Hasmenés az első trimeszterben: tej és laktózérzékenység

A terhesség során fellépő hasmenés sok kismamát megijeszt, de fontos tudni, hogy általában nem jelent veszélyt a babára, ám a szükséges óvintézkedések betartása elengedhetetlen. A várandósság alatti étrendre fokozottan oda kell figyelni, hogy elkerüljük a gyomorrontást. Azonban az óvatosság ellenére is előfordulhat futó hasmenés vagy komolyabb gyomorrontás. Ilyenkor a legfontosabb a folyadékveszteség pótlása, és hasfogót nem érdemes szedni, mivel fontos, hogy az irritáló anyagok kiürüljenek a szervezetből.

A "hasmars" önmagában nem betegség, de ha a hasmenést a várandósság alatt tapasztaljuk, azonnal bekapcsol bennünk a vészcsengő. Először is nyugalom, gondoljuk végig, milyen okai lehetnek a hasmenésnek várandósság alatt!

Mit nevezünk hasmenésnek?

Fontos tisztázni, hogy mit is nevezünk hasmenésnek, mert sokszor nem is hasmenés az, amit mi annak gondolunk. A hasmenést terhesség alatt is a puha, vizes, folyós széklet határozza meg, amely általában naponta háromszor vagy többször fordul elő, és egy-két napnál tovább tart.

Hasmenés a várandósság első trimesztere alatt

Még csak alig pár napja késik a menzesz, de hasmenése van? A szervezet ezzel a tünettel is reagálhat a benne létrejövő új kis életre. Kicsit később - mikor már teljesen biztos benne, hogy babát vár - a hasmenéshez társulhat görcsös alhasi fájdalom, ami ebben a korai szakaszban azonnali totális pánikot tud okozni. Ilyenkor mindenki azonnal vetélésre gondol, pedig amíg az alhasi fájdalmat nem kíséri vérzés (ez lehet pecsételő vérzés, barnás pecsételés vagy bővebb vérzés), kismedencei fájdalom, vagy hátfájás, addig valahol máshol kell keresni a problémát.

A hasmenés szerencsére nem túl gyakori a terhesség első trimeszterében, de ennek ellenére előfordulhat, sőt valakit az egész várandósság alatt elkísér. Mindannyian mások vagyunk.

Hasmenés a terhesség második és harmadik trimeszterében

Második trimeszter

Rossz hír, de a második trimeszter közepe felé fellépő hasmenés utalhat terhességi cukorbetegségre is. Erre a várandósság 24-28. hetében egy általános diabétesz szűrés fényt deríthet. A jó hír viszont az, hogy az utána betartott diéta hatására a kellemetlen tünetek megszűnnek.

A második trimeszter a kívánósság csúcsidőszaka is, ezért a tej, tejtermék, zsíros, fűszeres ételek, a túl sok - főleg mosatlan - gyümölcs fogyasztása is állhat a hasmenés háttérben. Egy-egy ételfajta túlzott fogyasztása következtében felmerülhet ételintolerancia, vagy allergia is, amelynek tünete lehet a hasmenés.

Érdemes átgondolni, hogy a második trimeszterben megjelenő hasmenés nem valamilyen étrendkiegészítő, terhesvitamin, vagy egy antibiotikum hatására alakult-e ki. Például a túlzásba vitt magnézium vagy C-vitamin szedése is okozhat ilyen tüneteket.

Harmadik trimeszter

A várandósság legvégén - amikor már úgy érzi, hogy közeleg az idő - ezzel a természetes tisztulási folyamattal készül fel a test a baba érkezésére, vagyis ez már a vajúdás kezdetét jelzi. Tehát ilyenkor akár normálisak is lehetnek a kellemetlen gyomorrontásos tünetek, a hasmenés és a hányás.

A hasmenésről általában

A teljes várandósság ideje alatt sokszor a babával kapcsolják össze a hasmenéses tüneteket, de a várandósság mellett számos más oka is lehet. Általánosságban elmondható, hogy a terhesség alatti fiziológiai és hormonális változások, valamint az immunrendszer legyengülése hatással van a gyomor-bél rendszer működésére. Például különféle pszichoszomatikus betegségek, emésztési zavarok, vagy akár a tavasztól őszig tartó fertőző betegségek is okozhatják.

Egy új baba érkezése mindig nagy változást okoz egy nő és az egész család életében, ami komoly stresszforrás is egyben. A mindennapi problémák miatt is sokszor lehet feszült. Így együtt a két probléma pedig nem tesz jót, ilyenkor a test hasmenés formájában tiltakozhat a sok megterhelés ellen. Lassítson le, kérjen segítséget, csak a legfontosabb dolgokkal foglalkozzon, és pihenjen!

