A kötődés az egyik legfontosabb emberi kapcsolat, amely már a magzati életkortól kezdve fejlődik, és alapvetően meghatározza az önmagunkról és másokról alkotott képünket. John Bowlby brit pszichoanalitikus az 1950-es, 60-as években végzett kutatásaiban hangsúlyozta, hogy az első életév az az érzékeny és vissza nem térő periódus, amikor a szülőhöz való kötődés alapjaiban kialakul. Ez a kezdeti időszakban létrejött szeretetkapcsolat egy életre kapott lelki batyu. Azonban fontos tudni, hogy a kötődés nem egy merev, egyszeri folyamat, hanem egy dinamikus rendszer, amely folyamatosan formálódik és gyógyulhat a gyermek fejlődése során.
A kötődés elmélete és fontossága
A kötődéselmélet John Bowlby nevéhez fűződik. A WHO megbízásából a II. világháborúban árván maradt gyermekek lelki-mentális egészségét kutatta, és megállapította, hogy a gyermekek életében az első életév az a szenzitív periódus, amikor a szülőhöz való kötődés - legyen az bármilyen minőségű - alapjaiban kialakul. Az előzetes teóriák szerint a kötődést a táplálás irányítja, ám a kísérletek azt igazolták, hogy ennél jóval bonyolultabb motivációról van szó. Evolúciós alapú, túlélést szolgáló törekvés a baba részéről, hogy testi kontaktust alakítson ki gondozójával.
Az anyának ebben az érzékeny életszakaszban meg kell teremtenie a biztonságos bázist, amelyet a testi kontaktus, a melegség, a válaszkész gondoskodás, a babára való odafigyelés, a sok-sok érintés, ölelés ural. A kicsi ebben az időszakban minél többet szeretne az édesanya közelében lenni, még akkor is, amikor elindul a világ felfedezése. Ekkor is megfigyelhető a szükséglet, hogy vissza-visszatérjen a „biztonságos kikötőhöz”, az anya biztonságot adó személyéhez.
A magzat édesanyja hormonrendszerén keresztül átéli a szülő érzelmi állapotait, egy idő után már hallja édesanyja hangját, érzi az érintését. A gyermekek fejlődése nem egy lineáris folyamat, sokkal inkább cirkuláris: ahogyan a gyermek érik, változik, úgy újra és újra előkerülhetnek ugyanazok a problémák, csak más köntösben.
A szülők számára ijesztő lehet annak a felelőssége, hogy „mindent jól csináljanak”, különben „örökre” sérül a gyermek. Ez nem így van. A nevelésben újra és újra esélyt kapunk arra, hogy formáljuk, javítsuk hibáinkat.
A kötődés kialakulásának szakaszai
Daniel Stern pszichológus, pszichiáter a csecsemő szemszögéből közelítette meg a kötődés kialakulásának szakaszait: mit érzékel egy csecsemő a világból, önmagából, szüleiből?
Aranyóra és az első napok
A szülést követő első 24-36 óra nagyon fontos ebben a korai fázisban. A tapintásos és szaglásos ingerek uralják, épp ezért kiemelkedő jelentősége van a bőrkontaktusnak anya/apa és baba között. Az aranyóra ideális esetben akár 2 óra is lehet, amely során az anya mellkasán bőr-bőr kontaktusban fekszik a pici. Megtörténik az első szoptatás, ami a kolosztrum révén kivételes immun-, hashajtó, energiát adó, tápláló anyaghoz juttatja a csöppséget. Fontos szerepe van a roaming-in megoldásnak is szülés után, ami azt jelenti, hogy az anyával közös szobában kap elhelyezést a baba. A szülés utáni anyai imprinting (bevésődés) megkönnyíti, gyorsítja a szeretetkapcsolat kialakítását a babával, könnyebben „megjönnek” az anyai érzések. Ha valamilyen oknál fogva mégsem a kívánt módon telnek az első napok, akkor sincs tragédia. A kötődés kialakításának nagyobb része még hátra van.
