A vese szerkezetének és működésének sokfajta veleszületett és öröklött rendellenessége ismert.
Ezek egy része az UH-vizsgálat elterjedésével és korai tünetek - például vesemedence-gyulladás - esetén születést követően, vagy akár már terhesség alatt, valamint gyermekkorban felismerésre kerülnek.
Tünetmentesség esetén azonban csak felnőttkorban derülhet fény a veleszületetten egy vesére, kisebb, fejletlen, abnormális helyzetű, vagy patkóvesére, valamint egy- vagy kétoldali kettős vesére, illetve húgyvezetékre.
Ezek hajlamosíthatnak húgyúti fertőzésre, hosszú távon akár veseelégtelenségre.
A veleszületett vese rendellenességek típusai és felismerésük
A leggyakoribb veleszületett fejlődési rendellenességek a vese elváltozásai.
A veleszületett vese rendellenességek közül az úgynevezett obstruktív uropátiák, azaz a vizeletelvezető rendszer elzáródásos, vizeletpangással járó elváltozásai a leggyakoribbak.
A terhességi ultrahangvizsgálatok során 1:100-1:500 gyakorisággal találnak veseüregrendszeri tágulatot (hydronephrosist).
A születést követő első néhány hétben a vesék működése még csökkentebb, a normális vizelet-kiválasztás 6 hetes kor körül kezdődik el.
A terhesség alatt észlelt tágulatok nagy része magától elmúlik.
A csecsemőkben gyakori vizelet visszafolyására (VUR= vesicoureteralis reflux) utalhat a veseüregrendszer vagy a húgyvezeték váltakozó mértékű tágulata, a vesemedence falának megvastagodása.
A cisztás vesebetegségek közül a multicisztás vese már újszülött korban is diagnosztizálható.
A szervrendszeren belül a vese születéskori zavarai a leggyakoribbak.
Az életképtelenséget jelentő vesehiány mellett, többnyire tüneteket nem, vagy csak későn okozó eltérések léteznek.
Az egyszerű veseciszta (folyadékkal telt tömlő) eredete a mai napig sem tisztázott pontosan.
Az elváltozás többnyire egyoldali, de kétoldali is lehet és a vese bármely területén elhelyezkedhet.
Gyakoriság szempontjából a legtöbbször felfedezett elváltozása a vesének.
Tüneteket csak extrém méret esetén (8-15 cm), a vese vizeletelvezető rendszerének összenyomása esetén okozhat.
Amennyiben a ciszta a vesekocsány környékén helyezkedik el, parapyelaris cisztáról beszélünk.
A multicisztás vese (sokcisztás, de egyoldali) az öröklődő betegségek közé tartozó, egyoldali, a vese végleges pusztulását okozó betegség.
Gyakran a csecsemőkorban felfedezhető, tapintható, mobilis, a légzőmozgásokat követő képlet.
Későbbiekben tompa deréktáji fájdalom, gennyes vizelés, vérvizelés és a szövődmények okozta láz, vesemedencegyulladás, vesegörcs jelentkezhet.
Szintén öröklődő, a domináns öröklésmenet miatt a családokban halmozottan fordul elő.
Két típusa közül a ritkábban előforduló fiatalkori már gyermekkorban gyors lefolyású veseelégtelenséget okoz.
A felnőttkori típusba tartozó polycisztás vesebetegek általában a 30-40-es éveikben kerülnek felismerésre.
A gyakoribb előfordulás, másrészt az életkori tényezők miatt, főként ezzel a típussal találkozunk.
Az előbb felsorolt tünetek jellemzőek itt is, de sokkal kevésbé gyors a betegség lefolyása, sokáig tünetmentesek lehetnek és csak nephrológiai-belgyógyászati gondozást igényelnek.
A vese fejlődési rendellenességeinél meg kell említeni az aberrans (rendellenes) és az accessorius (számfeletti) vese verőereket.
Az rendellenes verőerek az artéria renalisból, míg a számfeletti verőerek az aortából (fő verőérből) erednek.
