Minden kismama izgul amiatt, hogy a születendő kisbabája időben beforduljon a méhben, hiszen ez előfeltétele a szülés zavartalan lefolyásának. A várandósság 28. és 32. hete között a legtöbb baba fejjel lefelé fordul. Azonban előfordul, hogy a baba farfekvéses pozícióban marad, ami a várandósságok közel 4%-ában fordul elő. Ez a blogbejegyzés három farfekvéses témát jár körül: miért fordulnak fejjel lefelé a babák, milyen típusai vannak a farfekvésnek, és hogyan kezelik a modern szülészetben a farfekvéses szüléseket.
Miért fordulnak fejjel lefelé a babák?
A babák azért fordulnak fejjel lefelé, mert így a kényelmesebb, ugyanis a fejecskéjüket nehéz tartani. Bár a hivatalos tudományos álláspont szerint nem tudni, hogy egészséges kisbabák miért nem fordulnak meg, bodywork-ben járatos bábák, dúlák és Spinning Babies oktatók szerint csupán azért nem, mert nincs elég hely a fordulási manőverhez. Nagyon ritkán valamilyen veleszületett rendellenesség is akadályozhatja a baba fordulását. A babának elegendő helye van a méhben a várandósság 34-37. hetéig. Ha a 37. hétig nem veszi fel a fejvégű testhelyzetet, akkor magától már nagyon nehezen tud befordulni. A befordulás többnyire magától bekövetkezik, hiszen a fizika törvényei a legnehezebb testrészt, azaz a fejet kényszerítik alulra.
A farfekvés okai
- Ha túl sok a magzatvíz, túl tág a méhűr, akkor faros pozícióba mozdulhat a baba.
- Ha a méh osztott, a méh üregét megosztó sövény lehet az akadálya a befordulásnak.
- A méhszalagok túl feszesek lehetnek, vagy a méh egy picit elcsavarodhat, illetve egyéb izmok feszessége is csökkentheti a baba rendelkezésre álló helyét.
- A magzatvíz mennyisége nem elegendő a baba mozgásához, megfordulásához.
- Méh rendellenességei, mint például a miómák vagy szerkezeti problémák.
- Genetikai tényezők, bár a kutatások korlátozottak.
- Ülő életmód, amely korlátozhatja az anya azon képességét, hogy olyan tevékenységeket végezzen, amelyek elősegítik az optimális magzati mozgást.
A farfekvéses baba diagnózisa
A legtöbb nő nem tapasztalhat specifikus tüneteket, amelyek a farfekvéses babára utalnának, mivel a magzat helyzetét gyakran a rutinszerű prenatális ellenőrzések során fedezik fel. Az ultrahang igazolja a medencevégű fekvést. A szokatlan magzati mozgások, a megnövekedett medencei nyomás és a hátfájás farfekvéses pozícióra utalhat.
A farfekvés típusai és a szülés módjának befolyásoló tényezői
A farfekvéses magzat a méhben úgy helyezkedik el, hogy a feneke vagy a lábfeje lefelé, a szülőcsatorna felé néz, nem pedig a feje felé. Ez a pozíció bonyolíthatja a szülési folyamatot és kockázatot jelenthet mind az anyára, mind a babára nézve.
Farfekvés típusok
- Teljes farfekvés: A leggyakoribb, amikor a baba V alakban ül, a lábacskáit a teste előtt kinyújtva.
- Részleges (vagy valódi) farfekvés: Amikor a baba behajtja maga előtt a lábait és szinte guggoló testhelyzetben van. Ezt a két típust lehet még kombinálni is: egyik láb kinyújtva, a másik pedig behajtva.
- Lábtartás: Viszonylag ritka, amikor a baba szinte áll az anyaméhben.
Ráadásul egyáltalán nem mindegy, hogy a farfekvéses baba hogy tartja a fejecskéjét! Ha a mellkasára hajtja, akkor a fej legkisebb átmérőjének kell a medencén átférnie, ha viszont hátraszegi, akkor nagyon nehéz - sőt lehetetlen - lesz átférnie a medencén.
Szülési mód farfekvés esetén
Azt, hogy a szülésnek melyik módját választjuk faros esetben, három körülmény befolyásolja:
- az első terhesség-e,
- a farfekvés típusa,
- és a baba életjelei.
Az elsőszülők esetében a harántfekvés egyet jelent a császármetszéssel. Ebben a helyzetben ugyanis a magzat keresztben helyezkedik el a szülőcsatornához képest, képtelen lenne áthaladni rajta. Napjainkban a legtöbb farfekvéses baba császármetszéssel születik, mivel a hüvelyi szülés ebben az esetben szövődményekkel járhat. A fej megszületése gondot okozhat, mert a test nem mindig képes kellően kitágítani a méhnyakat.
A farfekvéses szülés kockázatai és kezelése
A farfekvéses, avagy medencevégű fekvéses babák esetében magasabb a komplikációk kockázata. Amennyiben a medencevégű fekvéses szülés hüvelyi úton történik, nagyobb a sérülés kockázata a szülés során vagy azt követően, mint a fejvégű fekvésben lévő babáknál. A hüvelyi úton születő medencevégű fekvéses babáknál nagyobb a valószínűsége a születési sérülésnek, mely során a csípőízületi vápa és a combcsont szétválnak. Emellett a köldökzsinórral kapcsolatos komplikációk is gyakoribbak a medencevégű fekvéses szülésnél, ha az hüvelyi úton történik. Ilyenkor ugyanis a köldökzsinór könnyen leszorulhat, ami oxigénhiányt, így idegi és agykárosodást okozhat. A farfekvéses babáknál nagyobb a kockázata bizonyos szövődményeknek, például légzési problémáknak vagy születési sérüléseknek.
