A babavárás egy nő életének talán legboldogabb és leggondtalanabb időszaka. Vannak azonban helyzetek, amikor erre a csodálatos érzésre árnyék vetül. Sajnos napjainkban Magyarországon 9000-14000 várandós vetél el évente, ami a felismert terhességek 10-15%-át jelenti. Aki egyszer megpróbálta, biztosan megpróbálja mégegyszer. Bizonyos azonban, hogy egy sikertelen terhesség után az első 12 hét - a legkritikusabb időszak - aggodalommal és szorongással telik, még akkor is, ha az ember maximális támogatást kap kedvesétől, családjától vagy orvosától.
Vajon mennyire kell izgulni? Kell-e tartani az eset megismétlődésétől? Lehet-e tenni bármit is, ha már elvesztettünk egy parányi embriót? A válasz összetett, de mindenki megnyugtatására előre bocsátom, hogy a XXI. század orvostudománya számtalan új ismeretet, vizsgálati lehetőséget hoz elérhető közelségbe a bajba jutottak számára. Az eredményekből pedig a témában járatos szakemberek megfelelő kezelési tervet tudnak összeállítani a siker elérése érdekében.
Az ismétlődő vetélés (más szóval szokványos vagy visszatérő vetélés, szaknyelven habituális abortusz, rövidítve HABAB) az a jelenség, amikor két vagy három egymást követő várandósság megszakad. A baba megfogan, de 6-hónapos kora előtt elveszítjük. Ezt legtöbbször cikluszavarok, fertőzések, nőgyógyászati vagy genetikai rendellenességek, illetve immunológiai összeférhetetlenség váltja ki (a felsorolás sorrendje szerinti gyakoriságban).
Az ismétlődő vetélés okai és kivizsgálása
Szakemberek vitatják, hogy mekkora vetélésszám esetén, milyen vizsgálatokat érdemes elvégezni. Egyértelmű kritériumrendszer azonban nem született, mert minden eset egy kicsit más. Ezért mindenkinek egyénre szabva kell meghatározni, hogy milyen vizsgálatokat érdemes elvégezni. Figyelembe kell venni az életkort, az előzményeket és a körülményeket, korábbi vetélések számát és nem utolsó sorban az aggodalom mértékét. Fontos azt is tudni, hogy az esetek kb. 40%-ában még a legalaposabb kivizsgálás esetén sem derül ki, mi okozta a vetélést. Érdemes azonban a kivizsgálás menetét átfogóan kezelni, és olyan intézményben elvégeztetni a vizsgálatokat, ahol a lehető legtöbb módszer áll rendelkezésre.
A habituális vetélések kivizsgálása és kezelése a legmodernebb diagnosztikai eszközöket, a legnagyobb szakmai körültekintést és a legmodernebb eljárásokat kívánja meg. Intézetünk és a helyi laboratórium egyaránt felkészült, mind nagytapasztalatú szakembergárdájával, mind speciális és modern felszereltségével. A HABAB vizsgálat komplex módon vizsgálja ki mind a férfi, mind pedig a női szervezet anatómiáját, működését, a várandós állapot kialakulásához és a sikeres kihordáshoz szükséges feltételeket. Vizsgálatainkat - az altatással járó műtétes beavatkozások kivételével - Intézetünkben végezzük el. Egy teljeskörű vizsgálati sor elvégzésére kb. két hónap szükséges, melytől a kapott vizsgálati eredmények ismeretében eltérhetünk. A szükséges vizsgálatok sorrendjét a témában járatos orvosaink határozzák meg, a személyre szabott protokollt pedig személyi reprodukciós asszisztensünk koordinálja.
A férfiak kivizsgálása a reprodukcióhoz elengedhetetlen spermiumok vizsgálatán alapul. Ennek során egyrészt vizsgáljuk az ondóváladék spermiumszámát, a spermiumok mozgékonyságát, minőségét. A vizsgálatok eredményétől függően terápiás tervet állítunk fel. Nem kielégítő spermiumállomány esetén a kezelések mellett lehetőség nyílik homológ inszemináció elvégzésére.
Nőgyógyászati okok és megoldások
A nőgyógyászati vizsgálatok kapcsán viszonylag gyakran találkozunk a méh izomzatának göbös elváltozásával, melyet egyszerűen myomának hívunk. A myomák mérete és elhelyezkedése együttesen határozza meg, hogy mekkora szerepe van a göbnek egy esetleges vetélés kialakulásában. A legtöbb problémát a közvetlenül a méhnyálkahártya alatt illetve a méhnyak közelében elhelyezkedő göbök okozzák. Bizonyos helyzetekben azonban a göbök semmilyen negatív hatással sincsenek egy kialakuló terhességre. Amennyiben a göb eltávolítása mellett döntünk, kétféle módszer között választhatunk. Hasi műtéttel nagy biztonsággal lehet a göböt a tokjából kihámozni és tökéletes anatómiai állapotot létrehozni.
