A csecsemők szén-dioxid termelése és a fenntartható táplálkozás

A globális élelmiszeripar és mezőgazdaság egyre kevésbé képes kielégíteni az emberiség igényeit, ráadásul jelentősen hozzájárul a klímaváltozás erősödéséhez. A világ tudományos akadémiáit képviselő InterAcademy Partnership (IAP) átfogó jelentésében arra hívja fel a figyelmet, hogy ideje felhagyni a szokásos üzletmenettel, és sürgeti a tudományos eredmények szakpolitikai felhasználását. A mezőgazdaságot és az élelmiszer-biztonságot különösen veszélyeztetik a szélsőséges időjárási események és az emberi tevékenység okozta klímaváltozás. Az IAP jelentésének Európára vonatkozó részét az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) gondozta.

A globális élelmiszer-ellátási lánc kihívásai és környezeti hatásai

A szén-dioxid kibocsátás és a csecsemőellátás

A szoptatás a legfenntarthatóbb csecsemőtáplálási módszer, mivel nulla hulladékkal, minimális üvegházhatású gáz termeléssel és elhanyagolható vízfelhasználással jár. Ezen túlmenően egyenlő feltételeket teremt a különböző anyagi helyzetben lévő családok számára, és mérsékli az egyenlőtlenségeket a hátrányos helyzetű háztartások és közösségek körében, amelyeket leginkább érint az éghajlatváltozás negatív hatása.

Ezzel szemben a csecsemőtápszerek és gyermekitalok összetevőinek - mint például porított tehén-, szója- vagy rizstej, növényi olajok, cukrok és adalékanyagok - gyártása, feldolgozása és szállítása jelentős negatív környezeti hatásokkal jár. A nagymértékben feldolgozott bébiételek gyártásakor ónt használnak a konzervdobozokhoz és műanyagot a palackok és cumik előállításához, amelyek a hulladéklerakókban végzik, tovább szennyezve a környezetet. Mindössze 1 kg poralakú anyatej-helyettesítő tápszer előállításához több mint 4700 liter vizet használnak fel.

A szoptatás és a tápszer közötti környezeti különbségek infografikája

A karbonlábnyom és a fenntartható családalapítás

A karbonlábnyom az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának mérésére szolgál, és megmutatja, milyen mértékben járulunk hozzá a globális felmelegedéshez. Az utazások, az áramfogyasztás, valamint az ételek és használati tárgyak előállítása mind nagy mennyiségű energiát igényelnek.

Egy svéd tanulmány szerint a kevesebb gyermek születése lenne a leghatásosabb egyéni módszer a klímaváltozás megfékezésére. Seth Wynes, a Lundi Egyetem kutatója kiemelte, hogy a gyermektelenség évente 58,6 tonna szén-dioxidot „spórol meg” a világnak, ami jelentősen meghaladja a vegetáriánus táplálkozás (0,8 tonna/év), az autóhasználatról (2,4 tonna/év) és a repülőutakról (1,6 tonna/év) való lemondás megtakarításait. Azonban a szociológusok és más szakértők szerint az élőlények okozta terhelést nem lehet pusztán kalkulálni, és a gyermektelenség hangsúlyozása számos etikai és társadalmi dilemmát vet fel. Fontosabbnak tartják, hogy a szülők olyan felnőtteket neveljenek, akik felelősséget vállalnak a természetért, és környezettudatos életformát követnek.

A legjobb módszerek a szénlábnyom csökkentésére | Nagy rendetlenség 🌎

Tevékenység Becsült CO2-megtakarítás (tonna/év)
Autóhasználat elhagyása 2,4
Repülőutak elhagyása 1,6
Vegetáriánus táplálkozás 0,8
Gyermektelenség (meg nem született gyermek) 58,6

Egy fejlődő országban élő gyermek 0,07-0,1 tonna szén-dioxid-kibocsátásért felel, míg egy gazdag országban élő gyermek karbonlábnyoma több mint 16 tonna évente, hála a nyugati túlfogyasztásnak. Ez a tény aggodalmat keltett, és Angliában például a Birth Strike mozgalom aktivistái azért tagadják meg a gyermeknemzést, hogy felhívják a figyelmet a közelgő környezeti válságra.

