A negyvenkilenc éves Fejős Éva, ismert írónő, első gyermekét várja. A hír a róla készült címlapfotóval robbant, amelyen a láthatóan várandós Éva pózol életmódmagazinjának borítóján. Ez a csodálatos hír sokak számára adhat reményt, bizonyítva, hogy sosem késő elkezdeni a családalapítást.
Fejős Éva mindig is optimista volt, és ez a hozzáállás segítette őt abban is, hogy ne aggódjon amiatt, hogy esetleg nem lehet gyermeke. "Mindig tudtam, hogy lesz babám, csak azt nem, hogy mikor" - nyilatkozta. Negyvenéves koráig nem érzett hiányérzetet az anyasággal kapcsolatban. Azonban amikor eljött az idő, és a próbálkozások nem vezettek azonnal eredményre, másfél évig járt vizsgálatokra, mire kiderült, hogy mi okozza a nehézségeket. Műteni kellett a petevezetékét, és a pajzsmirigyét is kezelték. Ha ezek után sem jött volna össze a terhesség, akkor a párja, akivel húsz éve vannak együtt, folytatták volna a további kezeléseket.
Éva elmondása szerint fizikailag és lelkileg is rendben van, és alapjaiban véve úgy éli az életét, ahogy előtte. A párja meglepődött, hogy milyen zokszó nélkül viseli a terhességet, nincsenek panaszai, és aktív maradt. Ez a kiegyensúlyozott állapot nagyban hozzájárulhat a sikeres terhességhez.
A közel 50 éves Fejős Éva bebizonyította, hogy nem késő gyermeket vállalni. Ez a gondolat ma már szerencsére sok nőben ott van. Éva a Blikknek mesélt arról, hogy bár nem állítja, hogy ez az ideális kor a szüléshez, és nem is követendő példának szánja, története sokaknak adhat erőt. Elárulta, hogy egy meddőségi szakember segítségére is szüksége volt, és hogy közel másfél évig járt kezelésekre.
Az írónő korábban így nyilatkozott a nőkről és a gyerekszülésről: "Az embert ugyanis állandóan szembesítik, számonkérik, mi az, hogy ennyi idős, még nem ment férjhez, nem szült gyereket?". Azt is elmondta, hogy évek óta van egy orvos párja, de nem szoktak esküvőről vagy a gyerektervezésről beszélni, inkább az élet sodrására bízzák magukat: "Ha jön a gyerek, boldogan várjuk, ha egyszer kedvünk lesz, és úgy döntünk, majd összeházasodunk”.
Fejős Éva a terhesség 7. hónapjában is szuperül érezte magát, nem gyötörték rosszullétek. "Fantasztikus!" - mondta a Blikknek. Elárulta, hogy több oka is volt a késői gyerekvállalásnak: egyrészt szabadúszó újságíróként kezdetben bizonytalannak érezte az egzisztenciáját, több kiadócsődöt is megélt. Másrészt pedig negyvenéves koráig nem volt benne hiányérzet.
A párja már nem tervezett több gyereket korábbi házasságából, de Éva unszolására végül beadta a derekát. Éva ekkoriban jelent meg az első könyve, szép tempóban tudott dolgozni, és sokat utaztak. Negyvenöt éves volt, amikor késznek érezte magát a babaprojektre. Elment az orvoshoz, aki beutalta különböző kivizsgálásokra, de végül nem ment vissza.
Éva a következőket tanácsolja az olvasóinak: "Azóta is mondom az olvasóimnak, hogy ne halogassák a dolgokat, mert hülyeség! Annyira ismerem „A jó majd holnap!” érzését!” Negyvenkilenc évesen kapott észbe, hogy "hoppá, mostmár aztán tényleg lépni kell!". Laboreredményei jók lettek, csak a pajzsmirigy hormonját kellett beállítani, és egy kisebb műtéten is átesett. Ekkor merült fel benne először a kérdés: Lesz-e valaha kisbabám?
