A Magyar Színház (korábbi nevén Nemzeti Színház, 1840-2000 között) állami fenntartású közintézmény, amely 1966 óta a Hevesi Sándor tér 4. szám alatt található.
A színház 1837. augusztus 22-én nyílt meg a mai Astoriánál, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. Kezdetben Pesten az első, az országban a negyedik magyar nyelvű színházként nyílt meg (Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után), miközben a városban 1812 óta már működött egy 3200 fő befogadóképességű német nyelvű teátrum. A színházban operát és drámát egyaránt játszottak. Az intézmény Pest vármegyétől az állam tulajdonába került, ekkor a társulat neve Nemzeti Színházra változott. 1840. augusztus 8-án már így nyitotta meg kapuit és mutatta be Erkel Ferenc első operáját. Negyven évvel később az opera ágazat külön épületbe, az Operaházba költözött.
A színház Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával, majd Eduard von Schenk Belizár című szomorújátékával nyitott. Első igazgatója Bajza József volt.
A Magyar Színház épülete többször is átalakult az évtizedek során.
A Magyar Színházat 1897-ben építették a XIX. század hagyományos stílusában, Láng Adolf építész tervei szerint. A Rákosi-Beöthy család vezetésével alapított színház 1897. október 16-án tartotta első előadását az akkor még külvárosinak számító városrészben, az Izabella - ma Hevesi Sándor - téren. A főváros második magánszínházának két emelet magasságba szökő nézőterének befogadóképessége 996 fő volt. Első korszakában legfőképpen operetteket játszott, majd fokozatosan, tíz év fennállás után komoly prózai színházzá alakult.
1914-ben a színházat Vágó László építész építette át: új, tágas előcsarnok épült, a nézőtér férőhelyeit pedig egy átrendezéssel jóval ezer fölé növelték. Az átalakított Magyar Színház 1914. december 20-án nyílt meg.
1945. január 28-án, a második világháború végén a színház súlyos bombatalálatokat kapott. A Magyar Színház egészen az államosításokig magánszínházként működött.
A Hevesi Sándor téren álló színház mai arculatát 1964−66-ban nyerte el, amikor Ázbej Sándor tervei szerint teljesen átépítették. Az épület két új szinttel magasabb lett, nyolc méterrel terjeszkedve a tér felé, így jóval nagyobb alapterületűvé vált. Ezáltal lehetőség nyílt egy impozáns előcsarnok kialakítására és a színház műhelyeinek, jelmez-, és bútortárainak elhelyezésére is. A színpadot is megnövelték, s új nézőteret alakítottak ki rejtett világítással, akusztikai plafonnal. Páholyok helyett egy meredek erkélyt alakítottak ki. A színház befogadóképessége az átépítés után 756 fő volt, a 2010-es években 665 fő.
Az új épület zsolnai pirogránitból készült, 757 elemből álló dombormű homlokzata Illés Gyula szobrászművész munkája. Az előcsarnokban Barcsay Jenő szobrászművész nagyméretű, aranyhátteres mozaikképe fogadja a nézőket, görög kórus képzetét keltő kedélyesen társalgó asszonyalakjaival. A színésztársalgót díszítő intarziás falikép Szinte Gábor festőművész, díszlettervező alkotása, mely a színház belső életének mindennapjait mutatja be.
A Magyar Színház épületében 1966-2000 között a Nemzeti Színház társulata játszott. Igazgatói ezen időszak alatt Both Béla, Marton Endre, Nagy Péter, Sziládi János, Malonyai Dezső, Csiszár Imre, Ablonczy László, Iglódi István voltak. Repertoárja a magyar és világirodalom klasszikus és kortárs remekműveiből állt.
2000. szeptember 1-jén nevezték át újra, az „új Nemzeti Színház” építésekor. A Nemzeti Színház - [2000.] szeptember 1-jétől Pesti Magyar Színház [...] a polgári törvénykönyv [alapján] ugyanazon tevékenységre két elnevezés annak kiküszöbölése érdekében nem használható, hogy ne lehessen ugyanazt a tevékenységet egy másik intézmény által működtetett tevékenységgel összekeverni. [...] a Nemzeti Színház Részvénytársaság létrehozatalát követően [...t]ehát azt a kettősséget szerettük volna elkerülni, hogy bárki az építkezés kapcsán bármilyen Nemzeti Színházra vonatkozó megállapítást a társulatra vagy a működő intézményre vonatkoztasson és viszont. - Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politikai államtitkárának 2000.
A Magyar Államkincstárhoz tartozó, szigorú ellenőrzés alá eső költségvetési intézmény 2000-től, az alapító okiratának módosításával újra Pesti Magyar Színházként játszik, amelynek társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain nevelkedő és azt őrző művészekből áll.
A színház igazgató-főrendezője egy évtizeden át Iglódi István volt, rendezői ezen időszak alatt: Csiszár Imre, Vidnyánszky Attila, Pinczés István, Guelmino Sándor, vendégrendezői: Berényi Gábor, Bruck János, Czeizel Gábor, Szergej Maszlobojcsikov, Vándorfi László voltak. 2010-től újabb korszak kezdődött a társulat életében.
A színházban elindítottak egy színház-pedagógiai programot is, amelynek keretében színházpedagógusokkal közösen dolgozzák fel az előadásokat.
A Pesti Magyar Színház az Európai Színházi Konvenció (European Theatre Convention - ETC) elnevezésű nemzetközi szervezet 2015. évi tagja lett. A 2015/2016-os évadtól kezdődően Magyarországon elsőként vezetett be a színház egy olyan speciális mobilapplikációt, amely audionarráció segítségével látássérülteknek teszi lehetővé színházi előadások teljes körű élvezetét.
A színház 2017-ben elnyerte az EGT Alap támogatását Jon Fosse: Alvás című drámája magyarországi ősbemutatójának megvalósítására. A Pesti Kitérő elnevezésű programsorozatot 2017-ben Horváth Illés színész-rendező ötlete alapján indították el, melynek célja, hogy a különböző művészeti tematikájú, fiatal művészekre összpontosító, progresszív rendezvényekkel egy olyan jó hangulatú, egymást építő kulturális „közösségi hely” legyen, ami tartalmas szórakozást nyújthat.
A színház előtti Hevesi Sándor téri parkot a színház átépítésekor felvonulási területként használták. Helyreállítását 1968 nyarán a Nemzeti Színház igazgatósága rendelte meg.
A Hevesi Sándor téren több színház is váltotta egymást Magyar Színház néven. A tér nevét 1964 őszén, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége javaslatára kapta, hogy emléket állítsanak Hevesi Sándor életének utolsó, 1933-1939 közötti időszakában e színházépülethez (mint Magyar Színház) fűződő művészi és a Nemzeti Színházban (aminek oda költöztetéséről akkor már döntés született) végzett rendezői-igazgatói tevékenységének.
A Magyar Színház hosszú, szövevényes története alatt az épületében a magyar színésztársadalom legnagyobb alakjai játszottak.
A színházi nevelés olyan művészetpedagógiai forma, amely a színház eszközeivel segíti a gyerekek és fiatalok érzelmi, szociális és gondolkodásbeli fejlődését. A Pesti Magyar Színház-Ifjúsági-és Családi Színház működésében egyre fontosabbá vált, hogy megkülönböztet figyelmet fordítsanak a gyermek és ifjúsági korosztályra.
A tanfolyam 1993-tól minden évben legalább két alkalommal megrendezésre került - így az egyik legrégebbi, folyamatosan működő hazai művészetpedagógiai képzés.