A csernobili atomerőmű 1986-os robbanása nemcsak azonnali katasztrófát okozott, hanem generációkon átívelő kérdéseket is felvetett az emberiség számára. Évtizedeken keresztül aggódtak a tudósok és családok egyaránt: vajon a radioaktív sugárzásnak kitett munkások gyermekei örökölték-e a genetikai károkat? Most végre választ kaphatunk erre a nyugtalanító kérdésre.
A csernobili katasztrófa rövid története
A katasztrófa 1986. április 26-án az erőmű 4-es blokkjában következett be. A robbanás után összeomlott épületben a tűzoltók megpróbálták eloltani a lángokat és lefedni a nyitott reaktormagot. Sok segítőt rendkívül magas sugárzás ért, közülük 1998-ra 39 ember halt meg. A robbanás nem volt nukleáris, de a mag így is védtelen maradt az élővilággal szemben. Az igazi baj az volt, hogy eközben tűz ütött ki - a mai napig nem tudjuk, pontosan miért. Ezért hívták ki a helyi tűzoltókat, akik természetesen nem tudták, hogy jó eséllyel a saját halálos ítéletüket írják alá, amikor beszállnak az autóba: a halálos adag sugárzás több ezerszerese érte őket a helyszínen.
A csernobili katasztrófa úgy él a köztudatban, mint emberi mulasztás eredménye. A reaktortípusról, amelyet Csernobilban is használtak, az amerikaiak tudták, hogy instabil, ám erről az erőműben dolgozóknak nem szóltak, sőt még a tekintélyes szakértőknek sem jutott eszükbe, hogy robbanhat. Amikor pedig megtörtént a baj, a helyi (politikailag elkötelezett) vezetők tették, amit szoktak: letagadták, amíg lehetett, amikor pedig ők is érezték, hogy baj van, egyszerűen lezárták a környéket, ezzel 30 ezer ember életét kockáztatva. A Szovjetunióban és itthon is kezdetben titkolták vagy jelentéktelennek tüntették fel, amíg nyilvánvalóvá nem vált, hogy nem lehet tovább tagadni.
A sugárzás hatása az emberi szervezetre
Papp Zoltán, a Semmelweis Egyetem genetikusprofesszora lapunknak elmondta, hogy a radioaktív sugárzás alapvetően háromféle elváltozást okozhat:
- Teratogén hatás: A terhesség alatt izotópsugárzás éri a magzatot, és ez fejlődési rendellenességeket okoz. Csernobilban ilyen elváltozásokat nem figyeltek meg.
- Mutagén hatás: A sejtünkben levő genetikai anyagot éri sugárzás, emiatt molekuláris szinten jönnek létre elváltozások. Ez akár leukémiás megbetegedésekhez is vezethet.
- Karcinogén hatás: A csernobili atomsugárzásban sok volt a jódizotóp. Ez sok gyereknél beépült a jód tárolásáért felelős pajzsmirigybe, és pajzsmirigyrákot okozott. A katasztrófa után a körzetben megnőtt a pajzsmirigyrákos esetek száma, ami a későbbi években eredeti gyakoriságára esett vissza. A csernobili sugárzás tehát bizonyítottan karcinogén volt.
A hivatalos álláspont továbbra is az, hogy a radioaktivitás még kis adagokban is veszélyes, azaz nincs ártalmatlansági küszöb. Ugyanis ha csak egyetlen sejt is megsérül miatta, akkor végül daganattá fejlődhet. A kockázat standard mérése egy 1950-ben indult tanulmányból ered, miután a Japánt érő atomcsapások 86 ezer túlélőjét megvizsgálták. A tanulmányok - amelyek mind a mai napig folytatódnak - kimutatták, hogy a rák kockázata a sugárzás nagyságával párhuzamosan emelkedik. Statisztikailag azonban a sugárzás hatása csak viszonylag magas dózisnál nyilvánul meg. Ez az érték körülbelül 100 millisievert. Ez 50-szerese annak, amennyi évente a természetes háttérsugárzásból bennünket ér.
Werner Rühm, a müncheni Sugárvédelmi Intézet igazgatója szerint azonban ezek a dolgok bonyolultak: "Egyszerűen nem tudjuk, hogy a szervezet hogyan reagál a gyengébb sugárzásra." Az is lehet, hogy mindössze 10 millisievert is már a rák növekvő arányához vezet, de ez nem jelenik meg a statisztikában, mert a rák egyéb okokból is túl gyakori. Rühm szerint a kockázat drámai módon változik az életstílustól függően. A dohányzók esélye a daganatos megbetegedésre például különösen magas. Ezért nehéz lenne megmondani, hogy ezer rákos eset között van-e akár egy is, amely a sugárzás által okozott sejtmutációra vezethető vissza.