A terhesség alatt Éva szinte úgy élt, mint amikor nem várt gyereket, leszámítva, hogy nem futott, ami nagyon hiányzott neki. Nem aludt többet, mint előtte, sőt, talán nyugodtabb is lett, bár sosem volt ideges típus. A reflux volt az egyetlen dolog, ami kínzott, és emiatt nem is evett sokat.
A kislánya, Linda, 2017 januárjában született meg császármetszéssel, ami Éva szerint jó döntés volt a kora miatt. Bár az orvosa beleengedte volna egy hüvelyi szülésbe, ő nem akart kockáztatni. "Ha már eddig minden jól működött, nehogy már ott történjen valami" - gondolta.
Az írónő imádja visszanézni a videókat és fotókat, amelyek ekkoriban készültek róla és Lindáról, mert így tudja átélni azt a hatalmas szeretethullámot, amit a kislánya hozott az életébe. Amikor hazavitték a törékeny, aprócska Lindát az első hat hónapban, Éva végig azzal küzdött, hogy "életben tartsa". A szoptatás otthon egyáltalán nem ment úgy, ahogy a kórházban, és a kérdések csak jöttek és jöttek. Évinek beletelt egy kis időbe, mire megnyugodott.
Ma már Éva nem borul ki, nem félti mindentől Lindácskát. Együtt is utaznak, szárazföldön és vízen egyaránt. Az öltöztetés is könnyedén megy. Eleinte a legegyszerűbb kisruhákat választotta, de most már felfedezte az öltöztetésben rejlő örömöket is.
A páromnak már volt két gyereke az előző házasságából. Ő már nem szeretett volna többet, de aztán annyit unszoltam, hogy beadta a derekát. Nekem ekkoriban jelent meg az első könyvem. Szép tempóban tudtam dolgozni. Igazi flow-élmény volt - egy kicsit ezt is ki akartam élvezni. Sokat utaztunk. 45 éves volt amikor késznek érezte magát arra, hogy belevesse magát a babaprojektbe. El is ment az orvoshoz, aki beutalta különböző kivizsgálásokra, amikre végül nem ment vissza. - Azóta is mondom az olvasóimnak, hogy ne halogassák a dolgokat, mert hülyeség! Annyira ismerem „A jó majd holnap!” érzését!49 évesen kapott észbe, hogy hoppá, mostmár aztán tényleg lépni kell! Évi laboreredményei jók lettek, egyedül a pajzsmirigy hormonját kellett beállítani és egy kisebb műtéten is átesett. Itt merült fel benne először és utoljára a kérdés: Lesz-e valaha kisbabám? - Egyetlen egyszer féltem, amikor egy véres pötty volt a bugyimon. Mi lehet ez? Aztán tudatosan elhessegettem ezt a gondolatot. Itt vagyunk Santorini partjain, hagyjuk a hülyeséget. Ez a gyerek jól van. Ekkor egy nagyon komoly belső változás ment bennem végbe. Innentől kezdve egy pillanatig nem féltem. A terhességem meg csodálatos volt, egyetlen dolog kínzott a reflux, az viszont elérte, hogy ne egyek sokat. - Császármetszéssel született, programozott császárral és én azt gondolom ma is, hogy jó döntés volt!Az orvosa beleengedte volna egy hüvelyi szülésbe, de ő a kora miatt nem akart kockáztatni. - Ha már eddig minden jól működött, nehogy már ott történjen valami.Imádja visszanézni a videókat, fotókat amik ekkoriban készültek róluk, Lindáról, mert akkor tudja igazán átélni azt a hatalmas szeretethullámot amit Linda hozott az életébe. Mivel amikor hazavitte a törékeny, aprócska kislányát az első 6 hónapban végig azzal küzdött, hogy „életben tartsa”. Mit és hogyan csináljon? - Hazamentünk a kórházból. Ott maradtunk a gyerekkel. Az apukája elment dolgozni. A kórházból jóllakottan, megfürdetve hoztuk haza. Csodálatos. Gyermek