A csecsemő fejlődési naplója: Hónapról hónapra

Az újszülött élet megérkezésének pillanatától fogva egy felemelő és megkapó utazás veszi kezdetét, mely során apró csemeténk egyénisége fokozatosan kibontakozik a világ számára. Az első hónapokban a baba élete szorosan kapcsolódik a fizikai fejlődés csodájához. A fokozatosan erősödő izmok és a motoros készségek kibontakozása hozza létre az első fordulópontokat, mérföldköveket.

A baba életének mindennapjai számos kihívást tartogatnak a szülők és a gyermek számára egyaránt. Ebben a cikksorozatban arra vállalkozunk, hogy elmerüljünk az apró csodák fejlődésének világában, és hónapról hónapra feltárjuk azokat a mérföldköveket, kihívásokat és jellemzőket, melyek mindannyiunk életét gazdagítják.

Az első 1-2 hónap: Reflexek és felfedezés

Az újszülött, illetve aztán az 1-2 hónapos csecsemő végtagjain még a flexiós, hajlított tartás dominál, de emellett az érintés a kommunikáció legfőbb formája, így rendkívül sok folyamat indul el. A hajlított végtagokat lehet, illetve ő is tudja nyújtani, de rugószerűen visszapattannak. A csecsemő kezét is először nagyrészt ökölben tartja és ezután kezdi el nyitogatni. Mint minden mozgás, először még szinte teljes testtel együtt történik és gyakorlás segítségével, egyre inkább sikerül az együttmozgások nélkül is végrehajtani.

Számos reflex is segíti a csecsemőt. Ezek közül itt mindenképp meg kell említenünk a fogó reflexet, aminek során, ha a baba tenyerét nyomás éri, becsukódnak az ujjai.

2-4 hónap: A kezek felfedezése

2-4 hónapos korban a flexiós tartás láthatóan elkezd csökkenni és ezzel együtt a kezét most már nyitogatja. Egyre jobban elkezdi felfedezni vele a körülötte lévő világot és benne saját magát, rengeteget tapogat, markolászik. Ha látóterébe kerülnek az ujjai, fel is figyel rájuk. A törzs stabilitásának fejlődésével a karok is egyre aktívabb szerepet tudnak betölteni.

3-4 hónapos korra már a test középvonaláig tud koordinálni a baba, így a kezeit a mellkasa előtt össze tudja fogni, vagy képes akár egy csörgőért is hadonászni. Ezeknek a folyamatoknak részei a szem és a kéz összehangolása, azaz a szem-kéz koordináció és a hallás fejlődése is. A szem és a kéz összehangolása bonyolult folyamat, a kisbaba mégis játékosan meg tud birkózni vele. Ha olyan dolgot mutatunk neki és mesélünk róla, amivel fel tudjuk kelteni az érdeklődését, mint például egy kontrasztos könyv, motiválni tudjuk a kéz és karok használatát is.

4-6 hónap: Tárgyfogás és tenyérfogás

4-6 hónapos korban egyre élénkebben próbálkozik a baba a tárgyak megfogásával, az értük való kapálózással és az elengedésükkel is. Egyre többet tud célirányosan a tárgyak felé nyúlni a test középvonalában, majd a forgás ügyesedésével, megkezdésével párhuzamosan egyre inkább ettől távolabb is. Ahogy erősödik, ügyesedik a hasalás, úgy egyre inkább hason fekve is nyitogatja a tenyerét, tapogatja a szőnyeget, takarót.

Az ujjak után egyre nagyobb területet képes uralni a baba a mozgásaiban, így 5-6 hónapnál megjelenik a tenyérfogás és a két tenyér befelé fordítása is. Ennek következményeként képes megtartani a cumisüveget.

6-10 hónap: Nagymozgások és finommotorika

6-10 hónapos kor között a nagymozgások fejlődése látványos változásokat hoz a hétköznapokba. A forgás és kúszás során egyre változatosabb tárgyak elérése, a karok/kezek mozgásba erősen bevonódása egy egészen más perspektívát hoz a finomabb mozgásokban is. A tenyérfogás és elengedés már annyira gyakorlott, hogy át tudja venni egyik kezéből a másikba a játékokat, hosszan tudja tartani azt, illetve két játékot előbb rövid, majd hosszú ideig is képes fogni.

Az apró dolgok felszedése nagyon jellemző kis mozdulata ennek az időszaknak. Bármilyen kis szöszt tudnak percekig aranyosan vizsgálni. Itt viszont fontos ennek a veszélyére is felhívni a figyelmet, hiszen az elsődleges megismerés eszköze számukra a szájuk, úgyhogy elengedhetetlen nagyon odafigyelni a kezükbe kerülő dolgoknál! Ezek a csippentő próbálkozások vezetnek oda, hogy a hüvelykujj szembefordul a többivel, ami egyrészt stabilabb, másrészt precízebb fogást is eredményez.