Ezek a variációk lényegesen gyakoribbak, mint ahányszor tünetei miatt gondolunk rá.
Gyakran egyéb vese eltéréssel járnak együtt, de önállóan is okozhatnak tüneteket a vizeletelvezető rendszer, főként a vesemedence és vesevezeték átmenet részleges elzáródásával, mely következtében különböző fokú deréktáji fájdalom, vagy akár vesegörcs is jelentkezhet.
A vesekehely diverticuluma (kiöblösödése) ritka fejlődési rendellenesség.
Tüneteket csak a szövődmények fellépése után okoz.
A vesevezeték magas eredését, - amikor nem a vesemedence alsó pontjáról indul - latinul insertio obliqua-nak nevezzük.
Gyakori fejlődési eltérése a vesemedence és vesevezeték átmenetének.
A régió leggyakoribb eltérése, a vesemedence és vesevezeték átmenetének szűkülete (strictura pyeloureteralis).
A korszerű szülészeti és újszülöttkori diagnosztikának köszönhetően manapság olyannyira a tünetek megjelenése előtt kerülnek felfedezésre, hogy a diagnózis már az anyaméhben fejlődő magzatnál megszületik.
Rendellenesen szájadzó vesevezetékről beszélünk, amennyiben a vesevezeték nem a húgyhólyagba nyílik.
Többnyire kettős üregrendszerű és kettős ureterrel rendelkező veséknél fordul elő, hogy a felső vesefél vezetéke rendellenesen szájadzik.
Leggyakoribb a lány gyermekekben a hüvelybe vagy a gátra való nyílása.
Akkor kell gondolni rá, ha a lánygyermek “éjjel-nappal bepisil”, nincs egyáltalán száraz periódusa.
A megoldás a felső vesefél és a hozzá tartozó vezeték eltávolítása.
Az ureterokele (húgyvezetéksérv) a legalsó ureterszakasz tágulatával jár, mely a hólyagba türemkedik.
Leggyakrabban véletlenül kerül felfedezésre, mert tüneteket csak szövődmények esetén szokott okozni.
Ilyenek a gennyes vizelés, vérvizelés, az ureterokelében képződött kő okozta vesegörcs, láz.
A vesicoureteralis reflux (hólyagból a vesevezetékbe visszaáramló vizelet), az ureter leggyakoribb fejlődési zavara.
Az elváltozás az ureter-húgyhólyag átmenet funkcionális zavarának felel meg, melyet súlyossága szempontjából öt fokozatba sorolunk.
A tünetek mértéke összefüggésben van a fokozatokkal, mely a vizelet vezetékbe, illetve veseüregrendszerbe való visszafolyásának mértékétől függ.
Az alacsony stádiumokban (I. és II.) sokáig tünetmentes maradhat a beteg.
Visszatérő hólyaggyulladást, vesemedencegyulladást, kisgyermekekben ismeretlen lázas állapot, hasfájás esetén kell a rendellenességre gondolnunk.
Késői, súlyosabb stádiumban vizelési zavarok, magasvérnyomás, veseelégtelenség léphetnek fel.
A kettős vese és kettős ureter (vesevezeték) a húgyivarszervek leggyakoribb veleszületett rendellenessége.
Ureter duplexről beszélünk, ha a két ureter a hólyagba külön szájadzik, és ureter fissusról, amennyiben a vesevezetékek előbb egyesülnek, és csak egy ureter szájadék látható a hólyag felől.
Az esetek legnagyobb részében az elváltozás tüneteket nem okoz, rendszerint csak véletlen képalkotó (UH, RTG, CT) lelet.
Ritkábban deréktáji fájdalom, gennyes vizelés, vérvizelés, vesekövesség fordulhat elő.
A patkóvesés betegekben, a két vese általában az ágyéki csigolyák magasságában az alsó pólusuknál kapaszkodik össze, kötőszövetes híddal, vagy veseállománnyal.
Gyakori fejlődési variáció, melyet a vesék forgási és felszállási rendellenessége okoz.
