Az 1930-as évektől váltak népszerűvé a karakter babák. Változatosan sokféle arckifejezéssel, jellemző gyermektulajdonságokkal és gesztusokkal jelentek meg.
A csecsemő számára mindennél fontosabb az egyre mélyebb érzelmi kötődés kialakulása szüleivel. Ez a gyermeknevelés egyik alappillére is, amely a szülők számára is rendkívül fontos. Cikkünkben először a gesztusok olyan korai előzményeiről írunk mint a sírás, a mosolygás, és a nemtetszés kifejezése, majd a spontán gesztusoknak a csecsemővel való kommunikációban betöltött fontos szerepéről, és végül megnézzük a spontán gesztusokon túlmenő, egyfajta babajelnyelv megtanításának előnyeit és hátrányait.
A Korai Kommunikáció Fejlődése
Régen azt gondolták, hogy igazi párbeszédről a baba 18-24 hónapos korától beszélhetünk, amikor már képes rövid mondatokat mondani. Most viszont kiderült, hogy a dialógus sokkal korábban megvalósul, mint ahogyan korábban hittük. A párbeszéd csírája már a méhben, az utolsó trimeszterben megfigyelhető. Amikor az anya érzi, hogy a magzat megmozdul, gyakran beszél a pocaklakóhoz, és amikor az meghallja anyja hangját, gyakran megáll egy pillanatra és csak azután kezd újra mozogni, amire az anya a ‘beszélgetés’ folytatásával reagál. Az ilyen mini párbeszédek gyakran akkor alakulnak ki,a mikor az anyuka éppen pihen és jobban érzi a magzat mozgását.
A szülők az újszülöttel születése első pillanattól párbeszédet kezdeményeznek; ez ösztönös reakció, nem is tudnának másként tenni. Úgy beszélgetnek a csecsemőhöz, mintha az mindent értene: "Jó reggelt, bogaram, hogy vagy ma?” mondják szinte énekelve, hogy felkeltsék a baba figyelmét. És erre nemsokára a baba egy lábrúgással válaszol. Aztán a szülő önkéntelenül kivárja a baba reakcióját, mivel ‘ő következik’ ebben a még csírájában lévő, nyelv-előtti beszélgetésben.
A kisbaba természetesen a beszéd képességének elsajátítása előtt is számos módon ki tudja fejezni szándékait és érzéseit. Vajon a sírás is egy kommunikációs eszköz? A csecsemő a sírással jelzi, hogy éhes, fáj valamije, ki kell cserélni a pelusát, vagy egyszerűen csak társaságra vágyik. A szülő fontos feladata, hogy megértse a sírás jelentését. Érdekes, hogy az első hónapokban egyre inkább megtanulunk különbséget tenni a különböző sírások között: az anyukák felismerik, hogy melyik sírásnak mi a jelentése. Ne felejtsük el, hogy a csecsemővel való kommunikáció kétirányú folyamat, azaz minél pontosabban reagálunk a baba sírásaira, annál jobban megerősítjük benne az adott sírásfajta jelentését. Így jön létre fokozatosan az érzelmi kötődés. Mindez a szülői lét fontos vetülete. Később, tipegő korban a gyermek persze a síráson kívül más eszközökkel is kifejezi negatív érzelmeit, például az asztalra csapással vagy a lábával való dobbantással. Az még vita tárgya, hogy a sírások és a harag egyéb kifejeződései gesztusnak számítanak-e.
A baba eszköztárában a mosolygás és a grimasz is képes szülei kommunikációs magatartására hatást gyakorolni. Tulajdonképpen a csecsemő első ‘mosolya’ is csak egy grimasz, de a szülők olyan eksztatikusan reagálnak rá, azt gondolva, hogy egyet mosolygott a baba, hogy ők maguk is mosolyognak. Ezt látva a csecsemő rájön, hogy ezzel a grimasszal nagyon pozitív érzéseket képes kiváltani a környezetében, ezért megpróbálja megismételni a ‘mosolyt’. Így kialakul egy kellemes interakció. Egyesek szerint a babák álmukban is gyakorolják e grimaszokat. Te láttad már, amikor éjszaka bementél a kisbabádhoz, hogy álmában mosolyog és grimaszokat vág?
