A szülés módja - hüvelyi úton vagy császármetszéssel - sokszor nemcsak orvosi kérdés, hanem mélyen személyes, érzelmi töltetű döntés is. Különösen igaz ez akkor, ha valaki korábban már császármetszéssel szült, és most - újra várandósan - döntéshelyzetbe kerül: vajon lehet-e, szabad-e, érdemes-e megpróbálkozni a hüvelyi szüléssel?
„Azt szoktam mondani, hogy császármetszést akkor kell végezni, amikor császármetszést kell végezni. Első hallásra furcsa lehet ez a mondat, de azt a millióféle indikációt sűríti magába, amikor a magzat, az anya vagy mindkettejük szempontjából a császármetszéssel történő világrajövetel kisebb kockázatú, mint a hüvelyi szülés” - mutat rá dr. Ujvári Attila.
A császármetszés mint műtéti beavatkozás
A császármetszés a világon legtöbbet végzett hasi műtét, tehát rutinbeavatkozásról van szó, viszont a legnagyobb hasi műtétek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy jelentős hasfali metszéssel hatolnak be a hasüregbe, és az egyik legnagyobb és legvérbővebb szervet, az anyaméhet vágják át, majd varrják össze. Ez mind olyan potenciális megterhelést jelent az anyai szervezet számára, amit nagyon kevés más műtét.
„Ha orvosilag indokolt esetben végzünk császármetszést, akkor ezek a szövődmények, a kockázatok súlyát tekintve jelentéktelenebbek, mint az az előny, amit remélünk a műtéttől. Ugyanakkor, ha nincs a császármetszésnek orvosi javallata, akkor ezeket a kockázatokat, szövődmény-lehetőségeket az édesanyának kell vállalnia.”
Az operáció folyamata
„Ami az operáció folyamatát illeti, a gerincközeli érzéstelenítést követően, fokozatosan, rétegről rétegre jutunk be a hasüregbe (az izmokat soha nem vágjuk el - ez is gyakori tévhit -, hanem középen széthúzzuk), majd a méhet megnyitva emeljük ki a magzatot. A lepény kivétele után összezárjuk a méhet, búcsút veszünk a hasüregtől, és kifelé jövünk. Sokféle hasfalzárási technika létezik a világon: vannak, akik minden réteget varrnak, vannak, akik bizonyos rétegeket zárnak, bizonyos rétegeket nem.”
A császármetszés története és fejlődése
Ha visszanyúlunk a császármetszés történetébe, akkor látjuk, hogy régen életmentő műtét volt, és csakis az anya életét mentették vele. A későbbiek során - amióta a magzati szívhang meghallásával észlelni lehetett a magzati állapotot - már a magzat életét mentették a császármetszéssel. Majd, ahogy biztonságosabbá vált a műtét, már nemcsak életmentésről, hanem megelőzésről is szólt, szól a mai napig (tehát profilaxis, vagyis megelőző műtétté vált). Ehhez a műtéttechnika, a műtőben alkalmazott eszközök, varróanyagok és az anesztézia fejlődése, egyre kifinomultabbá válása mind-mind hozzájárultak.
Sürgősségi és tervezett császármetszések
Olyan szövődmények, veszélyhelyzetek is léteznek a szülészetben, amikor pillanatok alatt meg kell szervezni a császármetszést, és perceken belül meg kell operálni az édesanyát. Az időfaktor ilyenkor tehát kritikus. Ha például 11:38-kor azt mondják, hogy most azonnal császármetszést kell végezni, akkor az édesanyának három percen belül a műtőasztalon kell feküdnie, az altatóorvosnak altatnia kell, és másfél percen belül nyitni kell a hasát, és ki kell emelni a magzatot. Ez az extrém sürgős császármetszés, ahol minden perc számít.
