A vetélés, latinul abortus spontaneus, az emberi megtermékenyített petesejt idő előtti elhajtása az anya méhéből. Megkülönböztethető a koraszüléstől, mivel vetélésnek nevezik az idő előtt bekövetkező terhességmegszakítást, ha az a terhesség 20. hetéig következik be, amikor rendszerint még nem életképes a magzat.
A petesejt elhalhat a méhben, és az elhalt pete leszakadhat a méhfalról. A pete halálát okozhatja az anya egyéb fertőző megbetegedése. A méh megbetegedései, gyulladása, elgörbülése, erős megrázkódtatása, megütése, ingerlése forró fürdőkkel szintén vetélésre vezethetnek. Épp úgy nagy lelki felindulás, ijedtség is lehet a vetélés megindítója.
Magyarországon az abortusz tabletta és injekció használata tiltott. Mesterségesen is előidézhető a vetélés.
A vetélés jelei és típusai
A készülő vagy bekövetkező vetélés jelei a vérzés, amely a pete ágyának (decidua) elszakadt véredényeiből ered. Más a helyzet a fürtös móla vagy hólyagos üszök esetében, ami a pete bolyhainak megbetegedése. Minden bolyhocska hólyaggá fajul el (myxoma chorii), ami a petét tönkreteszi és előbb-utóbb vetéléshez vezet.
A fájás és vérzés egyszerre is jelentkezhetnek, és elválasztva a petét ágyától, kihajtják a méhűrből. A vérzés néha igen erős lehet, és veszélyeztetheti az anya életét is.
Megeshet, hogy vetélésnél a magzatburkok megrepedésével előbb csak a magzatot hajtja ki magából a méh, és a pete többi részei, a lepény és a burkok visszamaradnak. A vérzésen kívül veszélyes, ha a petében vagy a méhűrben visszamaradt peterészletek rothadásnak indultak, amikor az anya szervezete vérmérgezésnek van kitéve, aminek első jele a láz, második a bűzös kifolyás a nemi szervekből.
Vetélésnek nevezzük a terhesség 24. hete előtti megszakadását, ha a magzat világra jövetelkor életműködéseket nem mutat, és súlya nem éri el a mintegy 600 grammot. A vetélést spontánnak nevezzük, ha észlelhető külső behatás nélkül következik be.
A terhesség betöltött 16. hetéig a vetélés egyetlen szakaszban következik be, vagyis a magzat és mellékrészei (burkok, lepény) együtt távoznak. A 17. héttől a vetélés - a szüléshez hasonlóan - kétszakaszos: előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény.
Mindkét esetben a vetélést ún. „fenyegető vetélés” (abortus imminens) jelzi előre, mely vérzéssel és alhasi fájdalommal jár, de a nyakcsatorna még zárt. Nyitott nyakcsatorna esetén, ha magzat és/vagy mellékrész még nem távozott, kezdődő vetélésről beszélünk (abortus incipiens). Ha a magzat és/vagy mellékrészei már távoztak, de a méh nem ürült ki teljesen, a vetélés tökéletlen (abortus incompletus). Teljes vagy komplett a vetélés, ha a méh teljesen kiürült (abortus completus).
Missed abortion-ról (megkésett vetélésről) akkor beszélünk, ha a magzat elhal, de kilökődése spontán nem indul meg. A terhesség 6. hetétől kezdve a magzat már láthatóvá válik ultrahangon.
A spontán vetélés okai
A spontán vetélés szó szerint véve nem "spontán", azaz ok nélküli. Számos tényező játszhat közre a kialakulásában.
1. Sárgatest-elégtelenség
Ha a sárgatest a ciklus során nem termel elég progeszteront, a méhnyálkahártya nem tud felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion).
2. Ivarcsatorna (hüvely-méh) fertőzés
Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét, ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat kilökődik. Az ok a férj fertőzése is lehet.
3. Génhibák
A kromoszóma-rendellenességgel fejlődésnek indult magzatok többsége nem jön a világra. A kromoszóma-hiba kialakulhat új mutációként vagy valamelyik szülő által hordozott, kiegyensúlyozott rendellenesség szerencsétlen következményeként. Ha az egyik szülő egyik kromoszómájának egy darabja letörik és átragad a másik kromoszómára (transzlokáció), az illető egészséges, mert sem génhiányban, sem génfeleslegben nem szenved. Véletlenszerűen előfordulhat, hogy a gyermek az említett kromoszómákból egy egészségeset és egy hiányosat vagy egy génfelesleggel rendelkezőt kap, így a transzlokáció kiegyensúlyozatlanná válik, és a többszörös, súlyos veleszületett rendellenesség világra jöttét csak a spontán vetélés akadályozhatja meg. Génhibára, illetve környezeti hatásra létrejövő rendellenességek esetén a spontán vetélés a rendellenesség súlyosságától függ.
