Lengyel község története, különösen az oktatás fejlődésének szempontjából, hűen tükrözi a török hódoltság utáni újjáépítés és a későbbi magyarosítási törekvések kihívásait és sikereit. A Hunyadiak idején Tolna megyében 540 falut és 21 mezővárost tartottak nyilván, azonban a török kitakarodása után, az 1715. évi összeíráskor a megyében csak 15 település létezett. Lengyel is elpusztult. A falvakat újra kellett telepíteni.
A népiskolai oktatás kezdetei Lengyelben
Lengyel község területe abban az időben az Amadé család tulajdonát képezte. A Lengyelbe betelepült német telepesek, a pécsi püspöki vizitációk alkalmával felvett jegyzőkönyv szerint már 1723-ban „fából és sárból" imaházat (templomot) építettek, ahol gyermekeiket pap tanította a hitéletre. Az imádságok megtanulásán túl szükség volt olyan minimális ismeretkörnek a terjesztésére, amely a mindennapi életben való eligazodást elősegítette. Ezt a célt szolgálta a népiskolai oktatás bevezetése.
Mária Terézia által elrendelt népiskolai összeírásból tudjuk, hogy Tolna megyében 1701. és 1770. között 50 faluban létesült iskola. Lengyel község 1745-ben a 37. volt. A népiskola elsődleges feladata - a létesítés időszakában - a vallásoktatás volt, s mellette másodlagosan foglalkoztak az írás, olvasás és számolás oktatásával. A betelepült németek idősebbjei már magukkal hozták az írás és olvasás tudományát. Erre utalnak a magukkal hozott imádságos könyvek, melyek sok német családban az 1940-es év végéig megtalálhatók voltak.
Mivel Lengyel község teljes egészében németajkú község volt, a tanító is csak németül beszélő lehetett. A tanító az oktatásban kizárólag az egyház utasításait követhette. Az iskola épülete mindig az egyházi létesítményekhez (templom, plébánia) közel épült fel. Az első iskolaépület, melyben 1745-ben elkezdődött az oktatás, a mai Petőfi utca 75. számú ház telkén volt. Vele szemben a 70-es házszámú telken állt a templom, mellette épült később a plébánia, fölötte pedig a temető.
Az iskola épülete földből (vertfal) készült. Tetőzete nád volt. Az épületben volt egy nagyobb terem, ebben folyt az oktatás. Ablakai nagyon kicsinyek voltak. Benne körbe helyezték el a padokat. Volt egy szekrény a tanulók könyveinek, valamint az oskolamester iratainak az elhelyezésére. Az iskolában tanítás csak télen volt. A megjelenés nem volt kötelező, aki akart elment az iskolába, aki nem akart, az nem. Ennek tudható be - a korabeli összeírások alapján -, hogy Lengyel községben 1776-ban csak 16 gyermek járt iskolába.
Oktatási reformok és fejlődés
A népiskolai oktatás továbbfejlesztésében kiemelkedő jelentőségű a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis elnevezésű királyi rendelet, mely állami üggyé tette az oktatást a népiskolákban. Mária Terézia oktatási reformpolitikájának köszönhető, hogy az 1768. november 21-én kiadott főispáni utasításával elrendelte az iskolákra és iskolamesterekre vonatkozó összeírást.
Mária Terézia halála után (1780) fia, II. József került trónra. Több gazdasági reform mellett a népoktatás továbbfejlesztésére is kiadta a királyi instrukciókat. A népoktatásban kötelezővé tette a német nyelv oktatását. Ezen rendelkezést messzemenőkig betartották Lengyelben, hiszen az egész község németajkú volt. Az instrukció alapján egységes tankönyvet kellett bevezetni minden iskolában.
Az általános tankötelezettséget 6 és 12 év közötti korban állapították meg. A végzett tanulók részére vasárnaponként ismétlő foglalkozást rendeltek el. A tanköteleseket a tanítóknak és az iskola gondnokának minden szeptemberben össze kellett írni, az adatokat egyeztetni az egyházi anyakönyvek adataival és azt a plébánosnak is alá kellett írni.
Az iskola tervezésénél minden száz tanköteles fiatalra legalább 60 négyzetméteres tanterem megépítésével kellett számolni. A tantermeket el kellett látni nagy ablakokkal és kályhával. Benne egymáshoz nem túl közel padokat kellett beállítani. Jól megvilágított helyen fekete táblát kellett elhelyezni. II. József által megfogalmazott instrukciók részben érvényesülhettek Lengyelen, de azok is csak azután, miután önálló plébánia létesült a községben.
