A terhesség alatti magzati elhalás, különösen a késői szakaszban, rendkívül traumatikus élmény a szülők számára. A halvaszületés (intrauterin magzati elhalás) definíciója szerint a 20. terhességi héten vagy ezt követően bekövetkező magzati veszteség, mely nagyjából minden 160. terhességben fordul elő.
Az esetek körülbelül fele a 28. terhességi hét után jelentkezik, ekkor késői halvaszületésről beszélünk, mely nagyobb eséllyel előzhető meg. A halvaszületések aggasztóak lehetnek, mivel sokuk normális terhesség alatt következik be. Az esetek mintegy harmadában az okok ismeretlenek.
A magzati elhalás típusai
Az orvosok a halvaszületést három fő típusba sorolják az elhalás időpontja alapján:
- Korai halvaszületés: Akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 20. és 27. hete között hal el.
- Késői halvaszületés: Akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 28. és 36. hete között hal el.
- Terminus halvaszületés: Akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 37. hete után hal el.
Lehetséges okok és kockázati tényezők
Bár sok tényezőt hoztak már kapcsolatba a halvaszületéssel, a terhesek többsége ilyen tényezők fennállása esetén is élő újszülöttet hoz világra. Adott esetben egy sor kockázati tényező lehet jelen, és előfordulhat, hogy nem csak egyetlen kiváltó ok húzódik meg a háttérben.
Gyakori kockázati tényezők és okok:
- Anyai tényezők: Elhízás, dohányzás, cukorbetegség, idős anyai életkor, nem kezelt magas vérnyomás (hypertonia), intrahepatikus cholestasis, bizonyos szerzett vagy örökletes thrombophiliák (pl. V. faktor Leiden-mutációja, prothrombin G20210A mutációi), anyai fertőzések (pl. parvovírus B19, szifilisz).
- Magzati tényezők: Magzat fejlődési elmaradása (intrauterin növekedési retardáció - IUGR), veleszületett rendellenességek, kromoszómaeltérések (az esetek 6-12%-ában kóros eredmény születik), hydrops fetalis.
- Placentális és köldökzsinór problémák: Placentaelégtelenség, idő előtti lepényleválás, köldökzsinór problémák (körülbelül 1 halvaszületésből 10-et okozhatnak).
- Egyéb tényezők: Tiltott szerek használata, pajzsmirigybetegség.
A halvaszületések körülbelül egyharmadának okai nem mindig ismertek. Terhesség és szülés szövődményei a halvaszületések közel egyharmadát okozzák.
A kivizsgálás fontossága és módja
A halvaszületés mögött esetlegesen meghúzódó okok kivizsgálásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár előfordulhat, hogy a gyászoló család első hallásra megkérdőjelezi ennek értékét, mivel ily módon már nem védhető ki a várt gyermek elvesztése, az ilyenfajta vizsgálódás elősegítheti a történtek érzelmi lezárását és a talpra állást, különösen akkor, ha a halvaszületés oka azonosítható. Jelenleg nincs egységes szemlélet a magzati halálozás kivizsgálására, noha születtek már javaslatok erre vonatkozóan.
Ajánlott vizsgálatok:
- Kórelőzmény felvétele és fizikális vizsgálat: Az első és alapvető lépés.
- Perinatális boncolás: Az egyetlen és leginformatívabb vizsgálatnak számító perinatális boncolás megfelelő adatokat nyújthat a kóros magzati növekedésről, valamint a veleszületett anomáliákról, a genetikai problémákról, a fertőzésekről, a metabolikus zavarokról és a hypoxiáról. A törvény szerint a perinatális halálesetek kórbonctani vizsgálata kötelező, amennyiben a méhen belül elhalt magzat a 24. terhességi hetet elérte, vagy testsúlya meghaladja az 500 grammot.
- Kariotipizálás (genetikai vizsgálat): Halvaszületést követően minden esetben szükséges a kariotípus vizsgálata, mivel az esetek 6-12%-ában kóros eredmény születik. Az erre vonatkozó információ pontosabb iránymutatással szolgál az ismétlődési kockázattal kapcsolatban.
- Vérvizsgálatok anyai oldalon:
- Fetomaternális vérzés vizsgálata (Kleihauer-Betke-teszt).
- Antitestszűrés.
- Lupus anticoagulans és anticardiolipin antitestek meghatározása (különösen placentaelégtelenség klinikai jelei vagy súlyos preeclampsia tünetei esetén).
- Gyakori örökletes thrombophiliák (pl. V. faktor Leiden-mutációja, prothrombin G20210A mutációi).
- Szerológiai tesztek parvovírus B19 és szifilisz kimutatására.
- Anyai epesavszintek meghatározása intrahepaticus cholestasis gyanújakor.
- Ultrahang vizsgálat: Az orvos egy ultrahang segítségével meghatározhatja a baba szívverését az anyaméhben. Ha a baba szíve leáll, ultrahanggal észlelik a halvaszületést.
A kiegészítő vizsgálatok iránya az első klinikai leletek alapján határozható meg a legpontosabban, és végzésük során az adott beteg egyéni körülményeit is figyelembe kell venni.
