A szülés csodája és kihívásai: Idézetek és információk

A szülés egy misztérium, egy csoda, ám a modern társadalomban egyre többet hallani arról, hogy fogy a magyar emberek száma, és Európában egyre kevesebb gyermek születik. Ennek rendkívül sok és összetett oka van. Az egyre kevesebb gyermeket vállaló családok indítékainak kiderítése, és az okok orvoslása sok szakembernek okoz komoly fejtörést. Számos édesanya a játszótéren mégsem erről mesél. Fájdalomról, szenvedésről, felesleges beavatkozásokról, és olyan sokszor rémtörténetekről lehet hallani, amelyek a leendő édesanyákat és közvetve, és közvetlenül a homokozóban éppen homoksütit készítgető jövő generáció anyát is elrettenti a gyermekvállalástól, a szüléstől.

A szülésről alkotott kép és valóság

A szülés eltűnt a hétköznapokból. Nagyon kevés első gyermekét szülő édesanya jön úgy szülni, hogy valamit is tudna személyes élményként szülésről elmesélni. Mintha valakit egy réten elkapna egy kiadós nyári zápor. Az eső szakad, az ember bőrig ázik. Az eső egy elementáris külső erőként teszi a dolgát, és emberünk bármit is tesz, semmilyen hatása nincs erre az erőre. A szülés dinamikája, ereje is az embertől független, sok ponton megmagyarázhatatlan erő.

A terhességet sokszor egy musical főszerepében tett kilenc hónapos nagy turnéhoz hasonlóan fogjuk fel, aminek végén a szülés olyan, mintha a Tony-díj-átadón lemenne a nagy revü, amelynek kitartott utolsó hangjával a magasba emelik a kis oroszlánt. Amikor elkészül a fénykép, ahol a gátmetszést letagadó mosollyal, az apa óvó ölelésében nézik a kisbabát, kész, vége. Pedig a szüléshez mindannyiunknak személyes köze van a saját születésünk által. Tudatos emlékünk nincs ugyan róla, mint ahogy a csecsemőkorunkról is alig, de a testünkben hordozzuk a nyomait, hat az életünkre, átsugárzik a szüleinkhez és a gyermekeinkhez való viszonyunkra, és ezen keresztül a család, sőt az egész társadalom érintett.

„Szinte lehetetlen elmagyarázni, milyen eltérő érzelmeket él át az ember egy szülés alatt. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a világ legmagasabb, leggyorsabb, legrémisztőbb és legizgalmasabb hullámvasútján ülnél.” - Chris Pegula

A szülés nehézségei és a támogató környezet szerepe

Az a teher, az a „puttony”, amit minden ember, így minden kismama is visz magával élete során: sérelmek, hiányérzetek, önértékelési zavarok, vagy éppen perfekcionizmus, fájdalmak és örömök, női szereppel való azonosulás, vagy ennek nehézsége, előző kapcsolatok. Mint folyó útjában a kövek, úgy tudják megtörni a szülés harmonikusan áramló dinamikáját, a le nem tett terhek. Akadályozó és nehezítő tényező a félelem. Nehezíti a terepet a bizalom hiánya vagy elvesztése. A szülőszobán minden szülőpár nagyon kitárulkozik testileg is, lelkileg is. Szavak nélkül is érzékelhető ez a megnyílás, ilyenkor a bizalom jelentősége még fokozottabb. Ezért buzdítok minden kismamát arra, hogy addig keressen, amíg meg nem találja azt a segítő csapatot, akikben bizalma van.

Az apák szerepe és a partneri támogatás

Az apás szülés az a kapcsolatot összekovácsoló, erőteljes és gyönyörű élmény mindkét fél számára, melyre a nehézségek és fájdalmak ellenére is jó visszaemlékezni. A vajúdás nem könnyű feladat, és szinte mindenkinél kicsit másképpen zajlik. Az apukáknak azt tanácsolom, hogy már előre beszélgessenek el párjukkal arról, pontosan mit vár majd el tőlük ebben a helyzetben. Emellett igyekezzenek mindig alkalmazkodni az adott szituációhoz, ahogy halad előre a szülés, lelkileg és érzelmileg is álljanak a párjuk mellett.

„A férfiak a szüléskor kénytelenek belátni, hogy valójában semmi szükség rájuk - egy tökéletesen haszontalan faj képviselői. Az ember közelről megtapasztalja, milyen belülről jövő, természetes őserő munkál ilyenkor a nőkben, és rádöbben a saját jelentéktelenségére.” - Heath Ledger

A szülés mint teremtés és önismeret

Nincs nagyobb dolog annál, mint a semmiből teremteni valamit. Ezt teszi az Isten vagy egy anya. Nincs részegítőbb élmény, mint valamit megalkotni a semmiből! Alkotni valamit magadból! A szülés nem csupán gyermeket eredményez. Általa egy anya is megszületik. Valakinek az édesanyja, gondolod róla. És valahol létezik egy gyermek, aki anyává tette ezt a nőt, és akinek a kedvéért megváltoztatta a külsejét, hogy jobban eljátszhassa a szerepet.

