Gyermekkori egészséges táplálkozás: alapoktól a tudatosságig

Régi bölcsességek sora hangsúlyozza az egészség és az étkezés kapcsolatát: az vagy, amit megeszel, avagy az ételed az életed. Hippokratész ókori orvos azt mondta: táplálékod legyen a gyógyítód! Mivel testünk és minden sejtünk abból az ételből épül fel, amit megeszünk, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a gyermekkorban és később a felnőttkorban jelentkező egészségügyi problémák oka gyakran az elfogyasztott ételek mennyiségében, típusában és minőségében keresendő.

A magyarországi statisztikai adatok szerint évről évre több a helytelen táplálkozási szokásokból fakadó betegségekkel küzdő gyermekek száma. A legtöbb problémát a tápanyaghiány, valamint a mértéktelen cukor, fehérliszt és adalékanyagok fogyasztása okozza.

A nem megfelelő táplálkozás testi és mentális funkciózavarokhoz, betegségekhez vezethet, ilyen például: a hormonháztartás felborulása, a túlsúly, a gyermekkori cukorbetegség, a krónikus vashiány, a gyenge izom- és immunrendszer, az idegrendszeri és emésztési problémák, allergiák, intoleranciák, fogszuvasodás, viselkedés- és teljesítményzavarok.

A gyermekünk testi, szellemi egészsége nagyrészt a táplálkozáson is múlik, természetesen a nyugodt családi háttér, a sok mozgás és a minőségi alvás mellett. Az egészséges táplálkozási szokások nem öröklődnek, hanem tanulás során alakulnak ki, mely a kora gyermekkorban kezdődik, elsősorban családi körben, a szülők példáján keresztül. Ha már kiskorától kezdve a helyes táplálkozási szokásokra neveljük gyermekünket, akkor minden bizonnyal felnőttkorában is követni fogja. Mint számos dologban a gyermeknevelés kapcsán, úgy az étkezésben is a szülői minta a legfontosabb.

A gyermekek utánozzák a felnőtteket, az ő példájukat követik. Azt akarják csinálni, amit a szülők, azt szeretnék enni-inni, amit anya meg apa. Ennélfogva a legjobb módszere annak, hogy megszerettessük gyermekünkkel az egészséges táplálkozást, ha mi magunk is egészségesen étkezünk, hiteles példát mutatunk. Legyünk tudatosak és tartsunk mértéket. Hiába mondjuk gyermekünknek, hogy csak egy szelet süteményt ehet, ha közben azt látja, hogy mi hármat is megeszünk. Ugyanígy hiába mondjuk azt, hogy lefekvés előtt már nem eszünk rágcsálnivalót, ha közben azt látja, hogy otthon a televízió előtt csipszet eszünk.

Mit kerüljünk és mire figyeljünk oda gyermekünk étkezésénél?

Sok szülő azokat a mintákat adja tovább gyermekének, amelyeket saját szüleitől vagy nagyszüleitől is látott. Például nem engedi addig felkelni a gyermeket az asztaltól, amíg nem üres a tányér, túleteti a gyermekét, rászoktatja a túl sós vagy édes ételek fogyasztására, a nassolásra. Esetleg olyan ételek elfogyasztását erőlteti, amit a gyermek nem akar megenni. Sajnos ez utóbbi nevelési módszer ahhoz vezet, hogy a gyermek számára stresszforrás lesz a közös étkezés, és nagy valószínűséggel egész életében el fogja utasítani azt az ételt, amit kényszerrel kellett megennie gyermekkorában. Fontos, hogy arra ösztönözzük gyermekünket, hogy mindig annyit egyen, amennyi jólesik neki. Így taníthatjuk meg arra, hogy figyeljen teste jelzéseire.

