A Down-szindróma előfordulási aránya és szűrése

A Down-szindróma az egyik legismertebb veleszületett genetikai rendellenesség, amely a 21. kromoszómapár nem megfelelő osztódásának következtében jön létre. Az érintett személyek sejtjeiben a 21-es kromoszómából - hibás sejtosztódás miatt - nem egy pár, hanem három darab fordul elő. Ezt a jelenséget triszómiának nevezzük.

Az emberi szervezet minden sejtje egy sejtmagot tartalmaz, amely a genetikai anyagot gének formájában tárolja. A gének az örökölt tulajdonságokért felelős kódokat tartalmazzák, amelyek kromoszómáknak nevezett, rúd-szerű szerkezetek köré csoportosulnak. A sejtmagok általában 23 pár kromoszómát tartalmaznak, amelyek felét az egyik szülőtől, a másik felét a másik szülőtől örököljük. A Down-szindróma abban az esetben fordul elő, ha a 21-es kromoszómának egy darabja vagy egy egész példánya pluszban van.

A Down-szindróma típusai

Genetikailag három alapvető formáját különítjük el:

• 21-es triszómia (94%): Ez a leggyakoribb forma, amikor a 21-es kromoszómapár nem válik szét az ivarsejtek számfelező osztódásakor, így az egyik ivarsejtbe két 21-es kromoszóma kerül.
• Transzlokáció (3-4%): Ritkán előfordul, hogy a számfeletti kromoszóma egy másik kromoszómapárhoz kapcsolódik, ekkor transzlokációról beszélünk. Ebben az esetben a 21-es kromoszóma egy darabja letörik, és egy másik kromoszómához, általában a 14-es kromoszómához tapad.
• Mozaicizmus (1%): Ebben az esetben a triszómia a test sejtjeinek csak egy részében áll fenn. A kutatások arra utalnak, hogy a mozaikos Down-szindrómás egyéneknél kevesebb jellemző van jelen, mint a Down-szindróma egyéb formáival élőknél.

A Down-szindróma előfordulási gyakorisága

Átlagban minden 600-700. megszületett baba Down-szindrómás. A rendellenesség előfordulásának gyakorisága az anyai életkor előrehaladtával növekszik. A 35 éves nőknek 1:350-hez az esélyük arra, hogy gyermeküknél megjelenjen a rendellenesség; 40 éves korban ennek esélye fokozatosan 1:100-hoz lesz. 45 éves korban a gyakoriság körülbelül 1 a 30-hoz.

Az alábbi táblázat részletesebben szemlélteti az anyai életkor és a Down-szindróma kockázatának összefüggését:

Ennek ellenére a Down-szindrómás újszülöttek szüleinek átlagéletkora alig különbözik a nagy átlagtól, hiszen a szülések száma a fiatalabbaknál lényegesen nagyobb, mint negyvenhez közeli korosztálynál. Mivel sokan egyre későbbre tervezik a családalapítást, a Down-szindrómás esetek előfordulási gyakorisága várhatóan nő majd. Ezért a szülőknek nyújtott genetikai tanácsadás egyre fontosabb lesz.

A Down-szindróma jellemzői

Ez a plusz genetikai anyag fejlődési zavart okoz, és a Down-szindrómával együtt járó jellemzők kialakulásához vezet. A Down-szindrómára jellemző leggyakoribb fizikai vonások közé tartoznak az alacsony izomtónus, az alacsony testmagasság, a ferde metszésű szemek, illetve a tenyéren végighúzódó mély barázda. Általános izomtónus csökkenés, a száj gyakorta nyitva van, a nyelv kilóghat. A felnőttekben gyakori az elhízás. A fej kerek, a nyakszirt-tájék lapos, enyhe kisfejűség figyelhető meg. A nyak a szokásosnál rövidebb. Az orr kicsi, az orrgyök benyomott. A szemrések ferdék ("mongoloid szemrés"), gyakori a belső szemzugban elhelyezkedő bőrredő (epicanthus). A kéztőcsontok és ujjak rövidek. Gyakori a tenyér teljes szélességén végigfutó, úgynevezett négyujjas barázda. A lábak öregujja és a második lábujj között feltűnően széles rés látható.