Igyekszik ügyelni arra, hogy ne hízzon túl sokat a várandósság alatt és emiatt sok, vagy sokféle mesterséges édesítőszert használ? Például szorbitot, vagy nyírfacukrot? Ezeknek az anyagoknak a túlzott fogyasztása is okozhat kínzó hasmenést. Ha nem tudja elhagyni az édes ízt, térjen át inkább kis mennyiségben a természetes édesítőkre. Próbálja ki például a datolyát! Nem csak egészséges édesítőszer, de napi 6 szem datolya lerövidítheti és megkönnyítheti a szülést.

Hasmenést a terhességben okozhat enyhe bélfertőzés és a megemelt adagú vas- vagy magnéziumhasználat is. A híg széklet víztartalma a szervezet folyadékraktárából vonódik ki. Ezért fontos, hogy ne csökkentsük a folyadékbevitelt, főleg nyári kánikulában, mert önmagában is eredményezhet kiszáradást.

Laktózérzékenység és tejallergia terhesség alatt

A világ lakosságának 70%-a kisebb-nagyobb fokú laktózérzékenységben „szenved”, ennek evolúciós okai vannak. Sok étel tartalmaz „titokban” laktózt - nagyobb gyermekeknél ezért sokszor áll a visszatérő, tisztázatlan eredetű hasfájás hátterében a laktóz intolerancia.

A laktáz enzim „evolúciós feladata” az anyatejben található laktóz (pontatlan, köznyelvi nevén „tejcukor”) lebontása - mivel egy felnőtt már nem „szopik”, ezért evolúciósan érthető, hogy a laktáz enzim szintje, aktivitása fokozatosan csökken az életkorral - de ebben jelentősek az egyéni különbségek (népcsoportok, genetika). A legtöbb gyereknél 5 éves korra már jelentősen lecsökken a laktáz szintje - ebből érthető, hogy a világ lakosságának kb. 70%-a kisebb-nagyobb fokú laktóz intoleranciában „szenved”.

Ha a vékonybél-nyálkahártya kefeszegélyeiben nincs elég laktáz enzim, a laktóz nem bomlik glükózra és galaktózra, hanem a vastagbélbe kerülve a baktériumok általi kóros lebontás során rövid szénláncú zsírsav és hidrogén keletkezik. A tünetekért főleg a felszaporodó hidrogéngáz felelős, amely feszíti a beleket: köldök körüli vagy alhasban jelentkező hasfájás, puffadás, hányinger, „bélkutyorgás”, savanyú szagú, laza széklet vagy habos-vizes hasmenés, tizenéveskortól kezdve pedig hányás jelentkezhet laktózfogyasztást követően.

Noha a köztudatban gyakran összekeveredik a két fogalom, érdemes hangsúlyozni, hogy a tejallergia és a laktózérzékenység két teljesen különböző állapot. Előbbi egy immunológiai eredetű, akár életveszélyes állapotot előidéző betegség, míg utóbbi egy emésztőrendszeri eredetű zavar.

Tejallergia

Tehéntej-fehérje allergia: ez csecsemőknél, kisdedeknél gyakoribb. Az édesanya által elfogyasztott tejben, tejtermékekben lévő tehéntej-fehérje kiválasztódik az anyatejbe, így ez a „tejallergiás”, szopó csecsemőnél panaszt okozhat. 1-3 hónapos korú csecsemők között ennek gyakorisága 2-5% közötti, és ők többnyire 1 éves korra kinövik.

Európai felmérések szerint az egy év alatti gyermekek mintegy 2 százalékánál jelentkezik tehéntej-allergia, ezzel ez az egyik leggyakoribb gyerekkori táplálékallergia. Többségüknél azonban a kor előrehaladtával megszűnnek a panaszok. Mint általában az allergiák, a tejallergia is az immunrendszer túlérzékenységi reakciójából ered: abból, hogy az immunrendszer ártalmatlan fehérjéket azonosít - tévesen - veszélyesként, emiatt támadást indít azok ellen. Ebben az esetben allergénként a tej egyes fehérjéi váltanak ki immunválaszt, aminek során antitestek (Immunglobulin E, IgE), hisztamin és egyéb olyan immunológiai anyagok szabadulhatnak fel a szervezetben, amelyek különféle tüneteket okoznak. A tehéntej legfőbb allergén összetevői közé tartoznak a kazein fehérjecsalád tagjai és a tejsavófehérjék. A tejallergiások többsége mindkét csoportra érzékeny.

A tejfehérje-allergia jellemzően a születést követő első hónapok során jelentkezik először, általában a gyermek hat hónapos kora előtt. A tejfogyasztás nyomán fellépő reakciók között megkülönböztetünk úgynevezett IgE-mediált és nem IgE-mediált reakciókat. A tejfehérje-allergia tünetei egyénenként nagyon változóak. A kétféle reakció jelentkezhet izoláltan és vegyesen egyaránt. Általában a tehéntejben lévő fehérje vált ki allergiás reakciókat.

