A hozzátáplálás egy izgalmas és kihívásokkal teli időszak mind a baba, mind a szülők számára. Ami nekünk felnőtteknek természetes, mint például hogy felvesszük a kanalat és eszünk vele, az a babának kihívás, játék, móka és kacagás. Fontos megjegyezni, hogy minden gyermek más ütemben fejlődik, tehát légy türelmes, és figyeld a baba jeleit, hogy készen áll-e az evőeszközök használatára, és az új ételek megismerésére.
Mikor kezdődjön a hozzátáplálás?
Az Egészségügyi Világszervezet jelenleg hat hónapos korig javasolja a csecsemők kizárólagos anyatejes táplálását. Ezt követően ajánlja a hozzátáplálás megkezdését, vagyis szoptatás mellett a szilárd táplálékok fokozatos bevezetését. Nagyon nem mindegy, hogy ezek a találkozások hogyan sikerülnek, és hogy a hozzátáplálás első hetei, hónapjai hogyan telnek.
A babák egyszer csak elkezdenek érdeklődni az evőeszközök iránt, és elkezdenek velük próbálkozni. A 6 hónap egy általános kornak tekinthető, de minden baba egyedi, és a fejlődése eltérő lehet. Figyeljük a baba jeleit, hogy készen áll-e a szilárd ételekkel való kísérletezésre és az evőeszközök használatára.
Kezdetben a babák inkább játszanak az evőeszközökkel, felfedezik azokat, mintsem valóban használnák. Előfordulhat, hogy megfogják, rágnak rajtuk vagy dobálják őket. Az evőeszközökkel való étkezéshez koordinációs képességeket és finom motoros készségeket kell kifejleszteniük, ezért időbe telik, mire valóban használni kezdik azokat az étkezés során.
A hozzátáplálásnak nem az a célja, hogy te csatlakozz a babádhoz az etetőszéknél, hanem ő tihozzátok a családi étkezőasztalnál.
Az evőeszközök kiválasztása és használatának segítése
Kezdetben kisebb, könnyen fogható evőeszközöket használj, például a hosszú fogóval rendelkező kanalat vagy az ergonomikusan kialakított evőeszközöket babáknak. Fontos megjegyezni, hogy a baba ösztönösen fogja elkezdeni az evést ujjakkal, és az evőeszközök csak lassan válnak részévé az étkezési rutinjának.
Milyen anyagból készüljön az evőeszköz?
Az evőeszköz anyaga fontos szempont, amikor azt a babának választjuk. Van néhány gyakran használt anyag az evőeszközök gyártásához, amelyek biztonságosak és megfelelőek a babák számára:
- Műanyag: Keresd az BPA-mentes műanyag evőeszközöket. Az ilyen típusú műanyagok biztonságosak és könnyűek, ami megkönnyíti a babának a fogásukat és a kezelésüket. Fontos ellenőrizni a műanyag minőségét, és elkerülni az olcsó, könnyen törhető vagy gyenge minőségű műanyag evőeszközöket.
- Rozsdamentes acél: Az edzett rozsdamentes acél evőeszközök tartósak és hosszú élettartamúak. Ellenállnak a rozsdának és könnyen tisztíthatóak. Ügyelj arra, hogy a rozsdamentes acél evőeszközök ne tartalmazzanak BPA-t vagy egyéb káros anyagokat.
- Szilikon: A szilikon evőeszközök puha és rugalmas anyagból készülnek, ami kíméli a baba ínyét. Könnyű fogásuk van, és biztonságosak az érzékeny szájüregre. Keresd az élelmiszerminőségű szilikonból készült evőeszközöket.
Fontos, hogy választásnál olyan evőeszközöket válassz, amelyek nem tartalmaznak mérgező anyagokat, mint például BPA (biszfenol-A) vagy ftalátok. Ezeket az anyagokat el kell kerülni, mivel hosszú távon károsak lehetnek a baba egészségére. Ezenkívül az evőeszközöknek megfelelő méretűeknek és formájúnak kell lenniük a baba kezéhez és szájához.
Technikák az evőeszköz-használat segítésére
Alább megismerkedünk néhány technikával és módszerrel, amelyek segíthetnek a babának az evőeszköz használatának megtanulásában:
- Modellezés: Mutasd meg a babának, hogyan használják az evőeszközöket. Vegyél egy kanalat vagy villát, és mutasd meg, hogyan nyúljon az ételhez, majd hogyan helyezze azt a szájába. Az utánzás fontos szerepet játszik a tanulásban, így ha látja, hogy te használod az evőeszközöket, hamarabb megpróbálja majd utánozni.