A korai sírás, illetve a mosoly és a nemtetszés kifejezésén túl a baba szüleinek nyálbuborékokkal és gőgicséléssel válaszol. A legtöbb baba 10-13 hónapos kora előtt nem képes felismerhető szavakat alkotni. Ez persze nem azt jelenti, hogy addig nem foglalkozik a nyelvvel. Kutatások szerint a csecsemők nagyon is tisztában vannak a nyelvvel már jóval az első hangok kimondása előtt is. Születéskor meg tudják különböztetni anyanyelvüket (amelyet az anyaméhben hallottak) más nyelvektől, képesek különbséget tenni az általuk hallott /pa/ és /ba/ között, valamint 8 hónapos korukban a feléjük áramló beszédet már szorgalmasan szavakra bontják. Igaz ugyan, hogy a kezdetektől folyamatosan dolgozzák fel a feléjük érkező nyelvet, sokkal több időbe telik, hogy saját hangjaikat és szavaikat kimondják. A gügyögés kb. 5-6 hónapos korban kezdődik, amikor a babák próbálnak egyes hangokat ismételgetni. De miért tart mindez olyan sokáig? Az egyik ok az artikulációs készségek fejlődésének nehézségeiben rejlik, mivel a csöppségek csak ezután képesek ajkukat a szavak kimondásához szükséges hangokhoz formázni. A fejlődés kezdeti szakaszában a nagymotoros készségek még fejlettebbek a finommotorikánál, amely a beszéd artikulációjához is nélkülözhetetlen. Több hónapba telik, amíg a csecsemő artikulációs bázisa eléri azt a fokot, hogy képes legyen az őt körülvevő nyelv kiejtésére, legyen az angol, francia, japán, vagy bármi más. Az artikulációs rendszerükben lévő izmok még képlékenyek, majd egyre inkább ahhoz a nyelvhez igazodnak, amelyet hallanak és próbálnak utánozni. A gügyögés tehát az artikulációs rendszer kialakulásában központi szerepet tölt be. A csecsemők hatékonyan kommunikálnak már az első bűvös szavak kimondása előtt is. Ebben a gesztusoknak jut hatalmas szerep.
A 0-1 hónapos csecsemő hallása fejlett, különbséget tesz a magas és mély hangok között, a magasabbakat kedveli. A mély, ritmikus hangok megnyugtatják. A hangokhoz hozzá tud szokni, de erős, váratlan zajra összerezzen. Anya hangjára képes megnyugodni. Preverbális képességek terén az érintés, a sírás és a dajkanyelv a legfontosabb kommunikációs forma.
1-2 hónapos korban a csecsemő reakciói hangos zajra megváltoznak, figyel, ha beszélnek hozzá. A mély, ritmikus hangok továbbra is megnyugtatják. Megszokja a környezeti zajokat, új ingerekhez habituálódik. Elnyújtott hangokkal és különböző sikkantásokkal jelez. Saját hangjára is reagál sírással vagy mosollyal. Sírása egyre gyakrabban marad abba, ha szóval vigasztalják. Kommunikációs kapocs az ölben tartás és a sírás. Sírása differenciálódik, karaktere a kifejezni kívánt szükségleteinek megfelelően módosul. A szopás által erősödnek az arc és a szájizmok. Egyre több az éber időszak, amit figyelődéssel, nézelődéssel, fejének emelésével tölt. Látótere szűk, a középvonalban 20 cm-re lévő arcot lát. Fényt követ, nyugalomban levő tárgyat fixál.
Három hónaposan a nyaki izmokban egyre erősödő feszítő dominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik. Háton fekve örömében kezével, lábával szimmetrikusan rugdos, ölben fejét stabilan megtartja.
Négy hónaposan az aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, ezért megtanul és elkezd hasról hátra fordulni, hason fekve nyújtott könyökkel tenyerén támaszkodik, ülésbe húzáskor fejét tartja, a végtagok segítségével ül. Karjával szélmalom mozgásokat, lábával pedálozást végez. Kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli, játszik a kezével, egyikkel a másikat megfogja.
Négy hónaposan a csecsemő már nem minden hangos és hirtelen zajra rezzen össze. Megkülönbözteti édesanyja (gondozója) hangját másokétól. Ebben az életkorban még a magas hangok a figyelemfelkeltőbbek számára, de már a mélyebb, dörmögőbb, férfihangokat is el tudja különíteni, és figyel az így beszélőre.
