Ahhoz, hogy gyermekáldásban részesüljünk, a szervezetnek több téren is optimálisan kell működnie. Sok-sok minden játszik szerepet abban, hogy a gyermekünk megfoganhasson. A fejlődéstan vagy fejlődésbiológia a különböző élő szervezetek fejlődésével és növekedésével foglalkozó tudományág. A fejlődéstan az embriológiából fejlődött ki, napjainkban főleg a sejtnövekedés, a sejtdifferenciáció és "morfogenezis" genetikai kontrollját tanulmányozza. Napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő tudományága, mely egyaránt felhasználja az anatómia, a sejtbiológia, a molekuláris biológia és a genetika területén elért eredményeket.
A fejlődés alapvető szakaszai
Az élet első szakasza az anya testében zajlik. A fejlődés időtartama 9 hónap (40 hét, 280 nap). A fejlődés folyamata a következő fő szakaszokra bontható:
- Csíraszakasz (8-10 nap): Ez a megtermékenyüléstől a beágyazódásig tartó időszak. A megtermékenyített petesejt (a zigóta) a petevezetőbe kerül, ahol osztódni, fejlődni kezd. A zigóta osztódása, más szóval barázdálódása során kialakul a szedercsíra. A petevezetékben továbbsodródó szedercsíra belső sejtjei részben elfolyósodnak, és néhány nap alatt létrejön a hólyagcsíra. A hólyagcsíra érkezik a méhbe és elkezd beágyazódni a méhfal nyálkahártyájába.
- Embrionális szakasz (kb. 8. hétig): A sikeres beágyazódást követően a 6-8. hét között tovább körvonalazódnak az ember testének alapjai: bezáródik a velőcső, a kezek és lábak formája is alakulni kezd, csak úgy, mint a fül, a szem, a száj. Majd pedig megszületik a csigolyasor és a test csontváza. A megtermékenyülés pillanatától a nyolcadik hét befejezéséig nevezhetjük embriónak a fejlődő magzatot.
- Magzati szakasz (a 9. héttől a születésig): Ebben a szakaszban a szervek fejlődése folytatódik, és a magzat mérete rohamosan növekszik. A magzatvíz védi a fejlődő utódot. A 3-6. hónap között a kicsi megtanul nyelni, valamint a légzéshez szükséges mozgást is elsajátítja. A nyolcadik hónapban már álmodik. A születésre való felkészülés jegyében zajlik.
A fejlődéstan kutatási eredményei segíthetnek megérteni (és talán egy nap gyógyítani) a különböző fejlődési rendellenességeket, mint például a kromoszóma-elváltozásokhoz kapcsolható Down-kórt.
A fejlődést befolyásoló tényezők
A fejlődést befolyásoló tényezők ismerete elengedhetetlen, ahol mindenekelőtt a veleszületett képességek és a környezeti hatások dinamikus kölcsönhatásáról van szó. A genetikus program megvalósulását a fejlődést veszélyeztető, vagy elősegítő tényezők befolyásolják.
Genetikai tényezők
A gének által egy növekedési mintázat, és neuroendokrin szabályozás öröklődik, az utódokban genetikai hasonlóság jön létre, ami azonban nem jelent egyúttal genetikai azonosságot is. A gyermekben a szülőhöz való hasonlóság (de nem azonosság) figyelhető meg testméretekben, testarányokban, arcvonásokban, a növekedés és fejlődés ütemében. A fejlődést veszélyeztető genetikai hatások közül ki kell emelni a kromoszóma rendellenességet, génhibát, a családban előforduló értelmi, érzékszervi, mozgásszervi fogyatékosságot, ismert veleszületett betegséget, fejlődési rendellenességet, vagy anyagcserezavart, rokonházasságot és a szülő pszichiátriai betegségét.
A tulajdonságok több nemzedéken keresztül követett öröklődését öröklésmenetnek nevezzük. Az egyéni jellemzők öröklésmenetét egy, vagy akár több gén is meghatározhatja. Monogénes az öröklés, ha egy testi tulajdonságot egy gén határoz meg. Gyakoribb, ha az antropometriai jellemzők átörökítéséért egy géncsoport tehető felelőssé. Amennyiben több gén határoz meg egy tulajdonságot, akkor poligénes öröklés menetről beszélünk.
Környezeti és életmódbeli tényezők
Az életmódunk is befolyásolja a termékenységünket. Az idegrendszerünk állapota is hatással van a gyermekáldásra. A folyamatos stressz, feszültség gátolhatja a termékenységet. A megfelelő táplálkozás a mennyiségi és minőségi igények kielégítését jelenti. A fizikai aktivitás rendszeressége és mennyisége tekintetében manapság igen kedvezőtlen a helyzet. Az egészséges gyermekfejlődést stimuláló napi egy- másfél órás fizikai aktivitást, elsősorban aerob munkavégzést (vagyis a szervezet pillanatnyi oxigén ellátásával lépést tartó, azt nem meghaladó munkavégzést) a gyermekek többsége nem éri el, sőt meg sem közelíti.
A genetika nyelvén egy egyed fenotípusa a teljes fizikai megjelenését, vagy egy specifikus jelleg megjelenését (például a szemszín) jelenti. Egy fenotípust számos gén és a környezeti hatások együttes kölcsönhatása határoz meg. A növekedés, a fejlődés és az érés folyamatának szabályozásában együttható külső tényezők között napjainkban a táplálkozásnak és a rendszeres fizikai aktivitásnak van meghatározó szerepe.