DNS-mutációk és a csernobili gyermekek
A Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent áttörő kutatás új megvilágításba helyezi ezt a történelmi nukleáris katasztrófát. A vizsgálat során a csernobili erőmű takarítási munkálataiban részt vevő dolgozók gyermekeinél végeztek részletes genetikai elemzéseket. Az eredmények egyszerre megnyugtatóak és tanulságosak, hiszen olyan válaszokat adnak, amelyekre több mint három évtizede vár a tudomány.
A kutatók kifinomult genetikai szekvenálási technikákat alkalmaztak, hogy feltérképezzék a csernobili katasztrófa következményeként besugárzott szülők gyermekeinek DNS-állományát. Meglepő módon az eredmények nem igazolták azt a széles körben elterjedt félelmet, hogy a sugárzás átöröklődő genetikai károkat okozott volna. Ehelyett a tudósok azt találták, hogy a vizsgált gyermekek nem mutattak szignifikánsan magasabb DNS-mutáció-arányt, mint a kontrollcsoport tagjai.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a sugárzás hatástalan lett volna. A kutatás kimutatta, hogy bár az új mutációk száma nem emelkedett, a sugárzás egyéb módon befolyásolhatta a besugárzott személyek egészségét. A vizsgálat rávilágít arra, hogy az emberi szervezet genetikai javító mechanizmusai hatékonyabban működnek, mint korábban feltételezték. Ez különösen fontos információ a jövőbeli nukleáris balesetek következményeinek megértéséhez.
Mindenkit megdöbbentett, amit a tudósok a csernobili erdőben találtak
Az izraeli és ukrán kutatás eredményei
Nagyon nagy növekedést tapasztaltak a mutációk számában a tudósok azoknál a gyerekeknél, akik az 1986-os csernobili katasztrófa után születtek. Olyan gyermekeket vizsgáltak, akik a robbanás után fogantak meg, és akiknek a szülei részt vettek a reaktor rendbetételében. A tudósok nem zárják ki, hogy a mutációknak hosszú távú következményei lehetnek. Az izraeli és ukrán tudósok által írt és a brit Királyi Társaság biológiai folyóiratában közzétett tanulmány alátámasztja azt, hogy az alacsony sugárzás többszörösen megváltoztathatja az emberi DNS-t.
A cikk szerzői szerint azt a feltételezést, hogy az ionizáló sugárzás növeli a mutációk számát, eddig nem támasztották alá hasonló esetek. A Japánra ledobott atombombák esetében sem mutatkoztak számottevő genetikai rendellenességek. A tudósok a „veszélyeztetett” gyerekek olyan testvéreit is vizsgálták, akik még a katasztrófa előtt fogantak, és más, nem érintett családokat is bevontak a vizsgálatba. Az adatok szerint az utóbbi két csoporthoz képest az atomerőmű helyreállításánál dolgozó szülőknek a robbanás után fogant gyermekeinél hétszer gyakoribb a mutáció. A szerzők egyéb tényezőket is találtak, amelyek a genetikai változásokra hatással voltak. Ilyen a sugárzás és a fogantatás között eltelt idő és a szennyezett helyen végzett munka hossza. A tanulmány tanulságként arra hívja fel a figyelmet, hogy kismértékű sugárzás is okozhat genetikai változásokat.
A kis ionizáló sugárzás hatásait vizsgáló brit LLRC szervezet képviselője a BBC-nek nyilatkozva egyetért a figyelmeztetéssel. Az LLRC nagyon kritikus a radioaktívsugárzás-védelmi nemzetközi bizottsággal, az ICRP-vel szemben, mivel úgy véli, bizonyos fajta sugárzások okozta kockázatokra nem fordít kellő figyelmet.
Különösen a radonra esküsznek, amely az urán bomlása során keletkezik. A Spiegel német hírmagazin arról számolt be, hogy e betegek többsége krónikus problémákkal küzd, például ízületi gyulladással, asztmával vagy pszoriázissal. Állítják, hogy a gáz hónapokra enyhülést hoz számukra egy-egy kúra után, és ezért fekszenek be gyógyfürdők radontartalmú vizébe. Sőt a Rajna-vidék-Pfalz tartományban található Bad Kreuznachban a bátor fürdővendégek egy elhagyatott higanybánya alagútjaiba is bemerészkedhetnek, ahol radonban gazdag levegővel gyógyíthatják magukat. Ezek az emberek valószínűleg nem őrültek, hanem igazuk van: a radioaktivitás jót tesz nekik. Ezt támasztják alá négy német tudományos intézet széleskörű kutatásainak első eredményei.
