A csecsemők és kisgyermekek táplálása összetett feladat, amely sok szülőt foglalkoztat. A megfelelő táplálékbevitel kulcsfontosságú a gyermek egészséges fejlődéséhez, de nem szabad megfeledkezni a túlzott táplálékbevitel kockázatairól sem. A szakemberek hangsúlyozzák a szülők és a gyermekekkel foglalkozó szakemberek jobb iránymutatásának szükségességét arra vonatkozóan, mit és mennyit kell ennie egy kisgyermeknek, amikor áttér a bébiételekről a felnőtt ételekre.
Bár az amerikai Orvostudományi Intézet ajánlásai nem azt jelentik, hogy a legkisebbeket diétára kellene fogni, tény, hogy a korai túlsúly együtt járhat olyan rossz szokások rögzülésével, amelyek tartósan negatív hatással vannak az egészségre. Amíg a gyerekek tejet vagy tápszert kapnak, addig esznek, amíg jól nem laknak, aztán elfordulnak. A 2-3 évesek azonban nagyon érzékenyek az adagok méretére, fontos, hogy ne arra tanítsuk őket, hogy "teleegyék magukat".
A korai étkezési szokások jelentősége
A csecsemőkori táplálkozási zavarokkal foglalkozó cikksorozat első részében már érintettük az étvágytalanság okait. Ebben a részben a túlzott étvágy és az elhízás hátterét vizsgáljuk meg.
Az anya nem jól értelmezi a baba jelzéseit, bármilyen okból nyöszörög vagy sír, rögtön mellre teszi, vagy tápszerrel kínálja. Amikor nehéz eldönteni, mennyit ehetett a baba, és valóban az éhségtől sír-e, érdemes mérni az etetéseket. A napi szükséglet kiszámításában segíthet a háziorvos és a védőnő.
A hasfájást, ami a túl mohó evéstől, sok levegő nyelésétől alakul ki, gyakran véleményezik éhségnek. A többlet táplálék és a túl gyakori etetés még inkább hasfájóssá teszi a babát, és hiába kezeljük görcsoldó készítményekkel, ha nem vesszük észre az alapproblémát. Az édességgel szeretetet akarunk kifejezni, de sajnos ezt megszokja a szervezet, és a későbbiekben nagyon nehéz ezt korrigálni.
A nagy mennyiségeket kívánó, gyorsan evő, és sokszor akár egy részét visszabukó babák jóval ingerlékenyebbek, ha várni kell az evésre pár percet: igen sírósak, türelmetlenek lesznek, miközben sok levegőt nyelnek, ami hasfájást eredményez. Ha kevesebbet próbálna adni az édesanya, azt nem tolerálják, és még sírósabbá válnak.
Többnyire nagy súllyal születnek, kerekdedek, kissé lassúbb, lustább babák, nehezebben forognak, mozgás- és beszédfejlődésük lassúbb. Ezeknek a babáknak a szülei vagy nagyszülői gyakran erősen elhízottak, és gyakran előfordul az is, hogy mozgásszegénység alakul ki, ami abból is adódhat, hogy a mama vagy papa ritkán viszi sétálni, játszótérre a gyermeket, inkább a televízió, videó elé ülnek.
Iktassuk ki a baba étrendjéből azokat az ételeket, amelyek fölös kalóriákkal bírnak. Inkább főzelékfélékkel kínáljuk, cukormentes folyadékot adjunk, csökkentsük a péksütemény és édesség adagokat.
Egyes gyermekek az első évben igen erőteljesen fejlődnek, majd ez a növekedés lelassul, és kb. 2 éves korukra hasonló súlyban lesznek, mint azon társaik, akik lassan, de fokozatosan fejlődtek. Az egyéni variáció sokféle lehet, de érdemes a túlsúly elkerülésére figyelni.