Az ételt sose használjuk büntetésre vagy jutalmazásra (pl.: kap desszertet, ha mindent megevett)! Nem szabad siettetni, nagy harapásokra ösztönözni a gyermeket, hogy gyorsabban egyen vagy többet, mint amennyi jólesik. Mindig az életkorának megfelelő ételekkel kínáljuk őt, ami azt jelenti, hogy hároméves koráig könnyű és tápláló ételeket adjunk neki. Az óvodáskorú gyermek táplálkozási szükségletét szintén nem lehet a felnőttek szükségleteihez arányosítva levezetni, mert a kisgyermek biológiai sajátossága más. Például gyomruk még kicsiny űrtartalmú, nem alkalmas egyszerre nagy mennyiségű táplálék befogadására. Az is előfordulhat, hogy étkezéskor nem éhes és visszautasítja az ételt. Ilyen esetekben engedjük, hogy evés nélkül hagyja el az asztalt, de értessük meg vele, hogy a következő étkezésig nem fog kapni semmit, és legyünk következetesek ennek betartásában. Figyeljünk arra, hogy ne nassoljon a tévé vagy a számítógép előtt, esetleg videojátékokat játszva, mivel ez ahhoz vezethet, hogy túl sokat eszik anélkül, hogy észrevenné.

Kerüljük az „üres” kalóriákat (Junk Food-ok)!

Az ilyen ételek és italok tele vannak adalékanyagokkal, tartósítószerekkel, kalóriatartalmuk magas, de tápanyagban szegények (pl.: péksütemények, édes/sós rágcsálnivalók, kekszek, sós mogyoró, cukrozott, ízesített joghurtok, krémtúrók, sült krumpli, cukorkák, cukrozott müzliszeletek és gyorséttermek termékei, szirupok, cukrozott üdítők). Ezek az ételek egyszerű szénhidrátokat tartalmaznak, ami vércukorszint-ingadozást, hormonrendszeri problémákat, elhízást és szénhidrátfüggőséget okoz.

Fontos, hogy az étkezések mindig nyugodt, oldott légkörben történjenek, vagyis legyen idő megfelelően megrágni az ételeket és élvezni az ízeket. Engedjünk teret a gyermek önállósodási törekvéseinek: életkori fejlettségéhez mérten vegyen részt az étkezés előkészületeiben (pl.: saláta, köret, gyümölcstál elkészítése, megterítés).

Merjünk kísérletezni!

Különösen kisgyermekeknél számít nagyon sokat, mennyire tetszetősek a feltálalt ételek, például készíthetünk mosolygós szendvicset vagy hóembert tojásból és répából stb. Neveljük igényességre gyermekünket az ételek minőségét illetően, és ismertessük meg újfajta ízekkel. Az igazán jótékony hatású táplálékok ismérve, hogy rendkívül gazdagok tápanyagokban, enzimekben, vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban, gyulladásgátló anyagokban és egészséges zsírokban. Ezeket a tápanyagokat nem a feldolgozott, cukrozott, adalékanyagokkal terhelt, finomított ételek sorában találjuk meg.

Az egészséges élelmiszerek vásárlása és elkészítése nem feltétlenül drágább vagy időigényesebb. Ami szükséges, az a tudatosság és az előretervezés, ami magában foglalja a heti bevásárlólista elkészítését vagy a gyermek heti étkezési tervének összeállítását. Legyünk tudatosak, tájékozottak, nézzük meg, hogy milyen összetevőket tartalmaz az étel, amit meg akarunk venni. Szerezzünk korszerű, tudományos ismereteket, és ne engedjünk a média (televízió, internet, reklámok) nyomásának, amelyek szépen becsomagolt, a felgyorsult világunkhoz igazodó, gyorsan elkészíthető, instant ételeket igyekeznek fogyasztásra csábítani. Csupán néhány példa ezekre az ételekre: nutellás fehérkenyér reggelire, porlevesek, vagy a különböző egészségesnek álcázott, ugyanakkor telecukrozott tejszeletek, gabonapelyhek.