Tejfehérje-allergia gyanúja esetén allergológus szakembert javasolt felkeresni. A diagnózis alapját a tünetelőzmények kikérdezése és fizikai vizsgálat képezi. Ugyancsak hasznos támpontot nyújthat a bőrpróba, avagy Prick-teszt, amelynek során apró karcolást ejtenek az alkar bőrén, majd a potenciális allergént tartalmazó oldatot cseppentenek a sebre. Allergiára utal, ha ezt követően 15-20 percen belül bőrreakció (csalánkiütéses göb) alakul ki az érintett területen. Szintén segítheti a diagnózist az IgE antitestek szintjének vérből történő laboratóriumi kimutatása. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy sem a Prick-teszt, sem a laborvizsgálat nem tekinthető önmagában perdöntőnek tejallergia esetében. A legbiztosabb diagnosztikai módszert táplálékallergiák gyanúja mellett ma az eliminációs diéta és az azt követő visszaterhelés jelenti. Ennek során először egy-egy élelmiszercsoportot ki kell zárni a beteg étrendjéből, megfigyelve, hogy javulnak-e a panaszai a változtatás hatására.

Tejfehérje-allergia esetén, akárcsak más táplálékallergiáknál, az allergiás reakció megelőzése a cél. Erre az allergénnel való érintkezés kerülése kínál megoldást. Magyarán az allergiás gyermek étrendjéből ki kell zárni minden olyan élelmiszert, amely tejfehérjét tartalmazhat.

Tehéntej-allergiás csecsemőknél az anyatejes táplálás nem ellenjavallt. Mi több, egyes megfigyelések szerint a szoptatott gyermekek körében eleve alacsonyabb arányban fordul elő tejallergia, mint a tápszerrel táplált gyermekeknél. Ha a gyermek mégis tehéntejet vagy azt tartalmazó élelmiszert fogyaszt, enyhébb allergiás tünetei antihisztaminos készítményekkel enyhíthetők. Súlyos allergiás reakció, anafilaxia gyanúja esetén azonban feltétlenül mentőt kell hívni! Amennyiben ismert, hogy a betegnél fennáll a súlyos anafilaxia kockázata, a kezelőorvos adrenalinjekciót írhat fel. Az előre feltöltött autoinjektort a betegnek mindig magánál kell tartania, szükség esetén pedig azonnal be kell adni a comb külső részébe, majd megvárni a mentők kiérkezését.

A csecsemő- és gyermekkori tejallergia prognózisa általában véve jó.

A kismama terhesség és szoptatás alatt, a táplálkozásával csökkenteni tudja a csecsemőnél megjelenő allergia esélyét. A Nutrients folyóiratban megjelent svéd kutatók vizsgálata szerint ritkábban jelentkezett allergia azon kismamák csecsemőinél, akik több tehéntejet fogyasztottak a várandósság és szoptatás időszakában.

Az allergia kialakulása több tényezőtől is függ. Fontos az öröklött hajlam szerepe, vagyis ha egyik, vagy mindkét szülő allergiás, a gyermeknél is nagyobb a kockázat. Amit az ételallergiák megelőzéséért tehetünk, hogy az anyatejes táplálást választjuk, mert számtalan fontos védőanyagot tartalmaz, amely az egészséges immunrendszer és bélflóra kialakulását segíti. Emellett az anyatejjel az allergén fehérjék - bár nagyon minimális mennyiségben - a csecsemő szervezetébe is átjutnak, így fokozatosan ismerkedhet velük az immunrendszere.

Laktózintolerancia

Laktóz intolerancia: laktózmentes tej fogyasztásakor nincs panasz, de teljes, „normális” tej fogyasztásakor jelentkeznek a tünetek. Mivel sok étel tartalmaz „titokban” laktózt, ezért nagyobb gyermekek, serdülők tisztázatlan hasfájásának hátterében nagyon gyakran laktózintolerancia áll. Laktózintolerancia esetén a szervezet nem tudja kellően megemészteni a tejben és tejtermékekben előforduló tejcukrot, avagy laktózt, mert nem elégséges az azt lebontó laktáz enzim termelődése a vékonybélben.

A laktóz intolerancia kimutatására legjobb a H2-teszt (szinonimák: hidrogén kilégzési teszt, laktóz intolerancia teszt, laktózfújás). A vizsgálat során 2 g/kg, de max. 25 gramm mennyiségben laktózt kell meginni (fél liter tejben van ennyi laktóz), ezt követően 3 órán át kb. 30 percenként bele kell fújnunk egy készülékbe. Ha a vékonybélben nincs elég laktáz, a laktóz a vastagbélbe jut, ahol a baktériumok a cukrot „kórosan” bontják le, hidrogén képződik, majd ez a véráramba jut és kilélegezzük: 10 ppm alatt normális, 10-20 között kétes, 20 ppm felett pozitív eredményről beszélhetünk. A hidrogén teszt lehet negatív is valódi panasz esetén ezért mindig a klinikum, a tünetek a döntőek.

