A vetélés minden kismama legrosszabb rémálma. A félelem nem alaptalan, hiszen sajnos nem ritka jelenség: minden 4-5. terhesség vetéléssel végződik. Az első trimesztert tekintik általában vízválasztónak: ha a kritikus 12 hetet sikerül megugrani, akkor jelentősen csökken a baba elvesztésének valószínűsége. Az első három hónapban azonban bármi megtörténhet, ezért nem árt, ha ismerjük a vetélés tüneteit, hogy tudjuk, ha baj van - és persze ne izguljunk, ha nincs.
Hogyan történhet meg a vetélés?
A vetélés többféleképpen is megtörténhet. Bár a szóról mindenkinek az jut eszébe, amikor a kismama vérezni kezd, és az embrió spontán kilökődik, nem minden esetben történik így. Előfordulhat az is, hogy minden látható jel nélkül, méhen belül elhal a terhesség, a kilökődés azonban nem indul meg egy jó ideig. Ilyenkor sokszor művi befejezése van szükség, hogy megtisztítsák a méhet, mivel magától nem ürül ki, de egy megindult vetélés is végződhet műtőben.
Éppen ezért nincs konkrét válasz arra a kérdésre, hogy honnan lehet tudni, ha elvetélünk, ugyanis szinte minden esetben mást tapasztalhatunk. Ahogy már említettük, előfordulhat, hogy valaki egyáltalán nem érzékel semmit, csak ultrahangon derül ki, hogy már nincs élő embrió. Más esetben vannak jelek és tünetek, az azonban, hogy ezek pontosan milyenek, változhat, és nagymértékben függ például attól, hogy milyen idős a terhesség. Nem mindegy, hogy egy 5-6 hetes vetélésről van szó, vagy egy 10-11 hetesről.
A vetélés általános jelei
Természetesen vannak olyan általános jelek, amik a legtöbb vetélésnél tapasztalhatók - már ahol megtörténik a spontán kilökődés. Ezek közül azonban nem biztos, hogy mindegyik jelentkezik egy vetélés során, emellett előfordulhat, hogy olyasmit is tapasztal a kismama, ami nem a tankönyvi tünetek közé tartozik.
Rosszat jelent, ha már nem érzek terhességi tüneteket?
Az első trimeszterben a terhességnek gyakran elég jól érzékelhető tünetei vannak: álomkór, hányinger, hányás, émelygés, ételundor, szagundor stb. Sok kismamát tölt el aggodalommal, ha ezek a tünetek egyszer csak megszűnnek, főleg, ha még bőven a bűvös 12. hét előtt járnak.
Nos, ez nem feltétlenül jelent rosszat: a tünetek jönnek-mennek, minden gond nélkül is előfordulhat, hogy elmúlnak - és igen, olykor azt jelenti, hogy nem fejlődik tovább a terhesség. Az sem ritka azonban, hogy egy elhalt terhesség esetén valaki még a műtét előtt is rosszul van a HCG hormon miatt, holott élő terhessége már nincs. A tünetek tehát irányadónak semmiképp sem tekinthetők.
Minden esetben rosszat jelent a vérzés?
A kismamák rémálma, hogy vérezni kezdenek, pisiléskor vérfoltot találnak az alsóneműben. Szerencsére azonban ez nem minden esetben jelenti a legrosszabbat. Azt viszont nem árt, ha tisztázzuk, hogy egy terhesség alatt a vérzés egészen biztosan semmi jót nem jelent. Szerencsére lehet, hogy nagyon rosszat sem, de ha vért látunk, akkor fontos minél előbb orvoshoz fordulni.
A barnás pecsételés még nem a legrosszabb forgatókönyv (de utalhat annak kezdetére), a bő mennyiségű, élénk színű vér azonban már komolyabb okot ad az aggodalomra. Fontos ugyanakkor, hogy ne otthon próbáljuk eldönteni, hogy veszélyes-e a vérzés, minden esetben kérjünk ehhez orvosi segítséget!
