Egy gyermek születése az egyik legnagyobb öröm az életben, egyúttal egy új család megszületését is jelenti. Azonban nem csak boldogsággal és örömmel jár az érkezése, hanem párkapcsolati nehézségek is felmerülhetnek. A megváltozott nemi szerepek, a nemiség, a romantikus együttlétek, a közösen eltöltött idő hiánya, a gyermeknevelés körüli viták és a kommunikáció hiánya a főbb kihívások, amelyekkel a friss szülők szembesülhetnek.
Szinte természetesnek mondható, hogy a „papás szülésen” túl az első hetekben a férfi szerepe a beszerzésekre, ellátásra és egyéb segítségekre korlátozódik. Az új helyzet kárvallottja mégis sokszor az apuka lesz: a munka mellett ezer feladat zúdul rá, éjjel is besegít, aggódik a mamáért, a babáért, de közben hiányt szenved gyengédségben, odafordulásban, intimitásban és a szexualitásban is. Gyakran úgy érzi, hogy feleségénél a második helyre szorult.
A kispapák lelkiállapota nagymértékben függ a kismama viselkedésétől, érzelmi és testi állapotától. Fontos, hogy a pár tudjon erről megfelelően beszélni és kettesben eltölteni némi időt. A közös romantikázás csak kettőjükről szóljon, ne a babáról beszélgessenek.
Az apaság felé vezető út: Lelki és hormonális változások
Az apaság felé vezető út komoly lelki munkával jár, ugyanúgy, mint az anyáé. A férfiak is küzdenek az érzelmeikkel, félelmeikkel, aggodalmaikkal. A gyermekvállalás a férfiak számára is igen komoly stresszt jelent. A leendő édesapa egyre többet foglalkozik a szülői szereppel, elképzeli milyen apa lesz. Ehhez gyakran felidézi emlékeiből az édesapjához, nagyapjához fűződő viszonyát, értékeli a felmenőktől kapott mintát. Eldönti, hogy mit tart abból követendőnek, és mit fog csinálni esetleg másképp. Érezni kezdi felelősségének súlyát és felismeri, hogy ismeretlen terepen kell bizonyítania társának, önmagának, a külvilágnak.
Ezt a folyamatot gyakran kísérik lelki tünetek, például szorongás, rosszkedv vagy alvászavar, de akár magatartásváltozás is. Egyesek időnként indokolatlanul ingerültté, morcossá válnak. A feszültségek levezetésére különféle megoldásokat keresnek.
A lelki tényezők mellett fontos szót ejteni a biológiai változásokról is. Közismert tény, hogy a kismamákban folyamatosan zajlik a hormonális átrendeződés a terhesség és a szoptatás ideje alatt. Az már kevésbé köztudott, hogy a férfiakban is végbemennek ilyen hormonális változások.
Hormonális változások a férfiaknál
- Tesztoszteron: Több kutatás igazolta, hogy a várandósság alatt sok férfiban csökken a tesztoszteron szintje. Ez a hormon az egyik legfontosabb androgén hormon, amely a férfiak agyában az agresszivitást képes fokozni, ezért csökkenése szelídebb viselkedést eredményez.
- Ösztradiol: Az apai ösztradiol (mely az ösztrogén egyik formája, gyengéd óvó, védelmező szerepe van) szintje a tesztoszteronnal ellentétben emelkedik. Közvetlenül a szülés előtt és után újból megemelkedik az agresszivitásért felelős tesztoszteron, ez hívja életre az apában a gyermeket védelmező, férfias viselkedésformát. Kis idővel a gyermek születését követően átmenetileg ismét csökken a tesztoszteron termelődés és nő az ösztradiol szint, ami a libidót csökkenti. Vagyis a természet gondoskodik arról, hogy a férfit képessé tegye a védelmező funkcióra (ösztradiol hatás), de ne fokozza a szexuális aktivitását (tesztoszteronszint csökkenés), mindezt a baba és a család érdekében. Többek között ennek köszönhető, hogy az édesanya szülése után sok férfi hetekig képes mellőzni a szexuális életet.
- Kortizol: Stressz hatására emelkedik a kortizolszint, ami nemcsak a stresszreakció kialakításában játszik fontos szerepet, hanem a védelmi reakciókban (az utód megvédése) is. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a kortizol nevű stresszhormon szintje a férfiakban jelentősen megemelkedik a szülés előtt, és utána is magasabb egy ideig.