Az étellel való dobálás jelensége
Teljesen normális viselkedés az étellel való dobálás baba- és kisgyermekkorban, de nagyon frusztráló lehet. Az első néhány alkalommal viccesnek tűnhet, amikor a baba ledobja az ételt, a szülők/nagytesók nevetnek, a kutya örül. Azonban, amikor ez ismétlődik, és az étkezés játszmává fajul, a szülő elveszettnek érezheti magát.
Szinte minden nap megkérdezik a szülők, mit lehet tenni ez ellen. Általában a kicsi fejlődésének egy része: kontrollt tanul, és a finom-motorikus készségekkel együtt jár a dobálás is. A baba és kisgyermek fel akarja hívni magára a figyelmet, szeretik a reakciókat.
Amikor megtörténik a dobálás, tegyünk meg mindent, hogy teljesen természetesek és nyugodtak maradjunk. Ne kiabáljunk, de ne is mosolyogjunk. Gondoljuk azt, hogy véletlen ejtettük le a falatot, és úgy viselkedjünk.
Vegyük fel az ételt, NE tegyük vissza a gyermek elé, sem az asztalra. Mondjuk neki: „az étel az asztalra való”. „Az étel az asztalon marad”. Ne azt mondjuk, amit nem akarunk, hogy tegyen („ne dobáld!”), mert ez csak azt jelzi, mit nem akarunk látni, és neki biztosan tetszeni fog az ötlet.
FONTOS: ne hagyjuk, hogy a kistesó/kutya/cica megegye, ami leesik. Ők is kiválthatnak pozitív, humoros reakciót a dobáló gyerkőcből, ami jelenleg ellenünk dolgozna. Az állatokat zárjuk el az etetés időtartama alatt az asztal környékéről.
Amikor a kisgyermekek felfedezik a gravitációt, és látják az etetőtálca szélét, ellenállhatatlan késztetést éreznek a kísérletezésre. Ha levesszük az eltávolítható etetőtálcát, és a széket közel toljuk az asztalhoz, a családi asztalra helyezzük a tányérját, nehezebb lesz látni a padlót. Ha nem látja a padlót, egy változóval kevesebb. Jobban tud az ételre és az evésre összpontosítani, sőt, érezheti úgy, hogy végre ő is ugyanott eszik, mint a többiek, ami kellemes.
Vonatkozzon a kommunikáció, reakció az egész családra: tesókra, nagyszülőkre, állatokra, bölcsis gondozónénire, mindenkire.
Lehet, hogy azért dobja le, mert tudatni akarja velünk: „már nem vagyok éhes, köszi”. Amikor pl. elfordítja a fejét, becsukja a száját, kilöki a falatot (ez lehet attól is, hogy nem ízlik neki!), egy kisgyermek/baba jelezheti, hogy elég volt. Ezt tiszteletben kell tartani, hogy a kicsinek legyen esélye megtanulni, hogy tudja szabályozni az éhségét-jóllakottságát.
Semmiképpen ne hagyjuk figyelmen kívül, mert így esélye sincs megtanulni, milyen az, ha önmaga tudja kielégíteni az éhség miatt keletkező igényét. Milyen, ha tele a pocak, és nem szükséges többet enni. Milyen érzés “jóllakni”. Ne kövessük a kanállal, villával, az ő igényeire és jelzéseire támaszkodjunk. A kicsi is érzi, mennyi ételre van szüksége. Mikor kell megállni.
Ha a gyermek jól fejlődik (hossz-, súlygörbén ellenőrizhető szakember segítségével), jó a kedve, nincs tünete, a szülő kínálja változatosan naponta a korának megfelelő időközönként és ételekkel, valószínűleg nincs gond a táplálásával. Fontos az összetételen és a mennyiségen kívül az étkezés/evéshez való hozzáállás megtanítása, a szabályzás „megengedése”. Elfogadjuk, ha nem kér. Elfogadjuk, ha nem ízlik neki (de próbálkozunk máskor). Elfogadjuk, hogy jól lakott.