Öt hónapos korban a csecsemő élénken felfigyel, és a fej vagy a szemek pozicionálásával reagál az ismerős emberi hangokra. Megindult hangadás: főként magánhangzók (á-, ó-, e-szerű hangok), és diftongusok (kettős magánhangzók: oá-, ei-, eö-szerű hangok). A szociális mosoly igazi,fontos kommunikációs tartalmat hordozó gesztus a körülötte lévő felnőttek felé, azt jelenti: „felismertelek, örülök neked”.
Hat hónaposan hátán fekve fejét, vállát emeli. Hátáról oldalra fordul. Támasztékkal ül, fejét egyenesen, stabilan tartva. Hason fekvő helyzetben alkarjára támaszkodva mellkasát felemeli. A meglátott tárgy felé nyúl, a kezébe adott tárgyat rázza, lóbálja, szájába veszi. A meglátott, elérhető tárgyat két kézzel megragadja és megtartja (kb. fél percig). Kis tárgyat felemel.tárgyakat kézből szájba, szájból kézbe ad, ruháit szorítja, folyamatosan nyúlkál, játszik a csörgővel, tárgyakért pontosan nyúl, eleinte kettő, majd egy kézzel, rövid ideig megtartja a cicit vagy cumisüveget.
Hét hónaposan a hangra figyelő magatartással válaszol. A hang irányába fordítja szemét, vagy fejét. Dallamos hangra fokozottabban figyel, hangadásának már többször van dallama. Egyértelműen megkülönbözteti szülei hangját másokétól.
Nyolc hónaposan biztos szociális mosollyal jutalmazza a látóterébe hajló és vele kommunikációba kezdő felnőtteket. A fej viszonylag szabad mozgásának következtében rendszeressé válik a gőgicsélés, a szólamok változatosan modulálnak. A gőgicsélés az akaratlagos kommunikáció részévé válik. Felfedezi, hogy hatással van környzetére: azért mozgat tárgyakat, hogy zajt keltsen velük. Két tárgyat is megtart, a tárgyakat egyik kezéből a másikba átteszi.Egy tárgyat másik (nyugvó) tárgyhoz ütöget.Két tárgyas manipuláció: két tárgyat egymáshoz ütöget.Kialakul a hüvelykujj szembehelyezése, már mindent megfog és mindent szájba vesz.
Kilenc hónaposan a hangok forrását odafordulással keresi (kivéve, ha az a háta mögül érkezik). Párbeszédszerű hangadásba bevonható (azaz hallgat, amikor beszélnek hozzá és hangokat ad, amikor a felnőtt elhallgat).Élvezi a hangadást, hosszasan játszik a saját hangjával (azaz 2-3 különböző hangból álló szótagokat dallamosan, változó hangerővel ejt: például „mba, ábűű, pamááá, adu geee, gaaaj habűűű”). A csecsemő hallása ebben az időszakban sokat finomodik. Az arcokhoz hangot tud kötni, felismeri a közeli hozzátartozók hangját. A hangokat már lokalizálni tudja majdnem minden irányból. Tevékenységüket elkezdik hangadással kísérni úgy, hogy annak ritmusa egyre inkább igazodik a tevékenység ritmusához.
Tíz hónaposan a szociális mosolyt már nem csak a közvetlen családtagokkal gyakorolja. Hangadása változatos, egyre inkább csak az anyanyelvének megfelelő hangokból áll. Létrejönnek kölcsönös figyelmi helyzetek szülő és gyermek között. A kommunikáció során megvalósul az elsődleges interszubjektivitás. A csecsemő biztosan fordítja fejét a látóterébe lépő felé, megjelennek az ún. üdvözlő hangok. A csecsemő már felfigyel a saját nevére. Önállóan leül, ülve játszik. Ülésből mászóhelyzetbe billen. Egy kézzel fogódzkodva áll, két kezénél fogva jár.Kapaszkodva feláll, álló helyzetét önállóan megtartja. Mutatóujj-hüvelykujj szembeállításával (oppozíció) emel fel egyre kisebb tárgyakat.Tárgyakat egymásba tesz. Nyolc hónaposan két tárgyat megtart, azokat egymáshoz és asztalhoz ütögeti.
Tizenegy hónaposan, ha nevén szólítják, akkor odafordulva a kérdező szemébe néz. Dallamra ringatózik. A hallás minősége, a hallási figyelem fog ebben az időszakban fejlődni a gyermekek tevékenységei közben. A hallás differenciálódásának következtében hangadásaik is egyre változatosabbak lesznek, elindul a halandzsázás, amelyben akár egy-egy szó is felfedezhető lesz. A beszéd alakulásához önmaga hangadásának jó hallása szükséges. Saját hangját azonban nem tudja olyan pontosan, differenciáltan hallani később sem, mint a felnőttekét, ezért nagyon fontos, hogy tisztán, a szavakat helyesen ejtve beszéljünk a gyermekhez!
