Csecsemők, gyermekek és serdülők morbiditását befolyásoló tényezők

Az emberi fejlődés kezdeti szakaszai - a csecsemőkor, gyermekkor és serdülőkor - különösen érzékenyek a különböző betegségekre és fejlődési rendellenességekre. Számos tényező befolyásolhatja ezeknek az időszakoknak a morbiditását, azaz a betegségek előfordulási gyakoriságát és súlyosságát. A cikk célja, hogy részletesen bemutassa azokat a legfontosabb tényezőket és betegségeket, amelyek hatással vannak a fiatal korosztály egészségére, kitérve a megelőzés és a kezelés lehetőségeire is.

Fejlődési rendellenességek és szűrővizsgálatok

Az újszülöttek négy százalékánál fordul elő valamilyen rendellenesség vagy fejlődési zavar. Ha ezek időben kiderülnek, a belőlük kialakuló betegségek megelőzhetőek vagy korai időszakban hatékonyan kezelhetőek.

A magzati és újszülöttkori eltérések felismerése

Számos betegség még nem mutatkozik meg a magzati életben, kialakulásuk, azonosításuk újszülött korban lehetséges. Ennek oka lehet például a baba fekvése a pocakban, illetve szervei működésének természetes változása szülés után.

A leggyakoribb feltárt fejlődési rendellenességek közé tartozik a vesemedence tágulata, melynek eredete ultrahangvizsgálattal tisztázható. A húgyúti fejlődési rendellenességek kezdetben tünetmentesek, azonban, ha a gyermek nem részesül szoros követésben és preventív kezelésben, akkor súlyos húgyúti gyulladások sorozata alakulhat ki, mely hosszú távon a vesét is veszélyezteti.

Egy másik gyakori eltérés, mely szűrővizsgálattal korai szakaszban felismerhető, a csípőízület alulfejlettsége (csípődysplasia és csípőficam).

Bizonyos esetekben bőrelváltozások észlelésekor is érdemes ultrahangvizsgálatot kérni. A bőr hemangiómája, mely a leggyakoribb csecsemőkori jóindulatú érdaganat, okozhat ugyanis zavarokat.

Szívfejlődési rendellenességek

Szívfejlődési rendellenességgel Magyarországon évente kb. 800 gyermek születik, ám ennek csupán a negyede súlyos, mely már az első életévben megoldást igényel. Az évente elvégzett műtétek száma közel 400, a szívkatéteres beavatkozások száma megközelíti a 250-t.

A súlyos eltérések jelentős részét már magzati korban felismerik a szülészeti ultrahangvizsgálatok során, de sok esetben, mint pl. a szívsövény hiányok nagy részénél, csak újszülött korban azonosítható a betegség. A legtöbb esetben a házi gyermekorvos azonosítja a tüneteket, de a szülők is jelezhetik, ha elégtelen súlygyarapodást, netán testsúlycsökkenést, étvágytalanságot, fáradékonyságot tapasztalnak. Gyakori tünet lehet még a szapora légzés, a magas vagy túl alacsony szívfrekvencia, illetve a fokozott izzadás. A bőr testszerte észlelhető lilás elszíneződése (cianózis) is utalhat súlyos szívbetegségre.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a leggyakoribb szívfejlődési rendellenességek között vannak enyhék, melyek akár spontán gyógyulnak. Jó példa erre a pitvar- vagy kamrai-sövényhiányok, melyek lefolyása, illetve kezelése széles spektrumon mozog: sok esetben a szívsövényen található kis lyuk magától bezáródik, illetve minimális maradandó eltérésnél nem indokolt a beavatkozás és így is teljes életet lehet élni. Jelentősebb tüneteket okozó esetben szükség lehet gyógyszeresen kezelésre.

Diagnosztizált rendellenesség esetén a gyermek ápolása a betegség súlyosságától függ. A szülők sokszor hajlamosak az enyhe eltéréseknél is túlzottan óvni a babát: nem indokolt helyzetben is antibiotikumot adnak, sírni sem engedik.

