Az emberi szervezet normális működése során részeinek folyamatos cseréjéhez és életműködéseihez a szükséges építő- és tápanyagokat, táplálék és víz formájában a környezetből veszi fel és a felesleges bomlástermékeket, illetve a felvett, de felhasználhatatlan anyagokat a külvilágba adja le. Így a megfelelő mennyiségi és minőségi táplálkozás az emberi élethez nélkülözhetetlen.
Bizonyos okok miatt a normális táplálkozás zavart szenvedhet. Ilyen az alultápláltság, ami olyan személyekre jellemző, akik súlya az egészséges testsúly alatt marad. Az alultápláltságot leggyakrabban a testtömegindexszel (rövidítve TTI), (angolul body mass index, rövidítve BMI) fejezik ki. Alultápláltnak számítanak a 18,5-nél alacsonyabb testtömegindexszel rendelkező személyek.
Az alultápláltságnak két formája van: az elsődleges alultápláltságnál a szervezet egyszerűen nem jut annyi táplálékhoz és benne a szükséges tápanyagokhoz, amennyire szüksége lenne (szegénység vagy éhínség miatt). Másodlagos formájánál megfelelő táplálkozás mellett a szervezet nem képes megemészteni vagy felvenni az elfogyasztott táplálékot (pl. valamely betegség vagy gyógyszer mellékhatásaként). Egészséges vagy akár túlsúlyos személy is lehet minőségileg alultáplált, ha az elfogyasztott táplálék nem tartalmaz megfelelő mennyiségű ásványi anyagokat, nyomelemeket, fehérjéket vagy vitaminokat.
Az alultápláltság leggyakoribb oka a nem megfelelő élelmiszerellátás: Afrika és Ázsia egyes részein a lakosság 50%-a szenvedhet az alultápláltság valamilyen formájától: Afrikában kb. 100 millió fő szenved fehérjehiánytól (köztük 30-40 millió gyermek), illetve további 150 millió fő szenved vashiánytól, 60 millió fő jódhiánytól és 10 millió fő az A-vitamin hiányától.
A megfelelő élelmiszer rendelkezésre állása esetén is felléphet az alultápláltság, amikor valamilyen betegség (pl. Megfelelő élelmiszer-fogyasztás esetén is felléphet az alultápláltság szervi okoknál (táplálkozási nehézségeknél) fogva (pl. rágási/nyelési nehézségek), súlyos balesetet vagy műtétet követően. Az alultápláltság másik oka lehet a megnövekedett energiaszükséglet (pl. daganatos betegség, felfekvés, égés, láz stb. esetén), amikor az elfogyasztott élelmiszer nem tudja a szervezetet a szükséges tápanyagokkal ellátni.
Az alultápláltság okai és formái
Fontos tisztázni, hogy a kórosan alacsony testsúly nem ugyanaz, mint az alultápláltság. Az alultápláltságnak két formája van. Primer formájánál a felvett táplálék és az abban lévő alapvető tápanyagok hiányáról van szó. A másodlagos formánál a beteg eleget eszik, a szervezet mégsem képes felvenni és beépíteni a tápanyagokat, amelyért valamilyen betegség vagy gyógyszer okolható.
A fejlett országok népességének mintegy 3,5-5%-a túlságosan alacsony testtömegű. Ez a szám elég jelentős, és akkor is figyelmet kell neki szentelni, ha a túlsúlyosak számának növekedése ezekben az országokban egyelőre nagyobb problémát jelent. A kórosan alacsony súlyúak többsége valamely betegség vagy anyagcserezavar következtében vált ilyenné.
