Az abortusz átfogó története, jogi szabályozása és társadalmi megítélése

A terhességmegszakítás, latinul „interruptio graviditatis” vagy művi abortusz („abortus arteficialis”) a terhesség megszakítását jelenti, melyet rendszerint a terhes nő önálló döntése alapján hajtanak végre. Ez az eljárás az emberiség történetének egyik legvitatottabb bioetikai problémája, melynek jogi, etikai, vallási és társadalmi aspektusai folyamatosan változtak az idők során.

Az abortusz története és az ókori jogi megközelítések

A terhességmegszakítás a 20. század közepéig szinte mindenhol tilos volt. Azonban az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai már szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: „Ha egy awélum [szabad nemes] awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért.” Hammurápi törvényei szerint a magzatot vagyontárgyként kezelték: amennyiben nemes vetette el, pénzbírságot kellett fizetnie. Ha szolgáló vagy rabszolganő vetélt el, akkor csak a munkáskezektől való elesést jelentette az uralkodó számára.

A bibliai népek körében még ismeretlen volt a művi abortusz, de az egyértelmű magzatvédelem hangsúlyos volt. Mózes második könyvéből kiderül, hogy a zsidó-keresztény vallás alapjául szolgáló Biblia szerint életért élettel kell fizetni: „Ha férfiak veszekednek, és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szül, de [egyéb] veszedelem nem történik: bírságot fizessen...”

Hippokratész, az i. e. 460-ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Napjainkban az orvosok egy, a hippokratészi eskü alapján írt, rövidített esküt tesznek le, amely sok más kitétel mellett az idézett részt sem tartalmazza. Az ókori görög és római kultúrában elfogadták az abortuszt, azonban orvosok a hippokratészi eskü miatt nem végezhették, így ez a bábák feladata volt.

Voltak azonban olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is; ez a gondolkodás általános volt a spártai teljesjogú polgárok körében is. Spártában tiltották az abortuszt a katonai erő utánpótlása miatt, viszont a megszületett, de alkalmatlannak ítélt csecsemőket megölték.

A legkorábbi római törvénykódex, a Tizenkét táblás törvények (Kr. e. 450 körül) nem tiltotta az abortuszt. A római jogban az abortusz megítélésében két korszakot különböztethetünk meg: a „klasszikus” szabályok szerint az abortusz alapvetően erkölcsileg bűnös cselekedet, azonban az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. Mindez azért volt így, mert az abortusz életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is. Az abortuszra kétféle módszert ismertek: a nő mérgeket kapott, vagy a nő hasára próbáltak fizikai eszközökkel hatni.

A kereszténység és az abortusz

A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. A 80. körül keletkezett Lukács-evangélium tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat” (Lk 1,41). Az első század végéről származik a másik írásos emlékünk, a Didakhé arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani: „Ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg” (II., 2.). A 2. századi Barnabás levele ilyen tanácsot ad: „A magzatot ne hajtsd el, az újszülöttet ne öld meg!” (V., 6.)

Elítélte az abortuszt Athénagorasz (†190 k.), Minucius Felix (műk. 3. század) és Tertullianus (†225 k.) ókeresztény egyházatya. Hasonlóképpen nyilatkoztak a későbbi zsinatok is. Például az elvírai zsinat (300 k.): „Ha egy asszony férje távollétében házasságtörő kapcsolatból fogant, és tette után megölte gyermekét, úgy határozunk, hogy még élete végén sem szabad megadni neki a közösségben való részesedést, mert bűnt bűnre halmozott.” Az ankürai zsinat (314) enyhített a korábbi, szigorú határozaton: „Úgy határoztunk, hogy 10 évet töltsenek vezeklésben a megfelelő fokozatok szerint.” (21. kánon). Az 524-es hispániai léridai zsinat kimondta: „Akik házasságtörés után gonoszul megölni próbálják a magzatot vagy a megszületett gyermeket, mind a férfit, mind az asszonyt csak 7 év után fogadják vissza az egyház közösségbe.” A 678-as konstantinápolyi 6. egyetemes zsinat 92. kánonja pedig az abortuszt végzők büntetését az emberölésével tette egyenlővé.