Nagyon fontos, hogy az immunrendszerünk jól működjön, és nem csak azért, hogy a szervezetünk ellenálló legyen a fertőzésekkel szemben. Ha megbetegszünk, a testünk azzal van elfoglalva, hogy magát gyógyítsa, és nem jut energia egy új élet teremtésére. Ám azért is fontos a harmonikus immunműködés, mert például túlműködés esetén a test kilökheti magából a már megtermékenyült petesejtet. Fontos, hogy pontosan tudjuk, hányadán állunk a virális (pl. humán papillomavírus), a bakteriális (pl. Chlamydia) vagy a gombás (pl. Candida) fertőzésekkel.
A terhesség alatti mentális állapot hatása
Amikor egy nő teherbe esik, nem csupán a teste alakul át, hanem a belső világa is. A terhesség alatt az anyai test és a magzat között a placenta jelenti a fizikai és biokémiai hidat. A modern tudomány, különösen a pszichoneuroimmunológia (PNI), mára már egyértelműen bizonyítja, hogy a kismama lelkiállapota nem csupán egy mellékes tényező, hanem a magzat fejlődését alapjaiban meghatározó biokémiai üzenet.
A krónikus stressz nem egy pillanatnyi esemény, hanem egy elhúzódó állapot, amelyet állandó anyagi gondok, párkapcsolati konfliktusok, munkahelyi nyomás, vagy korábbi feldolgozatlan traumák okoznak. A terhességi szorongás (prenatális szorongás) az egyik leggyakoribb érzelmi állapot, amely jelentős hatással van a magzatra. A kutatások kimutatták, hogy azok a babák, akiknek az édesanyja tartósan magas szorongásszintet mutatott a terhesség alatt, gyakrabban születnek ingerlékenyebb, nehezebben megnyugtatható temperamentummal.
A belső elválasztású mirigyek és a nemi szervek fejlődnek ki. A terhesség hormonális szabályozása is kulcsfontosságú. A progeszteron fokozza a méhnyálkahártya vérellátását és gátolja izomzatának összehúzódását, ami biztosítja a terhesség fennmaradását.
Az anya érzelmi jóléte nem kizárólag egyéni felelősség. A szülésznők, orvosok és védőnők szerepe messze túlmutat a fizikai vizsgálatokon. A terhességi tanácsadás, amely magában foglalja a stresszkezelési technikákat, a párkapcsolati kommunikációt és az esetleges traumák feldolgozását, alapvető fontosságú.
A terhesség szakaszai és a magzat fejlődése
A várandósság kilenc hónapja rengeteg örömöt és kérdést hoz magával. A három trimeszter során a leendő édesanya más-más tünetekkel, testi változásokkal találkozhat, miközben a magzat a legfontosabb fejlődési mérföldköveket éli meg az anyaméhben.
Első trimeszter (0-12. hét)
Az első trimeszterben zigótából embrió fejlődik, a szakasz második felében pedig már hallható a magzat szívhangja. A megtermékenyülés pillanatától a nyolcadik hét befejezéséig nevezhetjük embriónak a fejlődő magzatot. Az embrió fejlődésének hatodik és a nyolcadik hete között tovább körvonalazódnak az ember testének alapjai. A 12. hétre a legtöbb szervrendszer alapjai már kialakulnak.
Második trimeszter (13-27. hét)
A második trimeszter a 12-28. hét közötti időszakra tehető: kialakulnak a belső szervek, a kismama már boldogan vállalja gömbölyödő pocakját, miközben érzékelheti a magzat mozgását is. A második trimeszterben kialakulnak az érzékszervek, valamint hatalmas fejlődésen megy át a tüdő, bár a kinti életre még nem alkalmas. A 18-19. terhességi héten zajló genetikai ultrahang során a legfejlettebb készülékekkel akár már a magzat arca is kivehető, gyakran ilyenkor derül fény a kisbaba nemére.
Harmadik trimeszter (28-40. hét)
Az utolsó szakasz nagy részét a magzat kinti életre való készülése tölti ki: amellett, hogy növekedik, apró, de jelentőségteljes finomhangolásokat végez. A 37. hétre a magzat már életképes. A harmadik trimeszterben zajló ultrahangon a baba súlyát, méreteit, valamint a méhlepény és a magzatvíz jellemzőit vizsgálják.
Különleges fejlődési állapotok
A méhen belüli növekedési retardáció (IUGR) olyan állapot, amelyben a magzat nem képes elérni a genetikailag meghatározott növekedési potenciálját. Ezt az állapotot jellemzően akkor diagnosztizálják, amikor a magzat súlya a terhességi korának 10. percentilis alatt van. Az IUGR két fő típusba sorolható: szimmetrikus és aszimmetrikus.
Az IUGR-t számos tényező okozhatja, beleértve az anyai egészségügyi problémákat, fertőzéseket, rossz táplálkozást és környezeti expozíciókat. Gyakori tünetek közé tartozik a csökkent magzati mozgás, a kis magzatfenék-magasság és az abnormális ultrahangleletek.
| Tényező típusa | Példák | Hatás |
|---|---|---|
| Genetikai tényezők | Kromoszóma-rendellenesség, génhiba | Fejlődési rendellenességek, betegségek |
| Családi halmozódás | Értelmi, érzékszervi, mozgásszervi fogyatékosság | |
| Rokonházasság | Recesszív gének aktiválódása, betegségek kockázata | |
| Környezeti és életmódbeli tényezők | Táplálkozás | Növekedés, fejlődés |
| Fizikai aktivitás | Egészséges fejlődés stimulálása | |
| Fertőzések (vírusos, bakteriális, gombás) | Megbetegedés, energiaelvonás a fejlődés elől, esetleg maradandó károsodás | |
| Stressz, feszültség | Termékenység csökkenése, idegrendszeri hatások | |
| Mentális állapot | Szorongás, depresszió | Megváltozott magzati mozgásmintázat, szívritmus, idegrendszeri fejlődés befolyásolása |