A szívfejlődési rendellenességek kialakulásának oka multifaktoriális, azaz sok minden közrejátszhat benne. Lehet örökletes, kiválthatja valamilyen fertőzés, egyes anyai gyógyszerek, az édesanya cukor- vagy autoimmunbetegsége, lehet része komplex kromoszóma rendellenességnek, kissé gyakoribb az előfordulása mesterséges megtermékenyítés, ikerterhesség, vagy előrehaladott anyai életkor esetén, általánosságban azonban elmondható, hogy nem megelőzhető.

Indokolt esetben már magzati korban, a várandósság 23. hetében érdemes a családban előforduló veleszületett szívbetegségek fennállása esetén a baba vizsgálatát kérni, de egyre több szülő preventív jelleggel tekint a gyermekkardiológiai szűrésre.

Mikor ajánlottak a szűrővizsgálatok?

A vizsgálatok kifejezetten ajánlottak koraszülötteknél, szülési komplikáción átesett, légzészavaros, intenzív osztályon gondozott, izomtónus eloszlási zavart mutató, illetve fertőzésen átesett babák esetében, továbbá olyan családokban, ahol ikerterhesség, méhen belüli téraránytalanság, fogó- vagy vákuumos műtét történt, valamint a családban csípőficam, vagy bármilyen anyagcsere megbetegedés volt a kórelőzményben.

Az immunrendszer fejlődése és a fertőzések

A gyerekek egészségét és azt, hogy milyen gyakran, illetve mennyire betegek, sok tényező befolyásolja. Mindenképpen jellemző azonban, hogy amikor közösségbe (bölcsőde, óvoda) kerülnek, gyakrabban kapnak el és visznek haza valamilyen fertőzést. Ez azonban legtöbbször természetes folyamat, mely aggodalomra nem ad okot, a gyerekek idővel „kinövik”.

Immunfejlődés szakaszai

A fertőzésekkel való megküzdés az immunrendszer feladata. Az immunrendszer működése rendkívül bonyolult és összetett. Két fő részből, a veleszületett és szerzett (tanult vagy adaptív) immunitásból áll. Az immunrendszer fejlődése már a magzati korban, a méhen belül megkezdődik, és nagyjából a serdülőkorra fejeződik be.

• Anyai antitestek: A várandósság harmadik trimeszterében az anyai vérben található antitestek (ellenanyagok) is bejutnak a magzat szervezetébe a méhlepényen keresztül. Ezek általában fél éves korig biztosítanak védelmet az adott fertőzéssel szemben.
• Születés módja és mikrobiom: Kimutatható különbség van a hüvelyi úton vagy a császármetszéssel született gyermekek fertőzések iránti fogékonyságában. A hüvelyi úton történő szülésnél a szülőcsatornában más típusú anyai normálflórával találkoznak az újszülöttek, mint császármetszés esetén. A születés során „szerzett” anyai mikrobiom lesz az alapja a gyermek saját bélflórájának, mely meghatározza az immunrendszer fejlődését. Egy kutatás szerint 5 éves korig gyakrabban kerülnek kórházba légúti, gyomor-bélrendszeri és vírusos fertőzésekkel a császármetszéssel született gyermekek.
• Anyatej: A méh steril közegéből kikerülve a csecsemők azonnal rengetegféle kórokozóval kerülnek kapcsolatba. A magzati életkorban átvitt anyai ellenanyagok mellett a szoptatás során az anyatejjel is átjutnak ellenanyagok a csecsemő szervezetébe, ezek is védenek a fertőzések ellen. Vizsgálatok szerint az anyatejjel táplált csecsemők bélflórája más összetételű, mint a csak tápszert kapott gyermekeké, ami szintén hatással van az immunrendszer fejlődésére. Ezt a flórát károsíthatják az antibiotikum kezelések is, ezeket ezért csak az előnyök és hátrányok kellő mérlegelése alapján szabad alkalmazni.
• Szerzett immunitás: Különösen a csecsemők szerzett immunrendszere fejletlen és éretlen az első időszakokban. Ennek fejlesztésében az védőoltásoknak is nagy szerepe van, de ahogy fokozatosan egyre több kórokozóval találkoznak, úgy fejlődik a védekezőképességük is. Ezzel együtt a fertőzések leküzdése az első hónapokban nehezebb lehet, egyes betegségek ebben az időszakban nagyobb kockázattal járhatnak, mint később.