Tizenkét hónaposan a gagyogásban az ajakkal képzett mássalhangzók mellett más, például nyelvvel képzettek is (pl. n, t, d, k, g) megjelennek, valamint több magánhangzó. A gagyogásból egy-egy protoszó is kiemelkedik. Több mint tíz egyszerű tárgyat vagy gyakori cselekvést kifejező szót megért, ezeket rámutatással vagy ránézéssel fejez ki (passzív szókincs gyarapodása). Néhány tárgyat vagy jelenséget hangutánzó szóval nevez meg (pl. hamm-hamm). Megjelennek az első kimondott szavak (aktív szókincsfejlődés kezdete). Fejrázással vagy a „nem” szóval jelzi, ha nem szeretne, és egyértelmű gesztussal vagy igennel jelzi, ha szeretne valamit. Megért gesztusokkal alátámasztott, gyakorta használt egyszerű instrukciókat. Egyszerű ok-okozati összefüggéseket átlát. Körformát behelyez. Utánozza a látott mozdulatokat. Biztos járású, lépcsőn felmászik. Önállóan kapaszkodás nélkül feláll és jár. Járás közben már képes valamit vinni a kezeiben. Jó egyensúllyal ül, ülve játszik. A Montessori-tornyot felépíti (méret és színek figyelembe vétele nélkül).3 kockából tornyot épít. A csukló kifelé csavaró mozgásának ügyesedésével már szabályosan eszik kanállal, pohárból tisztán iszik.
Másfél éves korban ismerős dallamra dünnyög, vagy rázza, ringatja magát (pl. hinta-palinta, zsipp-zsupp, is-merős ritmus). Maga is énekel két hangból épülő dallamot. Alakul a beszéd értéséhez és a beszéd indulásához szükséges finomabb hallás. Már minden kisgyermek a felnőttek után mond szavakat, és gyakorolja a finom megkülönböztetéseket. Ebben az időszakban már szeretnek részt venni közös zenélésben, éneklésben, megfigyelik a különböző hangszerek érdekes hangját. A hozzá beszélő felnőttek intonációját, a szöveg hangulati elemeit nemcsak hallják, hanem halandzsájukban vissza is tudják adni.
Két éves korban a megszólalások között a szavakkal szemben csökken a gagyogások száma. A szóértés nagysága legalább száz körüli szóra tehető, ebben olyan kifejezések is értendők, mint például „ints pát!”. Megérti az egyszerűbb, felé irányuló kéréseket, tiltásokat is, képes eleget tenni azoknak. Néhány gyakran előforduló tárgyra, jelenségre konzekvensen, fonológiailag is felismerhetően ugyanazt a megnevezést (esetleg csak szótöredéket) használja. Az utánzási képesség fejlődése folytán erősödik az echolália jelensége. Rájön, hogy a szavakkal fel tudja kelteni a felnőtt érdeklődését, és rá tudja venni bizonyos cselekvések megtételére. A nyelvi produkció terén az egyre halványuló, majd eltűnő gagyogás helyét hangutánzó szavak, protoszavak és a felnőttek által is használt szavak vegyesen veszik át. Tárgyakat funkciójuk szerint hazsnál. Tárgyakat cselekvés céljából egymással összefüggésbe hoz. Kézen fogva le-, majd felmegy a lépcsőn. Támaszkodás és kapaszkodás nélkül leguggol és feláll. Állásból lehajolva felvesz tárgyakat a földről. Guggolva játszik. Álló helyzetből el tud dobni egy labdát. Járás közben tárgyat visz. Hátrafelés és oldalazva is meg tud tenni néhány lépést. Lépései egyre hosszabbak és gyorsabbak lesznek. Cipőjét kifűzi, labdát dob.