Az animáció kérdése és a középkor

A teológusok között voltak, akik szerint az animáció (azaz a lélek megjelenése a testben) a fontosabb szervek kialakulásakor, vagy az embrióállapot végén történik meg. Ez a nézet egyébként nem keresztény szerzőtől, hanem magától Arisztotelésztől (†Kr. e. 322) származott. Aquinói Szent Tamás (†1274), illetve az ő nyomán szinte az összes középkori skolasztikus filozófus ezt a nézetet követte. Mások ugyanakkor úgy gondolták, hogy az animáció a fogantatás pillanatában megtörténik. Míg az egyházi törvényhozás az abortuszt gyilkosságként ítélte el, a moralisták és jogászok között fölvetődött a kérdés: vajon minden abortusz gyilkosság-e? A kérdést a teológiai értelemben vett úgynevezett animáció mindmáig megoldhatatlannak tűnő problémája indokolta, és a 11-12. században kezdődött el az ezzel kapcsolatos teológiai diskurzus.

A 13. századtól a kereszténység a magzatot akkor tartotta értelmes lénynek, ha már megmozdult (ettől kezdve nevezte „átlelkesültnek”). Ez a felfogás évszázadokig kitartott, és csak 1869-ben távolították el a kánonjogból az átlelkesült és át nem lelkesült magzat fogalmát.

A 16. századtól a modern korig

A 16. század végén V. Sixtus pápa „Effraenatam” kezdetű bullájában súlyos büntetést szabott ki azokra, akik magzatelhajtást végeztek. 1917-ben az Egyházi Törvénykönyv megismételte a hagyomány álláspontját: „Mindazok, akik magzatelhajtást hajtanak végre, beleértve az anyát is, az ordináriusnak fönntartott, önmagától beálló kiközösítésbe esnek, s ha klerikus volt a tettes, letétetik.” XI. Piusz pápa 1930-ban a Casti connubii enciklikában megerősítette a hagyományos törvényeket. VI. Pál pápa a Humanae vitaeben, II. János Pál pápa a Familiaris consortioban megismételte és megerősítette a magzati életnek ugyanazt a védelmét, amely a közvetlen animáció föltételezésével a fogantatás pillanatától oltalmazza az embert.

Az abortusz jogi szabályozása a 20. században és napjainkban

Az 1950-1970-es évek során a törvények szinte valamennyi iparosodott országban, valamint sok más államban lazultak és megengedőbbé váltak. Az abortusz tilalma a 20. századra teljesedett ki az állam politikai és katonai megerősödése okán, így Rákosi idején Magyarországon is. A terhességmegszakítást akár öt év börtönnel is büntethették, ezért az illegális abortuszok száma rettentően megemelkedett. 1956-tól a Ratkó-törvény feloldásával ismét nőni kezdett az abortuszok száma, majd az 1970-es években kezdett csökkenni, amikor a hormonális fogamzásgátlók kezdtek elterjedni.

A jogi szabályozás típusai

Napjainkban az abortusz egyre több országban válik törvényileg elérhetővé, bár léteznek ezzel ellentétes tendenciák is (például Lengyelország, El Salvador, Nicaragua). Napjainkban az európai jogállamokban korlátlan, kizárólag a nő akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik. Különbség a korlátozások rendszerében van.

1. Indikációs korlátozások: Azok az országok, ahol csak valamilyen meghatározott ok megléte esetén lehet a terhességet megszakítani (például a nő életének veszélyeztetése, a terhességet bűncselekmény okozta). Ezen országok közé sorolható: Belgium, Egyesült Királyság, Finnország, Írország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svájc és részben Olaszország. A gyakorlatban az Egyesült Királyság szabályozása, a törvény idővel kialakult megengedő értelmezése miatt a terhesség igen késői szakaszáig, a 24. hetéig bármilyen indokkal lehetségessé teszi az abortuszt.

2. Időbeli korlátozások: Azok az országok, ahol egy meghatározott időpontig - általában a fogamzástól számított 12 hétig - az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról. Az időpont eltelte után általában csak meghatározott indikáció esetén szakítják meg a terhességet. Világviszonylatban megállapítható, hogy a nagy népességű országok (például USA, Kína, Oroszország, Japán) követik általában az időbeli korlátozást, míg az alacsony népességűek (pl. Izrael) az indikációs korlátozást követik.

