A szoptatás az újszülött első hónapjainak legfontosabb része, és sok kérdést vet fel az édesanyákban. Bár minden baba egyedi, vannak alapvető irányelvek és tippek, amelyek segíthetnek a sikeres anyatejes táplálásban. A megfelelő szoptatási technika és a szoptatással kapcsolatos tévhitek eloszlatása kulcsfontosságú a nyugodt és eredményes időszakhoz.
Az újszülöttekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések a táplálással kapcsolatosak, mivel a szoptatással eltöltött idő tölti ki a baba első néhány hónapjának nagy részét. A helyes szoptatási technika elsajátítása nagyban megkönnyíti ezt a kihívásokkal teli időszakot. Megpróbáljuk itt és most megválaszolni az újszülött szoptatására vonatkozó valamennyi fontos kérdést, a szoptatás alapjaitól kezdve az újszülöttek hatékony szoptatásával kapcsolatos legfontosabb tippjeinkig. Mint mindig, ha bármilyen kérdése lenne, soha ne habozzon más, a témában jártas személy véleményét is kikérni!
Jöjjenek hát a szoptatási tanácsok!
Újszülött szoptatási tanácsok: a szoptatás alapjai
Az első kérdés, ami felmerülhet: mennyit szopik egy újszülött? Bár minden baba más és más, az újszülöttek általában 2-3 óránként esznek, összesen 8-12 alkalommal 24 óra alatt. A születés utáni első vagy második napon a babák általában 30-60 ml-t szopnak etetésenként. Ez a mennyiség fokozatosan 60-90 ml-re növekszik, amint a baba eléri a kéthetes kort. Mennyi ideig tart egy csecsemő etetése? Mivel minden baba egyedi, ezért nincs meghatározott időkeret, amelyet az újszülötteknek be kellene tartania. Általánosságban az újszülött szoptatása 5 perctől egy óráig terjed. A szoptatás időtartama függ az újszülött súlyától, korától, az etetés gyakoriságától, de a helyes szoptatási technika elsajátítása is befolyásolja azt.
Hogyan kezdjük el a szoptatást?
A szülés után meg kell próbálni kihasználni az első pillanatokat arra, hogy a babát az édesanya mellkasára fektessék. Ezt az időt „aranyóraként” is ismerik: ez az első olyan fontos pillanat, amikor az anya és a baba egymásra hangolódhatnak, valamint, ami beindítja az újszülött táplálkozási ösztönét. Amint a baba az éhség jeleit mutatja, ideje megkezdeni a szoptatást. Miközben megtanulják, hogyan kell szoptatni egy újszülöttet, az édesanyáknak emlékezniük kell a következőkre:
- A kényelem kulcsfontosságú. Az egyik legjobb módja annak, hogy a szoptatás sikeres legyen, ha az anya kényelmesen érzi magát, és nyugodt körülmények között lehet. Elhelyezkedhet egy kanapén, ágyon vagy kényelmes fotelben, párnákkal megtámasztva magát. A szoptató anyukák bármit kitalálhatnak, ami segíti őket az ellazulásban, legyen szó hangulatvilágításról, nyugtató hatású zenéről vagy bármi olyan dologról, ami ellazítja őket.
- Tartsa szorosan a babát. Ahelyett, hogy előre hajolnának, az édesanyáknak érdemes közel húzniuk a babát a mellükhöz. A baba szájának a mellbimbóval szemben kell elhelyezkednie, nyakának nyújtva, vállának és csípőjének egy vonalban kell lennie. Az anya megpróbálhatja a mellbimbóját finoman hozzádörzsölni a baba szájához, hogy megkönnyítse a mellre tapadást.
- Támassza meg a mellét. Míg az egyik kezével megtámasztja az újszülöttet, a másik kezét a mell alá helyezheti, így segítve a szopást. Egyes anyák jobban szeretik, ha az egyik kezük szabadon marad. Ebben az esetben használhat egy feltekert törölközőt a mellek megtámasztásához.