A soványság okainak két nagy csoportjából tehát az első, amikor a táplálékbevitel kevesebb a szükségesnél. Ez fakadhat egyszerűen abból, hogy nem megfelelő az étvágyunk. Az étvágytalanság gyakran krónikus betegségeknek a terápiával (sugárterápia, gyógyszeres kezelés) összefüggő kísérőjelensége. Mérgezésekkel vagy táplálkozási zavarokkal (bulímia, anorexia) is társulhat. Étvágytalansághoz vezethetnek a fejen lévő gyulladások, sérülések is. Néha nagyon is egyértelmű az ok; hogy a szájüreg, fogak, állkapocs fájdalma miatt miért képtelen az ember eleget enni. Természetesen az is előfordulhat, hogy tán még volna is étvágy, mégis le kell mondanunk egy vagy több étel fogyasztásáról, mondjuk operációt követően vagy fontos diétás étrend miatt, netán a gyomor-béltraktus betegségei nyomán.
Hiányos táplálkozás lehet az oka a soványságnak rákbetegeknél, terhesség idején vagy intenzíven sportoló egyéneknél, akik jóval több energiát igényelnek, mint amennyit az evéskor magukhoz vesznek. A böjt szintén nagyon lesoványíthatja az embert.
A soványság okainak másik nagy csoportjánál, jóllehet elegendő ételt-italt fogyasztunk, a szervezet nem tudja megfelelően feldolgozni, felvenni, és emiatt a benne lévő tápanyag veszendőbe megy. Ez ismét csak számos okra vezethető vissza. Ha elégtelen az emésztés a gyomorban, eltávolították a gyomor egy részét, nem megfelelő a bél tápanyagfelvétele, epevezeték elzáródás, Crohn-szindróma, HIV-fertőzés, örökletes enzimhiány - pl. laktóz-intolerancia - áll fönn, parazitafertőzés vagy különböző anyagcsere-betegségek, például pajzsmirigy-túltengés játszanak közre. A rák, annak sugárterápiája és a különböző gyógyszerek éppúgy okozhatják az elégtelen tápanyag-feldolgozást.
A szervezet normálisnál nagyobb fehérjevesztése következhet a saját fehérjék képződésének zavarából, májbetegségek, vérmérgezés, ételmérgezés, vesebetegségek meglétéből.
A soványaknak általában gyors az anyagcseréje, pontosabban az anyagcsere lebontó folyamatai zajlanak gyorsabban. Bizonyos mértékig ez alkati kérdés, elfogadható, és folyamatosan fennáll. Az illető nem eszik keveset, sőt inkább úgy érzi, hogy jó étvággyal fogyaszt mindent, mégsem hízik. Kórosan gyors lebontást okozhatnak ugyanakkor a részben már említett betegségek is, fertőzések, rosszindulatú daganatok, bizonyos gyógyszerek, pajzsmirigy- és mellékvese-rendellenességek, cukorbetegség.
Ha valamilyen betegségre gyanakszunk, és időponthoz, időszakhoz köthető, hogy a testtömeg csökkenni kezdett, akkor ajánlatos felkeresni az orvost. Nem ritka az időskori étvágycsökkenés és soványság, mindazonáltal ilyenkor nem önmagában az életkor, hanem az avval összefüggésben jelentkező, részben már említett okok játszanak közre. Jelentősége lehet továbbá a pszichés, szociális és anyagi problémáknak is.
A csecsemők tápanyagellátottsága szorosan összefügg az édesanya várandósság előtti és terhesség alatti tápanyagbevitelével. Az alultápláltság legtöbbször már az újszülött világrajövetele előtt megelőzhető lenne, a becslések szerint ugyanis az esetek 50%-ában már az anyaméhben kialakul az állapot. Ehhez fontos lenne, hogy a leendő anyuka már a várandósság előtt és végig a terhessége alatt változtasson az étrendjén, életmódján. Fogyasszon több zöldséget, gyümölcsöt, igyon elegendő folyadékot. Kerülje a finomított szénhidrátok és kávé bevitelét. Ahogyan az alkoholfogyasztást és a cigarettázást is.