A császármetszések spektrumában tehát minden elképzelhető, a kényelmes, nyugodt, halk zene mellett zajló műtétek, és az extrém sürgős szituációk között. A TritonLife-ban minden várandós hölgy kötelezően elmegy altatóorvosi konzíliumra a várandóssága 37-38. hete körül.
A császármetszés anatómiája: így zajlik a műtét, így jutnak el a babáig
Tévhitek a császármetszéssel kapcsolatban
A császármetszéssel kapcsolatban rengeteg tévhit kering a köztudatban. Ezek közül számolunk most le néhánnyal.
1. A családomban mindenki császárral szült, én is császárral fogok szülni
Ez egy tévhit, ami egy rossz családi mintakövetésből fakad. Egyrészről arról tanúskodik, hogy azok a családtagok, akik császárral szültek - saját veszteségeik ellensúlyozására - próbálnak indokokat keresni, hogy miért jobb megoldás a műtéti beavatkozás. Másrészről viszont a veszélye abban rejlik, hogyha a kismama nem követi ezt a mintát, akkor a lelke mélyén úgy érezheti, hogy nem teljesíti a család elvárásait.
2. Császárral szülni könnyebb
A szakember szerint a császáros és a hüvelyi szülést nem lehet egyforma mércével mérni. Míg az egyik egy természetes folyamat, amihez kockázatmentes esetben orvos sem kell; a másik egy vészhelyzetben alkalmazott életmentő sebészeti beavatkozás, amit akármilyen szakszerűen és gyorsan végeznek el a szakemberek, maradandó testi és lelki változást okozhat a kismamában. A császármetszés során egy nagy hasi seb keletkezik, sok rétegen megyünk át, ami számtalan hosszú és rövid távú szövődménnyel jár (pl. összenövések, fájdalmak, fertőzések, belső sérülések, császár méh-hegsérv), és a hüvelyi szüléshez képest hosszabb regenerációs időt is vesz igénybe.
A lelki tényezők kapcsán meg kell említeni, hogy a vajúdásos szülés egy nagy próbatétel, és egyúttal az anyává válás, a női kiteljesedés boldog pillanata is a kismama számára. Ha azonban ehhez nem kap megfelelő támogatást a szülése során, ez a megélés elmarad, és gyermekének világra jövetele traumatikus élményként hagy nyomot benne. Ilyenkor fogalmazódhat meg az a gondolat, hogy a császár könnyebb utat jelenthetett volna.
3. Ha kevés idő telt el az előző császármetszésem óta, akkor csak császárral szülhetek
Bár valóban van némi kockázatfokozódás a hegszétválásra, de ez nem számottevő. Ha pedig a kismamák kellő felvilágosítás után maguk hozhatják meg a döntéseiket, és megfelelő mértékben követik és figyelik őket a szülés során, akkor még ez az csekély százalék is elenyészik, és akár több császáros előzménnyel is világra hozhatják hüvelyi úton a babát (VBAC - vaginal birth after cesarean section, vagyis császármetszés utáni hüvelyi szülésről beszélünk).
4. Egy nagy baba csak császármetszéssel jöhet a világra
Egyrészt nem igaz, hogy a nagy babákat nem lehet megszülni, másrészről a baba súlyának megsaccolása, így annak eldöntése, hogy nagy babára kell-e számítanunk, meglehetősen problémás. A medence csontjainak és magzati koponyának a MRI-mérései kapcsán arra is rájöttek a szakemberek, hogy a méretnek önmagában nincs köze a baba hüvelyi úton való megszületéséhez.
A szülésbe ugyanis olyan tényezők is beleszólnak, mint például a baba fejének konfigurálódása, beilleszkedése, ami ha nem megfelelő, akkor nem tud lejönni a kismedencébe. Ilyen esetben azonban elegendő, ha az orvos segít neki kialakítani a megfelelő fejtartást, és máris elkerülhetővé válik egy császár. A szülés folyamatát a fájások is jelentősen befolyásolják, márpedig, ha egy kismamának már a 30. héttől azt sulykolják, hogy óriási babája lesz és nem fog tudni megszületni, akkor a félelmek miatt valóban nem fognak jönni a fájások.