Az egészségtudatos táplálkozás csak az elején kíván több időráfordítást tőlünk. Amint rutinossá válunk abban, hogy melyik élelmiszer milyen összetevőt tartalmaz, és mit mivel tudunk helyettesíteni, akkor pillanatok alatt képesek leszünk változatos és egészséges ételeket készíteni. Kerüljük a túl sok olajban való sütést, inkább grillezzünk, pároljunk, hogy minél több tápanyag maradjon az ételben.

Mit kínáljunk helyette?

• A szalámik helyett részesítsük előnyben a sonkát, és figyeljünk arra, hogy legalább 95%-os hústartalma legyen.
• Nassolásra, kisétkezésre kínáljunk gyümölcsturmixokat, friss vagy aszalt gyümölcsöt, tisztított zöldséget (pl.: méretre darabolt sárgarépát, karalábét, almát, körtét, szőlőt, szilvát, narancsgerezdeket).
• Egészséges nassolnivalók lehetnek a magvak, a görög joghurt friss gyümölcsökkel, sajt almával vagy zellerszár mártogatósokkal.
• A finomliszt helyett használjunk magliszteket (pl.: rizsliszt, zabliszt, kókuszliszt), melyek lassan felszívódó, összetett szénhidrátokat tartalmaznak.
• Asztali só helyett Himalája vagy tengeri sót használjunk.
• Burgonyacsipszek helyett zöldségcsipszeket adjunk a gyermeknek (pl.: cékla, répa, zeller, cukkini) tepsiben sütve, minimális olajon, sütőpapíron.
• Cukrozott üdítőitalok helyett szénsavmentes vagy tisztított vizet, esetleg lehűtött koffeinmentes gyümölcsteát adjunk. Készíthetünk egy nagyüveg vízbe narancsot, pici gyömbért, citromot, almakockákat.

A szénhidrátszükségletet lassan felszívódó, összetett szénhidrátokkal (ezek az úgynevezett jó szénhidrátok) fedezzük, például zab, rizs, quinoa, hajdina, köles, édesburgonya, paszternák, sütőtök, főzőbanán, zöldségek, teljes kiőrlésű kenyér és tészta, barna rizs, hüvelyesek. Ezek tápanyagokban, rostokban gazdagok, nem emelik meg hirtelen, nagymértékben a vércukorszintet, a felszívódási idejük is lassabb, tehát hosszú időre adnak energiát, eltelítenek.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Ha gyermekünknél magatartászavarokat, bőrtüneteket, gyomor-bélrendszeri tüneteket, orrfolyást, rossz közérzetet észlelünk, akkor mindenképpen vizsgáltassuk ki, mert tüneteinek hátterében ételallergia vagy ételintolerancia is meghúzódhat. Ha tartósan azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk nem fogad el új ízeket, vagy nagyon válogatós, és csak egy bizonyos textúrájú, hőmérsékletű és színű ételeket fogyaszt, akkor forduljunk a házi gyermekorvoshoz a háttérben álló okok kiderítése érdekében. Amennyiben a gyermek viselkedése szervi okokkal nem magyarázható, gyermekpszichológushoz kell fordulni.

A csecsemő- és kisgyermekkori táplálkozási szokások meghatározó szerepet játszanak a gyermek későbbi egészségi állapotának alakulásában. A fogantatástól számított első 1000 nap (kb. 2 éves korig) kritikus időszak a fejlődés szempontjából. A kiegyensúlyozottan étkező gyermekek kevésbé lesznek hajlamosak az elhízásra és az ezzel összefüggő betegségekre, a túlsúlyos kisgyermekből viszont nagyobb eséllyel válik túlsúlyos felnőtt.

A felnőttkori egészség megalapozása

A szülők talán nem is gondolnak arra, hogy milyen nagy felelősségük - és lehetőségük - van gyermekeik egészségének megalapozásában. Már egészen csecsemőkortól kezdve fontos a helyes életmódra nevelés, a követendő példa megmutatása, mert ezekkel alapozhatják meg a gyermek egészséges felnőtt életét. A felnőttkori megbetegedések egy része ugyanis visszavezethető a helytelen táplálkozásra.