Fontos, hogy a vizsgálat könnyen hamis, álpozitív eredményt is adhat, ezért nagyon fontos a szigorú diéta, szájhigiéniás előkészítés és bizonyos gyógyszerek, probiotikumok mellőzése.

Primer laktóz intolerancia: ez a leggyakoribb, ún. vannak betegségek, amelyek következménye, tünete lehet a laktóz-intolerancia - ilyenkor beszélünk ún. szekunder laktóz intoleranciáról. A szekunder, azaz másodlagos laktóz intolerancia lényege a következő. Ilyenkor lenne elég laktáz enzim a szervezetben, ami a vékonybél nyálkahártyáinak kitüremkedéseiben (ún.: kefeszegélyeiben) lakik. De öt éves kor alatt gyakran ez a lakás megszűnik, ha a vékonybél nyálkahártyáját valamilyen gyulladás, kórokozó károsítja. Számos szaktekintély minden újonnan felfedezett laktóz intoleranciás gyermeknél javasolja a vékonybelet érintő fenti alapbetegségekre (cöliákia, ételallergia, Giardia-fertőzés stb.) vonatkozó tájékozódó vizsgálat elvégzését, hogy kizárják a szekunder laktóz intoleranciát. Fontos ezeket a kiváltó betegségeket kizárnunk és nem beletörődnünk, hogy „laktózérzékeny” a gyerekünk, hiszen ilyen esetekben az alapbetegséget gyógyítva, kezelve a laktózintolerancia is megszűnik, gyógyítható!

Gluténérzékenység (cöliákia), gyulladásos bélbetegség (Crohn), ételallergia (főként tejallergia): ilyenkor a vékonybél nyálkahártyája sérül (sugárzás vagy gyógyszer (pl.: kemoterápia) is okozhat ilyen módon panaszokat), és mivel a laktáz enzim a nyálkahártya kefeszegélyeiben foglalna helyet, ezáltal a laktóz lebontása is zavart szenved. Az alapbetegség gyógyulása, nyálkahártya-regenerálódása után még hónapokig lehet laktóz intolerancia, azaz a javulás csak lassan várható, legyünk türelemmel.

Fertőzéses eredetű ok: leginkább Giardia-fertőzés vagy más parazita okozza (de átmeneti, enyhe laktóz intolerancia lehet hasmenéses betegség után). A Giardia-fertőzés a laktózintolerancián túl krónikus fáradtságot, elődomborodó hast és felszívódási zavart, vashiányos anémiát is okozhat. A Giardia nevű apró kórokozó, protozoon a székletből mutatható ki: hiba azonban, ha egy negatív székletminta után kizárjuk a betegség lehetőségét, a Giardia ugyanis intermittálva ürül, fertőzött embernél 1 székletminta esetében csak 50%-ban mutatható ki, míg 3 különböző székletminta esetén már 90%-ban sikerül diagnosztizálni.

Kontaminált vékonybél szindróma: a vékonybélben a baktériumok száma megnő, ebben a legfontosabb szerepet a bélmotilitászavar játssza (hajlamosító tényező a diabetes, Crohn-betegség). Gyermekeknél krónikus hasfájás oka is lehet. A vékonybélben elszaporodott baktériumok rendellenesen bontják a laktózt, az így képződő hidrogén pedig puffadást, feszülést és fájdalmat okoz a belekben, de hasmenés is jelentkezhet.

Messze a tejben és a fagyiban van a legtöbb laktóz, de a fagyi magas zsír- és glükóztartalma miatt kevésbé okoz tüneteket, ezért érdemes lehet kipróbálni a fagyi fogyasztását - ne fosszuk meg gyermekünket tőle, ráadásul a kalciumtartalma miatt is hasznos! A sajtok (főként az érlelt, zsírosabb, kemény típusok) sokkal kevesebb laktózt tartalmaznak. Az élőflórát tartalmazó joghurtok többnyire jól tolerálhatók (endogén béta-galaktozidázt tartalmaznak).

A hasmenés kezelése

A hasmenés kezelésében az alap okokat kell először megtalálni. Ha nem köthető össze a várandóssággal, akkor a legtöbb hasmenés 1-2 napos koplalás és keserű tea ivása után megszűnik. Ezek után 4-5 napig ajánlott a tej, a tejtermékek, a nehéz, fűszeres, zsíros ételek kerülése. Helyette az alma, banán, főtt krumpli, főtt rizs, főtt és párolt hús, gyenge húsleves, keksz, pirítós fogyasztása ajánlott.

Minden esetben fontos a kiszáradás megelőzése! Egy várandós nőnek több folyadékra van szüksége, mint a többi embernek. Hasmenés esetén a kiszáradás elkerülése érdekében koffeinmentes gyümölcs- vagy gyógynövény teát, szűrt gyümölcslevet hígítva, szénsavmentes ásványvizet vagy elektrolit oldatot érdemes inni.