Ritkán a méh anatómiai fejlődésének rendellenességével találkozunk. A probléma még embrionális korban alakul ki. A fejlődés során kétoldali szövettelep egyesüléséből alakul ki a méh. A problémát az okozza, ha a szövetek nem tudnak megfelelően egy közös szervet kialakítani. Így a legenyhébb méhüregi behúzódástól a legsúlyosabb kettőzött méhig minden változat előfordulhat. A behúzódás illetve a kettőzöttség fokától függ a teendő. Enyhe illetve közepes fokú behúzódás illetve szeptum esetén a legjobb megoldás a hiszteroszkóppal (a méh üregébe vezethető optikai és manipulációs eszközzel) elvégezhető szeptum-eltávolítás. Bizonyos esetekben azonban ennél lényegesen bonyolultabb, úgynevezett metroplasztikai műtétet kell végezni, mely két elkülönülő méh üregrendszerének egyesítéséből áll.
Előfordulhat az is, hogy kétszarvú méh fejlődik ki, melynek egyik fele csökevényes, míg a másik oldali megközelíti a normális méretet.
Korábban szövődménnyel társuló méhűri beavatkozás (pl. terhességmegszakítás, melyet lázas állapot és méhgyulladás követett), vagy speciális baktériumok okozta fertőzés eredményezheti az Ashermann szindrómát, mely a nyálkahártya részleges vagy teljes összenövésével jár.
A méhszáj-elégtelenség esetén a méhnyak nem képes a terhesség során rá háruló feladatnak eleget tenni, a rá nehezedő terhet megtartani. Így akár a terhesség második, méginkább a harmadik trimeszterébe érve a méhszáj idő előtt kinyílik. Ilyenkor megszűnik a magzatburok alátámasztása, és nagyobb az esélye annak is, hogy a hüvelyből valamilyen kórokozó a méhüregbe jutva gyulladást alakítson ki. Gyakran a méh görcsölése alakul ki, rosszabb esetben akár a magzatburok is megrepedhet, ami sajnos koraszüléshez vagy vetéléshez vezethet. Az állapot hátterében a méhnyak szöveteinek veleszületett vagy szerzett gyengesége áll. Megoldásként a megfogant terhesség korai időszakában, akár már a 13-14. terhességi héten méhszájzáró műtétet (Cerclage műtét) lehet elvégezni.
Fertőzések és hormonális problémák
A vetélések hátterében nagy százalékban fordul elő valamilyen fertőzéses kórkép. Kialakulása legtöbbször hüvelyi fertőzéssel kezdődik, melynek kezelése nem történik meg időben vagy nem megfelelő. Ilyenkor a méhnyakon keresztül felszálló fertőzés alakul ki, mely a méh, a méhnyálkahártya illetve a burok gyulladásos állapotával jár együtt. Előfordulhat, hogy a szervezet más részeit (pl. Ezek az állapotok általában egyszeri vetélést okoznak. Fontos azonban, hogy egy következő terhesség vállalása előtt alapos vizsgálat történjen. Ha esetleg fennáll hordozó állapot, akkor azt meg kell szüntessünk, nehogy ismételten problémát okozzon. Fontos tudni, hogy bizonyos kórokozókat a „hagyományosan” - a hüvely és a méhnyak felületéről vett kenetben - nem lehet kimutatni. Ilyen esetekben speciális vizsgáló módszerekre (pl. [...] ) van szükség.
Közismert tény, hogy a tüszőrepedés után felszabaduló saját sárgatest hormon segíti a megtermékenyített petesejt beágyazódását a méh üregében. A sikertelen terhességek és a sárgatest hormon összefüggését vizsgáló szakemberek azonban két nagy csoportra oszthatók. Az egyik tábor úgy gondolja, hogy a szervezet által termelt sárgatest hormonon kívül nincs igazából jelentősége extra hormonbevitelnek, ezért nem is javasolják pácienseiknek. A másik iskola azonban azt vallja, hogy a progeszteronnak jelentős védő szerepe van, melyet szájon át, hüvelygolyók vagy izomba adott injekció formájában juttatnak a szervezetbe. Érdemes megnézni a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó hazai és külföldi szakemberek véleményét. Egyértelműen látszik, hogy az általuk alkalmazott gyógyszer-adagolási protokollokban a sárgatest szinte mindenhol kiemelkedő szereppel bír.