Szoptatás helyesen: a helyes szoptatási technika kiválasztása
Számos különböző szoptatási testhelyzet létezik, amellyel az anyák kísérletezhetnek, hogy kitapasztalják, melyik a leghatékonyabb számukra. A leggyakoribb szoptatási testhelyzetek a következők:
- Bölcsőtartás: Ebben a helyzetben az anya a szoptatás oldalával azonos karjával támasztja alá a babát. A baba a fejét a könyökhajlatban támaszthatja meg a csecsemő etetése közben.
- Kereszttartás: Az anya a babát a szoptatás oldalával ellentétes karral tartja, míg a másik kezével megtámaszthatja a mellet.
- Hónaljtartás: Az anya maga mellett tartja a babát, hátát az alkarjával megtámasztva. A másik kéz segít megtámasztani a baba fejét, miközben a baba feje afelé a mell felé néz, amelyről az anya szoptat.
- Fekve szoptatás: Az anya az oldalán fekszik úgy, hogy a baba a melle felé néz. Ezután megtámaszthatja a baba hátát a felkarjával vagy egy felcsavart törölközővel.
A legkritikusabb időszak a baba születése utáni első 2 hét. Az újszülöttek megszületés után vesztenek a születési súlyukból, melyet az első 2 hétben vissza kell nyerniük. Az első napokban túl a szülés okozta stresszen, a helyzetet sokszor nehezítheti az, hogy az édesanya és babája elkülönítve vannak, kórházi szabályokhoz kell alkalmazkodniuk. Az újszülöttet figyelve az anya korai éhségjeleket vehet észre, mint a kezek szájba vétele, száj nyalogatása, nyelv nyújtogatása, fej emelgetése, keresgélés. Érdemes az újszülöttet már az első éhségjelek megjelenésekor mellre tenni, ekkor még türelmesebb anya és baba is, könyebb a megfelelő szopizási pozíciót felvenni, gyakorolni. Fontos tudni, hogy ha sikerül ügyesen mellre tapadni az újszülöttnek, akkor a szoptatás egészségesen nem fájdalmas az anya számára. Az aktív szopizás jeleit is tudjuk a babán figyelni, el kell különíteni az apró, gyors, “nyammogó” mozgásokat, melyek az emlő stimulálására irányulnak, attól a lassabb, és intenzívebb mozgástól, ami valóban az anyatej nyelését jelzi. Szintén arra utaló jel lehet, hogy a baba elegendő tejhez jut, hogy szopizás közben ellazult testtartást vesz fel, tejcseppek jelennek meg a szája sarkában, a megfelelő ideig tartó, hatékony szopizás után elégedett, elengedi a mellet, és elalszik. Szoptatás közben az anya észlelheti tej csepegését a másik mellből, a szoptatást kísérheti szomjúságérzet, kellemes, ellazult érzés és álmosság is.
Szoptatási tippek újszülöttekhez
Most, hogy áttekintettük az alapvető szoptatási technikákat, lássuk, hogyan kell szoptatni az újszülöttet! Az alábbiakban olyan szoptatási tippekkel foglalkozunk, amelyeket a kezdő kismamák hasznosnak találhatnak!
Gondoskodjon arról, hogy a baba helyesen tapadjon a mellre!
Ha a kisbaba megfelelően tapad a mellre, az előnyös mind az anya, mind a baba szempontjából. Ha az újszülött helyesen csatlakozik a mellre, az nem csak hatékony szopást eredményez, de segíthet elkerülni a mellbimbó kidörzsölődését is. A helyes mellre tétel érdekében az anya különböző szoptatási testhelyzetekkel kísérletezhet, amíg meg nem találja azt, amelyik leginkább segítségére van újszülöttjének. Az édesanyák szoptatási tanácsadóhoz is fordulhatnak, ha úgy érzik, hogy problémák merülnek fel az újszülött szoptatása során.
Segítsük a folyamatos tejtermelődést!
