A csecsemő fejlődése ébredés után: a mozgásfejlődés, az érzékelés és a napirend

Szülőként különös izgalommal figyeljük, ahogyan kisbabánk folyamatosan változik és növekszik. Öröm látni, tapasztalni és testközelből megfigyelni, hogy szinte napról napra történik valami izgalmas újdonság, aminek örülni lehet, és büszkén meséljük mindenkinek, mennyi mindent tud már a szemünk fénye. Fontos megjegyezni, hogy minden gyermek egyedi, és az egyes fejlődési mérföldköveket semmiképpen sem érdemes kőbe vésve, szigorúan venni. Az általános jellemzőket ismerni kell, és ahhoz mérten mi is megbizonyosodhatunk arról, hogy minden megfelelően alakul és jó tempóban fejlődik csemeténk.

Az újszülött reflexei és érzékelése

A kisbaba születésekor csak néhány létfontosságú reflexszel és készséggel rendelkezik, utána azonban hihetetlenül gyorsan tanul.

• Szopóreflex: az újszülött születése után nem sokkal szopni próbál. A szopó-kereső reflex ösztönös és azonnal megjelenik, hiszen születés után az édesanya mellére kerülnek és tudják, mi a teendőjük és hogyan kell szívni a tejet. Annyira erős nekik, hogy ha odatartjuk az ujjunkat a szájukhoz, azonnal szívni szeretnének és próbálják bekapni. Ez egyébként körülbelül 3-4 hónapos korra tűnik el, természetesen ettől még nagyon sokáig képesek az anyukájuk melléből táplálkozni. Csodálatos dolog, hogy ez az a reflex, mely előkészíti az orron át történő légzést, és később ennek köszönhetően alakul ki a hangképzés és a beszéd megtanulása.
• Nyelő és köhögő reflex: alapvető fizikai reakciókat tesz lehetővé, amelyek nélkülözhetetlenek szoptatáskor vagy köhögési inger esetén.
• Moro vagy átkaroló reflex: ha az újszülöttet hirtelen a hátára fektetik vagy valamitől megijed, karjait széttárja, ujjait pedig szétnyitja. Azért fontos ez az újszülött reflex, mert lehetővé teszi az első lélegzetvételt, és támogatja a légcső tágulását. A Moro-reflex szintén a csecsemőknél jellemző, és egy idő után ez is eltűnik. Egy automatikus válasz a hirtelen jelentkező ingerekre. A babák általában hirtelen, erős mozdulattal megrázkódnak, kitárják a karjukat.
• Fogóreflex: lehetővé tette őseink számára, hogy erősen kapaszkodjanak az anyjukba. Manapság ez akkor figyelhető meg, ha a tenyérre nyomást gyakorolva a kisbaba erősen megfog tárgyakat vagy megfogja az ujjunkat. A fogó reflex is születés után megjelenő automatikus mozgás, melynek során az újszülött a szorosan megfogja, összeszorítja azokat tárgyakat vagy épp felnőtt ujjakat, melyek a tenyeréhez érnek. Ez néhány hónapig figyelhető meg, utána szép lassan eltűnik. A reflex jelenléte és megszűnése az agy és az idegrendszer fejlődésével, valamint a motoros készségek kialakulásával egyeztethető össze. Néhány hónap múlva a csecsemő elkezdi tudatosan használni a kezeit és irányítani fogja a mozgását.

Látás

A szemek születéskor már teljesen kifejlettek. Az agynak azon területei, amelyek a képek feldolgozásához szükségesek, még nem fejlődtek ki tökéletesen, ezért az újszülöttek az arcokat és a tárgyakat legfeljebb 25 cm távolságban látják élesen. 3-5 hónapos korában a csecsemő képes felismerni az arckifejezéseket, és érzékelni az örömöt, a szomorúságot és a meglepettséget. Ekkor már jó a térlátás, és a csecsemő a távolba is élesen lát.

