Az akvarisztika világában a csőrös csuka (Belonesox belizanus) és az Endler-guppi (Poecilia wingei) két különleges és figyelemre méltó faj. Bár első ránézésre nagyon eltérőek, mindkettő tartogat érdekességeket a horgászok és akvaristák számára egyaránt.
Az Endler-guppi felfedezése kétszer is megtörtént: először 1937-ben Franklyn F. Bond, majd 1975-ben John Endler által, akiről a nevét is kapta. Eredeti élőhelye a Laguna de Patos volt, egy brakkvízű kis tó, amelyet csak egy keskeny földsáv választott el az óceántól, és ami az idők folyamán tisztán édesvízűvé vált. Az Endler-guppi felfedezésekor a víz kemény és nagyon meleg volt. Napjainkra azonban szinte biztosra vehető, hogy ezek a gyönyörű halak kipusztultak ebből a tóból, mert egy szemétlerakót építettek a tó partjára, ami elszennyezte a vizet.
A hímek kisebbek és sokkal színesebbek, mint a nőstények. Ezenkívül a farok alatti úszójuk ivarszervvé módosult (gonopodium). A hímek mintázata változatos, gyakori színek a narancs, a fekete, a zöld és a kék. A nőstények fakó zöld színűek. Tenyésztésük egyszerű, akár a közös medencében is leívnak és nagyon szaporák. Ha nem szeretnénk szaporítani őket, akkor érdemes csak hímeket tartani, gyönyörű színeik miatt. Mint sok más elevenszülőnél, az Endler-guppinál is igaz, hogy 1 hímre több nőstényt érdemes tartani, mert a hímek erősen hajtják a nőstényeket, és több nőstény esetén megoszlik a hím figyelme. Ebben nagy segítség lehet a sűrű növényzet is, ahol a nőstények elbújhatnak. A nőstények 23-24 naponta képesek szülni, a kishalak száma változó (függ a nőstény méretétől és korától), általában 5 és 25 közötti. A szülők ritkán eszik meg a kishalakat, de ha biztosra akarunk menni, akkor célszerű a terhes nőstényt külön akváriumba tenni, majd a szülés után eltávolítani onnan. Az ivadékok viszonylag nagyok és gyorsan is nőnek, ha naponta 2-3 alkalommal etetjük őket apró élő eleségekkel.
A guppi, amit ma a kereskedelemben kapni lehet, már alig hasonlít a vadon élő rokonaihoz, semmi köze hozzá. Az ősöket annak idején elvitték az összes kontinensre, s a moszkitók ellen harcoltak velük, mert azok lárvája a guppik kedvenc tápláléka. Mára a tenyésztők, megfelelő válogatással és keresztezéssel a guppik rengeteg változatát hozták létre: elsősorban a hímek úszói alakultak egyre színpompásabbá. A guppik szívesen megesznek minden élelmet, ami a kereskedelemben kapható. Hogy jó egészségüket megőrizzük, rendszeresen adjunk nekik élő vagy fagyasztott eledelt is. De arra vigyázni kell, hogy milyen társakat adunk melléjük az akváriumba: kerüljük az agresszív halakat, mert kiharaphatnak darabokat a guppik fátyolszerű farokúszójából. Tiszta, 24-25°C vízben hamar és könnyen világra hozzák az első utódokat. Mindig több nőstényt tartsunk, mint hímet, mert ez utóbbiak szenvedélyes udvarlása nagyon kifáraszthatja a nőstényeket.
Viselkedésüket tekintve békés természetűek, érdemes külön a számukra berendezett medencében tartani, vagy más hasonló méretű halakkal egy társas akváriumban. Guppikkal ne tartsuk őket, mert összeívhatnak.
Dekoráció: A hal színei sötét talaj mellett mutatnak igazán jól. Medencéjükbe tehetünk 5 gramm tengeri sót literenként.
A hím Színjátszó törpeguppi alapszíne ezüst-zöld, testén sárga, kék és fekete foltokkal. Első ránézésre nagyon hasonlít a vad guppira, de testük áramvonalasabb és nem olyan nagy a farokúszójuk. Létezik egy vörös színezetű változata is, melynek teste narancs-vörös, néhány fekete folttal. A nőstények ezüstös színűek. Az idősebb nőstényeknek a hasi része gyakran arany vagy narancssárga színű.