Két és fél éves korban gyorsan és pontosan lokalizálja a hangok forrását. Megkülönbözteti hangjuk alapján a tárgyakat. Egyszerű kéréseket ért (megmutat, végrehajt). Egyszerű dallamot dúdol (pl. zsipp-zsupp…). Képes kitalálni a felnőttek adott helyzetben releváns kommunikációs szándékát. Megérti, hogy minden tárgynak, jelenségnek neve van; a verbális „mi ez” kérdés megjelenése előtt a tárgyra mutatva gesztussal már kérdez. A passzív szókincs kétszázhoz közelít. Legalább ötven szavas aktív szókincs a lányok esetében (fiúk érése ennél lassúbb). Téri összefüggéseket is megért már az elhangzó utasításokban (pl. Tedd a szék alá a macit!). A kimondott szavakat holofrázisokként is használja. Néhány állandósult szókapcsolatot is kimond (pl. Utánozza a mindennapokban látott cselekvéseket, egy-egy tárggyal vagy játékkal. Önállóan fel- és lemegy a lépcsőn, ügyesen szalad. Könyvben lapoz, tisztán eszik, kezet mos. 5-6 kockából tornyot épít.
Három éves korban egyszerű kéréseket megért és végrehajt. Megkülönbözteti hangjuk alapján a tárgyakat. Az akusztikus figyelem és észlelés finomodik ebben a korszakban, mely a beszéd megindulásában is tetten érhető. A szavak megjelenése a biztosíték arra, hogy hallja a gyermek a beszédet, és differenciálni tudja a beszédhangokat is. A közös zenélések, a sok-sok éneklés és zenehallgatás mind a hallási figyelem finomhangolását segíti. A dallam jó észlelését a kérdő hangsúly megjelenése és használata igazolja akkor is, ha egy gyermek nem szeret dúdolni.
Négy éves korban jártasságra tett szert a non-verbális és verbális kommunikációban megjelenő szándékok olvasásában egyaránt. Képes az anya által teremtett közös figyelmi helyzetekben bennmaradni akkor is, ha azok egy harmadik tárgyra vagy személyre irányulnak. Kettős utasításokat is megért és képes végrehajtani. Passzív szókincse legalább 400 szavas. Aktív szókincse a szókincsrobbanást kezdetét követően legalább 100-200 között van. Passzív és aktív szókincse szinte napról napra gyarapszik, a mi ez? korszaknak köszönhetően. Három formát beilleszt. Egyszerre két különféle játékkal játszik, a két tárgyat értelmes cselekvéshelyzetben kombinálja pl.: babát babakocsiba ültet. Kockákat egymás mellé tol. Lábujjhegyen jár, rajzolt vonalon pontosan végigsétál.Lépcsőn váltott lábbal közlekedik, egy lábon ugrál, szökdécsel.Háromkerekű biciklit hajt. Gombokat kioldja. Ki- és begombol, cipőjét befűzi (még nem szabályosan). 9-10 kockából épít tornyot. Rajzát megnevezi, de még nem felismerhető. Emberrajza fej-láb alak. Ollóval vág, gyöngyöt fűz. Önállóan levetkőzik.
Öt éves korban a kezesség kialakulása a 3-4. Hallás: Gyorsan és pontosan lokalizálja a hangok forrását. Megkülönbözteti hangjuk alapján a tárgyakat. Dallamot felismer, egyszerű dalla...
A Gesztusok Szerepe a Kommunikációban
A beszéden kívül mindannyian akaratlanul is gesztikulálunk. Ha megfigyelünk néhány beszélgető embert, észrevehetjük, hogy közben milyen sokat gesztikulálnak a kezeikkel. Régen azt gondolták, hogy csak az olaszok gesztikulálnak, de körültekintő tanulmányok kimutatták, hogy az amúgy ‘visszafogott’ britek is sok gesztikulációval beszélnek. Te próbáltál már gesztikulálás nélkül beszélni? Ha megpróbálnád, azt tapasztalnád, hogy nehezebben menne a beszéd, pont azért, mert a gesztikulálás természetes kiegészítője a beszédnek. Amennyire a gesztikulálás természetes a felnőttek között, a szülők és gyermekek között is épp annyira az.
