Elhalt magzat az anyában: okok, tünetek, kezelés és gyászfeldolgozás

A vetélés és a halvaszületés a várandósság fájdalmas és traumatikus eseményei, amelyek mély nyomot hagynak a szülőkben. Fontos, hogy megértsük ezeket a fogalmakat, az okokat, a tüneteket, a kezelési lehetőségeket és a gyászfeldolgozás folyamatát, hogy segíteni tudjunk az érintetteknek.

Mi a vetélés és a halvaszületés?

• Vetélés: Akkor beszélünk vetélésről, ha a terhesség a várandósság 24. hete - vagy az 500 grammos magzati súly elérése - előtt megszakad. Spontán vetélés esetén az embrió elvesztése külső behatás nélkül következik be.
• Korai vetélés: Az első trimeszterben (<12 hét) történik.
• Középidős vetélés: A második trimeszterben (<24 hét) következik be.
• Halvaszületés (intrauterin magzati elhalás): A terhesség 24. hete - vagy egyes definíciók szerint 20. hete - után bekövetkező magzati halálozás. Az esetek körülbelül fele a 28. terhességi hét után jelentkezik, ekkor késői halvaszületésről beszélünk.

Becslések szerint a kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel. A spontán vetélések többnyire a várandósság első 12 hetében fordulnak elő; ritkábban a 12. és a 24. terhességi hét között.

A spontán vetélés és a missed abortion tünetei

A terhesség betöltött 16. hete előtt a vetélés többnyire egyetlen szakaszban történik: a magzat, a burkok és a lepény együtt távoznak; a 16. héttől a vetélés rendszerint kétszakaszos: előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény.

Vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg:

• Hátfájdalom
• Súlycsökkenés
• Fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás
• 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom
• Barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül
• Vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből
• A terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése

Ha a méh teljesen kiürül, akkor a vetélés teljes (komplett), ha a méh nem ürül ki teljesen, akkor a vetélés tökéletlen (inkomplett).

Előfordulhat az is, hogy a magzat elhal, de kilökődése nem indul meg spontán: ez az ún. missed abortion, amikor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek. Ilyenkor a terhesség gyanújelei megszűnnek, fémes szájíz jelentkezhet. Középidős terhességben megszűnnek a magzatmozgások. Az ultrahangvizsgálat megbízhatóan igazolja a kórképet, a szívműködés hiánya egyértelművé teszi a diagnózist.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető.

Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!

A spontán vetélés és a magzatelhalás kiváltó okai

A spontán vetélés oka gyakran ismeretlen marad, de hátterében számos tényező állhat. A halvaszületések körülbelül egyharmadának okai sem mindig ismertek. A spontán vetélések hátterében akár apai okok is állhatnak, a hímivarsejtek rendellenességeire többnyire az első hetekben bekövetkező vetélések esetén gondolunk.

Kockázati tényezők és lehetséges okok:

1. Genetikai-kromoszóma rendellenességek: A magzati és placentáris okok legfőképp genetikai-kromoszómarendellenességek, és az összes spontán vetélés közel 50%-áért felelősek. Kialakulhat új mutációként, vagy hordozhatja valamelyik szülő; ilyenkor a természetes szelekció révén a spontán vetélés megakadályozza, hogy a magzat súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenességgel fejlődjön tovább.
2. Anyai életkor: 40 év feletti anyai életkor növeli a kockázatot.
3. Életmód: Dohányzás (naponta több, mint 10 szál), drog- és alkoholfogyasztás, túlzott koffeinfogyasztás szintén rizikófaktor.
4. Krónikus betegségek: Véralvadási zavar (pl. antifoszfolipid-szindróma), cukorbetegség, extrém túlsúly, lisztérzékenység, a pajzsmirigy működési zavarai, policisztás ovárium szindróma (PCOS) emelik a vetélés kockázatát.
5. Sárgatest-elégtelenség: Ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront, akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására.
6. Hüvelyi fertőzés: Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét; az így kialakuló gyulladás következtében a burok megrepedhet, ami a magzat kilökődését okozhatja.
7. Nőgyógyászati rendellenességek: Vetélést okozhat például a méh fejlődési rendellenessége (pl. kettős méh), a méhnyálkahártya pusztulása, a méhfalak összenövése, esetleg nagy, sok vagy rossz helyen lévő mióma jelenléte.
8. Méhnyak-elégtelenség: Lehet elsődleges a méh fejletlensége vagy fejlődési rendellenessége miatt, illetve másodlagos korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
9. Immunológiai összeférhetetlenség: Ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, akkor késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat.
10. Placenta vagy köldökzsinór problémák: A terhesség és szülés szövődményei a halvaszületések közel egyharmadát okozzák.
11. Kémiai terhesség: Az osztódásnak indult embrió valamely rendellenesség (pl. az élettel összeegyeztethetetlen kromoszómadefektus) miatt a méhfalba ágyazódás után vérzés kíséretében távozik.

