Az emberi szaporodás és a fogamzás részletes leírása

Az emberi szaporodás az élet egyik legalapvetőbb biológiai folyamata, amely magában foglalja a genetikai információk továbbadását az utódoknak, biztosítva ezzel a faj fennmaradását és a genetikai változatosságot. Ez a komplex folyamat mind a férfi, mind a női reproduktív rendszer összehangolt működését igényli.

Az emberi reproduktív rendszerek

Az emberek szaporodása mind a férfiak, mind a nők nemi szerveit érinti. Az ivaros szaporodáshoz hím és női ivarsejtek kellenek, ezeket az ivarszervek termelik. Férfiakra a hímivarsejteket termelő herék, a nőkre a petesejteket termelő petefészkek jellemzők.

A férfi reproduktív rendszer

A férfi reproduktív rendszer két heréből áll, amelyek az úgynevezett herezacskóban találhatók. A herék (ivarmirigyek, gonadok) hímivarsejteket és nemi hormonokat (tesztoszteront) termelnek. A herében folyó hímivarsejt-termeléshez alacsony hőmérséklet kell, ezért a here a hasüregen kívül, a herezacskóban van. Működését 12-13 éves korban kezdi meg az agyalapi mirigy FSH és LH növekedő koncentrációjának hatására, és működése folyamatos. A herék a hasüregben jönnek létre, de a születés előtt egy hónappal a lágyékcsatornán keresztül a herezacskóba süllyednek. Működésük a testhőmérsékletnél 2-3°C-kal alacsonyabb körülményeket igényel. A herezacskó falában található simaizom réteg hidegben összehúzódik, melegben elernyed, segítve az optimális hőmérséklet fenntartását.

A here felépítése és működése

• Herecsatornácskák: Hosszuk 250 m, lebenyekre tagolódnak. Falában folyik a hímivarsejtek képzése.
• Leydig-féle köztes sejtek: A csatornácskák közti kötőszövetben tesztoszteront termelő sejtcsoportok. A Leydig-sejtek termelik a tesztoszteront, amely a spermatogenezisben nagy szerepet játszik.

A herében termelődött hímivarsejtek a here fölött és mögött elhelyezkedő csatornarendszerben, a mellékherében tárolódnak.

A mellékherék

A herecsatornácskák összenőve a mellékherék csatornarendszerében folytatódnak, ív alakban simulnak a herék hátsó falára. Itt történik a spermiumok tárolódása (egy hónapig) és érésük befejeződése. Az utóérés folyamán a spermium anyagai bekoncentrálódnak, energiafogyasztásuk lecsökken, nyugalmi, pihenő állapotba kerülnek. Kémhatása enyhén savas, ellentétben a kicsit lúgos herecsatornácskákkal, ami a spermiumok mozgását leállítja. 70 nap érés után a mellékhere fejébe jutnak, itt tesztoszteron és ösztradiol hatására mozgásképessé válnak. Innen 12 nap múlva a mellékhere farkába jutnak, ahonnan a következő ejakulációkor kijutnak.

Ondóvezetékek

A páros mellékheréből indulnak és a húgycsőig vezetnek az ondóvezetők. Hosszú, izmos falú csövek, simaizmot tartalmaznak, perisztaltikus mozgást végeznek, feladatuk a hímivarsejtek perisztaltikus mozgással történő továbbítása.

Ondóhólyagok

Az ondóvezetékhez csatlakozó, a húgyhólyag mögött elhelyezkedő páros lebenyezett mirigy. Lúgos váladéka adja az ondó jelentős részét, tartalmaz fruktózt (a hímivarsejtek fő energiaforrása) és prosztaglandinokat (a spermiumok mozgását és a méh összehúzódását serkentik). Ezzel a váladékkal a spermiumok csak az ejakulációkor keverednek, aminek hatására mozgásuk beindul.