A gesztusok jellemzően nagyon kifejezőek, vagyis tömören utalnak az általuk hordozott jelentésre. Például, ha azt akarod testbeszéddel kifejezni, hogy ‘enni’, valószínűleg a szádhoz emeled az ujjaidat és az ajkaid mozgatásával imitálnád az evést, annak ellenére, hogy az ‘enni’ szó kiejtése ettől merőben eltér. Vannak ennél sokkal hagyományosabb gesztusok is, mint például az integetés elbúcsúzáskor. A legtöbb kisgyermek a fenti gesztusokat első életéve végén és második életéve első felében használja. Természetesen ezek közül a gesztusok közül sokat a szüleiktől tanulnak el, akik beszéd közben gesztikulálnak. Ahhoz, hogy a kisgyermek saját gesztusainak tekinthessük őket, spontán kell, hogy előforduljanak és nem szüleik gesztusának azonnali utánzásaként. Tehát, ha például éppen egy pá-pá gesztust tettünk és a babát biztatjuk, hogy utánozza, ez még nem számít sajátjának. Ha viszont spontán használja ugyanezt a gesztust, amikor valaki kimegy a szobából, anélkül, hogy mi külön erre buzdítottuk volna, akkor már a baba saját gesztusáról beszélhetünk.
A fenti listában szerepelt az a gyakori gesztus, amikor a csecsemő kinyújtott karral és mutatóujjal valamire mutat. Érdekes, hogy a mutatás kifejezetten az emberre jellemző. A csimpánzok, akik az evolúciót tekintve legközelebbi rokonaink, nem mutatnak, és nem használják az ún. csippentő mozdulatot, amikor egy kis tárgyat a hüvelyk- és mutatóujjuk között tartanak. Ha kis méretű tárgyat akarnak felvenni, maximum arra képesek, hogy mutatóujjukat a kezük többi része felé mozdítsák el. De senki nem látott még csimpánzt mutatni. Ezzel szemben a mutatás gesztusa nagyon jellemző a kisbabákra. A rendes mutatás rendszerint 9 hónapos korban figyelhető meg, amikor a baba elsajátítja a csippentő mozdulatot. 9 hónapos kora előtt a baba jellemzően ökölbe tett kézzel nyújtja ki a karját, általában azért, mert valamit el akar érni. A pszichológusok ezt a mozdulatot "instrumentális mutatásnak" hívják. Amikor a kinyújtott karhoz kinyújtott mutatóujj is társul, ezt is jelentheti: "nézd, valami érdekes esemény zajlik ott, amire fel szeretném hívni a figyelmedet". Ezt úgy hívjuk, hogy "deklaratív mutatás" és az első életév végén jelenik meg. Igazi mérföldkőnek számít. Mint minden más esetben, a babát úgy ösztönözhetjük a mutató gesztus használatára, ha élénk érdeklődést mutatunk gesztusai irányában.
Lehet-e a baba természetes gesztikulálási hajlamát arra használni, hogy hatékonyabbá tegyük a közte és köztünk lévő kommunikációt? Ugyanezt a kérdést vetette fel néhány gyermekpszichológus. Arra voltak kíváncsiak, hogy meg lehet-e a kisbabákat tanítani a kezükkel való manuális kommunikációra akkor, amikor szájuk még nem elég fejlett az orális kommunikációhoz. Más szóval meg akarták tudni, hogy ki lehet-e használni a csecsemők kézügyességét, amelyről úgy tudjuk, hogy a verbális készségek előtt fejlődik ki. Ennek eredményeként jött létre a “babajelnyelv”, amely egy gesztusokon alapuló, a baba és a szülők közötti kommunikációt megkönnyítő jelrendszer.
Mindenekelőtt fontos tisztáznunk, hogy a babajelnyelv valójában nem nyelv, hanem az orális beszéd szimbólumokból álló kiegészítője. A babajelnyelv kitalált manuális gesztusokból áll, amelyek kifejezőek, mivel erősen kapcsolódnak ahhoz a tárgyhoz vagy eseményhez, amire utalnak. Konkrét példával élve, az "éhes" babajelét úgy mutatjuk, hogy nyelvünkkel az ajkainkat nyalogatjuk és jobb kezünkkel a hasunkat fel-le irányban simogatjuk; az "éhes" jele pedig abból áll, hogy mindkét mutatóujjunkkal felfelé, a kinyitott szemeink fölé mutatunk, majd az ujjainkat leengedjük és szemeinket becsukjuk. Néhány babajel valós jelnyelvből származik - főként azok, amelyek kifejezőek - de míg a valódi jelnyelv a jeleket gyorsan teljes mondatokká fűzi, éppúgy mint a beszélt nyelvek, viszont nem rendelkezik kiforrott nyelvtani komplexitással, hanem különálló szavakat használ, vagy maximum 2-3 szavas kedves kifejezéseket alkot, mint például az “én enni”.