Adott esetben egy sor kockázati tényező lehet jelen, és előfordulhat, hogy nem csak egyetlen kiváltó ok húzódik meg a háttérben.

A vetélés és magzatelhalás diagnosztizálása és kivizsgálása

A vetélés ténye nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahangvizsgálattal állítható fel. Az orvos meghatározhatja a baba szívverését az anyaméhben. Halvaszületés esetén az ultrahang kimutatja a szívműködés hiányát.

A halvaszületés okainak besorolására és azonosítására egy sor osztályozási rendszert alkottak már. A specifikus okra sajnos sokszor az alapos elemzés sem derít fényt. Ez különösen a harmadik trimeszterben előforduló halvaszületések esetében igaz. A halvaszületés mögött esetlegesen meghúzódó okok kivizsgálásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár előfordulhat, hogy a gyászoló család első hallásra megkérdőjelezi ennek értékét, mivel ily módon már nem védhető ki a várt gyermek elvesztése, az ilyenfajta vizsgálódás elősegítheti a történtek érzelmi lezárását és a talpra állást, különösen akkor, ha a halvaszületés oka azonosítható.

Javasolt vizsgálatok:

• Két egymást követő spontán vetélés esetén szükség lehet a méh anatómiájának vizsgálatára, illetve hormonális és immunológiai kivizsgálásra is.
• Kórelőzmény felvétele, fizikális vizsgálat.
• Perinatalis boncolás és kariotipizálás (kromoszómavizsgálat) ajánlott. A perinatalis boncolás terén gyakorlott perinatalis patológusok speciális szakértelemmel rendelkeznek a halvaszületések kivizsgálásában.
• Fetomaternalis vérzés vizsgálata (Kleihauer-Betke-teszt) és antitestszűrés.
• Lupus anticoagulans, anticardiolipin antitestek, valamint a gyakori örökletes thrombophiliák (pl. V. faktor Leiden-mutációja) meghatározása.
• Parvovirus B19 és syphilis kimutatására szerológiai tesztek javasolhatók.
• Toxikológiai szűrés tiltott szerek használatának kimutatására.
• Intrahepaticus cholestasis gyanújakor az anya vizsgálata a kórosan magas epesavszintek kimutatására.

A spontán vetélés és magzatelhalás kezelése

A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel.

• Teljes vetélés: Amikor a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre.
• Tökéletlen vetélés: A terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart. Fontos kiemelni, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy modernebb megoldás a gyógyszeres méhszájtágítás.
• Missed abortion: A várakozó álláspont szintén elfogadható: ez általában 2 héten belül bekövetkező kiürülést eredményez, de elhúzódhat akár 3-4 hétig is. Amennyiben az embrionális szövetek nem távoznak spontán, műtéti beavatkozás (műszeres befejezés) válhat szükségessé.

A műtéti beavatkozást követően 2 hétig kell kerülni az ülőfürdőt, szexuális életet, tamponhasználatot. Egyéb megszorítás nincs. A beavatkozást követően 6 héttel javasolt a kontrollvizsgálat. A következő menstruáció időpontja egyénenként változik. A műtétet követően 3 hónappal kell legkésőbb jelentkeznie a vérzésnek. A következő terhesség befogadására onnantól alkalmas a szervezet, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott.

A vetélés megelőzése

A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség. Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.

Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:

• Egészséges életmód és táplálkozás.
• Fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése.
• Rendszeres testmozgás.
• Stressz kerülése.
• Alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése.

Magzati mikrokimérizmus

Hihetetlenül hangzik, de egy nő testében akár évtizedekig is eléldegélhet a meg nem született magzat, amelyből gének vándorolhatnak nemcsak az anyába, hanem a később megszületendő testvérbe is. Bár az még egyelőre a kutatók előtt sem ismert, hogy milyen következménye van a magzati sejtvándorlásnak, igen valószínű, hogy ezek a meg nem született, ám valahogyan továbbélő sejtcsomók felelősek bizonyos, szinte kizárólag nőket sújtó betegségekért.

Korábbi vizsgálatokból tudjuk, hogy a méhlepényen keresztül az anyából a magzatba, illetve a magzatból az anyába is átkerülhetnek sejtek, amelyek aztán évtizedekig életben maradhatnak a bőrben, a májban vagy a lépben. Új röntgenképek láttak napvilágot, amelyeken az látható, mennyire káros a dohányzás a mit sem sejtő magzatok számára.