„Egy gyermeket világra hozni a legnagyobb áldás, amit asszony megélhet, nincs, amihez az érzést hasonlítani lehetne. Míg elsőszülött fiamat nem tartottam a karomban, én magam sem tudtam elképzelni. Azt nyilván igen, hogy anya leszek, de hogy a születés ennyire megváltoztatja az életemet, arra álmomban sem gondoltam. Egész lényem, eddigi mivoltom megszűnt, átértékelődött a világgal együtt.” - Szulejmán c. film

A szülésben az ember elveszíti saját magát. Hogy hogyan építed újra magadat, miközben van már egy gyereked, az egy kemény út. A születés vihar, kavargó tornádó. Rendjén való, hogy ne legyen könnyű egy kemény világra szülni valakit. Új életet teremteni könnyű, egy régit elvenni könnyű.

Idézetek a szülésről és az anyaságról

Sok költő, zenész és író van, aki nálunk sokkal ügyesebben forgatja a szavakat, így a tőlük származó idézetekkel mi is könnyedén kifejezhetjük a szívünkben érzett örömöt, vagy éppen a szülés bonyolultságát. Íme néhány gyönyörű gondolat:

• „Köszönöm neked, hogy szíved alatt hordtál, Köszönöm neked, hogy mindig velem voltál. Köszönöm neked a sok évi törődést, Köszönöm neked a sok kedves ölelést. Köszönöm mindazt, mit eddig értem tettél, Köszönöm azt, hogy az anyukám lettél.” (Éliás Mihály)
• „A család az, ahol az élet kezdődik és a szeretet soha nem ér véget.”
• „Öt nagy ajándékot tudunk átadni egymásnak: a nevetés csengését, a törődés melegségét, az együtt töltött idő békéjét, az emlékek örökségét és magát az életet.”
• „A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.” (Edward J.)
• „A vers csodálatos dolog: kristállyá változott indulat. Egy jegecben veszi ki lelkéből a költő, s ha kivette, nincs a lélekben többé, hanem önmagában él tovább. A szülés misztikus formája ez, ugyanolyan szaporodása a léleknek, mint amilyen a testé.” (Harsányi Zsolt)
• „Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget - ezer pici jelből tudtam jöttödet.” (Beney Zsuzsa)

A szülés orvosi és ösztönös aspektusa

Sok minden, amit annak idején az emberi lét természetes velejárójának tartottak, ma már egészségbeli zavarnak számít, és kezelést igényel. A szülés, a serdülőkori pszichológiai változások, a félénkség, a boldogtalanság, a kopaszodás, sőt még az idősödés is egyre inkább egészségügyi problémának számít. Ennek sok előnye van - hiszen például a "természetes" szülés akár halálos is lehet -, de kérdéseket is felvet: mi az, ami még normális emberi funkció, és mi az, ami már orvosi beavatkozást igényel? Figyelembe véve, hogy a legtöbb beavatkozás kockázattal jár, mi az, amivel meg kellene tanulnunk együtt élni, és mikor forduljunk az orvostudományhoz segítségért?

A gyógyítás régibb, mint maga az emberiség. A beteg állat is próbál segíteni magán. A kutya füvet keres a réten, ha rosszul érzi magát; ha megsérül, nyaldossa sebeit, és szülés után elharapja kölykei köldökzsinórját, tehát ösztönösen belorvosi, sebészi és szülészi tevékenységet fejt ki.

„Ha a szülés könnyű dolog volna, nem a műtőbe, hanem a kórház klubszobájába gurítanának.” - Bruce Lansky

A szülés utáni időszak

Az aranyóra a kisbaba megszületését követő első 1-2 óra, amikor az újszülött valójában is megérkezik a világba és adaptálódni kezd a környezetéhez. Az, hogy az anya meddig fog szoptatni, hogy milyen az anyatej minősége és mennyisége, annak a függvénye, hogy a nő érzi-e a párkapcsolatában a maximális biztonságot, szerelmet és figyelmességet. Ha nem érzi: elapad a teje. Ha pedig önmagában érzi a bizonytalanságot, akkor kialakul a szülés utáni depresszív állapot. Ebben egyébként mindig a felelősségtől való félelem és az az elől történő menekülés játszik főszerepet masszív rinyával-önsajnálattal fűszerezve, amit sokan depressziónak gondolnak, miközben csak reakció.

tags: #csodalatos #szules #idezetek