Előfordulhat, hogy az anyák nem lehetnek minden szoptatás alkalmával együtt a babájukkal, de fontos, hogy ennek ellenére is fenntartsák az anyatej termelődését, utánpótlását. Az anyatej lefejése megoldást jelenthet a tejtermelés fenntartására, amikor anya és baba nincsenek együtt. A kézi vagy elektromos mellszívó berendezések jelentősen lecsökkenthetik az anyatej lefejésének idejét, míg a tejszívó fej puha masszázspárnája gyengéden serkenti a tej áramlását.
Szoptassunk bárhol-bármikor!
A szoptatás egyik nagy előnye, hogy az anyatej bárhol rendelkezésre áll, akár útközben is. Egyes anyák számára a nyilvános helyen történő szoptatás kellemetlen lehet. A lámpaláz enyhítése érdekében az édesanyák begyakorolhatják otthon, tükör előtt, hogy hogyan szoptassák diszkréten újszülöttjüket, és hogy olyan ruhát viseljenek, amely megkönnyíti a mell felfedését. Egy nagyobb kendő is segíthet abban, hogy a szoptató anyák kényelmesebben érezzék magukat, amikor otthonuktól távol szoptatnak. Annak érdekében, hogy a ruháik szárazak és foltmentesek maradjanak, az anyukák használhatják ezeket a szivárgásmentes, légáteresztő kialakítású, méhsejtetet mintázó melltartóbetéteket is.
Készüljön fel a kihívásokra!
Fontos, hogy az anyukák elkerüljék a pánikot vagy a csüggedést, ha valamelyik gyakori szoptatási problémával (tejellátási zavarokkal, a mellek túltelítődésével, a tejcsatornák elzáródásával, mellgyulladással vagy a mellbimbó kisebesedésével) szembesülnek. A barátokból, családtagokból és egészségügyi szakemberekből álló támogatói kör segíthet az édesanyáknak abban, hogy magabiztosak és nyugodtak legyenek a szoptatás minden szakaszában, és ellássák őket szoptatási tanácsokkal. A higgadtság megőrzése kulcsfontosságú, de az anyukáknak mindig konzultálniuk kell orvosukkal, ha aggasztja őket melleik egészségi állapota.
Gyakori problémák és tévhitek a szoptatás körül
A szoptatás idő előtti abbahagyásának legfőbb okaként az elégtelen tejtermelést nevezik meg az érintettek. Ez azért meglepő, mert a tej mennyisége megfelelő gyakoriságú és hatékonyságú szoptatás-szopás esetén alkalmazkodik az igényekhez. Paradox jelenség, hogy a mindennapi gyakorlatból úgy tűnik, mintha ez egyáltalán nem működne, mintha a megfelelő mennyiségű anyatej termelésének képessége a szerencsés anyák privilégiuma volna. A leggyakoribb reakció, hogy a csecsemőnek tápszeres kiegészítést adnak. A valóságban természetesen nem arról van szó, hogy a sikeres szoptatás, az elegendő tej termelése szerencse kérdése volna. Megfelelő információk és támogatás mellett az anyák túlnyomó többsége képes a kizárólagos szoptatásra a csecsemő életének első hat hónapjában, sőt arra is, hogy a szoptatást a mindkettejük számára ideális ideig folytassa.
Ugyancsak megfelelő információk és támogatás szükséges ahhoz, hogy azok az anyák is tudjanak szoptatni, akiknek minden erőfeszítés ellenére kevesebb teje termelődik, mint amennyi a csecsemő megfelelő fejlődéséhez szükséges volna. Alapelv, hogy az anyatejből minden egyes korty érték, nincs olyan kicsi mennyiségű tej, amelynek kedvéért ne volna érdemes erőfeszítést tenni, vagy amelynek ne volna értéke a csecsemő számára.
