Cukorterhelés, terhességi cukorbetegség és a vetélés kockázata: Átfogó útmutató

A terhesség során a női szervezet hormonháztartásában jelentős átalakulások zajlanak, amelyek hatással vannak a szénhidrát-anyagcsere állapotára. Egyre fokozódó inzulinrezisztencia jelentkezik, vagy ha már fennállt, az tovább erősödik. A szervezet inzulinigénye megnő, és a hasnyálmirigynek sokkal több hormont kell termelnie ahhoz, hogy a vércukorszint a normális tartományban maradjon. Napjainkban egyre gyakoribb a terhességi cukorbetegség, körülbelül minden 20. kismamát érinti.

Sokan nem tudják, de a terhességi cukorbetegség nem csak a terhesség alatt jelent rizikót, hanem a szülés után is mind a kismama, mind a baba számára kockázatokat hordoz. Éppen ezért szükséges a terhességi cukorbetegség szülés utáni gondozása, ami akár évekig tartó követést jelenthet.

Mi a terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz)?

A terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz) a cukorbetegségnek azon formája, amelyet első ízben a terhesség alatt ismernek fel. Magyarországon a terhességek 3-5 százalékában tapasztalható a terhességi cukorbetegség enyhébb vagy súlyosabb formája. Általában a terhesség második felében jelentkezik. A várandósság alatt olyan hormonok szabadulnak fel nagy mennyiségben, amik csökkentik a szervezet inzulinérzékenységét és a 2-es típusú cukorbetegséghez hasonlóan az inzulinrezisztencia irányába tolják el a folyamatot. Az inzulin egy olyan hormon, amely segít a vércukorszint szabályozásában. Ha a szervezet nem termel elegendő inzulint, vagy a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, a vércukorszint megemelkedik a vérben, ami számtalan problémát okozhat mind az anya, mind a magzat számára.

A terhességi diabétesz elsődleges oka az, hogy a várandósokban olyan hormonok termelődnek, amelyek hatása ellentétes az inzulinéval. A hasnyálmirigy termeli az inzulint, mely felelős a szervezet vércukorszintjének szabályozásáért. A várandósság alatt a szövetek inzulinérzékenysége csökken, így e hetek alatt a hasnyálmirigynek fokozott aktivitásra van szüksége. Néhány kismama szervezete nem tud megfelelni ennek a fokozott igénynek, így vércukorszintjük megemelkedik. Ez okozza a terhesség alatti cukorbetegséget, amely gyakorlatilag bármelyik kismamánál kialakulhat. Nagyobb esély van erre azoknál a leendő anyukáknál, akik már elmúltak 25 évesek, túlsúllyal küzdenek, vagy a családjukban van cukorbeteg, ám ezekben az esetekben sem törvényszerűek az eltérő értékek.

Felkészülés a gyermekvállalásra cukorbetegség esetén

A vércukorszint ellenőrzését a cukorbetegségre fokozott kockázattal rendelkezők számára ajánlatos már a terhesség tervezésekor elvégeztetni. Az ajánlások a kockázati tényezőkkel rendelkezők kiszűrésére irányuló kérdőívek használatával, vagy az ismert kockázati tényezőkkel rendelkezőknél diagnosztikus tesztek elvégzésével javasolják a vércukorvizsgálatokat. A cukorbetegség szűrése különösen azok számára fontos, akiknél örökletes tényezők miatt fokozottan magas a betegség kockázata. Ha szénhidrát-anyagcsere zavar igazolható, akkor a már a fogantatás előtt elvégzett vér- és vizeletvizsgálati eredmény ismeretében a szükséges kezelés megkezdhető.

2-es típusú cukorbetegség esetén az enyhébb anyagcserezavar megfelelően összeállított étkezéssel és rendszeres mozgással is normalizálható lehet, így szerencsés esetben akár igen rövid idő alatt sikerülhet elérni a normál vércukorértéket. Fontos, hogy a fogantatás bekövetkeztekor az anya megfelelő szénhidrát-anyagcsere állapotban legyen, mert a cukorbetegséggel járó kockázatok így nagyobb valószínűséggel kivédhetők.