A babajelnyelv nem igazi nyelv. Nagyban eltér például a brit jelnyelvtől, amely egy teljes értékű emberi nyelv gazdag szókinccsel és összetett nyelvtannal. Egy valódi jelnyelvvel mindent ki lehet fejezni, mint amit a beszélt nyelvben, még elvont vagy feltételes gondolatokat is. A kezek, az arc és a testhelyzet mind részt vesz a jelnyelvben, de a központi szerepet a kezek térben elfoglalt helyzete játssza. A jelnyelvben még "suttogni" is lehet: az egyik kezet az ölben kis területen mozgatva csökkentjük az egyébként a jelnyelvhez használt tér szokásos területét (amely a jelelő előtti félkör alakú tér). A brit jelnyelv nyelvtana annyira eltér az angol nyelvétől, mint pl. az angol nyelvtan a franciától. A világ minden jelnyelve az azt ‘beszélő’ süket közösség által használt saját szókinccsel és nyelvtannak bír. Összegezve tehát: a babajelnyelv merőben eltér a valódi jelnyelvektől.
Fontos tudnunk, hogy a babák csak akkor tudják elsajátítani a szavakat és a babajeleket, ha már megfelelő kognitív képességekkel rendelkeznek, mint például a közös figyelem. Ez azt jelenti, hogy a babának képesnek kell lennie szemkontaktusban maradni szüleivel, követnie a szülő valamely megnevezett vagy jelelt tárgyra irányuló tekintetét, majd felismernie a szülő által az adott dologra vagy eseményre használt szót/babajelet. Az első életévben ezek a készségek lassan fejlődnek. Azok, akik már alkalmazták a babajelnyelvet, azt tapasztalták, hogy míg 6-7 hónapos kortól már bevezethetők a jelek, a leghatékonyabban 11 hónapos kor körül használhatók, amikor a csecsemő már számos hangot képes kimondani és egyértelműen fel tudja hívni mások figyelmét a környezetében lévő tárgyakra. A babajelnyelv mindig a beszéddel együtt használandó: amikor az anyuka azt mondja: "Álmos vagy?”, közben az “alszik” jelét jeleli. A babajelnyelvet leginkább úgy érdemes felfognunk, mint egyfajta kiterjesztett gesztikulálás. Más szóval, a babajelnyelv egy természetesen előforduló, bár valamelyest korlátozott szimbolikus gesztushasználat. A szülők a babához beszélve természetesen sok gesztust használnak: például az elbúcsúzás, a puszi adás, az ölelés, az elfogyott és hasonló fogalmak kifejezésére. A babajelnyelv tehát ösztönös gesztikulációs hajlamunkra épül.
Egyes gyermekpszichológusok szerint azok a babák, akiknek szülei használják a babajelnyelvet első gesztikulált jeleiket három hónappal az első kimondott szavaik előtt képesek megalkotni. Mindazonáltal, a témához kapcsolódó szakirodalmat mélyrehatóan vizsgáló tanulmányban azt olvashatjuk, hogy megfelelő elemzés után kiderült: az első babajelek és az első kimondott szavak körülbelül ugyanakkor jelentek meg. Minden gyermek ugyanúgy számítja el a babajelnyelvet? A babajelnyelvről írt tanulmányok azt mutatják, hogy hatalmas eltérések vannak a téren, hogy egy baba használja-e a babajelnyelvet. Az első 5-15 gesztikulációs jellel kapcsolatban kiderült, hogy vannak babák, akik hamar beszélni kezdenek és mégsem mutatnak érdeklődést a babajelek iránt, mások mind a beszéd, mind a babajelnyelvet egyszerre és hatékonyan képesek használni, és megint mások mindkét területen lassúak. Szinte minden gyermek, aki a beszélt nyelvvel és a babajelnyelvvel is találkozik átmegy egy olyan bimodális szakaszon, amikor a kettőt egymás mellett használja. A gyerekek jellemzően bizonyos dolgokra jeleket, másokra szavakat használnak. Az angol “flower” azaz "virág" szót nehéz kiejteni a benne található hangok miatt, azért inkább az ezt kifejező babajelet használják (egy egyszerű, a kéz szagolását mutató gesztus) a nehéz szó kimondása helyett. Más esetekben viszont a kimondott szót részesítik előnyben. A kutatások szerint a babajelnyelv használata 19-26 hónapos korban rohamosan visszaesik, majd teljesen eltűnik a legtöbb baba eszköztárából.