Az első tünet leggyakrabb fizikai munka után, vagy kiadós étkezés, esetleg előrehajlás után kialakult tompa deréktáji fájdalom.
Dystopiás vese (rendellenes helyzetű) esetén, mely lehet kétoldali is, a vese, a felszállási zavar miatt a lumbalis (háti), vagy ssacralis (keresztcsonti) régióban helyezkedik el.
Irodalmi ritkaságként thoracalis (mellkasi) dystopia is előfordul.
A lumbalis dystopia általában tünetmentes, panaszok - szövődmények, gennyvizelés, pyelonephritis (vesemedencegyulladás), láz, vesekövesség - esetén jelentkeznek.
Dystopiás vese hajlamosító tényező a vesemedencegyulladásra és a vesekövességre.
A kettős húgyhólyag szintén ritka eltérés.
Gyorsan okoz panaszokat, melyet a kialakult gyulladás okozta tünetek uralnak.
Az extrophia vesicae urinariae (nyitott, hasfalon kifordult hólyag), a húgyhólyag, a medencecsont, a vázizomzat kombinált, rendkívül súlyos fejlődési zavara.
Évente hazánkban 3-4 újszülött jön világra ezzel a kórképpel.
A klinikai kép egyértelmű, a húgyhólyag mellső falának hiánya és a medencefenék, vázizomzat záródásának elmaradása miatt állandó vizeletcsepegés, következményes gyulladás észlelhető.
A többlépcsős, helyreállító műtéteket lehetőleg már újszülöttkorban el kell indítani.
A húgyhólyag diverticulum (kiöblösödése), mely leggyakrabban az ureterszájadékok környékén elhelyezkedő, zsákszerű kiboltosulás, ritka fejlődési rendellenesség.
Lényegesen gyakrabban fordul elő a másodlagos formája, melyet az alsó húgyúti szűkület, vizelési nehézség miatt létrejött, detrusor izomrostok közötti hólyagfalgyengeség okoz.
Tüneteket a vizelet pangásos visszamaradása miatt okozhat.
A hímvessző leggyakoribb fejlődési zavara a fitymaszűkület.
Súlyos esetben, - a tűhegynyi szűkület (phimosis) - vizelési zavart, vizelési képtelenséget okoz, akár kisgyermekekben, akár szerzett formájában felnőtteken.
Felnőtteknél a hímvessző és a fityma gyulladása, a cukorbetegség és a kiserek szűkülete a leggyakoribb oka a kialakulásának.
Meg kell említeni, az úgynevezett relatív fitymaszűkületet, mely csak a pénisz merev állapotában látható és így a szexuális együttlétkor okoz panaszt, fájdalmat, vagy a bőr berepedését.
A műtét jelenti a végleges megoldást és ritkán kerülhető el.
A rövid fitymafék (frenulum breve)a fityma makk aljához való csatlakozását jelentő kantárnak az átlagosnál rövidebb voltát jelenti.
Szexuális aktusnál és a hímvessző tisztításánál jelenthet problémát.
Gyakran fiatal férfiakban spontán átszakad, ilyenkor ijesztő mértékű vérzést okozva, majd elhegesedik.
Vannak esetek, amikor a többszörös berepedések okozta panasz miatt jelentkezik korrekciós műtétre a beteg.
A külső húgycsőnyílás szűkülete (meatus stenosis) vizelési problémát okozhat.
A normális külső húgycsőnyílás a makk csúcsán található, alakja hosszúkás, résszerű, kb. 4-8 mm-es.
Amennyiben ez születéstől kezdve kisebb, vagy felnőttkorban beszűkül, vizelési zavart, nehezített, vékony sugarú vizelést okoz.
Másodlagosan gyulladástól, vagy cukorbetegségtől alakul ki leggyakrabban.
A hátsóhúgycső-billentyű szintén gyakori fejlődési rendellenesség, mely igen gyakran phimosissal társul.
Vizelési nehézséget, vizelési képtelenséget okozhat, mely korai ellátása szükséges.
A húgycső leggyakoribb fejlődési zavara a hypospadiasis (húgycsőhasadék, a húgycső rendellenes helyen való nyílásával).
