Miközben a világ egyre jobban összekapcsolódik, valójában sokkal könnyebben érezheted magad elszigetelten másoktól. Ha egyre gyakrabban érzed magad magányosnak, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül, nem csak te érzed magad így. Nagyon sok ember magányosnak érzi magát.
Az élete egy pontján mindenki megtapasztalja a magány érzését. Előfordulhat, hogy néha magányosnak, elszigeteltnek érzed magad, vagy nem tudsz másokhoz kapcsolódni. Ezzel nincs semmi baj. Az viszont nem egészséges, ha ezek az érzések sokáig tartanak - ilyenkor érdemes lehet segítséget kérned.
A magány egy összetett negatív érzés, amikor szeretnék egy másik emberhez kapcsolódni, de nem tudok. Mindenki szokott időről időre magányos lenni, természetesnek tekinthető az, ha például fontos kapcsolatok lezárásakor bizonyos fokú magányt érzek. A magányosság érzése az, amit kerülni akarunk általában mások társaságával. Mégis sokan számolnak be arról, hogy legmagányosabb pillanatukat társaságban élték meg. Köznyelvben is szoktuk használni a társas magány fogalmát, amikor valaki annak ellenére érzi tartósan magányosnak magát, hogy párkapcsolatban van.
A magány a legfőbb kiváltó ok, hogy mindenben a legrosszabbat látod. Például, ha valamelyik barátod nem válaszol rögtön az üzenetedre, akkor könnyen arra a következtetésre jutsz, hogy: „Nem akar velem találkozni” vagy „Most biztos megbántottam valamivel, és utál”.
A magánytól könnyen elveszítheted az önbizalmadat. Amikor magányos érzelmekkel küzdesz, elkerülhetetlenül elkezded kérdezgetni magadat,” Tényleg szeretnek a barátaim? Vagy mások szerint esetleg kínos vagyok? Az önbizalomhiány ilyen pillanatai bizonytalanságba fordíthatnak, sőt könnyen szorongássá is átalakulhat, aminek a következménye, hogy egy idő után arra fog késztetni, hogy elszigetelődj mindenkitől.
A körülmények sokat számítanak. A gond általában az, hogy az anya magára marad a problémákkal, elbizonytalanodik, a kérdéseit nem tudja kinek feltenni, ezért a kicsivel kapcsolatos gondokat egyre nagyobbnak és nehezen megoldhatónak látja. Gyakran kapok olyan leveleket, amiből kiderül, hogy az anyuka egész nap valami a kicsivel kapcsolatos kevésbé jelentős probléma okán tépelődik és ezért rossz anyának érzi magát (pl. válogatós, csak kézben akar ellenni).
Minél több levelet kapok anyukáktól, annál inkább az az érzésem, hogy sokan nehezen dolgozzák fel azokat a változásokat, amivel az anyaság jár. A legtöbb családban az anyuka kicsit magára van hagyva, de legalábbis a kicsivel kapcsolatos felelősség az ő vállát nyomja és bizony nehezen feldolgozható helyzetbe hozza, akár depresszióba is sodorhatja őt.
Amikor a baba megszületik, a legtöbb családban még pár napot otthonmarad az apa is, néhány hétig a családtagok is gyakran jönnek látogatóba, segítenek, aztán lecseng ez a mozgalmas időszak és az anya magára marad a kicsivel. Apa dolgozik, Anya pedig a baba tempójában éli mindennapjait. A személyiségétől és a körülményektől is nagyban függ, mennyire viseli meg ez az időszak. A körülöttünk levők gyakran azt sugallják, hogy mindenben a kicsihez kell alkalmazkodni, ezért sok anyuka inkább nem megy sehova, teljesen háttérbe szorítja magát a kicsi igényei mögé, miközben idővel szenvedni kezd ettől a helyzettől.
A korábbi tapasztalatok, élmények is nagyban meghatározzák, hogyan éli át az anya ezt a megváltozott élethelyzetet. Most a te lelkedben fogunk vájkálni! Anyai Önismereti Tanfolyam az interneten - Ismerd meg a benned rejtőző anyát és a babádban rejtőző kisembert!
