A vetélés - bár rendkívül fájdalmas - sokkal gyakoribb, mint azt sokan gondolnák, és számos okból bekövetkezhet. Vetélésről akkor beszélünk, amikor a terhesség a várandósság 24. hete előtt megszakad. A legtöbb vetélés (kb. 70-80%) az első trimeszterben történik, azon belül is az első pár hétben. Ilyenkor biokémiai terhességnek nevezzük - bár a megtermékenyítés megtörtént, az osztódás is megindult, ám a beágyazódásnál már problémák léptek fel. Ekkor sok nő még csak nem is tud a terhességéről, így pontos adat nincs arra vonatkozóan, hogy ez a terhességek hány százalékában következik be.
A vetélések között megkülönböztetjük a spontán vetélést, amikor mindenféle külső behatás nélkül végbemegy a folyamat (a biokémiai terhesség is ide tartozik). Ezen kívül érdemes megemlíteni az ún. missed ab-ot (missed abortion), ami befejezetlen vetélést jelent, de megkésett vetélésnek is nevezik. Ez is legtöbbször a 12. hét előtt következik be, ám az embrió elhalása után nem megy végbe normál időben a vetélés, a kilökődés folyamata akár heteket is késhet. Előfordulhat, hogy az első ultrahang alkalmával látni a petezsákot, benne az embriókezdeménnyel, ám a következő alkalommal már nem. Ekkor csupán az üres petezsákot (blighted ovum) találni, mely gyakran magától felszívódik.
Mi a missed abortion?
A missed abortion, vagy más néven csöndes vetélés, egy olyan állapot, amikor a terhesség spontán megszakad, de a szervezet nem kezdeményezi a terhességi szövetek természetes módon történő kiürülését. Ez azt jelenti, hogy az embrió vagy magzat nem fejlődik tovább, de a méhben maradnak a terhességi szövetek. Köznyelven talán szerencsésebb inkább magzati veszteségről beszélnünk, talán ezáltal könnyebben érthető lesz a páciensnek is, mi is történt vele.
A missed abortion tünetei
Gyakorlatilag azt gondolnánk, hogy a vetélés mindig erős vérzéssel és fájdalommal jár, eszünkbe sem jutna, hogy néha a vetélés tényét csak egy ultrahangvizsgálat során tudjuk megállapítani. Sokan nem is tudják megérteni és felfogni sem, hogyan történhetett ilyen, hiszen semmilyen panaszuk nem volt. Sajnos ez az egyik leggyakoribb jelenség a vérzés nélkül jelentkező vetélésnél, hogy a terhesnek igazán semmilyen panasza sincs. Általában valamilyen súlyos (például genetikai) eltérés lehet az oka a veszteségnek, de ez nagyon sok esetben ki sem derül, annyira kicsi lehet még a terhesség.
A teljesen panaszmentes eseteken túl jelentkeznek kisebb, nem jellegzetes tünetek is, melyek utalhatnak komoly gondra, de néha még sincs jelentőségük. Ilyen lehet a terhesség alatt jelentkező normális tünetek, például a hányinger, emlőfeszülés, rossz közérzet hirtelen vagy fokozatos eltűnése. Fontos tudnunk, hogy az első trimeszterből a második trimeszterbe való átlépés során ez teljesen normális folyamat, és ráadásul van olyan terhes, akinek ez nem a 12., hanem éppen korábban, akár már 9-10 hetes terhesség során is bekövetkezik, és mégis teljesen egészségesen fejlődik a terhessége. Panasz vagy kétely esetén érdemes inkább tanácsot kérni a kezelőorvostól, és nem otthon pánikolni egyedül.
A vetélés figyelmeztető jelei
- A hányinger, rossz közérzet (holott ez korábban már megszűnt) visszatérése.
- Hasmenés.
- Erős deréktáji fájdalom.
- Nagyobb terhesség esetén a magzatmozgás lassulása, majd megszűnése.
- Korai terhesség esetén a korábban pozitív terhességi teszt negatívvá válása.
Mi történik, ha elmarad a vetélés?