A nem megfelelő táplálkozás az újszülött születési súlyára és méretére is negatív hatással van. Milyen kockázatai lehetnek, ha a magzat már az anyaméhben alultáplált? Tanulmányok szerint visszamaradhat az izomfejlődés és a kisbaba kognitív fejlődése (pl. az érzékelés és észlelés, a figyelem fejlődése). A szervezetének védekezőképessége sérülékenyebb lesz, így fogékonyabb lesz a betegségekre, és azok lefolyása pedig hosszabb és súlyosabb is lehet.
Az alultápláltság vagy más néven malnutríció egyre gyakoribb problémát jelent a fejlett társadalmakban az egyoldalú táplálkozás következtében a gyermekeknél is. Akkor alultáplált egy gyermek, ha nem kapja meg a szervezete a fejlődéséhez és a megfelelő működéséhez szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket. Vagyis ha a táplálkozása nem változatos. A jó tápláltsági állapot azt jelenti, hogy a kismama, a megszületett csecsemő, majd kisgyermek szervezete minden olyan tápanyagot megkap, ami biztosítja az új kis ember egészséges fejlődését.
A kritikus első 1000 nap: A babák súlygyarapodása - Mikor aggódjunk és mikor ne? Amikor a csecsemőm súlya nem a várt ütemben fejlődik - Milyen vizsgálatokra van szükség?
Az alultápláltság évente 3,1 millió kisgyermek halálát okozza, az öt év alattiak halálának 45 százalékát teszi ki. Az alultápláltság, mely Európában legalább 30 millió embert érint, egy sokszor rejtett, de súlyos probléma, főként, ha betegséggel társul. A nutritionDay felmérése szerint minden negyedik kórházi beteg alultáplált, vagy annak kockázatának van kitéve, ami nemcsak a felépülést lassítja, hanem megnöveli a szövődmények kockázatát és gyakoribb kórházi ellátást igényel. Többek között ezért is indokolt az Alultápláltság Hete kampány, amit az Európai Klinikai Táplálkozási és Anyagcsere Társaság (ESPEN) és partnerei indítottak el a probléma visszaszorításáért. Törekvéseikhez hazánkat képviselve a magyar ONCA munkacsoport is csatlakozott. A cél az, hogy minden beteg minden ellátási szinten megkapja a számára szükséges táplálást, és az alultápláltság felismerése és kezelése nagyobb hangsúlyt kapjon az egészségügyi ellátásban.
A betegséghez kapcsolódó alultápláltság növeli a kórházi kezelés és tartózkodás hosszát, a kórházi költségeket, a fertőzés veszélyét, rontja az életminőséget és végső soron növeli a mortalitást. Nem nyújthatunk magas színvonalú orvosi ellátást, ha közben figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy milyen tápláltsági állapotban van a beteg. A kórházi felvételt követő 24-48 órán belül kötelező lenne a kórházban felvételt nyert betegek tápláltsági állapotának szűrése. Ez a feltétele a korai táplálásterápia bevezetésének.
A táplálásterápia bizonyítottan hatékony és biztonságos kezelési forma. Javítja a betegek életminőségét, gyógyulási esélyeit és túlélését. Meggyőződésünk, hogy a gyógyító teamekben helye van a dietetikusnak, mert a betegek megfelelő táplálása igazoltan hozzájárul a kezelésük sikeréhez, ennek hiánya viszont ronthat a hatásosságon.
A táplálkozás minden ember alapvető joga, ezért a táplálási ellátás is megillet mindenkit, aki erre önállóan nem képes. A betegek gyógyulási esélyei és életminősége a legfontosabb, de az sem elhanyagolható szempont, hogy a rossz tápláltsági állapotú betegek kezelésének költségei akár háromszoros terhet róhatnak az egészségügyi kasszára az elhúzódó kórházi tartózkodás és a gyengébb hatásfok miatt.