A túlzott kalóriabevitel, a kevés rostanyag, a mesterséges anyagok, illetve a mozgásszegény életmód egyenes következménye a már népbetegségnek számító elhízás, mely többféle betegség kockázati tényezője (cukorbetegség, magas vérnyomás, érelmeszesedés, köszvény, ízületi betegségek stb.).

Az ételallergia megelőzése

Az ételallergia megelőzése érdekében is sokat tehetnek a szülők. Fontos tudni, hogy az allergia szempontjából vannak kockázatos ételek (például a tehéntej, tojás, földimogyoró, diófélék, olajos magvak, halak, a tenger gyümölcsei), illetve hogy az alapvető élelmiszerek is okozhatnak allergiát, ha nem a megfelelő időben - túl korán vagy túl későn - vezetik be a csecsemő étrendjébe.

Táplálás 1 éves kor alatt

Az anyatej a gyermekek legfontosabb tápláléka legalább 6 hónapos korig. Az édesanyáknak már a születést követő első órákban érdemes szoptatniuk az újszülöttet, mert az előtejnek nagy szerepe van a gyermek bélflórájának kialakításában. Az Egészségügyi Világszervezet javaslata szerint a gyermekek hat hónapos korukig kizárólag anyatejet kapjanak, és ha lehet, azon túl is folytatódjon a gyermekek szoptatása.

Az anyatejnek jelenleg ötvennél is több immunfaktora ismert, így az anyatejes gyermek bélrendszere fejlettebbé, ellenállóbbá válik, mint a tápszerrel táplált babáké. Négy hónapos kor előtt mindenképpen kerülni kell a hozzátáplálást, mert az egészen tízéves korig emeli az ételallergia kialakulásának kockázatát.

A tápszeres tápláláshoz is érdemes megvárni a 6 hónapos kort, de anyatej hiányában szükség lehet rá korábban is. A mai korszerű tápszerek az anyatejhez nagyon hasonló összetétellel rendelkeznek, ezért az így etetett gyermek szervezetébe is bekerülnek a növekedéséhez szükséges tápanyagok, nyomelemek, vitaminok. Ennél a táplálási módnál viszont nagyobb a veszélye a túletetésnek; a csecsemőkorban mindig csak egy kicsivel több mesterséges élelmet kapó gyermek később is hajlamos lesz a túlevésre, ezáltal a túlsúly felhalmozására.

Hat hónapos kor után igénylik a gyermekek, hogy az anyatejen kívül mást is kapjanak. A kiegészítő táplálás bevezetése szoptatott csecsemőknél a betöltött hat hónapos kor után javasolt, a mesterséges vagy vegyes táplálás esetén kicsit hamarabb, 4-6 hónapos kor között (de semmiképp a negyedik élethónap előtt). Az új táplálékok bevezetése úgy ideális, ha kiegészítik, de nem helyettesítik az anyatejet. Ha viszont az édesanya már nem tud szoptatni, akkor a szilárd ételek irányába tolódik a hangsúly, vagyis megtörténik az elválasztás.

A hozzátáplálást legkésőbb a 7. hónapban el kell kezdeni, mert erre az életkorra kiürülnek a vasraktárak a gyermek szervezetében, a vas hiánya pedig befolyásolja a szellemi fejlődést: viselkedési zavarokat, tanulási nehézségeket okozhat.

A 6. hónapban még kizárólag szopó csecsemőknél a lisztérzékenység megelőzése érdekében javasolt napi fél háztartási keksz pép formájában történő adása (elkészítéséhez lefejt anyatej vagy forralt, lehűtött víz használható). A vegyes és mesterséges táplálásban részesülő csecsemőknél a 4-6. hónapban bevezetett glutén csökkenti a lisztérzékenység, a cukorbetegség kockázatát. A 4. élethónap előtt és a 7. hónapban vagy még később bevezetett glutén növeli a lisztérzékenység kockázatát.