Ha az ultrahang alapján nyilvánvaló, hogy a terhesség nem fejlődött tovább, az embrió nem él, és a vetélés folyamata nem indul be magától, két megoldást lehet választani: vagy hagyni, hogy a természet intézze a dolgát (akár hetekig), vagy műszeres befejezéssel az orvos megtisztítja a méhet.
A 12. hétig a petefészekben lévő sárgatest termeli a progeszteront, majd a közben fokozatosan kialakuló és működésbe lépő méhlepény veszi át ezt a szerepet. A sárgatest, illetve később a lepény kezdeménye nem érzékeli azonnal, hogy az embrió megállt a fejlődésben, ezért a progeszteron hormon folyamatos termelődése miatt a nő továbbra is érezheti a terhesség jeleit, például az aluszékonyságot és az émelygést. Ezért fordul elő, hogy a magzati elhalás ellenére sem indul meg azonnal a vetélés.
Megtermékenyülés, embrió beágyazódása
Az elmaradt vetélés kezelési lehetőségei
Ha a vetélés önállóan hosszú idő után sem indul meg természetes úton, a terhességi szövetek eltávolítása rendkívül fontos.
Műtéti befejezés (vákuumaspiráció)
A vákuumaspiráció egy modern és biztonságos eljárás, amely során a méhben maradt terhességi szöveteket eltávolítják. A beavatkozás rövid altatásban történik, így a páciens nem érez fájdalmat vagy kellemetlenséget. Fontos megjegyezni, hogy a korábban gyakran alkalmazott küret (kanállal történő beavatkozás - kaparás) ma már nem ajánlott, mivel magasabb a szövődmények kockázata.
Műtét előtti kivizsgálás
Mivel a műtét altatásban történik, szükség van általános laborvizsgálatra, amellyel a páciens aktuális egészségügyi állapotát ellenőrizzük. Emellett vércsoport-meghatározás és vércsoport-ellenanyag vizsgálat is szükséges.
A beavatkozás menete
A missed ab egynapos sebészeti eljárásként zajlik. A beavatkozást megfelelő méhszáj előkészítés előzi meg, ami gyógyszeres előtágítást jelent. Ennek célja, hogy a méhszáj kíméletes tágítása révén minimalizálja a későbbi szövődmények, például a méhszájelégtelenség kockázatát. A megfelelő előkészítést követően a méhüregből az elhalt terhességi szöveteket eltávolítjuk, amelyeket minden esetben szövettani vizsgálatra küldünk. A beavatkozás végén a méhüreg fertőtlenítésére is sor kerül, biztosítva a teljes beavatkozás biztonságát és a gyorsabb felépülést.
Teendők a műtét után
A műtétet követő két hétben javasolt kerülni a szexuális együttlétet, az ülőfürdőt és a nehéz tárgyak emelését. A beavatkozás után néhány napig enyhe vérzés vagy pecsételő vérzés jelentkezhet. A teljes regeneráció általában gyors, és a páciens hamar visszatérhet mindennapi tevékenységeihez, amennyiben panaszmentes.
Kockázatok
Az elhalt terhesség műszeres befejezése - mint minden műtéti beavatkozás - vérzéssel, sérüléssel, illetve gyulladásos szövődményekkel járhat. Műtét előtti, illetve a műtétet követően antibiotikum kezeléssel, illetve a protokoll szerinti fertőtlenítésekkel ezek esélye minimális.
Várakozás (természetes vetélés)
Ha a vetélés magától, külső beavatkozás nélkül zajlik le, akkor egy lassabb folyamatra kell számítani, ami több vérzéssel jár, és extrém esetben vérátömlesztést is szükségessé tehet. A „természetes” vetélés kapcsán az esetek 28%-ában fordul elő, hogy látszólag lezajlott a vetélés, de mégis szükségessé válik a műtéti befejezés, mert szövetdarabkák maradtak a méhben. A fokozott vérveszteség kockázata miatt nagyon fontos, hogy ha ezt az utat választod, akkor tisztában legyél a túlzott vérveszteség tüneteivel, hogy szükség esetén haladéktalanul orvosi segítséget tudj kérni. Természetes vetélésnél valószínűleg betegszabadságot kapsz, az orvosod ágynyugalmat és antibiotikum kúrát ír fel az esetleges fertőzések megelőzése céljából.
