Amikor először karodba zárod az újszülött kisbabádat, egy egészen különleges, szavak nélküli világba lépsz be. Ez az időszak az egymásra hangolódásról, a finom rezdülések megfigyeléséről és egy mély, ösztönös kötelék kialakításáról szól. Bár a csecsemők még nem beszélnek a szó hagyományos értelmében, az első pillanattól kezdve folyamatosan kommunikálnak velünk. A testük minden apró mozdulata, a tekintetük iránya, sőt még a légzésük ritmusa is üzenetet hordoz.
Szerencsére egyre több a minden tekintetben felelős szülő, akik már tájékozottak és tudják, hogy nincs „lusta” baba, régebben ugyanis a nem szabályosan fejlődő babákat lustának nevezték. Ma már legtöbbször azt is tudják a szülők, hogy a csecsemőkori „ferdeségeket” sem lehet kinőni, azok nyomait egy életen át hordozzuk.
A szakemberek szerint fontos, hogy az agy kész legyen a szövegösszefüggésből megtanulni a szavak jelentését, tehát nem képeket kell a babának mutogatni, és az sem elég, ha a felnőtt rábök egy tárgyra, miközben kiejti annak nevét. Jobb, ha teljes mondatokban beszélnek a szülők.
Az újszülött érzékszervei és reakciói
Az újszülöttkor a születéstől körülbelül 1,5-2 hónapig tart. Az egészséges újszülöttnek már minden érzékszerve működik, de még nem egyformán jól.
Látás
A látórendszer elég fejletlen még a születéskor, de az erős fényingerekre már jól reagálnak az újszülöttek is. Számukra a tárgyak életlennek látszanak, a kép homályos, mivel nagyon rövidlátóak. Csak kb. a 30 centiméterre lévő tárgyakat látják. Ez különösen fontos, mert így lehetségessé válik a szemkontaktus kialakítása anya és gyermeke között szoptatás közben. Nem eléggé koordinált a szemmozgásuk, és fejletlenek a képet az agyba továbbító idegpályák is. Ekkor a látás még nem jelenti a tárgyak felismerését, illetve megkülönböztetését. A vizuális képességeik gyorsan fejlődnek, 7-8 hónapos korukra szinte ugyanolyan jól látnak, mint a felnőttek. Különösen vonzza őket az éles kontraszt, például a tárgyak körvonalai. Csak azokat a területeket nézik, amelyek a legtöbb élt tartalmazzák. A csecsemő meg tudja különböztetni az ingereket, és előnyben részesíti az egyiket a másikkal szemben. Preferálják a bonyolultabb mintákat a simákkal szemben, ezzel magyarázzák, hogy a csecsemők felismerik az arcokat. Főleg az arc külső kontúrját nézik, de két hónapos korra már az arc belső részére figyelnek, a szemre, az orra és a szájra. Ma még vita van arról, hogy mely színeket látnak már ebben a korban.
Hallás
Az újszülöttek kezdetben még nem tudják érzékelni a gyenge, illetve közepes erősségű hangokat. A hangos zajra viszont összerezzennek, és a fejüket is a hang irányába fordítják. A fejfordító válasz eltűnik kb. 6 hetes korban, és nem is jelenik meg újra 3 vagy 4 hónapos kor előtt, amikor a csecsemő szemével is keresni kezdi a hang forrását. Hat hónapos korára a csecsemő erőteljesebb választ ad a hangra, ha az érdekes látvánnyal jár együtt. Később a csecsemők a nagyon hasonló hangok közötti különbséget is észlelik, például a zenei skálán egy hangtávolságra lévőket. Képesek az emberi hangot más zajtól megkülönböztetni, sőt az ismerős hangokat (például az anyáét) felismerni. Az újszülöttek érzékenyek a beszédhangok, fonémák akusztikai határaira. Ez a képességük eleinte minden létező nyelv fonémáinak elkülönítésére vonatkozik, majd kb. 6-8 hónapos korukban leszűkül az anyanyelviekre, hiszen azokat a hangokat hallják leggyakrabban.