Új iskolaépület létesítése
Lengyel 1768-ig a závodi plébániához tartozott. 1768-ban alakult önálló plébánia Lengyelen, két filiával, Szárász és Mekényes tartozott hozzá. Ettől kezdve van egyházi anyakönyvezés Lengyelen. Az első plébános Volantics János jezsuita atya volt, aki misszionáriusként működött itt. Bár a lakóhelye Szárász községben volt, mégis nagyobb figyelmet fordított a hitéletre, a templomi gyülekezetre, az egyházi iskolára.
Lengyel községben a tanulói létszám növekedése szükségessé tette egy újabb iskolaépület létesítését. Az újabb iskolaépület létesítésére - egyházhatósági okmány alapján - 1783-ban került sor. Ezt az iskolaépületet már téglából építették. A téglát helyben égették. Ez az újabb iskolaépület a mai Ady köz 73. számú ház telkén állt. A közt régen iskolaköznek nevezték. Ez az iskolaépület 1985-ig még megvolt, ekkor a tulajdonos lebontotta.
Ez az iskola is egy tanteremből állt, amely 60 négyzetméter volt. Ez már alkalmas volt nagyobb tanulólétszám elhelyezésére. Ez az iskolaépület kerek száz éven keresztül szolgálta a népiskolai oktatást. Ez alatt az időszak alatt Lengyel község lélekszáma megduplázódott. Míg az 1784-1787. évi népszámlálás alkalmával 495 főt írtak össze Lengyelen, addig 1880-ra ez a létszám 767 főre emelkedett. A lakosság lélekszámával együtt nőtt a tanulói létszám is. A község tehát kinőtte ezt az iskolaépületet is.
Szükség volt az iskolába csoportbontásra, újabb tanteremre és tanítóra is. Ezt igazolja a Tolna Megyei Közigazgatási Bizottságnak és a Királyi Tanfelügyelőségnek a félévi működéséről 1878. július 8-án hozott határozata: „Az 1868. évi XXXVIII. t.c.15. §-ban előírtakat kellett alkalmazni az új iskolaház építésénél. A tanteremre vonatkozó követelményeket az említett törvény 27. §-a tartalmazza. Az iskolaépítés tervét az építtető község vagy felekezet köteles volt bemutatni jóváhagyás végett a Tolna Vármegyei Királyi Tanfelügyelőségnek.”
Ebben az időben Varasdy Lajos volt a megye tanfelügyelője, aki az iskolaügyet igencsak a szívén viselte. A Tolna Vármegyei Közigazgatási Bizottságnak 1890. évi jelentésében olvasható: „1868-tól (a törvény megjelenésétől) 1876-ig új iskolaház épült 25 helyen. 1876-tól 1889/90-ig Varasdy Lajos királyi tanfelügyelő megkereste azokat a földesuraságokat, akiknek a birtokán az iskolaügy rendezetlen volt és szorgalmazta annak rendezését. A megkeresésnek megvolt az eredménye.” Erre jó példa gróf Apponyi Károly, aki a Nagy-Tormás pusztai birtokán iskolaházat építtetett és a tanítói állás fenntartásához pénzzel is hozzájárult.
Apponyi Sándor és Wosinsky Mór szerepe
Az 1880-as évek elején szükségessé vált az iskola bővítése Lengyelen. Ehhez nagyban hozzájárult a helyi Apponyi uradalom fejlesztése. Gróf Apponyi Sándor ebben az időben szervezte át az apjától örökölt lengyeli uradalmát. Ebben az időben nagyon sok új irányító és mesterember került az uradalomba. A Pécs-Budapest közötti vasút megépítésével egyidejűleg a lengyeli Apponyi kastély és a kurdi vasútállomás között megépült a kövesút. Megindult a postajárat Lengyel és Kurd között. Gróf Apponyi Sándor az uradalmában orvost alkalmaz, erdőmérnöki hivatalt létesít, gőzfürdőt üzemeltet. Felvirágoztatja a szőlészet-borászatot, virágkertészetet létesít.
1881-ben a gróf kérésére a pécsi püspök Aparról Lengyelbe helyezi át plébánosnak Wosinsky Mórt, a későbbi világhírűvé vált tudóst. Wosinsky Mór nagy tenni akarással vette át az egyház ügyeit és az iskola irányítását. Mivel az iskola épülete már nem volt alkalmas a jelentkező követelmények kielégítésére és távol volt a templomtól, a plébániától, így a kellő felügyelet sem volt megfelelően biztosítva. Wosinsky Mór ezért élére állt az iskolaépítési ügynek. Wosinsky a Lengyelen építendő új iskola ügyéhez a gróf Apponyi családban nagyon jó támogatóra talált.