„Közös érdekünk, hogy minél szélesebb körben tudatosítsuk az emberekben az alultápláltság jelentőségét, hiszen minden beteg szeretne gyorsan felépülni, amely elképzelhetetlen megfelelő, személyre szabott táplálkozás nélkül”
A szakértők szerint a megoldás kulcsa a tudatosítás és a korai felismerés. Itt az idő cselekedni, mert a tápláltsági állapot figyelmen kívül hagyása a betegellátás egyik legnagyobb hiányossága. Javítani kell az oktatást, az együttműködést és a mindennapi gyakorlatot a betegellátásban, mert ez életeket menthet.
A csecsemőkori alultápláltság következményei
A kisgyermekkori alultápláltság a gyermek iskolai teljesítőképességére is hatással van: a társaikhoz képest később tudják elkezdeni az iskolát, és a teljesítményeik is gyengébbek. A hátrányos helyzetüket tovább viszik magukkal az életben, nehezebben tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
A csecsemőkori alultápláltság következményei között szerepel az izomgyengeség, izomrángás, görcsök. Fokozott a fogékonyság különböző fertőzésekre. Az alultáplált szervezetet általános vérszegénység, a nemi hormonok alacsony szintje, a nemi működés csökkenése, meddőség, csontritkulás fenyegeti, hogy csak néhány, ám riasztóan hangzó következményt említsünk.
A várandósság és az első két életév hiányos táplálkozásának komoly következményei vannak a halandóságra és a felnőttkori krónikus megbetegedésekre nézve. Kihat az iskolai előmenetelre, majd a társadalomilag hasznos munka végzésére is.
A kutatók arra figyelmeztettek, hogy az országok nem tudnak kitörni a szegénységből, hacsak nem biztosítanak globálisan elsőbbséget a táplálkozásnak. Richard Norton, a Lancet főszerkesztője szerint "ha javítanánk az anyai és gyermektáplálkozást, az olyan sok előnnyel járna, hogy több nemzedék is élvezhetné azokat."
Az alultápláltság lehetséges szövődményei: csökkent védekezőképesség a fertőzésekkel szemben; elhúzódó sebgyógyulás; bélműködési, emésztési zavarok; vérzési és alvadási zavarok; csökken a gyógyszerek transzportja, felszívódása, hatékonysága; csökken az izomtömeg, ezáltal általános gyengeség jelentkezik.
Mit tehetünk a csecsemőkori alultápláltság megelőzéséért és kezeléséért?
A kezelés természetesen az okoktól függ. Célja, hogy fokozatosan visszaszoktassa a szervezetet a rendszeres, normális táplálkozásra. Szélsőséges esetben a túlságosan legyengült szervezetet mesterségesen, intravénásan táplálják. Ezt követően pedig lassan emelik a szájon át bevitt táplálék mennyiségét. Általános szabály, hogy a jól emészthető, könnyű ételek nyitják meg az utat a kalóriadúsabb, táplálóbbak számára.
A bevitt energia növelésével párhuzamosan egyre fontosabb a kiegyensúlyozott testmozgás. A normál súlyúak étrendjéhez képest hiányzó tízkilónként 20% többletkalóriát javasolnak, ami átlagosan napi 2500-3000 kalória bevitelét jelenti.
A szakértők 1 éves kor felett továbbra is napi ötszöri étkezést ajánlanak, amely három főétkezést (reggeli, ebéd, vacsora) és két kisétkezést (tízórai, uzsonna) foglal magában. Ugyanakkor sok esetben a háromévesnél fiatalabb babák és kisgyermekek egyharmada ugyanazt eszi, mint a szülei. Ebben az életkorban azonban előnyösebb számukra a tápanyagokban gazdag, nem cukrozott, kevés sót tartalmazó natúr ízekben gazdag étrend. Így a gyermek megismeri az ízek sokaságát a maguk természetességében, és ez majd kihat a felnőttkori táplálkozására is.