Hallás

Az újszülöttek hallása a felnőttekéhez hasonló, talán csak egy kicsit gyengébb. Az anyaméhből már ismerős a szülők és a testvérek hangja. Körülbelül két hónapos korban, a kisbaba elkezd az érdekes zajok felé fordulni. Jellemzően a második héttől kezdve a babák már a hang irányába néznek, egy hét múlva pedig már arra is fordulnak, ahonnan a hangot hallják. Az újszülöttek kifejezetten érzékenyek lehetnek a hangokra, mind pozitív, mind negatív értelemben. A hirtelen hangokat és erős zajokat meglepve, megijedve fogadják és sírással fejezik ki ijedtségüket.

Szaglás

A szaglás már a kezdetektől nagyon fejlett, és segíti a babákat, hogy megtalálják anyjuk mellét és szopni kezdjenek közvetlenül a szülés után. A csecsemők képesek anyjuk illatát is felismerni. Az orruk még „érintetlen” - ezért, ha kisbaba érzékeny a parfümre, kezdetben jobb kerülni a használatát.

Motoros fejlődés

A súlyfejlődés mellett másik nagy aggodalma minden anyukának a mozgásfejlődés szokott lenni. Mikor fordul végre át? Mikor mászik már? Mikor fog végre járni? Pedig a mozgásfejlődés nem gyorsvonat és nem szabad türelmetlennek lennünk, vagy olyan mozgásformát erőltetni, amire a baba még nem érett meg. A baba fejlődése során az izmok egyre erősebbé válnak. Az agy mozgást irányító részei adott sorrendben fejlődnek a fejtől a lábujjakig. Ez az oka annak, hogy a babák meghatározott sorrendben sajátítják el a képességeiket.

Az első 6 hónap

Az első hat hónapban a kisbabák összegömbölyödött testtartása kiegyenesedik. A babák kezdetben szorosan behúzzák a karjukat és a lábukat. Később a végtagok és a test kiegyenesednek. A testi fejlődéssel kapcsolatos első nagy kihívás, amellyel gyermekének szembe kell néznie, a fej és a nyak izmainak megerősítése lesz.

0-1 hónapos kor

A csecsemő otthoni adaptációja zajlik. Alkalmazkodik a környezetből érkező ingerekre. Sír, táplálkozik, alszik. Az édesanya fokozatosan meg tudja figyelni az újszülöttjére jellemző vonásokat, és fokozatosan alkalmazkodnak egymáshoz is. Még keveset van ébren, ezt az időt az etetése és gondozása nagyjából kitölti, a többi időben mozog és figyel a külvilág felől érkező ingerekre. Nem egymástól függetlenül mozgatja az egyes testrészeit, hanem egyszerre jár keze-lába. A méhen belüli állapotra hasonlító környezet, illetve ingerhatások a jók, nem túl zajos, kevés éles fényt adó, egyenletesen meleg környezet. Hirtelen zajokra összerezzen, napfényre erősen hunyorog. A sírás az első kommunikációs jelzése. Fényre, hangra odafordítja a fejét. Kezei azonnal megragadnak mindent, ami a tenyerébe kerül. Az újszülött babák behajlított végtagokkal pihennek, nem tudják kinyújtani a kezüket és a lábukat.

1-2 hónapos kor

A babák ébrenléti és alvási fázisai elkülönülnek, napirendje kialakulóban van. Az édesanyák már kezdik érteni és megkülönböztetni kisbabájuk sírását. Egyre figyelmesebbé válik, és már evés után is ébren tölt néhány percet, nézelődik. A mozgó személyeket, tárgyakat kis távolságból tudja követni tekintetével. Egyre többet nyújtja a karját és a lábát, nyitogatja kezét, ujjait. A pici baba egyre több időt tölt ébren, szemmozgásai még néha koordinálatlanok: mikor megpróbál fixálni egy közeli tárgyra, esetleg összeszaladnak a szemei. Kedves beszédre mosollyal válaszol. Kezeit is figyelni kezdi oldalra fordított fejjel. Hason fekve többször markolássza a keze ügyébe kerülő textíliákat, fejét megemelve átfordítja egyik oldalról a másikra. Mozgásokat a szemével követni tudja, megmarkol tárgyakat. Körülbelül 2 hónapos korban a babának tudnia kell a fejét a testével egy vonalban tartani.