Azok esetében, akiknél a gyermekvállalás már igazolt cukorbetegség mellett történik, fontos, hogy a tervezett teherbeesés előtt - lehetőleg már fél-egy évvel - konzultáljanak diabetológus kezelőorvosukkal, mert szükség lehet a gyógyszeres kezelés módosítására. Várandósság időszakában orális antidiabetikus kezelés a hazai ajánlás szerint nem javasolt.

A fel nem ismert cukorbetegség kockázatai

A fel nem ismert 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség egyaránt gátolhatja a teherbeesést és az első három hónapban növelheti a vetélés kockázatát. A magzat fejlődésének szempontjából legfontosabb időszak az első három hónap. Ha az édesanyánál ebben az időszakban a vércukor nincs egyensúlyban, az súlyos fejlődési rendellenességeket okozhat.

A cukorterheléses vizsgálat (OGTT)

A terhesség alatt jelentkező szénhidrát-anyagcsere-zavar kizárása vagy kimutatása céljából alkalmazandó cukorterheléses vizsgálatra (orális glükóztolerancia-teszt, OGTT) a kismamának felkészülten kell érkeznie. A várandósság megállapításakor, általában az első 12 terhességi hétben a nőgyógyász éhgyomri laborvizsgálatra küldi a kismamát. Ha ekkor normális a vércukorérték, a terhesség 24-28. hete között kell terheléses vércukorvizsgálatot végezni. Azoknál a kismamáknál, akiknél nagyobb a gesztációs cukorbetegség kialakulásának az esélye, már a 16-18. terhességi hét között is el kell végezni a vizsgálatot. Ha mindkét vizsgálat negatív, egyéni esetben még szóba jöhet a terhesség 32. és 34. hete is.

A vizsgálatra reggel, éhgyomorra, legalább 8-10 órás koplalás után érkezzen a kismama. A vizsgálatot nyugalmi körülmények között kell végezni. Előtte és alatta a dohányzás és a szeszes ital fogyasztása tilos. Fontos továbbá az, hogy a vizsgálat 120 percét nyugalomban, ülve töltse. A vizsgálatról történő eltávozás, járkálás, mozgás a vizsgálat eredményét hamisan befolyásolja. Az értékeléshez szükséges annak ismerete, hogy szed-e rendszeresen gyógyszert a kismama, mert a szénhidrát- illetve zsíranyagcserét befolyásoló gyógyszerek alkalmazása hamis eredményhez vezethet.

A vizsgálat során elsőként egy éhgyomri vércukormérést végeznek, majd 75 g-os cukorszirup elfogyasztása után 120 perccel újra megnézik a vércukorszintet. A Magyar Diabetes Társaság terhességgel foglalkozó munkacsoportjának állásfoglalása szerint a terheléses vizsgálat során csak a 0 és a 120 perces vércukorértékeket kell figyelembe venni.

Mikor mondható ki a terhességi cukorbetegség diagnózisa?

A vércukorterhelés eredménye alapján lehet kimondani a terhességi cukorbetegség diagnózisát. Ha az értékek emelkedettek, de az éhomi érték még nem éri el a 7,0 mmol/l-et vagy a 120 perces érték 7,8 mmol/l alatt van, akkor terhességi hiperglikémiáról beszélünk. Ilyenkor életmódváltás és sűrűbb vércukorvizsgálat szükséges. Ha az értékek efelett vannak, kimondható a terhességi cukorbetegség diagnózisa. Ilyen esetben mielőbb javasolt egy diabetológus felkeresése, hogy átbeszélhessék a további teendőket!

Fontos kiemelni, hogy bizonyos esetekben a szűrővizsgálat korábbi elvégzésére van szükség. Azok között, akiknek nagy a kockázatuk a terhességi cukorbetegség kialakulására, már a 12-16. hét között elvégzik ezt a vizsgálatot, majd megismétlik a 24-28. hét körül.