alszik. Majd elkezd sírni… szoptatás. Ami ugye a kórházban ment, az otthon egyáltalán nem. A gyerek tovább üvöltött és jöttek a kérdések. Évinek beletelt egy kis időbe mire megnyugodott. Most már nem borul ki, nem félti mindentől Lindácskát, ma már együtt is utaznak, szárazföldön és vízen egyaránt. Ma már az öltöztetés is könnyedén megy. Eleinte Évi a lehető legegyszerűbb kisruhákra voksolt, mert azokat könnyen rá tudta adni a kicsire, de most már felfedezte az öltöztetésben rejlő örömöket is. - Közel lakunk édesanyámhoz. Minden nap igyekszem átmenni hozzá 1-2 órára babakocsival. Nagyon szeretjük anyu főztjét, aki szintén sokáig nem mert Lindához hozzányúlni, felemelni. Majd egy hétvégén nála hagytam a a kislányomat, mert vidékre kellett mennem. Anyu hív: Szerintem bekakilt! Mondom, hát jó, cseréld ki a pelusát! Erre anyu: Jó, de hogyan? Óvoda, iskola? - Évi utálta. Minden reggel sírva indult neki a napnak. Nem tudja miért. Arra emlékszik, hogy kinevették amiatt, hogy sír. Ez számára trauma volt. Ettől például szeretné megóvni Lindát. Nem akar kötelezővé tenni neki dolgokat. Lehetőséget szeretne adni neki arra, hogy válasszon, hogy dönthessen majd arról, hogy mit szeretne. Lássa, milyen tág a világ. Egyetlen egy valamihez ragaszkodik, ami talán nem is meglepő egy írónőtől… Olvasson. Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.Fejős Éva közel az 50-hez vállalt először gyereket, ennek már több mint 5 éve. Linda 2017 januárjában született meg, azóta pedig az anyuka könyvet írt a késői gyerekvállalás élményéről, amit most Gubík Ági főszereplésével színpadra állítanak. Én pedig nagyon jól voltam az életemben. Szerettem írni, szerettem utazni és mindig halogattam. (...) Egyáltalán senki nem hitt abban, hogy 48 évesen teherbe fogok esni, akkor én azt mondtam, hogy tegyünk meg mindent legalább azért, hogy én azt mondhassam, megtettem. Első ízben nagyjából hét évvel ezelőtt, az első endometriózis műtétem után a kórházi ágyon fekve, véletlenül találkoztam Fejős Éva egyik könyvével, amikor egy barátomat megkértem, hozzon be valami olvasnivalót. A fordulatos történet azonnal kiragadott a szomorú valóságomból és segített feledtetni a fájdalmat, zord kórházi körülményeket. Másnap szegény exférjem kénytelen volt felvásárolni az akkori Fejős Éva összest, amelyeket szédítő tempóban faltam a regenerációs időszakban. Az élet aztán úgy hozta, hogy személyesen is megismerkedtünk Évával, és rögtön tudtam, hogy szeretném, ha nektek is mesélne várandósságáról, amit megtudtam, hogy babát vár. Fejős Éva: Köszönöm, nagyon jól, semmi panaszom, nekem is furcsa, hogy a nap nagy részében úgy intézem a dolgokat, vagy csak írok itthon, hogy nem is érzem, hogy babát várok (pedig hat hét múlva érkezik…). Inkább azt mondom, nem is megérzés volt, hogy lesz majd gyerekem, hanem hit, és ebben nagyjából megingathatatlan voltam. Az egész életemet segítette az az ábrándozás-álmodozás, amit ma már egyfajta meditációnak is tartok: gyerekkorom óta a mai napig rengetegszer magam elé képzeltem és képzelem, hogy megvalósulnak a vágyaim. űÉs sok nagy vágyam meg is valósult, sőt volt köztük, ami sokkal jobban sikerült, mint ahogy elképzeltem. Azt vettem észre, hogy azok nem valósultak meg, amelyekben nem tudtam vagy nem tudok eléggé hinni, nem tudom eléggé életszerűen magam elé képzelni őket. Á.N.: Hogy bánnak veled az orvosok és hogyan a média? F.