Az elveszített családtagra, barátra való emlékezés, egy régi baráttal való találkozás olykor rossz emlékeket idézhet fel, és a magány érzéseit idézheti elő, amely arra késztethet, hogy azt mondd magadnak “ én bizony magányos vagyok”. A magad hibáztatása soha nem fog jót tenni veled. Valójában csak rosszabbul fogod magad érezni.
Olykor annyira beágyazódunk a saját problémáinkba, hogy elfelejtjük, és sokszor tudatosan figyelmen kívül hagyjuk mások figyelmét. Ha picit jobban megnézed, akkor a körülötted élő emberek millióinak van számos problémája, és látni fogod, hogy a magányos érzések nem ritkák.
Ha le akarsz küzdeni a magánytól való félelmedet, el kell távolodnod az olyan emberektől, akik ténylegesen hozzájárulnak ehhez. Nincs értelme elvárni az olyan emberek támogatását, és szeretetét, akik magányosnak érzik magukat, és nem hajlandóak ezen változtatni. Ehelyett vedd körül magad olyan emberekkel, akiknek hasonló érdeklődési köre van. Az olvasó, jóga, tánc, ezek mind olyan csoportok, amelyek biztosan csak adni fognak neked.
A krónikus magányosság érzete azonban komoly egészségügyi veszélyhelyzet: könnyen depresszió kialakulásához vezet, növeli a stroke kialakulásának kockázatát, gyengíti az immunrendszert. Figyeljünk az intő jelekre, és tegyük meg a szükséges lépéseket, mielőtt eluralkodna rajtunk a tehetetlenség érzése.
A magánytól könnyen elveszítheted az önbizalmadat. Amikor magányos érzelmekkel küzdesz, elkerülhetetlenül elkezded kérdezgetni magadat, „Tényleg szeretnek a barátaim? Vagy mások szerint esetleg kínos vagyok?”. Az önbizalomhiány ilyen pillanatai bizonytalanságba fordíthatnak, sőt könnyen szorongássá is átalakulhatnak, aminek a következménye, hogy egy idő után arra fog késztetni, hogy elszigetelődj mindenkitől.
Ha tudni szeretnéd, hogy miként tudod kezelni ezeket a magányos érzéseket, akkor először is fel kell ismerned a saját érzéseidet, és meg kell értened azokat.
A magányosság érzése miatt könnyebben fogsz dühbe jönni a barátok, sőt a családtagok ellen is. Ha nem akarod, hogy ez megtörténjen, ha nem akarod megbántani őket, akkor ügyelned kell arra, hogy több időt tölts a szeretteiddel, és őszinte, értelmes beszélgetést folytass velük.
A félénk gyermekek elkülönülnek társaiktól, mert saját kényelmetlenségükre összpontosítanak. Ők ugyan interakcióba szeretnének lépni társaikkal, de félénkségük visszatartja őket. Például az iskolai szünet idejét olvasással töltik, vagy távolról figyelik társaikat. Azt közvetítik, hogy nem akarnak barátkozni. Más gyermekek gyakran negatívan reagálnak erre a viselkedésre, így nagyobb valószínűséggel közösítik ki őket. Főként a félénk fiúk megítélése negatív. Esetükben nehezebben fogadja el a környezet a viselkedésüket, mint a lányoknál. Ugyanakkor, bizonyos kultúrákban társadalmilag elfogadható a félénkség, ilyen például az ázsiai kultúra.