Rizikócsoportba tartozó kismamák:

• 30 év feletti életkor
• Túlsúly
• Családban előforduló cukorbetegség
• Jellegzetes tünetek, például gyakori húgyúti infekciók esetén
• Korábbi terhesség során fellépő terhességi cukorbetegség, preeclampsia vagy méhen belüli elhalás
• Habituális vetélés
• Korábbi gyermek 4000 gramm felett született
• Ha a családban 4 kg feletti születési súly már előfordult, az szintén a terhesség alatti cukorbetegség fokozott kockázatára hívhatja fel a figyelmet.

Milyen veszélyeket hordoz a terhességi cukorbetegség?

A terhességi cukorbetegség kezeletlen esetben mind a magzat, mind az anya számára veszélyt jelent. A hosszú távú (krónikus) szövődmények alapvetően az érrendszer károsodását jelentik, s ezek rövidebb-hosszabb idő alatt visszafordíthatatlan szervi diszfunkcióhoz vezethetnek. A kisérkárosodás leginkább a szem ideg- vagy recehártyáját, a vese legkisebb véredényeit vagy az idegeket érinti.

Az anyai szövődmények:

• Magas vérnyomás: A terhességi cukorbetegség fokozza a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát, ami akár súlyos szövődményekhez, például preeklampsziához vezethet. A kismamának nagyobb esélye van arra, hogy gyógyszeres kezelést igénylő, magas vérnyomásértékei lesznek. A magas vérnyomás fokozott ödémaképződéssel és fehérjevizeléssel az úgynevezett eklampszia betegséget is jelentheti.
• Koraszülés: A magas vérnyomás és a méhlepény károsodása miatt nőhet a koraszülés kockázata. Cukorbetegség esetén a koraszülési gyakoriság is magasabb.
• Császármetszés: A nagyobb méretű baba miatt gyakrabban válhat szükségessé a császármetszés.
• Gyakoribb fertőzések: Terhességi cukorbetegség esetén gyakoribbak a hüvelyi, a hólyag- és a vesefertőzések. A magas vércukor szintek az anyánál különféle fertőzésekre hajlamosítanak, ilyenek a húgyúti fertőzések és a gombás eredetű nőgyógyászati fertőzések.
• Toxémia: A terhességi cukorbetegség legsúlyosabb szövődménye a toxémia, ami mind az anyára, mind a kisbabára nézve is életveszélyes lehet.
• Vércukorszint ingadozások: A vércukorszint gyakori és jelentős ingadozása megterhelő az anya szervezetének.
• 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázata: A terhességi cukorbetegségben szenvedő nőknél nagyobb az esélye annak, hogy később 2-es típusú cukorbetegség alakuljon ki. A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavarral járó terhességekből születettek körében gyakoribb az elhízás akár gyermek-, akár felnőttkorban. A szülés után 10 évvel ezeknek a nőknek közel fele túlsúlyos, harmaduknak magasvérnyomás-betegsége van, illetve 15 százalékuknak fehérje is megjelenik a vizeletében.

A magzati és újszülöttkori szövődmények:

