A szülés elméletileg egy csodálatos, természetes folyamat, és az egyik legmeghatározóbb esemény a nők életében. Azonban a magyar valóságban sok nő retteg a rá váró fájdalomtól, kiszolgáltatottságtól, esetleges megalázástól, ezek a félelmek pedig gyakran be is igazolódnak.
A pszichológusok szerint a szülés utáni időszakban nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van megerősödésre: kevésbé ismert, hogy a szülés utáni depresszió mellett szülés utáni poszttraumás stressz is jelentkezhet, és korábban rejtve maradt mentális betegségek, például bipoláris zavar is aktiválódhat. Az anyák mentális támogatása azonban nem kap elegendő figyelmet Magyarországon.
Dr. Székely Zsófia pszichológus, az ELTE PPK adjunktusa kiemeli: „Bár a klinikai diagnosztika máshogyan alkotja meg ezt a fogalmat, azt gondolom, hogy a szülés utáni PTSD jelentős része összefüggésben van a szülészeti erőszakkal. A méltatlan bánásmódtól a tájékoztatás hiányáig, a durva, felesleges beavatkozásokig sokféle formában jelen van az intézményes ellátásban.”
Ha az anya nem tapasztalja meg a szülésnél a saját erejét, ha kifejezetten bántják, az kihathat az anyai kompetenciaérzésre is. Amikor később nehézségek jönnek - például nem alszik a baba, nehezen megy a szoptatás -, a pozitív, erőteljes tapasztalatból tudna erőt meríteni. De ha ez hiányzik, a kezdeti összehangolódás akadályokba ütközhet, bizonytalanabbá válhat.
Az anyák élményei és a rendszerszintű problémák
Egy online kérdőívben 325 anya válaszolt arra, hogyan érezte magát a várandósság és a szülés utáni időszakban. A terhesség alatt 85 százalék boldognak érezte magát, de a szülés után a túlterheltség és a szorongás vált a két vezető érzéssé.
Székely Zsófia szerint legalább két dolgot lenne jó mindenkinek tudni a szülés utáni időszakról. Egyrészt, hogy sok minden belefér ilyenkor az anya érzelmi állapotába. „Nagyjából ugyanannyi idő kell a szüléstől a visszarendeződésig, mint amennyi idő eltelik a fogantatástól a szülésig, azaz közel egy év. A támogató, elfogadó társas közeg a legjobb gyógyír ezekre az érzelmi hullámzásokra.”
A másik fontos dolog, pedig hogy mennyire meghatározó tényező maga a szülés, illetve ami történik ott - ez volt Székely vesszőparipája az anyákat támogató szülésznők, bábák és dúlák tapasztalatait feldolgozó doktori kutatásában is, amelyből aztán könyv is készült.
A szülészeti ellátásban tapasztalható problémák, mint a méltatlan bánásmód, a tájékoztatás hiánya, vagy a felesleges beavatkozások, traumatikus élményeket okozhatnak az anyáknak. Az EMMA Egyesület célja, hogy segítséget nyújtson a nőknek akár a terhesség idején, vagy a szülés után, és azért dolgozik, hogy az anyák társadalmi helyzete javuljon.
Iványi Anna, az EMMA Egyesület nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa szerint „Belépő segítség vagyunk. Az ítélkezésmentes meghallgatás a legfontosabb eszközünk”. Az EMMA kezdetben az otthonszülés jogi elismeréséért küzdött, később a teljes szülészeti ellátás emberibbé tételét tűzte ki célul.
Közösségi megoldások és a bűntudat terhe
Az EMMA Egyesület sokrétű tevékenységet folytat: női és anyai jogokról osztanak meg tudást, roma nőknek tartanak dúlaképzést, valamint egy ingyenes, anonim segélyvonalat is működtetnek - az EMMA Vonalat, ahol önkéntesek fogadnak megkereséseket.
A segélyvonalat kereső anyák közül sokan magukat hibáztatják, amiért nincsenek jól, inkompetensnek és magányosnak érzik magukat. Iványi szerint az EMMA Vonal lényege, hogy „bármit el lehet mondani, és senki nem fog megbélyegezni”.
A cikk elején szereplő Adél is ezt élte meg. „Sokszor megfogalmaztam, hogy a depressziónál is rosszabb volt a bűntudat, amit emiatt éreztem” - mondja. A kérdőíves kutatás alapján is ez volt az egyik legerősebb érzés: míg a terhesség alatt az anyák 21 százaléka érzett bűntudatot, a szülés után már 72 százalékuk.
Az EMMA Egyesület 2016-ban indította el az EMMA Műhelyeket, ahol az anyák sorstárscsoportban, biztonságos térben dolgozhatják fel saját élményeiket. A program jelenleg szünetel, pedig a felmérés szerint nagy igény lenne rá: a válaszadók 44 százaléka magányosnak érezte magát a szülés utáni időszakban.