A hímek szép színesek, kisebb testűek, karcsúbbak, mint a nőstények és gonopodiumuk van, ami a módosult farok alatti úszó. A tenyészteni kívánt halakat változatos élő eleségekkel tápláljuk, mint pl. szúnyoglárva. Az ivadékok akár a nőstény testsúlyának a 25%-át is kitehetik, számuk 11-25 között változhat.
Dekoráció: Legjobban egy növényes akváriumban érzi jól magát, de elegendő szabad térnek is rendelkezésre kell állni az úszáshoz.
A Feketeszalagos guppinak öt színváltozata ismert: sárga, kék, vörös, parae (fekete függőlegesen sávos), immaculata (szürkésbarna, amely hasonlít a nőstények színezetére). A parae hímek a legnagyobbak, az immaculata hímek a legkisebbek és legszelídebbek, míg a három színes hím közepes méretű. Az oldalukon két fekete vízszintes vékony csík között helyezkedik el a sokkal vastagabb színes csík. Hátuk olajzöld. A hímeknek gonopodiuma van, ami a módosult farok alatti úszó, ezenkívül kisebb testűek és karcsúbbak, mint a nőstények és színesebbek. A nőstények 8 hónapos korukra, míg a hímek már 6 hónapos korukra elérik az ivarérettséget. A nőstények 24 napi terhesség után méretüktől és koruktól függően 5-16 utódnak adnak életet. A kishalak 7 mm hosszúak születéskor.
Viselkedés: Elsősorban nagyobb termetű halakkal társítsuk, de aránylag kisebb fajokat is megtűr maga mellett.
Dekoráció: Legjobban egy növényes akváriumban érzi jól magát, de elegendő szabad térnek is kell lennie az úszáshoz. Gyökereket és lapos köveket is tehetünk a medencébe.
A csőrös csuka (Belonesox belizanus) megérdemli a "rabló" nevet. Elég vad: természetes élőhelyén, a növények között leshelyet keres magának, onnan lesi egész nap a kicsiny halakat, és persze villámgyorsan el is kapja őket. Ritkán hibázza el. Ha akváriumban tartjuk, problémát okozhat, hogy e falánk állatnak naponta legalább 4-5 élő halra van szüksége. Amikor nagyra tátja a száját, jól láthatók tövisszerű fogai. Óriási falatokat - olykor saját testméretének a felét is - képes megenni. A másik probléma, hogy még egymással is nehezen férnek meg. Ha éhesek, egymást is széttépik. Utódaikat - kb. 100 születhet havonta - felfalják, ezért azonnal ki kell menteni őket előlük. Ezt a ritka halfajt inkább tapasztalt akvaristáknak ajánljuk.
Táplálkozás: Mindenevő; nem válogatós, elfogad szinte minden eledelt, de nagyon kedvelik az olyan élő eleségeket, mint pl.
A Zöld patakpontyocska - nevével ellentétben - világos barna színű, testén 12 sötét, függőleges sáv húzódik, amely a hímen sokkal jobban látszódik, valamint a farokúszójukon világoskék árnyalatok is megfigyelhetőek. A halak hasi része fehér. A hímek hátúszója vöröses-narancsos színű, amelynek széle fekete, valamint a farokúszón és a hátukon is megtalálható a piros szín. A hímek genopódiuma kétszínű, a felső része fekete, az alsó fele pedig sárga. Szaporításuk viszonylag könnyű, a nőstények kb. havonta 10-25 ivadékot szülnek.
Táplálkozás: Mindenevő; a természetben vízibolhát, és más apró gerincteleneket eszik, de a fonalas algákat is elfogyasztja. Akváriumban sem válogatós, elfogad szinte minden eledelt, de növényi táplálékra (pl.
Dekoráció: Növényekkel dúsan beültetett akvárium, sötét aljzattal, és néhány gyökér. Fontos, hogy legyen elég búvóhely a nőstények számára.
Megjegyzés: Többféle színváltozata létezik.
