Reflux és epepangás terhesség alatt: átfogó információk kismamáknak

A terhesség az egyik legszebb időszak sok nő életében, ez a csodálatos élmény azonban számos kihívással és kellemetlenséggel járhat. Ezek közül kettő, viszonylag gyakori kórkép a terhességi epepangás és a gyomorégés, más néven reflux. Fontos, hogy a várandós kismamák tisztában legyenek ezekkel az állapotokkal, azok tüneteivel és kezelési lehetőségeivel, hogy a lehető legnyugodtabban telhessen a várandósság időszaka.

Terhességi epepangás (kolesztázis)

Európában nagyjából 140 terhességből egy esetben jelentkezik epepangás (kolesztázis), általában a második vagy a harmadik trimeszterben. Akkor jön létre, ha az epekiválasztás folyamata valamilyen okból zavart szenved. Az epe nagyobb részét a máj sejtjei választják ki, míg a fennmaradót az epecsatorna sejtjei termelik. Az emésztőnedv normál esetben az epehólyagból jut a vékonybélbe, azonban, ha a folyamat a máj és a patkóbél között megakad, az epesavak felszaporodnak, pangani kezdenek, és nagy mennyiségben megjelennek a vérben.

A kialakulás körülményei

A várandósság során fellépő kórkép oka nem egyértelmű, de valószínűsíthető, hogy kialakulásában hormonváltozások, az anya életkora és a genetikai hajlam is közrejátszik. Az a tény, hogy számos családban az epepangás, nem csupán terhesség alatt, hanem attól függetlenül is viszonylag gyakran fordul elő, mindenképpen az örökletes tényezők szerepének jelenlétét veti fel.

Ugyanakkor, számos esetben megfigyelhető a kórkép bizonytalan földrajzi jellegű eloszlása: egyes területeken gyakoribb, máshol jóval ritkábban figyelhető meg. Az USA-n belül is viszonylag egyenetlen az eloszlása, előfordulási gyakorisága 0,3-5% között mozog. Ugyanakkor Chilében már 16%-os gyakorisággal kell számolni, és az ott élő egyik indián népcsoport tagjai között az arány eléri a 28%-ot is. Statisztikák szerint a kórkép előfordulását tekintve még bizonyos szezonalitási mintázat is megfigyelhető, mely szerint a leggyakrabban a téli hónapokban jelentkezik.

Az a tény, hogy az epepangás a várandósság alatt nagyobb gyakorisággal lép fel, arra enged következtetni, hogy kialakulásában hormonális tényezőknek is fontos szerepe van. Vélhetően az emelkedett ösztrogénszint is közrejátszik az epesavak keringésben történő kóros mértékű felszaporodásában. Kutatók megfigyelései szerint befolyásolhatja még az anyai életkor, a pozitív családi anamnézis, illetve az ikerterhesség, ez utóbbi esetén a terhességi epepangás kockázata mintegy ötszörösére emelkedik a nem ikerterhességet éppen kihordó várandósokhoz képest. Megjelenését tekintve leginkább a második trimeszter legvégén, illetve a harmadik trimeszter elején kezdődnek a tünetek, azonban - igaz, nagyon ritkán - ennél jóval korábban manifesztálódó kórképről is beszámoltak már.

Az epepangás tünetei

Kolesztázis során az emésztőnedv bizonyos alkotórészei a bőrbe jutva ingerlik az idegvégződéseket, amelynek elsődleges tünete a viszketés. Az enyhe vagy akár erőteljes formában megjelenő kellemetlen tünet jellemzően a kézfejen, a tenyéren és az alkaron jelentkezik, de érintett lehet a vádli, a lábfej és talp is, szélsőséges esetben pedig akár az egész test. Súlyos epepangás esetében a bőrviszketés mellett sárgásan elszíneződhet a bőr és szemfehérje is. A bélrendszerbe nagy mennyiségben kiválasztódó epesavak miatt a széklet jellemzően zsíros fényű, bűzös, színe világosabb (steatorrhea). Általában látható bőrelváltozás, kiütés nem kíséri, és az is megfigyelhető, hogy a viszketés éjjelente még kifejezettebbé válik. A kialvatlanság, illetve maga a viszketés okozta érzés az életminőséget akár jelentős mértékben is ronthatja.