A bélflórára jó hatással vannak a probiotikus készítmények és a fermentált és friss zöldségek, gyümölcsök. Az aktív szén pedig megköti a méreganyagokat, ezzel segíti a gyógyulást. Olyan készítményt, mely hirtelen megállítja a hasmenést nem javasolunk, mert pont a szervezet védekező mechanizmusa ellen hatnánk. Fontos ugyanis, hogy az irritáló anyagok kiürüljenek a szervezetből. Érdemes azonban a toxinokat megkötni, ezért széntablettát bátran vegyünk be, napi 3-4 alkalommal, akár 4 szemet is. Mellé sok vizet fogyasszunk, akár székletünkkel van probléma, akár gyakori hányás jelentkezik. Utóbbi esetben inkább apró kortyokban, de gyakran fogyasszunk folyadékot. A víz és a tea mellett megnyugtatja a gyomornyálkahártyát a hűtött, szűrt almalé, mely a szénhidrát pótlás szempontjából is előnyös lehet.

A folyadékpótlás mellett fontos, hogy néhány napig diétát tartsunk: főtt krumpli, pirítós fogyasztása ajánlott, kerülni kell a fűszeres ételeket, a túl sok sót, a kávét (mert ezek további vizet vonnak el a szervezetből).

Mikor forduljunk orvoshoz?

Egy-egy eseti hasmenés nem jelenthet komolyabb problémát még várandósan sem. Azonban ha a hasmenés nem múlik el pár nap alatt, vérzés vagy láz jelentkezik, mindenképpen orvoshoz kell fordulni! Amennyiben a gyomorrontás, hasmenés 2-3 nap után nem múlik el magától, szintén ajánlott orvoshoz fordulni. Ki kell deríteni, mi áll a háttérben.

A fenti felsorolás semmiképp sem minősül orvosi javallatnak. Minden kérdésével és egészségügyi gondjával forduljon a terhesgondozást végző orvoshoz vagy szülésznőhöz!

A hasmenés megelőzése terhesség alatt

Az akut hasmenést a várandósság alatt is az általános higiéniai szabályok betartásával lehet megelőzni.

• Gondosan mossa meg a gyümölcsöket, a zöldségeket, a húsokat, a halakat és a tenger gyümölcseit.
• Használjon külön vágódeszkát a zöldségeknek-gyümölcsöknek, a húsnak és a halféléknek.
• Minden használat után gondosan mosogassa el az edényeket, tányérokat, eszközöket, amelyek az étellel bármilyen formában érintkeztek.
• Gyakran mosson kezet amikor hazaér. Főzés közben amikor befejezte az egyik fajta ételtípus előkészítését, és áttér a másik fajta ételtípus feldolgozására, étkezés előtt, WC használat után, pelenka- vagy betétcsere és a szemetes kiürítése után.

Várandósan kifejezetten figyeljen arra, hogy ne egyen olyan ételt, ami gyomorrontást okozhat. Ilyenek például a nyers húsok, húskészítmények, a nyers tojást, a nyers vagy félig főtt hal vagy a tenger gyümölcsei. Kerülje a lágy sajtokat, pasztörizálatlan tejet és tejtermékeket, lejárt szavatosságú ételeket és a nem megfelelően mosott gyümölcsöket.

Mindig tiszta vizet igyon! Ha a környéken a víz minősége nem megfelelő, inkább igyon palackozott babavizet. Naponta legalább két liter folyadékot kell fogyasztani. Amennyiben ez a folyadék ásványvíz, úgy érdemes időnként váltogatni az egyes fajtákat, mert összetételük különböző és így elkerülhetjük, hogy bizonyos ásványi anyagból felesleg halmozódjon, míg másokból hiány alakuljon ki.

Érdemes minden reggel vitamindús tápanyaggal, rostos gyümölcslével, friss zöldséggel, teljes kiőrlésű péksüteménnyel indítani a napot. Az olyan antioxidánsok és immunerősítők, mint egyes teafélék vagy a grapefruitmagcsepp remekül kiegészítik a vitamindús táplálkozást.

Terhesség és fertőző betegségek

A várandós állapot testileg és lelkileg is különleges időszakot jelent egy nő számára. Nem véletlen tehát, hogy mindenkiben van némi aggodalom a külvilágból leselkedő veszélyek, különböző fertőzések, betegségek miatt, nehogy pont ezalatt az időszak alatt jelentsen komoly problémát a kismama szervezete számára. Különösen igaz ez pl. a téli, megbetegedésekkel tarkított, a szervezet számára immunológiailag gyengébb időszakban. De felmerülhet egy nyári gyomor-bélrendszert érintő hasmenéses időszakban is.

Az aggodalom csak tovább fokozódik, ha már kialakult a betegség, mert ilyenkor szembesül az ember a korábban bátran szedett gyógyszerek ismertetőjén olvasható általános megfogalmazással: „Terhesség alatt csak kezelőorvosával történő konzultáció után szedhető!”