2-3 hónapos kor

Az idegrendszer érése folyamatosan zajlik. Mozgásában egyre több az akaratlagos mozgás. Fejét már hosszan és könnyen megtartja középen, karjait maga elé emeli, kezeit középen összehozza és a szájába is veszi. Kezei már többet vannak nyitva, a kezébe adott játékot rövid ideig megtartja, próbálja a szájához vinni, majd véletlenszerűen elejti. A fejét hason fekve képes megemelni. Tárgyakat képes akaratlagosan megmarkolni. Két-három hónapos kor felé egyre többet nyitogatják ökleiket. A körülöttük lévő puha dolgokat (pelust, takarót, az anya bőrét és haját, játékokat) tapogatják, markolásszák.

3-4 hónapos kor

Látás és hallás terén is minőségi változások indulnak. Hosszabban nézi a bébi az édesanyját, hangjára már többször hangadással is válaszol. Kezeivel és lábaival egyre aktívabban rugdalózik. Tekintetével észreveszi a kezét, hosszan figyeli, ráébred, hogy ő maga mozgatja azokat. Megunhatatlan számára a „párbeszéd”. Szinte folyamatosan morog, nyög, kurjongat. A fellógatott játékokat ütögeti. Tárgyakat megfogja, megnézi, szájába igyekszik gyömöszölni. Oldalán fekve is játszik. Hátukról oldalukra fordulnak. Képes a hátáról az oldalára fordulni. Határozottan nyúl a tárgyakért. A harmadik hónap vége felé egyre határozottabban nyúlnak a látóterükben lévő játék felé. Ez eleinte odacsapást, ütögetést jelent, majd később a tárgyak megfogása lesz jellemző.

4-6 hónapos kor

Egyre kontrolláltabban tartja a fejét és törzsét így könnyebben tud nyúlni, fogni, játszani a tárgyakkal, a baba játékok legtöbbjével, ezáltal egyre több ismeretet is szerez a világ dolgairól. Hangadásai egyre dallamosabbak, és több hangzót összekötve egyre inkább hasonlítani fognak a magyar nyelvre jellemző hangkapcsolatokra. A tárgyakat könnyedén átteszik egyik kezükből a másikba. Az elejtett tárgy után néznek, és igyekeznek azt visszaszerezni. Átfordulnak a hátukról a hasukra és vissza, esetleg forognak is. Szeretnek „kukucsjátékot” játszani. 5 hónaposan egyre összetettebb, határozottabb mozdulatokkal pakolássza a játékait. Megtámasztva meg tud ülni, hason magasra emeli a fejét és a kezére támaszkodik.

Fél éves kortól két éves korig

Ebben a korban jön el az ideje az első komolyabb helyváltoztató mozgásoknak. A legtöbb csecsemő hasról hátra és hátról hasra fordul, lábujját rágcsálja, és az első kúszómozdulatokat gyakorolja. Gyakori, hogy ez csak hátrafelé vagy körbe-körbe sikerül, de pár hét gyakorlatozás után már kommandós stílusban is képes közlekedni a kicsi. Miután elkezd kúszni, a baba mintegy önmagát fejleszti a folytonos mozgással, minden mozgás tulajdonképpen edzés a számára, így fejlődik izomzata és idegrendszere az újabb mozgásfajták elsajátítására. Ezért mondják azt a szakemberek, hogy ha valamelyik fázis kimarad a mozgásfejlődésből, akár diszlexiás is lehet a gyerek, ez azonban nem feltétlenül van így minden esetben.

6-7 hónapos kor

Ebben a korban jön el az ideje az első komolyabb helyváltoztató mozgásoknak. A legtöbb csecsemő hasról hátra és hátról hasra fordul, lábujját rágcsálja, és az első kúszómozdulatokat gyakorolja. Egyedül ül, a kezével tartja magát. A legtöbb baba még csak körbe-körbe kúszik, vagy gurul, az ügyesebbek már előrefelé is haladnak. Olykor négykézláb állásba is feltornássza magát, de mászni csak a nagyon ügyes babák kezdenek még ebben a korban. Ha nem tud még önállóan, kezével megtámasztva magát, ülni, ne aggódj miatta és a mászás elkezdése is odébb van még.