Nagyjából ezzel egy időben, 2012-ben robbant a hír a seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ kutatásáról, amelyben bebizonyították, hogy akár az anya agyába is bejuthatnak az utód sejtjei. A vizsgálatban 59 olyan nő agyát elemezték, akik 32 és 101 éves koruk között haltak meg. A kutatók az Y-kromoszómára jellemző genetikai jegyeket keresték, mert azok csak a nők fiaitól származhattak. Összesen 37 nő agyának több területén bukkantak rá az Y-kromoszóma nyomaira. A legidősebb nő, akinél megtalálták a - feltételezés szerint - fiától származó sejteket, 94 éves volt, tehát a hatás igen hosszú ideig fennmaradhat.

A jelenség okát Klujber Valéria genetikus úgy magyarázta a hvg.hu-nak, hogy a korábbi magzatok sejtcsomók formájában megmaradhatnak a nőkben, akár évtizedekig is eléldegélnek bennük, hiszen osztódással folyamatosan újratermelik magukat. Papp Zoltán genetikus, szülész-nőgyógyász professzor a hvg.hu-nak úgy fogalmazott, hogy ha egy fiúmagzatot viselő terhesség elhal, akkor abból minden esetben visszamaradnak férfi eredetű DNS-láncok is.

A vetélést és perinatális veszteséget követő gyász

Egy gyermek elvesztése, bármilyen életkorban történik is, óriási veszteséget jelent a szülők számára. Amikor ez magzati korban vagy újszülött korban történik, akkor a normál gyászfolyamaton túl vannak egyedi pszichés nehézségek, amelyekkel ilyenkor a gyászoló szülőknek szembe kell nézniük.

Míg az újonnan bevezetett szívhangrendelet előírja, hogy nem kívánt terhesség esetén az orvos „egyértelműen azonosítható módon bemutassa a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt” (idézet a szabályozásból), addig a „24. Holott egy 2010-es ombudsmani jelentés (AJB 4291/2010) szerint „a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalmába ütközik az az intézményi gyakorlat, amely vetélés esetén nem teszi lehetővé a halott magzat kiadását a hozzátartozók számára a méltó módon való eltemettetés érdekében”.

„Az elbúcsúzás - mint erkölcsi szabályként megszilárdult gyakorlat - lehetősége minden szülőt, hozzátartozót megillet függetlenül attól, hogy az elvesztett magzat milyen idős, vagy milyen méretű. Sajnos az egészségügy általános problémái - az erőforráshiány, a túlterheltség, a kiégés - ezen a területen is éreztetik hatásukat.

A gyász szakaszait a svájci származású pszichiáter, Elisabeth Kübler-Ross modelljével szokták leírni. Az elmélet szerint a tagadás, a harag, az alkudozás és a depresszió fázisán keresztül jutnak el az érintettek az elfogadásig, amelyben a szomorúság mellett visszatér az életöröm. Sok esetben rendkívül turbulens időszakról van szó, egy nagybetűs krízisről, amelyben rengeteg érzelem megjelenhet a szomorúságtól kezdve a döbbeneten, a zsibbadtságon vagy az ürességen át a féktelen haragig. A nő dühös lehet az orvosára, a partnerére, a világra, istenre és saját magára is, hogy ez megtörténhetett. Előfordulhat, hogy bűntudata van, úgy érzi, ő okozta a vetélést, vagy nem tett eleget azért, hogy megmaradjon a baba.

Ha pedig a pár azt éli meg, hogy a környezetében senki nem tud kapcsolódni a gyászukhoz, ha a barátaik, családtagjaik bagatellizálják a veszteségüket, akkor könnyen elmagányosodhatnak. Vetélést megtapasztalt nők történeteiben gyakran megjelenik, hogy mások elhúzódnak tőlük, mintha a veszteségük az ő számukra is balszerencsét hozna, bevonzaná a bajt.

A gyászt befolyásoló tényezők:

1. Halál körülményei: Nagyobb a veszteség érzése, ha a terhesség egy hosszabb terméketlen időszak után sikerült, illetve amikor a szülők korábban már átéltek perinatális veszteséget. A legtraumatizálóbb, amikor a gyermek halála a szülés alatt következik be. A magzat életkora pozitív összefüggést mutat a gyász intenzitásával.
2. Kapcsolat a halott gyermekkel: Fontos szerepet játszik a veszteség feldolgozásában a halott magzattól, újszülöttől való végső búcsú. A tapasztalatok szerint a szülők azonnali negatív reakcióját fokozza a halott gyermekkel való találkozás, de hosszútávon mégis kedvező pszichológiai hatással lesz rájuk, és ez elengedhetetlen részét képezi a gyász elindulásának.
3. A gyászolók személyisége: Döntő fontosságú a veszteség megélésében a szülők életkora, neme, a gyermek halálát megelőző általános egészségi állapota, vallásos meggyőződése és a problémahelyzetekben alkalmazható megküzdési stratégiáik. A két szülő általában eltérő intenzitással és más módon gyászol. A nők szignifikánsan hosszabban és mélyebben gyászolnak, főleg szorongásról, depresszióról, fogyásról és alvászavarokról számolnak be. Az apák esetében a hangulatzavar kevésbé intenzív, mint az édesanyáknál. A férfiak jellemzően inkább erősebb dühöt, a munkába, másodállásba való menekülést, esetleg a gyász teljes tagadását élik meg.
4. A szociális támasz szerepe: Kiemelt szerepe van a nő párjának és a gyógyító szakembereknek. Vizsgálatok szerint könnyebb feldolgozni a gyermekhalált, amikor a nő nyíltan és őszintén beszélgethet a párjával a halálról, az elveszített gyermekről.