1883-ban az alapító levelet a grófon kívül a következő személyek írták alá: Kovács Gyula jegyző, Gerber Ádám bíró, Vidovszky László uradalmi főintéző, M. Wosinsky iskolaszéki elnök, és az alábbi községi képviselő tagok: Michael Probszt, Szugfil Ferenc, Johan Reinhalt, Ignác Schönbach, Albert Häuser, Ádám Gász, Michael Herr, József Roth, Auschhusz, Reich János, ifj. Georg Stork, Péter Reinhardt, Gy.
Az alapító levél elkészült, szükségessé vált az új iskola helyének kijelölése. Mivel a templom és a plébánia épülete a község felső részén épült, kívánatos volt, hogy a közelükben épüljön az új iskola. Az uradalom és a község lakosságának összefogásával egy éven belül megépült az új, kéttantermes iskola. Az iskolaépület és a vele együtt épített iskolamesteri lakás már megfelelt a II. József instrukcióit továbbfejlesztő 1868. évi népiskolai törvényben előírt követelményeknek. Ezt tanúsítja Varasdy Lajos királyi tanfelügyelőnek a Tolna Megyei Közigazgatási Bizottsághoz 1884-ben küldött jelentése: „Teljesen megfelel a törvény követelményeinek a lengyeli rom. kath. iskola.”
A lengyeli iskola taneszközökkel való ellátását kielégítőnek találta a királyi tanfelügyelő. Ez kitűnik az 1884. évi jelentésből. A „kielégítően" felszerelt tantermek vonzóak voltak a tanulók számára is. „Amíg az 1883/84-es tanévet egyes iskoláknál már március hó végén, vagy április hó közepén befejezték, addig a lengyeli, szakadáti és apari rom. kat. iskolákban a tanítás tovább folyt.”
A felépült kéttantermes iskolában már két tagozatra bontották a tanulókat, az egyik csoportba az I-II-III. osztály járt, a másikba az ún. felső tagozatba, a IV-V. és VII. osztály járt. A két csoport szükségessé tette újabb tanerő beállítását. Az iskolához később istállót építettek, mely két tehén elhelyezésére volt alkalmas, pajtát takarmánytárolás céljára, továbbá nyári konyhát. Az iskola építésével egyidejűleg épült a pince. Az épület 101 négyszögöl területet foglalt el, a hozzátartozó kert és udvar területe 504 négyszögöl.
Magyarosítási törekvések Lengyelben
Mint már korábban olvashattunk arról, hogy Lengyel teljesen németajkú község volt, így az iskolában a tanítás németül folyt. Az új iskola felépítésének időszakában már folytak törekvések a németajkú iskolákban a magyar nyelv oktatására. Erről is tájékoztatnak a tanfelügyelői jelentések.
A lengyeli új iskola felépítésének idején (1884-ben) Gerlóczy Károly budapesti alpolgármester kezdeményezésére megalakult az Országos Magyar Iskolai Egyesület. Célul tűzte ki többek között a magyar nyelv terjesztését. A magyar nyelv tanulásának ösztönzésére Tolna megyében egyre több községben hoznak létre olyan alapot, melyből a magyar nyelv elsajátításában élenjáró tanulókat jutalmazták az iskolai év végén. Egyes nagybirtokos urak is csatlakoztak a magyarosítási mozgalomhoz.
A magyarosítás kérdése Lengyelen addig nem merült fel, míg meg nem alakult a Lengyeli Polgári Olvasó Egylet. Ez az Egylet magyarnyelvű volt. Az alapító tagjai között ott találjuk Baumann János kántortanítót is. Az Olvasó Egylet 1894. május 24-én tartott közgyűlésén vetődött fel a magyarosítás kérdése a lengyeli iskolában. A jegyzőkönyv 5. pontja is erre utal. A magyarosítás kérdése az 1896. február 23-án megtartott közgyűlésén ismét felvetődött. Ezen a gyűlésen jelentette be Tiringer Vilmos, hogy a magyar nyelv tanulásában legjobb eredményt elérő 2-3 gyermeket évenként 2-3 forinttal jutalmaznak meg. Erre a célra alapot hoznak létre 100 forinttal.
A magyarosítási alap szépen növekedett, 1899-ben már 200 forint lett. Erről az Egylet 1899. évi jegyzőkönyve is tanúskodik: „Tiringer Vilmos elnök ünnepélyes hangon adja elő, hogy a 200 koronás „Erzsébet-alap” melynek kamatát a lengyeli Rk. iskolában a magyar nyelv elsajátításában jeleskedő tanulók jutalmazására fordítják.”
A lengyeli iskolában folyó magyarosítás sikerei eljutottak a Vallás- és Közoktatási Minisztériumig. Az Olvasó Egylet 1902. évi jegyzőkönyve is említi: „A polgári Olvasóegyletnek Lengyel örömmel értesültem arról, hogy a lengyeli Polgári Olvasó Egylet a magyaros olvasás előmozdítására 200 koronás örökös alapítványt tett. Szegzárdon, 1902. kir. főispáni leirat.”