Az immunrendszerre ható külső hatások

A gyermekek immunfejlődésében a környezetnek is komoly hatása van. Azok a csecsemők, akiknek nagyobb, már közösségbe járó testvéreik vannak, hamarabb találkoznak kórokozókkal. A nem eltúlzottan higiénikus környezet, a háziállatok jelenléte is hozzájárulhat az immunrendszer tanulási folyamatához. Csecsemő-, illetve gyermekkorban a túl gyakran alkalmazott antibiotikumterápia káros lehet az immunrendszer fejlődésére.

A legnagyobb változást az immunrendszer fejlődésében általában az jelenti, amikor a gyerek közösségbe kerül, és így sokkal több, számára korábban ismeretlen kórokozóval találkozik. Ilyenkor jellemzően egymást követik a betegségek. Ezek gyakoriságát és a tünetek súlyosságát természetesen befolyásolja, hogy a gyermek immunrendszere korábban mennyire vált fejletté. Van olyan kisgyerek, aki alig kap el fertőzéseket. Másoknál időbe telik, amíg hozzászoknak ezekhez a hatásokhoz, és akár egy évig is szinte állandóan van valamilyen tünetük. Ez azonban azt jelenti, hogy az immunrendszer fejlődik, hiszen bár elkapja a betegséget a gyermek, de le is győzi azt.

Jellemző betegségek a gyermekközösségekben

A gyerekközösségekben az érintéssel és a cseppfertőzéssel terjedő kórokozók adódnak át legkönnyebben.

A leggyakoribbak a:

• vírusos légúti fertőzések;
• vírus vagy baktérium okozta emésztőszervi betegségek;
• kötőhártya-gyulladás;
• kéz-láb-száj betegség.

Mikor kell aggódni a szülőnek?

A közösségbe kerülő gyerekek esetén elfogadhatónak számít az is, ha évente 12 fertőzést kapnak el, és egy-egy betegség akár 10-14 napig is tarthat, sőt, például a köhögés akár hetekig is elhúzódhat. A gyakori és hosszú ideig tartó felsőlégúti fertőzések nem feltétlenül az immunműködés zavarát jelzik, okuk könnyen lehet az is, hogy a gyerekeknél a légutak anatómiája még nem olyan, mint a felnőtteknél. Mivel nehezebben ürül a váladék a járatokból, ott könnyebben megtelepednek a kórokozók fül-, vagy orrmelléküreg-gyulladást okozva. Fertőzésekre hajlamosíthat az is, ha a gyermek szennyezett levegőjű helyen, dohányfüstös környezetben él.

Aggodalomra a következő helyzetek adhatnak okot:

• egy éven belül négy vagy annál több fertőzés okozta fülgyulladás;
• egy éven belül kettő vagy annál több súlyos arcüreggyulladás;
• két hónapig vagy annál tovább tartó, eredménytelen antibiotikumkezelés;
• egy éven belül kettő vagy annál több tüdőgyulladás;
• visszamaradt testi fejlődés;
• visszatérő, mély tályog a bőrön vagy bármely belső szerven;
• nem vagy nehezen gyógyuló afta a szájban vagy gombás bőrbetegségek tartós megléte;
• intravénás antibiotikumkezelés szükségessége a fertőzések leküzdéséhez;
• kettő vagy több súlyos fertőzés, beleértve a szepszist;
• veleszületett immunhiányos állapot a családi kórelőzményben.

Fontos! Amennyiben a fent felsorolt állapotok közül kettő meglétét észleli gyermekénél, forduljon a házi gyermekorvoshoz! Visszatérő vagy makacs fertőzések megléte esetén javasolt a mielőbbi kivizsgálás az esetleges immunhiányos állapot felismerése érdekében. A veleszületett immunhiányos állapot korai diagnózisa és kezelése életmentő lehet!

A közösségben terjedő betegségek megelőzése

Támogassa a gyermek immunrendszerét a megfelelő életmóddal:

• kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag étrend;
• megfelelő mennyiségű és minőségű alvás;
• minél több mozgás, lehetőleg szabad levegőn;
• személyes higiéné megtanítása (helyes kézmosás, tüsszentés, köhögés során a száj elé tett kéz stb.);
• illetve adassa be gyermekének a kor szerint szükséges és ajánlott védőoltásokat.