Az első hónapok
Az első két hónapban a baba jelzései mind társas jellegűek: sírás, nyűgösködés, szemlélődés, bámulás, mosolygás. A gyermek ebben az állapotában önmagát még az anyával egynek érzékeli. Ebben a szakaszban a csecsemő elkezdi felfedezni és megtapasztalni, hogy ő és az anya két különböző lény. Megjelenik a szociális mosoly, amit a másik ember megjelenése vált ki, várják az összenézést, a szemkontaktust, a figyelmet. Ebben az időszakban (is) nagyon fontos az állandó kommunikáció a babával, amit a szülők ösztönösen csinálnak a dajkanyelv formájában.
A ragaszkodás kialakulása
A korai kötődés nyomán a 7-8. hónap végére kialakul a ragaszkodás. A csecsemők már azt is értik, ekkorra, hogy ők és mások különböző szándékokkal, célokkal rendelkeznek. Már nem mosolyognak mindenkire, válogatnak az emberek között. Megjelenik a szeparációs szorongás is. Felfedező utakra indulnak, kísérleteznek azzal, hogy anyától eltávolodnak, majd visszatérnek. Sokszor mintha nem tudnák eldönteni, mit is akarnak - külön játszani, önállóságukat próbálgatni, vagy a szülőbe csimpaszkodni.
Kötődési típusok - Mary Ainsworth kutatásai
Mary Ainsworth kutatásai alapján három kötődési típust állapított meg 12 hónapos korú gyerekeknél (később egy negyedik, ritkábban jelenlévő típust azonosítottak még) az ún. Idegen Helyzet Teszt (SST=Strange Situation Test) segítségével.
A helyzetben a közelségkeresés-távolodásra adott reakciókat figyelik az anya-baba párnál: a pár közösen játszik, majd egy idegen barátságos személy is belép a helyzetbe, ezt követően az anya kétszer rövid időre kimegy a szobából.
- Biztonságos kötődés: A baba rendszerint idegesen reagál, sírni kezd, ha az anya eltávolodik tőle, ám amikor visszatér, megnyugszik. Képes folytatni a játékot. A biztonságosan kötődő gyermek kiegyensúlyozott, boldog, bízik az édesanyjában.
- Bizonytalan ambivalens (szorongó-ellenálló): A baba pánikba esik, ha eltávolodik tőle az anya, és visszatérte után is nagyon nehezen lehet megnyugtatni. Az eltávolodás miatti szorongás visszaveti a játéka színvonalát, hangulatát, felfedezőképességét. Az ambivalensen kötődő gyermek vágyik az édesanyjára, de nem bízik benne igazán. Ha valami probléma van, fut az édesanyjához, de nem tud teljesen megnyugodni nála.
- Bizonytalan elkerülő: A baba nem keresi a kapcsolatot édesanyjával, és idegenekkel ugyanolyan keveset kommunikálnak, mint a szülővel. Anya távozásakor nem mutatják a szorongás jeleit, visszatértekor nem néznek rá. Az elkerülő kötődésű gyermek ragaszkodik az édesanyjához, azonban hamar megtanulja, hogy ne mutassa ki az érzelmeit.
- Dezorganizált (rendezetlen): A baba viselkedése kiszámíthatatlan, bizarr. Lefagy, vagy lemerevedik, mozdulatai furcsák. Alig kommunikál. Az elutasító kötődést mutató gyermek egyáltalán nem bízik a szüleiben, sőt gyakran fél is tőlük. Ez a kötődési mintázat szélsőségesen elhanyagolt gyermekeknél szokott létrejönni vagy azoknál, akik egyszer kapnak figyelmet a szüleiktől, máskor megijednek tőle.
Fontos hangsúlyozni: a kötődés mindenképp kialakul, ám nem mindegy, hogy milyen minőségben, hisz a gyermek személyiségfejlődését nagy mértékben befolyásolja majd az anyához való kötődése. Cél a kölcsönösség - hogy mindkét félnek örömteli legyen a kapcsolat. Megfelelő gyermek-anya kapcsolatban az anya és a baba is jól érzi magát.