- Önálló próbálkozás: Kezdetben adj neki lehetőséget az önálló próbálkozásra: tedd elé az evőeszközt, de hagyd, hogy ő fogja meg és próbálja meg enni vele az ételt. Ne aggódj, ha még nem használja a megfelelő technikát vagy ha az étel nagy része az evőeszközön kívül landol. Idővel és a gyakorlással fejlődni fog a képessége.
- Könnyen fogható eszközök: Kezdetben válassz olyan evőeszközöket, amelyek könnyen foghatóak és kezelhetőek a baba számára. Hosszú fogóval rendelkező kanalak és villahegyek, vagy speciálisan kialakított evőeszközök babáknak segíthetnek a kezdeti tapasztalatszerzésben.
- Evőeszközök közelebb az ételhez: Ha azt látod, hogy a baba érdeklődik az evőeszköz iránt, de még nem használja, hozd közelebb az ételhez, és engedd meg neki, hogy megérintse, vagy megpróbálja használni az evőeszközt az étel felszedéséhez. Ez segíthet neki fokozatosan hozzászokni az evőeszköz használatához.
- Türelem és bátorítás: Az evőeszköz használatának elsajátítása időbe telik, és minden baba saját ütemben fejlődik. Bátorítsd a babát, dicsérd meg, ha megpróbálja használni az evőeszközt, és türelmesen támogasd őt az étkezés során.
Két kanalas módszer: a szülő és baba is kap 1-1 kanalat. Nem minden esetben kell ragaszkodni a kanálhoz. Ha nem tudja még használni a kanalat, mert folyton kinyomja az ételt a nyelvével, akkor célszerű egy kicsit lenyomni és úgy rátenni az ennivalót és a szájpadlása felé emelve kihúzni a kanalat a szájából.
Büfiztetés helyesen - Babadoktor
Fontos táplálkozási szempontok az első évben
1 éves kor alatt a baba szája, azaz orál-motoros képességei is gőzerővel fejlődnek! A nyelv mozgása, állkapocs, rágás, nyelés, mind most tökéletesedik - ha van mikor ezt gyakorolni. Ha napi 1x kap egy párolt almát, az kevés. És persze a móka része is az evés! Nem kényszer, hanem felfedezés és öröm. Nem kell túlparázni, de lesajnálni sem ezt a fontos időszakot.
A megfelelő vasbevitel az első évben kiemelt fontosságú. Ezt mindenképp étellel kell biztosítani, ha ez nem megy valamiért, készítménnyel. Évtizedekig uralkodó tévinfó volt, hogy kerülni kell az ételallergéneket 1 éves korig. Éppen az ellenkezője igaz, ezt kutatásokkal számos esetben igazolták. Az időben és megfelelően történő allergén bevezetéssel meg lehet előzni az allergia kialakulását.
Számos ajánlásban és irányelvben megtalálható táblázat szerint 1 éves kor felé már egyre inkább növekszik a családi ételek aránya az anyatej/tápszerhez képest. Utóbbiból például nem mondja el, hogy mennyire fontosak a családi ételek, együtt evések, hiszen az evés tanult viselkedés.
Van rá mód, hogy csökkentsük a későbbi válogatósság előfordulását, vagy minimálisra csökkentsük a jelenlétét, ha figyelünk arra, hogy a baba azt egye, amit mi (biztonságos formában), és lássa, hogyan eszünk. Ha nem kéri, 20x is próbáljuk újra. Van egy kis időablak (tolerancia-ablak) 6-9 hónapos kor között, amikor a baba általában nagyon nyitott. Ha ekkor már találkozik az ételekkel úgy, ahogy valóban kinéznek egész élete során (pl. a kiwi nem pép, hanem kocka), megismeri, megszokja. Nem lesz félelmetes és idegen. Ha pürében ismeri, valójában a valódi formát nem ismeri.
Mely ételek mikortól adhatók?
Fontos tudni, hogy az allergének bevezetését nem kerülni kell, hanem fokozatosan és megfelelő mennyiségben adagolni. Íme egy táblázat a különböző élelmiszerek bevezetésének időpontjairól:
| Életkor | Ajánlott ételek | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 6 hónapos kortól | Szilárd ételek fokozatos bevezetése | Anyatej/tápszer mellett |
| 8 hónapos kortól | Kenyérhéj, kifli, hal, marha- és disznóhús, cseresznye, spenót | Fontos a biztonságos forma (pl. kockák) |
| 10-11 hónapos kortól | Tojás, káposztafélék, padlizsán | Fokozatos bevezetés |
| 1 éves kortól | Juhtúró, szója, méz, mandula | Allergénekre való odafigyeléssel |
| Másfél éves kortól | Apró magvak, kivi, fekete ribizli, áfonya, szamóca | Korábbi életkorban allergizáló hatásúak lehetnek |
Vannak olyan táplálékok, amiket, még ha meg is szeretne rágcsálni vagy kóstolni a gyerek, inkább ne hagyjuk neki, kínáljunk fel valamilyen más alternatívát számára. A túlzott aggodalom, túlzott kontroll/nyomásgyakorlás néha rövid távon működhet, de hosszú távon nem.