A vetélés legnagyobb egészségügyi kockázata, hogy a vetélés során fertőzési kapu keletkezik. A fertőzések előfordulása szempontjából azonban a kutatók nem találtak számottevő különbséget a művi befejezés és a „természetes” vetélés között. Ugyanez igaz volt a fájdalommal kapcsolatban is: vannak olyan nők, akiknél a műtét és az azt megelőző részleges vetélés is komoly fájdalommal jár, de nagyon fájdalmas lehet a természetes vetélés kapcsán is a napokig tartó erős méhgörcs.
A döntés meghozatala
Mivel a művi befejezés és a vetélés természetes befejezése között a végeredmény szempontjából nincs lényeges különbség, nagyon fontos, hogy a döntés során azt gondold végig, hogy melyik megoldás segítheti jobban a gyász feldolgozását a Te konkrét esetedben, és melyik megoldás növelné a Te biztonságérzetedet.
A vetélés okainak kivizsgálása
Missed ab után (akár magától, akár orvosi segítséggel zajlott le) az orvos pihenést javasol, valamint érdemes bizonyos vizsgálatokat elvégezni, hogy kiderüljön, mi is okozta a vetélést. Mivel a legtöbb vetélésre nincs semmiféle hivatalos orvosi magyarázat, az objektív válasz az, hogy ez szinte lehetetlen! Ritkán előfordul, hogy a vetélést a méhnyak vagy a méh problémája, PCO (policisztás ovárium szindróma), kezeletlen cukorbetegség, pajzsmirigy problémák vagy más krónikus betegségek okozzák. Ezekben az esetekben az eredeti probléma megoldása valóban csökkentheti a vetélés kockázatát, de a legtöbb esetben egészen egyszerűen nincs magyarázat a vetélésre, és az orvosok egyáltalán nem tudják, hogy mi volt a vetélés oka.
Amennyiben nem értik azt, hogy pontosan mi, miért történik, vagy nem értik azt, hogy mi alapján mond ki az orvosuk egy diagnózist, mindenképpen kérdezzenek, hiszen az egyik legfontosabb dolog, hogy megértsék, mi történik a testükben, mi történik, vagy mi történt a terhességükkel.
Kockázati tényezők és kivizsgálás
Bár sok tényezőt hoztak már kapcsolatba a halvaszületéssel (többek között az elhízást, a dohányzást, a cukorbetegséget, az idős anyai életkort, a nem spanyol ajkú sötét bőrű etnikai hovatartozást, a magzat fejlődési elmaradását, valamint a szerzett thrombophiliákat és az örökletes thrombophiliák bizonyos típusait), a terhesek többsége ilyen tényezők fennállása esetén is élő újszülöttet hoz világra. A felsorolt faktorok potenciálisan kapcsolatban állhatnak ugyan a magzat elhalásával, de általában nem ezek a tényleges okok. Adott esetben egy sor kockázati tényező lehet jelen, és előfordulhat, hogy nem csak egyetlen kiváltó ok húzódik meg a háttérben.
A halvaszületés okainak besorolására és azonosítására egy sor osztályozási rendszert alkottak már. A specifikus okra sajnos sokszor az alapos elemzés sem derít fényt. Ez különösen a harmadik trimeszterben előforduló halvaszületések esetében igaz. A halvaszületés mögött esetlegesen meghúzódó okok kivizsgálásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Javasolt vizsgálatok
Az esetek többségében a kórelőzmény felvétele, fizikális vizsgálat, perinatalis boncolás és kariotipizálás ajánlott. Ésszerű megoldásnak tűnik, ha az első klinikai adatok birtokában elsősorban a gyakori és valószínű kórállapotokra gondolunk (pl. súlyos hypertonia, magzati növekedési elmaradás vagy szembetűnő rendellenességek), illetve azokat a tényezőket vesszük számba, melyek nagyobb valószínűséggel idéznek elő ismétlődő halvaszületést (pl. nem kezelt cukorbetegség vagy súlyos hypertonia). Amennyiben azonban a felsorolt okok kezdetben nem nyilvánvalóak, szélesebb körű vizsgálódást kell kezdeményezni.