A szoptató édesanyák egyik leggyakoribb félelme, hogy nem képesek a csecsemőjük számára elegendő anyatejet termelni, vagy kisbabájuk más ok miatt nem eszik eleget. A tejtermelés legtöbbször, - megfelelő gyakoriságú és hatékonyságú szoptatás mellett - képes alkalmazkodni az igényekhez. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a tejtermelés fő mozgatórugója a mellek kiürítése, amely azt az “üzenetet küldi” a szervezet számára, hogy további termelésre van szükség.
Mennyi az elég?
Sokszor merül fel a kérdés: Egy csecsemőnek milyen mennyiségű anyatejet kell egy szopizás alkalmával elfogyasztania? - ezt nehéz lenne grammra pontosan megmondani. Az egyes szoptatásokat mérni és önmagában értékelni - más adatok nélkül - nem érdemes, ennek alapján nem megítélhető, elég-e a tej. Ami azonban kiválóan jelezheti ezt nekünk: a gyermek hosszútávú súlygyarapodása. Ha egy csecsemő jól gyarapszik, súlya megfelelően növekszik, fejlődése az életkorának megfelelően halad, akkor eleget szopizik.
A részben még jelenleg is használatos növekedési görbék adatai nem hat hónapig kizárólag szoptatott csecsemőktől származnak. Referenciának a WHO növekedési görbéi tekinthetők. 1997 és 2003 között kivitelezett multicentrikus kutatás során, 8500 különböző etnikai és kulturális hátterű (Brazília, Ghána, India, Norvégia, Oman és az Egyesült Államok) legalább négy hónapig kizárólag vagy túlnyomórészt szoptatott gyerekek ötéves korig követett növekedési adatai alapján készültek az új görbék. A cél az volt, hogy a szoptatott gyerek biológiai normái jelentsék a kiindulópontot a gyarapodás megfelelőségének megítélésekor. Az átlagértéktől való eltérés nem jelent automatikusan túletetést vagy elégtelen gyarapodást, és az alsó határértéknek megfelelő gyarapodás is megfelelőnek tekinthető.
Azt, hogy az anyának van-e elég teje, a mindennapokban elterjedt gyakorlattól eltérően nem célszerű a szopott tejmennyiség alapján megállapítani. Az alkalomszerű mérés/próbaszopás eleve alkalmatlan arra, hogy az egész napi, heti fogyasztásra vonatkozó következtetést vonjunk le belőle. Az anyai stressz, amely a méréshez, próbaszopáshoz kapcsolódik, eleve gátolhatja a tejleadó reflexet. Bár ezt csak a szoptatási gyakorlat alapos megfigyelése, a gyerek állapotának, igényeinek megfigyelése után jelenthetjük ki, a következő tényezők azért adnak némi támpontot. Vigyázat: a sematikus megközelítés mindig veszélyeket rejthet magában! Azt sosem szabad szem elől téveszteni, hogy a szoptatás nem csupán táplálékforrás a csecsemőnek.
- A súlyesés kevesebb, mint 10 százalék (Chantry, 2011). Korábban 7-8 százaléknál húzták meg ezt a határt. A súlyvesztés mértékénél azonban figyelembe kell venni olyan, rutinszerűen alkalmazott szülészeti eljárásokat, amelyek befolyásolják az újszülött folyadékvesztését. Például, hogy az anya kapott-e a vajúdás során illetve a császárműtét közben folyadékpótló infúziót, ödémás-e, illetve mikor vágták el a köldökzsinórt. Ezek a tényezők az újszülöttnél is fokozott súlyvesztést okozhatnak anélkül, hogy a háttérben elégtelen tejbevitel állna.
- Az anyatejjel táplált babák többsége gyorsan gyarapszik. Az anyatejes csecsemők esetében gyakran látunk szárnyaló súlygyarapodást, akár már 2-3 hónapos kor körül is megduplázhatják születési súlyukat. Ez mindenképpen nagy örömre ad okot, semmiképp sem javasolt emiatt korlátozni a bevitelt.