A baba egész testének tartása és a tónus megfelelő szabályozása ad alapot a finommotorika jó irányú fejlődésének is, így ezek ügyesítésével, fejlesztésével támogathatjuk a folyamatot.

10-12 hónap: Koordináció és célzott mozgás

10-12 hónapos kor között az eddig megszerzett ügyesség elmélyítése nagy szerepet kap. A különböző csatornán bejövő ingerek összehangolása (látás, hallás, stb.) adja azt a koordinációt, ami egy jó játszáshoz szükséges. A felállás gyakorlása mellett, mutatóujjával elkezd rámutatni játékokra is. A csípőfogás pedig már gyakorlott mozdulatként kezd megjelenni. Mivel egyre ügyesebben tud fogni, tartani, így egyre változatosabb tárgyakat is tud a kezébe venni és elkezdeni megvizsgálni. Tudatosan ügyesen eldob játékokat, aminek a látványát és a hangját is nagyon élvezi. Érdemes a tárgyakat, játékokat sokféleképpen megmutatni, hogyan használjuk, hogyan nézhetjük.

12-15 hónap: Önálló mozgás és felfedezés

12-15 hónapos korban a lépegetés, önálló állás, járás elindulása segíti tovább a felfedezés új szintekre emelését. A tér megnyílásával a kar segíti a távolságok felmérését és az egyensúlyozást is. A tárgyhordások, pakolások révén nagyon sok új formával, tapintással találkozik a baba ebben az időszakban.

Fejlődési naplók és a gyermekek megfigyelése

Az óvodák igényeire alapozottan készült kötelezően vezetendő dokumentumok mindegyike összhangban van az Óvodai nevelés országos alapprogramjával, valamint a 20/2012.(VIII.31.) EMMI rendeletben megfogalmazott elvárásokkal. A MÓD-SZER-TÁR négy fejlődési naplót fejlesztett ki az elmúlt évek során, melyek mindegyike részletes és naprakész információt tartalmazhat a gyermekek fejlettség állapotáról. Az eddigi módosításokat, valamint a Fejlődési napló IV. mellékletként a Fejlődés mutató összesítő adatlapot és dr. az óvoda pedagógiai programjában meghatározott tevékenységekkel kapcsolatos egyéb megfigyeléseket tartalmazza.

Népszerű és valóban egyszerű rögzíteni minden etetéskor az alapvető adatokat; azt, hogy miből mennyit evett a baba. Könnyű „statisztikát” készíteni, a számok magukért beszélnek. Mérhetővé, átláthatóvá válik a mennyiségek változása. Rendszeresen ellenőrizhető a napi, heti stb. E módszer hátránya, hogy figyelmen kívül hagyja azokat a tényezőket, amik befolyásolhatják egy csecsemő vagy kisgyermek étvágyát. Számtalan oka lehet ugyanis annak, ha egy baba kevesebbet eszik. Hogy csak néhány jellemző példát említsek: kezdetben a sárgasággal együtt járó aluszékonyság, majd a szoptatási nehézségek és a hasfájás, később a fogzás stb., gyakorlatilag rengeteg dolog.

Súlygyarapodás és a percentilis-görbe

Sok szülő minden etetés előtt és után megméri a baba súlyát, és aggódva figyeli, vajon mennyit evett egyszerre. Bár az értékek objektívnek tűnnek, a mérés mégsem tűnik igazán egyszerű és biztos megoldásnak. Egy éhesen üvöltő és közben erősen rúgkapáló kisbabát méregetni például nem kis feladat. Evés után a vállunkon várva a büfiztetést, vagy akár már etetés közben gyakran elalszanak a kicsik. Ha ilyenkor rátesszük őket a mérlegre, biztos felébrednek, és oda a nyugalomnak. Lesz ugyan estére egy pontos adatunk, de egy fáradt, nyűgös gyerekünk is ennek fejében.

Elég néhány naponta megmérni a gyereket, persze lehetőleg a napnak ugyanabban az órájában, evés előtt, és pelenka nélkül (a teli pelenka súlya is félrevezető lehet…).

A 10-75 % közé eső percentilis értékek esetén a szülők megnyugodhatnak, és bátran mellőzhetik a gyakori méregetést. A 75-90 % közötti percentilis értékek szintén óvatosságra intenek. Semmi gondot nem jelent ez az érték, ha a gyermekünk születésekor is hasonlót mértünk. Akkor nagyobb ugyan az átlagnál, de ez egyáltalán nem baj, sőt az a jó, ha ezen az értékhatáron belül marad. Ha viszont csecsemőként a percentilis-görbéje 50 körül mozgott, abban az esetben a későbbi 75-90 % utalhat arra, hogy gyermekünk hízásra hajlamos lehet, vagy akár van is már némi súlyfölöslege. A 90 fölötti percentilis érték azt mutatja, hogy egyértelműen oda kell figyelni a diétás táplálkozásra, mert gyermekünket túltápláltuk.

tags: #fejlodesi #naplo #honapos