Ciklusbetegségek és anyagcsere-zavarok
A terhesség vállalása előtt mindenképpen érdemes a ciklust megismerni, folyamatait feltérképezni. Ezekre az egyik mutató a ciklus elején és második felén jellemző hormonszint. Ezt a 2. és 5. nap között, majd a 20. és 22. nap között vett vér laborvizsgálatával lehet megismerni. Szerencsés, ha a laborvizsgálatok mellett az azonos ciklusban sor kerül a tüsző érésének ultrahang (ú.n. folliculometria) vizsgálatára is.
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) állapotának előfordulása a női populációban viszonylag magas, akár 20-25% is lehet. Jellemzőek a kissé megnagyobbodott petefészkek. A petefészek kérge alatt pedig számtalan apró kicsi tüsző, cysta-szerű képlet található. A hormonvizsgálatok során az állapotra nagyon jellemző képet kapunk (emelkedett LH és tesztoszteronszint). Mindezek mellett a kialakult helyzetnek jelentős hatása van a szervezet szénhidrát anyagcsere folyamataira is.
Az állapotot ultrahangvizsgálattal és hormonális kivizsgálással lehet felismerni. Ismert vagy feltételezett cukorbetegség esetén szükséges az állapot kivizsgálása és a vércukorértékek beállítása. Erre azért van szükség, mert a tartósan emelkedett vércukorszint (hyperglikémia) növeli a vetélés kockázatát. A kivizsgálás alapja az éhgyomri és a 75 gr szénhidrát terhelés melletti vércukorszint-ellenőrzés. Enyhébb esetben szigorú diéta, súlyosan magas vércukor értékek mellett pedig inzulin adagolása válik szükségessé.
A pajzsmirigyfunkcióban bekövetkező enyhe eltéréseknek nagy jelentősége van a terhesség kimenetelét illetően. Vetéléshez leggyakrabban a tüneteket nem okozó (szubklinikus) állapotok vezetnek, mivel ezekre nem derül fény, így kezelés sem történik.
Immunológiai és genetikai okok
Egy újabban felismert autoimmun betegségről van szó, amely típusosan magzati veszteség, trombózis vagy vérlemezkeszám csökkenés formájában nyilvánul meg. A többször vetélő nők 15%-ánál mutatható ki! A magzatot tápláló méhlepénysejtek kialakulása folyamán a foszfolipidekhez történő kapcsolódás a lepény szerkezetét hátrányosan alakítja át. Ennek tulajdonítható a vetélés, koraszülés és a magzatelhalás. Sajnálatos módon a kezelés nélküli esetekben a vetélés ismételt kockázata nagyon magas - 90% körüli -, ezért az állapotra mindig gondolni kell, ha a páciens kórelőzményében szerepel vetélés, méhen belüli magzati elhalás; vagy esetenkénti vérrög képződés fordult elő. Az állapot felderíthető speciális antifoszfolipid (lupus anticoagulans, anticardiolipin antitestek) vizsgálatával.
Viszonylag ritkán előforduló autoimmun betegség, melyre jellemző a szervezet saját összetevőit (szöveteit, sejtjeit) pusztító krónikus gyulladási folyamat. A kóros autoimmun folyamatok célpontja a szervezet szinte bármely szerve, szövete lehet. Attól függően, hogy a kóros folyamat egyetlen szervet, vagy pedig az egész szervezetet érinti, szervspecifikus vagy szisztémás autoimmun betegségről beszélünk. A szisztémás lupus erythematosus során számos olyan autoantitest termelődik, amely sejten belüli sejtalkotórészek ellen irányul. Az SLE változatos klinikai formában megjelenő betegség, mely leggyakrabban fiatal nőknél jelentkezik. Tünetei között szerepel ízületi gyulladás, láz, fehérvérsejtszám csökkenés, bőrtünetek, vizelet eltérés. A diagnózis megállapításához számos kritériumnak teljesülnie kell, melyek klinikai tüneteket és laboratóriumi eltéréseket jelentenek.
Véralvadási faktorok genetikai mutációi következtében méhlepény- és köldökzsinór trombózis alakulhat ki. E tekintetben kiemelten kell kezelni mindazokat, akiknél a korábbi vetélés a 10. terhességi hét illetve a magzati szívműködés megjelenése után alakult ki.