4. Nőgyógyászati rendellenességek
A méh fejlődési rendellenességei, a méhnyálkahártya pusztulása (pl. méhnyak-elégtelenség) is okozhatnak vetélést. A méhnyak-elégtelenség lehet elsődleges (a méh fejletlenségére vagy fejlődési rendellenességére visszavezethető), amikor a méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20. hét körül jelentkezik.
5. Immunológiai összeférhetetlenség
Amikor a férj és a feleség humán limfocita antigénjei (HLA) nagyon hasonlóak, a terhes asszonynál megkésik és gyenge lesz a magzatot védő, ún. blockoló antitestek képződése. A magzattal szemben agresszív fehérvérsejtek számára a lepényszövet hozzáférhetővé válik és a magzat elpusztul. A kórelőzményre jellemző, hogy rendes szülést koraszülés, majd egyre koraibb spontán vetélések követik. A méhlepény vizsgálatával kiterjedt meszes elhalások, bevérzések láthatók.
Mit tehet Ön és mit tehet az orvos spontán vetélés esetén?
A készülő vagy bekövetkező vetélés jelei a vérzés, amely a pete ágyának (decidua) elszakadt véredényeiből ered. Más a fürtös móla vagy hólyagos üszök. Ez a pete bolyhainak megbetegedése. Minden bolyhocska hólyaggá fajul el (myxoma chorii), ami a petét tönkreteszi és előbb-utóbb vetéléshez vezet. A fájás és vérzés egyszerre is jelentkezhetnek és elválasztva a petét ágyától, kihajtják a méhűrből. A vérzés néha igen erős lehet és veszélyeztetheti az anya életét is.
A nyakcsatorna teljes kitágulását követően az elhalt magzatot vákuum-aspirátorral szívják ki a méhűrből, kis éles curette-kanállal ún. méhűri revíziót végeznek, hogy semmilyen magzati vagy magzati mellékrész, vérömleny ne maradhasson a méhben.
Specifikus kezelések során a vetélésre hajlamosító alapbetegséget gyógyítják a következő terhesség vállalása előtt. Így például meggyógyítják az asszony fertőzését, szükség esetén a férjét is. Méhnyak-elégtelenség esetén méhszájzáró műtétet végeznek, ami után szigorú ágynyugalom és méhellazító gyógyszeres kezelés következik.
Ismétlődő vetélések esetén megvizsgálják mind a férj, mind a feleség kromoszómáit. Az egyre koraibb ismétlődő vetélések esetén ellenanyag-vizsgálatot végeznek az Országos Hematológiai Intézetben. Pozitív esetben a férjtől vett fehérvérsejtek (limfociták) a feleségnek adott transzfúziójával lehet csökkenteni az antitest-termelést.
Az okok kiderítése és célzott kezelése lehetővé teszi az egészséges fogamzás és egészséges gyermek kiviselésének lehetőségét. Ellenkező esetben a vetélés ismétlődési kockázata minden egyes vetélést követően fokozódik.
Az orvos feladata a kiváltó ok azonosítása és célzott kezelése. Szerencsés, ha a gyógyulásra a következő fogamzás előtt kerül sor. Terhesség alatti kezelés hatékonysága kérdéses.
A spontán vetélés megelőzése
A megelőzés leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás. Erre családtervezési központok, járóbeteg szakrendelések szakosodtak. A perikoncepcionális gondozás lényege a fogamzást és a terhesség kiviselését megzavarni képes betegségek, állapotok kiszűrése és célzott gyógyítása.
A szokványos vetélés - vagyis a több egymást követő spontán terhességvesztés - nemcsak testi, hanem lelki teher is. A legtöbb pár életében ilyenkor nem pusztán egy orvosi diagnózis jelenik meg, hanem egy mély, nehezen feldolgozható gyász. Ezért is különösen fontos megérteni, hogy a háttérben minden esetben konkrét okok húzódnak, és megfelelő kivizsgálással, majd célzott kezeléssel jelentősen javítható az esély egy egészséges terhességre.