A környezettudatos gyermeknevelés lehetőségei

A családalapítás és a gyermeknevelés során is számos lehetőség van a környezeti terhelés csökkentésére:

  • Ajándékok és holmik: Érdemes konkrét listát összeállítani az adni vágyó rokonok és barátok számára, hogy elkerüljük a felesleges tárgyak felhalmozását. A használt, de jó állapotú ruhák és játékok továbbadása is remek megoldás.
  • Játékok: Lehetőleg fából vagy biopamutból készült játékokat válasszunk, kerülve a műanyagokat, amelyek előállítása és szállítása is környezetterhelő.
  • Hozzátáplálás: Bár a kész bébiételek kényelmesek lehetnek, a házi készítésű ételek tápanyagdúsabbak, olcsóbbak és kevesebb hulladékkal járnak. Ha mégis kész terméket vásárolunk, válasszunk organikus változatokat.
  • Kertészkedés: A gyerekek bevonása a kertészkedésbe - akár egy balkonládában is - hozzájárul a természet szeretetéhez és az élelmiszer-pazarlás csökkentéséhez.
  • Utazás és természetjárás: A repülés, amely az üvegházhatású gázok 2%-áért felelős, elkerülhető a hazai természeti szépségek felfedezésével. A minőségi időtöltés a természetben fejleszti a gyerekek környezettudatosságát és a bolygó iránti felelősségérzetét.

Globális élelmezési problémák és megoldások

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2018-as adatai szerint a krónikusan alultáplált emberek száma folyamatosan növekszik, és sokan szenvednek nyomelem- és vitaminhiányban. Ugyanakkor egyre nő a túlsúllyal és elhízással összefüggő megbetegedések száma. A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a földhasználat változásai együttesen az üvegházgáz-kibocsátás 20-25%-áért felelősek.

A globális éhezés és túltápláltság problémája

A klímaváltozás következményei, mint például a magasabb szén-dioxid-koncentráció, csökkentik a rizs, búza, árpa és burgonya proteintartalmát. A Harvard Egyetem kutatóinak 2017-es tanulmánya szerint ez azt jelenti, hogy 2050-re további 148 millió ember lesz kénytelen fehérjeszegény élelmiszereken élni. A magasabb szén-dioxid-szint miatt csökken az élelmiszernövények nyomelem-tartalma is, például a cinké, ami 1,2 milliárd embert érint jelenleg.

Javasolt megoldások a fenntartható élelmezésért

Az IAP jelentés számos megoldási javaslatot fogalmaz meg a fenntartható élelmezési rendszerek kialakítására:

  • Precíziós növénytermesztés és állattenyésztés: A technológia, mint a GPS-szel felszerelt traktorok, érzékelőrendszerek, precíziós öntözés és robotok, optimalizálja a termelést, csökkenti a vegyszerhasználatot és a környezeti hatásokat.
  • Növénynemesítési technológiák: Az eltérő minőségű vetőmagok használata jelentős különbségeket okoz a termésátlagokban. A génmódosítással előállított fajták, mint a betegségeknek ellenálló GMO-banán vagy a szárazságtűrő kukorica, segíthetnének az élelmezésbiztonságon, különösen Afrikában.
  • Innovatív élelmiszerek: A húsfogyasztás csökkentése és alternatív élelmiszerek, mint a hús-gomba keverékek, laborban termelt hús, algák vagy rovaralapú fogások bevezetése hozzájárulhat az üvegházgáz-kibocsátás mérsékléséhez és az egészségesebb táplálkozáshoz.
  • Tengeri és édesvízi halászat: Az akvakultúra fejlesztésével a proteinszükségletünket kevésbé a szárazföldi állattenyésztésből, hanem hatékonyabb tengeri és édesvízi forrásokból fedezhetnénk.
  • Élelmiszer-pazarlás visszaszorítása: Az élelmiszerláncban elvesző élelmiszerek mennyiségének csökkentése (jelenleg legalább 30%) ellenálló fajták termesztésével, megfelelő raktározással és élelmiszerbankok működtetésével érhető el.
  • Feldolgozóipar fejlesztése: Az egészségesebb feldolgozott élelmiszerek (kevesebb só, cukor, zsír) előállítása és a lebomló csomagolástechnológiák alkalmazása kulcsfontosságú.
  • Alapkutatások, digitalizáció és big data: A komplex szemléletmód és a tudományos adatok felhasználása elengedhetetlen a fenntartható és egészséges élelmiszer-ellátás biztosításához.

tags: #csecsemok #szendioxid #termelese