Ha gyermeke beteg, ne vigye közösségbe! Kerüljük a beteg felnőttekkel és gyermekekkel való kontaktust, mert a légúti fertőzések többsége cseppfertőzéssel terjed!

Fejlődési zavarok és neurológiai problémák

Nagyon nagy öröm nézni, ahogy egy csecsemő fejlődik. Figyel, észleli a környezetét, reagál, azaz kommunikál, és egyre több mozgásmintát produkál. De jön a rémület és a tanácstalanság, ha ezt nem teszi, ha elmarad a fejlődésben.

Fejlődési zavarok tünetei és okai

Eltekintve azoktól az esetektől, amikor a fogyatékosság ténye ismert, a felnőttek olykor a gyermek szokatlan viselkedésére, netán bizonyos készségek késedelmes elsajátítására figyelnek fel. Ilyen például, ha a baba három hónapos kora után sem képes egyenesen tartani a fejét, illetőleg nyolc hónaposan nem tud még segítség nélkül ülni, esetleg a tárgyakat a kezében tartani. A járás és a beszédtanulás túlzott késlekedése aggodalomra adhat okot. Minél előbb kezdik el a kezelést, annál könnyebben hozza be a gyermek a lemaradást.

A rendellenes fejlődés számtalan oka lehet öröklött, kialakulhat az agy veleszületett kóros elváltozása, szülési komplikáció miatt, vagy születés utáni betegség szövődményeként. A veleszületett rendellenességek nagy részét - pl. a Down-kórt - az orvosok már a születéskor észlelik. A betegségek szövődményeire általában később derül fény (pl. agyhártyagyulladást, kanyarót követő agykárosodás).

Újszülöttkori agykárosodás

Az újszülöttkori agykárosodást számtalan megnevezéssel illetik: szülési sérülés, oxigénhiányos a gyerek, cerebral palsy, régen Little-kór, újszülöttkori agyvérzés. Hajlamosít rá a koraszülés, az alacsony APGAR-érték, az újraélesztés, a tartós lélegeztetés, a fertőzés miatti tartós lázas állapot, az elhúzódó sárgaság.

Ahhoz, hogy fejlődni tudjon egy újszülött, figyelnie, észlelnie kell. A figyelem elmaradása a legsúlyosabb probléma, ami meghatározhatja a későbbi fejlődését is. Ezt veszik észre a szülők a legkésőbb. Már egy hónaposan édesanyja hangjára, közvetlen közeledésére figyel az újszülött. Figyel, azaz tekintetét, fejét fordítja a fényre, hangra, személyre. Érdemes odafigyelni arra, hogy tud-e szopni az újszülött. Fontos felvilágosítást ad a mimikai izmok, nyelésben részt vevő izmok működéséről. Emeli-e a fejét, például, amikor ülő helyzetbe felhozzuk, vagy ha felemeljük magunk fölé? Hason kinyomja-e magát? Ha mindez nem történik meg három hónapon belül, akkor gyermekneurológushoz kell fordulni, és korai fejlesztésre van szükség.

Megjelennek a neurológiai tünetek, melyek közül a leggyakoribbak a végtagok merev izomzatú bénulásai. A fej emelésének hiányából, a posturalis (gravitáció ellenében végzett mozgás) reflexek kieséséből adódóan a nyak, a törzs izomzata gyenge. Sokszor azt mondják rá: „hypoton”. Helyesebb lenne ezt is izombénulásnak nevezni. Ha magasra emelem a csecsemőt, lógatja a fejét, és a végtagjai kimerevednek, ujjai görcsösen behajlanak. Az alsó végtagok merev izomzatú bénulása gyakrabban fordul elő, mint a négy végtag bénulása. Kevesebbet mozgatja az újszülött az alsó végtagjait, ha felállítjuk, lábujjhegyen áll, később keresztezve lépeget. Törzsét sokáig nem tudja tartani, majd később nem tud ülni és állni. A sérült idegrendszer hajlamos fokozott kérgi ingerlékenységre, különböző típusú epilepsziás rohamokra. Ennek kezelésére többféle gyógyszer áll rendelkezésre.