Veszélyes lehet?

A terhességi epepangás a kismamára és a magzatra is veszélyes lehet. Az epepangás miatt jelentkező, alig csillapítható viszketés megnehezítheti a hétköznapi tevékenységet, meggátolhatja a nyugodt alvást, ami hosszú távon pszichésen is megterhelő lehet. A kolesztázis során kisebesedhet és elfertőződhet a bőr, K-vitamin-hiány léphet fel, véralvadási zavarokat és a szülés alatt nagyobb vérveszteséget okozhat.

A kórkép a fejlődő magzatra azonban jóval nagyobb kockázatot jelent. Statisztikák igazolják, hogy ezekben az esetekben bizonyos magzati károsodások, koraszülés, mecóniumos magzatvíz, a magzati oxigénellátottság zavara, sőt, a hirtelen magzati halálesetek száma is emelkedett lehet. Felerősödhetnek a méhösszehúzódások, a meconikum (az első széklet) átjuthat az anyaméhbe, zavart szenvedhet a magzat oxigénellátottsága, vagy a szívizom működése. Az epepangás ráadásul nagyban megnövelheti a koraszülés, illetve a méhen belüli magzathalálozás kockázatát is. Ez utóbbi patofiziológiája még nem teljesen tisztázott, felmerül benne a magzati sejtekbe is bejutó epesavak károsító szívritmuszavarokat okozó hatása.

A kolesztázis diagnosztizálása

Alattomos betegség, felismerése nem mindig egyszerű. A korábban már említett klinikai tünetek a vizsgáló orvosban már rendszerint felvetik a terhességi epepangás gyanúját, melyet rendszerint egy egyszerű vérvétel során nyert minta laboratóriumi analizálásával meg is lehet erősíteni. A májenzimek mérése önmagában nem mutatja ki; szükség van hozzá az epesavszint értékeire is, amely szintén vérvételből állapítható meg. Ez azonban jelenleg Magyarországon még nem tartozik a terhesség alatt végzett rutinvizsgálatok közé.

Ráadásul előfordulhat az is, hogy sem a tünetek, sem a laboreredmények nem teszik egyértelművé a betegséget, így a hasonló tünetekkel járó kórképek kizárásával születhet csak meg a diagnózis. Ezekben az esetekben a felmerülő, hasonló tünetekkel járó kórképek (például: májgyulladás, vírusfertőzés, bőrgyulladás) lehetőség szerinti gyors kizárása után születhet meg a diagnózis.

Hogyan kezelhető a terhességi epepangás?

Az epepangás kezelése két részből áll: az anyai tünetek mérséklése mellett csökkenteni kell a magzatot veszélyeztető kockázati tényezőket. A közelmúltban többféle készítményt is próbáltak már a terhesség alatt jelentkező epepangás kezelésében, ám ezek többsége nemcsak hogy kevés eredménnyel járt, sok esetben még mellékhatásokat is okozott. Ami leginkább bevált, és gyakorlatilag mellékhatásoktól mentesnek tekinthető, azaz ursodezoxikolsav nevű hatóanyag. Hatásának pontos mechanizmusa nem teljesen ismert, mindenesetre, képes hatékonyan csökkenteni a felgyülemlett epesavak szintjét anélkül, hogy akár az anyára, akár a fejlődő magzatra káros hatást gyakorolna és ezt már konkrét, erre vonatkozó tanulmányok is igazolják.

Ezen túlmenően, a terápia bázisát képezik még bizonyos antihisztaminok, illetve a lokálisan alkalmazható kenőcsök is. Nem szabad megfeledkezni a várandós nő K-vitamin-szintjének helyreállításáról sem, megelőzve ezzel a szülés közben, illetve után fellépő vérzékenységet, véralvadási zavarokat. Ismert terhességi epepangás esetén a magzati károsodások elkerülése érdekében fokozottan szükséges a magzat állapotának rendszeres ellenőrzése. Erre a célra az NST-k, és a köldökzsinór artéria keringésének Doppler-vizsgálata tűnik a legalkalmasabbnak.