Prosztata (dülmirigy)

A férfi belső nemi szervrendszer legnagyobb járulékos mirigye, a húgyhólyag alatt helyezkedik el. Sok simaizmot tartalmazó, lúgos kémhatású, a spermiumok mozgását aktiváló váladékot termelő szerv. Váladéka adja az ondó (sperma) kb. kétharmadát. Egyik anyaga aktiváló, a hímivarsejtek (spermiumok) mozgását megindítja, másik anyaga a levegővel érintkezve kocsonyás anyaggá alakul, megakadályozva az ondó kifolyását a női ivarutakból. Simaizom rétege összehúzódásával továbbítja az ondófolyadékot ejakulációkor a húgycsőbe. A prosztata közepén egyesül egymással a húgycső és a páros ondóvezeték. Innentől a húgyutak és az ivarutak szakasza közös, a péniszben folytatódik.

Cowper-féle mirigyek

A húgycsőhöz kapcsolódnak, páros borsó nagyságú mirigyek. Erekció alkalmával sikamlóssá teszik a pénisz végét, elősegítve a közösülést (koitusz).

Húgycső és Pénisz

A húgycső a hímvesszőben halad. A pénisznek két fő funkciója van: ezen keresztül távozik a vizelet a hólyagból és az ondó a nemi közösülés során. A húgycső az a cső, ami a pénisz belsejében fut, és amin keresztül a fent említett folyadékok távoznak a testből. Annak érdekében, hogy a kettő ne keveredjen össze, egy izomgyűrű választja el őket. A hímvessző speciális érellátású szövetrészei - barlangos testek - kötőszövetes tokban helyezkednek el. Nemi izgalomkor a hímvessző megmerevedik (erekció). Paraszimpatikus hatásra a hímvesszőbe menő artériák fokozottan megnyílnak, a vérrel telítődő barlangos testek nekifeszülnek a kötőszövetes toknak. Ilyenkor a hímvessző bőrkettőzete, a fityma hátrahúzódik és láthatóvá válik a hímvessző vége, a makk. Nyugalomban nincs erekció, mert a szimpatikus aktivitás folyamatos vazokonstriktor tónust fejt ki a barlangos testet ellátó erekre. A pénisz bőrének mechanikai ingerlése a szakrális gerincvelőn keresztül gátolja ezt az aktivitást. A limbikus rendszerből vagy a cortexből kiinduló pályák is beleszólnak ebbe.

A női reproduktív rendszer

A nők ivarmirigye a petefészek, amely a medencében elhelyezkedő, szilva nagyságú, páros szerv. A női testben két petefészek tárolja a petesejteket, amik a női ivarsejtek. A hímivarsejtekkel ellentétben, amik folyamatosan termelődnek, a nőknek a születésük pillanatától kezdve a szervezetükben vannak ezek a petesejtek. A nőkben ciklusosan termelődnek az ivarsejtek, négyhetente. A petefészek hormontermelő szerv is.

Petefészek

• Ivarsejtek létrehozása és érlelése: Itt érik a petesejt. A pubertás után az agyalapi mirigyben termelődő hormonok (FSH, LH) hatására 28 naponként egy-egy petesejt érik meg. Az úgynevezett érési folyamat során a petesejtkezdeményből érett, megtermékenyíthető petesejt válik.
• Szteránvázas nemi hormonok termelése: A petefészekben elsősorban szteroid hormonok termelődnek, mint az ösztrogének és a progeszteron. A tüsző fala tüszőhormont (ösztrogént) termel. Ez a hormon alakítja ki és tartja fenn a nők másodlagos nemi jellegeit, valamint a menstruáció után regenerálja a méh nyálkahártyáját. A sárgatest egy másik hormont termel, a sárgatesthormont (progeszteront).

Petevezetékek / méhkürt

Az ivarmirigy után következő kivezetőcső nőkben a petevezető. Ez a méh üregével összeköttetésben lévő, rövid, izmos falú, vékony cső, amelynek a petefészek felőli vége nyitott, és tölcsérszerűen kiszélesedik. A petefészkeket a petevezeték köti össze a méhhel. Ezt a csövet csillósejtek bélelik, hogy a csillók a menstruáció során felszabaduló petesejteket a méh felé vezessék.