A félénk gyermekek altípusai: Alapvetően három gyermekcsoportot azonosíthatunk. A különböző csoportba tartozó gyermekek nagyon különböző társadalmi kapcsolatokkal rendelkeznek. A kategóriákba sorolásukban meghatározó, hogy társaik hogyan viszonyulnak hozzájuk. 1) A kedves: Ezeket a gyermekeket alapvetően elfogadják a társaik, az átlagosnál szórakoztatóbbnak és okosabbnak találják őket. Ők ugyan nem kezdeményezőek, de kedvesen reagálnak másokra. Annak ellenére, hogy hajlamosak visszahúzódni, a többi gyermek felé mutatott nyitottságuk és a pozitív családi hátterük lehetővé teszi számukra, hogy megfelelő társadalmi készségeket fejlesszenek ki, és ezáltal képesek legyenek együtt élni társaikkal. A pozitív családi háttér segíti a gyermekeket, hogy megfelelő társas készségeket fejlesszenek ki. 2) Az éretlen: Ezek a gyerekek általában visszafogottak a társadalmi helyzetekben. Amikor viszont megpróbálják megismerni a társaikat, úgy teszik, hogy más gyermekek bosszantónak és gyerekesnek találják a viselkedésüket. Egy ilyen gyermek például azzal szakítja meg a többiek játékát, hogy megkérdezi, nem játszhatnának-e másik játékot. Társaik általában nem szeretik őket, mert irritáló viselkedésükkel kerülnek a figyelem középpontjába. 3) Az agresszív: Ellentmondásosnak tűnhet, ha egy gyermek egyszerre agresszív és félénk is, de beszélhetünk olyan gyermekekről, akik társaikkal kölcsönhatásba lépve gyakran ellenségesen viselkedést mutatnak. Más félénk gyermekekkel összevetve ők azok, akik leginkább a kortárs kapcsolatokkal küzdenek. Gyakran utasítják el őket kellemetlen viselkedésük miatt.
Hogyan segíthetünk? A félénk gyermekeket nem szabad kizárólag társas helyzetekbe hozni, és reménykedni a változásban, hiszen mind az éretlen, mind az agresszív gyermekek aggodalma megalapozott: a társaik valóban negatívan reagálnak rájuk! Az ismétlődő elutasításnak való kitettség gátolja őket abban, hogy bizalmat kapjanak. A félénk gyermekeknek speciális útmutatásra van szükségük arra vonatkozóan, hogyan lehet pozitív módon összekapcsolódni a társaikkal.
Kezdeményezési stílus: A félénk gyermekeknek meg kell találniuk azokat a módokat, melyekkel kölcsönhatásba léphetnek társaikkal. Mindezt oly módon, hogy önmaguk maradnak, ugyanakkor elérik, hogy mások pozitívan reagáljanak rájuk. Mit tehetünk, hogy képesek legyenek elsajátítani a megfelelő kezdeményezési stílust? Érdeklődési körnek megfelelő tevékenység választása: Barátságok alakulnak ki a közös cselekvés révén. Azzal, hogy a gyermeke egy számára szórakoztató tevékenységre összpontosít, közel kerül a társaihoz. Lesz valami, amit együtt csinálhat másokkal, amiről beszélhet a társaival, így pedig kevésbé éli meg a magányt vagy a visszautasítást. Néhány félénk gyereknek csak segítségre van szüksége ahhoz, hogy átjusson a kezdeti nehézségeken, majd tökéletesen képes együttműködni a társaival. A közös tevékenységben való részvétel segíti az új barátságok kialakulását.
A szociális készségek oktatása és gyakorlása: A legtöbb társas interakció nem igényel komoly erőfeszítést. Sok mindent, amit mondunk másoknak, rutinszerűen mondjuk. Segíthet gyermekének azzal, ha egyszerű társalgási sémákat tanít neki szerepjáték révén. Például, hogy üdvözlésnél a szemkontaktus, a tiszta hang és a barátságos mosoly jó első benyomást kelt.
Összpontosítás egy-egy reakcióra: Sok félénk gyermek számára kényelmesebb egy másik ember társaságában lenni, mint tömegben. Így egy társával gyakorolhatja szociális készségeit és lehetősége adódik a barátság elmélyítésére. Ha már van egy barátja, akit szeret, és aki őt is kedveli, ő segíthet abban, hogy boldogabbá váljon, és kevésbé legyen a megfélemlítés célpontja. Ha szükséges, érdemes átvenni gyermekével, hogyan viselkedjen éles helyzetben, mielőtt a vendég megérkezik.
Barátságos reakciók elsajátítása: Azok a félénk gyermekek, akik szívesen reagálnak más gyermekek barátságos nyitottságára, könnyebben boldogulnak szociális közegben. Segítsen gyermekének megfigyelni mások viselkedését, melyet eltanulhat. Például, ha valaki bókot ad a gyermekének, a helyes válasz egy barátságos „Köszönöm!”.