Mit tegyünk hát, ha a hétköznapi betegségek (influenza, nátha, torokgyulladás, hólyaghurut vagy hasmenés) megbetegítik a kismama szervezetét? Kell-e aggódni a méhen belül fejlődő magzat egészsége miatt? Lehet-e, kell-e ilyenkor kúrálni magunkat?

Régi mondás és szinte már közhelyszerű: legegyszerűbb a megelőzés. Fontos tehát, hogy egy kismama tegyen meg mindent azért, hogy elkerülje a leselkedő betegségeket. Jelentéktelennek tűnő, de mégis nagyon hatékony rendszabály a gyakori és alapos kézmosás. Bizony számtalan kórokozótól menekülhet meg a szervezet, ha erre az egyszerű, könnyen kivitelezhető tevékenységre mindig odafigyelünk. Ennek fontosságát mikrobiológiai vizsgálatokkal bizonyították és kiderült, hogy néhány óra alatt 500-1000 különböző kórokozó telepedhet meg az ember kezén. Felmérések bizonyították, hogy az emberek kb. negyede ritkábban mos kezet a szükségesnél.

A nagyobb közösségekben, zárt helyen, járványidőszakban a kórokozók könnyebben terjednek, így ezeket a helyeket kismamaként, főleg terhesség első 10-12 hetében mindenképpen érdemes elkerülni.

Várandós állapotban külön érdemes odafigyelni, ha valaki gyakran és könnyen felfázik, esetleg korábban könnyebben kapott hüvelyi gombás fertőzéseket. Amennyiben mégis fellép a probléma, akkor a gyógyszerektől való félelmében ne álljon neki senki az öngyógyításnak, hanem bátran keresse fel kezelőorvosát vagy családorvosát. Előfordulhat, hogy a korábban szedett gyógyszerek, kenőcsök terhesen nem használhatóak, de biztos van olyan készítmény melyet biztonsággal lehet javasolni.

A fejlődő embrióra, ill. magzatra ható külső tényezők károsító hatásával a teratológia foglalkozik. Ezek lehetnek fizikai (pl. sugárzás), kémiai (pl. alkohol, gyógyszerek), illetve fertőző eredetűek. Igazán nagy jelentőségük azoknak az ártalmaknak van, melyek veleszületett rendellenességeket okoznak. Ezeket teratogéneknek nevezzük. A korai magzati halálozások (spontán megszakadt terhességek) egy része is ilyen külső okokra vezethető vissza.

A peteérés utáni korai időszakban a „minden vagy semmi” elv érvényesül, tehát ha a megtermékenyített, osztódó sejtcsoportot valamilyen ártalom éri, akkor a sejtosztódás megáll, az embrió nem fejlődik tovább és méhen belül elhal a terhesség. Ilyen esetben gyakran vetélés kezdődik, de előfordul az is, hogy a szervezet hormonműködése látszólag még fenntartja a terhesség látszatát, miközben az embrió már nem fejlődik, sőt akár felszívódásnak is indulhat.

Gyógyszerek szempontjából a leginkább kritikus a negyedik és tízedik terhességi hét közötti időszak. Fejlődési rendellenességek ugyanis általában a magzati fejlődés második és nyolcadik hete között alakulhatnak ki, abban az időszakban, amikor létrejönnek a belső szervek, a végtagok, záródik a velőcső és ekkor alakul ki a testforma is. Viszont fontos tudnivaló, hogy nőgyógyászati vizsgálatkor a terhességet az utolsó menstruációtól számítják, viszont a fogamzás ezután 14 nappal következik be, ezért a magzati fejlődés szakasza két héttel rövidebb, mint a terhesség számított ideje.

Vírusfertőzések és terhesség

A baktériumok, vírusok vagy az egysejtű élősködők a terhesség bármelyik időszakában megbetegíthetik a magzatot, anélkül, hogy tünetekkel járó betegséget okoznának. A magzatra is veszélyes vírusfertőzések előfordulási gyakoriságát a terhesség alatt nem könnyű feladat megbecsülni: szerény becslések szerint ez 5 százalékra tehető. Ennél persze lényegesen több az észrevétlenül zajló fertőzés, mely sem a magzatban, sem az anyában nem okoz kárt. Még ennél is magasabb a fertőzések száma, ha mindehhez hozzászámítjuk a többi kórokozó által okozott újszülöttkori fertőzést, amit az esetek körülbelül 7-10 százalékában ismernek fel - ezek nagy része a méhen belül észrevétlen marad.

A magzati vírusfertőzések közül a legismertebbek a rubeola, a cytomegalovírus, a herpes simplex vírus, a hepatitis-B vagy az influenza által okozott megbetegedések.