Méh

A méh a húgyhólyag fölött és mögött elhelyezkedő, körte alakú és nagyságú szerv. Maga a méh olyan, mint egy zsák, amelyben a baba fejlődik, amíg meg nem születik. Vastag, izmos fala a terhesség során jelentősen gyarapszik. Belsejét erekkel dúsan átszőtt nyálkahártya borítja, amely az embrió és a méhlepény fejlődésének ad otthont. A méh elkeskenyedő alsó része a méhnyak. A méhnyak a méh alsó végén található, és olyan, mint egy izomgyűrű, ami a terhesség alatt biztonságosan a helyén tartja a babát.

Hüvely

A hüvely egy izmos cső, ami a méhnyakból indul, és ahová a férfi pénisze a szexuális együttlét során behatol. A hüvely izmos fala szorosan körülveszi a behatoló és ritmikusan mozgó hímvesszőt és ingerli annak mechanoreceptorait.

Külső nemi szervek (vulva)

Ahol a hüvely a test külső részével találkozik, ott vannak a szeméremajkaknak nevezett bőrredők, amelyek együtt alkotják a szeméremtestet. A külső nemi szervek a gáttájék hosszanti hasadékában helyezkednek el, nagy és kis szeméremajkak zárják közre. A gát a medencefenék bonyolult izom- és kötőszöveti záró rendszere, amit a végbél, hüvely és húgycső fúr át. A szeméremdombot és a nagy szeméremajkakat másodlagos szőrzet fedi, ami pubertáskorban alakul ki ösztrogén hatására. A kis szeméremajkak a szeméremrést határolják. A csikló a szeméremrést felül határolja, alatta a húgycső nyílása, majd a hüvely bemenete helyezkedik el. Fejlődéstanilag a hímvesszőnek feleltethető meg, merevedésre képes, ingerlésével a nemi izgalom fokozható. A nő húgycsöve szintén a szeméremtestbe nyílik, és lehetővé teszi a vizelet távozását a hólyagból. A húgycső elkülönül a hüvelytől. A Bartholini-féle mirigyek a hüvelybemenetben találhatók, váladékuk nemi izgalom során megnedvesíti a hüvely nyílását, megkönnyítve a közösülést.

Pubertás és hormonális változások

Minden ember átesik egy pubertásnak nevezett folyamaton, amely a gyermeki test felnőtt testté válását jelenti. Mivel a változások fokozatosan mennek végbe, és körülbelül 10-16 éves kor között bármikor bekövetkezhetnek - nem minden fiú és lány éri el egyszerre a pubertást. A test változását a hormonok okozzák. Az adrenarche az az életkor, amikor a dehidro-epiandroszteron szintje eléri azt a szintet, hogy a szexuális érés meginduljon. Ez körülbelül a 10. évben következik be. A menarche a GnRH szekréciójának pulzatilissá válását jelenti. Ez lányokban 12-14 éves korban, fiúkban 13-15 éves korban következik be. A menarche ideje régóta egyre csökken (Biológiai akceleráció). Ez valószínűleg a test zsírtartalmával függ össze, mert az androgének egy részéből a zsírszövetben ösztrogén keletkezik.

Férfiaknál

A herék által termelt tesztoszteron felelős a férfiaknál a másodlagos nemi jellegek kialakulásáért. A serdülőkorban a fiúk számíthatnak arra, hogy a szeméremszőrzet és a hónaljszőrzet elkezd nőni, valamint hogy a nemi szerveik megváltoznak és fejlődnek. Van néhány további jellemző, ami elsősorban a fiúknál figyelhető meg, ezek a mutálás, az arc- és a testszőrzet növekedése, valamint az izmok fejlődésének kezdete. E vizuális változások mellett a herék is elkezdenek spermiumot termelni.

Nőknél

A nőknél a petefészkek által termelt ösztrogén segíti elő a másodlagos nemi jellegek kialakulását. A serdülőkorban a lányoknál eközben növekedni kezdenek a mellek, kiszélesedik a csípőjük, és a hangjuk kissé mélyül. Elkezdődik a menstruációnak nevezett havi vérzésük is, amely során a petefészkek petesejteket bocsátanak ki.

A menstruációs ciklus

A menstruációs ciklus nagyjából 28 naponként következik be. A nemi működések ciklikusak: a petefészkek felváltva többnyire egy-egy petesejtet érlelnek havonta. Fázisai az egész női nemi működésekre, ill. a nemi szervek állapotára hatást gyakorolnak. Ha a petefészek által kibocsátott petesejt nem termékenyül meg, a méhnyálkahártya leválik, ami vérzést okoz. Ezt az egész folyamatot hormonok irányítják.