A szeparációs szorongás időszaka
Minden anyuka ismeri azt a helyzetet, amikor a nagyobbacska baba egy pillanatra sem akar elszakadni tőle: ez a szeparációs szorongás időszaka. Az anya és kisbabája az első fél évben szoros szimbiózisban élnek. Nagyjából nyolchónapos korban jut el a baba annak felismeréséig, hogy anya és ő külön személyek, anya el tud távolodni tőle, de vissza is tér hozzá. Mindez a baba természetes fejlődésének része.
Nehezíti viszont a helyzetet, hogy az édesanyák jó része ekkorra érzi úgy, hogy kimerült, és most már szüksége van pár óra baba nélkül töltött időre. Az, hogy melyik babánál mennyi ideig tart és milyen súlyos a szeparációs szorongás, teljesen egyedi - nincs különösebb ráhatásunk, legfeljebb enyhíteni tudjuk a vele járó kellemetlenségeket.
Jó, ha ilyenkor számítunk arra, hogy most minden kicsit lassabban megy, mert a kicsi többet igényli a jelenlétünket. Tudomásul kell venni, hogy vannak olyan helyzetek, amikor el kell mennünk otthonról. Ilyenkor fontos, hogy bár nem tudjuk elmagyarázni a kicsinek, hogy nincs mitől félnie, folyamatosan kommunikáljunk vele, és elmagyarázzuk neki, hogy itt leszünk, mire felébred a délutáni alvásból, vagy vacsoraidőre.
Fontos, hogy ha az apuka, a nagymama vagy egy segítő vigyáz a babára, ne csak a kezébe nyomjuk a kicsit, és eltűnjünk a szeme elől. Legyen idő egy kis átmenetre, pár perc közös játékra, hogy a baba hozzászokjon a másik ember jelenlétéhez. Ez nyilvánvalóan az apuka esetében a legkönnyebb, akivel a kicsi egyébként is sokat van együtt. Utána viszont röviden, de határozottan búcsúzzunk el, ne maradjunk ott sokáig vigasztalni. Az anya bizonytalansága ugyanis a babáét is növeli. Fontos tudni azt is, hogy az elváláskor jelentkező sírás gyakran csak pár percig tart, a gyerek utána könnyen felveszi az új ritmust. Ha viszont a baba sokáig vigasztalhatatlan, vagy a helyzet hosszú távon fennmarad, érdemes konzultálni egy gyerekpszichológussal.
Hogyan építsünk ki biztonságos kötődést a babánkkal?
Könnyű ma bűntudatot érezni anyaként. Főleg ha a kötődés, a kötődő nevelés szóba kerül. Az anya kétségek között él: vajon mindent jól csinálok? Vajon a gyermekem jól kötődik hozzám? - kérdi magától. A kötődési rendszer egy komplex viselkedés- és érzelemszabályozási mód, amely meghatározza, hogy a személy milyen módon kezeli az intim, bizalomteljes, érzelmi kapcsolatait, de mindezt nem tudatosan teszi.
A kisbaba megfelelő gondoskodásban részesül és megnyugszik, az anya pedig kipihente magát. Fontos, hogy a gyermek szükségleteinek kielégítése megtörténjen, a gyermek megnyugodjon, és az anya kipihentté váljon. A csecsemő kötődési rendszere akkor aktiválódik, amikor számára ismeretlen helyzettel találja szemben magát, ismeretlen személy veszi körül, ismeretlen hely vagy ismeretlen, így kiszámíthatatlan esemény. Ebben a helyzetben a csecsemő a szülő - elsődleges gondozó - közelségét igényli, legtöbbször belecsimpaszkodik anyjába.
Az anyai gondoskodói rendszer szintén akkor aktiválódik, amikor az anya úgy érzékeli, hogy a csecsemő veszélyhelyzetben van. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a baba egyedül maradt a pelenkázón és leeshet, hanem azt is, hogy olyan személyek vagy ingerek veszik körül, akik az anya szerint a csecsemőt megijeszthetik vagy veszélyesek lehetnek rá. Ilyenkor az anya a csecsemőbe csimpaszkodik, és nem ereszti karjából, nem távolodik el tőle.