Szaglás és Ízlelés
Az ízlelési ingerek már születés után is eléggé fejlettek, hiszen az újszülött meg tudja különböztetni az anyatej ízét más ízektől. Ízlelőbimbói hasonló módon azonosítják a különböző ízeket, mint a felnőttekéi. A nyelv különböző részei különféle ízeket érzékelnek: a keserűt a nyelv töve, a savanyút a széle, a sósat az eleje, az édeset pedig a hegye. Elsősorban az édes ízeket kedvelik, mert a tej is édeskés. Sőt, az édes íz fokozatait is képes felismerni: erősebben és hosszabban cumizik az édesített vízből, mint az édesítetlenből vagy a gyengén cukrozottból. A keserű és savanyú ízre a baba jellegzetes grimaszokkal reagált, ráadásul ez a mimika nagyon hasonló a felnőttek ilyen típusú arckifejezésére. Úgy tűnik, ezek velünk születettek.
Kísérletekkel igazolták, hogy az újszülöttek szaglása is jól fejlett. Az erős szagokra érzékenyek, és meg tudják különböztetni azokat egymástól. A baba első élményei az anyja szagával kapcsolatosak. Minden embernek egyedi szagmintája van, amit a csecsemő érzékeny orrával felismer.
Tapintás
Az újszülöttek bőrérzékelése már magzat korukban jól fejlett. A magzat a méhben reagál az érintésre: a terhesség elején távolodik, a vége felé viszont közeledik a hozzáérő méhlepényhez. Születésük után nagy szerepe lesz az érintésnek majd a korai szociális kapcsolataik kialakításában is. Bőrük ingerlése, simogatása, illetve erre adott válaszreakcióik szorosabbra fűzik anyjukkal való viszonyukat. Az újszülöttekből az érintés élénk választ vált ki: mindent megragadnak, amit a kezükbe teszünk, és arcuk enyhe simogatására a szopóreflex is működésbe lép. A legtöbb baba élvezi a meleg, puha és enyhén hozzányomódó dolgokat, és születésének pillanatától alapvetően szüksége van az emberi érintésre. Egyéves korára tapintásérzéke olyan jól fejlett, hogy kedvenc játékát tapintás alapján képes felismerni. Ugyancsak jól érzékelik a hőmérséklet változásait is. Aktivitásuk nő, ha lecsökken a hőmérséklet.
A csecsemő kommunikációja és mimikája
Amikor először karodba zárod az újszülött kisbabádat, egy egészen különleges, szavak nélküli világba lépsz be. Ez az időszak az egymásra hangolódásról, a finom rezdülések megfigyeléséről és egy mély, ösztönös kötelék kialakításáról szól. Bár a csecsemők még nem beszélnek a szó hagyományos értelmében, az első pillanattól kezdve folyamatosan kommunikálnak velünk. A testük minden apró mozdulata, a tekintetük iránya, sőt még a légzésük ritmusa is üzenetet hordoz.
A csecsemő világa elsőre kaotikusnak tűnhet a szülők számára. A baba sír, mocorog, néha feszült, máskor teljesen ellazul, és mi kétségbeesetten próbáljuk kitalálni, mi lehet a baj. Valójában azonban a természet bölcsen alkotta meg az embert: a babák rendelkeznek egy sor reflexszerű jelzéssel, amelyek segítségével életben maradásukat és jóllétüket biztosítják.
A megfigyelés a legfontosabb eszköz a kezedben. Ha elegendő időt szánsz arra, hogy egyszerűen csak nézd a babádat nyugodt állapotában, elkezded észrevenni az egyéni ritmusát. Minden csecsemő más, és bár léteznek általános érvényű biológiai jelzések, a te gyermekednek saját, egyedi stílusa lesz.
A korai kommunikáció alapja az úgynevezett válaszkész gondoskodás. Ez annyit tesz, hogy megpróbáljuk a lehető leggyorsabban és legpontosabban értelmezni a baba jelzéseit, majd adekvát módon reagálni rájuk. Ez a folyamat nemcsak a fizikai szükségletek kielégítéséről szól, hanem a biztonságos kötődés alapköveinek lerakásáról is.
A sírás mint kommunikációs eszköz
Sokszor hallani azt a tévhitet, hogy a baba akkor éhes, ha sír. Valójában a sírás már a késői jelzés, egyfajta vészcsengő, amikor a baba már nagyon frusztrált. Ha sikerül elkapnod a korai jeleket, az etetés sokkal nyugodtabb és zökkenőmentesebb lesz mindkettőtök számára.