Gyakran lehet látni a CT, MR vizsgálatokon az idegpályák hüvelyeinek lebomlását, különösen a kamra közeli területeken, ami még nem jelent oki diagnózist, de jellemző lehet az újszülöttkori agykárosodásra.

Diszlexia

Huszonöt gyermekből átlagosan egy diszlexiás. Ha a gyermek egyébként egészséges, és időben felismerik a kórképet, megfelelő oktatási módszerekkel iskolai előmenetele nem szenved csorbát. A módszer lényege az emlékezet fejlesztése, az írás és olvasás gyakorlása. A tanárok figyelmét fel kell hívni a diszlexiás gyerekre, nehogy hibáiért megbüntessék.

A diszlexiások között több a balkezes, noha a kettő nem jár mindig és okvetlenül együtt. Ennek az is lehet a magyarázata, hogy a beszédértés központja a bal agyféltekében van, és ez az agyi terület felelős a jobb kéz mozgatásáért is. Mivel a két kézség agyi képviselete átfedi egymást, tehát nem zárható ki, hogy az agy ezen területének sérülése mindkét készséget érinti.

Autizmus

Az autizmus a gyermek lelki fejlődésének súlyos zavara. Ritka betegség, tízezer gyermekből egyet érint. Fiúknál háromszor gyakoribb, mint lányoknál. Az autista baba nem mosolyog, nagyon csöndes és igénytelen. Közömbösen fogadja a felnőttek jelenlétét. Nem reagál a felnőttek szeretetteljes közeledésére, néma marad. Gyakran visszautasítja a cumisüveget vagy a cumit. Visszahúzódása idővel egyre nyilvánvalóbbá válik, hiszen nem érdekli a játék, nincs kapcsolata a körülötte lévő világgal. Az autista gyermek üres tekintettel mered maga elé. Makacsul hallgat. Jellemző lehet a hosszú hallgatás, majd a heves dühkitörés váltakozása. Az autista gyerek magában is kárt tehet, például úgy, hogy fejét a falba verdesi. Okai mind a mai napig tisztázatlanok. Genetikai tényezőket nem sikerült ez idáig kimutatni. Kezelése különleges pszichiátriai, pszichológiai kezelést igényel.

Mentális retardáció

Mentális retardáció definiciója: szignifikánsan átlag alatti általános intellektuális működés, teljesítmény, az adaptív magatartás hiányosságaival társulva, mely már a fejlődés időszakában észlelhető. Elsősorban értelmi fogyatékosság és szociális inkompetencia jellemzi, különböző súlyossági fokai vannak.

Mentális retardáció okai

1. Genetika:
   • Familiáris kóreredetű mentális szubnormálisok: Poligenetikus multifaktoriális öröklődéssel magyarázható.
   • Monogén ártalom: az anyagcsere veleszületett rendellenességei, recesszív öröklésmenetet mutató különböző enzimopátiák.
   • Kromoszóma rendellenességek: Down szindróma, Edwards szindróma, Klinefelter szindróma, Turner szindróma.
2. Környezeti fizikai kórokok:
   • Prenatális környezeti ártalmak: anyai betegség (toxaemia, hypothyreoidismus), drog- alkoholfogyasztás, fertőzések (rubeola, szexuális transzmisszióval közvetített betegségek), elégtelen prenatális gondozás.
   • Perinatális környezeti ártalmak: koraszülöttség, fulladás, szülési sérülés, herpesz és más infekciók.
   • Posztnatális környezeti ártalmak: virális vagy bakteriális fertőzések, posztimmunizációs encephalopathia, agysérülés, környezeti toxinok (ólom, higany), anoxia, vízbesüllyedés, status epilepticus, extrém alultápláltság, endokrin abnormalitások.
3. Szociokulturális kórokok: Elhanyagolt gyermekek általában szegényes intellektuális fejlettségűek. Komoly mentális szubnormalitást idézhet elő a hiányos emocionális és intellektuális stimuláció, a pszichoszociális depriváció, a táplálás elégtelensége.