Átlagosan minden 400-600-dik fiú gyermeken észlelhető.
A diagnózis a megtekintés után nem kétséges, a külső húgycsőnyílás rendellenes helyen található.
Tünetei a gyakran együtt járó húgycsőnyílás-szűkület miatt jelentkező, vékonyabb sugarú vizelés, következményes gennyes vizelés.
A betegség gyakran együtt jár egy a hímvesszőben elhelyezkedő, kötőszövetes húrral.
Lényegesen ritkább fejlődési zavar az epispadiasis, amikor a külső húgycsőnyílás a hímvessző háti részén nyílik.
Évente 8-10 új esetet diagnosztizálnak hazánkban.
Ha a vizelet útjában valahol torlódás lép fel, a vizelet pang, és az üregeket kitágítja.
Kétféle tágulatot ismerünk: az átmeneti, spontán szűnő, „jóindulatú” tágulatot, valamint azokat, melyeket komoly fokú szűkület, elzáródás okoz, és ez utóbbiaknak komoly következményei lehetnek.
Miért baj a vese üregi tágulat?
A legfőbb gond nem az üregrendszer kitágulása, bár annak is komoly következményei lehetnek: a tág üregekben pang a vizelet, a pangó vizelet előbb-utóbb könnyen befertőződhet, és gennyes vesegyulladás alakul ki.
Ilyenkor lázas a gyermek, gyakran hány.
Csecsemőkorban a vesetáji fájdalmat sírás, elsápadás, haspuffadás jelzi.
Az ultrahang-korszak előtti időben tulajdonképpen örülnünk kellett annak, hogy ha e betegekben a láz, a hányás fellépett, mert ezzel időben felhívta magára a figyelmet a betegség.
A legfőbb gond azonban az, hogy a vesében kialakult nyomásfokozódás a vesét károsítja.
Ha későn ismerjük fel, addigra már a vese elpusztul, megmenteni nem lehet, ebben az esetben a vesét el kell távolítani, sőt, ha mindkét vesét érinti ez a veleszületett rendellenesség, veseelégtelenség is fenyeget.
A szűkület általában a húgyvezeték vese közeli vagy hólyag közeli szakaszán található.
A billentyű úgy viselkedhet, mint egy kis vitorla: minél jobban erőlködik a baba, hogy vizeljen, az annál jobban nekifeszül a húgycső falának, és csak nehezen, cseppekben ürül kevés vizelet.
Ez az alattomos betegség a húgyhólyagot és mindkét vesét tönkreteheti.
Előfordulhat, hogy veséből nem egy, hanem két húgyvezeték is továbbítja a vizeletet.
Leány magzatban néha azt látjuk, hogy a két vezeték közül az egyik nem a hólyagba, hanem a hüvely nyílása mellett a külvilágba szájadzik (ez állandó vizeletcsepegéssel jár).
Ez a rendellenes szájadzású húgyvezeték is beszűkülhet.
Nem mindig egyforma a fejlődés menete a magzat minden szervében.
Ha a veseműködés fejlődése előbbre tart, mint az üregrendszer fejlődése, előfordul, hogy a húgyutak nem képesek a termelődő vizelet teljes mennyiségét továbbítani és átmeneti torlódás alakul ki.
Ez néhány hónapig, akár fél évig is tarthat, majd spontán rendeződik a helyzet.
Tehát a tágulat fokozatosan eltűnik.
Ezt az ártalmatlan jelenséget „kezelni” tilos!
Ez tulajdonképpen már nem a magzati kor problémája, de előfordul, hogy valamennyi ultrahang vizsgálat a szülés előtt ép veséket jelzett, és a későbbi időben mégis vese fejlődési rendellenesség derül ki.
Ennek oka az, hogy a szűkület fokozatosan rosszabbodik.
Terhesség alatt annyira enyhe fokú, hogy pangás még nincs.
A komoly pangással járó húgyvezeték-szűkület, húgycső billentyű ellátása műtéti úton történik.