Az abortusztörvények összehasonlítása Európában és a világban

Az abortusztörvényt a hozzáférhetőség, időtartam és az engedélyezéshez szükséges feltételek alapján szokták vizsgálni. Európában a hozzáférhetőség változó, a teljes tiltástól a kérésre hozzáférhetőségig terjed. Magyarország még a liberálisabb országok közé tartozik, Lengyelország és Írország szigorúbb.

Egyes országokban léteznek olyan intézkedések, amelyek a legális művi abortusz keretein belül kívánják csökkenteni a terhességmegszakítások számát. Ilyen intézkedések közé tartozik, hogy a kismamának a művi abortusz előtt meg kell hallgatnia a magzat vagy embrió szívhangját (ez Magyarországon is kötelező 2022. szeptember 15. óta).

Abortusz Magyarországon

Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi 79. törvény, valamint annak végrehajtási rendelete, a 32/1992 (XII. 23.) NM rendelet biztosítja. A törvény leszögezi, hogy a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze, a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel.

A rendszerváltozás után az abortusz kérdéseit alkotmányossági szempontból is vizsgálták, az Alkotmánybíróság kétszer is foglalkozott a témával. Elsőként a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban járta körül az abortusz akkori szabályait: a magzat jogalanyisága nem egyértelmű, azaz a magzatot nem illetik meg ugyanazok a jogok, mint egy már megszületett személyt. A magzat élethez való joga nem korlátlan, befolyásolhatja az anya egészséghez és önrendelkezéshez való joga. A 48/1998. (XI. 23.) AB határozat szerint a magzat élethez való joga nem abszolút, és nem előzheti meg az anya önrendelkezési jogát. A 2012. január 1-jén hatályba lépett új Alaptörvény szerint „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. Ez azt jelenti, hogy az állam köteles a magzatot védeni, mint keletkezésben lévő életet.

Az abortusz feltételei és időkorlátjai Magyarországon

Legalizáltan az abortusz csak a jogszabályban meghatározott időkorláton belül végezhető el. Főszabály szerint a terhesség a 12. hetéig megszakítható, ha:

• a várandós nő egészségét a terhesség súlyosan veszélyezteti;
• az embrió orvosilag valószínűsíthetően súlyosan fogyatékos vagy károsodott (ennek megállapításához korszerű genetikai vizsgálatok leletei szükségesek);
• a terhesség bűncselekmény (különösen nemi erőszak) következménye;
• az állapotos nő súlyos válsághelyzetben van. Tekintve, hogy a súlyos válsághelyzet egyénenként változó egyéni és társadalmi körülményeket jelent, a terhes nő a 12. hétig maga dönthet a terhesség megszakításáról. Így biztosított az Alaptörvény által is védett önrendelkezéshez való jog érvényesítésének lehetősége.

Az alábbi esetekben a határidő a 18. hétig terjed ki:

• korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen nő esetén (pl. 14. évét betöltött 18 évnél fiatalabb kiskorú, cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló nagykorú). Ebben az esetben a nyilatkozat érvényességéhez törvényes képviselőjének a terhességmegszakítási kérelmet tudomásul vevő nyilatkozata szükséges;
• ha a terhes nő neki fel nem róható egészségügyi okból vagy orvosi tévedés miatt korábban nem ismerte fel a terhességet;
• a kérelmező hatóság mulasztása miatt lépte túl a 12 hetes határidőt.

A terhesség a 20. hétig (diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hétig) megszakítható, ha a magzat súlyos genetikai károsodásának valószínűsége eléri az 50%-ot.

A terhesség bármikor megszakítható az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve ha a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenességre derül fény.

A terhesség engedély nélküli megszakítása bűncselekménynek minősül, melyet a Büntető törvénykönyv 163. §-a szabályoz. Aki más magzatát elhajtja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás halált okoz.