Új tápanyagok bevezetése

A kisgyermek táplálásánál az egyik legfontosabb, hogy mikor és milyen tápanyagokat vezetünk be az étrendjébe; új élelmiszereket csak akkor lehet nekik adni, ha emésztőrendszerük már megérett a feldolgozására.

A hozzátáplálás legfőbb szempontja a fokozatosság. A legcélszerűbb, ha a szilárd ételek bevezetése a gyümölcsök présnedvével kezdődik, majd gyümölcspépet és gyümölcspürét kapnak, majd ezt követhetik a párolt zöldségek, kezdetben passzírozva vagy turmixolva. A gyümölcsöket és a főzeléket csak kis mennyiségekben szabad bevezetni, folyamatosan növelve az adagot.

Ebben a korban nagyon gyorsan nőnek a gyermekek, ezért nagy az energia, vitamin és ásványi anyag iránti igényük, a gyomruk űrtartalma viszont aránylag kicsi, ezért olyan táplálékokra van szükségük, amelyek kis mennyiségben is sok tápanyagot, vitamint tartalmaznak. Minél színesebb a zöldség, gyümölcs, annál magasabb a vitamintartalma, és a vitaminok megőrzéséhez kíméletesen (pl. párolással) kell elkészíteni az ételeket.

Bizonyos ételekkel túl korán nem szabad próbálkozni, mert allergiás reakciót válthatnak ki, ilyen például a tej és tejtermékek, a tojás, a méz. Különösen kell figyelni arra, hogy a kisgyermek ne kapjon tartósítószert, festékanyagot, mesterséges édesítőt tartalmazó élelmiszert. Az ételek higiénikus körülmények között való elkészítése alapvető követelmény a csecsemőtáplálás során.

Anyatej hiányában szükséges a folyadék pótlása: ez lehet tisztított víz (csapvíz forralva és lehűtve) vagy babavíz, illetve vízszűrővel tisztított víz. Tea kizárólag eredeti gyümölcsökből készüljön, cukor és citrom hozzáadása nélkül.

Táplálás egyéves kor felett

Az egy évet betöltött gyermek napi étrendjében megengedett minden alapvető ennivaló, amit a család többi tagja is fogyaszt, de a só, a cukor és egyéb fűszerek hozzáadása ne a szülők ízlése szerint történjen.

Fontos, hogy a gyermekek már a korai életéveiktől minél több különböző alapanyaggal ismerkedjenek meg annak érdekében, hogy nyitottak legyenek a különféle ízélményekre. A kitartás kulcsfontosságú, mert előfordulhat, hogy csak több próbálkozás után fogadnak el egy új ízt: egy kisgyermeknek akár tízszer is be kell mutatni egy ételt ahhoz, hogy elfogadja, megszeresse.

Kínáljuk változatosan a négy élelmiszercsoportot: a zöldségféléket; a gyümölcsöket; a teljes értékű gabonaféléket; az alacsony zsírtartalmú tejtermékeket, húsokat és húskészítményeket, halat, tojást.

Egyen a gyermek minden nap nyers gyümölcsöt. Másfél éves kortól adhatók az aprómagvas gyümölcsök (ribizli, szamóca, eper, szeder, málna, egres, kivi, csipkebogyó, áfonya) és a déligyümölcsök (ananász, mangó, grapefruit stb.).

A megfelelő kalciumbevitel érdekében tejet vagy allergénmentes tejitalt, valamint gyümölccsel ízesített tejet (turmixot) lehet adni a gyermeknek. Fontos tudni, hogy a növényi eredetű vas nem szívódik fel olyan hatékonyan, mint az állati fehérjéből származó.