A farfekvés kezelése és a baba megfordításának lehetőségei
Ha a 37. hétig a baba nem fordul be, számos módszer létezik a beavatkozásra, vagy a hüvelyi szülés megkönnyítésére. A terhesgondozás során a 32. héttől, amikor már a farvégű fekvés gyakorisága 25% alatt van, gyengéd, természetesebb módszerekkel próbálják elérni, hogy a magzat a számára legbiztonságosabb helyzetbe forduljon. Ilyenek lehetnek a testtartás, akupunktúra, homeopátia, zeneterápia, fényterápia.
Természetes módszerek a baba megfordítására
- Gravitáció kihasználása: Használd ki a gravitációt!
- Hangterápia: A babád imádja a hangod. Beszélj egy CD-re vagy énekelj, és a fülhallgatót tedd a szeméremcsontod közelébe.
- Meleg: A babák szeretik a meleget.
- Enkin-torna: A kismamának kétóránként térd-könyök helyzetben kell 15 percet töltenie. A gyakorlatot ajánlott 1-2 héten át végezni.
- Spinning Babies módszer: Célzott mozdulatokkal, célzott lazító gyakorlatokkal helyet tudunk csinálni a babának a forduláshoz.
- Moxaterápia: A hagyományos kínai orvoslás része. Egy szivarhoz hasonló fekete ürömből készült tekercset égetnek a láb kisujjától egy-két centiméternyi távolságra, ami a lábon lévő akupresszúrás pontot ingerli a füsttel és a meleggel, ami a méhben fokozza a vérbőséget - ami miatt a baba intenzíven mozgolódni kezd!
- Kiropraktikus kezelés: A keresztcsont és a méhszalagok manipulálásával növeli a baba rendelkezésre álló helyét.
Külső magzatfordítás (ECV)
A külső magzatfordítás (ECV) egy olyan eljárás, mely során a magzatot fejvégű helyzetbe segítik még az anyaméhen belül, úgy, hogy az orvos a kezével enyhe nyomást gyakorol a kismama hasára, közben pedig ultrahangos készüléken követik a magzat helyzetét. Az eljárást általában a terhesség 36-37. hete körül kísérelhető meg. Fontos, hogy a műveletet olyan helyszínen végezzék, ahol lehetőség van azonnali sürgősségi császármetszésre is. A külső fordítás az esetek nagyjából felében eredményes és tényleg sikerül a babát fejvégű pozícióba forgatni. Sikeres fordítás esetén a szülések 75%-ánál elkerülhető a császármetszés.
Mikor nem javasolt a külső magzatfordítás?
A külső magzatfordítás zavartalan terhesség esetén ajánlott. Nem javasolt, ha:
- hüvelyi vérzés van,
- a lepény mélyen tapad és/vagy fedi a méhszájat,
- nincs megfelelő mennyiségű magzatvíz,
- a magzati szívhang nem normális,
- idő előtti burokrepedés történt,
- ikerterhességről van szó,
- a magzat mérete az átlagosnál nagyobb,
- egyéb veszélyeztetettségi lehetőség áll fenn (pl. preeklampszia, méhlepény-leválás előzménye, magzati stressz).
A külső magzatfordítás veszélyei
A külső magzatfordítás nem veszélytelen, a leggyakoribb kockázatai a következők:
- a szülés beindulása,
- idő előtti burokrepedés,
- vérzés - akár a baba, akár az anya esetében,
- a magzati stressz sürgősségi császármetszést igényelhet,
- a magzat visszafordulhat medencevégű fekvéses helyzetbe.
Farfekvéses hüvelyi szülés modern megközelítése
Nagyjából a 2000-es évek elejéig természetesnek számított Magyarországon, hogy a farfekvéses baba megszülethet hüvelyi úton, azonban a szakma később eltávolodott ettől, és automatikusan császármetszéssel segítették világra azokat a csecsemőket, akik ebbe a pozícióba fordultak. A nemzetközi szakmai gyakorlat azóta továbbfejlődött a faros szülések kezelése terén. Ma már egészen másképpen jön világra egy faros baba, mint harminc évvel ezelőtt. Az alapelv az, hogy az anya valamilyen vertikális pozícióban van a kitolás idején (négykézláb, állva, térdelve, szülőszéken ülve vagy guggolva), mert így tágabb a medencéje, és a gravitáció is segíti a szülést. Emellett abban is nagy a jelentősége a függőleges testhelyzetnek, hogy így az anya keresztcsontja el tud mozdulni, amikor a kisbaba feje átjut a medencén. A megszületés alatt először a kisbaba egy-egy lába, majd egy-egy keze szabadul ki, és a feje még egy kis ideig bent marad. Ilyenkor a kisbaba ösztönösen mozgatja a kezét-lábát, így próbál segíteni magának abban, hogy a feje kibukjon. A folyamat egyik nagy előnye az anyák számára, hogy nincs szükség gátmetszésre, és a gátsérülések is minimálisak.
A Kistarcsai Flór Ferenc Kórház példája
A kistarcsai Flór Ferenc Kórház elhivatott orvosai intézményi szinten kezdték követni a megváltozott nemzetközi gyakorlatot. Osztályos protokollokat dolgoztak ki, belső képzést indítottak, szülői tájékoztatót és beleegyező nyilatkozatot, valamint a faros szülésre kialakított konzultációt hoztak létre. Ha egy magzat fekvése medencevégű, és a várandós nő szeretne esélyt adni a hüvelyi úton történő szülésnek, az intézményben bárkit fogadnak külső fordításra az országból. A kórház által adaptált kritériumok egyelőre a nemzetközinél szigorúbbak, például csak maximum 3500 gramm becsült súlyú és egyszerű fartartásban lévő magzatot vállalnak faros úton.