A szövődmények és kockázatok elkerülése érdekében felmerülhet a programozott szülés lehetősége is, amelyre általában a 37-38. terhességi hét körül kerülhet sor. Sokan az igen magas epesavszint esetén, illetve a megkezdett kezelésre nem reagáló esetekben a szülés megindítását javasolják. Ez előtt pedig a magzati állapotdiagnosztika eredményei, illetve a terhes laboreredményei alapján véleményezhető terápiás válaszkészség segíthetnek eldönteni, hogy szükség van-e a szülés megindítására.

Fontos kihangsúlyozni azonban azt is, hogy bár a máj védelme egész életen át tartó feladat, azonban bizonyos életszakaszokban fokozottan figyelni kell rá. A máj károsodásának megelőzésére, illetve a már kialakult akut és krónikus betegségek kiegészítő kezelésére segítségül hívhatjuk a természet patikáját, azaz a gyógynövényeket is. Az egyik legismertebb májvédő a máriatövis, amely hatékonyan képes hozzájárulni a máj egészségének megőrzéséhez, szövetei és sejtjei regenerációjához, valamint a megfelelő epetermelődéséhez is.

Mi várható a szülés után?

Normál körülmények között, az emelkedett epesavszintek a szülést követő 3-6 hónapon belül ismét lecsökkennek - ennek ismeretéhez értelemszerűen legalább havonta elvégzett laborvizsgálatok szükségesek. Amennyiben ez mégsem következik be, felmerül a krónikus májbetegség, illetve egyéb jellegű májkárosodások gyanúja, melynek további kivizsgálása belgyógyászati, gasztroenterológus, hepatológus szakorvosi kompetenciakörbe tartozó feladat.

Az epepangás visszatérésének esélye igen magas; 45-70%. Éppen ezért, pozitív anamnézis esetén egy következő terhességben erre mindenképpen fokozottan kell figyelni.

Fogamzásgátlás és az epepangás

A fogamzásgátlással kapcsolatosan annyit érdemes még tudni, hogy a terhességi epepangásban szenvedő hölgyeknél a terhesség után igencsak megfontolandó a fogamzásgátló tabletta alkalmazása: a legtöbb study ezt jelenleg nem ajánlja, véleményük szerint a szervezet ilyenkor az ösztrogénre fokozottan érzékenyített állapotban van, s az ösztrogént tartalmazó készítmények újra előidézhetik az epepangást, hozzátéve, hogy az ez ellen érvelők véleménye szerint a legújabb mini-dózisú tabletták olyan kis mennyiségben tartalmazzák a hatóanyagot, hogy az talán nem képes ezt a hatást előidézni. Mivel a hormonális fogamzásgátlók vényköteles szerek, felíratásuk előtt mindenképpen érdemes a nőgyógyászt a korábbi terhesség alatt fellépő epepangásról tájékoztatni.

Terhességi reflux (gyomorégés)

A gyomorégés igen gyakori panasz a terhesség során, különösen a harmadik trimeszterben. A terhesség ideje alatt sok várandós nő szenved gyomorégéstől (savas reflux tünete). Ez a panasz a terhesség előrehaladtával általában egyre gyakoribbá válik. A gyomorégés során a gyomorsav visszaáramlik a nyelőcsőbe, néha még a szájba is. „Refluxnak” vagy gastroesophagealis reflux betegségnek (GERD) is hívják.

A gyomorégés az egyik leggyakoribb terhességi panasz - a várandós nők akár 45%-át is érintheti. 3-ből 2 kismamát érint. A gyomorsav irritálja a nyálkahártyát és a hangszalagokat. Amint a neve is utal rá, a gyomorégéstől szenvedők égő érzést éreznek a szegycsont mögött, amit savas böfögés és kellemetlen szájíz is kísérhet. Másoknál azonban torokfájás, rekedtség vagy köhögés jelentkezik, így akár megfázással is össze lehet keverni. A has felső részén észlelt nyomás vagy nyelési nehézség is a tünetei lehetnek.