Mentális retardáció súlyossági fokai

A mentális retardáció a szellemi működés lelassulásából vagy inkomplett fejlődéséből kialakult állapot. Jellemzi a különböző készségek és az intelligencia minden területén megfigyelhető károsodás, amely a fejlődési időszak alatt manifesztálódik. Jelentkezhet más elme- vagy testi betegségekkel vagy anélkül; mentálisan retardált egyéneken az elmebetegségek prevalenciája három-négyszer nagyobb, mint a normál populációban.

Habilitáció és rehabilitáció

A habilitáció célja: közösségbe való integrálás, képességeknek megfelelő munkavégzés, biztonságos, elfogadó környezet biztosítása. A korai fejlesztő programok 3 éves kortól alkalmazhatóak. A speciális kisegítő-iskolai oktatás 16 éves korig történik. Jó képességű értelmi fogyatékosok ipari tanuló iskolába járhatnak, lehetnek dísznövénytermesztők, állattenyésztők, gazdasszonyok. Középsúlyos szellemi fogyatékosok bentlakásos intézetekben végezhetnek egyénre szabott, könnyen megtanulható munkát. Gyógypedagógia és kreatív foglalkozásokat is biztosítanak számukra. Súlyos szellemi fogyatékosok családban élnek, vagy egészségügyi gyermekotthonokban.

A megrázott baba szindróma (SBS/AHT)

A megrázott baba szindróma (SBS) a gyermekbántalmazás egyik speciális fizikai bántalmazási formája, amely akkor következik be, ha egy csecsemőt vagy kisgyermeket hevesen megráznak, vagy kemény tárgyhoz hozzáütődik a feje. Legtöbbször helytelen nevelési szokások (pl. csecsemők levegőbe dobálása „szeretgetés”, „játék” céljából) vagy véletlen balesetek okozzák.

A néhány másodpercig tartó heves rázkódás súlyos sérüléseket okozhat. Bár a rázás bármilyen korú gyermeknél okozhat sérülést, a gyermekek életük első évében a legérzékenyebbek a sérülésekre. Testéhez képest óriási a feje (olyan, mintha nekünk kb. 40 kilós fejünk lenne), gyengék a nyakizmai, szakadékonyak az agyi vénák, a rázáskor pedig az agy ide-oda csapódik a koponyában, amik együttesen könnyen agyvérzéshez vezethetnek. A rázás után aluszékonyság, ingerlékenység, etetési nehézség, hányás, sápadtság, görcs, kóma, vakság, halál jelentkezhet.

A kórkép 100%-ban megelőzhető! Alapja a megfelelő tudás elsajátítása. Számos országban komplex megelőzési programokat dolgoztak ki erre. Magyarországon a Mamata Program az első olyan prevenciós program ebben a témában, amely a várandósokra és partnereikre együttesen épít. A prevencióban kulcsszerepe van a képzett szakdolgozóknak, elsősorban védőnőknek és szülésznőknek.

Bronchopulmonalis dysplasia (BPD)

Sokszor hallják a koraszülött intenzív osztályokon ezt a kifejezést azok a szülők, akiknek gyermeke a terhesség 32. hete előtt született meg: BPD. A szülés előtti szteroid adás (ideális esetben legalább 24-48 órával a megszületése előtt kap meg egy 35. hét előtt érkező baba) célja, hogy gyorsítsa a tüdő érését. Ma már főleg CPAP-kezelést kapnak azok a babák, akiknek légzéstámogatásra van szükségük, de a baba állapotától függően intubálásra és gépi lélegeztetésre is szükség lehet.

Egy átlag újszülött, gyermek vagy felnőtt a negatív nyomásnak köszönhetően lélegzik, ami azt jelenti, hogy a levegőt az egyén maga szívja be a tüdőbe, nem pedig külső nyomás útján. A törékeny csecsemők tüdeje ezért sérülhet meg az egyébként életmentő lélegeztetés hatására. Lélegeztető gépet csak végső esetben használnak, akkor is a lehető legkisebb értékekkel és a legrövidebb ideig, hogy a további tüdősérülést megakadályozzák. A baba szaporán lélegezik, légzési nehezítettség alakul ki nála, a mellkas alsó része behúzódik belégzés alatt. Az alacsony vér oxigénszint miatt a baba bőre kékes színű (cianózis), amelyet elsősorban a szája körül, az ajkakon, az ujjak végén lehet felismerni. Ma már tudjuk, hogy az anyatej gyógyszerként funkcionál a baba ellátása során, hiszen bizonyítottan bármennyi anyatejet is kap a baba, az a rettegett 3betűsök (ROP, NEC) előfordulásának esélyét egyértelműen csökkenti. Ma már azt is tudjuk, hogy az anyatej dózisfüggő módon csökkenti a BPD kialakulásának kockázatát is!

Hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS) és alvással összefüggő csecsemőkori elhalálozás (SRID)

Hirtelen csecsemőhalálról (Sudden Infant Death Syndrome (SIDS)) akkor beszélünk, ha az a megelőzően teljesen jó egészségi állapotban lévő csecsemőt érinti, a halál okát a kórtörténet nem magyarázza és azt patológiai vizsgálattal sem sikerül kideríteni. Többnyire alvás közben következik be, amiatt bölcsőhalálnak is nevezik.

Az alvással összefüggő csecsemőkori elhalálozás (sleep-related infant death; SRID) az egyévesnél fiatalabbak alvás közbeni, különféle okokból bekövetkező elhalálozását jelenti. A SRID bekövetkezhet különféle betegségekkel, köztük kardiológiai, metabolikus kórképekkel vagy infekciókkal összefüggésben, de az alvókörnyezetben való megfulladás, megfojtódás is állhat a hátterében. Előfordulhat, hogy a halál okát a kórtörténet nem magyarázza, és a halál okát a gondos patológiai vizsgálat sem képes magyarázni.

A tripla rizikó modell alapján SIDS akkor történik, ha az újszülöttre/csecsemőre kifejezett intrinszik sérülékenység jellemző (pl. károsodott kardiorespiratorikus válasz), exogén triggerek jelennek meg (pl. hason fekvés, puha alvófelület, túlmelegedés), és kritikus fejlődési időszakban van (2-4 hónapos kor).

Gyakoriság és rizikófaktorok

A hirtelen csecsemőhalálozás gyakorisága országonként változó, 1000 élveszületésre 0,2-1,5 eset jut. Magyarországon a SIDS gyakorisága 0,3%, ez a születési számot figyelembe véve évente közel 30 esetet jelentett. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics; AAP) 2022-ben a SRID-rizikó csökkentése érdekében - frissített, aktualizált - ajánlásokat fogalmazott meg.

A hirtelen csecsemőhalál leggyakrabban az éjszakai órákban (ezen belül is éjfél és a hajnali órák között) következik be. Ebben az időszakban csökken a csecsemő szívfrekvenciája és légzésszáma is. Azt is megfigyelték, hogy az esetek többsége a téli időszakban fordul elő, ez pedig mindenképpen felveti a légúti kórokozók szerepét is az esetek létrejöttében. A megbetegedésre a fiú csecsemők hajlamosabbak, az érintett babák nagyjából 60%-a fiú, 40%-a kislány. Az esetek döntő többsége a 2-4 hónapos csecsemőket érinti. Ritkán fordul elő 2 hetes kor előtt, és egy éves kor után már nem találkozunk ezzel a kórképpel.

Okok és veszélyeztetett babák

A hirtelen csecsemőhalál szindróma pontos oka nem teljesen tisztázott. Számos olyan tényezőről tudunk (pl. megnyúlt QT-idő, légúti elzáródás, gyulladás a szervezetben), amelyek szerepet játszhatnak a kialakulásában, de egyik sem kizárólagos oka a hirtelen csecsemőhalálnak. Azonban vannak hajlamosító tényezők. Ezek lehetnek:

• koraszülés, elhúzódó szülés, méhen belüli sorvadás, alacsony születési súly;
• anyai drog-, illetve nikotinfogyasztás a várandósság alatt, gondozatlan terhesség, rossz szociális körülmények, gyermekét egyedül nevelő anya;
• korábbi gépi lélegeztetés, respirációs disztressz szindróma, apnoe (légzéskimaradás);
• túlöltöztetés, túlmelegedés;
• rövid ideig tartó szoptatás, korai mesterséges táplálás;
• hason fektetés, oldalt fektetés;
• az anya túl alacsony, illetve túl magas életkora.