A húgyvezeték műtétje során a kóros, szűk szakaszt eltávolítjuk és az egészséges szöveteket plasztikai műtéttel újra egyesítjük.
Ha a szűkület a húgyhólyag közelében van, akkor a kitágult, sokszor kanyargóssá vált húgyvezeték végét a hólyagba újra beültetjük.
Ezek a plasztikai műtétek a mai modern körülmények: korszerű altatás és korszerű műtéti anyagok használata mellett kiváló eredményekkel járnak, és ha szükséges, már újszülött korban is biztonságosan elvégezhetők.
Így a csecsemő egyetlen műtéttel visszanyerheti egészségét.
A megelőzés és a korai felismerés fontossága
A megelőzés és korai felismerés döntő fontosságú az egészség megőrzésében és a gyógyításban.
A prevenció az orvosi ismeretek bővülésének és az elmúlt évek technikai fejlesztéseinek köszönhetően még sosem volt annyira aktuális, mint napjainkban.
Fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni.
A megelőzés esélyt ad.
Esélyt az egészséges, hosszú életre, a gyors regenerálódásra.
Emellett azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a betegségek korai felismerésével a súlyosabb, akár életveszélyes állapotok kialakulásának kockázatát lehet csökkenteni.
A vesék életen át tartó védelme és a megelőzés érdekében a Magyar Nefrológiai Társaság „Nemzeti Vese Program”- ot hirdetett meg.
A szülést követő 6-8 hétben végzett csípő, hasi és koponya ultrahang vizsgálattal olyan születési és fejlődési problémákra derülhet fény, amik még nem okoznak látható bajt, de korai felismerésük a baba egészséges fejlődése érdekében nagyon fontos.
A csecsemő ultrahangvizsgálat teljesen biztonságos és fájdalommentes, nincs mellékhatása, és a babák békésen tűrik.
Az ultrahang szűrővizsgálat segítségével időben felfedezett problémák könnyebben és hatékonyabban gyógyíthatók.
Sok esetben megelőzhető a később már csak műtéttel, vagy hosszantartó kezeléssel korrigálható problémák kialakulása.
A szűrő jellegű ultrahang vizsgálat elvégzésének ideális időpontja 6-8 hetes kor körül van.
A hasi ultrahangvizsgálat bármely korban elvégezhető, a csípő ultrahangos vizsgálata 6 hetes kortól 5-6 hónapos korig lehetséges, amíg a combcsont feje porcos.
Minden csecsemő ultrahangos szűrése ajánlott, de kiemelten javasoljuk abban az esetben, ha a családban előfordult fejlődési rendellenesség, vesebetegség, csípőficam.
A koponya, hasi és csípő ultrahangszűrések segítségével felfedezhetők az egyébként panaszt és tünetet egyelőre nem okozó veleszületett fejlődési rendellenességek, valamint a szülés körüli időszakban kialakult elváltozások.
Az ultrahanggal végzett vizsgálat a csecsemő számára sem fájdalommal, sem egészségügyi kockázattal nem jár, ha szükséges, korlátlanul ismételhető.
A hasi ultrahangvizsgálat során a hasi szervek - a máj, az epehólyag, a lép, a hasnyálmirigy, a vesék, a húgyhólyag és a kismedencei szervek - fejlődési rendellenességeit szűrjük.
A korai stádiumban felfedezett elváltozások könnyebben és hatékonyabban gyógyíthatók.
Hasi ultrahanggal többek között kizárható a bukós, hányós csecsemőknél a “gyomorszájszűkület” (pylorus stenosis), ami leggyakrabban a hat hetes kor körüli fiúcsecsemőkben alakul ki.
A vizsgálat előkészítést nem igényel.
A vizsgálat különösen javasolható olyan babáknál, akiknek a családjában csípőficam fordult elő, vagy ikerterhességből, farfekvésből születtek.
A csípő ultrahang vizsgálattal felfedezett elváltozások pici korban könnyen orvosolhatók.
Csak az esetek 1-1,5 %-ában kell kengyellel kezelni a csecsemőt, a valódi csípőficam, ami akár műtéti beavatkozást is megkövetelhet, rendkívül ritka.