Miért alakul ki a terhességi gyomorégés?

A terhesség során jelentkező gyomorégésnek alapvetően két kiváltó oka van:

1. Hormonális változások: A terhesség ideje alatt a hormonszint növekedése ellazíthatja a gyomor bejáratánál lévő záróizmot (izomgátat). A terhesség során megemelkedik a progeszteron hormon szintje, mely hatással van a gyomorszájnál található záróizomra is, ami a nyelőcsövet elzárja a gyomor tartalmától. A záróizom ellazul, melynek következtében a gyomorsav visszajuthat a nyelőcsőbe, és ez okozza a kellemetlen tüneteket. A progeszteron azonban az izomgátat is ellazíthatja, így a sav a gyomorból visszajut a nyelőcsőbe. A nők emésztése is lelassul a terhesség alatt. A gyomor nem ürül ki olyan gyorsan, mint egyébként.
2. Megnövekedett hasűri nyomás: A baba (és a méh) növekedésével a gyomorra nehezedő egyre nagyobb nyomás is nyelőcsőbe préselheti a savat. Ez a magzat által okozott megemelkedett hasűri nyomás lehet, mely a gyomortartalom, a gyomorsav felfelé áramlását, nyelőcsőbe kerülését eredményezheti. A méh egyre jobban kitágul, ezért más szervek számára kevesebb hely marad. Ezek a szervek nyomást gyakorolnak a gyomorra, ami megnöveli a gyomorsav távozásának valószínűségét. Ha a baba erősen rúg, az szintén kellemetlen gyomorégést okozhat.

Ne aggódj, ez nem árt a babának, de neked rendkívül kellemetlen lehet.

A terhességi gyomorégés tünetei

Minden terhesség más és más, ezért minden várandós kismama az ezzel járó kellemetlen érzéseket, így a gyomorégést is másképp éli meg. Összegyűjtöttük a terhesség alatt jelentkező gyomorégés leggyakoribb tüneteit, azonban nem feltétlenül fordul elő mindegyik:

• Égő érzés a mellkas tájékán vagy a torokban étkezések után, közvetlenül a szegycsont mögött, amely néhány perctől néhány óráig tart.
• Savanyú vagy sós folyadék a torokban, vagy forró, savas vagy sós folyadék jelenlétének érzete a torok hátsó részében.
• Nyomás a mellcsont mögött.
• Puffadás.
• Böfögés.
• Hányinger, esetleg hányás.
• Mellkasi fájdalom, különösen hajoláskor, fekvéskor vagy kiadós étkezés után.
• Krónikus köhögés.
• Rekedtség.
• Teltségérzés.
• Zihálás légzés közben vagy egyéb asztma jellegű tünetek.
• Általános rossz közérzet vagy erőtlenség.

A különösen a terhesség utolsó időszakában előforduló gyomorégést nem csak a hormonok, hanem a női test fizikai változásai is befolyásolják. Fontos az életmódváltás, de gyógyszerre is szükség lehet.

Hogyan enyhítheti és előzheti meg a tüneteket?

A terhesség alatt a gyomorégés rendkívül kellemetlen, és hónapokig jelen lehet a terhes nők életében. Ezért fontos megismerni a tünetek enyhítésének vagy a gyomorégés megakadályozásának módját. A legfontosabb az étkezési szokások megváltoztatása.