A méhen belüli fertőzésnek jellegzetes, ultrahanggal felismerhető jelei lehetnek a magzaton és a mellékrészeken (méhlepény, magzatvíz) egyaránt. Az anatómiailag károsodott szervek működése is megváltozik, amit ultrahangos áramlásvizsgálatokkal szintén ki lehet mutatni. A gyanút megerősítheti a terhes nő kikérdezése, hiszen először ő fertőződik meg. További segítséget nyújtanak a kialakult betegség tünetei, bár ahogy már említettük, ezek sokszor rejtve maradnak. Pontos diagnózist a megfelelő laborvizsgálatokkal lehet felállítani: a további teendőket a fertőzést kiváltó vírus, valamint az általa okozott elváltozás ismeretében kell meghatározni.

Rubeola

A rubeola a gyermekkorban jelentkező kiütéses betegség, ami a szervezett oltási kampányoknak köszönhetően ma már viszonylag kevés gondot okoz a terhesség során (a kanyaró, a mumpsz és a rubeola elleni kötelező MMR védőoltást 15 hónapos korban kell beadni). A vírus magzatkárosító hatása miatt a családtervezés vagy a terhesség elején mégis ajánlott a rubeolaszűrés elvégzése, ahol ellenanyagteszttel ellenőrzik a védettséget. A gyermekkorban nem immunizált vagy bizonytalan védettségű nőket pár hónappal a teherbeesés előtt ajánlott beoltani: a terhesség előtti immunizálás később már életre szóló védelmet biztosít az anyának. A vírus a vérárammal jut át a méhlepényen, és főleg a terhesség első harmadában okozhat fejlődési rendellenességet. Elsősorban hallás- és látáskárosodás, néhány esetben pedig szívfejlődési zavar fordulhat elő. Ultrahangvizsgálattal a máj és lép megnagyobbodásai is felfedezhetőek, emellett károsodhat a méhlepény, ami ilyenkor jelentősen megvastagszik és meszesedés is gyakran látható benne. A vírusfertőzés hatására a magzat visszamarad a fejlődésben és kimutatható a belső szervek működési zavara is.

Cytomegalovírus (CMV)

A legtöbb méhen belüli vírusfertőzésért a cytomegalovírus (másnéven cytomegáliavírus) felelős, amelyet sok ember tünetmentesen hordoz magában. A CMV leginkább a legyengült immunrendszerű szervezetben okoz gondot, ami a legtöbbször lázzal, torok- és fejfájással, izomfájdalmakkal, valamint étvágytalansággal jár együtt. A betegségen átesett személyek többször is elkaphatják a vírust, vagyis a rubeolával ellentétben nem alakul ki védettség a fertőzést követően. A magzat fertőződésére akkor a legnagyobb az esély, ha az anya először betegedett meg: a fejlődő gyermek ilyenkor körülbelül 40 százalékos eséllyel kaphatja meg a vírust. A fertőzöttség ultrahangos vizsgálattal valószínűsíthető a következő jelek alapján: a méhlepény vagy az agyállomány meszesedése, illetve máj- és lépduzzanat jelenléte. Az ultrahangos képek alapján nyert gyanút további laborvizsgálatokkal lehet igazolni.

Herpes simplex vírus (HSV)

A herpes simplex vírusnak két típusa ismert, a HSV-1 és a HSV-2. Mindkettő a bőr és nyálkahártya fertőzését okozza: a HSV-1 többnyire az ajkakon (herpes labialis) és a szem szaruhártyáján (herpes simplex ceratitis), míg a HSV-2 elsősorban a nemi szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön és a környező területeken (herpes genitalis) okoz elváltozást. A herpeszvírusok a fertőzött területtől függően a szájból vagy a száj környékéről származó váladékkal, az elváltozásokkal való közvetlen érintkezéssel, leggyakrabban nemi kontaktus útján vihetőek át (a vírus a nyálkahártya apróbb sérülésein keresztül képes átadódni). A tüneteket mutató terhes asszonyoknál mindössze egy százaléknál kisebb arányban várható a magzat fertőződése, ami ultrahangvizsgálattal az előzőekben már leírt jelek alapján (a méhlepény károsodása, máj- és lépduzzanat) ismerhető fel. A születendő magzat azonban 40-60%-os eséllyel fertőződhet a szülőcsatornán keresztül, ami szintén súlyos fejlődési rendellenességekhez, például agyvelőgyulladáshoz vezethet. A nemi szervi herpeszek egyébként nem zavarják a terhességet és a szülést sem, aminek oka, hogy a fertőzésen már átesett kismamák szervezetében a magzatot is óvó ellenanyagok termelődnek. Veszélyesnek kizárólag azok az eseteket minősülnek, amikor az elsődleges fertőzés súlyos: ez egyrészt spontán vetélést okozhat a terhesség első harmadában, később pedig akkor járhat halálos kimenetellel a magzatra nézve, ha a terhesség végéig nem termelődik elég ellenanyag az anya szervezetében.