- Prolaktin: A párjukkal szoros és bensőséges kapcsolatban élő férfiaknál a ragaszkodás és a kötődés hormonja (prolaktin) nagyobb mértékben termelődik.
Lelki zavarok az édesapáknál
Miközben minden a mama és a baba körül forog ebben az időszakban, a férfiak is ki vannak téve néhány nehéz helyzetnek. Aki hajlamosabb a szorongásra vagy nagyon helyt akar állni, azoknál kialakulhatnak lelki zavarok. A szülés utáni hetekben, hónapokban nem ritkák a hangulati zavarok és a szorongásos panaszok. Ennek oka részben lelki (a mellőzöttség és a kirekesztettség érzése, a felelősségérzet növekedése, félelmek a családfenntartó szereptől), részben biológiai hátterű (stressz, kortizolszint növekedése, alváshiány, tesztoszteron csökkenés).
A gyermek születése után gyakran jelennek meg pszichoszomatikus tünetek (pszichoszomatikus: a lelki problémák testi tünetekben jutnak kifejeződésre) is, ilyenek lehetnek például: a vérnyomásproblémák, a fejfájás, a mozgásszervi fájdalmak vagy a gyomor- és bélrendszeri tünetek. Az apáknál is előfordulhat szülés utáni depresszió, mely leggyakrabban a szorongásból és a megfelelési vágyból ered. Az apai depresszió jóval gyakoribb azoknál, akik az elismerés és a megbecsülés hiányát élik meg, anyagi gondokkal küzdenek, munkanélküliek, egzisztenciálisan bizonytalannak érzik a helyzetüket, vagy tartós munkahelyi stressznek vannak kitéve. Szintén súlyos rizikó tényezőt jelent a beteg gyermek, vagy akik maguk is küzdenek valamilyen krónikus betegséggel. Depressziós társ mellett is magasabb a depresszió kialakulásának a kockázata. Ugyanakkor az édesapák hangulata a kismama lelki világára is befolyással van.
A férfiak a pszichés panaszaikat (pl.: szorongás, hangulatzavar) és tüneteiket gyakran saját maguk próbálják orvosolni. Ilyenkor sportba, munkába vagy rosszabb esetben önpusztító tevékenységekbe (alkohol, szerencsejáték, számítógépes játékok, pornó) menekülnek. Fokozottabban jellemző rájuk, hogy problémájukkal, panaszaikkal ritkábban fordulnak külső segítségért. Ez a tulajdonság hátrányt is jelent a számukra (de a család számára is!), hiszen sokszor csak a súlyos tünetek esetén vagy tarthatatlanná vált krízisállapotban (amikor már elfajultak a dolgok és a problémák) vesznek igénybe szakszerű segítséget. Ennek hátterében gyakran az áll, hogy szégyellik érzéseiket, gondolataikat és a gyengeség jeleként minősítik a segítségkérést.
A társadalomban elvárt és megtanult nemi szerep elvárja a férfiaktól, hogy ne vállalják fel és ne mutassák ki érzelmeiket. Erre számos vizsgálati eredmény rámutat: a férfiak általában rosszabbul teljesítenek a saját érzelmeik felismerését és verbalizálását célzó tesztekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem éreznek, vagy ne lennének mély érzéseik, sokkal inkább azt, hogy kevésbé tudják őket kifejezni, hiszen arra nevelték őket, hogy racionálisabban, cselekvő módon próbáljanak boldogulni az életben.
A párkapcsolat fontossága a gyermekszülés után
Leginkább úgy tudjuk megelőzni a férfiaknál ezeket a lelki zavarokat, vagy felismerni, hogy szükségük van külső segítségre, ha kiegyensúlyozott, jól működő párkapcsolatunk van, törekszünk egymás igényeinek elfogadására, értéknek tekintjük a kölcsönös intim beszélgetéseket, érzéseink megosztását és feltárását.