Egyetlen esetben sem szabad eltekinteni a fetomaternalis vérzés vizsgálatától (Kleihauer-Betke-teszt) és az antitestszűréstől. A kiegészítő vizsgálatok iránya az első klinikai leletek alapján határozható meg a legpontosabban, és végzésük során az adott beteg egyéni körülményeit is figyelembe kell venni.
Placentaelégtelenség klinikai jelei esetén (pl. magzati növekedési zavar vagy oligohydramnion), illetve súlyos praeeclampsiára utaló tünetek észlelésekor mérlegelni kell a lupus anticoagulans, az anticardiolipin antitestek, valamint a gyakori örökletes thrombophiliák (pl. V. faktor Leiden-mutációja, prothrombin G20210A mutációi) meghatározását. Parvovirus B19 és syphilis kimutatására szerológiai tesztek javasolhatók azon esetek többségében, ahol nem bizonyítható a magzati halálozás nyilvánvaló oka, különösen akkor, ha hydrops fetalis is észlelhető. Az egyéb fertőzések kizárását célzó szűrés (pl. A tiltott szerek használatának kimutatására szolgáló toxikológiai szűrés, illetve a tüneteket okozó diabetes mellitus vagy pajzsmirigybetegség vizsgálata akkor indokolt, ha klinikai gyanú merül fel, de a thyreoidea-stimuláló hormon (TSH) vagy a glikált haemoglobin rutin meghatározása nem javasolt. Intrahepaticus cholestasis gyanújakor hasznos lehet az anya vizsgálata a kórosan magas epesavszintek kimutatására.
Kariotípus vizsgálata
Halvaszületést követően minden esetben szükséges a kariotípus vizsgálata, mivel az esetek 6-12%-ában kóros eredmény születik. Az erre vonatkozó információ pontosabb iránymutatással szolgál az ismétlődési kockázattal kapcsolatban. Amennyiben az antenatalis ultrahangvizsgálat során normális növekedés észlelhető, és nem mutatkoznak veleszületett rendellenességekre utaló nyilvánvaló jelek, a kromoszómaeltérések valószínűsége nem éri el a 2%-ot - ami azonban még mindig azt jelenti, hogy minden 50. magzati halálozás után az amniocentesis az életképes sejtek megbízható forrását jelenti. A szülés után a placenta az a szövet, mely a legnagyobb valószínűséggel tartalmaz életképes sejteket kromoszómaanalízis céljára, különösen akkor, ha a mintagyűjtés a chorionlemez azon régiójából történik, ahol a köldökzsinór tapad. Optimális esetben a méhlepény és a halva született magzat vizsgálatát követően a patológus citogenetikai laboratóriumba küldheti a szövetmintát. A genetikai vizsgálatra szánt mintát nem kell formalinban fixálni. A normális kariotípus nem zárja ki a halvaszületés potenciális genetikai okait.
Perinatalis boncolás
A perinatalis boncolás új információkkal szolgálhat, mely javítja a tanácsadás eredményességét, és az esetek egynegyedében-felében módosíthatja az ismétlődés kockázatának becslését. Az egyetlen és leginformatívabb vizsgálatnak számító perinatalis boncolás megfelelő adatokat nyújthat a kóros magzati növekedésről, valamint a veleszületett anomáliákról, a genetikai problémákról, a fertőzésekről, a metabolikus zavarokról és a hypoxiáról. A perinatalis boncolás terén gyakorlott perinatalis patológusok speciális szakértelemmel rendelkeznek a halvaszületések kivizsgálásában. A boncolástól idegenkedő családok esetében fontos a specifikus aggodalmak megvitatása. A félelmek eloszlatásához sokszor elegendő, ha az érintettek pontos információt kapnak a követendő eljárás menetéről.
tags: #elmaradt #veteles #meginditasa