevelőket érinti, akik köztudottan alacsonyabb bérezést élveznek, mint tanító, tanár vagy oktató kollégáik. Ez azért is lehet probléma, mert ahhoz, hogy valaki nevelő lehessen be kell kerülnie egy pedagógiai képzésre - ahová Finnországban csak a legjobbak jutnak be - és el kell végezniük egy alapképzést. Ha valaki mesterdiplomát is szerez, nem keres többet azoknál, akik ‘csak’ alapképzést végeztek. Egy másik fenyegető probléma a privatizáció, mely során egyre több nem állami (privát) fizetős bölcsődét és óvodát hoznak létre.
Ez az oktatás első kötelező szintje, a gyermekek 6 éves korában. A gyerekek itt tanulnak meg olyan alapvető készségeket, amelyek elengedhetetlenek az iskolakezdéshez. A játékos tanulás szerves része az iskola előtti oktatásnak. Az iskolai bevezető év során a tanulók fél napot játékos tanulással, másik felét pedig óvodában töltik. Az általános iskola 7 éves korban kezdődik, és 9 éven át tart. A diákoknak átlagosan heti 20 órájuk van, amelyek 45 percesek. Általában a tanulók a hozzájuk legközelebbi iskolába járnak, de a szülő választhat más iskolát is. Az első hat évben a diákoknak általában egy tanára van, aki így jól ismeri a tanulókat, és az igényeikhez tudja igazítani a tananyagot. Azonban gyakori a társtanítás is, mely során legalább két tanár tartja a tanórát a diákoknak, akik ezáltal több figyelmet kapnak. A finn általános oktatásnak gyenge pontjai lehetnek - pedagógus források szerint - az erőforrás és az időhiány. A minőségi oktatásról szóló jogszabályok nagy nyomást gyakorolnak a tanárokra, gyakori jelenség a túlórázás és az órákon való improvizálás. A különleges igényű tanulókat igyekeznek minél előbb felfedezni és segítséget nyújtani nekik.
Made in Finland - A finn oktatás magyar szemmel 🇫🇮｜Berecz Péter diplomafilmje
Az általános középiskolai tanulmányok általában három évig tartanak. Ez alatt a diákok nem szereznek szakmát, a magyar gimnáziumokhoz hasonló oktatás zajlik. Az általános középiskolai tanulmányok végén a diákok érettségi vizsgát tesznek. Azok, akik sikeresen teljesítik a vizsgát, egyetemen vagy alkalmazott tudományok egyetemen folytathatják tanulmányaikat.
A szakiskolai képzés általában három évig tart, aminek a végén a diákok szakmát szereznek. A szakiskolákban is folyik az általános középiskolához hasonló, általános tudást kínáló képzés, azonban a szakiskolákban a diákok speciális készségekre is szert tesznek szakmájuktól függően. A szakiskolai tanulók tanulmányaik elején egy tanár segítségével tervet készítenek, hogy milyen szakmában, milyen ütemben szeretnének tudást szerezni. A szakiskolásoknak lehetősége van gyakornoki pozícióban megszerezni a szakmához szükséges tudást, mely során fizetést kapnak.
Finnországban kétféle felsőoktatási intézmény működik, az alkalmazott tudományok egyeteme (University of applied sciences), valamint az egyetem (University). Az alkalmazott tudományok egyeteme elsősorban alkalmazott kutatásban és fejlesztésben tevékenykedik, ezzel gyakorlatiasabb képzés nyújt, amely igyekszik megfelelni a munkaerőpiac elvárásainak és tendenciáinak. Ezzel szemben az egyetemek inkább lexikális tudást kínálnak, nagy hangsúlyt fektetve a kutatásokra. Az egyetemi alapképzés 3 évig tart, míg az alkalmazott tudományok egyetemi alapképzés 3,5-4,5 év közötti időt vesz igénybe. A mesterképzés kétéves egy egyetemen.
Finnország nagyban támogatja az élethosszig tartó tanulást, így a felnőttképzések rendkívül népszerűek. A felnőttképzés rugalmas annak érdekében, hogy akár munka mellett is tanulhassanak az emberek. A képzést sokszor továbbképzési céllal veszik igénybe, illetve a munkanélküliek is gyakran képzik magukat, hogy gyorsabban visszatérhessenek a munkaerőpiacra.
A finn nép 25 éves oktatási reformja vége felé jár, még nem végeztek saját bevallásuk szerint, de szeretném, ha nálunk is csak ennyire fejeződne be a munka. Nemzetközi szinten a második legboldogabb, megelégedettebb nemzet, ahol a diákok csoportban, projekteken dolgoznak, saját időbeosztással és motivációval.