5. Túlsúlyos anya csak császárral szülhet
Ha valakiknek nagyon érdemes elkerülni a császárt, akkor azok pont a túlsúlyos anyukák, akiknél nagyobb eséllyel alakul ki műtéti szövődmény, sebfertőzés (pl. zsírnekrózis), és mivel a műtét utáni mobilizálásuk is sokkal nehezebb, a trombózisnak-embóliának is nagyobb a kockázata. Túlsúly esetén a műtéti feltárás eleve nagyobb megpróbáltatásokkal jár a hasfalon, ami a későbbiekben a teljes hasfal fájdalmát okozhatja.
6. Az idősebb anyai életkor automatikusan császármetszést jelent
Az idősebb anyai életkor miatt sokszor nagyobb stresszel jár a fogantatás, az egész várandósság, amire egy felesleges császármetszés csak további teherként nehezedne. Az idősebb kismamáknál egyéb betegségek is jelentkezhetnek már (pl. cukor- és vérnyomásprobléma, elhízás), amiből extra kockázatok adódnak, ezek pedig emelkedett műtéti rizikót is jelentenek. Összességében tehát az idősebb édesanyák számára is ideálisabb a hüvelyi szülés.
7. Egy lombikos baba csak császármetszéssel jöhet a világra
Itt általában azzal indokolják a műtéti megoldást, hogy nem akarják a hüvelyi szüléssel járó „kockázatoknak” kitenni a babát. Ugyanakkor egy korábban (a 39. hét előtt) elvégzett császármetszés a baba idegrendszeri fejlődésére is kedvezőtlen hatással lehet: inkubátorba kerülhet, gyógyszeres kezelések válnak szükségessé, és megzavarják a szoptatást is vele. Nem indokolt tehát a császáros szülés preferálása a lombikos kismamák esetében! Természetesen, a lombikos kismamákat is megfelelő gondossággal kell monitorozni a szülés során, így időben észre fogják venni, ha műtéti befejezés válik szükségessé, de erre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint más esetben.
8. Koronavírus-pozitív anya csak császármetszéssel szülhet
Ha egy koronavírusos kismamát megcsászároznak, feküdni fog, pedig a koronavírus miatt már eleve emelkedett trombózis-kockázata van. Ráadásul, ha nagy adagban kapja a vérhígítót, a sebe sem fog megfelelően gyógyulni - tehát itt is a hüvelyi szüléssel lehet minimálisra csökkenteni a kockázatokat. Csak abban az esetben kell császározni, ha az anya légzési elégtelensége miatt a vérében lévő oxigén nem elegendő a babának (ennek látható jelei vannak a CTG-n is).
9. A természetes szülés tönkreteszi a hüvelyt, így császárt szeretnének
Tévhit, hogy a hüvelyi szülés biztosan tönkreteszi a nemi életet, és ezt csak a császármetszéssel lehet kivédeni. Inkább annak a gyakorlatnak kellene véget vetni, hogy a szülés során a hüvelyt erőteljesen, ujjal tágítják (vasalják) és/vagy a babát „kinyomják” az édesanyjából és automatikusan elvégzik a gátmetszést. Akiket jól, kíméletesen kísértek, azoknál nem is szükségszerű, hogy kismedencei diszfunkciók (pl. vizelet-székletinkontinencia, szexuális problémák) alakulnak ki, de nagyon fontos az is, hogy a szülést követően - megfelelő eszközökkel és gyógytornász iránymutatással végzett - hüvelyi rehabilitációval segítsük a megfelelő regenerációt.
Emellett fontos kiemelni azt is, hogy a császármetszés következtében létrejövő összenövések krónikus kismedencei fájdalomhoz, illetve együttlét alatti fájdalomhoz vezethetnek, ezzel megrontva a nemi életet.