Darabos ételt csak akkor adható, ha már rágófogai is vannak a gyermeknek, amelyekkel meg tudja őrölni. A nyers táplálék rágása serkenti a fogágy vérkeringését, ezáltal megelőzi a fogágybetegségeket.

Édesség

A finomított cukor és a feldolgozott gabonatermékek túlzott mértékű fogyasztása hozzájárulhat a túlsúly, majd az elhízás kialakulásához, különösen mozgásszegény életmód mellett. Ha a gyermek kívánja az édességet, akkor kínálhatunk neki házilag elkészített aszalt gyümölcsös süteményeket, magas kakaótartalmú csokoládét, zabpudingot, valódi gyümölcsökből és magvakból préselt müzliszeletet, vagy például cukrozatlan gyümölcspépet tejszínnel, túróval, tápszerrel vagy tejitallal dúsítva, esetleg piskótával, háztartási keksszel.

Az édességet mindig az étkezés befejező fogásaként adjuk, ne pedig étkezés helyett, vagy két étkezés között. A szülők soha ne jutalmazzanak édességgel, mert akkor a gyermek azt gondolja, hogy a desszert értékesebb más ételnél.

Folyadékpótlás

A változatos táplálkozás mellett nagyon fontos a megfelelő folyadékbevitel is. Szomjoltásra a legalkalmasabb az ízesítetlen, szénsavmentes ásványvíz vagy - tisztított - csapvíz. Időnként adhatunk 1-2 pohár házi készítésű szörpöt, vagy 100%-os, hígított gyümölclevet, vagy cukrozatlan gyümölcsteát kevés mézzel. Kisgyermekeknek egyáltalán nincs szükségük szénsavas üdítőkre, amelyek cukrot és adalékanyagokat tartalmaznak.

Az étkezési kultúra kialakítása

A helyes étkezési szokások kialakításának legjobb módszere a példamutatás. Ha rendszeresen változatos, egészséges és ízletes ételek kerülnek az asztalára, amelyeket a szülők élvezettel fogyasztanak, akkor a gyermek is szívesen megkóstolja és megkedveli azokat. Tegyük élménnyé az étkezést: legyen kellemes közös időtöltés sok beszélgetéssel, nevetéssel, és közben figyelmünket ne vonja el a telefon vagy a tévé.

Az egészségtudatos, kiegyensúlyozott táplálkozáshoz hozzátartozik, hogy az étkezéseknek megszokott rendje legyen. A napi ötszöri étkezés az ideális: 3 főétkezés (reggeli, ebéd, vacsora) és 2 ún. kisétkezés (tízórai, uzsonna).

A gyermekeknek egyszerre kisebb mennyiséget kínáljunk, aminek az elfogyasztása sikerélményt jelent, és inkább adjunk nekik repetát, ha még éhesek. Az étkezési kultúra kialakításához fontos megismertetni a gyermekkel a különféle élelmiszereket. A táplálás célja a csecsemő és gyermek egészséges növekedésének és fejlődésének biztosítása minőségileg és mennyiségileg az életkornak megfelelő táplálék biztosításával. Az optimális táplálás fontos szerepet játszik a megfelelő súlygyarapodásban, az immunrendszer érésében, a mozgás fejlődésében, az értelmi és érzelmi élet alakulásában.

A csecsemőtáplálás módjai közül a legideálisabb a kizárólagos szoptatás, melyet a csecsemő 6 hónapos koráig mindenképpen folytatni kell, majd fokozatos hozzátáplálás mellett legalább 12 hónapos korig, igény szerint 2 éves korig ajánlott az anyatejes táplálás. Elégtelen anyatej esetén csecsemőkorban tápszert kell adni, melynek egyszeri mennyisége 150-200-250 ml, a napi etetések száma 5. A szükséges energiamennyiség életkor szerint 1-3 hónapos korban 100-120 kcal/kg/nap, 3-6 hónapos korban 90-110 kcal/kg/nap, 6-9 hónapos korban 80-100 kcal/kg/nap, 9-12 hónapos korban 80-100 kcal/kg/nap. A bevitt energia 50-60 százaléka szénhidrát (15-20 g/kg/nap), 25-40 százaléka zsír (3-4 g/kg/nap) és 10-15 százaléka komplett fehérje (2,0-2,5 g/kg/nap).