A Google fejlesztő csapatainál mért kísérlet azt támasztotta alá, hogy toronymagasan azok tudnak a legkreatívabbak és leghatékonyabbak lenni, akik a team munkában jól és pszichológiai biztonságban érzik magukat - hangozott el a minap szervezett Educatio Reloaded finn konferencián, ahol társadalmi és oktatási jó gyakorlatokból is volt bőven. A finnek kollaboratív (együttműködő) tanulási modelljének zsenialitása abban rejlik, hogy senki nem kötődik a másikhoz, nincs alá-fölérendeltségi viszony, de mindenki mindenben segíthet a másiknak. A sokszínűség előnyeit keresi és a mindenki mindenkitől tanul elvét követi.
A kurzus résztvevői több alkalommal tették fel hangsúlyosan kérdést: hogyan motiváljam a tanítványaimat? Mi a kulcs? Mi a „finn csoda”? A kurzus résztvevői nem vagy kevéssé fogadták el a válaszokat, valamilyen konkrét kulcsot kértek. A finn előadók nem mondtak többet, végső érvük ez volt: „Ha a tanár nem motivált a saját tantárgyában, akkor nem tud senkit sem motiválni.” Érdekes vita bontakozott ki, melyet egy olyan kolléga zárt le, aki eddig 3 alkalommal volt továbbképzésen Finnországban, és azt állította, hogy a finnek valóban így tanítanak, és ezekkel az eszközökkel motiválnak. Ezt a gyakorlatban is megtapasztaltuk: a délutáni foglalkozás 3 órakor véget ért, és azt a feladatot kaptuk, hogy öntevékenyen fedezzük fel sportcentrumot, és használják ki a lehetőségeket.
A magyar védőnők képzettsége más országokhoz képest kiemelkedően magas fokú és feladata széles körű. Védőnői munkát csak védőnői szakon szerzett főiskolai oklevéllel rendelkező személy végezhet. Szakmai tevékenységét elsősorban önállóan látja el, de rendszeresen kapcsolatot tart az egészségügyi, gyermekjóléti és szociális ellátórendszer szakembereivel. Szoros személyes kapcsolatot tart gondozottaival, melynek során az egyéni szükségleteknek megfelelően különböző problémáikban (egészségi, szociális, mentálhigiénés) tanácsot nyújt. A körzeti védőnő városban, falun és kistérségen dolgozik, egy adott körzet tartozik hozzá. A kórházban dolgozó védőnő az újszülött-, illetve gyermekágyas osztályon dolgozik.
1915. június 13-án Budapesten Stefánia belga királyi hercegnő védnökségével született meg az Országos Stefánia Szövetség "az anyák és csecsemők védelmére", és ennek részeként jött létre a Védőnői Szolgálat. E szervezet orvosi bizottsága elnökének, Heim Pálnak a kezdeményezésére a gondozóképzést a Stefánia Szövetség indította el a Központi Védőnőképző Iskolában 1916-ban. 1917. november 14-én kelt Ugron Gábor belügyminiszter 135 840. Életre hívták a gyermekápolónői iskolát („Heim-nővérek”). 1975-től 3 éves képzésben részesültek a tanulni vágyók, majd 1989-től főiskolai diplomás képzéssé vált. 2023. A Magyar Védőnők Egyesülete tömöríti az ország védőnőit. Továbbképzéseket szervez, valamint érdekvédelmi szervezetként felügyeli a védőnőket érintő jogszabályok megalkotását és változását.
A mostani védőnői átalakítást megelőzte másfél évvel ezelőtt a kollegiális védőnői mentorrendszer elindítása. Minden mentorunk kapcsolatban van az ő területéhez tartozó összes védőnővel. Akik nem folytatják tovább, azoknak a nagy része, 21 fő nyugdíjba megy és néhányan az egészségügy más területén folytatják tovább a munkájukat. A legfrissebb adataink szerint körülbelül 21-en hagyják el a pályát" - ismertette.
A legjelentősebb pozitívom, amit az átalakítás hozott az OKFÖ főigazgató-helyettese szerint, hogy nem csak az irányítás szakmai, hanem a munkáltatás is szakmai.
A társadalombiztosítási igazgatóság helyi képviseleténél (Kansaneläkalaitoksen Paikallistoimisto - KELA, svéd nyelvű településeken FPA, összesen kb. 400 képviselet). Az egészségbiztosítási összekötő szerv elérhetősége: Kansaneläkelaitos International Affairs Office P.O. Egészségügyi ellátás Az ellátásokat az önkormányzati egészségügyi központokban (Terveyskeskus/Hälsovardscentral) vagy praktizáló orvosnál/fogorvosnál lehet igénybe venni. Ezeken a helyeken csak az önrészt kell a betegnek megfizetnie. Valamennyi kezelés során be kell mutatni az Európai Egészségbiztosítási Kártyát. Magánorvos, vagy fogorvos által nyújtott kezelés költségeit először a betegnek kell megtérítenie.