• Nagy születési súly (makroszómia): Az anyai magas vércukorszint a babánál is megjelenik, ami miatt a baba gyorsabban nőhet, és óriásnövés alakulhat ki. Ez szülési komplikációkat, a vállak elakadását okozhatja. Tartósan magas vércukorértékek fennállása esetén jellemző, hogy a magzat méretei nagyobbak az átlagosnál. Ez a szülés során sérülést okozhat a kisbabának, például a kitolási szakban elakadhat a váll, ami akár felső végtagi idekárosodással is járhat.
• Veleszületett rendellenességek: A terhességi cukorbetegség egyes veleszületett rendellenességek kialakulásának kockázatát is növelheti.
• Méhlepény elégtelenség: A terhességi cukorbetegség a méhlepény keringésének károsodásához vezethet, ami miatt elmaradhat a magzat fejlődése.
• Alacsony vércukorszint születés után (hypoglykaemia): Ha a mamának magas volt a várandósság során a vércukra, a magzat hasnyálmirigye is több inzulint termel. Ennek lehet káros következménye, hogy a szülés után a baba vércukorértéke kórosan alacsony tartományba kerül, mely súlyos rosszullétet, un. hypoglykaemiát okozhat, mely kezelés nélkül akár végzetes következményekhez is vezethet, vagy maradandó károsodást okozhat.
• Légzési problémák: A magas inzulinszint gátolja a kortizol tüdőérlelő hatását, ami miatt légzési problémák alakulhatnak ki.
• Hyperbilirubinemia (újszülöttkori sárgaság): A magzati vörösvértesteknek csökkenhet az élettartama, nagy mennyiségben történő elhalásuk pedig a bilirubin szint emelkedéséhez és sárgasághoz vezethet.
• Elhízás és 2-es típusú cukorbetegség kockázatának növekedése: A nagy születési súlyú babáknál nagyobb az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata a későbbi évek során.

A terhességi cukorbetegség kezelése

Amennyiben megállapításra kerül a gesztációs diabétesz, a kismamát a nőgyógyász vagy a háziorvos diabetológiai szakrendelésre utalja. A gesztációs diabétesz kezelésének célja, hogy az érintett kismamának normális, a nem gesztációs kismamákéhoz hasonló vagy azzal azonos vércukorértékei legyenek. Alapvetően három olyan cél van, melyet a terhesség alatt szem előtt kell tartani. Az egyik, hogy a vércukorszint az egészséges tartományban mozogjon. A terhesség alatt inzulin, személyre szabott diéta- és mozgásprogram megtartása mellett érhető el a vércukorszint normalizálása.

A gondozás elengedhetetlen része a kismama vércukor-önellenőrzése, amelyet reggeli előtt és a főétkezések után 1 órával kell elvégezni. Ehhez szükséges a vércukorszint gyakori mérése és ezzel együtt a cukorbeteg napló vezetése is. Ez otthon is elvégezhető egy vércukorszintet mérő készülékkel, amely egy csepp vérből megállapítja az aktuális értékeket.

Életmódkezelés és diéta

Az első és legfontosabb az életmódkezelés, amely a megfelelő étrend alkalmazását és a fokozott fizikai aktivitást foglalja magába. Az ideális étkezési ritmus 5-6 alkalommal, 2,5 óránként történő étkezést jelent, továbbá a pótvacsora beépítését 22 óra körül. A többszöri étkezéssel biztosítható az egyenletes szénhidrátbevitel és elkerülhető a jelentősebb étkezés utáni vércukorcsúcs, amely különösen a reggeli utáni időszakban kifejezett.

A hagyományos megközelítés szerint GDM esetén 160 g-os szénhidrát diétát fog javasolni az orvos. A diéta során a meghatározott szénhidrát mennyiséget a nap folyamán szigorú menetrend szerint kell elfogyasztani, meghatározott időben. Fontos tisztában lenni a glikémiás index-szel, ami arra utal, hogy egy adott élelmiszer milyen gyorsan emeli meg a vércukorszintet. Édesítésre gyümölcsöt, vagy az édesítőszerek közül a sztívia, eritrit, maltit vagy aszpartam alapú édesítőket helyezzük előtérbe. Fontos továbbá, hogy a magzat egészsége érdekében kerülni kell a szacharin alapú mesterséges édesítőszereket.

A másik fontos cél, hogy a kismama súlya maximum 8 kg-ot gyarapodjon a várandósság alatt. Ezt a szakorvos által előírt diétával és rendszeres, orvosi tanácsoknak megfelelő testmozgással lehet elérni. Étkezések között 20 -30 perc könnyű séta, úszás vagy torna jót tehet a kismama szervezetének és szinten tarthatja vércukorszintjét is. Mindenekelőtt azonban érdemes erről előzetesen konzultálni a kezelőorvossal!