A méhnyálkahártya menstruációs ciklusa

A 28 napos ciklus 4 fázisra bontható:

1. 1-4-5. nap: menstruációs fázis. Az előző fázisokban megvastagodott, vérbő nyálkahártya 2/3-a a vérzés kíséretében lelökődik.
2. 5-9. nap: helyreállítási, regenerációs fázis. A menses után helyenként megmaradt nyálkahártya foltokból megindul a regeneráció.
3. 9-17. nap: burjánzási fázis. A nyálkahártya egyre magasabb lesz, erekben, mirigyekben gazdagodik. Ez az ösztrogén hatás fázisa (helyreállítási és burjánzási fázis együtt).
4. 18-28. nap: elválasztási fázis. A méh nyálkahártyája maximálisan vastag (4-5mm), abszolút vérbő, mirigyei váladékot termelnek. Az odaérkező embrió táplálását és beágyazódását biztosítja. Maximális vastagságát a 24-25. napra éri el. Ez a progeszteron hatás fázisa. Ha megtermékenyülés történik, a vastag nyálkahártya fennmarad. Ha nincs megtermékenyülés, akkor a 25. nap körül a progeszteronszint leesik, és a ciklus első hetében a méh nyálkahártyájának belső része leválik.

A női nemi működés hormonális szabályozása, az ovulációs ciklus

A ciklus első napján, a menstruáció kezdetén a petefészekhormonok (ösztrogén és progeszteron) lecsökkennek. Az FSH elválasztás nő, ami megindítja a tüsző érését. Az első felében a fejlődő tüsző ösztrogént termel, ami serkenti az LH termelődését, ez a burjánzási fázis. Az LH és FSH mennyisége az ovuláció előtt maximális. A 14. napon történik az ovuláció. A második felében a sárgatest megkezdi a progeszteron termelődését. A sárgatest progeszteron termelése fennmarad, a 4. héten éri el a csúcsértéket (nincs újabb tüszőérés). A magzatburok a 3-4 hónapban átveszi a progeszteron termelést. Ha a nő teherbe esik, a méh egy új, progeszteron nevű hormont termel, ami a terhesség alatt fenntartja a méhnyálkahártyát, és megakadályozza a menstruációt. A magzatburok hormonja a 2. hónapban éri el a maximumát - a menstruáció elmaradását követő 5-10. napon. Ez az ösztrogén- és progeszteronszintet a szülésig fokozatosan emeli, majd előtte csökken, ekkor az oxitocin és a tejelválasztásra ható hormon (LTH) szintje növekszik.

Ovuláció

A második hét végén a tüsző felreped (tüszőrepedés, ovuláció), kiömlik a tüszőben felgyülemlett folyadék, kisodorja a tüszőből az érett petesejtet. A ciklus 14. napján történik az ovuláció. A hasüregből az érett petesejt a sarki sejttel együtt azonnal bekerül a petevezetőbe (szívó hatás). A tüszőrepedés során a petefészek felszínére kerülő petesejt azonnal megtermékenyülhet. Ha a megtermékenyítés elmarad, a petesejt 24 óra múlva elpusztul. Ovuláció után a tüsző visszamaradt része bevérzik. Sejtosztódás következik be, ami kitölti a visszamaradt üreget. Ez a sárgatest (a sejtekben sárga színű lipidcseppek halmozódnak fel), amely a progeszteron hormont termeli. A felrepedt tüsző helyén egy heg marad, ez a sárgatest, mely a harmadik héten még nő is, a petesejt megtermékenyülésének híján azonban a negyedik héten elsorvad. Megtermékenyítés esetén a terhesség kb. 3. hónapjáig termeli a progeszteront, utána a méhlepény a terhesség végéig.

Fogamzás és egyedfejlődés

Az emberi szaporodás az ivaros reprodukcióban valósul meg, ahol két szervezet genetikai anyagának egyesítésével jön létre az új szervezet. A belső megtermékenyítés a nő testében történik, és a hím- és női ivarsejtek magjának összeolvadása vezet a zigóta kialakulásához. Ez az új sejt az, ami a nő méhében embrióvá érik. A hímivarsejtek aktív mozgással a hüvelyen, a méhen és a petevezetőn át egészen a hasüregig felhatolhatnak.