A hímek színezete a zöldes-szürkétől a világos barnáig változhat, ami a befogási hely függvénye. Egyes példányok oldalán ezüstös pikkelyek találhatóak, ami többnyire az El Toboso környékéről származó halakra jellemző. Az innen származó hímek háta, és a fejük felső része, valamint a testük alsó része sötétszürke, vagy fekete. A test középső része szintén fekete, de az ezüst pikkelyek hatására rácsmintásnak hat. Az úszóik nagy része szintén fekete színű. Más területekről származó halak úszói vöröses, vagy sárgás színűek, amelyeken néha vastag fekete mintázat található. A Los Pinos-ból származó színváltozat testének hátsó része vöröses színű, míg a fej alsó része, és a mellrész sárga, vagy mély narancssárga. A kifejlett nőstények oldala, a fejük teteje, és a hátuk barnás-zöldes, de egyes színváltozatoknál világos barna. A mellúszó és a farok alatti úszó között egy ék alakú zöldeskék terület húzódik, a hasi rész pedig kékesszürke színű. Testük középső részén egy szabálytalan foltokból álló sáv húzódik, ami ritkán egy teljesen összefüggő vonalat alkot.
A megfelelő körülmények között a szaporításuk nem nehéz. A legfontosabb, hogy a hűvösebb vizet kedvelik, ezért figyeljünk rá, hogy a vizük hőmérséklete tartósan ne menjen 24 °C fölé. A nőstény körülbelül 60 naponta 5-10 kishalnak ad életet.
Hosszú csőrszerű alsó állkapcsuk elárulja táplálkozási szokásaikat és életmódjukat. Rovarevők, és természetes körülmények között a vízfelszín alatt az apró rovarokra leselkednek. Akváriumban kis legyekkel (drosophilia) táplálkoznak, de megeszik az élő férgeket, a vizibolhát és a szúnyogot is. A pehely formájú mesterséges táplálékot nem fogadják el. Szereti a víz felszínén lebegő növényeket, mert azok rejtekhelyet jelentenek a számára. A hímek igen agresszívek tudnak lenni egymással. A nőstényeknek kevés utódjuk születik (általában 20 körül), de elég nagyok, és ha sok élő eleséget kapnak (sóféreglárvát), hamar megnőnek.
Dekoráció: Növények, amelyek bírják az enyhén sós vizet (10 liter vízhez 1 evőkanál só).
A csuka ivási ideje február 15.-én kezdődik és március 31.-ig tart. Ez az időszak a tilalmi idő, érdemes békén hagyni a halakat, hogy nyugodtan lerakják ikráikat. A sekélyebb, melegebb vizeket keresi ilyenkor. Az ikrák pár napon belül kikelnek és elkezdik életüket. A csuka lárva pár napig szikzacskóból táplálkozik. Amikor a szikzacskó felszívódik, elkezdi ragadozó életmódját, apró rákokat, lárvákat keres. Mire eléri a kifogható 40 centis hossz határt, kb. 3 év telik el. Minden felszedett kilóhoz kb. Ez a halfaj az összes édesvizünkben megtalálható. Fő táplálékát halak teszik ki, de békát, rákot, sőt kisebb csukát is szívesen lenyel (a csukára jellemző a kannibalizmus). A kisebb csukák nagyon mohón táplálkoznak, van, hogy még le se nyelte a kishalat, már a műcsalin lóg. Kb. A csuka legfontosabb érzékszerveinek egyike a szeme, így ebből kitűnik, hogy nappali ragadozó. Előfordul ugyan olyan eset is, mikor a sötétedés után, a harcsának szánt csalira rabol, de ez elenyésző. Érdemes naplót vezetni a vérbeli csukahorgászoknak, hogy a hal a nap melyik órájában kapott a horogra. Sokéves tapasztalat szerint elmondható, hogy a hidegebb hónapokban a csukakapások a nap déli óráira tehető, ha jégen horgászunk, nem is érdemes délelőtt 10 óránál hamarabb kimenni, és délután 14 óránál tovább maradni. A nyári hónapokban viszont egészen más a helyzet, itt ugyanis a kifogott csukák zömmel a hajnali, reggeli és a késő délutáni órákban kerülnek horogra. Nem lehet pontos időpontot meghatározni, mivel nem tudni, hogy épp a közelben lapuló csuka mikor éhezik meg. Az időjárás is befolyásolja a csuka kapókedvét, borús, esős időben egész nap kapásra