A kokeshi babák Japán gazdag kulturális örökségének szerves részei, melyek évszázadok óta bűvölik el az embereket szépségükkel, szimbolizmusukkal és a kézműves mesterség csodájával. Ezek a fafigurák, melyek eredetileg gyermekjátékként indultak hódító útjukra, mára a művészet és a gyűjtők kedvelt tárgyává váltak.
A kokeshi szó eredetét tekintve a legészszerűbb magyarázatnak a fából készült mákszem baba (keshi-baba) tűnik. A babákat az 1600-1867-es Edo korszakban a kidzsi-ja fafaragók alkották meg Japán északi részén, először gyermekjátéknak. Azonban a Tóhoku régió fürdőit felkereső fürdővendégek körében is népszerű szuvenírré vált az Edo-kor végétől. A hiedelem szerint a tűzvészek ellen is védelmet nyújtanak. A babákhoz gyakorta felhasznált mizuki fa ugyanis azt jelenti: „vízfa”.
A kokeshi babák hosszú múltra tekintenek vissza Japánban. A Kimmidoll figurák alapötlete a japán kokeshi babáktól származik. A gyerekjátékból és díszből felnőtt-kedvenccé lett babát ajándékként adták egymásnak az emberek a szeretet és a barátság jeleként, továbbá spirituális jelentőséggel is bírnak, és védelmet adnak. A kokeshi babákat újszülött gyermekeknek is adták/adják, hogy hozzanak szerencsét és egészséget életük során. A világhírű kokeshi baba a japán népművészetnek és ma már az iparművészetnek is szerves része. Ezek a gyönyörű, saját egyéniséggel megáldott, kézzel készült, egyedi, színes műtárgyak ellenállhatatlan vonzerővel rendelkeznek. A figurák az elegáns és dekoratív keleti kultúra megtestesítői a lakásdekoráció terén. A műgyűjtők körében a kokeshi egy, a polcon elhelyezett dísztárgyként, a szem gyönyörködtetésére szolgál.
A kokeshik többféle fából készülhetnek, pl. cseresznyefa, japán juhar, mizuki. A felhasznált fa meghatározza a baba karakterét. Több hónapig, vagy évig szárítják a szabadban a fát, majd a mester esztergapad segítségével faragja az anyagot a kívánt formára, végül simára csiszolja. A test és a fej általában külön készül, ezeket egy dugó segítségével csatlakoztatják egymáshoz.
A kokeshi külalakját tekintve két nagy csoportra osztható: az eredeti kokesi stílusjegyeket követő hagyományos kokesi-re (dentó), valamint a kezdeti formákat továbbfejlesztő új típusú (shingata) kokeshi-re. A hagyományos kokeshi kb. 10 alkategóriába sorolható. Ezeknek meghatározott készítési technikája és formai jegyei vannak, amelyek generációról generációra öröklődnek az adott régió mesterei között. A második világháború után jelentek meg a modern kokeshi babák. Ezekre a babákra is jellemző a végtag nélküli test, de művészeik sokkal szabadabban alkotják meg formájukat, mintáikat és színeiket. A kokeshi babák új kimmidoll design-ban keltek ismét életre, hogy így folytatódjon és terjedjen a régi japán eszme világszerte. A kimmidoll babák mindegyike az „élet valódi értékeinek” megtestesítője.
Tóth-Vásárhelyi Réka, azaz Renka művészete
Tóth-Vásárhelyi Réka, új művésznevén Renka, pontosan 10 éve alkot japán fababákat. A kerek évforduló mellett szimbolikus jelentősége van annak is, hogy a művésznő most lett 45, japán mestere pedig pontosan a duplája, vagyis 90 éves. A szimbólumok átszövik teljes művészeti tevékenységét is. Célja, hogy alkotásaival megnyissa az emberek szívét az élet természetes, egyszerű, illékony és tökéletlen ajándékainak szeretetére és tiszteletére.
Renka gyermekkorában, a szomszédjain keresztül, olyannyira magával ragadta a japán kultúra, hogy minden álmát ezen a távoli szigetországon képzelte el. Nagyon hosszú volt az út odáig, mert csak jóval később az itthoni, művészeti diplomáim megszerzése után sikerült egy kutatási ösztöndíjjal kijutnia a Kobe Egyetemre 2002-ben. Ekkor végképp beleszeretett szinte mindenbe, ami japán. Rengeteget tanult a világról és önmagáról is Japánon keresztül, no meg persze itt találkozott először a kokeshi babákkal is. Bár akkoriban még nem tudta, hogy sorsuk örökre megpecsételődött! Az első kiutazás után majdnem 10 évre kezdte el kokeshi babákat készíteni és idén pont 10. éve, hogy szenvedélyes elhivatottsággal festi őket.