A vérzés lehet egyebek mellett hormonprobléma, egy elpattant hajszálér, lehet egy hematóma, és igen, jelentheti azt is, hogy elkezdődött a kilökődés.
A legártalmatlanabb forgatókönyv, hogy csak elpattant egy ér valamilyen erőlködés hatására. A hormonproblémákat még lehet hormonpótlással orvosolni, így a terhesség is folytatódhat. A hematóma már egy fokkal bonyolultabb dolog, mert elhelyezkedésétől függően veszélyeztetheti az embriót is, ezért gyakran ágynyugalmat írnak elő, és eltiltják a kismamát a nemi élettől is. Hematóma esetén egyébként ürülhet élénkpiros, nagy mennyiségű vér, ezért írtuk korábban, hogy még ez sem jelent feltétlenül vetélést, habár mindenképpen aggodalomra ad okot.
Van-e segítség, ha megindult a vetélés?
Jelenlegi tudásunk szerint egy megindult vetélésen csak akkor tudunk segíteni, ha azt progeszteronhiány okozza. Ebben az esetben hormonpótlással támogatjuk a terhességet, így van rá esély, hogy mégis megmarad. Minden egyéb esetben sajnos az a helyzet, hogy nem sokat tehetünk.
A korai vetélések nagy része nem ok nélkül történik. Bár akik átélték ezt a szörnyűséget, azok talán nem szívesen hallják ezt, de ilyenkor legtöbbször az a helyzet, hogy természetes szelekció történik: a baba valószínűleg nem tudott megfelelően fejlődni, megtapadni, ezért szakadt meg a várandósság még az elején.
Fontos, hogy bár egy vetélés lelkileg fájdalmas, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy valami nincs rendben velünk. Sajnos bárkivel megtörténhet, és nem is ritka, éppen ezért 1 alkalom után még nem keresünk okokat - ha az orvos zöld utat ad, és lelkiekben is minden rendben (már amennyire lehet), nyugodtan próbálkozhatunk újra.
A vetélés kockázati tényezői
Gyakrabban láthatunk vetélést idősebb anyai életkorban, ha a páciensnek volt már korábban vetélése, dohányzik (naponta több, mint 10 szálat), vagy alkoholt fogyaszt. Emeli a rizikót a lázas állapot, a túlsúly, az alacsony D-vitamin- és folsavszint, valamint különböző környezeti hatások, mint például a stressz. Az anyai fertőzések, cukorbetegség, elhízás, pajzsmirigy rendellenesség szintén emelik a vetélés kockázatát.
A műtéti befejezés
Amennyiben a méh nem ürül ki magától, műtéti beavatkozásra, úgynevezett műszeres befejezésre van szükség. Ezt vénás altatásban (TIVA) végezzük, azaz nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzünk (intubálás), a páciens saját maga vesz levegőt. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart.
Az altatást követően a hüvelyt és a szeméremtestet fertőtlenítjük, majd hüvelyi feltárást végzünk (hasonló, mint a rákszűrések során). A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10mm nagyságúra tágítjuk, és úgynevezett Curette-kanál és/vagy vákuum-szívó segítségével a méhüreget kiürítjük. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség. Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. A tünetek a fent említetthez hasonló. Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval. Perforációról akkor beszélünk, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül, átlyukad.
A műtéti beavatkozást követő 3-4 órával a páciens otthonába távozhat. A beavatkozást követő 2 hétig kell kerülni az ülőfürdőt, szexuális életet, tamponhasználatot. Egyéb megszorítás nincs. A beavatkozást követően 6 héttel javasolt a kontrollvizsgálat.
Hogyan dolgozd fel a válást? Lelki fájdalom leküzdése EFT – vel
A következő terhesség befogadására onnantól alkalmas a szervezet, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott. Fontos azonban a fizikai felépülésen túl a lelki vonatkozás is. Az embrionális és magzati veszteség - hasonlóan bármilyen veszteséghez - gyászfolyamat megindulásához vezethet. Ez nem törvényszerű, nincsen olyan, hogy valamit „kell” érezni. Elhúzódó hangulatzavar, depresszió esetén szaksegítséget érdemes igénybe venni.