8-9 hónapos kor

A legtöbb baba még csak a kúszást próbálgatja, az ügyesebbek már mászni is kezdenek. A kezedbe kapaszkodva fel tud ülni. Legkésőbb ebben a korban elkezd kúszni, a gyorsabban fejlődő babák már másznak és felállnak.

10-11 hónapos kor

A kúszásból fokozatosan mászni kezd, majd önállóan felül és feláll. Olykor 1-1 pillanatra kapaszkodó nélkül is megáll, de előfordulhat, hogy ez csak 1 éves korban vagy azután következik be. Kapaszkodva képes járni a bútorok mentén oldalazva. Képes lépcsőn négykézláb lemenni és a kanapéról is le tud mászni szabályosan háttal, ha megtanítjuk neki. Az első kapaszkodva megtett lépések láttán sok szülő örülni kezd és kézenfogva járni tanítja a kicsit, de ez teljesen szükségtelen: a pici magától is megtanul majd járni, ha eljött az ideje.

12-13 hónapos kor

A legtöbb baba már rájön, hogyan kell kapaszkodó nélkül felállni és az ügyesebbek már el is indulhatnak egyedül, de a babák többségénél ez csak 12 hónapos kor között következik be. A kicsik előszeretettel kapaszkodnak valami tologatható játékba. A csecsemők általában ekkorra jutnak el oda, hogy megteszik első önálló lépteiket. A baba léptei picik és bizonytalanok, a kezével próbálja tartani az egyensúlyát. Az új mozgásformával járó élmények olyan nagy hatással vannak rá, hogy legszívesebben egész nap ezt gyakorolná, hirtelen nincs kedve enni, nem játszik a játékaival, egész nap csak menne.

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a legfontosabb mozgásfejlődési mérföldköveket:

A napirend és az alvás

Az alvás más. Orvosi, neurológiai szempontból ugyan informatív lehet az alvási “képesség” is, hiszen a túl sok alvás is jelezhet bajt, az elalvás, vagy átalvás nehézsége, vagy akár a rossz ébredés is lehet olyan jel, amire fel kell figyelnünk. Életre szóló alap-képesség, ha valaki el tud aludni, az egészségének egyik alapja. A családba érkező gyerek alvása a szülők számára is “húsbavágó” kérdés. Az első gyereknél elementáris érzés, hogy egyik legalapvetőbb biológiai szükségletünkben ennyire befolyásolva, akadályozva lehetünk. A szülőnek, anyának joggal van arra igénye, hogy a sok gondoskodás, etetés mellett lehessen nyugalma, ideje önmagára, a felnőtt élete folytatására is. Érdekes módon, az egyik gondolat, amit meg kell kérdőjeleznünk, éppen az a hiedelem, hogy nekünk kellene elaltatni a kicsiket! Mindenki magától alszik el.

A három hónapos korra kialakuló napirend függ a csecsemő és a szülők igényeitől, de megtartása nagy segítség a kisgyermek számára, hiszen így képes megtanulni, hogy mi történik vele. A szokásrend nem jelent órarendet, hanem csak azt, hogy a kicsi megtanulja az események sorrendjét, például ébredés után tisztába raknak, megetetnek; fürdés előtt játszanak velem, utána alszom; stb. A régi könyvekben több helyen tudományos magyarázatot is találsz arra miért így a jó. Persze az ok egyáltalán nem tudományos volt: valójában az anya dolgát könnyíti meg, ha kiszámítható a baba napirendje, illetve akkoriban sok anyuka hamar visszament dolgozni, a babák egészen kicsi korban bekerültek a bölcsődébe, és mivel egyformán voltak szoktatva, kevesebb volt a gond velük. Ha nem kap segítséget, amikor sír, ha éhes és helyette cumit kap, mert még nincs itt az ideje az evésnek, akkor ugyan idővel elhallgat majd, de egyre kevésbé fog bízni a világban, ahonnan nem kap segítséget, ha kéri, pedig az ösztönei azt diktálják, hogy bízzon. A mai szemlélet szerencsére egészen más. A legtöbb anyuka igyekszik a baba igényeit, ösztöneit figyelembe venni, és megtalálni az arany középutat a normális életvitel és a baba bioritmusa között. A régieknek igazuk volt abban, hogy a babának szüksége van kiszámítható napirendre. A csecsemő azonban még nem ismeri az órát, az időérzéke pedig meglehetősen szubjektív.