Gyakori, hogy az anyák olyan jeleket is az elégtelen tejtermelésre utalóként értelmeznek, amelyek a szoptatás természetes velejárói, illetve amelyek más okra vezethetők vissza:
- A mell már nem olyan telt és nehéz, mint a szülés utáni hetekben volt.
- A baba szopás után sír. Ennek több oka is lehet, köztük az is, hogy valamiért éhes maradt. De lehetséges, hogy csupán a testközelséget, a komfortszopást hiányolja.
- Szoptatás után már nem tud fejni: ez azon a tévhiten alapul, hogy a mell a cumisüveghez hasonlóan kiüríthető tartály. Holott az, hogy valaki tud-e fejni vagy sem, és hogy mennyit, inkább technikai kérdés, rendszeresség, gyakorlat kérdése. A sikertelenség nem igazolja azt, hogy a mellben nincs több tej.
- A gyerek átaludta az éjszakát, de most megint felébred, és csak akkor nyugszik meg, ha megszoptatja. Teljesen normális jelenség, ami lehetséges, hogy éhség miatt következik be, de valószínűbb magyarázat a fogzás vagy egyéb ok miatti nyugtalanság.
- Már nem hízik annyit a gyerek, mint eddig: ezt minden esetben az egyéni körülmények (gyerek életkora, gyarapodása eddig, szoptatási gyakorlat alapos végigbeszélése) alapján kell mérlegelni, hogy valóban a tej elégtelen mennyiségére utal vagy életkori sajátosság, esetleg a csecsemő étvágyában állt be változás.
A leggyakoribb probléma az elégtelen tejtermelés, illetve a szoptatás idő előtti abbahagyása. Alapvető ismeretek hiányoznak arról, hogyan termelődik az anyatej, milyen tényezők határozzák meg a mennyiségét. Ez az anyákra és az anyával foglalkozó egészségügyi dolgozók jelentős részére is igaz. A legelterjedtebb tévhit az, hogy a mell voltaképpen egy nem annyira praktikus cumisüveg: nem látszik, mennyi van benne, a cumi része hol nagy, hol kicsi, hol lapos, ráadásul fájni is tud, nem is kicsit. A cumisüvegből ki tud fogyni a tej, így a mell működésével kapcsolatban is ez a feltételezés: ha a csecsemő elfogyasztotta a napi adagot, akkor üres a mell. Sokan azt gondolják, ha több időt hagynak arra, hogy telítődjön, több tej is lesz.
Az első hónapokban az anyatejjel táplált babák többsége gyorsan gyarapszik. A születési súly megduplázódását követően a csecsemők súlygyarapodásának üteme lelassul. Ha egy csecsemő súlyfejlődése jelentősen elmarad a szokványostól, gondolhatunk arra, hogy nem jut elég táplálékhoz.
A szopott tejmennyiség megítélésében fontos szerepe van a vizeletes, székletes pelenkák számának. Naponta 6-8 pisis és 3-4 székletes pelenka azt jelzi, hogy a baba eleget szopott. Ugyanezt jelzi, ha a csecsemő bőre rugalmas, hangulata jó, megfelelően fejlődik szellemi és testi értelemben egyaránt.
Tejtermelés elősegítése
Amennyiben az anyatej mennyisége mégis kevésnek bizonyul, akkor van szükség a tej szaporítására. Ebben legfontosabb szerepe a gyakori (igény szerinti) mellrehelyezésnek van. Tehát, amikor a baba érdeklődést mutat a szopásra (vagyis nem csak olyankor, ha egyértelműen éhesnek tűnik), minden alkalommal mellre kell tenni. Ha megoldható, az anya pihenjen minél többet, nyugodtan kérjen segítséget a család többi tagjától. Naponta 2-3 liter folyadék elfogyasztása is kedvezően befolyásolja a tejtermelést. A szoptató kismama étrendje legyen változatos és kiegyensúlyozott, tartalmazzon elegendő fehérjét és sok zöldségfélét.