É.: Nem kaptam meg, hogy idős korban szülök, mert mindkét nőgyógyászom teljesen normális, ítélkezéstől mentes. Dr. Konc János tanár úr vitte végig a teljes meddőségi vizsgálatot és kezelést, dr. Lintner Ferenc tanár úr végzett rajtam laparoszkópos műtétet, és nála fog születni a baba. De fura dolog ez, mert amikor évekig vizsgálnak és kezelnek, és amikor ennyi mindenen keresztül mész egy (vagy két) orvossal, akkor egészen természetes, hogy úgy mész hozzájuk, mintha hazamennél. A médiában nagyon sokan hasonló helyzetben vannak ám, mint én. Nagyon sok újságíró kérdezgetett, aki bőven negyven felett jár, és miután lefutottuk a kötelező köröket, vége lett a hivatalos beszélgetésnek, arról meséltek, hogy ők is követnék a példámat. Vagy azért, mert szeretnének még egy gyereket, vagy ebben a stresszes és rohanó szakmában nincs még gyerekük; ennek, tudod pontosan, rengeteg oka lehet. De ezzel nemcsak az újságírók vannak így, hanem nagyon sok olvasóm, akiknél ilyen-olyan okból késik a gyermekáldás, és akiket esetleg a környezetük furcsán nézne, ha megemlítenék, hogy negyven, sőt negyvenöt fölött szeretnének gyereket. Közülük sokan reményt kapnak abból, hogy elmeséltem, min mentem keresztül. Á.N.:. Milyen anya leszel szerinted? F.É.:Hű, nem tudom, csak remélem, hogy jó anya leszek, már most igyekszem a túlaggódásomat „kikezelni”, mert még a kutyáknál is túlaggódom egy egyszerű hasmenést is, szóval azért igyekszem változni, de nem tudom még, mi lesz. F.É.:Teljesen úgy élek, mint amikor nem vártam gyereket, leszámítva, hogy most nem futok. Bevallom, a futás azért nagyon hiányzik. Még csak nem is alszom többet, mint előtte, talán nyugodtabb vagyok, bár sosem voltam ideges típus. Á.N.: Hogy tervezel alkotni,dolgozni a babóval? F.É.:Van, persze, de szerintem rajta múlik majd, hogy mit szeretne, mit hagy majd… Mivel nem vagyok hétalvó, azt gondolom, bele fog férni az írás is az életembe, de majd meglátjuk, mik lesznek a kislányom igényei. Nyilván mindannyiunk élete változni fog, én azt gondolom, hogy a párommal és a babával mindhárman alkalmazkodni fogunk az új helyzethez, és kialakul majd az az állapot, amelyik mindhármunknak a legjobb és legideálisabb.
Fejős Éva Máskülönben itt maradnék 1. rész
Édesanyja is nagyon féltette Évát, és először még neki sem merte elmondani, mikor lett állapotos. Magában örült, és megvárta a megfelelő pillanatot. Édesanyja is sokat segít neki a mindennapokban, bár eleinte ő is félt hozzányúlni a kisbabához.
Éva nem akarja Lindát kötelezővé tenni dolgokra, hanem lehetőséget szeretne adni neki, hogy válasszon, dönthessen, és lássa, milyen tág a világ. Egyetlen dologhoz ragaszkodik, ami talán nem is meglepő egy írónőtől: hogy olvasson.
Fejős Éva közel az 50-hez vállalt először gyereket, ennek már több mint 5 éve. Linda 2017 januárjában született meg, azóta pedig az anyuka könyvet írt a késői gyerekvállalás élményéről, amit most Gubík Ági főszereplésével színpadra is állítanak.
A késői anyaság témája sok nőt érint, és Fejős Éva története, valamint az általa adott remény, fontos üzenetet hordoz magában. Az élet tele van meglepetésekkel, és sosem késő elkezdeni egy új fejezetet, legyen az akár az anyaság.