Amit ne fogadjunk el: gyanús tünetek (hányás, rumináció, gyakori öklendezés, véres széklet, súlyállás, nyelés „furcsasága”, rágás „furcsasága”, stb.). Ételcsoportok konstans, heteken át tartó teljes elutasítása (pl. húsok -és ha nem tudja elrágni a húst is egy jel kisgyermekkorban, zöldségek, stb.).
Kisebb adagokat kínáljunk számára, ne legyen tele a tányér: így is kisebb az esély a dobálásra. Maradjunk nyugodtak, de határozottak, ha látjuk ezt a viselkedést. Gondoljunk bele, mi azért vagyunk ott vele, hogy erre megtanítsuk. Hogy segítsük őt, mi is az az evés. Mi az, hogy korog a poci és milyen ügyesen tudja ezt kezelni magának. Milyen finomságok várnak rá még?
A stresszt próbáljuk meg kizárni, álljunk hozzá pozítívan. Elvégre az evés is egy jó dolog, nem? Ha szerintünk nem, érdemes megvizsgálni a saját hozzáállásunkat az evéshez. Sok múlik a példamutatáson (a gyerekkel együtt, ülve evés, megjegyzések nincsenek az alakunkra, súlyunkra, élvezet, stb.). A kis antennáikkal leveszik, ha “anya utál enni”. “Anya szerint ez csak nyűg.” “Anya fél, hogy éhen fogok halni”. Érzik, megérzik ezeket.
A túltáplálás és az alultáplálás okai és következményei
A túltáplálás esetén a csecsemő több tápanyagot kap, mint amennyit a fejlődésének üteme indokolna. Ez általában olyan esetekben történik, amikor a gyermeket automatikusan etetéssel nyugtatják síráskor, vagy figyelemelterelés gyanánt cumisüveget adnak a kezébe, illetve ha a cumisüveg folyamatosan a gyermeknél lehet. Olyankor is létrejöhet túltáplálás, ha a gyermek jó viselkedését táplálékkal jutalmazzák, vagy az étel elfogyasztását várják a szülők akkor is, ha a gyermek már nem éhes.
A túltáplálás rövid távon bukáshoz, hányáshoz és hasmenéshez vezethet, hosszú távú szövődményként pedig a gyermek elhízását okozhatja. Az élet későbbi szakaszaiban kialakuló kövérséggel kapcsolatos problémák sokszor a csecsemőkori túltáplálásra vezethetők vissza. Ha a szülők elhízottak, a csecsemő is nagyobb valószínűséggel lesz elhízott. Ténylegesen a csecsemőnek 80%-os valószínűsége van hízás kialakulására, ha mindkét szülő elhízott.
Mesterséges táplálás esetén egészen más a helyzet. Itt már sokkal kevésbé érvényesül az étvágy szabályozó hatása, a csecsemő sokkal nehezebben tud tiltakozni a felesleges többlet ellen, tehát előfordulhat, hogy tartósan többet fogyaszt, mint amennyire szüksége van. Ennek következménye lehet, felesleges tápanyagokat, főképpen zsírt és vizet, tartároz a szervezetében, tehát elhízik, vagy nem tud megbirkózni a többlettel, megbetegszik, hasmenést kap.
Az elhízás egyik formája, leginkább az úgynevezett hydrolabilis alkatú, tehát víz megkötésére nagyon hajlamos csecsemőkön látható akkor, ha táplálékukban túl sok a víz megkötését elősegítő anyag, elsősorban a lisztféle (tejbedara, túllisztezett rántás, tejbe aprított kenyér, kifli, zsemle, stb.). Ennek a nagy, néha ijesztően elhízott csecsemők csak a hozzá nem értő előtt tűnnek „szép” kövérnek. A szakember tudja, hogy a többnyire vérszegény, rossz izomtónusú csecsemő súlytöbblete felesleges, ellenálló képessége, pedig igen rossz. A kezelés a táplálási hiba rendezéséből áll. Nemcsak a mennyiséget, hanem a táplék összetételét is helyesbíteni kell, a kor által megkívánt szükségletnek megfelelően.