A Down-szindrómás egyének különböző súlyosságú (a nagyon enyhétől a súlyosig terjedő) kognitív lemaradást mutatnak. Értelmi képességeiket régebben alábecsülték. Ma már tudjuk, hogy megfelelő módszerekkel „lassan, de biztosan”, taníthatóak, legtöbbjük olvasni, írni is megtanítható, szeretettel jól motiválhatóak. Természetükben is vannak közös vonások: őszinte, érzékeny, melegszívű emberek, jó szociális beilleszkedő képességgel. Családjuknak, barátaiknak rengeteg szeretet adnak, számítás, gonoszság számukra ismeretlen fogalmak.

Egészségügyi problémák és életkilátások

A Down-szindrómásoknál az átlagnál gyakoribbak a szívrendellenességek (az esetek 40-60%-ában), a tüdőartéria hipertóniája, pajzsmirigy működési zavarok, emésztőrendszeri fejlődési rendellenességek, ortopédiai problémák, szem- és látási problémák, fül- és hallási problémák, a vérképző rendszer zavarai, neurológiai és pszichiátriai zavarok, fertőzések, krónikus légúti megbetegedések, alvászavarok. Ezek szűrése és kezelése elengedhetetlenül fontos.

Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a Down-szindrómás egyének életkilátásai egyre jobbak. 1910-ben a tünetegyüttest mutató egyének várható élettartama 9 év volt. Az antibiotikumok felfedezésével a túlélés átlagosan 19-20 évre nőtt. A klinikai ellátás terén tett előrelépéseknek (és elsősorban a korrektív szívműtéteknek) köszönhetően jelenleg a Down-szindrómás felnőttek 80%-a megéli a 60 éves kort, és sokan ennél lényegesen magasabb kort is megélnek. Egészséges Down-szindrómás személyek ma már 70 év feletti kort is megérnek, átlagéletkoruk csak néhány évvel alacsonyabb, mint az átlag.

Down-szindróma szűrése a terhesség alatt

A Down-szindróma születés előtti kimutatása természetes igény a gyermeket tervező családok részéről. A legbiztosabb diagnózist a magzat sejtjeinek tenyésztése utáni kromoszómavizsgálat adja. Napjainkban számos különböző megbízhatóságú módszer létezik a Down-szindróma terhesség alatti kimutatására.

Kombinált teszt

A kombinált teszt az FMF (Fetal Medicine Foundation) rendszerű kiterjesztett genetikai szűrővizsgálat, melyet a terhesség 11-13. hetében végzünk, ultrahangvizsgálat és vérvizsgálat kombinációjával. A vizsgálat a terhesség 11. és a betöltött 14. hete között (magzati ülőmagasság CRL 45-84 mm tartományában) bármikor elvégezhető, optimális ideje a betöltött 12. terhességi hét.

A Kombinált-tesztnél az anyai vérben a terhességgel összefüggő plazmafehérjét (PAPP-A) és a human chorionic-gonadotropin szabad ß-egységet (free ß-hCG) vizsgáljuk, amelyeket a placenta termel. A vizsgálat, a biokémiai jelzők mellett, ultrahang markereket is használ, mint például a tarkóredő-vastagság (NT), az orrcsont megléte vagy hiánya, áramlási viszonyok. Az anyai életkorból számolt kiinduló kockázatot módosítjuk minden egyes paraméterrel, így az egyes értékek külön-külön emelhetik, vagy csökkenthetik a kockázatot.

A Kombinált teszt átlagosan 95%-os hatékonysággal szűri ki a rendellenességgel sújtott terhességeket, 2-3 %-os pozitivitási arány mellett, ha 1:250 vagy a feletti kockázat esetén pozitívnak minősítjük az eredményt.

DNS alapú szűrőtesztek (NIPT)

Néhány évvel ezelőtt Magyarországon is megjelentek a Down-szűrésben az új generációs, anyai vérvizsgálaton alapuló tesztek (NIPT tesztek). A PrenaTest®, Nifty, Verifi, Tranquility tesztek az anyai vérben keringő magzati DNS-t, pontosabban a méhlepényből származó DNS-t vizsgálják. A PrenaTest® hatékonyságát nemzetközi klinikai vizsgálatokban, nagy beteganyagon határozták meg. A PrenaTest® a 9. terhességi hét után bármikor elvégezhető, de javasolt, hogy a vizsgálatra a 9-20. terhességi hét között kerüljön sor.