Az ügyintézés menete és költségei

A magyarországi gyakorlat szerint a terhesség orvosi megállapítása után, ha a terhes nő súlyos válsághelyzetet jelöl meg okként a terhesség megszakítására, akkor a terhesség orvosi papírjaival köteles a Családvédelmi Szolgálat védőnői tanácsadásán megjelenni. A védőnő felvilágosítást nyújt az állami segélyek lehetőségeiről, az örökbeadásról, a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakításról. A beszélgetést pár nappal később még egyszer megismétlik.

Amennyiben a terhesség megszakításának oka egészségi, úgy nem szükséges megjelenni a Családvédelmi Szolgálatnál. Ez esetben az adott egészségi ok igazolására jogosult szakorvost kell megkeresni, és ki kell töltetni vele az erre a célra használatos bizonyos „E” jelű formanyomtatvány 4. pontját, mely alatt a doktor igazolja, hogy orvosilag valóban indokolt a terhesség megszakítása. A formanyomtatvány csak aláírással, orvosi pecséttel és kórházi hosszúbélyegzővel együtt érvényes, és két példányban kell meglennie. A nőgyógyászaton ezzel a papírral kell jelentkezni a műtétre, amihez azonban még szükséges a terhességet igazoló orvosi lelet (melyen a terhességet egyszer már megállapították), ill. egy friss vércsoport-meghatározási és vérképeredmény.

2022. szeptember 15-től a várandós nőnek kötelező igazolnia, hogy „az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”, azaz a magzat szívhangját meghallgattatta vele. Ez a „szívhang rendeletként” ismert szabályozás.

A páciens a második beszélgetés alkalmával megkapja az állami engedélyt a magzatelhajtásra, enélkül az abortusz illegális. A tanácsadás anonim. A terhességmegszakítást a nő szabad akaratából a magyar állam a 12. terhességi hétig engedélyezi, afelett csak különleges orvosi indok mellett hajtható el a magzat. 18 éves kor alatti lányok esetében a terhesség megszakítása a 18. hétig lehetséges.

A megszakítás költségeit a nő állja, és csekken fizeti be az Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő számlájára. 2022-ben ennek maximális összege 41 667 forint volt. Az összeg nagysága azonban a kérelmező anyagi helyzetétől is függ, illetve attól, hogy milyen szociális juttatásokban részesül. Szociális helyzet függvényében, anyagi rászorultság alapján lehetséges, hogy a kérelmező csupán a térítési díj felét vagy csak 30%-át fizesse meg, illetve indokolt esetben egészében mentesüljön a díjfizetés alól.

A terhességmegszakítást kérheti a Magyarország területén lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogával rendelkező EGT állampolgár, amennyiben bejelentett lakóhellyel rendelkezik, valamint az a harmadik országbeli állampolgár, aki bevándorolt vagy letelepedett jogállású. Kérheti továbbá az a külföldi is, aki érvényes tartózkodási engedéllyel több mint 2 hónapja tartózkodik az ország területén, aki menekültkénti elismerését kérelmezte, akit a menekültügyi hatóság menedékesként vagy befogadottként elismert, valamint aki nemzetközi szerződésben foglaltak alapján - a külön törvény szerint - az ország területéről nem utasítható ki, vagy nem irányítható vissza.

Mind állami, mind magánkórházak végeznek abortuszműtéteket Magyarország területén, azonban - akár más „egészségügyi szolgáltatások” igénybevétele esetén - nagy különbségek mutatkoznak az állami- és a magánpraxisok tarifái között.

Műtéti és gyógyszeres abortusz

A gyógyszeres terhességmegszakítás a műtéti változat alternatívája, mely Magyarországon hivatalosan nem engedélyezett és nem alkalmazott módszer. Kétlépcsős folyamat: az első tabletta blokkolja azoknak a hormonoknak a termelését, melyek a terhesség fennmaradásához szükségesek; a 24-48 óra elteltével adandó második tabletta pedig erőteljes méhösszehúzódást, ezáltal művi vetélést idéz elő. A beavatkozást követően az orvosnak meg kell győződnie az abortusz teljességéről.