Alultáplálás esetén a gyermek kevesebb tápanyagot kap, mint amennyit a fejlődésének üteme indokolna. Az alultáplálás a fejlődési és növekedési zavar egyik leggyakoribb oka, hátterében mind a gyermeket, mind pedig a gondozóját érintő tényezők szerepelhetnek: nyűgös csecsemő, aki nyugtalan a szoptatás alatt, esetleg szopási és nyelési rendellenességek; a gondozói oldalról pedig helytelen mellre tétel vagy nem megfelelő szoptatási technika, tápszerelkészítési problémák. A szegénység és a tápláló ételekhez való hozzá nem férhetőség is lehet az alultáplálás oka. Ritkán szülői abúzus, a gondozó mentális zavarai is vezethetnek szándékos alultápláláshoz.
Újszülöttek esetén az alultáplálás kiszáradáshoz és sárgasághoz vezethet. Ha négy hónapnál fiatalabb csecsemő súlygyarapodása kórosan alacsony, kevesebb mint 170-230 gramm hetente, ez alultáplálást jelenthet. Az orvos annak megállapítására, hogy alultáplálás vagy súlyosabb betegség áll-e a háttérben, a szülőkkel megbeszéli a csecsemő táplálásának részleteit.
A bukás, hányás és hasfájás jelenségei
A bukás (más néven regurgitáció és felöklendezés) során a lenyelt anyatej vagy tápszer egy része az etetést követően spontán, erőlködés nélkül visszajön a csecsemő száján. Kis mértékű előfordulása gyakori jelenség újszülöttkorban, jelentős mennyisége azonban kóros.
Majnem minden újszülöttnél előfordul a bukás, mert a szopás alatt és után nem tudnak függőleges testhelyzetben maradni. Az emésztőrendszerük még éretlen, és a gyomor és nyelőcső közötti záróizmok nem képesek visszatartani a gyomor teljes tartalmát. Kifejezettebb bukás jelentkezhet, ha a csecsemő túl gyorsan eszik, vagy evés közben sok levegőt nyel.
A szoptatás közben nyelt levegő okozhat hasfájást. Ezen a szoptatási pozícióval is lehet segíteni. Az is lehet, hogy a baba túl mohón szipkázza a tejet, s közben túl sok levegőt nyel. Hasfájós babánál érdemes átgondolni azt is, hogy szoptatásnál valóban kiüríti-e teljesen az egyik mellet, mielőtt áttennénk a másikra. Ennek azért van jelentősége, mert a tej zsírtartalma a szoptatás idejével egyenes arányban nő: először kevésbé kalóriadús, majd egyre zsírosabb, laktatóbb tej ürül a mellből.
A nem megfelelő szoptatási technikán kívül az anyatej összetétele is okozhat hasgörcsöket a babának. Probléma forrása lehet, ha sok az idegen fehérje az anyatejben, mert az anya sok tejterméket fogyaszt. Érdemes tenni egy próbát és egy-két hétre elhagyni ezeket az élelmiszereket és figyelni, továbbra is görcsöl-e a baba hasa.
A hányás kellemetlen, erőlködéssel járó folyamat, amikor a gyomortartalom a szájon át a külvilágba ürül. A hányás mindig kóros. Újszülöttkorban a leggyakrabban heveny vírusos gastroenteritis okozza, és hasmenés, hasi görcsök is jelentkezhetnek mellette. Hányás kísérheti a szervezet egyéb területén kialakult gyulladást is, pl. fülfertőzés vagy húgyúti fertőzések.
A hányás hátterében ritkábban komoly megbetegedés áll. A 2-4 hónapos csecsemőknél az etetést követő sugárhányás hipertrófiás pylorus szűkületre utalhat (hypertrophiás pylorus stenosis), ami a gyomor kivezető részének szűkületét jelenti. Hányás kísérhet olyan életveszélyes, súlyos kórállapotokat, mint az agyhártya-gyulladás, bélelzáródás, anyagcsere-betegségek, emelkedett koponyaűri nyomás, vakbélgyulladás.