Amennyiben a csecsemő számára az anya biztosítja a megnyugtatást, modellt nyújt ahhoz, hogyan kell az érzelmeket szabályozni, akkor is, ha kezdetben ezt a megnyugtatást ő biztosítja. A természetes érési folyamat előrehaladtával a csecsemő elkezdi felismerni anyja arcát. Ha a csecsemő nem tudja, hogy ha az anya nincs jelen, akkor nem véglegesen tűnt el, vissza fog menni, mert nem tudja emlékezetében tartani a szülő vizuális képét. Ha nincs ott, soha többé nem is lesz - hiszi, kétségbeesik és addig sír, amíg fel nem tűnik újra a szülő (szeparációs szorongás), akiről tudja, hogy a megnyugvása forrása.
Az apához való kötődés
Az apához való kötődés időben később jelenik meg, mint az anyával való kötődés, a második életév után. Akkor optimális a helyzet, ha az anyával való biztonságos kötődés alapozza meg az apához való kötődést. Míg az anyai kötődés az elsődleges szükségletek kielégítését biztosítja és ennek mentén alakul a biztonságos kötődés, az apával való kapcsolat a közös játékok, az apai bevonódás mélysége mentén alakul ki, az alakítja, hogy az apa mennyire hozzáférhető a gyermek számára. A gyermek megpróbálja az apát bevonni a játékos kapcsolatba a második életév folyamán és kapcsolatuk annak függvénye, hogy ez a bevonódás mennyire sikeres. Ehhez szükséges, hogy az anya ezt a kapcsolatot érzelmileg lehetővé tegye, ne féltse a gyermeket az apával való kapcsolattól.
Mit tud a 15 hónapos baba? Fejlődési mérföldkövek
Ebben az életkori szakaszban a lassúbb mozgásfejlődésű gyermekek is elkezdenek önállóan járni. A már egy ideje két lábon közlekedő tipegők járása összerendezettebbé válik, de az akadályok vagy a sietség bizonytalansághoz, esetleg eséshez vezethetnek. A járás már elég biztonságos nemcsak az elinduláshoz, megálláshoz és irányváltásokhoz, hanem ahhoz is, hogy gyermekük cipekedjen, hozni-vinni tudja a játékait, illetve húzza és tolja, amit lehet. Egyre hosszabb sétákra lehet vele elindulni. A földről már képes kapaszkodás nélkül felállni, és miközben játszik, hosszú ideig stabilan megáll. A guggoló helyzet szintén kedvelt pozícióvá válik a játékhoz is. Ebben az életkorban a kisded már szeret labdázni, képes a labdát állva eldobni anélkül, hogy elesne. A labdarúgást is megpróbálja utánozni, de ez még azt jelenti, hogy járás közben nekimegy a labdának, és így löki tovább.
Gyermekük kézmozgása is egyre ügyesebbé válik, és a ki-be pakolászás során egyre kisebb résekbe, lyukakba gyömöszöli a játékokat. Méretük és formájuk szerint is próbálja a pontosan illeszkedő formákat a helyükre tenni. A szülei tevékenységeinek utánzása során (főzés, szerelés, takarítás) is egyre többféle tárggyal végzett mozdulatot próbálgat. Képeskönyvek kemény lapjainak forgatása mellett már próbálkozik a vékony lapú könyvekkel, újságokkal is. A kézzel evés mellett próbálja elsajátítani az evőeszközök használatát és a pohárból ivást is. Próbál egyedül vetkőzni, zoknit, sapkát, cipőt vagy kesztyűt levenni. Ebben a korban az öltözködés, a pelenkacsere nehézkessé válhat, különösen, ha a szülők ragaszkodnak a régi, háton fekvős megoldáshoz. Vannak gyermekek, akik könnyebben válnak partnerré, ha már álló helyzetben történik a tisztába tevés.