Gyakori tünetek és szövődmények
Gyermekekben a vese és húgyúti jellegű betegségek zömében húgyúti fejlődési rendellenességek, öröklődő vesebetegségek (policisztás vese, Alport szindróma), valamint fertőzéses eredetű vesegyulladás miatt alakulhatnak ki.
Gyakran tünet nélkül, „véletlen”, ultrahang során derül ki a fejlődés során a kismedencében, lejjebb maradó „lógó vese”.
Fiúgyermekeknél előfordulhat a húgycső záródási zavara miatt, hogy a húgycsőnyílás a pénisz oldalán látszik.
Műtétileg még kiskorban jól korrigálható éppúgy, ahogyan a húgycső veleszületett szűkületei is.
A születés utáni években sorozatos húgyúti fertőzések hívhatják fel a szülők figyelmét a refluxra, amely a hólyagból a húgyvezetékbe történő vizelet visszaáramlást jelent a vesék irányába, vesemedence gyulladást okozva ezzel.
A policisztás vesebetegség akár a megszületéstől kezdődően a felnőttkorig megjelenő, állandóan növekvő hólyagocskák, ún. ciszták megjelenésével jár a vesében.
Többféleképpen öröklődő formája lehet.
A ciszták végül is a veseszövet pusztulását okozva veseelégtelenséget okoz, amely művesekezelést tesz szükségessé 45-60 éves korra, vese transzplantációval gyógyítható.
Véres vizelettel, vesegyulladásokkal járhat.
A fertőzéses vesemedence gyulladás gyermekekben tünetszegényen zajlik, a gyermek ráadásul nem is feltétlenül panaszkodik.
Amennyiben nem kerül felismerésre, idültté válhat és később felnőttként veseelégtelenség állapotában derülhet csak ki, amikor a kezelés már nem tud teljes gyógyulást biztosítani.
Ismételt esetben meg kell vizsgáltatni a gyermeket fejlődési rendellenesség (pl. reflux) irányába!
A megelőzésben ismételt fertőzések esetén érdemes itatni a gyermekkel tőzegáfonya, citromfű, zsurló, csalán, aranyvessző teákat, de legfontosabb a bőséges folyadékbevitel által biztosított mechanikai védelem, melyet a gyakori vizeletürítés jelent.
C-vitamin vizeletsavanyításra használható, mely kellemetlen miliőt teremt a baktériumoknak a növekedéshez.
Sok szülői kérdés nyomán fontosnak gondolom kihangsúlyozni, hogy az egyszeri húgyúti fertőzések kezeléséhez nem szükséges feltétlenül vizelet tenyésztés elvégzése, mert a lehetséges baktériumok érzékenységét ismerve a fertőzések többsége sikerrel megszüntethető.
A magasvérnyomás (hypertonia) gyakori általános tünet.
A másodlagos hypertoniák között a vese eredetű magasvérnyomás szerepel az első helyen.
Az összes betegség kb. 7-8 % vese eredetű.
Koraszülöttekben gyakrabban fordul elő.
Panaszokat csak szövődmények esetén okoznak.
Amennyiben magasvérnyomással társul, a vese eltávolítása jön szóba.
A hypoplasias vese gyulladása, panaszmentes gennyesedése gyakoribb, mint az ellenoldali egészséges veséé.
Hyperplasia renisről akkor beszélünk, ha gyermekkorban végzett veseeltávolítás, vagy egyoldali vesehiány, vesehypoplasia után kompenzáló hyperplasia alakul ki az ellenoldali vesében.
Különleges esetek és diagnosztikai módszerek
A kettős húgyhólyag szintén ritka eltérés.
Gyorsan okoz panaszokat, melyet a kialakult gyulladás okozta tünetek uralnak.
A Magyar Nefrológiai Társaság „Nemzeti Vese Program”- ot hirdetett meg.
A csecsemő ultrahangvizsgálat teljesen biztonságos és fájdalommentes, nincs mellékhatása, és a babák békésen tűrik.