Vannak olyan fokozott rizikócsoportba tartozó esetek, amelyeknél az otthoni monitorozás javasolt. Ilyenek az ún. majdnem meghalt csecsemők (apparent life-threatening event, ALTE), azaz olyan csecsemők, akik hosszabb alvási apnoe után csak újraélesztésnek köszönhetően maradtak életben. A SIDS csecsemők testvérei szintén ebbe a csoportba tartoznak, vagyis azok a gyermekek, ahol a családban korábban már fordult elő bölcsőhalál. Ezen kívül a méhen belül sorvadt, igen kis súlyú koraszülöttek, akiknél a légzőcentrum éretlenségét látjuk, náluk gyakrabban találkozunk hosszabb légzéskimaradással, valamint drogfüggő anyák újszülöttjeit is szükséges monitorozni. Olyan újszülötteknél, akiknél gyakran fordul elő légzéskimaradás, vagy gépi lélegeztetésben részesültek, szintén javasolt.

Megelőzés

Már a szülés előtt fontos a mindenre kiterjedő várandósgondozás, a terhesség alatti dohányzás és drogfogyasztás kerülése. A szülést követően elengedhetetlen a hirtelen csecsemőhalál megelőzéséhez a minél tovább (de legalább hat hónapig tartó) anyatejes táplálás, valamint az alvás megfelelő körülményeinek biztosítása a csecsemő részére:

• a szülőtől külön ágyban, de egy szobában történő alvás;
• hanyatt történő fektetés (az oldalt fekvő pozíció nem biztonságos);
• megfelelő, nem túl puha matrac (kemény, sima, vízszintes felület);
• nem túl meleg szobahőmérséklet, és ne fedjük be a gyermek fejét;
• az ágyban ne legyenek felesleges párnák, plüssök, takarók (a pihe-puha takarókat, játékokat, dekorációkat, a nem kellően feszes matracfedőket, lepedőket kerülni kell!);
• a szoba megosztása javasolt, az ágyé nem! A csecsemők aludjanak a szülő(k) szobájában, a szülő(k) ágyához közel, de ne a szülő(k) ágyában; legalább 6 hónapos korukig!
• a kanapék és fotelok különösen veszélyes helyek a csecsemők alvásához, és ilyen célra sosem szabad azokat használni;
• pihenéskor és lefekvés előtt nyugtatócumizhat a gyermek, ha igénye van rá (de alvás közben nem szükséges visszatenni, ha kiesik);
• kerülendő a dohányfüst- és a nikotin-expozíció, mind a terhesség alatt, mind a szülést követően;
• mellőzendő az alkohol, marihuána, opioid és egyéb tiltott szerek használata, mind a várandósság alatt, mind a gyermek megszületését követően.

Az első időszakban légzésfigyelő (apnoe alarm) készülék használata javasolt, mely sípoló hanggal jelez, ha a gyermek nem vesz levegőt. Ha a gyermeknek van szívverése, sokszor attól helyreáll a légzés, hogy a szülő hirtelen felkapja. Közvetlenül szívleálláskor, ha riaszt a készülék, jók az esélyek az eredményes újraélesztésre. Természetesen ezt követően a mentőszolgálat azonnali értesítése elengedhetetlen.

Ha a családban már fordult elő bölcsőhalál, vagy a csecsemőnk valamely rizikócsoportba tartozik, mindenképp szoros házi gyermekorvosi és védőnői felügyelet javasolt, szükséges a rizikócsoportba tartozók felismerése és alapos kivizsgálása. A következő várandósság tervezése előtt menjenek el genetikai tanácsadásra is! A szülők pszichés támogatása szintén elengedhetetlen. Hajlam esetén a teendő az otthoni monitorozás, melyet addig kell folytatni, amíg a csecsemő két hónapon keresztül tünetmentes nem lesz. Ennek elrendelése csak hajlam esetén indokolt. Ezen szülőknek ismerniük kell az újraélesztés alapjait is.

tags: #csecsemok #gyermekek #serdulok #mi #befolyasolja #morbiditasukat