A gyermekvállalás folyamatában számos forgatókönyv létezik, és mindegyiknek megvannak a maga buktatói. Ideális esetben egy jó kapcsolatba, viszonylag tervezetten érkezik a gyermek. Az újdonsült kispapát már a terhesség ténye is büszkeséggel tölti el, lubickolhat a párja, a családja és a barátok elismerésében. Várja és büszkén aggódja végig a terhesség kilenc hónapját. A férfiszerep újabb dimenziói tárulnak fel előtte. Az első hónapokban már megjelenik az aggodalom érzése, de nemcsak a kedvesért, hanem a pocaklakóért is. Az első időszak rosszullétei, félelmei mélyítik a „két várandós” kapcsolatát, mindketten megérezhetik az egymásrautaltság új érzését. A férfi lassan szembesül azzal is, hogy a megszokott női-férfi szerepek megváltoznak. Mást és más módon várhat el és kap kedvesétől, akinél egyre inkább az anyai érzések és érzelmek helyeződnek előtérbe. A folyamat előrehaladtával a férfi egyre több felelősséget élhet meg, hiszen a gyermek érkezéséig neki kell megteremtenie az ideális körülményeket, az anyagi biztonságot. Ez egy szép folyamat, ám lelkileg komoly változásokkal jár. Nem ritka a félelem, a hosszú távú, biztonságos élet miatti aggódás. A mindennapokban a kismama egészsége, a bébi fejlődése, a babaszoba, a kelengyék, a leendő nagymamák jótanácsai, az aggodalmak egyre gyakoribbak. Sok férfi azon veszi észre magát, hogy a történetnek nemhogy nem ő az egyik főszereplője, hanem a mellékszerepben is kevés szó jut neki. A párkapcsolat intimitása hullámzóvá válik, ami a későbbiekben komoly problémák forrása lehet. Jó, ha a pár tudatosan felkészül ezekre az apró és nagyon is normális buktatókra, amelyek még ideális esetben is megjelenhetnek. A kispapák lelkiállapota nagymértékben függ a kismama viselkedésétől, érzelmi és testi állapotától. A pár mindkét tagjának érdemes arra törekednie, hogy a kapcsolatban a másik továbbra is fontosnak érezze magát, hogy meglegyen a maga „első” helye párja életében - még az utód mellett is. A férfi maradjon férfi, ne minősüljön át pénzkereső, kiszolgáló személyzetté. Ugyanakkor a nő is nőként éljen tovább a kapcsolatban.
A szülők felelőssége a gyermeknevelésben
A megváltozott szexualitás és intimitás
A gyermekvárás idején megváltozik a párok szexuális élete, erre lelkileg mindenkinek fel kell készülnie. A változás sokféle lehet: van olyan kismama, akinél a hormonok pozitív irányú változáshoz vezetnek, de az ellenkezője is előfordulhat, van, aki a magzat védelmében tartózkodóbbá válik az ágyban. A férfiak is többféleképpen reagálhatnak: míg egyesek erotikusnak tartják a másállapotot, mások megrettenneek a „hárman vagyunk az ágyban” helyzettől. A legfontosabb, hogy a pár már a terhesség elején beszéljen egymással arról, melyikük mit érez, mit gondol, s ha ellenérzése van, a másik fél is tudjon róla. A szexualitás megváltozása sok esetben lelki problémákat, csalódást okoz, amivel foglalkozni kell, nehogy ez a későbbiekben a kapcsolat megromlásához vezessen.
Persze sok pozitív példa is akad, az intimitás érzése sokaknál megerősödik, s a pár mindkét tagja úgy érzi, ennyire közel még sosem volt a másikhoz. Számos kutatás adatai szerint a szülés utáni szorongás és depresszió az apáknál csaknem olyan gyakori, mint az anyáknál. Leggyakrabban a várandósság első három hónapjában, illetve a szülés utáni pár hónapban jelentkezik, s a nőkkel ellentétben nem biológiai okok az elsődlegesek, hanem mélyen gyökerező lelki folyamatok hatnak provokáló tényezőként. A szülés idejére már mindenki megváltozott lelkiállapotban érkezik. A férfiak nagy része ezt rugalmasan, elfogadóan kezeli, hiszen tudja, hogy ez az időszak ezzel jár. De vannak olyanok, akik kifejezetten negatív érzéseket éreznek, noha „ésszel” ők is tudják, mi miért történik. A legtöbb negatívum az intimitást illetően fogalmazódik meg, de nem ritka a babával kapcsolatos féltékenység sem. Sok kispapa kifejezett bűntudatot él át saját gondolatai, érzései miatt, s úgy érzi, alkalmatlan az apa szerepére.
Van persze, aki büszke, vidám és felszabadult lesz újdonsült szerepében, hiszen a férfilét és -szerep kiteljesedésének időszaka ez: az „apa” felelősséget akar és tud is vállalni a családjáért. Mondhatjuk azt is, hogy ez a folyamat a férfiidentitás megszilárdulását is jelenti.
Részletek dr. Belső Nóra pszichiáter cikkéből. A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 4.