Életmódbeli változtatások és táplálkozási tanácsok

• Gyakori, kis adagú étkezés: Ne háromszor, nagy mennyiséget egyenek naponta, hanem többször, kevesebbet. Így az étel nem marad túl sokáig a gyomorban, és megakadályozza a gyomor túltelítődését és rekeszizomba türemkedését. Ha nem preferálja a kisebb adagokban történő étkezést, akkor próbálja meg a főétkezést ebédidőre tenni, a vacsorát pedig a lehető legkorábban elfogyasztani.
• Lassú étkezés: Minden étkezésnél ügyeljen rá, hogy a táplálék lassan kerüljön a gyomorba, ne kapkodjon. Egyen lassan és élvezettel, minden egyes falatot alaposan rágjon meg.
• Könnyű ételek választása: Kerülje a „szélsőségeket” (például zsíros, cukros, savas, fűszeres) ételeket. Próbálja kerülni a bőséges, nehéz ételeket, olajban sütött ételeket, zsíros kolbászokat, húsokat, desszerteket.
• Folyadékfogyasztás: Evés közben keveset igyon, a megfelelő folyadékpótlásról inkább étkezések között gondoskodjon. Étkezés előtt is igyon egy-két korty meleg vizet, ez segíti az emésztést.
• Éjszakai pihenés: Táplálkozás után azonnal nem tanácsos lefeküdni. Lefekvés előtt legalább 2-3 órával már ne egyen semmit. Alvás, pihenés közben egyébként is legyen magasabban a fejük, ezzel segítenek a gravitációnak a gyomorban tartani a savat. Az ágy fejrészét az ágy lábrészénél magasabb pozícióban helyezze el. A válla alá néhány párnát is rakhat.
• Ruházat: Ne hordjon szoros szoknyákat, ruhákat, öveket, harisnyákat. Ruházata legyen laza, kellemes viselet.
• Stressz kerülése: Nem mindig könnyű megoldani, de a nyugalom és a stressz elkerülése elősegíti az emésztőrendszer problémamentes működését.
• Kerülendő anyagok: Korlátozza a koffeinbevitelt. Ne dohányozzon, és kerülje az alkoholt. Amellett, hogy a terhesség alatt gyomorégést idéz elő, a dohányzás és az alkoholfogyasztás a baba egészségének károsodását is okozhatja.

Gyógyszeres kezelés

A terhesség ideje alatt természetes, hogy még körültekintőbben igyekszik eljárni a gyógyszereket illetően, azonban a gyomorégés tüneteivel nem kell feltétlenül együtt élni.

A terhességi gyomorégés leküzdésére használja a WAYA StopReflux® készítményt is, amely alginát alapú gyomorégést enyhítő termék. Fontos, hogy minden esetben beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével, ha terhessége alatt gyógyszert kíván szedni. Mindig olvassa el a betegtájékoztatót. Ha panaszai súlyosak vagy 7 napon túl is fennállnak, konzultáljon kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.

Epés reflux terhesség alatt

Az epés reflux tüneteinek oka legfőképp a helytelen étkezésben keresendő: az intenzív fűszerezésű ételek, illetve zsírokban, szénhidrátokban (főleg cukrokban) gazdag étrend nagyban felelős a betegség megjelenéséért. Az epeváladék ideális esetben az epehólyagban található, és az egyik legfontosabb feladata a zsírok lebontása. Az általános refluxtüneteken túl - úgy mint gyomorégés, gyakori köhögési inger, fájdalmas nyelés, savas böfögés, égő érzés a torokban - az epés refluxra jellemző, hogy a beteg egy jellegzetes, keserű ízt érez a szájában, ami gyakran társul folyamatos hányingerrel és égő mellkasi érzéssel. Bár a legtöbben ilyenkor gondolkodás nélkül a savlekötőkhöz nyúlnak, azonban tudni kell, hogy ez nem oldja meg véglegesen a problémát. Az epés reflux kezelésének legfontosabb alapköve az étkezésben való változások beiktatása. Mindemellett ha epés reflux tüneteit észleljük, akkor mindenképp forduljunk természetgyógyászhoz, ugyanis a szigorú diéta mellett (a betegség súlyosságától függően) komplex terápiára is szükség lehet. A mindennapokban pedig törekedjünk arra, hogy betartsuk az előírt étrendet, hagyjunk elég időt az étkezésekre, és csak kis adagokat fogyasszunk, hogy ne terheljük túl a gyomrunkat.

tags: #epes #reflux #terhesseg