Takács Erzsébet szociológus tanulmányában arra jutott, hogy az egészségügyi és szociális rendszer egyre kevésbé nyújt kiszámítható támogatást a kismamáknak. A szolgáltatások széttöredezettek, a család mint támasz is gyengül, így a piaci szereplők, civil és informális hálózatok pótolják a hiányt.
Csányi Gergely és Kerényi Szabina szociológusok a „jó anya” mítoszát vizsgálták. A rendszerváltás utáni elvárások szerint a nőknek egyszerre kell romantikus, önfeláldozó anyáknak lenniük, miközben minden „tudományosan bevált” terméket meg kell venniük a gyereknek, és a gazdaságban is helyt kell állniuk. Mivel ezeknek az ellentmondó elvárásoknak lehetetlen megfelelni, az anyák állandó bűntudatban élnek - pont ez tartja fenn a rendszert, mert a bűntudat miatt még többet dolgoznak és még többet vásárolnak.
A Mamakör és a támogató közösségek ereje
Roszik Linda klinikai szakpszichológus, a Mamakör egyik alapítója szerint „Nagyon meg lehet könnyíteni ezt a kezdeti időszakot, és nagyon el is lehet mérgesíteni.” A nukleáris családokban élő anyák gyakran egész nap egyedül vannak a babájukkal, ami ingerdeprivációs helyzetet jelenthet. A Mamakör célja, hogy támogató, elfogadó közösséget biztosítson az anyáknak.
A Mamakör-csoportok mindig pszichológusok által vezetettek, ami nemcsak a feladatmegosztás miatt fontos, hanem a mintaadás szempontjából is: megmutatják, hogy az anyaságot sem kell egyedül csinálni. Emellett saját szakmai eszköztárukkal dolgoznak, tematikus alkalmakon foglalkoznak olyan húsbavágó kérdésekkel, mint a szülésélmény, a hozott családi minták vagy a párkapcsolat változásai.
Jelenleg háromféle csoportjuk működik: Várandós Mamakör, Első babás Mamakör és Tesós Mamakör. A csoportjaikba egészen pici, 0-5 hónapos korú babákkal várják az anyákat, így ők a legelső időszakban tudnak támogatást nyújtani.
A Mamakör sikere látványos: míg az első évben csupán 5 csoportot indítottak, 2024-ben már 48 csoport indult nyolc helyszínen. A Mamakör Alapítvány csoportjainak működését kutatások is alátámasztják: a részvétel növeli az anyai önbizalmat, csökkenti a szorongást és erősíti az anya-baba kötődést.
MFB Podcast - Beszélgetés Dr Belső Nóra pszichiáterrel a szülés utáni és a változókori depresszióról
A szülészeti erőszak és a méltatlan bánásmód
A szülészeti erőszak kifejezés, bár a szakemberek nem szeretik, a nők számára sokszor felszabadító, ha nevén nevezhetik, ami velük történt. Ez is segít az élmény feldolgozásában.
A Születésház Egyesület munkatársai, Fazakas Pálma és Schmidt Erika is beszéltek a problémáról. Kiemelték, hogy az állami egészségügyben sok nő tapasztal negatív élményeket, traumatikus élményeket. Elmondásuk szerint voltak olyan esetek, amikor az orvos ráült a kismama hasára, vagy komoly fájdalmakat okozva belekönyökölt a vajúdó anyuka hasába.
Az ilyen bánásmód traumatizáló lehet, és sok nő nem mer róla beszélni, elássa magába mélyre. A szülésnek egy energialöketet kellene adnia a nőknek, és nem feltétlenül kellene, hogy traumatikus élmény legyen.
A nemzetközi gyakorlatban, például Angliában, az orvos és a kórház felelős azért, hogy megfelelően tájékoztassa az anyát. Itthon az orvosok gyakran megelőzésszerűen végzik a beavatkozásokat, félve a jogi következményektől. Ez a defenzív orvoslás pedig nem mindig az egészségre nézve optimális utat választja.
A WHO szerint Magyarországon az indokoltnál jóval magasabb a császármetszések és gátmetszések aránya. Ez részben a rutinon, részben a szülésznők korlátozott önálló gyakorlati lehetőségein múlik.
A nőknek joguk van ahhoz, hogy tájékoztatást kapjanak, és hogy beleszólásuk legyen a saját szülésük körülményeibe. Az emberi méltóság tiszteletben tartása alapvető elvárás lenne az egészségügyi ellátásban.
A nők visszajelzései kulcsfontosságúak a változás elindításában. Ha egyre több nő hangot ad a tapasztalatainak, az segíthet abban, hogy az egészségügyi rendszer jobban odafigyeljen az anyák igényeire és méltóságára.
tags: #emma #visszajelzes #szuleszet