A vértesztek forgalmazóinak oldalán 99% fölötti megbízhatóságról olvashatunk. A magas szenzitivitás azt jelenti, hogy a kromoszóma eltéréssel rendelkező magzatok esetében a teszt eredménye nagy eséllyel pozitív lesz (valós pozitivitás). A magas specificitás pedig azt jelenti, hogy a tipikus génállományú magzatok eredménye nagy eséllyel negatív lesz (valós negativitás). A vértesztek mutatói az álnegativitás szempontjából is nagyon jók, vagyis ha negatív eredményt adnak, valóban nagyon kicsi az esélye annak, hogy a magzatnál számbeli kromoszómaeltérés áll fenn (bár nem lehetetlen).

Fontos azonban megjegyezni, hogy a tévesen megállapított genetikai eltérések aránya nem csak a teszt pontosságától függ, hanem attól is, hogy a keresett eltérés előfordulása mennyire gyakori. Leginkább azoknak kell fenntartásokkal fogadniuk a vérteszt pozitív eredményét, akik az úgynevezett “alacsony kockázatú” csoportba tartoznak: 35 év alattiak és más szűrővizsgálatok nem mutattak náluk magas kockázatot. Egy 2013-as tanulmány szerint az alacsony rizikójú csoportban az álpozitív eredmények aránya 80% volt.

Invazív vizsgálatok

Magas kockázatú szűrővizsgálati eredmény esetén további diagnosztikus vizsgálatok javasoltak, mint például a chorion biopszia (méhlepény mintavétel) vagy a magzatvíz vizsgálat (amniocentesis).

• Chorion biopszia (CVS): A vizsgálat a 11-20. terhességi hét között lepényszövet mintavételezéssel végezhető el.
• Amniocentesis (AC): A vizsgálat a 15-20. terhességi hét között magzatvíz-mintavételezéssel végezhető el.

A mintavételezési eljárások invazív beavatkozások, amelyek vetélési kockázattal járhatnak, kb. 1%-kal növelik a vetélés kockázatát. A magzati kromoszómavizsgálat elvégzéséhez magzati sejt gyűjtése szükséges, amely átfogó képet ad a magzat kromoszóma állományáról.

További szűrőtesztek

• Quartett teszt: Olyan vizsgálati módszer, amely az anyai vérből négy marker (jelző) vizsgálatát foglalja magába a terhesség második trimeszterében (15-20. terhességi hét).
• Integrált teszt: Két vérvételből álló vizsgálat, már meglévő ultrahangvizsgálati eredménnyel. Az első vérvételre 12-13, másodikra 15-18 hetesen kerül sor.
• AFP-szűrés: A terhesség 16. hetében esedékes anyai szérum AFP-t csak a 80-as évektől kezdték bevezetni. Az átlag alatti AFP-szint Down-kórra utalhat.

A genetikai tanácsadás fontossága

Hazánkban az általános terhesgondozás keretében a kromoszóma rendellenességek kiszűrésére a várandós életkorát, a magzat ultrahangvizsgálatának eredményét (pl.: tarkóredő vastagsága), illetve az anyai AFP-szint eredményét veszik számba, és ezek megítélésével döntenek a diagnózist adó magzati kromoszómavizsgálat szükségességéről. A hazai előírások szerint a 35 év feletti terheseknél minden alkalommal, még negatív előzetes leletek esetén is felajánlják a genetikai tanácsadás és a 20. terhességi hétig elvégezhető kromoszómavizsgálat lehetőségét, amely önkéntes, s az anya döntésén múlik, él-e vele.

Az azonban aligha érthető, hogy a diagnosztika fejlődése, a genetikai tanácsadó hálózat működése ellenére miért nem emelkedik évek óta a magzati korban kiszűrt esetek aránya. Kétségtelen, hogy a 80-as évekhez képest a magzati diagnosztikával kiszűrt esetek aránya javult, ám még sosem érte el legalább az 50%-ot. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy a vizsgálatokon való részvétel önkéntes, s még negatív szűrővizsgálati lelet mellett is születhet beteg gyerek.

Ma már egyre többen szülik meg a magas kockázat vagy pozitív diagnózis ismeretében is Down-szindrómás gyermeküket. Ők lelkileg és fizikailag is felkészülhetnek gyermekük megfelelő fogadására. Az a gondolat irányítsa a teendőket, hogy ők elsősorban gyerekek; csecsemők, kisgyermekek, később tinédzserek, majd felnőttek, akiknek az a legfontosabb, hogy szerető családban, később barátokkal, jó társaságban, felnőttként pedig mindenki máshoz hasonlóan, önálló életet élhessenek, saját életstratégiával, lakással, munkával, keresettel, barátokkal, saját családdal.

tags: #down #kor #elofordulasi #aranya