A vizsgálatokat Claudia Fournier radiobiológus vezeti a darmstadti Helmholtz Nehézion Kutatóközpontból, aki munkatársaival bajorországi fürdőlátogatókat vizsgált meg igen alaposan. A kutatók úgy találták, hogy a radonfürdők után a páciensek vérében kevesebb gyulladásos jel volt, és immunvédelmük, amely a betegségeik miatt gyakran túlpörgött, szintén megnyugodott. A radon azonban egyáltalán nem ártalmatlan: magasabb dózisokban például tüdőrákot okozhat. Hogyan lehet ez a gáz mégis kedvező hatású, enyhítve a gyulladást és erősítve a csontokat? Az emberek vizsgálata és az egérkísérletek során tapasztalt előnyök még nem igazolódtak minden kétséget kizáróan, vagyis további kutatások szükségesek. De Fournier meglehetősen biztos abban, hogy eredményeik új irányba mutatnak. "Alacsony dózisban a sugárzás másképp működik, mint amire számítottunk" - mondta a Spiegelnek.
Három évtizeddel ezelőtt a csernobili robbanás nyomán Európa jelentős részét gyengén radioaktív csapadék fertőzte meg. A nagyközönség azt tanulta erről, hogy a mindenütt jelenlévő radioaktivitás különösen veszélyes lehet. Mára azonban úgy tűnik, hogy az emberi szervezet képes megbirkózni az alacsony dózisú radon hatásával. Fournier arról számolt be, hogy keresték a genetikai károsodásokat, de eddig semmit nem találtak.
Csernobil öröksége: tanulságok a jövő számára
Az emberiség kollektív emlékezetében a csernobili katasztrófa örökre figyelmeztető jelként fog fennmaradni. Ennek megfelelően ez a kutatás nemcsak tudományos szempontból jelentős, hanem társadalmi és etikai kérdéseket is felvet. A vizsgálat eredményei megnyugtatást nyújtanak azoknak a családoknak, akik évtizedekig éltek a genetikai károsodás félelmében. Ugyanakkor a kutatás rámutat arra is, hogy milyen fontos a nukleáris biztonság és a sugárvédelem. Bár a DNS-mutációk átöröklődése nem bizonyult olyan súlyosnak, mint korábban tartották, a besugárzott személyek még mindig szembesültek egészségügyi kihívásokkal.
A hivatalos statisztikák szerint 28-an haltak meg közvetlenül a baleset miatt, és 15 esetben sikerült bizonyítani, hogy a sugárzás ölt. Egy kivétel volt: ugyanis több mint 6000 gyermek betegedett meg pajzsmirigyrákban a baleset után, és közülük 15-en meghaltak. Ez a nagy esetszám ahhoz köthető, hogy a balesetet követő napokban a szél rengeteg radioaktív jódot hordott szét a régióban. Szerencse, hogy ez a tumor, ha elég korán felfedezik, könnyen kezelhető.
Az is biztos, hogy rengeteg depressziós, alkoholista beteget hagyott maga után Csernobil. Az biztos, hogy a több százezer likvidátorból (így hívták a kényszerből besorozott vagy éppen önkéntes munkásokat, akik a sérült reaktor körüli szarkofágot építették) 13 ezren haltak meg négy éven belül, ötödük öngyilkos lett, és majdnem százezer ember betegedett meg súlyosan.
Magyarország a katasztrófát viszonylag szerencsésen megúszta, részben mert a szelek nem errefelé fújták a szennyeződést, Skandinávia például sokkal többet kapott belőle, ahogy az NSZK és Ausztria is. Több dokumentumban is írnak arról pár nappal vagy héttel a tragédia után, hogy a kedvező magyarországi sugárszennyezettségi értékek ellenére sem oldják fel a bevezetett korlátozásokat. A Külkereskedelmi Miniszérium május 13-i feljegyzése (pdf) pedig a szocialista gyümölcs- és zöldségimportról számol be: „A Konsumex 40 tonna eperre hozott létre szállítási szerződést bulgár partnerével. Az árut repülőgéppel szállítják. A vállalat tájékoztatása szerint a légiszállítási lehetőségtől függően az áru folyamatosan érkezik.” De akadt némi bürokratikus gond Romániából importált paradicsommal és uborkával is: „A Hungarofruct magánjogi szerződést hozott létre 1000 tonna friss paradicsomra, és 600 tonna uborkára. Az eredeti megállapodás szerint a szállítási határidő május vége. A szállítások még nem kezdődtek meg, mivel a magyar előírások szerint a sugárszennyezettséget Budapesten kellene mérni, mely kockázatot az eladó nem vállalta.”
Csernobil és a természet
Csernobilban visszafoglalja helyét a természet. Akik ma Csernobilba utaznak, úgy érzik, mintha természetes paradicsomba csöppentek volna. A reaktor környékén, amely a katasztrófa epicentruma volt farkasok és Przewalski lovak, sőt bölények és hiúzok telepedtek meg a lakatlan erdőkben. Valószínűleg több állat él a területen, mint a katasztrófa előtt. Úgy tűnik, hogy a megemelkedett sugárzás kevésbé káros a természetre, mint az emberi tevékenység.
tags: #csernobil #utohatasa #magyar #kismamakra