A vetélések, elhalt koraterhességek esetében a leggyakrabban előforduló okok genetikai eredetűek. A felmerülő esetek 60-70%-ában a magzat kromoszóma rendellenessége fordul elő. A szülészeti gyakorlatban meghatározó szerepe van az anyai életkornak. A rendellenességek nagyrészt a két sejt egyesülésekor vagy a korai sejtosztódási szakaszokban alakulnak ki. Ezek az esetek általában nem ismétlődnek.
Környezeti hatások és az "eltűnő iker" szindróma
Végezetül érdemes megemlíteni a káros környezeti hatásokat. Ezek közül talán legjelentősebb a dohányzás. Napi 15 szálnál több cigaretta bizonyítottan fokozza a vetélés kockázatát. Egy másik közkedvelt élvezeti szer a kávé. Sok tanulmány foglalkozott az alkohol magzatkárosító illetve terhességre gyakorolt hatásával.
Az ikerterhesség manapság gyakoribb, mivel a családok gyakran választják a termékenységi kezeléseket. Ikerterhességről akkor beszélünk, ha az anya egyszerre két babát hordoz. A megtermékenyített petesejt két részre szakadhat, és két különböző embrióként beültethető a méh falába. Ezeket egypetéjű ikreknek nevezzük. Két különböző spermium képes egyidejűleg két petesejtet megtermékenyíteni, ezeket testvérikreknek nevezik. A 30 év feletti nőknek nagyobb az esélye több magzat fogantatására. A felnőtt nők hormonális változásai felkészítik szervezetüket arra, hogy havonta egynél több petesejt szabaduljanak fel. A genetika egy másik jelentős szereplő annak biztosításában, hogy a nők több magzatot hordozzanak. Az ikerterhesség esélye drasztikusan megnő, ha az anya iker vagy ikrek vannak a családban. A modern termékenységi kezelések megnövelték az ikrek és a többes terhességek számát. Olyan eljárásokban, mint pl IVF, az egészségügyi szolgáltató egynél több megtermékenyítendő petesejtet helyezhet be az anya szervezetébe, hogy növelje a sikeres terhesség esélyét.
Az orvosok az ultrahang vizsgálat segítségével meghatározhatják és megerősíthetik a méhen belüli babák számát. A vizsgálat segít az egészségügyi szolgáltatónak ellenőrizni a méhben növekvő magzatok számát. Az ikerterhesség tünetei kissé eltérhetnek az egyszeri terhességtől.
Az "eltűnő iker" vagy fantomiker szindróma egy ikerterhességben lévő csecsemő egyikének elvesztése. Az egyik magzat a terhesség korai szakaszában elhal, és szinte nyomtalanul felszívódik a méhben. Ezt a jelenséget egyre gyakrabban dokumentálják a fejlettebb ultrahang-technológiáknak köszönhetően. Valódi fantomiker-szindrómának az orvostudomány azt nevezi, amikor a terhesség nagyon korai szakaszában, a hólyagcsíra beágyazódásáig tűnik el az egyik iker. Az embrió elvesztését a későbbi szakaszban méhen belüli elhalásnak hívják. A fantomiker jelenség pedig nem vetélés, mert a fantomikrek nyomtalanul felszívódnak, a terhességre és a fogamzóképességre nem ártalmasak.
A témában készült egyik korábbi, átfogó kutatás megállapította, hogy a várandósság 8. hetében a terhességek csaknem 5 százaléka ikerterhesség, viszont az egyik iker az esetek 21-30 százalékában eltűnik. Egy másik kutatás adatai szerint a mesterséges megtermékenyítés esetén gyakoribb a fantomiker-jelenség, az így született gyermekek akár 10-15 százalékának is lehetett a terhesség legkorábbi szakaszában egy "ikertestvére". Sokszor azonban a jelenség még az orvosok előtt is rejtve marad, hogyha ugyanis az iker a terhesség korai szakaszában tűnik el, úgy előfordulhat, hogy még a méhlepényen sem találják meg a szülés után a nyomait.
Előfordulhat továbbá az is, hogy a terhesség korai szakaszában a két embrió összeolvad, az erősebb pedig a növekedése során tulajdonképpen magába olvasztja a fejletlenebb génjeit. Ilyen esetben a magzat nem feltétlenül tűnik el, előfordulhat, hogy a ki nem fejlődött ikertestvér a testvéréhez hozzánőve jön a világra. Ha a két embrió teljesen összeolvad, úgy kiméráként születik meg a gyermek, vagyis egynél több DNS-készlettel bír.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
Az ikerterhesség kockázatai és teendői
Egy gyermek érkezése - ideális esetben - nagy örömet jelent a családban. Ha egyszerre két babát vár a kismama, talán még nagyobb a boldogság, de az aggodalom is. Az ikerterhesség fokozott kockázattal jár, de a megfelelő odafigyeléssel és vizsgálatokkal a mama is és a babák is biztonságban fejlődhetnek.