Gyakori hibák és tévhitek a hozzátáplálás során
Sajnos sok szülő követ el hibákat a hozzátáplálás során, majd később, a kisgyermekkori táplálás idején. Természetesen nem szándékosan - minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének - de előfordulhat, hogy tudtán kívül hibázik. Könnyű letérni a helyes útról akkor is, ha csemeténk jól eszik, és akkor is, ha vannak ezen a téren nehézségeink.
1. Ha rossz evő a gyerek: egyen bármit!
A leggyakoribb hiba egy nehezen evő gyermek esetén az, ha a szülők ráhagyják, mit eszik, csak egyen. Ettől rendszerint nem nő számottevően a bevitt étel mennyisége, de az a kevés, amit hajlandó lesz a kicsi elfogyasztani, általában nem túl egészséges. Ezzel máris rossz irányba terelhetjük, hiszen később is az egészségtelen ételeket preferálhatja.
Sokan hagyják nassolni nem szívesen evő gyermeküket, mondván, addig is legalább valamit eszik. Egyrészt, ez a taktika azért nem jó, mert így nem éhezik meg kellőképpen, mire elérkezne a következő étkezés, másrészt azért, mert ezzel is egy rossz szokásnak ágyazunk meg: nem kell rendesen enni, elég bekapni pár falatot. Nem ritka az sem, hogy édességet ígérnek a szülők arra az esetre, ha a gyermek rendesen megeszi az ebédet, de ez rendszerint fordítva sül el: még érdekesebb lesz az édesség, és még kevésbé akar enni az ételből.
2. Ha jó evő, egyen csak sokat: a duci baba cuki!
Hányszor hallottuk már a „duci babák cukik” mondatot? Sokszor, igaz? Nos, lehet, hogy aranyosak a hurkák, de ha sok van belőlük, az egyenes út a gyermekkori elhízáshoz. Éppen ezért hiba, ha túl nagy adagokat teszünk a gyermek elé, mert „úgyis jó az étvágya”, vagy ha egész nap tömjük, pusztán szeretetből.
A jó evő gyerekeknél is probléma a nassolás: vagy azért, mert kérik, vagy azért, hogy ki tudják húzni a következő étkezésig. A gond az, hogy így is folyamatosan eszik közben a kicsi, és ugyanígy azt tanulja meg, hogy az egész nap evésből áll.
Az evés pszichológiája és a válogatósság megelőzése
A neofóbia (új ételektől való félelem) általában 1,5-2 éves kor körül jelentkezik, amelynek hátterét illetően számos teória létezik. Egyes nézőpontok szerint evolúciós oka van, hiszen ilyentájt kezdenek a gyerekek járni, az új ételektől való viszolygás pedig segít megelőzni azt, hogy esetleg valami mérgező ételt kóstoljon meg a nagy önállósodásban a gyermek.
A legtöbb táplálási és gyermektáplálkozási probléma mögött ott van a felelősség megosztásának félrecsúszása. A Satter által megalkotott „Division of Responsibility in Feeding”, azaz a felelősség megosztása a gyermektáplálásban módszere definiálja mind a szülők, mind pedig gyermekek felelősségi köreit. A szülőnek nem dolga és nem is felelőssége az, hogy a gyermek mennyit eszik meg a felszolgált ételből. Ugyanígy a gyermeknek meg nincs jogköre meghatározni azt, hogy mi és mikor kerüljön az asztalra.
Soha, semmilyen körülmények között nincs gyerekmenü, kívánságműsor, B, C, Zs opciók felkínálása és elkészítése. A fiunk mindig ugyanabból eszik, amit mi is eszünk. Avagy bababarát ételek helyett legyenek inkább családbarát ételek, amelyek mindenkinek megfelelnek - legyen szó egy hat hónapos kisbabáról vagy a család többi tagjáról. A gyermek étkezése helyett koncentráljunk a sajátunkra, és ha az rendben lesz, akkor nem lesz szükség külön főzésre, vásárlásra.