Mintha csak két véglet létezne: az egyik gyerek szívesen és örömmel eszik mindent, a másik viszont jobb esetben csak turkál a finom falatok közt, rosszabb esetben pedig elutasít minden ételt. A szülőket gyakran stresszeli a környezet és a különféle táblázatok, amelyek azt sugallják, mennyit „kellene” ennie a babának. Fontos azonban megérteni: a gyerekek nem robotok, és nem fognak semmilyen táblázat szerint enni.
Miért válik egy gyerek „rossz evővé”?
A „rossz evés” hátterében számos tényező állhat. A kisgyermekek étvágya természetes módon változik: totyogó korban például kifejezetten csökken a súlygyarapodás mértéke, ami sok szülőt aggodalommal tölt el. Az evolúciós szempontból kifejlesztett stratégia is szerepet játszik: az édes ízeket előnyben részesítik, mivel ezek energiadúsak, míg a keserű vagy savanyú ízeket - mint sok zöldségfélét - a természetben a mérgező táplálékkal azonosíthatták. Emellett a „csipegetés” is gyakori ok: ha a gyerek étkezések között nasizik, nem lesz éhes a főétkezésnél.
A szülői hozzáállás és a felelősség megosztása
Ellyn Satter gyermektáplálási szakértő szerint a „rossz evés” egyik fő oka, hogy a felek átlépik a saját felelősségi köreiket. A megoldás a felelősség megosztásában rejlik:
- A szülő feladata: Meghatározni, hogy MIT, MIKOR és HOL kínál a gyermeknek.
- A gyermek feladata: Eldönteni, hogy elfogad-e BÁRMIT, és ha igen, MENNYIT.
Amennyiben a szülő tukmál, méricskél vagy erőlteti az evést, azzal csak dacreakciót és stresszt vált ki. Ehelyett a bizalomra és a nyugodt, közös étkezésekre kell helyezni a hangsúlyt.
Gyakorlati tanácsok a válogatósság ellen
A gyermekek utánzás útján tanulnak. Ha a családban az étkezés örömteli közös program, a gyerek is pozitív mintát kap. Íme néhány stratégia a mindennapokra:
- Vonjuk be a kicsit: A főzésben vagy az asztalterítésben való részvétel ösztönzi a gyermekeket az új ételek megkóstolására.
- Ne legyen külön gyerekmenü: A hozzátáplálás kezdetétől érdemes a babát bevonni a családi étkezésekbe, hogy ugyanazt egye, amit a többiek.
- Használjuk az LLL módszert: Tegyünk a tányérra olyan ételt, amit a gyerek imád (love it), amit ismer (like it), és olyat is, amivel ismerkedik (learn it).
- Legyünk türelmesek: Egy új ételt akár tíz-húsz alkalommal is meg kell kóstolnia a gyereknek, mire elfogadja. Ne adjuk fel két-három próbálkozás után!
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Bár a válogatósság gyakori életkori sajátosság, fontos figyelni az intő jelekre. Ha a gyermek fogy, sápadt, vagy az étkezés körül kialakult feszültség már a családi élet minőségét rontja, érdemes szakorvoshoz vagy védőnőhöz fordulni. A szakemberek szükség esetén roboráló készítményeket vagy B-vitamin-kúrát javasolhatnak, különösen betegségek utáni felgyógyulási szakaszban, de az elsődleges mindig a türelem és a mintakövetés.
| Szempont | Helytelen megközelítés | Helyes megközelítés |
|---|---|---|
| Etetés módja | Tukmálás, kényszerítés | Önállóság támogatása |
| Étkezés környezete | Tévé előtt, játék közben | Közös, nyugodt családi étkezés |
| Válogatósság | Csak a kedvenceket adjuk | Változatos, új ízek kínálása |