A szoptatások gyakoriságának növelése pozitívan hat a tejtermelésre, érdemes lehet tehát több szoptatási alkalmat beiktatni. Fejéssel hasonlóan tejszaporító hatást lehet elérni, melynek segítésére ma már számos kézi és elektromos eszköz áll rendelkezésre. Lehet fejni akár szoptatás után vagy külön beiktatni két szoptatás között egy-egy fejést. A lefejt anyatej odaadásához jó módszer lehet a szoptanít készülék alkalmazása, mely amellett, hogy plusz anyatejet biztosít a baba számára, a szopizással további inger éri a melleket, és ezáltal növelheti a tejtermelést. Amennyiben a gyermekorvos úgy ítéli meg, hogy a csecsemőnek tápszeres pótlásra van szüksége, érdemes szoptatásbarát eszközöket használni (pl. kiskanalazás, pohárból itatás, vagy a fent nevezett szoptanít készülék).
Szoptatási problémák kezelése
Két leggyakoribb probléma, ami miatt szoptatási tanácsadóhoz fordulnak az anyák, az elégtelen tejtermelés és a mellbimbó fájdalma. Fontos tisztázni, hogy valóban kevés-e a tej, vagy a csecsemő szopik-e keveset, mert a „kevés tej” probléma gyakran álarcot ölt, és a valódi ok más lehet.
A mellbimbó érzékenysége és fájdalma
A szoptatás kezdetén többnyire tapasztalható változó fokú érzékenység, ami azonban az idő előrehaladtával fokozatosan megszűnik. Ha a baba megfelelően kapja be a mellet, akkor nem lép fel semmilyen fájdalom. Néha az anya mellbimbója sebes lesz, vérzik. Ennek az oka minden esetben a helytelen szopási technika, a baba nem fordul eléggé az anya felé vagy nem kapja be a bimbóudvar eléggé nagy részét. Ilyenkor a megoldás a helyes technika elsajátításán kívül a mell szellőztetése (ne viseljen a kismama melltartót), érdemes hagyni, hogy néhány csepp anyatej rászáradjon a mellbimbóra. Kaphatók olyan hámosító kenőcsök, amik segítik a gyógyulást, ezeket általában le sem kell mosni szoptatás előtt. A szoptatást mindenképpen folytatni kell, ha a fájdalom nagyon erős, akkor esetleg egy-két napig a lefejt anyatejet is kaphatja a baba.
Aluszékony újszülött és cumizavar
Az újszülöttek a szülést követő órában kifejezetten éberek, majd az ezt követő napokban kifejezetten sokat alszanak. Vannak olyan állapotok, amikor az újszülött különösen nehezen ébreszthető, nem jelzi szopási igényét pl. a fiziológiás sárgaság egyes, kifejezettebb eseteiben, vagy ha az anya a szülés alatt fájdalomcsillapítókat kapott (vagy altatták) és a méhlepényen keresztül ezek a baba keringésébe is bejutottak. Ilyen esetben a babát ébreszteni kell a szoptatásokra 2-3 óránként. Az a legalkalmasabb időpont, ha a baba az alvás felületi fázisában van, szemhéja alatt a szemgolyók mozognak. Halk szólításra, simogatásra, a hát megdögönyözésére az újszülött általában felébred. Ha mégsem, akkor vetkőztessük pelenkára (ha a szobában kellően meleg van), fektessük az anya meztelen felsőtestére. Ezek az ingerek általában felébresztik, felkeltik az érdeklődését.
A cumizavar elsősorban az élet első pár hetében kialakuló állapot, amikor a baba szopását megzavarja a játszócumi vagy a cumisüveg. Ennek az az oka, hogy az anyamell szopása egészen más technikát igényel, mint a cumié (főleg, ha a cumin nagyon nagy nyílás található, amin át gyorsan folyik a folyadék). A cumizavaros baba az anyamellet egészen el is utasíthatja, vagy szopás közben nyugtalan, türelmetlen, sír, a mellet kiköpi vagy erősen ráharap. Az aggódó anyuka ilyenkor legtöbbször lefejt anyatejjel kínálja cumisüvegből, amit a baba természetesen el is fogad. A helyzet megoldása nem is olyan egyszerű. Első lépésként teljesen hanyagolni kell a cumi használatát és sok türelemmel kell a babát újra és újra mellre helyezni. Ha nem fogadja el, akkor érdemes egy napra megvonni a mellet is, a babát pedig a lefejt tejjel pohárból vagy kiskanállal etetni. Ha nem találkozik cumival, a baba érdeklődése nőni fog a mell iránt és lassan visszatérhet a szopáshoz.