Miért sírhat a csecsemő? Stresszhatás éri - pl. idegesen, hangosan sír, ha valamilyen fizikai szükséglete van, pl. A sírás csökkenti a stresszt és feszültségoldó hatású a babáknál is, de a pár hónapos babákat nem szabad hagyni sokáig sírni! Meg kell próbálni megtalálni, s megszüntetni a sírás okát. Az első néhány hónapban neki még nincs más eszköze, hogy jelezze, mire van szüksége. Ahogy növekszik a baba, a sírás mellett egyre nagyobb teret kap a testbeszéde, a gesztusok, a mimika. Ha testi kontaktusra van szüksége, lehet hogy először megpróbálkozik egy jelzéssel (felnyújtja a karját), ha ez nem vezet eredményre, utána következhet a sírás. Figyeljük jól ezeket a jelzéseket, és az 5-6 hónaptól nyugodtan taníthatunk a babának saját kitalált vagy egyezményes jeleket, azaz babajeleket egy-egy dologra, helyzetre. Így amikor szeretne valamit, vagy lát valamit, ami neki tetszik, az egyezményes jellel jelezhet nekünk. Ezzel pedig sok sírástól, hisztitől megkímélhetjük őt, s magunkat.
Testbeszéd és mimika
Figyeld meg a baba kezeit is. A szorosan ökölbe rándult kéz gyakran a feszültség és az éhség jele. Ahogy a baba jóllakik, az öklei fokozatosan ellazulnak, és a tenyere kinyílik. Ez az egyik legmegbízhatóbb vizuális visszajelzés arról, hogy a kisbabád elégedett-e.
Az etetés során is folyamatos a párbeszéd. Ha a baba elfordítja a fejét, ellöki magát az emlőtől vagy a cumisüvegtől, azzal azt mondja: „elég volt, jóllaktam”. Ilyenkor ne erőltessük a maradékot, mert azzal elnyomhatjuk a baba természetes telítettségérzetét, ami a későbbi táplálkozási szokásaira is hatással lehet.
A csecsemők idegrendszere rendkívül éretlen, ezért könnyen túlterhelődnek. A legtöbb szülő ott követi el a hibát, hogy megvárja, amíg a baba elkezd ásítozni vagy sírni, de ez sokszor már a túlfáradás állapota. Ilyenkor a baba szervezete adrenalint és kortizolt termel, hogy ébren tartsa magát, ami miatt sokkal nehezebb lesz az elalvás.
Az egyik legelső jel, amit észrevehetsz, a tekintet elvesztése. A baba már nem fókuszál a játékra vagy az arcodra, hanem „üveges” tekintettel néz a semmibe. Ez az a pillanat, amikor az agya már nem képes több információt feldolgozni, és pihenésre vágyik. Gyakori jel még a szemöldök kipirosodása is, ami sok babánál megbízhatóan jelzi a fáradtságot.
Amikor a baba elkezdi rángatni a fülét vagy dörzsölni az arcát a válladhoz, az már egyértelműbb üzenet. Sokan ilyenkor azt hiszik, fáj a baba füle, de a legtöbb esetben ez csupán egy önnyugtató mechanizmus a fáradtság leküzdésére.
A testbeszéd ilyenkor darabosabbá válik, a mozdulatok hirtelenek, szinte „szögletesek” lesznek. A baba egész teste egy kommunikációs csatorna. A gerinc megfeszítése és a hát hátrahajlítása például gyakran okoz fejtörést a szülőknek. Ez a mozdulat több dolgot is jelenthet: jelezhet refluxot (amikor a gyomorsav irritálja a nyelőcsövet), de lehet a túlterheltség jele is. Ha a baba evés közben vagy után feszíti meg magát, valószínűleg kellemetlenséget érez a pocakjában.
A lábak kalimpálása is beszédes lehet. A ritmikus, boldog rugdalózás az öröm és az izgalom jele, míg a lábak hashoz húzogatása, miközben a baba arca eltorzul, szinte biztosan a hasfájás vagy a gázok jelenlétére utal. Ilyenkor a testbeszéd mellé gyakran társul egyfajta nyöszörgő hang is.
A tenyerek állapota ismét fontos támpont. A nyitott tenyér a befogadókészség, a nyugalom és a biztonságérzet szimbóluma. Amikor a baba alszik, és a kezei lazán, nyitott tenyérrel pihennek mellette, biztos lehetsz benne, hogy mély és pihentető az álma.
Az emberi arc a legizgalmasabb dolog egy kisbaba számára. Már az újszülöttek is képesek utánozni bizonyos arckifejezéseket, például a nyelvnyújtást vagy a szájnyitást.