Gyógyszer az orvos által kiállított receptre gyógyszertárakban váltható ki. A gyógyszerek árát a betegnek kell fizetnie. A recept két részből áll. A felső részét a gyógyszertár megtartja, az alsó részével igényelje a finn társadalombiztosítási igazgatóság legközelebbi kirendeltségénél, a KELA-nál a költségtérítést. Rövid idejű kezelés esetén az orvostól, vagy a kórházban térítésmentesen kaphat gyógyszert.
Szükség esetén a kezelő orvos beteg-jegyet - kórházi beutalót - állít ki. Sürgősségi esetekben közvetlenül is fordulhat a kórházakhoz az Európai Egészségbiztosítási Kártyájával. A kezelésekért az alábbi önrészt kell megfizetni: Orvosi ellátás 13,80-27,50 EUR, extra díjtétel 15 EUR összeghatárig a rendelési időn kívüli ellátásért, Fogorvosi kezelés Max. 80 EUR (18 éven aluliak számára a fogorvosi ellátás ingyenes) Betegszállítás 9,25 EUR utanként Kórházi kezelés Ambuláns kezelés esetén: - 27,50 EUR alapellátás esetén - 90,30 EUR ambuláns műtétekért Kórházi, fekvőbeteg ellátás esetén: - 32,560 EUR/nap - 18 éve aluliaknak csak évente legfeljebb 7 napra kell az összeget kifizetni.
Amennyiben bármilyen oknál fogva a magánorvosnak, vagy a fogorvosnak a kezelés teljes összegét készpénzzel kellett megfizetnie, a számláról szóló igazolást őrizze meg, és forduljon a finn társadalombiztosítási intézmény, a KELA képviseletéhez az Európai Egészségbiztosítási Kártyájával. A számláról szóló igazolás hátoldalán szereplő költségtérítésre vonatkozó kérelmet ki kell töltenie (min. a lakóhelyre, dátumra és banki elérhetőségre vonatkozó rubrikákat ki kell tölteni és alá kell írni a nyomtatványt.) A dokumentumokat postán is el lehet juttatni a helyi KELA-hoz. Ebben az esetben a Kártya fénymásolatát is elegendő elküldeni. A visszatérítés nem vonatkozik arra az esetre, ha önrészt kellett fizetnie az ellátással kapcsolatban. A kérelmet a számla kiegyenlítését követően hat hónapon belül lehet benyújtani a KELA-hoz.
Az önrész sem a finn, sem a magyar biztosító nem téríti vissza. A finn jogszabályok alapján az alábbiak szerint lehet költségtérítést igényelni: Orvosi ellátás magánorvosnál a díjtétel 60 %-a egy maximált (változó) összeghatárig Orvosi ellátás magán egészségügyi központban Önrész 13,46 EUR Egy meghatározott összeghatárig visszatéríthető az önrész 75%-ka Fogorvosi kezelés magánorvosnál a kiadások 60 %-át térítik meg egy maximált (változó) összeghatárig, fogszabályzás és fogpótlás esetén nincs térítés Gyógyszerek A gyógyszerek árát a beteg maga fizeti A gyógyszer árának 42 %-a visszatéríthető súlyos, hosszú lefolyású betegség esetében az 3 eurós önrész kivételével a fennmaradó kiadások egy maximált (változó) összeghatárig 72-100 %-a Utazási költségek A legközelebbi szolgáltatóig az útiköltség teljes összege visszaigényelhető. Mentőszállítás esetén az annak szükségességét igazoló orvosi igazolással lehet a költségeket visszaigényelni. Minden szállítás esetében önrészként 9.25 € fizetendő.
Költségtérítés az Európai Egészségbiztosítási Kártya nyomtatvány nélkül igénybe vett ellátás esetén Amennyiben nem volt Európai Egészségbiztosítási Kártya, és az ellátás költségeit saját terhére kellett, hogy igénybe vegye, a kezeléskor kiállított eredeti számlákat és a kiegyenlítésére vonatkozó igazolást a lakóhelye szerint illetékes kormányhivatalnak nyújtsa be. A költségek utólagos megtérítésére vonatkozó igény az ellátás igénybevételétől számított hat hónapon belül érvényesíthető. Ebben az esetben a kormányhivatal megkeresi a kisegítő teherviselőt, és a külföldi biztosítótól kapott információk alapján azt az összeget fizeti ki, amennyibe az ellátás a Kártya alapján került volna. Az így megtérített és a ténylegesen kifizetett összegek közötti költségkülönbözetet az ellátásban részesült személy saját maga köteles vállalni, ezt az egészségbiztosító nem téríti meg.
Abban az esetben, ha a magyar biztosított Finnországban keresőképtelenné válik, és érvényesíteni akarja magyar táppénz iránti igényét, keresőképtelenségéről igazolást kell kérnie a külföldi orvostól. A magyar táppénz folyósításának az alapja ez a külföldi orvos által kiállított keresőképtelenségi igazolás lesz.