A terhesség élménye messze meghaladja a leendő anyában és gyermekében bekövetkező testi változások érzékelését és értékelését. Az egészségügy sajnos többnyire figyelmen kívül hagyja az állapot okozta lelki változásokat, és csak orvosi tanácsokkal látják el a kismamát. A pszichológiai, lelki tényezőkkel - hacsak nem kóros esetről van szó - senki sem foglalkozik, pedig igen sok várandós él át szorongást, kételyt, félelmet a gyermekvárás időszaka alatt.

A "Majd lesz másik!", "Hiszen van már otthon kettő!", "Biztos nem akartad eléggé", "Az ikrekkel úgyis csak a baj van", "Legalább nem lett beteg gyereked" típusú mondatok nem segítenek. Még ha a terhesség viszonylag korán is ért véget, az anya és a babája közötti kötődés érzése erős lehet. Természetesen az édesapát is letaglózhatja a veszteség, aki szintén várta a kicsit.

Fontos, hogy elhangozzék a magzat vagy az újszülött neve, és legyen tér megosztani a vele kapcsolatos emlékeket. Ne legyen állandóan zavarban a környezetük, ne hallgassák agyon a tragédiát. Kitüntetett időszakok lehetnek az évfordulók, az ünnepek, vagy az első évben az, hogy mikorra lett volna „kiírva” a baba.

Nehéz kérdés lehet az is, mi legyen a babaholmikkal. A megkérdezett szülőknek az esett volna jól, ha nem sürgetik őket a kiságy szétszedésével vagy a rugdalózók elrakásával. De örültek volna, ha - amikor már készen álltak rá - a barátaik, családtagjaik felajánlották volna a jelenlétüket.

A pszichoszociális rehabilitáció fontossága

Mivel speciális, kifejezetten a magzatukat elvesztő nők számára lelki elsősegély szolgálat nem létesült még, ilyen esetben érdemes lehet krízisekkel foglalkozó telefonos lelki elsősegély vonalat hívni. Javasolt lehet továbbá online pszichológiai konzultációt igénybe venni, amennyiben a személyes pszichológiai tanácsadás nem elérhető.

A pszichés tényezők ugyanis jelentős mértékben ronthatják, súlyosbíthatják az állapotát. Fontos tehát egyfajta pszichoszociális rehabilitáció, melynek célja az aktuális betegségélmény tudatosítása, a lelki energiák mozgósítása, az együttműködésre való motiváció erősítése, a megküzdés támogatása, az eredményes stresszkezelés elsajátítása, a lelki/pszichiátriai tünetek felismerésének/uralásának elérése, az emberi kapcsolatok „elég jó” működésének támogatása.

Pszichológiai modellek a perinatális veszteségről:

• Fejlődéslélektani megközelítés: Vetélés és perinatális halál esetén a felnőtt pár tagjai képtelenek átjutni a „szülői kor” kapuján, pedig ez a folyamat már elindult bennük. Ez megrendíti a szülők identitását, illetve a pár közös jövőképét és sérthetetlenségét is, így a trauma az egész családra kihathat.
• A tárgykapcsolatok elmélete: A modell szerint a terhesség - főleg az első - fordulópontot jelent a felnőtt identitás és a szülővé válás folyamatában. A terhesség alatt nem csak egy gyermek, de két szülő is születik. Mivel ez a fajta gyász prospektív, nem a múltra, hanem a jövőre vonatkozik, így a gyászmunkának nincsenek konkrét kapaszkodói.
• Énnövekedés modellje: A terhesség, a szülő-gyermek közötti kapcsolat központi eleme a pár testi-lelki kiteljesedésének. Vetélés és perinatális veszteség esetén az omnipotencia és halhatatlanság érzése, illetve az anya nőiségbe és saját magába vetett hite sérülnek meg.
• Ösztönfolyamat-modell: A modell szerint egy új integrációnak kell kialakulnia a terhes nő és saját édesanyja, illetve a várandós nő és a magzat között. A vetélés és a perinatális halál erős ösztönfrusztrációt eredményez a nőben, amely depressziót és agressziót is magával hozhat.

tags: #elhalt #magzat #az #anyaban