Ha gyermekünk szellemi vagy fizikai fejlődésében zavart, eltérést észlelünk, ne várakozzunk, forduljunk orvoshoz! Ennél is fontosabb a megelőzés. Már várandósság alatt kikérdezheti az orvosát a kismama az étrendjével kapcsolatban, és hogy szükséges-e valamilyen vitamint, nyomelemet pótolnia (vagy éppen kerülni), akár kismamamavitaminok formájában.
A kisbaba születése után is mindig beszéljük meg a táplálkozással kapcsolatos kérdéseinket a védőnővel is, akinek nagy a gyakorlata és tapasztalata. És természetesen tartsuk be azoknak a vitaminoknak a szedését, amit a gyermekorvosunk felír, pl. K-vitamin, D-vitamin, vas. És minden találkozásunkkor tegyük fel akár az étkezéssel kapcsolatos kérdéseinket is.
Ne feledjük, hogy a csecsemő első félévében az anyatej a legfontosabb tápláléka, annak összetétele pedig attól függ, mit eszik az édesanya. Természetesen itt is lehetnek különleges élethelyzetek, ha pl. a baba tehéntejfehérje-érzékeny. Ilyenkor annak érdekében, hogy a babánál fellépő kellemetlen panaszokat megelőzzük, az édesanya táplálkozásában térjen át a nem tej alapú italokra. Ekkor ne feledjük el, hogy kalciumot is tartalmazzon az étrendünk, mert a tejtermékek a legjobb kalciumforrások.
Tegyen meg mindent azért az édesanya, hogy ő maga ne legyen alultáplált, így lehet babája is egészséges. És megalapozhatja gyermeke egészséges felnőttkori táplálkozását.
Az alultápláltságot egészséges, átgondolt étrenddel lehet megelőzni, melynek minden esetben alkalmazkodnia kell az egyén életmódjához, korához és esetleges társbetegségeihez. Az egészséges táplálkozás fontos része a változatos étrend, melynek tartalmaznia kell: zöldségeket és gyümölcsöket; keményítőtartalmú ételeket, mint például kenyér, rizs, burgonya, tészták; tejtermékeket vagy ezek alternatíváit; kielégítő fehérjeforrást, mint például hús, hal, tojás és bab. Aki nem biztos abban, hogy kielégítő étrendet folytat az egészség megőrzése érdekében, segítséget kérhet a háziorvostól vagy dietetikustól.
A súlyos alultápláltság diagnosztikai kritériumai az alábbiak: elégtelen energia- és fehérjebevitel; súlyvesztés; bőr alatti zsírszövet elvesztése; helyi vagy generalizált ödéma, mely elfedheti a testsúly elvesztését; általános erőnlét romlása (gyengeség).
Az alultápláltság kezelése függ annak mértékétől, az általános állapottól és egyéb esetleges társbetegségektől. Az elsődleges terápia minden esetben a hiányzó tápanyagok pótlása: olyan ételek fogyasztása, amelyek gazdagok kalóriában és fehérjében. Segít az étkezések közötti (mértéktartó és egészséges!) nassolás is és magas kalóriatartalmú italok fogyasztása.
Amennyiben gyermek szenved alultápláltságban, vagy a fentiek nem elegendőek annak kezelésére, gyermekszakorvos vagy dietetikus segítségét kell kérni.
Az alultápláltságot súlyos esetben klinikai (enterális vagy parenterális) táplálással szükséges kezelni, erre az alábbi esetekben van szükség: 3 napot meghaladó elégtelen táplálékfelvétel; 4 héten belül a testsúly 10%-át meghaladó testsúlyvesztés; az aktuális súly az ideális súly kevesebb, mint 80%-a; a BMI 18kg/m2 alatt van; a szérumalbumin 30g/l alatt van.