bírható, sőt ilyenkor kedvező egy kis szél is. Az erős szelet és a záporesőt a csuka takarásban vészeli át. Napsütéses időben, főleg nyáron, csak a kora reggeli és a késő esti órákban táplálkozik. A vízállás változásaira is reagál, áradás előtt pezsdüléskor fokozódik a kapókedve, az ár levonulása után visszahúzódik mélyebb vizekbe. Ilyenkor csak pergetve lehet megfogni. A csuka kapása rendkívül heves, pergetéskor gyakran hatalmasat ránt a boton. Az úszós horgászatnál rendkívül jól meg lehet figyelni, ahogy a csuka beforgatja a kishalat a szájába, amit rendszerint derékon kap el, és a beforgatás után fejjel előre nyeli el. Fárasztása rendkívüli élmény, a csuka nem kitartó harcos, viszont látványos tornamutatványokat tud produkálni a horgon. Ez ugyan szép és látványos, de ugyanakkor ilyenkor szokott lemaradni a horogról a legtöbb megakasztott hal. A fárasztásnál semmi esetre se erőltessük, csak és kizárólag akkor, ha valamilyen akadály felé tart. Számtalanszor előfordult már, hogy a csuka az akadó felé tartott, és a horgász az akadó irányába kezdte húzni, mire a hal megfordult a nyílt víz felé. Ilyen is van. Nem szabad a vízfelszínre kényszeríteni, mert ilyenkor szokta kirázni a horgot a szájából. A fárasztáskor a halunk szákolásra érett akkor, ha egy kicsit oldalra dől, és látszólag nem produkál kirohanásokat. Ilyenkor azért még erőre kaphat, ezért ne siettessük a kiemelést. A szákolás mindig fej felől történik, sosem a szákot toljuk a halhoz, hanem a halat húzzuk a vízbe merített szák fölé, mikor a szák öblében van a hal óvatosan kicsúsztatjuk a partra. Jól viseli a rabságot, a szájába akasztott szájbilinccsel akár napokig is élve tartható. Amennyiben a horog túl mélyre akadt, a hal vérzik, kár próbálkozni a felbilincseléssel, azonnal üssük fejbe a csukát és csavarjuk be egy ruhába, így akár néhány órán át is friss marad.
B. Teste hosszú és karcsú, oldalról lapított, testhossza 50 és 75 cm között mozog. Megnyúlt állkapcsában éles fogak sorakoznak. A mell-, hát- és anális uszony meglehetősen hátul helyezkedik el a testen, és az utóbbi kettő hasonló megjelenésű. Az uszonyok ilyen elhelyezkedése nagyobb mozgékonyságot biztosít a csőrös csukának. Az oldalvonal alacsonyan van az oldalán. Part menti vizekben ívik.
🎥 Anci, Pleco, Gibbiceps – így különböztesd meg őket egyszer s mindenkorra!
A Félcsőrös csuka (Dermogenys pusillus) származási helye Délkelet-Ázsia. Testhossza hím: 5 cm, nőstény: 6-7 cm. Természetes élőhelye olyan part menti vizek, ahol az édesvíz és a tengervíz találkozik. Csapatban él, s a vízfelszín közelében úszkál. Rovarevő. Szaporítása könnyű. Minimum 100 literes akvárium javasolt, 100 literre 4-6 hal. Dekoráció: Úszó növényzet. Hőmérséklet: 25-27 °C. pH: >7,5. Keménység: >11,2NK°. Megjegyzés: Hosszú csőrszerű alsó állkapcsuk elárulja táplálkozási szokásaikat és életmódjukat. Rovarevők, és természetes körülmények között a vízfelszín alatt az apró rovarokra leselkednek. Akváriumban kis legyekkel (drosophilia) táplálkoznak, de megeszik az élő férgeket, a vizibolhát és a szúnyogot is. A pehely formájú mesterséges táplálékot nem fogadják el. Szereti a víz felszínén lebegő növényeket, mert azok rejtekhelyet jelentenek a számára. A hímek igen agresszívek tudnak lenni egymással. A nőstényeknek kevés utódjuk születik (általában 20 körül), de elég nagyok, és ha sok élő eleséget kapnak (sóféreglárvát), hamar megnőnek. Akkor érzik igazán jól magukat, ha egy kicsit sós vízben élhetnek (10 liter vízhez 1 kávéskanál sót számítsunk).
A hímek igen agresszívek tudnak lenni egymással. A nőstényeknek kevés utódjuk születik (általában 20 körül), de elég nagyok, és ha sok élő eleséget kapnak (sóféreglárvát), hamar megnőnek.