A tünetek sokszor szegényesek, a vetélés pedig - ahogyan az eredeti szöveg is említi - nem mindig jár heves panaszokkal. A „missed abortion” például gyakran csak rutin ultrahangvizsgálat során derül ki, ami hatalmas érzelmi megrázkódtatást okozhat. Ilyenkor az édesanya nem érez fájdalmat, nem tapasztal vérzést, a magzat mégis elhalt. Ezek a csendes veszteségek különösen nehezek, mert a test „nem jelzi” a bajt, az asszony pedig sokszor magát hibáztatja - teljesen alaptalanul.
A háttérben húzódó okokról részletesebben
A felsorolt öt nagy okcsoport mindegyike komoly szerepet játszhat abban, hogy a terhesség újra és újra megszakad. Külön érdemes kiemelni, hogy egy párnál több tényező is egyszerre jelen lehet, ezért az alapos kivizsgálás elengedhetetlen.
Hormonális eredetű eltérések
A hormonális eredetű eltérések - elsősorban a progeszteronhiány - gyakran okoznak korai vetélést. A sárgatest által termelt hormon olyan, mint egy védőpajzs: biztosítja, hogy a méhnyálkahártya megfelelő vastagságú, tápanyagokban gazdag és stabil legyen. Ha ez a pajzs hiányosan működik, a magzat egyszerűen nem tud megfelelően beágyazódni. A modern nőgyógyászat szerencsére már számos hatékony lehetőséget kínál ennek pótlására.
Fertőzött ondó
A fertőzött ondó kérdése kevéssé ismert, pedig a praxisban nem ritka. Sok pár meglepődik, amikor kiderül, hogy az évekig tartó óvszerhasználat - amely természetesen más szempontból kiváló döntés - a nyakcsatorna védekező rendszerét „ellustíthatja”. A gyanútlan immunválasz miatt a fertőzött ondó olyan gyulladást indíthat el, amely akár ismétlődő vetélést is okozhat. Ilyenkor a célzott andrológiai kivizsgálás és kezelés lényegében megmentheti a jövőbeli terhességet.
Nőgyógyászati betegségek, fejlődési rendellenességek
Egy másik nagy kérdéscsoportot a méh anatómiai eltérései jelentik. A kétszarvú méh, a méhsövény vagy az adenomyosis nemcsak a beágyazódást zavarhatják meg, hanem a magzat fejlődését is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az érintett nők ne hordhatnának ki egészséges terhességet: sok esetben kisebb műtéti beavatkozás vagy célzott kezelés után jelentősen javulnak az esélyek.
Genetikai okok
A genetikai okok vizsgálata különösen fontos, mert látszólag „jó” családi anamnézis mellett is előfordulhat úgynevezett kiegyensúlyozott transzlokáció. Ez elsőre ijesztőnek hangzik, de fontos megérteni: a hordozó teljesen egészséges, csak az utódoknál jelentkezhet probléma. A kromoszóma-vizsgálat sokszor felszabadító erejű, mert választ ad a sokszor elkeseredett kérdésre: „miért velünk történik mindez?”
Immunológiai okok
Az immunológiai okok pedig rendkívül alattomosak. Előfordul, hogy a férj és feleség HLA-rendszere annyira hasonló, hogy az anya immunrendszere „nem ismeri fel” a magzatot, mint félig idegen szövetet, ezért nem kezdi el termelni a védelmet jelentő blokkoló antitesteket. Ez a jelenség gyakran vezet korábbi koraszülésekhez, majd egyre korábban bekövetkező vetélésekhez. A méhlepény vizsgálata ilyenkor kifejezetten sokat elárul.
Miért fontos a kivizsgálás már az első vetélés után?
Az eredeti szöveg is kiemeli: már az első vetélés után javasolt nőgyógyászati vizsgálat. Ezt sok nő meglepőnek érzi, hiszen sok helyen azt hallani, hogy „egy vetélés még normális lehet”. Valóban, statisztikailag egy vetélés sokszor véletlenszerű genetikai hiba következménye. Ugyanakkor a korai kivizsgálásnak épp az a célja, hogy még időben kizárja azokat az okokat, amelyek később sorozatos veszteségekhez vezethetnek.
A férfi andrológiai vizsgálata legalább ennyire fontos. A vetélés ugyanis nem „női probléma”: az esetek jelentős részében a férfi oldalon is meghúzódhat olyan eltérés - fertőzés, genetikai hiba vagy spermaképződési zavar -, amely kezelhető, és ezáltal a jövőbeni terhességek esélye jelentősen javul.