A jó napirendben tehát nem az időpontok a fixek, hanem a teendők sorrendje. Alvás után mindig evés jön, evés után játék, este lefekvés előtt anya megfürdet stb. Az, hogy mennyi időt tud a baba ébren tölteni minden életkorban nagyjából kiszámítható. Ha megfigyeled a gyermeked saját ritmusát, az első hetek zűrzavara után nagyjából 6 hetes korra kezd rendszeressé válni az etetések és alvások ritmusa: a babák egy része ritkábban hosszabbakat alszik, mások többször kevesebbet, de estefelé már hosszabban tud ébren lenni a kicsi, mint nappal két alvás között, már tudja, hogy jön az esti „hosszú” alvás. 5-6 hónapos korra már 2-3 órát is ébren tölthet és nem álmosodik el. 6-9 hónaposan már 3-4 órát is simán ébren van, este akár 4-5-öt is, 1 évesen pedig már 5-6 óra is eltelhet két alvás között. Közben az etetési idők is változnak, az újszülött még másfél-2 óránként éhezik meg, 2 hónapos korra ez már 2-3 óra is lehet. Jelentős változás a napirendben, amikor a kicsi áttér a napi kétszeri, majd az egyszeri alvásra. Ilyenkor már nem feltétlenül jelzi azt sem, ha éhes, lekötik a világ dolgai, ezért néha nehéz kitalálni, hogyan is szervezzük a napot: elalvás előtt ebédeljen vagy inkább utána?

1-2 éves kor között, amikor a baba egyre inkább kisgyermek, egyre önállóbb és egyre akaratosabb, sokkal nehezebb kordában tartani a napokat. A pici már nagyon ügyesen tudja húzni az időt és hát annyi minden érdekli, annyi mindent kéne felfedezni: egyre többször van, hogy felélénkül, túlpörög, egyre később sikerül az ágyba kerülnie, egyre nehezebb elérni, hogy időben megkapja az ebédet. Azt hihetnénk, most már nincs is szüksége a napirendre, hiszen ő akarja mindig átvariálni a dolgokat. Ezzel szemben az igazság az, hogy éppen ilyenkor van igazán szüksége arra, hogy rendszer legyen az életében, mert ebben a korban utánzással tanul a gyerek, most tanulja meg, hogyan is működnek a hétköznapok, mikor mit csinálunk és hogyan csináljuk, mik a szokások. Ellenáll néha? Akaratoskodik? Csak azért teszi, mert ezzel „teszteli”, mennyire fontos neked az adott dolog, mennyire szigorúak a szabályok. Ha azt tapasztalja, hogy mindig engedsz neki, akkor szétborul a napirend, a csemete pedig átveszi az irányítást.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Bár minden baba a saját ritmusában fejlődik, vannak bizonyos fontos jelek, amiket ha tapasztalnak, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni:

• Hason fekvésben nem tudja egyik oldalról a másikra tenni a fejét.
• Izmai túlságosan feszesek.
• Egyik oldali kezét vagy lábát kevésbé mozgatja.
• Kezei mindig szorosan ökölbe vannak zárva.
• A körülötte lévő dolgokat nem tapogatja, nem markolássza.
• A mellette lévő, fölötte lógatott tárgyak felé nem csapkod a karjaival (3 hó).
• Hangos zajokra nem reagál.
• Nem ad hangot, nem gőgicsél.
• Fényre nem reagál.
• A mozgó tárgyakat, személyeket nem követi a szemével.
• Túl lassan eszik, egyáltalán nem szopik, vagy túl sokat bukik.
• Túlságosan nyugtalan, vagy épp ellenkezőleg nagyon nyugodt, aluszékony.

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak.

tags: #csecsemonek #szabad #fejlesszem #ebredtem