Túlságosan sok tej
Ha az anyának a baba igényeihez képest túl sok teje van, akkor is kénytelen nyelni a tejet, amikor már nem éhes. Ugyanígy egyes babákat nagyon megijeszt az erős tejkilövellés, fuldokolnak, köhögnek, félrenyelnek. A reakció könnyen a szopás elutasítása (vagy az evés halogatása a végsőkig) vagy a fájdalmat okozó, nem hatékony szopástechnika kialakulása lehet. Ez utóbbi jellemzően az alsó és felső íny összeszorítása és nyelv púpozása lehet, hogy a baba ezzel is fékezze a tejömlést.
- Javaslat: „Laid back” pozíció: az anya kb. 45 fokos szögben hátradől, a babát has a hashoz magára fekteti, így szoptatja. Bármilyen más pozíció, ahol a csecsemő van felül, minél függőlegesebb helyzetben. Lehetőleg gyakoribb szoptatás, hogy ne gyűljön össze túlságosan sok tej. Tejleadó reflex lecsengéséig az anya vegye ki a mellbimbóját a baba szájából. Sok testkontaktus, hordozás a komfortszopás pótlására.
Kevés tej termelődésének okai és kezelése
Az édesanyák gyakran aggódnak, hogy kevés a tejük. A félelem és az aggódás, valóban gátolja a tejleadó reflex működését és előbb-utóbb a nagy fáradtság és aggodalom következményeként valóban csökken a tej mennyisége. Az anyukák minden áron teljesíteni akarnak, kizárólag szoptatni szeretnének. A legnehezebb elfogadni és betartani azt az alapszabályt, hogy ne idegeskedj, reagáld le a baba minden hangocskáját, mozdulatát! Bízz magadban és próbálj pihenni, amikor a baba is nyugodt! Babád mellett saját magaddal is törődj! A szoptatás után, ha szükséges ürítsd ki a bennmaradt tejet. Amikor a tejet kizárólag mellszívóval kell lefejni, akkor az elektromos mellszívó a jobb megoldás. Bízz abban, hogy tudsz szoptatni! Csecsemődet helyes pózban tedd mellre, hogy hatékonyan tudjon szopni. Babádat megzavarhatja, ha cumisüvegből etetitek. Ne szoptasd túl rövid ideig, mert akkor csecsemőd nem kap elegendő mennyiséget a kalóriadúsabb „hátsó” tejből. Babád növekvő anyatejszükségletét úgy elégítheted ki, ha néhány napig gyakrabban szoptatod, mert így stimulálod a tejképződést. Mindkét mellből szoptass, minél gyakrabban, lehetőleg éjjel is. Használj hatékony mellszívót.
Abban az időszakban, amikor még kevés a tej (ez két-három hónapot is jelenthet), célszerű szoptatásbarát módszerrel adni a pótlást a csecsemőnek.
Ha a jól szopó csecsemő és az ideális szoptatási gyakorlat ellenére sem termelődik elegendő tej, elérkezik az ideje annak, hogy számba vegyük azokat a lehetséges betegségeket, amelyek negatívan befolyásolhatják a tejtermelést. Ebben az esetben a háziorvos, nőgyógyász, endokrinológus bevonása is szükséges a vizsgálatok elvégzése és az eredményes terápia érdekében. Jól kézben tartott, megfelelően kezelt betegségeknél egyáltalán nem lehetetlen a kizárólagos szoptatás kielégítő tejmennyiséggel.