A gyógyszeres terhességmegszakítás esetén előfordulhat hiányos, fizikailag nem teljes abortálás; erős vérzés; hasi, esetenként erős, hátban jelentkező fájdalom; illetve a beavatkozást követően felléphetnek bizonyos fertőzések (ennek előfordulása meglehetősen ritka).

A műtéti abortusz során az embriót és a méhlepényt leggyakrabban vákuum segítségével távolítják el (vákuum-aspiráció). A vákuum-aspiráció elvégzéséhez a méhnyakat fémpálcák segítségével fokozatosan tágítják fel altatásban. A rövid, hozzávetőleg 15 perces beavatkozás a terhesség 12. hetéig hajtható végre, melynek végeztével - néhány órás megfigyelést követően - a nő elhagyhatja a kórházat vagy klinikát. A 12. hét után önmagában már nem alkalmazható a vákuumos eljárás.

Középidős terhesség megszakítása esetén gyógyszeres vetélésindukciót végeznek, ami csak kijelölt szülészeti intézményekben végezhető. Ebben az esetben a nyakcsatorna gyógyszeres (prosztaglandin-E2) tágítását gyakran ozmotikus tágítókkal egészítik ki, és a méhtevékenységet nagy dózisú méhösszehúzó szer (oxytocin) alkalmazásával váltják ki. A vetélés lezajlása után a méhlepényt és a visszamaradó részeket műtéti úton (küret) távolítják el.

Lehetséges szövődmények

A műtéti terhességmegszakítás során előfordulhat a méh falának komoly sérülése, illetve a beavatkozást követő erős vérzés. A magzati részek esetleges visszamaradása a későbbiek során gyulladást okozhat. Számos tanulmány kimutatta, hogy a műtéti abortusz befolyásolhatja a jövőbeni teherbeesés esélyeit, emellett néhány esetben kimutatható volt a kapcsolat a korábbi műtéti terhességmegszakítás és a koraszülés között. A több ízben végrehajtott, nem vákuumos műtéti abortusz következménye lehet a méhfal belső felületének hegesedése, mely a későbbi teherbeesést nagyban megnehezítheti.

Az abortuszról szóló társadalmi viták és mozgalmak

Az abortusz megítélése megosztja a társadalmat és az orvosokat egyaránt. Bár senki nem örül neki, szükséges rosszként sokan elfogadják. Az abortusz napjaink egyik igen vitatott bioetikai problémája. A magzat emberi mivoltát sokan megkérdőjelezik, mások viszont egyenesen gyilkosságnak tartják az abortuszt, pedig már az élet definiálása is komoly nehézséget okoz.

Pro-life és Pro-choice mozgalmak

• Pro-life (életért) mozgalom: Ekörül azok csoportosulnak, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha például csak az anya élete menthető meg. A genetikai állománya emberi, semmilyen másféle élőlény nem képződhet belőle. Sőt minden más emberi lénytől is különbözik, még édesanyjától is. Az élő szervezet kritériumainak teljesítése és a teljes fejlődési program hangsúlyozott.

• Pro-choice (választásért) mozgalom: Ezt azok alkotják, akik az utód elvállalásának kérdésében teljes szabadságot követelnek a kismamáknak. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról - különösen annak első harmadában. További érvként hozzák fel, hogy az abortusz korlátozásának eredményeként megszülető nem kívánt gyermekek élete egyes esetekben fájdalmas élet. A pro-choice mozgalom szerint a nőknek joguk van az abortuszhoz, és nem szabad őket a gyermek megszülésére késztetni a törvények szigorításával. A pro-choice mozgalomnak létezik mérsékelt, az abortuszt csak a terhesség korai szakaszában (első 10-12 hetében) támogató irányzata, ez főleg Európára jellemző, az Amerikai Egyesült Államok pro-choice mozgalma általában a magzat méhen kívüli életképességéig (24. hét) terjedő abortuszt támogatja.

Fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek. Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt, és a megtermékenyítést követően osztódni kezd, s ezáltal kialakul az embrió, amely elnevezés jelenti a meg nem született gyermeket a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig. Ezután, a születésig magzatról beszélhetünk. A szívműködés az embrió fejlődésének kulcsfontosságú pontja.