Szénhidrátok, zsírok, fehérjék, vitaminok

A szénhidrátok szerepe az energiabiztosítás, az agy és idegrendszer fejlődése, a normál bélflóra kialakítása, a kötőszövetek felépítése. A zsírok energiaforrások, a zsíroldékony vitaminok felszívódásában, az étvágy szabályozásában, a sejtmembránok felépítésében fontosak. A fehérjék feladata az enzimek, hormonok, immunglobulinok, transzportfehérjék biztosítása. Az állati eredetű fehérjék tartalmazzák azokat az esszenciális aminosavakat, amelyek elengedhetetlenek a növekedéshez és fejlődéshez, ezeket a növényi eredetűek nem tartalmazzák, így a vegetarianizmus nem engedhető meg csecsemő- és kisgyermekkorban.

A vitaminok szerepe a fejlődésben rendkívül összetett. A zsírban oldódó vitaminok közül az A-vitamin fontos a látásban, szöveti differenciálódásban, hiányában szürkületi vakság, túladagolása esetén hányás léphet fel. A D-vitamin szerepe a kalciumháztartás szabályozása, hiánya angolkórt, túladagolása étvágytalanságot, lázat, hányást okozhat. Az E-vitamin antioxidáns, hiányában izomgyengeség jelentkezhet. A K-vitamin a véralvadásban játszik fontos szerepet, hiánya esetén vérzés lehetséges.

A vízben oldódó vitaminok közül a B1-vitamin (tiamin) szerepe a szénhidrát anyagcserében van, hiányában beri-beri lép fel. A B2-vitamin (riboflavin) szintén a szénhidrát anyagcserében fontos, hiánya nyelv- és szájgyulladást okoz. A B3-vitamin (niacin) jelentős a DNS szintézisben, elégtelen fogyasztása bőrbetegségeket von maga után. A B5-vitamin (panthotensav) a koenzim A része, hiánya során izomgyengeség jelentkezhet. A B6-vitamin (piridoxin) a glikogén, zsír és hormon anyagcsere szereplője, hiányában csecsemőkori görcsök, bőrgyulladás lehetséges. A B12-vitamin (kobalamin) a vörösvértestek érésében és a központi idegrendszer anyagcseréjében szerepel, hiánya hasmenést, gyengeséget, anorexiát okoz. A folsav a DNS szintézisben kiemelt szerepet érdemel, hiányos bevitel esetén velőcsőzáródási rendellenesség a következmény. A biotin a zsír és szénhidrát anyagcserében fontos, a C-vitamin antioxidáns, skorbut jelentkezhet hiánya esetén.

Az ásványi anyagok közül kiemelten fontos a vas a vérképzésben, a jód a pajzsmirigyhormon termelésben, a fluor a fogzománc képződésében, a szelénium pedig antioxidáns.

Az elválasztás során a baba egyre több idegen fehérjével találkozik. Minél éretlenebb a gyomor- és bélrendszerének nyálkahártyája, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy táplálékallergia alakul ki nála. Ezért is javasolt, hogy a hozzátáplálást anyatejes etetés mellett 6 hónapos kor után kell elkezdeni. A mennyiséget és az étkezések gyakoriságát fokozatosan kell emelni. 3-4 napig csak egy újdonságot próbáljanak adni a babának, hiszen számára eddig teljesen ismeretlen, új ízeket kóstol. Ha nem ízlik, akkor nem szabad erőltetni, mert ez a későbbiekben gondot okozhat a többi étel elfogadtatásában. Ha az elválasztás a cél, akkor 2-4 hét alatt kell kiváltani egy szopást.