Az alultápláltság és a bél mikrobiom kapcsolata
Dr. Aurélie Morand gyermekinfektológus a Francia Gyermekgyógyászati Társaság konferenciáján beszélt a bél mikrobióta fontosságáról az élet első éveiben. Újszülött- és csecsemőkorban, 2-3 éves korig a bél mikrobiótája nem stabil, viszont igen érzékeny különböző környezeti hatásokra. Kisgyermekkorban a bélflóra betegségei összefüggenek a mikrobióta éretlenségével és a dysbiosissal, azaz a bélflóra eltolódásával. A dysbiosis vagy gyorsan helyreáll, vagy hosszútávon fennmarad és különböző betegségek kialakulásában játszhat szerepet, mint például az újszülöttek és koraszülöttek akut nekrotizáló enterocolitise, az elhúzódó hasmenés gastroenteritist vagy antibiotikumhasználatot követően, a multirezisztens bakteriális kolonizáció, a C. difficile colitis, vagy a fokozott hajlam fertőzésekre.
Számos vizsgálat igazolta, hogy az éretlen mikrobióta újszülötteknél a fertőzések fokozott kockázatával jár. Erre kiváló példa a B csoportú Streptococcus meningitis újszülöttekben: a bél kolonizációja, a fejletlen bélnyálkahártya és a nem megfelelő, a kórokozóval versenyezni és megfelelő immunválaszt kiváltani képtelen bélflóra mind fokozzák a bakteriális meningitis kockázatát. A kórokozók így könnyen átjutnak az epithelen, a vérkeringésbe kerülve pedig a vér-agy gáton.
A dysbiosis számos egyéb betegséggel is összefüggést mutat. A légúti bakteriális növekedés befolyásolja a gyermekkori bronchiolitis súlyosságát. Hasonló eredményeket írtak le újszülöttek necrotizáló enterocolitise kapcsán: a betegek bélflórájában gyakoribb volt egyes, egészséges újszülöttekben nem észlelt baktériumok megjelenése (pl. Clostridium butyticum). Az antibiotikumhasználatot követő hasmenés szintén gyakoribb dysbiosis esetén, a betegség előfordulása pedig kifejezetten magas két éves kor alatt.
Nemcsak az alultápláltság, hanem az elhízás is kapcsolatban áll a mikrobiótával. 2-5 év közötti gyermekeknél az elhízás összefügg a 2 éves kor előtt alkalmazott antibiotikus kezelésnek köszönhető mikrobióta változással. Ez az eredmény egy csaknem 56000 gyermeket érintő vizsgálatból született, ahol az antibiotikumok, illetve a dysbiosis oki szerepét vizsgálták az elhízásban.
A gyulladásos bélbetegségek (IBD) esetén egyértelmű különbség van a beteg és az egészséges gyermekek mikrobiótája között, azonban az ok-okozati szerep itt is kérdéses. Dr. Morand kiemeli, hogy ebben az esetben különösen nehéz ennek megítélése, hiszen a betegeknél az immunrendszer érintett, mely speciális immunrendszer-mikrobióta kölcsönhatáshoz vezet, illetve az emésztőrendszer gyulladása is fennáll.
1-es típusú cukorbetegségben számos vizsgálat kiemelte, hogy a dysbiosis megelőzi a betegségre jellemző antitestek megjelenését. A dysbiosis szerepe a neuropszichiátriai kórképekben, például autizmusban kevéssé tisztázott és jelenleg is vitatott. Dr. Morand szerint az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált betegek gyakran specifikusan étkeznek, mely a mikrobióta megváltozásához vezet. A bél és az agy interakciójáról, az ún. bél-agy tengelyről egyre több adat áll rendelkezésünkre: a bél mikrobióta változása a neurotranszmisszióban és az immunitásban nélkülözhetetlen metabolitok csökkent termelődéséhet vezethet. Ennek következményeként csökkenhet egyes neurotranszmitterek, például a GABA, a szerotonin vagy a dopamin termelődése, mely szerepet játszhat a fenti betegségek kialakulásában.
Gyermekkori bélelégtelenség - Alultápláltság megelőzése és kezelése: Átmenet otthonra
tags: #csecsemokori #alultaplaltsag #kovetkezmenye