A kezelés lehetőségei
A célzott kezelés minden esetben az alapok függvénye. Hormonális eltérés esetén progeszteronpótlásra, fertőzések esetén antibiotikumra, anatómiai eltéréseknél műtéti rendezésre, immunológiai tényezők fennállásakor speciális immunológiai terápiákra lehet szükség. A lényeg, hogy az orvos a kiváltó okot célozza meg - terhesség alatt alkalmazott kezelések többnyire csak részben hatékonyak.
Az is fontos, hogy sok esetben már az életmód rendezése is javíthat az esélyeken: a dohányzás elhagyása, a normális testsúly elérése, a kiegyensúlyozott hormonális környezet megteremtése mind segítik a beágyazódást és a terhesség megtartását.
Perikoncepcionális gondozás - a megelőzés kulcsa
A fogamzás körüli gondozás ma már nem csupán egy opcionális lehetőség, hanem a családtervezés egyik alapja. Ennek során célzott vizsgálatok történnek, amelyek feltárják azokat a - sokszor tünetmentes - állapotokat, amelyek akadályozhatják a sikeres teherbeesést és terhesség-kiviselést.
Ez nemcsak orvosi szempontból fontos. A párok számára hatalmas lelki megkönnyebbülést jelent, ha tudják, hogy mindketten jó kezekben vannak, és a jövőbeni terhesség nem csupán a „szerencsén múlik”. A rendszeres kontroll, a szakmai támogatás és a partneri együttműködés tehermentesíti a párt, és biztonságot ad.
A szokványos vetélés mögött mindig ok áll - és ezek túlnyomó többsége felismerhető, kezelhető vagy megelőzhető. A kivizsgálás, a megfelelő nőgyógyászati és andrológiai ellátás, valamint a perikoncepcionális gondozás együttesen jelentősen növeli az egészséges terhesség esélyét. Ha ilyen problémával küzd, nincs egyedül: számos pár jut el végül sikeresen a kívánt gyermekáldásig, amint a háttérben lévő tényezőket feltárták és kezelték.
Gyakori kérdések a vetélésről
Turner-szindróma és ismétlődő vetélések
A Turner-szindróma és az ismétlődő vetélések között szoros biológiai összefüggés van, amely elsősorban a petefészkek korai kimerülésére és a genetikai rendellenességekre vezethető vissza. A betegségben érintett nők többségénél úgynevezett "csíkvonal" petefészkek alakulnak ki, amelyek nem tartalmaznak elegendő petesejtet, így a természetes fogantatás esélye rendkívül alacsony, mindössze 2-5%.
Anembrionális terhesség (elhalt petesejt)
Amikor a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méhbe, de nem fejlődik embrióvá, a méhlepény és az embrionális tasak képződik, de üresek maradnak. Az állapotot anembrionális terhességnek is nevezik, ami azt jelenti, hogy nincs embrió. Az elromlott petesejt oka ismeretlen. Előfordulhat azonban a megtermékenyített petesejt kromoszóma-rendellenességei miatt. Mivel ez a terhesség korai szakaszában történik, a legtöbb nő nincs tudatában terhességének. Ez a vetélés és a korai terhességi sikertelenség vezető oka is. A terhesség első trimeszterében minden második vetélésnek ez az oka.
Az elromlott petesejt pontos oka nem ismert. Általában a sejtosztódás során fellépő kromoszómális vagy genetikai problémák okozzák. Az osztódás akkor következik be, amikor a spermium megtermékenyíti a tojást a fogantatás során. Egy terhes nőnél nagyobb a veszélye a petesejt elhalványulásának, mint másoknak, ha a partner biológiai rokonságban áll vele. A legtöbb nőnek nincs szüksége kezelésre, mivel a szervezet a hüvelyen keresztül juttatja ki az embriót. Tágítás és küretálás (D&C): Ez egy sebészeti beavatkozás a terhességi szövetek tartalmának eltávolítására a méhből. Ebben az eljárásban az orvos kitágítja vagy kinyitja a méhnyakot, és eszközöket és eszközöket használ a fennmaradó terhességi szövetek méhből való tisztítására. Természetes vetélés: Az orvos javasolhatja a páciensnek, hogy várjon és figyelje meg, hogy a szervezet természetesen eltávolítja-e a terhességi szöveteket a méhből. Fontos megjegyezni, hogy ez a folyamat napokig vagy hetekig tarthat. Amikor azonban a vetélés megtörténik, a nő hasi fájdalmat, súlyos görcsöket és vérzést tapasztalhat. Orvosi eredetű vetélés: Ebben a kezelési lehetőségben az orvosok a misoprostol nevű gyógyszert írják fel. A gyógyszer jeleket küld a szervezetnek a terhességi szövetek eltávolítására. Ez az eljárás csökkenti a várakozás idejét, amíg a vetélés önmagában elkezdődik.