Parvo B19 vírus

A parvo B19 vírus gyakori a 2-12 éves korosztálynál, az ennél idősebbek 40 százaléka azonban nem mutat védettséget. A vírus cseppfertőzés révén terjed: a legnagyobb veszélynek az imént említett korosztállyal találkozó várandós anyák vannak kitéve. A fertőzést kiütések és az ezzel egy időben jelentkező ízületi fájdalmak jelezhetik: a tünetek körülbelül minden négyszázadik terhes nőnél fordulnak elő. Nagyjából minden harmadik magzat fertőződik méhen belül és a kialakult magzati fertőzések 10 százalékában fordul elő vetélés.

Varicella-zooster vírus (VZV)

A varicella-zooster vírus (VZV) jellegzetessége, hogy az első fertőzést követően bárányhimlőt, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó lappangást követően övsömört idéz elő. Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban szinte mindenki átesik, ami egész életre szóló védettséget jelent a vírussal szemben. A betegség cseppfertőzés (már a lappangási idő alatt) és pörkök útján terjed. A betegség lefolyását követően a vírusok idegdúcokban, elsősorban a gerincvelői érzőidegdúcban bújhatnak meg. VZV-fertőzés körülbelül minden hatezredik terhességnél fordul elő, többnyire már idősebb korban. A terhesség első harmadában 10 és 50 százalék között okoz magzati rendellenességet. Ultrahanggal a megvastagodott, meszes méhlepény mellett a központi idegrendszer, a szem és a végtagok rendellenességei figyelhetőek meg. A bárányhimlő elleni védőoltás nem tartozik a kötelező oltások közé, de ajánlott, különösen a terhesség előtt álló, bárányhimlőn át nem esett nők számára.

Hepatitis B vírus

A hepatitis B vírust a vér, a vérkészítmények, a szövetnedvek és más váladékok - ondó, hüvelyváladék, nyál - terjesztik: a fertőződés szexuális úton vagy igen kis mennyiségű vér vírusos szennyeződése során történik (ez utóbbi bőrsérülések, tetoválás, akupunktúra, intravénás droghasználat, véletlen tűszúrásos sérülések vagy szervátültetés útján történhet). A vírus előfordulási gyakorisága a világ különböző részein 0,2 és 20 százalék között mozog. A vírushordozó anyáról a magzatra terjedő fertőzés ritkán fordul elő: amennyiben mégis megtörténik, ultrahanggal a máj- és lépduzzanat mellett a növekedés visszamaradása látható. Magzati rendellenesség kialakulása ebben az esetben nem várható. A magzati fertőződéssel szemben különleges jelentőséggel bír a vírushordozó anyák újszülöttjeinek szülés során elszenvedett fertőzése, mert a gyermekből is vírushordozó, később pedig krónikus májbeteg válhat. Az újszülöttek 95%-os eséllyel fertőződnek a vírushordozó anyáktól, amennyiben nem kapnak védőoltást. Itt is a megelőzés a fontos, ezért a terhesség 16. hetében javasolt a védőoltás beadása.

Influenza

Az influenzavírus legtöbbször nem okoz a fejlődő babánál rendellenességet, illetve ha meg is figyeltek valamilyen rendellenességgel összefüggést, az valószínűleg az influenza kezelésére használt gyógyszerek miatt lehetett. Ezért fontos tudni, hogy a legtöbb vény nélkül kapható készítményt terhesség alatt nem szabad önállóan szedni, mert lehet közöttük olyan, mely komoly problémát okozhat. Ezért mindenképpen kérjük ki szülész-nőgyógyász vagy a patikus véleményét ilyen esetekben. Ugyanez igaz a gyógynövényekre is!

Az influenza nem jelent veszélyt a fejlődő embrióra, a magas láz viszont már problémákat okozhat, ezért ezt feltétlenül csillapítani kell. A láz néha enyhíthető egy hűvös zuhannyal is, azonban ha ez nem segít, akkor a megfelelő gyógyszerrel kell csökkenteni a testhőmérsékletet. Bár több olyan hatóanyag is létezik, amelyek szedése a terhesség során is biztonságosnak ítélhető, a legfontosabb alapelv mégis az, hogy bármilyen gyógyszer alkalmazása előtt ki kell kérni a terhességet gondozó orvos tanácsát. A láz- és fájdalomcsillapítók közül például az acetaminofent vagy a klórfenamint tartalmazó készítmények ajánlhatóak, de az orvos számos tényező, így például az egyénenként változó érzékenység alapján mérlegeli, hogy valóban adható-e egy készítmény. Meg kell még említeni, hogy ha különösen nagy megbetegítő-képességű influenzavírusról van szó, akkor átmeneti gyulladásos reakcióként ritkán folyadékfelgyülemlés alakulhat ki a magzat mellkasában. Az influenza elleni védőoltás (úgynevezett split vakcina) adása csak a terhesség első három hónapjában nem javasolt, utána viszont igen.

tags: #elso #trimeszter #tejtol #hasmenes