Másrészt, a gyermekek megtanulják más helyébe képzelni magukat egy adott helyzetben. A gyermek perspektivikus készségeinek fejlődése érdekében fontos beszélni a gyermekben felmerülő gondolatokról és az érzésekről. Az érzelmekről való beszélgetés segít nekik címkézni és megérteni a belső élményeket. Mások igényeire összpontosítva a félénk gyermekek is megszabadulhatnak a bénító önfókusztól.
Türelem: A hírnév megváltoztatása hosszas folyamat is lehet. Társaik nem észlelhetik azonnal, ha a gyermek új viselkedésmódokat alkalmaz. Fontos, hogy kifejezze gyermeke fejlődésébe vetett hitét. Megfelelő útmutatással és kitartó erőfeszítéssel a gyermeke megkezdheti kiépíteni kapcsolatait más gyermekekkel. Fontos tehát, hogy szülőként biztos támaszként álljunk gyermekünk mellett, és segítsük olyan szociális készségeket elsajátításában, melyekkel be tud illeszkedni a társai közé.
A Kék Vonal munkatársait szintén felhívhatod a nap 24 órájában. Ne feledd, nem vagy egyedül! Az érzéseid természetesek! Beszélj egy megbízható felnőttel!
Sportolj, a testmozgás segít a feszültség levezetésében. Le lehet győzni a magányt és elszigeteltséget, de ez időbe telhet. Lehet, hogy ki kell próbálnod valami új dolgot vagy akár dolgokat ahhoz, hogy az érzéseid elkezdjenek változni.
A magánytól való félelem leküzdése érdekében fontos, hogy beszélj valakivel arról, hogyan érzed magad. Próbálj meg beszélni egy olyan felnőttel, akiben megbízol, például egy szülővel, gondviselővel, vagy más családtaggal, orvossal, tanárral, iskolapszichológussal vagy más szakemberrel.
Ironikus, de ha úgy próbáljuk kúrálni a magányt, hogy emberekkel vesszük magunkat körül, rövid távon ugyan megszűnik a kellemetlen érzet, ám amint ismét egyedül maradunk, ránktörhet a szorongás az egyedüllét miatt. Sokkal hatásosabb a szakemberek szerint, ha olyan tevékenységekbe kezdünk, melyeket egyedül is élvezhetünk. Kirakózás, horgolás, festés, varrás. Bármibe belefoghatunk, a lényeg, hogy élvezzük, amit csinálunk.
A második lépés, ha kimozdulunk. Elmehetünk múzeumba, moziba, könyvtárba, baba-mama klubba. Bárhova, ami csak érdekel. Kereshetünk kezdő fotótanfolyamot vagy sakkcsoportot, ha az érdekel. Ezúttal az a lényeg, hogy olyan emberek között legyünk, akiket eddig nem ismertünk.
Ki az, aki jókedvre tud deríteni, ha szomorúak vagyunk? Barát, családtag, vagy éppen a könyvelőnk? Ha készítünk magunknak egy listát azokról a személyekről, akikhez bátran fordulhatunk olyankor, mikor úgy érezzük, nincs kihez szólnunk, máris oldódik a szorongás a magány miatt.
Gyakori, hogy a hátunk közepére sem kívánjuk az aktuális találkozót vagy éppen hogy idegen emberekkel keljen eltöltenünk pár órát.
Játék a cicákkal az állatmenhelyen, kutyasétáltatás, ételosztás vagy éppen látogatás az idősek otthonába. Az önzetlenség hihetetlenül kellemes érzéseket szabadít fel az emberben, így ez lehet a magány egyik legjobb ellenszere.
Már ezerszer és ezer helyen hallhattuk, hogy milyen előnyös hatása van a sportnak a lelki egészségre.
Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy ha épp egyedül is érezzük magunkat, ez csak ideiglenes, nem tart örökké. Kötődések létrejönnek, megszakadnak, majd ismét újak keletkeznek.
A Kismamablogon vagy a kismamás fórumokban, mint itt, társakat és sorstársakat találhatunk, akikkel lehet beszélni, akiktől lehet kérdezni, ami segíthet átlendülni a nehezebb időszakokon.