Megértés - Hirtelen méhen belüli magzati halál (Dr. Bijoy)
A halvaszületés fizikai és érzelmi következményei
A halvaszületés érzelmileg nyomasztó lehet. A gyászreakció nem más, mint az elszenvedett veszteség miatt érzett fájdalom emocionális, kognitív és viselkedésbeli megnyilvánulása. Az egészséges perinatális gyász ugyanolyan lefolyású, mint az összes többi gyász. Öt szakaszból áll: elutasítás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás.
Fizikai felépülés:
A fizikai felépülés sok tényezőtől függ, azonban általában hat-nyolc hétig tart. A méhlepény-szülés aktiválja a női tejtermelő hormonokat, ami mellfeszülést és tejtermelést okozhat, melyet gyógyszerrel vagy hagyományos módszerekkel lehet apasztani. A nők tapasztalhatnak depressziót, kellemetlen érzést egy epiziotómia miatt, és egyéb halvaszületést követő problémákat.
Lelki felépülés és gyászfeldolgozás:
Az asszonyok 35%-a él át perinatális veszteséget élete során. A perinatális veszteség szakkifejezést magzat- illetve csecsemőhalál esetén használjuk. A perinatális halál során a gyermek tudatos vállalásával elinduló lelki folyamatok drasztikusan megszakadnak és ez súlyosan traumatizálja a szülőket, gyakran patológiás gyászmunkát indítva el.
A gyász nemcsak az anyákat, az apákat is megviseli. Sokszor az apák a háttérből, szótlanul gyászolnak. Ellentétben az anyákkal az apák érezhetik úgy, hogy nekik kell a támaszt biztosítaniuk a gyászmunka alatt az anyák és a család számára.
A gyermek halála a házasságot is érintheti. A nők bűntudatot érezhetnek, de nem szabad elfelejteniük, hogy ritkán felelősek a halvaszületésekért. Általában mély gyászban, haragban és zavarodottságban vannak.
A gyász szakaszai:
- Sokk: A veszteség hírét követő első reakció, amikor még nem is tudjuk elhinni a hírt, dermedtség, üresség, letaglózottság lesz úrrá rajtunk.
- Tudatosulás és érzelmek kavalkádja: Megjelenik a düh, a harag vagy sokszor a bűntudat. Testi tünetek is megjelennek, mint a torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyengeségérzet, étvágytalanság, álmatlanság, szédülés, mellkasi szorítás.
- Feldolgozás, élet újraszervezése: A gyászoló képessé válik arra, hogy életét folytatni tudja, immár együtt élve a tudattal, hogy ezt a szeretett személy hiányában kell megtennie.
A gyászfolyamat egy teljesen természetes folyamat, azonban bizonyos külső vagy belső tényezők megakaszthatják. Krónikus gyászról akkor beszélünk, ha a folyamat elhúzódik, akár évekig is tart. Késleltetett gyász akkor áll elő, ha a veszteség ellenére a gyász természetes jegyei nem jelennek meg vagy le vannak gátolva. Ilyen esetekben gyakorivá válnak a pszichoszomatikus megbetegedések.
A szakszemélyzet és a környezet szerepe
Fontos, hogy a szakszemélyzet kellően érzékeny és tapintatos módon legyen jelen, teremtsenek olyan körülményeket, amelyek megkönnyítik a szülőknek a találkozást az elhunyt babával és a búcsúzást. Ha a szülők mégis úgy döntenek, hogy nem szeretnének találkozni, érdemes valamilyen jelet, emléket szerezni tőle (pl. lábnyom, kéznyom), ez nagyban megsegítheti a veszteség feldolgozását.
A gyászmunkában legnagyobb segítséget az jelenti, ha a szeretteink segítenek elhordozni a veszteség fájdalmát: mellettünk állnak, meghallgatnak, támaszt nyújtanak, időlegesen átvállalnak néhány feladatot. Amennyiben valaki egyedül marad a veszteségével, érdemes egy gyászcsoportot vagy szakembert felkeresni. Támaszt nyújthat továbbá a vallásos hit és a spirituális gyakorlás.
Megelőzés és újabb terhesség vállalása
A nők nem tudják megakadályozni a halvaszületést, mivel sok tényező nem kontrollálható. Végezzenek kivizsgálást, mielőtt újra teherbe esnek. Aludjon az oldalukon, ne a hátán. Az orvosok gyakran ellenőrzik a nőket, ha terhességük nagy kockázattal jár.
A gyászoló szülők érzelmi felépülésében fontos kérdés a következő várandósság időpontja. Ezt a kérdést nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen a jövőkép a gyászmunkát is befolyásolja. Gyakori az a tévhit, hogy egy újabb terhesség feledteti a korábbi bánatot, veszteséget. A korai gyermekvállalás akadályozza a veszteség lélektani feldolgozását. Egy gyorsan vállalt terhesség káros, mert leggyakrabban kóros gyászt indít el, beindul a „pótgyermek-szindróma”. Holott egy másik gyermek nem képes a meghalt gyermeket pótolni, a helyét betölteni.