A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája az 1825-ben alakult tudományos társaság történetének tagjait sorolja fel. Az akadémikusok nagy száma szükségessé tette a lista külön szócikkekké tagolását. A 3386 akadémikus betűrendi bontásban érhető el, a lap tetején található navigációs doboz segítségével. A listában az alapvető életrajzi adatok mellett zárójelben megadtuk a levelező (l.), a rendes (r.), a tiszteleti (t.), a külső (k.) tagság elnyerésének évét, illetve az igazgatósági (ig.) tagság időtartamát, valamint a kizárás, lemondás, tagság megszűnése, tanácskozó (tan.) taggá minősítés, továbbá a tagság visszaállításának évszámát. A lista 2000 előtti adatainak fő forrása az akadémiai tagok háromkötetes almanachja (A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002), amelynek információit több esetben ellenőriztük az Akadémia Értesítőben megjelent tagválasztási jegyzőkönyvekben.
Neves orvosok és tudósok az MTA tagjai között
Az Akadémia tagjai között számos kiváló orvos, biológus, vegyész és más tudományágak képviselője található, akik hozzájárultak a magyar tudomány fejlődéséhez. Néhány példa az orvostudomány és kapcsolódó területek kiemelkedő képviselőire:
- Ádám György (1922-2013) orvos, pszichofiziológus (l. 1970; r. 1979)
- *Ádám Veronika (1949) neurológus, biokémikus (l. 2001; r. 2007)
- Alföldi Lajos (1927-2021) orvos, mikrobiológus, genetikus (l. 1982; r. 1990)
- Ambrus Gyula (1924-2020) amerikai magyar belgyógyász, hematológus (k. 1990)
- Ambrus Klára (1924-2011) amerikai magyar gyermekgyógyász, hematológus (k. 1990)
- Antal Géza (1846-1889) sebész, urológus (l. 1888)
- Antoni Ferenc (1928-1991) orvos, biokémikus (l. 1976; r. 1982)
- Apáthy István, ifj. (1863-1922) zoológus, orvos, politikus (l. 1901; r. 1917)
- Arányi Lajos György (1812-1887) orvos, patológus (l. 1860)
- *Bálint Béla (1952) szerbiai magyar orvos, hematológus (k. 2013)
- Bálint Péter (1911-1998) orvos, fiziológus, nefrológus (l. 1970; r. 1976)
- *Balla György (1953) orvos, gyermekgyógyász (l. 2010; r. 2016)
- *Balla József (1959) orvos, belgyógyász (l. 2019)
- *Balla Tamás (1955) amerikai magyar orvos, fiziológus (k. 2004)
- Balassa János (1814-1868) orvos, sebész (t. 1861)
- Baló József (1895-1979) orvos, patológus, onkológus (l. 1940; r. 1948)
- Balogh Ernő (1890-1964) orvos, patológus, onkológus (l. 1942)
- Balogh Kálmán (1835-1888) orvos, fiziológus, farmakológus (l. 1864; r. 1876)
- Balogh Pál (1794-1867) orvos (l. 1831; r. 1832)
- Bárdos Tamás / Bardos, Thomas J. (1915-2012) amerikai magyar farmakológus (t. 1993)
- Batizfalvy Sámuel (1826-1904) orvos, ortopédus (l. 1883)
- Batthyány-Strattmann László (1870-1931) szemész, sebész, politikus (ig. 1915; t. 1916)
- Bauer Győző (1942-2018) szlovákiai magyar farmakológus (k. 2007)
- Bene Ferenc (1775-1858) orvos, belgyógyász (t. 1831)
Magyarország gazdasága és társadalma a 18. században - Gyorstalpaló
A 18. századi orvosok képzése és mindennapjai
A 18. században az orvostudomány jelentős fejlődésen ment keresztül, bár a gyakorlati lehetőségek és a higiéniai viszonyok még messze elmaradtak a mai sztenderdektől. Az orvosképzés Európa-szerte különböző egyetemeken zajlott, ahová számos magyar diák is elutazott. Az alábbi táblázat néhány, a források szerint a 18. században külföldi egyetemeken tanult magyar orvosnövendéket mutat be.
| Név | Születési hely | Egyetem | Év |
|---|---|---|---|
| (Conhard) Miklós András | Ismeretlen | Ismeretlen | 1700 |
| Crussen Ignác Máté | Ismeretlen | Ismeretlen | 1700 |
| Cseh Csúzi János | Pápai | Ismeretlen (med. dr.) | 1727 |
| Sámuel | Ismeretlen | Ismeretlen ("gratis inscriptus") | 1771 |
| Orgovány Fogarasi Mihály | Ismeretlen | Ismeretlen | 1769 |
| Parschitins Miklós | Solna (Ungarus) | Ismeretlen (medicináé candidatus) | Ismeretlen |
A korabeli forrásokból, például Weszprémi, Demkó és Győry munkáiból, részletes adatok derülnek ki a magyar orvostanhallgatók és gyakorló orvosok életéről. Különösen érdekesek a gyógyszerészek és gyógyszertárak történetére vonatkozó információk Besztercebányán és Pozsonyban a 18. században. Az aradi orvosokról is találunk feljegyzéseket ebből az időszakból.
A közegészségügy és a járványok a 18. században
A 18. században a közegészségügyi viszonyok messze elmaradtak a maiaktól, ami gyakori járványokhoz vezetett. Sopronban például 1700-tól 1709-ig több járványos betegségről is feljegyeztek adatokat, melyek rávilágítanak a korabeli orvoslás kihívásaira és a lakosság sebezhetőségére. Hódmezővásárhelyen, Nagyszebenben és Kalocsán is találunk adatokat a népesedési statisztikákról és a mostoha közegészségügyi viszonyok ellenére is növekvő születési arányról. A himlőjárványok különösen nagy pusztítást végeztek, és az orvosoknak, sebészeknek, borbélyoknak állandóan szembe kellett nézniük a betegségekkel.
A sebészek és borbélyok szerepe
A 18. században a sebészet és a borbélymesterség gyakran összefonódott. Komáromban és Léván is voltak borbélyremekek, akik sebészeti beavatkozásokat is végeztek. Egy "chirurgus in Mistelbach" vizsgát tett a bécsi egyetemen, ami jelzi a szakmai képzés fontosságát, bár az elméleti tudás gyakran elmaradt a gyakorlati beavatkozások mögött. Az orvosi könyvek szorgalmas tanulmányozása és a tapasztalatgyűjtés kulcsfontosságú volt a sikeres gyógyításhoz.
tags: #dr #flores #antonio #szulesz #nogyogyasz