A harmadik fontos cél a vizelet keton tartalmának minimálisra csökkentése. Ha nincs elég inzulin az ember szervezetében, a test a zsírokat kezdi el lebontani, mellyel együtt keton is termelődik, ez pedig veszélyes lehet a születendő gyermekre. A magas keton szint jellemzően akkor jelentkezik, ha túl sok idő telik el két étkezés között vagy nem visz be a kismama megfelelő tápanyagot a szervezetébe, így erre fokozottan érdemes odafigyelni.

Gyógyszeres kezelés

A kismamák kezelésére korábban orális (szájon át beveendő) vércukorcsökkentő gyógyszerek használatát hazánkban a szakmai ajánlások nem javasolták. Újabb vizsgálatok eredménye alapján metformin hatóanyag-tartalmú gyógyszerek alkalmazása egyéni mérlegeléssel a várandósság alatt megengedhető (nem tiltott). A gesztációs diabéteszes esetek alig 20-25 százalékában szükséges az inzulinkezelés. Magyarországon az úgynevezett humáninzulin-készítményeket használjuk gesztációs diabétesz fennállása esetén a vércukorszint csökkentésére.

Leggyakrabban a főétkezéshez szükséges adni gyors hatású inzulinkészítményt, a beadás és az étkezés között 15-30 percnek el kell telnie ahhoz, hogy az inzulin fel tudjon szívódni és a hatása kialakuljon. Ha a reggeli, éhgyomri vércukorértékek meghaladják az ideális, 5,3 mmol/l értéket, akkor éjszakára bázisinzulinra is szükség van, amelyet este, lefekvés előtt, 21.30 és 22.00 óra között kell beadni. A terhesség során az inzulinrezisztencia fokozódik, gesztációs cukorbetegség esetén a szénhidrátanyagcsere-állapot romolhat. Szükségessé válhat az étrend módosítása, inzulinterápia bevezetése vagy a már alkalmazott inzulin dózisának szükség szerinti folyamatos emelése. Inzulinterápia bevezetése esetén a kismamát minden részletre kiterjedő edukációban részesítik, hogy az inzulin dózisának emelésére önállóan is képes legyen.

A terhességi cukorbetegség szülés utáni gondozása

Az anya szempontjából

Habár a legtöbb esetben a terhességi cukorbetegség a szülést követően rövidesen megszűnik, még vannak teendők vele kapcsolatban. A terhességi cukorbetegség növeli annak a kockázatát, hogy évekkel később 2-es típusú cukorbetegség alakuljon ki az anyánál. A terhességi cukorbetegség szülés utáni gondozása segít csökkenteni ezt a kockázatot és idejében felismerni a problémát. A hormonok okozta szénhidrátanyagcsere-változások a szüléssel megszűnnek, ami azt jelenti, hogy az édesanyának nagy esélye van arra, hogy az anyagcseréje normalizálódik.

A terhességi cukorbetegség szülés utáni gondozása során az első lépés vércukorszint méréseket végezni. Ezeket a méréseket a szülést követően még a kórházban elvégzik, hogy lássák, normalizálódik-e a szervezet egyensúlya és hormonháztartása. A terhességi cukorbetegség ugyanis a legtöbb esetben a várandóssághoz kötött, és a szülés utáni napokban megszűnik az inzulinrezisztencia és az emelkedett vércukorszint is.

A vércukorszint normalizálásában a szoptatás is segíthet, valamint ez a terhességi cukorbetegségből született kisbabák számára különösen előnyös. Éppen ezért legalább fél évig javasolt a szoptatás terhességi cukorbetegség esetén. A kórházat elhagyva is érdemes ellenőrző vércukorszint vizsgálatokat végezni, és legalább a 6 hetes kontroll vizsgálaton újra megmérni, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a cukorbetegség valóban megszűnt. Szülés után minimum 6 hét elteltével ismételt cukorterhelésre van szükség annak felmérésére, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavar teljesen megszűnt-e, vagy esetleg valamilyen formában megmaradt.