A szemkontaktus a kötődés legfőbb eszköze. Amikor a baba tágra nyílt szemmel néz rád, az az aktív figyelem állapota. Azonban a baba tekintetének elfordulása nem az érdektelenség jele, hanem egy szükséges szüneté. A csecsemők nem tudják olyan hosszú ideig fenntartani a figyelmet, mint a felnőttek. Ha a baba elnéz oldalra, miközben beszélsz hozzá, azzal „újratölti” az idegrendszerét. Ha ilyenkor utánahajolsz, és kényszeríted a szemkontaktust, azzal túlterhelheted őt.
Az arckifejezések közül a „szociális mosoly” megjelenése a 6-8. hét környékén egy mérföldkő. Ez már nem csak egy gázok okozta reflex, hanem egy tudatos válasz a te jelenlétedre.
Az első hetek fejlődése és kommunikációja
A beszédfejlődés egy igen összetett folyamat. Egészséges gyermekek között is nagyon sok egyéni variáció lehetséges a különböző fejlődési szakaszok elsajátítási idejét tekintve, de a folyamat sorrendje általában adott. A beszédfejlődés első lépései az észlelés és a megértés, ha ezeket elsajátította a gyermek, kezdődhetnek az önkifejezés különböző formái (beszédmegértés -> beszédhasználat).
Eleinte a gyermek még nem a szavak jelentését érti, csak a környezet és a mimika, gesztus, és hangsúly komplexusában tudja értelmezni a hallottakat. A kommunikáció egyes formái már a magzati életben megfigyelhetők (elemi kommunikáció), kellemes (anyai szívdobogás) és kellemetlen ingerekre (erős hirtelen zaj) eltérő reakció észlelhető. Szülés után a legfontosabb kommunikációs kapocs a sírás. Megfigyelhető, hogy a saját gyermeke sírására az Édesanya különösen érzékenyen reagál. Ezt a természet nem véletlenül alakította így, hiszen a baba létezése teljes mértékben a környezetétől függ.
A baba már az anyaméhben megszokja az édesanyja hangját. Egyhetesen ezért nem ismeretlen számára. Megnyugtató neki, ha hallja anya beszédét vagy dúdolását, még ha természetesen nem is érti a szavakat. Minden kiejtett szó közvetít valamilyen érzelmet. A baba érzékeli az érzelmet, és megnyugtatóan hat rá, ha szeretetet és ezen keresztül biztonságot hordoz.
A baba szeme számára a világ még homályosnak és közelinek tűnik. Ez nem drámai a gyermek számára egyrészt azért, mert még nincsen összehasonlítási alapja bármiféle „más” látással, másrészt pedig azért sem, mert túlélését ekkoriban elsősorban a környezete biztosítja számára. Hivatalosan körülbelül 20-30 centiméterre lát élesebben, pontosan olyan távolságra, amilyen messze az arca van anyától szoptatás vagy ölelés közben. Ettől még számos baba esetében megfigyelhető, hogy időnként és rövid időre a szoba egy-egy távolabbi pontjára fókuszál.
Egy egyhetes baba számára az érintés az egyik legfontosabb kommunikáció közte és a szülő között. A gyengéd simogatás, ölelés és a „bőrkapcsolat” biztonságos környezetet jelentenek számára. Az egyhetes csecsemő többféle nem tudatos mozdulattal is rendelkezik. Ha megérintjük a száját, szopni kezd. Ha az ujjunkat a tenyerébe tesszük, erősen rászorít. Testének mozgatásával, arckifejezésekkel és apró hangokkal küld üzenetek a szülőnek. Ezek a hangok lehetnek például: nyöszörgés, nyekergés, hümmögés, sóhajszerű hangok, a légzés változása és gyorsabb, szaggatottabb légzés is jelezheti, hogy valami nem komfortos.
A sírás a gyerek egy fontos eszköze arra, hogy jelezze, hogy szüksége van valamire. Megszokja a család ritmusát, az illatokat, a hangokat. Lassan felismeri, mire számíthat, mikor jön az etetés, milyen érzés az esti fürdés, ki veszi fel, ha sír. Egyhetes korban a baba még teljesen a szülőre van utalva, de már aktív résztvevője a kapcsolatnak. Figyel, érez, reagál. Semmit sem kell „fejleszteni” vagy siettetni nála.
