Ki ne élne szívesen egy lombtoronyházban? Főleg egy olyanban, ami 13 emeletes, és nem csak saját tekepályája, emberevő cápáktól hemzsegő medencéje meg limonádé szökőkútja van, hanem egy mindig feltöltött pillecukor-automatája is, ami észleli, ha éhes vagy és egyenesen a szádba lövi a kedvenc ízű cukorkádat! Épp egy ilyen lombtoronyházban él Andy és Terry, akik nagyon jól tudják, hogy mitől kell óvniuk a csúcs menő otthonukat: például a tengeri majmoktól, a magukat tengeri majmoknak álcázó lényektől és az óriási, mutáns hableányoktól. Ja, és érdemes távol tartaniuk magukat az agresszív repülő macskáktól is!
Andy Griffiths és Terry Denton könyve, „A 13 emeletes lombtoronyház”, egy igazi különlegesség, amely a képregények és a klasszikus olvasnivalók között lavíroz félúton. Ez a mű kifejezetten pozitív tulajdonságokkal rendelkezik, főleg ha azt vesszük alapul, hogy a mai gyermekeknek mindent készen kell oda tenni a szemük elé. A könyv címe közel sem hazudik arról, hogy mi található benne, hiszen a főszereplő kis túlzással egy 13 emeletes lombtoronyház, egy olyan igazi gyerekkuckó, amiről minden apróság álmodik.
A képzelet határtalan birodalma
Griffiths alaposan szabadjára engedte fantáziáját ebben a könyvben, hiszen a 13 emeleten találunk külön bejáratú tekepályát, limonádé szökőkutat, pillecukor-automatát - ami ráadásul képes felismerni, ha valaki éhes, és egyenesen a szájába lövi a cukrot -, sőt még egy saját medencét is, amiben azonban nem ajánlott fürdőzni, mert dugig van emberevő cápákkal.
Látogassuk meg Andyt és Terryt nemrég felújított lombtoronyházukban, ahol 13 vadiúj emeletet alakítottak ki. Így most már van dodzsempályájuk, gördeszkaugratójuk, iszapbirkózó-arénájuk, antigravitációs kamrájuk, egy fagylaltszalon 78-féle fagylalttal, és persze itt van még a Végzet Útvesztője is, ami annyira bonyolult, hogy aki belépett, sosem tért vissza! Mire vársz még? Nyomás felfelé!
A történet és a karakterek
A lombtoronyházban Andy, a történet narrátora könyveket ír, Terry pedig illusztrálja ezeket. Illetve írnának és illusztrálnának, csak a sok egyéb tennivaló valahogy megakadályozza őket ebben. Igazság szerint most is csak a könyvkiadójuk érzelmektől fűtött látogatása miatt döbbennek rá, hogy a leadási határidő réges-rég elmúlt. Utolsó mentőövként másnap délután 5-ig kell(ene) leadniuk a könyvüket.
A kérdés jogos, ilyen rövid idő alatt miféle könyvet lehet összehozni? Természetesen a könyvhöz még hozzá sem kezdtek. Ám előző munkahelyükre való visszatérés rémének nyomása alatt talán összeszedik magukat. Csak éppen mindig közbejön valami. Először egy macska kanárivá változtatása, aztán egy félresikerült tengeri majom szállítmány húzza keresztül a terveiket.
A majmoktól végül az eredetileg szemétkilövőnek készült katapult segítségével tudnak megszabadulni (jól jön az óriásbanán is). Már csak az óriásgorilla gátolja az alkotói munkát. A napot (és Andy-éket) a kezdetek kezdetén kanárivá vált macska menti meg. A gyerekek élénk képzeletüknek és fantáziájuknak köszönhetően minden egyes nap valamiféle ellenségképpel is meg kell harcolniuk, otthonuk ugyanis csak így maradhat fenn hosszabb távon. Merthogy milyen veszélyek fenyegetik lombházukat?
A 26 emeletes lombtoronyház és további kalandok
Tizenhárom emelettel, egy dodzsempályával, pingvinkoripályával, antigravitációs kamrával, illetve egy agyfagyasztásra is alkalmas fagylaltszalonnal később (ahol ki más lehetne a kiszolgáló mint Gombóckezű Edvárd) a két jóbarát visszatér. A szellősen szedett szöveg olvasása szinte nem kerül erőfeszítésbe, mert annyi megmosolyogtató őrültséget gyűjtött össze Andy Griffith, aminek muszáj a végére járni. Ebben a folytatásban ismét egy könyvön kell(ene) dolgozniuk, melynek témája mi más lehetne mint az önéletírás. Elvégre mesélnivalójuk bőven akad, hiszen elég cifra kalandok állnak mögöttük. Nem is nagyon mismásolnak, azonnal belefognak találkozásuk történetébe, amire természetesen mindketten "kicsit" másként emlékeznek.
De sebaj, mindkét történet igazán szórakoztató. Akkor válik igazán idegborzolóvá a helyzet, amikor Jill is elkezdi mesélni saját történetét és képbe kerül egy rettegett, kegyetlen kalóz, Fafej kapitány, akinek mindhárom gyerek egy csomó állat kíséretében az áldozatául esik. Szabadulásuk pedig egy hajszálon múlik. Persze minden jól alakul, hiszen megépült a csúcsszuper lombtoronyház, Jill is rendkívül boldog a repülő macskanári csapatával.
Egészen addig, míg a múlt, bosszút forralva fel nem tűnik a tengerparton és bizony elég zabos, amikor rájön mi szolgált alapanyagul a fiúknak lakályos kis tanyájuk megépítéséhez. Így aztán a három gyerek kénytelen megküzdeni tíz +1 dühös kalózzal. Andy Griffiths műve nem egy szokványos regény, hiszen valahol a képregények és a klasszikus olvasnivalók között lavíroz félúton.
Miért ajánlott A 13 emeletes lombtoronyház?
A könyv kiválóan alkalmas arra, hogy a célközönség érdeklődését felkeltse és kedvet kapjon az olvasáshoz. A gazdagon illusztrált könyvben Andy és Terry egy szerényen felszerelt lombtoronyházban élnek, tekepályával, átlátszó falú medencével, limonádé szökőkúttal, katapulttal. Napjaikat lengésre alkalmas liánok, zöldségmegsemmisítők és egy titkos föld alatti laboratórium (óriásbanán kikísérletezésére ideális) aranyozza be.
A 13 emeletes lombtoronyház nem egy szokványos regény, sőt egy igazi különlegesség. Bár a szereplők kivétel nélkül igazán viccesek és különlegesek, azonban a cselekmény annyira véletlenszerű, annyira kicsapongó - természetesen direkt -, hogy nagyon nehéz követni, de éppen ezért, a rendkívül gyors tempó miatt lehet nagy kedvence a mai gyermekeknek. Ami egyedüli szívfájdalmunk, hogy bár a címben 13 emeletes lombtoronyházról hallunk, a történetben azonban több szint is egyszerűen kimaradt a sorból. De hát ki foglalkozik ezzel, amikor ennél nagyobb kicsapongások is megjelennek a cselekményben?
A könyv humoros, bolondos sőt, néha őrült ötletekkel dolgozik, amelyek kiszakítják a gyerekeket a mindennapok komolyságából, rohanó tempójából és feszültségéből. Nem gond, ha hiányzik a fajsúlyos mondanivaló, erkölcsi tanítás. Bár okulni ebből is lehet, ha mást nem legfeljebb azt (és valljuk be, ez sem kevés), hogy olvasni lehet a történet kedvéért, az örömért, amit fáradozásunkért cserébe kapunk.