A terhesség egy teljesen normális élettani időszak, amely egészséges szervezetben ikerterhesség esetén sem okozhat szövődményeket. Mindennek ellenére tisztában kell lennünk vele, hogy az ikerterhességnél valamivel nagyobb az esélye a komplikációknak és kóros állapotoknak.
Veszélyek a magzatokra nézve
Két vagy több magzatnak is ugyanannyi helye van a fejlődésre, mint egynek, ez az oka annak, hogy ikerterhességben gyakoribb a vetélés, a koraszülés, a far- és harántfekvés, a szülés közben elszenvedett sérülés, illetve bizonyos fejlődési rendellenességek. Míg az első hat hónapban elegendő helyük van a fejlődéshez, növekedéshez, addig az utolsó háromban a magzatoknak egyre szűkebben lesznek, lassabban „híznak”. Ezért születnek kisebb súllyal, és az sem ritka, hogy az ikrek közül az egyik jóval könnyebb.
Kevésbé ismert szövődmény az érösszeköttetés, amely a magzatok keringés között alakul ki. Ilyen esetben az egyik testvérhez több vér jut, mint a másikhoz, ezért jobban fejlődik.
Kockázatok az anyára nézve
Az ikreket váró kismamáknál gyakrabban diagnosztizálnak vérszegénységet, méhszáj-elégtelenséget, a méhlepény problémáját, terhességi toxémiát. A szülés hosszabb ideig tart, ahogy valószínűleg a vérzés is utána.
Mind az anya, mind a magzatok biztonsága érdekében az ikerterhességek alatt több vizsgálatot végeznek, gyakoribbak az ellenőrzések (ultrahang, méhszáj vizsgálata, CTG, amnioscopia is gyakrabban válik szükségessé).
Terhes nők fejlődnek cukorbetegség a placentából származó megnövekedett hormonok miatt. Ahogy a méhlepények száma növekszik többes terhességben, a terhességi cukorbetegség kockázata is megnőhet. A koraszülés és a szülés az iker- vagy többes terhesség leggyakoribb szövődménye. Az egészségügyi szolgáltató injekciókat javasolhat a terhességi időszak meghosszabbítása érdekében, hogy a csecsemők minden szerve teljesen kifejlődjön.
A cukorbetegséghez hasonlóan a terhes nőknél is előfordulhat terhességi időszak magas vérnyomás. A méhlepény egyes nőknél a szülés előtt leválhat a méh faláról. A többes terhességek több mint fele szembesül az egyik baba növekedésével kapcsolatos komplikációkkal. Ezt az állapotot méhen belüli növekedési korlátozásnak nevezik. Az azonos placentával rendelkező egypetéjű ikreknél kialakulhat az iker-iker transzfúziós szindróma. Ebben az állapotban a csecsemők megosztják a vért, így az egyik baba több vért kap, mint a másik.
Az ikerterhesség gyakoribb szülés előtti viziteket igényel, mint az egyszeri terhesség. A kalóriabevitelnek optimálisnak kell lennie minden baba és anya növekedéséhez és javulásához. A tanulmányok azt mutatják, hogy egy kismamának ideális esetben további 300 kalóriát kellene fogyasztania minden baba után. Ikerterhesség esetén elengedhetetlen, hogy hidratálja magát, és elegendő pihenést biztosítson a stressz és a kényelmetlenség kezeléséhez. Mindig válasszon olyan egészségügyi szolgáltatót, aki tapasztalt többszülésben, hogy megkönnyítse a folyamatot.
A tanulmányok azt is mutatják, hogy a szülés utáni depresszió esélye magas az iker- vagy többgyermekes anyák körében. Létfontosságú, hogy megfelelően gondoskodjunk az anyáról és a gyerekekről. Minden terhesség odafigyelést és törődést igényel. A többes terhesség azonban további odafigyelést igényel. Megfelelő ellátással és orvosi ellátással könnyebbé válik a többgyermekes születés. Az orvosoknak szorosan figyelemmel kell kísérniük a koraszülés szövődményeit és a magzati növekedési korlátozásokat.