A 10. évforduló felvezetőjeként mindenképp meg kell említeni, hogy a 2020-as év karanténja alatt, elindult benne egy külső és belső átalakulásra való igény. Akkor úgy tekintett erre a változásra, mint a gubójából kibújó pillangóra. Tavaly rengeteg ilyen témájú babát festett, de a nagy pillangót, amit az átalakulás végére tervez, még nem fejezte be. Őszintén szólva azt gondolta pont egy éve, hogy ez egy gyorsabb folyamat lesz, de mint ahogy a pillangót sem lehet erőszakkal kiszedni a bábból, mert életképtelen lesz, így őt is türelemre intette ez az időszak. Most viszont a tavaszi napéjegyenlőség idejével egyidőben, úgy érzi itt az ideje, hogy szépen lassan elkezdje próbálgatni az új szárnyait. Ehhez nagyszerűen előkészítette a sors a kifutópályát, hiszen a 10 000. kokeshi megfestése után, egy évtizede ezen az úton haladva megújulhat. Hálával tölti el ez a folyamat a nehézségek ellenére is, hiszen rengeteget tanulhat, fejlődhet és izgalommal, várakozással tölti el, hogy mit hoz magával a változás lehetősége.
Visszatekintve a kezdetekre, azt látja, hogy azért volt fantasztikus ez a sorsszerű találkozás a kokeshikkel, mert ezen az úton soha, egyszer sem érezte az erőltetést vagy a blokkolást. Olyan sima, gördülékeny és felfele ívelő volt a kokeshi babáival töltött idő, mintha fentről vezették volna, egyszerűen hazatalált. A japánoknak erre az érzésre van egy szép kifejezésük, ez a KAIKA, ez az a pillanat, amit nem tervezett, csak kipróbált, örömet okozott, így folytatta tovább, egyre nagyobb lépésekben és végül kivirágzott. Persze volt összehasonlítási alapja, hiszen előtte más munkáiban is akadtak sikerei, de azok rengeteg energiával, akadállyal és folyamatos nehézséggel jártak.
A 10 év alatt nemcsak a babákat faragta, hanem magát is. Ezt az IKIGAI -val, ami szabad fordításban talán a „lét indoka”, vagy az örök tevékenység boldogsága is lehet, lehetne jellemezni. Ez az az érzés, amikor tudod mi a küldetésed, miért vagy itt a Földön. Régóta kutatja a válaszokat az univerzum titkaira és nagyon megörült, mikor ezeket az egyszerű, ámde mindent magukba foglaló kifejezéseket megtalálta. Rátalált egy csodaszép képletre is, ami azt hiszem teljes mértékben elárulja azt a metamorfózist, amit a kokeshik készítése során élt meg: IKIGAI + KAIKA + idő = MANKAI. Az a pillanat, mikor tehetségére rátalál, minden időt, energiát és lelkesedést beleadva ennek él, majd ez a munka meghozza a gyümölcsét és boldogságot ad neked és másoknak is. Talán itt tart most, még tisztítja életének azon részeit, amit már feleslegesen cipekel, de azt hiszem ez már a folyamatnak csak a csinosítási része.
Új neve is lett: Renka 蓮華, amit Aoki Ryoka 青木蓼華 mestere is inspirált, mivel Japánban ez egy bevett szokás, hogy a mester nevének egy kanji-ját a tanítvány megkapja, a Ryoka-ból a „ka” szótagot ő is a mesterétől kapta és most ő is átörökítette. A Renka jelentése lótusz-virág -ragyogás. Készített hankót, azaz pecsétet is az új nevével, amit szeretne majd a babáira is rátenni, esetleg beleégetni. A Katagami Kokeshi brand is új arculatot, logót és megjelenést kap, a honlap, illetve a közösségi oldalak is felújítás alatt vannak.
Szimbólumok és spiritualitás a kokeshi művészetben
A művészeti munka spiritualitás nélkül nem működne, hiszen az anyagba próbál lélek faragni, festeni, amit minden külső és belső rezzenés befolyásol. Az intuíciókat követve alkot. Fontosak a szimbólumok, a belső üzenetek, inspiratív gondolatok. Egy baba készítésénél megnézi először a fa "lelkét", mert a fadarab is hozza magával a lelkületét. Ráhangolódik a készítés folyamatára és csatornává válik. A kezén az alkotás közben valami átfolyik a babákba. A kész alkotásban együttesen testesül meg a „japán szíve” és a „magyar lelke”.