A csecsemőkori kólika rendszerint pár hetes korban jelentkezik és a gyermek 5 hónapos koráig állnak fenn. A tünetek 3-4 hónapos korra csúcsosodnak, majd enyhülnek. A leggyakoribb újszülöttkori táplálási és bélrendszeri problémák orvosi szempontból nem súlyosak.
A csecsemő jobbára sírással tud kommunikálni, ha valami zavarja: éhes, fáradt, fázik, fél, melege van vagy a pocakja fáj. A csecsemőkori hasfájás - vagyis kólika - akkor is jelentkezhet, amikor egyébként minden rendben van, tisztába tettük, megetettük. Mivel a kicsik sírással (és gügyögéssel) kommunikálnak első hónapjaikban, az anyukára hárul a feladat, hogy felismerje a különbséget sírás és sírás között.
A jelek, tünetek között szerepelhet a hirtelen jelentkező síráson kívül a nagyon nehezen nyugtathatóság, az arc kipirulása, a kézfej ökölbeszorítása, a térdek görcsös felhúzása és a hát feszítése is. Magyarán mondva az egész pici szinte görcsbe rándul. A baba pocakja puffadt, kemény is lehet.
Ha a babánk a hosszas sírás közben levegőt nyel, akkor várhatóan szellenteni is fog, ez azonban nem a haspanaszok miatti bélgáz ürítése. A hasgörcsöket okozhatja a has feszülése, ha a baba szopás közben sok levegőt nyel.
A csecsemők székrekedésének felismerése nehéz, mert a székletürítésük száma normálisan is igen változó. Egy csecsemőnek lehet naponta négyszer, máskor pedig csak kétnaponta széklete. A legtöbb csecsemőnek kellemetlenséget okoz, ha széklete kemény és nagy, ezzel szemben mások akkor sírnak, ha székletük lágy.
Hogyan etesd a babádat cumisüvegből: Tempós cumisüveges etetés
A tejallergia ritkán hasmenést, hányást és véres székletet okoz. A tünetek általában azonnal megszűnnek, amint a tejalapú tápszert szójakészítménnyel váltják fel, azonban ismét kiújulnak, ha a tejalapú tápszerek adását újra elkezdik. Néhány tejalapú tápszert nem tűrő csecsemő a szója alapú tápszerekkel szemben is érzékenységet mutat. A csecsemők szinte soha nem allergiásak anyatejjel szemben.
A cöliákia öröklődő betegség, amelyben elsősorban a búzában megtalálható fehérje, a glutén, a bélrendszer belső felszínét érintő allergiás reakciót indít el, ami a zsírok rossz felszívódásához vezet. A cöliákia alultápláltságot, rossz étvágyat és nagy mennyiségű, világos, bűzös székletet okoz. A betegség kezelése a búzatartalmú termékek kiiktatása az étrendből.
A cisztás fibrózis különböző szervek, többek között a hasnyálmirigy működését befolyásoló betegség. Cisztás fibrózisban szenvedő betegek hasnyálmirigye nem termel elegendő enzimet a fehérjék és a zsírok emésztésére. Megfelelő emésztőenzim nélkül a szervezet túl sok fehérjét és zsírt veszít a széklettel, ez alultápláltsághoz és a növekedés lelassulásához vezet. A széklet nagy mennyiségű és gyakran bűzös. A betegség okozta tünetek javítására szájon át hasnyálmirigy kivonat adható.
Cukor felszívódási zavarról beszélünk, ha a csecsemőnek a cukrok emésztéséhez hiányoznak bizonyos enzimei - például a laktáz a laktóz megemésztésére. Az enzimek hiányozhatnak átmenetileg, bélrendszeri fertőzés miatt vagy állandóan, öröklődő betegség következtében. A zavar kezelhető az érintett cukor elhagyásával az étrendből.