Egy bizonyított tudományos eredmény szerint a babajelnyelv nem kifejezetten gyorsítja fel a nyelv elsajátítását, de bizonyosan nem is akadályozza a beszélt nyelv megtanulását. Természetesen a legtöbb anyuka hatékonyan tud kommunikálni kisbabájával babajelnyelv nélkül is, hiszen hamar megtanulja, hogy mit fejeznek ki a különböző sírások. Úgy tűnik, a baba és a szülők már az első hónapokban jól megértik egymást, a beszélt nyelv korlátaival együtt is. Amennyiben a szülők mégis a babajelnyelv használata mellett döntenek, gyakorolniuk kell a jeleket és folyékonyan kell azt ‘beszélniük’ mielőtt a babának megtanítják, mivel csak így válhat a beszélt nyelv természetes kiegészítőjévé. A babajelnyelv nagyon hasznos olyan családokban, ahol már előfordul...
Csodálkozó Babák: Gyűjteményi Érték és Játék
Csodálkozó kisfiú karakter baba. Mérete: 30 cm. Gyártó: Pakos 95-3. A képeken látható állapotban és formában. Használt, szép állapotú játék - Szülőknek, gyerekeknek, gyűjtőknek is remek választás.
Csodálkozó kislány karakter baba. Mérete: 40 cm. Gyártó: Falco. Ruháján kis folt. A képeken látható állapotban és formában. Használt, szép állapotú játék - Szülőknek, gyerekeknek, gyűjtőknek is remek választás.
A babáknak is vannak emlékeik, azonban az ő emlékezetük nem egészen úgy működik, mint a felnőttkori. Egy 4 hónapos baba például emlékezhet arra, hogy az arcod eltűnt a kukucsozás közben, vagy például arra, hogy egy játék elgurult a szeme elől. A rövid távú memória segíti a tárgyak nyomon követésében. Azonban az első év során gyors tempóban fejlődik, bővül a memória. Egy tanulmány szerint például a 6 hónapos kisbabák 2-3 héttel azután, hogy utoljára látták emlékezni tudtak arra, hogyan működik egy játék. Újszülöttkorban a kisbaba látása még eléggé homályos, de az arcokat sokkal gyorsabban fel tudja ismerni, mint más tárgyakat. Az olyan személyek arcának a felismerésében, akik nem a baba legszűkebb családjába tartoznak, annak van szerepe a portál szerint, hogy mennyire gyakran találkozik valakivel a pici. Ha például a nagyszüleit hetente egyszer látja, valószínűleg 6-9 hónapos korára ismeri fel őket. De ha naponta látja őket, akkor ez hamarabb megtörténhet. Az, hogy önmagukat felismerjék, a legtöbb gyermeknél csak 1-1,5 éves kora után fejlődik ki, írja a What to Expect. Így annak ellenére, hogy a baba sok tárgyat és ismerős embert is megismer fél éves kora után, az sokkal tovább tart, amire a saját képére nézve felismeri, hogy az ő maga. Sok baba szereti magát nézegetni a tükörben, már abban az időszakban is, amikor még nem ismeri fel önmagát.
Világrajövetelt követően észlelhető: végtagok véletlenszerű, holokinetikus mozgása. Egy hónaposan az újszülött hason fekve állát pillanatokra elemeli az ágyról, ölben fejét néhány másodpercig képes megtartani.
Két hónaposan egyre kevésbé hajlítja végtagait, hanyatt fejét szabadon forgatja, hason fekve fejét, mellkasát rövid ideig emeli, válla, karja előrébb kerül. Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex során fejét oldalra fordítva azon az oldalon, amerre feje fordult kezét kinyújtja, ellentétes oldalon behajlítja, így nem dől el oldalra. Karjával, lábával összerendezett mozgásokat végez. Kezeit az arca közelében ökölben tartja, fogóreflex miatt a tenyérbe helyezett tárgyra ujjai rámarkolnak. Két hónaposan ujjai már csak 50 %-ban vannak ökölben, lehetővé válik a szándékos fogás kialakulása, kezébe adva csörgőt megtartja, ruháját markolássza, de szemét még nem irányítja a játékra, azonban középről belógatott tárgyat tekintetével oldalra követi. A szobában mozgó személyeket nézegeti.
Játszani öröm, játszani jó... Nálunk mindenféle használt játék kapható!
Mire figyeljünk a kúszó-mászó babáknál?
tags: #csodalkozo #arcu #babak