Fontos az is, hogy merjünk társaságba járni, programokat szervezni, kimozdulni a babával is. Nyugodtan kisétálhatunk a játszótérre a fél éves babával is, remekül el fog nézelődni, mi meg közben beszélgethetünk a többi anyukával. És még az sem szükséges, hogy túlságosan messzire menjünk: nyugodtan tehetünk nagy sétákat másokkal közösen és felfedezhetjük a környék érdekességeit gyalogszerrel több órás séták során is (a fogyókúrának is jót fog tenni ;)) El lehet sétálni a piacra (nálunk 50 perc sétára van, tehát a távolság nem lehet kifogás :)), egy távolabb eső pékségbe, a könyvtárba (több helyen hallottam, hogy van babasarok, vagy babás foglalkozások is). A lényeg, hogy legyenek céljaink, élményeink a babán kívül is, ő pedig élvezni fogja a változatos környezetet, az élményeket, sokat tanul ebből.
A fő gond az, hogy még, ha a család melletted áll is, a kicsivel kapcsolatos felelősség az anya vállát nyomja. Mindenki ad mindenféle okos tanácsot, de a végső döntéseket neked kell meghozni, és ezt nehéz feldolgozni: Jól döntöttem? Nem okozok valamilyen végzetes hibát? Jó hír, hogy nem tudod elrontani 🙂 Ha a babát szeretetteljes légkör veszi körül, akkor nem lesz semmi baja attól, mert 2 éves koráig nem eszi meg a zöldborsót, egyszer végső kétségbeesésedbe sírni hagytad vagy mert 20 hónaposan leszoktattad az éjjeli szopiról.
„A magány az én szegénysége; az egyedüllét az én gazdagsága” - May Sarton. Amikor egyedül vagyok, tulajdonképpen magammal vagyok. Mivel találkozom ilyenkor? Melyik részemmel? Talán van, amit nagyon szeretnék elkerülni. Vagy azt se tudom ki vagyok, ha egyedül vagyok és ez megrémiszt. Hiszem, hogy mindenkinek van egy belső gazdagsága, de ennek a felfedezését tanulni kell. Az életben minimum a születés és a halál két olyan pont, amikor egyedül vagyunk, de reálisan sokkal többször, ez elkerülhetetlen. Egy remek gyakorlat az egyedüllét során például a testpásztázás, aminek segítségével párbeszédbe elegyedhetünk testünkkel. Mintha egy közeli baráttól megkérdeznénk hogy érzi magát és mi csak figyelnénk a válaszára.
Vajon miért érzem magam magányosnak? Úgy gondolom ezt két csoportra bonthatjuk: Magányos vagyok, mert kínzásnak élem meg, mikor egyedül vagyok. Nem tudok örömet szerezni magamnak, nem tudom magam megnyugtatni, nem tudok egyedül döntést hozni, unatkozom. Magányos vagyok, mert nem találom a helyem a munkában, iskolában, párkapcsolatomban, barátaimmal. Gyakran félreértenek, nem értenek meg. A kettő összefügg, azonban két eltérő útra vezet. Az egyik a befelé fordulás, önmagam jobb megismerése és érzéseim elfogadása. A másik a kifelé fordulás, a jobb kommunikáció, kapcsolatteremtés másokkal.
Sarton a tőle idézett sorral rátapintott valami fontosra. Az, hogy fizikailag egyedül vagyok egy helységben még nem predesztinál arra, hogy magányosnak érezzem magam. Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy mozgalmas munkanapok után hazaérve van, hogy csak a falat bámulja, hagyja hogy gondolatai és érzései jöjjenek és aztán menjenek. Egyedül van olyankor, de nem magányos.
Miért kell mindannyiunknak beszélnünk a szülés utáni depresszióról | Auburn Harrison | TEDxUniversityofNevada
Az ismétlődő elutasításnak való kitettség gátolja őket abban, hogy bizalmat kapjanak. A félénk gyermekeknek speciális útmutatásra van szükségük arra vonatkozóan, hogyan lehet pozitív módon összekapcsolódni a társaikkal.
A pozitív családi háttér segíti a gyermekeket, hogy megfelelő társas készségeket fejlesszenek ki.
A Kék Vonal munkatársait szintén felhívhatod a nap 24 órájában. Ne feledd, nem vagy egyedül! Az érzéseid természetesek! Beszélj egy megbízható felnőttel!