Gyakori okok:
- Hétköznapi, lázzal járó fertőzések, köztük a masztitisz is csökkenthetik a tejmennyiséget átmenetileg. Javasoljuk a szoptatás fenntartását a megszokott módon és gyakorisággal, esetleg gyakoribb mellre tevéssel.
- Pajzsmirigy működési zavarok (posztpartum tiroiditisz incidenciája 7,5 százalék!), Hashimoto betegség (5 százalék), Graves-kór. Pajzsmirigy túlműködésnél is előfordulhat, hogy kevés a tej, ugyanígy az is, hogy túl sok.
- PCOS a nők 15 százalékát érinti, de nem mindegyiküknek van problémája a tejmennyiséggel. Gyakoribb a szoptatási nehézség a túlsúlyos, magas ösztrogénszintű anyáknál. Alapvetően három fő hormon működését kell figyelembe vennünk a tej termelődésével kapcsolatban: a prolaktint, az inzulint és a kortizolt. A hormonhiány tehát lehetséges, de nem gyakori ok, ami örökletes is lehet. Az inzulinrezisztencia ismert jelenség, és a kortizol-rezisztencia sem olyan ritka, ahogy korábban gondolták.
Különleges esetek: aluszékonyság, étvágytalanság
A csecsemő nem kerül elég gyakran mellre, vagy ha nem szopik, nem elég gyakori a fejés. Riordan napi legalább 8 szoptatást/fejést javasol. (Riordan, 2005) A gyakorlatban általában beválik, ha az anyának legalább napi 10-12 szoptatást javaslunk. A fejés időtartamát maximáljuk fél órában, közben váltogassa az anya a melleket. Ez jellemzően az első hónapok problémája, de a fogzás időszakában vagy egyéves kor körül gyakori, hogy a csecsemő nem akar ennyiszer szopni, sőt előfordul, hogy éjszaka hajlandó. Ez okozhatja a tejmennyiség jelentős csökkenését. Nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy hányszor kell szoptatni egy nap alatt, mert ez az anya mellének tárolókapacitásától is függ, amely nagy egyéni eltéréseket mutathat.
A csecsemő átalussza az éjszakát, ezért nem szopik éjszaka. Az elkülönítés az anyától bármely napszakban káros.
A csecsemő étvágytalan, ezért keveset szopik. Oka lehet rendszerhez szoktatási kísérlet. Jellemzően egy hónapos kor tájékán, túl az első nehézségeken, jól gyarapodó, de bukós vagy hasfájósnak mondott baba, akivel kapcsolatban azt javasolják, hagyja abba az össze-vissza szoptatást. A csecsemő emiatt leszokik a jelzésről, belenyugszik a ritkább etetésbe, így viszont előfordul, hogy nem jut elég kalóriához. Szóba jöhet még a túlöltöztetés, nagy meleg, oltási reakció, fuldoklás élmény, félrenyelés. Ezekben az esetekben a tejmennyiség a csecsemő lanyhább, ritkább szopása miatt csökken.
A csecsemő mással lakik jól, ezért az ideálisnál kevesebbet szopik. Ezt előidézheti az első félévben az indokolatlanul adott pótlás, túl nagy mennyiségű pótlás, vagy a szilárd táplálék túl korai, túl gyors, szoptatás rovására történő bevezetése. Nem javasoljuk a szoptatások kiváltását szilárd étellel, hanem a meglevő szoptatási gyakorlatba illesztjük bele fokozatosan a szilárd táplálék adását nem anyatej helyett, hanem annak kiegészítésére. Ha a csecsemő túlságosan sok gyümölcslevet fogyaszt, az is étvágycsökkenéshez és a gyarapodás elégtelenné válásához vezet (Lawrence, 2005). Ezért az első évben egyáltalán nem célszerű pasztörizált, édesített gyümölcslevet adni, és a későbbiekben is csak módjával.
tags: #csecsemo #szoptatasi #utemezese