Az abortusz tiltásának következményei

Világosan látszik, hogy az abortusz tiltása vagy súlyos korlátozása életveszélyes és gyakran halálesetekhez vezet. A Guttmacher Intézet kutatása szerint az abortuszok aránya a potenciálisan érintettek körében 37/1000 fő azokban az országokban, ahol az abortuszt tiltják vagy csak közvetlen életveszély esetén engedélyezik, és 34/1000 fő azokban az országokban, ahol kiterjedtebben hozzáférhető. A két szám között nincs szignifikáns különbség, vagyis az abortusz tiltása vagy szigorítása nem vezet annak csökkenéséhez.

Más következményei azonban vannak:

• Arra kényszeríti a nőket és az abortuszt elvégzőket, hogy titokban, illegálisan, nem biztonságos körülmények között végezzék vagy végeztessék el a beavatkozást, ami gyakran súlyos betegségekhez és nem ritkán halálhoz vezet. A WHO 2022-es tanulmánya szerint évente körülbelül 39 000 nő hal meg így, és több millióan kerülnek kórházba szövődményekkel.
• Még nehezebb és kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza a szegénységben élőket, hiszen ők azok, akik nem tudják kifizetni, hogy elutazhassanak oda, ahol biztonságos és legális az abortusz.
• Súlyosan traumatizálja a legtöbb nőt, és megkérdőjelezi a saját testük és életük feletti döntésüket.

Magyarországi társadalmi vélemények és ajánlások

A 2022-es adatok alapján a magyar társadalom messze a világátlag (59%) felett támogatja, hogy az abortusz minden vagy a legtöbb esetben legális legyen: a társadalom 70%-a gondolja így, és csak az emberek 14%-a ellenzi. Az EU országok között jelenleg Magyarországon az egyik legmagasabb az abortusz aránya. Ennek csökkentése azonban nem tiltással és további korlátozásokkal érhető el.

Első lépésben tehát a tudatos gyermekvállalás lehetőségének biztosítására lenne szükség, aminek alapvető feltétele a fogamzásgátlás széles körű elérhetőségének növelése mellett a szexuális oktatás, ami Magyarországon a propagandatörvény elfogadásával szinte teljesen ellehetetlenült. A tényeken és korszerű ismereteken alapuló szexuális nevelés lehetne az egyik leghatékonyabb fegyver a szexuális úton terjedő fertőzések és a nem kívánt terhesség megelőzésére.

A gyermekvállaláshoz megfelelő társadalmi alapokat nyújthatna, ha a politikusok arra törekednének, hogy az EU-ban szinte példátlan mértékben uralkodó hagyományos és elnyomó nemi szerepekkel kapcsolatos társadalmi elképzeléseket és berögzüléseket felülírják. A magyarok 78%-a szerint a nők elsődleges feladata a családjukról és otthonukról való gondoskodás, ez pedig alapjaiban befolyásolja a nők életútját már a születésüktől kezdve, és lehetőségek helyett kijelölt életutakat tesz csupán elérhetővé a számukra.

A gyermekvállalás gazdasági alapjain is bőven lehetne még erősíteni. Magyarországon a három gyermeket, illetve a gyermekeiket egyedül nevelők - akiknek több mint 85%-uk nő - havi jövedelme jelentősen elmarad az átlagtól, így a szegénységnek fokozottan kitett csoportokról beszélünk. A nők fizetése átlagosan 17-18%-kal kevesebb, mint a férfiaké, emellett a láthatatlan, fizetetlen munka rájuk nehezedő terhe miatt nagyobb eséllyel esnek ki a munkaerőpiacról, illetve jelentősen nagyobb arányban kénytelenek részmunkaidőben dolgozni, ami tovább csökkenti bevételüket és szakmai lehetőségeiket. A probléma rendszerszintű kezelésének esélyét csökkenti, hogy Magyarország az EU országai között 2015 óta az utolsó helyen áll a Nemek Közötti Egyenlőség Index hatalmi kategóriájában, amely a nők arányát méri a politikai, gazdasági és társadalmi döntéshozatali pozíciókban. Ez rámutat arra a felháborító tényre, hogy a nőket érintő kérdésekben is férfiak döntenek.

tags: #felhaborito #abortusz #abortusztorveny