Mivel gyermekük beszédértése is rohamosan fejlődik, érdemes minden önkiszolgálással kapcsolatos tevékenységet előre, röviden jelezni neki, hiszen így nem éri váratlanul őt. Az egyszerűbb tiltásokat, utasításokat már megérti, és többnyire képes azoknak eleget tenni, hacsak nem lát valami új dolgot, ami eltereli a figyelmét. Ahhoz, hogy veszélyek nélkül felfedezze a környezetét, és a tanulás is biztosítva legyen számára, ahhoz Önöknek biztonságos szabadságot és elegendő teret kell adniuk a gyermeküknek. Fontos továbbá, hogy mindig legyenek jelen, vagy a háttérben, hogy reagálni tudjanak a kicsi érzelmi szükségleteire, és biztassák önállósági törekvéseit.
Gyermekük még többnyire szavak nélkül, de egyre ügyesebben és határozottabban képes kifejezni szándékait, például sírás nélkül elutasít tárgyakat, személyeket. Öröme, bánata az arcán tükröződik, és ehhez gesztusokat is társít. Szüleit magától megöleli érzelmes helyzetekben. Ha nem szeretne egy idegennel „beszélgetni”, akkor elfordul, „csúnyán néz”, anyjához bújik. Bár a szeparációs szorongás lassan oldódik, idegen felnőttekkel, ritkán látott családtagokkal gyakran még inkább tartózkodó.
A hangzó beszéd terén eleinte a gagyogásba, halandzsába vegyül egy-két valódi szó, majd egyre több szó jelenik meg, és a gagyogás kissé háttérbe szorul. Első megjelenő szavai is általában főnevek; jellemzően kevesebb igét használ. Ezeket akár a felnőtt nyelvben előforduló formában is mondhatja, például „baba”; vagy akár ennek töredékeként (’ba’); vagy hangutánzó szóként (’oá’); akár saját maga alkotta szóként (’dudu’). Valódi szavakként viszont csak akkor könyvelhetjük el ezeket, ha a gyermek következetesen mindig ugyanazt a tárgyat, jelenséget nevezi meg vele. Addig még nem lehetünk biztosak ebben, amíg csak utánmondja a felnőtt szavait. A lányok általában előbb kezdenek el szavakban beszélni, mint a fiúk, tehát lehet, hogy a korszak végére a lányoknál a gagyogást teljesen háttérbe szorítják a kimondott szavak. A kisdedek ebben a korban általában még sokkal kiterjedtebb jelentéstartalommal használják a szavakat.
Mikor forduljunk szakemberhez?
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése.
Mivel az alábbiakban felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
Forduljunk szakemberhez, ha a 15 hónapos baba az alábbi tünetek valamelyikét mutatja:
- Még nem jár önállóan.
- Kapaszkodva sem szokott még leguggolni és felállni.
- Egyensúlyából ülő és álló helyzetben is könnyen kibillen (meginog, eldől, elesik).
- Járása bizonytalan.
- Nem szokott még egyszerű mozdulatokat utánozni.
- Többelemű építkezés, rakosgatás, ki-be pakolás még nem jellemzi a tevékenységét.
- Formákat nem igyekszik összeilleszteni.
- Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően, és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
- Kézhasználata ügyetlen, egyik kezét kevésbé használja.
- Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel fel.
- Ölbéli éneklés, mondókázás közben nem figyel, nehéz ölben tartani, figyelmét megszerezni.
- Tiltásra nem reagál, nem figyel.
- Képeskönyv nézegetésekor tárgyképeket nem ismer fel, és nem mutat rá a képekre.
- Nem próbálja utánozni a felnőtt beszédet, nem jelenik meg az utánmondás.
- Kéréseit, szándékát nem jelzi. Tárgyakra a mutatóujjával nem mutat.
- Még nem próbál evőeszközt használni.
- Nem tud egyszerű ruhadarabokat (zokni, sapka, cipő) levenni.
- Nem próbál darabos ételt enni.
- Csak cumisüvegből iszik.
- Éjszaka nehezen lehet visszaaltatni.