A vizsgálat végén orvosunk szóban értékeli az eredményt, amelyről a szülő szöveges leletet kap.
A koponya, hasi és csípő ultrahangszűrések segítségével felfedezhetők az egyébként panaszt és tünetet egyelőre nem okozó veleszületett fejlődési rendellenességek, valamint a szülés körüli időszakban kialakult elváltozások.
A veleszületett anyagcserezavarok szűrését minden Magyarországon született csecsemő esetén elvégzik, amiről a szülők csak akkor kapnak értesítést, ha a kóros érték miatt további vizsgálatokra van szükség.
A csecsemőtől a szülést követő harmadik napon (48. és 72. óra között) vesznek vért a sarokból, mely gyors és fájdalommentes a gyermek számára.
A legtöbb anyagcserezavar a központi idegrendszer érintettségével jár, ami általában tudatzavarként jelentkezik.
Bármilyen fejlődési zavar vagy megmagyarázhatatlan tünet jelentkezése esetén keresse fel védőnőjét vagy házi gyermekorvosát a mielőbbi kivizsgálás érdekében!
A szűrővizsgálat pozitív eredményét minden esetben megerősítő vizsgálattal validálják, ha pedig nem egyértelmű az eltérés (csak kis mértékű), a vizsgálatot megismétlik.
A csecsemő ultrahangvizsgálat teljesen biztonságos és fájdalommentes, nincs mellékhatása, és a babák békésen tűrik.
Az ultrahang szűrővizsgálat segítségével időben felfedezett problémák könnyebben és hatékonyabban gyógyíthatók.
Sok esetben megelőzhető a később már csak műtéttel, vagy hosszantartó kezeléssel korrigálható problémák kialakulása.
A szűrő jellegű ultrahang vizsgálat elvégzésének ideális időpontja 6-8 hetes kor körül van.
A hasi ultrahangvizsgálat bármely korban elvégezhető, a csípő ultrahangos vizsgálata 6 hetes kortól 5-6 hónapos korig lehetséges, amíg a combcsont feje porcos.
Minden csecsemő ultrahangos szűrése ajánlott, de kiemelten javasoljuk abban az esetben, ha a családban előfordult fejlődési rendellenesség, vesebetegség, csípőficam.
A koponya, hasi és csípő ultrahangszűrések segítségével felfedezhetők az egyébként panaszt és tünetet egyelőre nem okozó veleszületett fejlődési rendellenességek, valamint a szülés körüli időszakban kialakult elváltozások.
Az ultrahanggal végzett vizsgálat a csecsemő számára sem fájdalommal, sem egészségügyi kockázattal nem jár, ha szükséges, korlátlanul ismételhető.
A vizsgálat végén orvosunk szóban értékeli az eredményt, amelyről a szülő szöveges leletet kap.
A hasi ultrahangvizsgálat során a hasi szervek - a máj, az epehólyag, a lép, a hasnyálmirigy, a vesék, a húgyhólyag és a kismedencei szervek - fejlődési rendellenességeit szűrjük.
A korai stádiumban felfedezett elváltozások könnyebben és hatékonyabban gyógyíthatók.
Hasi ultrahanggal többek között kizárható a bukós, hányós csecsemőknél a “gyomorszájszűkület” (pylorus stenosis), ami leggyakrabban a hat hetes kor körüli fiúcsecsemőkben alakul ki.
A vizsgálat előkészítést nem igényel.
A vizsgálat különösen javasolható olyan babáknál, akiknek a családjában csípőficam fordult elő, vagy ikerterhességből, farfekvésből születtek.
A csípő ultrahang vizsgálattal felfedezett elváltozások pici korban könnyen orvosolhatók.
Csak az esetek 1-1,5 %-ában kell kengyellel kezelni a csecsemőt, a valódi csípőficam, ami akár műtéti beavatkozást is megkövetelhet, rendkívül ritka.
Nefrózis szindróma: Egészségügyi változások - Gyermekápolás | @LevelUpRN
tags: #csecsemokori #veleszuletett #vese #rendellenessege