A halak, garnélák és csigák beszoktatása az új akváriumba rendkívül fontos. Hiszen a legtöbbször a kereskedésben más paraméterekkel rendelkezik az élőlények vize, mint otthonunkban. A kereskedésben megvásárolt élőlény (hal, garnéla stb.) zacskóját tegyük az akváriumba 15-20 percre, hogy a vizek hőmérséklete kiegyenlítődjön. Hőkiegyenlítés után óvatosan öntsük ki az élőlényeket egy tiszta edénybe (több zacskó esetén külön edényekbe). Ezután 20 percenként adagoljunk 1 dl akvárium vizet az edénybe. Legalább 2-3 órát akklimatizáljuk így új élőlényeinket.
A kereskedésben megvásárolt élőlény (hal, garnéla stb.) zacskóját tegyük az akváriumba 15-20 percre, hogy a vizek hőmérséklete kiegyenlítődjön. Hőkiegyenlítés után óvatosan szúrjunk 4-5 kisebb lyukat a zacskóra, miközben az a víz tetején úszik az akváriumban. Fordítsuk meg, hogy a lyukakon keresztül beáramolhasson az akváriumvíz. Hagyjunk legalább 2-3 órát a víz keveredésére.
Milyen napszakban ideális az új lakók telepítése? A legideálisabb a lámpa feloltás előtti időszak. A halak még nem aktívak, ilyenkor lehet a legnyugodtabbán beengedni az új lakókat. Hamarabb megtalálják a búvóhelyet és van idejük megismerni az új akváriumot, az aktív időszak előtt. Természetesen egyéb napszakokban is be lehet őket engedni, de ilyenkor fokozottan ügyeljünk, hogy a régi lakók hogyan reagálnak az újakra. Tanácsos a frissen betelepített halakat, garnélákat 24 órát koplaltatni.
A hím szinte szakadatlanul próbálkozik a párzással. A nőstény alatt áll vagy úszkál, szájával kb. a nőstény fark alatti úszójának magasságában, s teste enyhén fölfelé hajlik. Ekkor villámgyorsan a fejére áll, ezáltal a nőstény szoros közelségébe kerül, miközben fark alatti úszóját egy kissé behajlítja. Közben farkúszójával hevesen csapkod.
A terhesség a tápláltságtól és a hőmérséklettől függően 28- 30 napig tart, de hosszabb időtartam is előfordul. A nőstényt szülés után tegyük kis tartályba, a vízszint legyen nagyon alacsony, a növényzet legyen sűrű. Ebben tartsuk a nőstényt egyedül.
Az úszásra képtelen ivadékok nagy arányszáma - ez elég gyakori eset - lényegében a nem természetes táplálkozásmódra vezethető vissza. Az életképtelen utódok száma rovartáplálék adása esetében lényegesen csökkenthető. Jó eredményt érhetünk el Anabantidák (Macropodus, harcoshalak) egészen fiatal ivadékainak etetésével, amelyeket külön erre a célra kell tenyésztenünk.
Az ivadékok születése többnyire éjszaka történik. A nagyobb és idősebb nőstények 35 utódot is szülhetnek. Az utódok alig 10 mm hosszúak, s állkapcsuk még nem nyúlt meg. Ez csak néhány héttel később alakul ki. Az állkapocs megnyúlásának befejeződése után rovartáplálék adható. A másodlagos ivari jellegek kialakulása 8- 9 héttel később következik be.
Sajnos gyakran az importpéldányok soványok, gyengék, és nehezen tarthatóak életben. Ettől függetlenül be lehet szerezni természetesen életerős és pompás halakat is. Fontos, hogy élő eleséget is kapjon, D-vitaminhiány komoly problémákat okozhat. Nyáron érdemes lehet 1-2 hónapra melegebb kerti tóba, medencébe kihelyezni akár. Akváriumban tartva vitaminos műeleségeket, és változatos fagyasztott és élő tápokat kapjon, például apró rovarokat is (pl.: Drosophila). Ezekkel segíthetjük a D-vitamin pótlását, és így lényegesen jobb eredményt kapunk tenyésztéskor. Az ivadékokat sem árt apró rovarokkal kínálni, ajánlott őket artémián nevelni! A rendszeresen frissített víz, amit lehetőleg jól szűrjük, további segítség egészséges állatok nevelése érdekében.
tags: #felcsoros #csuka #ujszulott #hol #tartozkodik