VBAC: Hüvelyi szülés császármetszés után
A szülés módja - hüvelyi úton vagy császármetszéssel - sokszor nemcsak orvosi kérdés, hanem mélyen személyes, érzelmi töltetű döntés is. Különösen igaz ez akkor, ha valaki korábban már császármetszéssel szült, és most - újra várandósan - döntéshelyzetbe kerül: vajon lehet-e, szabad-e, érdemes-e megpróbálkozni a hüvelyi szüléssel? Dr. Gidai János válasza: igen, ugyanakkor nem mindenáron!
Preferenciák és biztonság
A választás szabad - véli a szülészorvos. Dr. Gidai János a felelősségteljes döntés fontosságát is hangsúlyozza. „Ha valakinek a kórelőzményében egy császármetszés szerepelt, és a mostani terhességben mindenáron hüvelyi szüléshez ragaszkodik, én úgy gondolom, hogy ebben a kezelőorvosának kutya kötelessége támogatni őt, hacsak nincsen valami olyan tényező, ami akár a magzatra vagy akár az édesanyára vagy mindkettőre veszélyt rejtene magában.”
Fontos azonban, hogy nyitottan, és ne megrögzötten válasszunk. „Amikor valaki szinte már vallásos hevülettel ragaszkodik ahhoz, hogy ő hüvelyen át szeretne szülni, mindenáron, nem biztos, hogy a jó döntést hozza meg” - mondja dr. Gidai. Nagyon fontos, őrizzük meg az egyensúlyt, vegyük figyelembe a kezelőorvos döntését, és a biztonság legyen a fő szempont. Ne ragaszkodjunk mindenáron a hüvelyi szüléshez, ha olyan állapot alakul ki, amikor akár a magzat, akár az anya egészsége veszélybe kerülhet. Tehát mindig gondoljuk át az igényeket és a határokat is - mondja dr. Gidai János.
Szakmai álláspont
A szakirodalom az ilyen szülést VBAC-nek (Vaginal Birth After Cesarean) nevezi. Világszerte egyre több nő választja ezt az utat - és megfelelő körülmények között biztonságosan meg is teheti.
A nemzetközi ajánlások, például az American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) álláspontja szerint a VBAC biztonságos lehet azoknál a nőknél, akiknél korábban egy alacsony harántmetszéses császármetszés történt, és a jelenlegi terhesség alacsony kockázatúnak számít. Azonban a döntés sosem lehet automatikus vagy kizárólag vágyalapú. A szövődmények - mint például a méhrepedés ritka, de súlyos kockázata - miatt az orvosi indikációk figyelembevétele elengedhetetlen.
Társadalmi nyomás és az orvos szerepe
A szakorvos szerint az orvosi támogatás alapfeltétele a bizalom, a közös gondolkodás és a józan egyensúly keresése. Természetes lehet, ha egy nő szeretne megélni egy „igazi szülésélményt”, és az is fontos, hogy nem jó, ha érzelmi vagy társadalmi nyomás hatására hoz meg olyan döntést, amely túlmutat az ésszerűség határain.
Sokan érzik úgy, hogy „nem teljesítettek jól” az előző szüléskor, ha császármetszésre került sor. Ez az érzés gyakran nem belülről fakad, hanem a környezet véleményéből táplálkozik. „Talán a megalázottságtól való félelem is benne van, hogy kevesebbnek érzi magát valaki, hogy miért, egy gyereket se tudtál megszülni. Közben lehet, hogy olyan terhes patológiai kórkép volt, hogy mondjuk 100 évvel ezelőtt anya is meg a gyerek is meghalt volna” - mutat rá dr. Gidai. Valóban: a császármetszés nem a gyengeség, hanem az orvostudomány fejlődésének eredménye. A cél mindig az anya és a gyermek biztonsága.