A csecsemő fejlődését segítő tényezők
A Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetében szakemberek azt a folyamatot vizsgálják, ahogyan a kisbaba egyre inkább és ügyesebben kezdi el használni a kommunikációs és érzelemfelismerő képességeit. A csecsemőnek nagyon korlátozottak az elmeképességei, alig néhány percig tud figyelni, nem beszél, szavakban, nyelvi formákban nem gondolkodik.
Topál József, a kutatás vezetője elmondta, hogy a másfél évtizede kezdődött kutatás során megállapították, hogyan zajlik ez a folyamat nagyon egyszerű biológiai kulcsingerek révén. A kutató szerint, ha felveszik a szemkontaktust a babával, az olyan, mintha hirtelen felvillant volna egy lámpa a fejében, és úgynevezett "tanuló üzemmódba" kapcsol. Ugyanez történik akkor is, ha dajkabeszéddel beszélnek a kicsihez.
A gyermekpszichológia régóta vizsgálja, hogyan tanul hatékonyan a baba ezekkel az igen egyszerű eszközökkel, hogyan képes akár bonyolult következtetéseket is levonni. A kutatás megállapította, hogy ha azt látja egy néhány éves gyerek, hogy valaki egy eszközt nem megfelelően használ, például ollóval vágja a banánt, és késsel próbál papírt vágni, akkor hajlamos ezt a fajta, a kulturális normáktól eltérő viselkedést más területekre is általánosítani, így például kevésbé lepődik meg, ha ez a személy számára idegen nyelven szólal meg, vagyis a nyelvhasználatban is eltér az adott közösség szabályaitól.
Bár a kutatás félúton jár, az már az eddigi vizsgálatokból is kiderült, hogy az agyban termelődő oxitocin hormon szerepe kulcsfontosságú lehet. Kimutatták ugyanis, hogy természetes kulcsingerekkel, vagyis simogatással, szemkontaktussal, testi kontaktussal serkenteni lehet az oxitocin agyi termelődését, ezzel pedig növekszik a kisgyermekek szociális befogadó készsége.
Az oxitocin az agyban úgy fejti ki a hatását, hogy receptorokhoz kötődik, amelyek az egyes embereknél különböző hatékonyságúak lehetnek. Más, külföldön végzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az oxitocin hormon szoptatás közben is termelődik, így a szoptatás elősegíti a baba és a mama erősebb kötődésének kialakulását, megteremti az anya iránti szeretet és bizalom érzését.
MIRE FIGYELJÜNK A GYERMEK FEJLŐDÉSE KAPCSÁN? | Sonkoly Anna | Offline baba-mama műsor
Amerikai kutatók szerint sokkal jobban fejleszthető a baba agya, ha sokat és értelmesen beszélünk hozzá, mintha értelmetlenül gügyögnénk neki. Több beszéddel ugyanis kiválóan fejleszthető a babák agya. A kicsik agyában a sok és helyes beszéd ugyanis segít kialakítani azokat a nyelvi és szókincsbeli készségeket, amelyekkel elkerülhető a verbális lemaradás.
A szakemberek szerint fontos, hogy az agy kész legyen a szövegösszefüggésből megtanulni a szavak jelentését, tehát nem képeket kell a babának mutogatni, és az sem elég, ha a felnőtt rábök egy tárgyra, miközben kiejti annak nevét. Jobb, ha teljes mondatokban beszélnek a szülők.
A fejlődésben a szociális háttér is meghatározó a kutatók szerint. A közepes vagy annál magasabb jövedelmű családokban növekedő gyermekek már az óvodakezdés előtt sokszorosan több szót hallanak, mint a szegényebb családok kicsinyei. Az utóbbiak a szűkebb szókincs miatt kevesebb eséllyel boldogulnak az iskolában. Az agyról készült felvételek is alátámasztják ezt az összefüggést. Kimberly Noble, a Columbia Egyetem orvosi karának kutatója szerint a korai élmények segítenek kialakítani az agyban az idegsejtek közötti kapcsolatokat, így a jobb társadalmi-gazdasági helyzetű családok gyermekeinek fejlettebb "idegsejtbirodalma" jön létre a nyelvi fejlődéssel összefüggő agyterületeken. A kutatók szerint a szegényebb gyerekek kétéves korukra érik el azt a nyelvi teljesítményt, amelyre a nagyobb bőségben felnövők már tizennyolc hónaposan képesek.