Megtermékenyítés

Közösüléskor a mellékherében tárolt érett spermiumok az ondóvezeték perisztaltikus mozgása révén a húgycsőbe kerülnek - hozzáadódik az ondóhólyag és a prosztata váladéka - ezek képezik az ondót. Lúgos kémhatása és magas fruktóztartalma elősegíti a spermiumok mozgását. Nemi izgalomkor a hüvely síkos lesz. Ondókilövelléskor átlag 2-3 ml-nyi ondó kb. 200 millió spermiumot tartalmaz. A méhizomzat ritmusos összehúzódásának segítségével a spermiumok többsége néhány perc alatt a méhüregbe kerül. A spermium 20-40 perc alatt jut be a méhűrbe, ahol még kb. 2 napig életképes. A megtermékenyítéshez a női reproduktív rendszer egy petesejtet bocsát ki a petefészekből, ami a petevezeték felé halad. Ha a hüvelyben vannak spermiumok, akkor azok felfelé haladnak a méhnyakon, és a petevezetékben találkoznak, ahol a megtermékenyítés megtörténik. A megtermékenyítés helye az ovulációt követően a petevezető petefészekre boruló kiszélesedő részén van. A megtermékenyítés pillanatában befejeződik a petesejt meiótikus osztódása, aminek eredményeképpen létrejön a zigóta és a második sarkisejt. A megtermékenyítés a haploid hímivarsejt és a haploid petesejt egyesülése, eredménye a diploid zigóta.

A közösülés (koitusz) során a penis mechanikai ingerei a thoracolumbalis gerincvelőbe is eljutnak, innen noradrenalin és ATP közvetítésével megtörténik az ejakuláció. Az ondó a here és a járulékos mirigyek által termelt váladék, ami aktív hímivarsejteket, fruktózt és prosztaglandint (ondóhólyag), prosztata lúgos szekrétumát, és egyéb mirigyek szekrétumát tartalmazza. Mennyisége egy ejakuláció alkalmával 1,5-5 ml, ml-enként kb. 200 millió spermiummal. A plexus hypogastricus a mellékhere farki részét és a vas deferenst idegzik be. Az ondóhólyag és prosztata az ondó többi részét adja hozzá. A mm. bulbo- és ischilcavernosus összehúzódása lövelli ki az ondót. Ejakulációkor generalizált szimpatikus hatások lépnek fel, ez az orgazmus. A kiterjedt szimpatikus hatás erőteljes vazokonstriktor hatása miatt hirtelen vérnyomásemelkedést okoz. Az ejakuláció után az oxitocinszint felszökik, ez a simaizom-összehúzó hatáson felül idegrendszeri hatásokat (pl. kötődés, relaxáció) is kifejt.

Embrionális fejlődés

A megtermékenyítés során a zigóta egy embriónak nevezett sejthalmazzá osztódik, ami beágyazódik a méh falába. Ha a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méh nyálkahártyájába, olyan hormont termel, ami megakadályozza a sárgatest elsorvadását. Ha nem ágyazódik be a sejtcsomó, akkor a sárgatest elsorvad, egyre kevesebb hormont termel, emiatt pedig a méh nyálkahártyája elöregszik, laza lesz és lelökődik. Az egyedfejlődésben a megtermékenyítést követő 3. héttől a 8. hétig beszélünk embrionális fejlődésről. Nyolc hetes fejlődés után az embriót magzatnak nevezik, és ultrahangvizsgálaton látható. A magzatburok magzatvizet termel, ami védi a növekedő embriót vagy magzatot, és egyfajta párnaként működik. A méhlepény az embrióból fejlődik ki, és köldökzsinórral kapcsolódik a nő testéhez. A méhlepény fő funkciója, hogy oxigénnel és tápanyagokkal lássa el a magzatot, valamint hogy megszabaduljon a salakanyagoktól és a szén-dioxidtól.

tags: #emberi #szaporodas #fogamzas