Dr. Gidai János - bár elmondása szerint maga a hüvelyi szülés híve - sosem próbálja rábeszélni a pácienst egy olyan döntésre, amelytől a nő pszichésen vagy lelkileg idegenkedik. „Ha az édesanya úgy jön, hogy ő császármetszést szeretne, és ettől nem tántorítható el, ki vagyok én, hogy ebben a döntésében 180 fokos fordulatra beszéljem rá?” Az orvos feladata az őszinte, részletes tájékoztatás, a lehetséges kockázatok és előnyök ismertetése. De a döntés végső soron a nő kezében van - vallja a szakorvos.
VBAC kockázatok és sikerességi arány
Magyarországon a babák több, mint 40%-a műtéti úton jön világra, ami arra utal, hogy bizony olyankor is műtéti megoldáshoz folyamodnak a szakemberek, amikor még nem merítették ki az élettani megoldások tárházát a hüvelyi szülés érdekében, tehát az esetek jelentős részében elkerülhető lehetett volna a császármetszés!
Ezek miatt a drasztikus változások miatt 2010-ben az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiuma úgy fogalmazott, hogy a “hüvelyi szülés császármetszés után a legtöbb nő számára biztonságos és megfelelő választás” és a legtöbb európai iránymutatás is hasonló véleményt fogalmaz meg.
| Szülés módja | Anyai halálozás kockázata (100 ezer szülésre vetítve) | Méhrepedés kockázata (100 ezer szülésre vetítve) |
|---|---|---|
| Ismételt császármetszés | 16 | 26 |
| VBAC | 4 | 325 |
Fontos kiemelni, hogy mind az anyai halálozás, mind pedig a méhrepedés kockázata rendkívül alacsony mindkét esetben!
Tényezők, amelyek befolyásolják a méhrepedés kockázatát VBAC esetén:
- Ha korábban csak egy műtéti szülésed volt, a műtéti seb gond nélkül gyógyult és ha ez egy alsó bikinivágás volt, ahol a méhet két rétegben varrták és több, mint 18 hónap eltelt az előző császáros szülés óta és a mostani szülésed spontán indul be, akkor a rendkívül alacsony a méhrepedés kockázata.
- Ez a kockázat valamennyire megemelkedik, ha egynél több császármetszésed volt vagy ha a műtét után elfertőződött a műtéti terület vagy ha most beindítják a szülésedet.
Tényezők, amelyek emelik a VBAC sikerességének esélyét:
- A sikeres VBAC aránya magasabb a 40 évnél fiatalabb anyák körében.
- Magasabb akkor is, amikor a harmadik vagy többedik babájukat várják és a császáros szülésen kívül volt már egy hüvelyi szülésük is.
- Magasabb, ha az anyák egészségesek és nem elhízottak.
- Ha spontán indul be a szülés és ha nincs oxitocinos «rásegítés».
- Ha a baba 4 kg alatti.
- Ha a szülés a betöltött 41. hét előtt indul be.
A legfontosabb szempont az, hogy az orvosod mennyire támogat, mennyire VBAC párti és mennyire nyitott a császár utáni hüvelyi szülés lehetőségére.
Felkészülés a VBAC-re
A VBAC sikerességét az alapos felkészülés nagymértékben növelheti. Ez magában foglalja a magabiztosság növelését, a fájdalomcsillapítási módszerek megismerését és a szükségtelen beavatkozások elkerülését. Fontos az is, hogy a leendő édesapát is bevonjuk a felkészülésbe, és ha lehetséges, egy tapasztalt dúla is segítsen a szülésnél.
Nagyon fontos, hogy őszintén nézzünk szembe az előző szülésünkkel kapcsolatos érzelmeinkkel. A lelki gátak, lelki akadályok ugyanis valóban meg tudják akasztani a vajúdás és a szülés folyamatát! Az érzelmek, traumák feldolgozásában segíthet pszichológus, dúla, de akár a párunk, barátnőnk vagy az édesanyánk is.