A későbbiekben is szorosabb kontrollra lesz szükség, kb. kétévente érdemes elvégezni az OGTT-t, hogy hamar felismerjék az inzulinrezisztenciát vagy diabéteszt. Érdemes tudni, hogy a terhességi cukorbetegség gyakran újra előfordul a későbbi várandósságok alatt. Így érdemes ezeket a kismamákat szorosabban követni és már a 12-16. héten vizsgálni a terhességi cukorbetegség fennállását. A rendszeres kontroll vizsgálatok mellett az egészséges életmód fenntartása a másik lépés, amit megtehet a kismama, hogy elkerülje a későbbi cukorbetegséget. Az optimális testsúly elérében és az egészséges, vércukorszintet stabilizáló diéta kialakításában a dietetikusok segíthetnek.

Szülés után a diétát folytatni kell, már csak amiatt is, mert a diabéteszes diéta ugyanaz, mint az egészséges étkezés. Nyilván az édesanya a baba mellett nem tud annyira odafigyelni magára, mint korábban, de ügyeljen a napi 5-6 étkezésre! Ha a terhesség során inzulint kellett használni, az általában elhagyható a szülést követően. Ha nagy dózisra volt szükség, annak a felezése javasolt, majd pár napon belül már látható, hogy el lehet-e hagyni véglegesen. Abban a ritka esetben, ha az édesanya vércukorértékei magasak lennének a dózis csökkentésével vagy az inzulinkezelés elhagyásával, úgy a dózisok emelendők vagy a terápia visszaállítandó.

A baba szempontjából

A baba számára is komoly veszélyeket hordoz a terhességi cukorbetegség, nehezebb lehet az adaptáció az első órákban-napokban. Éppen ezért terhességi cukorbetegség esetén olyan kórházban kell szülni, ahol van neonatológiai intenzív osztály és ahol fel vannak készülve a kisbaba ellátására. A terhességi cukorbetegség szülés utáni gondozása a baba szempontjából nagyon változó lehet, attól függően, hogy okozott-e bármilyen szövődményt benne a cukorbetegség.

Koraszülés esetén a koraszülött osztályon látják el maximális körültekintéssel a gyermeket. Légzészavar esetén lélegeztetésre lehet szükség. A szülés utáni gondozás során figyelni kell arra, hogy könnyen leeshet a baba vércukorszintje az első órákban, napokban. Ennek oka, hogy a baba szervezete hozzászokott az állandóan magas vércukorszintekhez és nem képes gyorsan és hatékonyan cukrot felszabadítani a szervezetéből. A szülés utáni gondozás során napi többször vércukormérést végeznek a kisbabán is, és biztosítják a táplálását, hogy optimális tartományban maradjon a vércukorszint. Az alacsony vércukorszint mellett alacsony kalcium, magas vörösvértestszám és magas bilirubin szint is jellemző lehet az első napokban, és sárgaság is megjelenhet a babánál. Ezek miatt is fokozott figyelmet kell fordítani a kisbabára és szükség esetén beavatkozni. Az orvos további vizsgálatokat, például szívultrahang vizsgálatot is kérhet, hogy kizárja bizonyos, terhességi cukorbetegséggel szövődő fejlődési rendellenességek kockázatát.

A terhességi cukorbetegség nem csupán a baba első napjaiban okozhat kihívást, hanem a későbbiekben is. Az ilyen gyermekek ugyanis hajlamosabbak arra, hogy elhízzanak vagy hogy 2-es típusú cukorbetegség alakuljon ki náluk. Éppen ezért fokozottan oda kell figyelni a gyermek étrendjére, testmozgására és már kiskortól egészséges életmódra tanítani.

tags: #cukorterheles #miatti #veteles #cukorbetegen