Az életkornak megfelelő étrend

A kisbaba számára változatos étrendet kell biztosítani, hogy minden tápanyaghoz egyformán hozzájusson.

• 0-4 hónapos kor között: anyatej vagy tápszer etetése szükséges.
• 4-6 hónap: tápszer mellett már adható rizs, vastartalmú cereáliák (búza, árpa, rozs, zab). A gluténtartalmú ételeket 7 hónap előtt fokozatosan mindenképp be kell vezetni, mivel csökkenti a lisztérzékenység, a cukorbetegség kockázatát. Anyatejes táplálás esetén továbbra is elegendő csak a tejet adni a babának.
• 5-7 hónap: zöldségek, főzelékfélék, gyümölcsök minden édesítés, ízesítés nélkül. Ezek bevezetése csökkenti az édességekre való igényt, segít kialakítani a helyes táplálkozási szokásokat. Anyatejes vagy tápszeres etetések között gyümölcslé, majd gyümölcspép (40-50 g) adható.
• 6-8 hónap: joghurt, túró, tojássárgája, darabolt hús, száraz kenyér, (fehérje, vitamin, vas bevitel növelése, emellett segíti a rágás tanulását) adása ajánlott.
• 8-10 hónap: főtt, darabos zöldség, falatméretű hús (baromfi, hal), hetente egyszer hüvelyesek. Főzelékfélék közül burgonya, répa, borsó, paraj, karfiol, tök, cékla adható.
• 9-12 hónap: már próbál önállóan enni. Továbbra is zöldségek, gyümölcsök, búzafélék, kenyér, sajtok fogyaszthatók.
• 1 éves: már tojásos ételeket is ehet, valamint ihat kakaót.
• 1 éves kor után: már a család vegyes kosztját fogyaszthatja.
• 2 éves kor végére: általában önállóan eszik. Folyadékpótlásra adható szénsavmentes víz, hársfatea, kamillatea, limonádé és frissen facsart gyümölcslevek.

A szervezetünkben élő jótékony baktériumokról sokat hallunk, talán azt is tudjuk, hogy fontos szerepet játszanak egészségünk megőrzésében. Az immunrendszer feladata a szervezet védelme a baktériumok, vírusok által okozott különböző betegségekkel szemben, de az egyre gyakoribb allergiás kórképek kialakulásának megelőzésében is fontos szerepe van. Az immunsejtek rendszere az egész szervezetünket behálózza, a védelem kialakításában pedig a gyomor- és bélrendszernek van kiemelt szerepe: az immunsejtek termelésének 60 százaléka ugyanis a bélrendszerben történik.

A születés pillanatában, az újszülött bélrendszere még teljesen baktériummentes, csak a születés alatt és az azt követő időszakaszban indul meg a baktériumok betelepedése. Az újszülött babák védelmének megteremtését a megfelelő táplálkozással tudjuk segíteni. Az első időszakban ez természetesen az anyatejes táplálást jelenti. Az anyatejben olyan szénláncú cukrok találhatóak, melyek a vastagbélben bomlanak le, és jelenlétükkel elősegítik a prebiotikumok számának növekedését, melyek aztán serkentik a kedvező hatású baktériumok, a probiotikumok szaporodását. Ha nincs, vagy kevés az anyatej, akkor prebiotikum tartalmú tápszer adása jelent megoldást. Az ilyen típusú készítményekkel a szoptatás időszaka után, akár a kisdedkor végéig is gondoskodhatunk a természetes immunvédelem erősítéséről. Az életkor előre haladtával természetesen változik a bélflóra összetétele, de a korai táplálásnak a későbbiekben is megfigyelhetjük a kedvező hatását: a megfelelően táplált gyermekeknél ritkábbak a betegségek, jobban bírják a közösséget.

tags: #egeszsege #taplalkozas #csecsemokortol