„Mindenki, ki e hazának tagja, iránta való kötelmeit akkor kezdi teljesíteni, midőn annak zengzetes nyelvét elsajátítani törekszik. Ugyan ezen czél elérése végett eme „Nyelvében él a nemzet" felirattal ellátott díszalbumot ajándékozta a lengyeli R.k. iskolának, hogy benne azon másajkú iskolás gyermekek nevei jegyeztessenek fel, kik a magyar nyelv elsajátításában a legszebb előmenetelt tanúsítják. Midőn erre úgy a jövendő iskolaszéki elnököket, valamint a vezető tanítóurakat kérem, ezen albumot a lengyeli Rk. iskolában megőrizni szíveskedjenek.”
Lengyelen 1899-ben az 1898/99. tanévnek június havának 7-én a következő tanulókat dícsérték meg a magyar beszédért és jeles előmenetelért:
- I. osztályban: Topp Teréz
- II. osztályban: Csordás János, Hohner Ádám, Hagemann Erzsébet
- III. osztályban: Kalapos Jóska, Szohr János, Bernhardt Borbála, Blézer Róza, Haui József
- IV. osztályban: Klits János, Nagy Márton, Cziner Mátyás, Geisz Györy, Hackl Margit
- V. osztályban: Szohr Erzsébet, a magyar beszédért: Wéber Veronika
- VI. osztályban: Koller Ferenc, Rühl Aranka, Schneider Borbála, Keller Teréz, A magyar beszédért: Asztalos Margit
- Ismétlőiskolában: Hoffmann Ádám és Müller Anna
- Dicséretet érdemeltek: Czettl Etel, Rühl Borbála, Cziner Vera, Koller Teréz, Czettl István, Koller János, Rühl Karolina, Tanos Róza, Knipl Teréz, Wald Péter, Koller Mariska, Hiller Mari, Koller Erzsébet, Koller György, Pfaff Éva, Marcz Anna, Geisz Gizella, Müller Erzsébet, Rühl Ferenc, Topp Erzsébet, Gasz Teréz, Jenczer János, Kimmel Kati, Majer Kati, Pappert Magdolna, Feigl Teréz, Gasz Katalin, Rőder Anna, Breining Margit, Herold Mihály, Roth György, Herr Péter, Dorn Antal, Klits Márton, Kreska János, Jenczer Márton, Hackl András.
Míg kezdetben három tanuló részesült az „Erzsébet Alap”-nak a kamataiból, addig az 1906. június hó 15-én megtartott záróvizsgán már 31 tanulót jutalmaztak. Az I. világháború idején a „magyarosítás” befejeződött. 1914-ben még találhatók bejegyzések a díszalbumban, majd legközelebb az 1920. évi június havi záróvizsgán írták be a dicséretben részesült tanulók neveit. Az utolsó bejegyzés az 1926. évi júniusi záróvizsgán volt.
Az I. világháború hatása az oktatásra
A háborús évek igen kedvezőtlenül hatottak a népoktatásra. Majdnem minden családfőt behívtak katonának. Sokan elestek a harctéren. 31 hősi halottja lett a községnek. A férfiak hadbavonulása miatt a családoknak szüksége volt az iskolás gyerekek munkájára, ezért már kezdetben nagy volt a hiányzás. A tanítás Schröder Rezső kántortanítóra maradt egyedül, mivel Noteisz Antal osztálytanítót 1914. október 23-án behívták katonának Zomborba. Helyére másik tanítót nem állítottak be. Noteisz Antal 1918-ban tért vissza.
1915. június 1-jén megérkezett az internáltak első csoportja Póla vidékéről. Az iskolába, majd később magánházaknál helyezték el őket. A háború miatt Schröder Rezsőt is több alkalommal sorozták. 1915. július 29-én megjött a felmentése a katonaság alól. Egymaga próbálta a tanuló ifjúságot jó irányba nevelni, de ez a háborús hangulat miatt nem járt kellő sikerrel. Ezt igazolja az 1916. évi feljegyzés: „a tanulók rossz magaviseletűek, kerülik a templomot. A nép között sok a tolvaj. Mezei terményeket lopják.”
1917-ben a helyzet tovább súlyosbodott. Nappal gyakoriak voltak a rekvirálások. A háborús utánpótlásra elvitték a lakosság állatait. Éjszakánként gyakoriak voltak a betörések. Az iskolai oktatás szünetelt. Schröder Rezső kántortanító 1917-ben elhunyt. A háborús légkört még tovább rontotta a 1918-as éhínség.
tags: #gy #szekreny #jovedelembol #elt