A kokeshik története, múltja is tele van a babákba vetett hit útján kialakult szokásokkal és szertartásokkal. Gyógyító erővel bírnak, védelmet adnak tulajdonosának. Sok legenda szól erről. Több mint 250 baba fajta létezik a szigetországban, mindnek van spirituális üzenete, hiszen a test-lélek összefüggését az ősi Japánban tisztelték és alázattal áldoztak előtte. Még napjainkban is megrendezik ezeket a szertartásokat. Például január elsején Yajiróban, a kokeshi készítő mesterek az év legjobban sikerült babáját köszönetként máglyán áldozzák fel. Ma is nagy ereje van a babáknak, és ezt nem csak Renka tapasztalja!
Renka több, kokeshi mesternek rendezett shinto szertartáson is részt vehetett már, ahol áldást kapott a munkáira, és köszönetet mondhatott mindezért. A szimbólumok használata a japán kultúrának pedig szerves része, hiszen az évszakok változásával mindent befed az éppen aktuális természeti jelképek megjelenítése, a gasztronómiától kezdve az öltözködésen át, az élet összes területén. A fababák díszítéseit is ennek megfelelően alakítja, természetesen így rengeteg többletjelentést hordoznak, olyan ez, mint valami titkosírás.
A kokeshi babák készítése mint önkifejezési forma
Az önkifejezésre készülő babák lenyomatai egy adott életszakasznak. Valamit kiad magából és az elkészült babával útjára engedi. Az úton lenni, vagyis a babakészítés folyamata a fontos, nem feltétlenül csak a cél. Idővel ő is folyamatosan alakul, vagyis párhuzamosan a babákkal faragja magát is. Az alkotásai mindegyikébe egy részét bele kell tennie, hiszen az éppen aktuális lelkiállapotát tükrözik. Mérgesen vagy kellemetlen érzésekkel képtelen festeni, egyszerűen olyankor nem megy, hozzá sem fog. Azonban a szenvedélyt, érzelemdús állapotokat robbanásszerűen szokta áttranszformálni. Ilyen élmény volt legutóbb a Főnix babája, aminek az alapját, más esetben sose tette még ilyet, háromszor csiszolta le és festette újra az elmúlt 2 évben, majd egy elviselhetetlennek tűnő belső késztetéssel pár óra alatt, előkészületek nélkül megfestette, ami számára egy katartikus élmény volt.
Az eladásra készített babák festése közben igyekszik minél többet mantrázni, hogy békét és szeretetet sugározzanak az új otthonukban. Sokszor pozitív üzeneteket hordozó japán nevet ad nekik. Számos hazai és nemzetközi kokeshi gyűjtő is vásárol nála és a lelkesedésük, várakozásuk mindig inspirálja, hogy valamivel meglephesse őket.
Mérföldkövek Renka művészi pályáján
- 2015: Minden idők első külföldijeként díjat kapott egy kokeshi babája az 57. Japán Nemzeti Kokeshi Versenyen.
- 2016: A kreatív kokeshi kategóriában a fődíjat, a Japán Kereskedelmi és Iparügyi Miniszter díját kapta meg. Ekkor találkozott Jennifer McDowell amerikai antropológussal, aki a kokeshi készítő mesterek társadalmi szerepét kutatja és azt mondta, hogy egy nagy falat döntött le, nőként, külföldiként egy ilyen masszívan felépített, maszkulin rendszerben. Ebben az évben meghívást kapott Shibukawába, a kreatív kokeshi kiállításra, majd ott megismerkedhetett Aoki Ryoka-val, az első női kreatív kokeshi mesterrel!
- 2017: A Nemzeti Kokeshi Versenyen kívül a Tokióban megrendezésre kerülő Kreatív Kokeshi versenyre is meghívást kapott, ahol azóta is évente díjazzák a munkáit.
- 2019: Megtisztelő megbízást kapott a Tokiói Magyar Nagykövetségtől, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatfelvételének 150. évfordulójára készítse el a kulturális különbségeket és hasonlóságokat is bemutató babapárt, amit utána emlékajándékként adott a követség számos prominens személynek, többek között a japán császári udvarba is került közülük.
- Az elmúlt években számos japán kokeshi múzeumban és egyetemen volt kiállítása és előadása.
- 2020: Aoki Ryoka mesterével, aki a 90. születésnapját ünnepelte, ő pedig pont a felét, Tokióban a Sugamoi Buddhista szentély kiállítótermében a Magyar Nagykövetség rendezésében volt közös kiállításuk.
Hogyan készül a kokeshi (japán fababa) kézzel?
Jövőbeli tervek és inspirációk
Szinte minden inspirálja. Mindenben képes kokeshi babát látni. Listát vezet, annyi ötlete van… A sok-sok párhuzamosan futó munkái közül talán két kiemelkedő téma közül az egyik, a magyar népviseletek bemutatása fababákon. Eddig 54 tájegység ruháját festette meg, de még jó pár hátra van, később szeretne majd könyvet is illusztrálni velük.