Az elromlott petesejt szövődményei ritkák. Előfordulhat, hogy az elromlott petesejt előfordulása nem megelőzhető. Az elromlott petesejttel rendelkező nők egy későbbi sikeres és egészséges terhességet is átélhetnek.
Halvaszületés
A halvaszületést (intrauterin magzati elhalás) gyakran a 20. terhességi héten vagy ezt követően bekövetkező magzati veszteségként definiálják, mely nagyjából minden 160. terhességben fordul elő. Az esetek körülbelül fele a 28. terhességi hét után jelentkezik; ez esetben késői halvaszületésről beszélünk, mely nagyobb eséllyel előzhető meg.
Bár sok tényezőt hoztak már kapcsolatba a halvaszületéssel (többek között az elhízást, a dohányzást, a cukorbetegséget, az idős anyai életkort, a nem spanyol ajkú sötét bőrű etnikai hovatartozást, a magzat fejlődési elmaradását, valamint a szerzett thrombophiliákat és az örökletes thrombophiliák bizonyos típusait), a terhesek többsége ilyen tényezők fennállása esetén is élő újszülöttet hoz világra. A felsorolt faktorok potenciálisan kapcsolatban állhatnak ugyan a magzat elhalásával, de általában nem ezek a tényleges okok. Adott esetben egy sor kockázati tényező lehet jelen, és előfordulhat, hogy nem csak egyetlen kiváltó ok húzódik meg a háttérben.
A halvaszületés okainak besorolására és azonosítására egy sor osztályozási rendszert alkottak már. A specifikus okra sajnos sokszor az alapos elemzés sem derít fényt. Ez különösen a harmadik trimeszterben előforduló halvaszületések esetében igaz. A halvaszületés mögött esetlegesen meghúzódó okok kivizsgálásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár előfordulhat, hogy a gyászoló család első hallásra megkérdőjelezi ennek értékét, mivel ily módon már nem védhető ki a várt gyermek elvesztése, az ilyenfajta vizsgálódás elősegítheti a történtek érzelmi lezárását és a talpra állást, különösen akkor, ha a halvaszületés oka azonosítható.
A perinatalis boncolás új információkkal szolgálhat, mely javítja a tanácsadás eredményességét, és az esetek egynegyedében-felében módosíthatja az ismétlődés kockázatának becslését. Az egyetlen és leginformatívabb vizsgálatnak számító perinatalis boncolás megfelelő adatokat nyújthat a kóros magzati növekedésről, valamint a veleszületett anomáliákról, a genetikai problémákról, a fertőzésekről, a metabolikus zavarokról és a hypoxiáról. A perinatalis boncolás terén gyakorlott perinatalis patológusok speciális szakértelemmel rendelkeznek a halvaszületések kivizsgálásában.
Tisztázatlan hátterű méhen belüli elhalás következik be egy terhesnél, akinek vérnyomása normális, magzata fejlettsége megfelel a terhességi kornak. A kivizsgálás során elvégzett tesztek eredménye pozitívnak bizonyul lupus anticoagulans irányában, és az antikardiolipin-IgG antitestek szintje mérsékelten megemelkedik. Az antifoszfolipid-szindróma a magzati elhalás ritka oka.
A magzat és a mellékrészek kórbonctani vizsgálata fontos kiegészítő információkat nyújt a méhen belüli elhalás hátterének megismeréséhez. Jellegzetes morfológiai képpel, minor anomáliákkal járnak bizonyos kromoszomális rendellenességek (pl. Edward-, Patau-, Down-szindróma), valamint a vércsoport-inkompatibilitás kapcsán, illetve egyéb okból kialakuló magzati hydrops. A kórbonctani vizsgálat a szervek szintjén is kimutathat fejlődési rendellenességeket, de ezekben az esetekben a genetikai okból bekövetkező, illetve a méhen belül szerzett ártalmak miatt kialakuló rendellenességek (pl. TORCH komplex) megjelenése gyakran átfedést mutat.
