Csecsemő mozgásfejlődése: tudnivalók és gyakori eltérések

Minden szülő számára az egyik legizgalmasabb időszak a csecsemő első éve, amikor is a szinte magatehetetlen újszülöttből hatalmas tempóban fejlődő kisgyermek válik. Azonban sokan aggódnak, hogy mikor „normális” a csecsemő mozgásfejlődése, és mikor kell szakemberhez fordulni. Fontos, hogy a szülő tisztában legyen azzal, hogy körülbelül a gyermekének mit mikor kell csinálnia, és ha valami eltér a normálistól, akkor szakemberhez fordulhasson. A mozgásfejlődés nem verseny, és minden gyermek más ütemben fejlődik.

A csecsemő helyes mozgásfejlődése hónapról hónapra:

Az alábbiakban a tankönyvi forma szerinti mozgásfejlődési mérföldköveket mutatjuk be. Fontos megjegyezni, hogy minden gyermek más és más, ezért egyéni eltérések lehetnek, az 1 hónap elcsúszást még nem tartjuk kórosnak.

1-5 hónapos kor:

• 1. hónap: A csecsemő hason fekve átfordítja a fejét.
• 2. hónap: A csecsemő hason fekve átfordítja és emelgeti fejét, pár másodpercig meg is tartja, lábaival aszimmetrikusan rugdal.
• 3. hónap: A csecsemő hason fekve alkarján támaszkodik. Fejét, mellkasát elemeli a földről és meg is tartja. Háton karjaival szimmetrikusan kalimpál, lábaival aszimmetrikusan mozog. Kezeivel játékok után nyúl, de ez inkább ütő mozgás, és a játékot nehezen engedi el.
• 4. hónap: A csecsemő hason fejét magabiztosan emeli és meg is tartja, a fejét 90 fokos szögben tartja, tenyerére illetve öklére támaszkodik és így szemléli a körülötte lévő világot. Ügyetlenül, de megfogja az elé tartott játékot, egyik kezéből a másikba átadja. Előfordul, hogy véletlenül megfordul.
• 5. hónap: A csecsemő a játékért célirányosan nyúl, megfogja, átadja, elengedi. Hasról hátra illetve hátról hasra forog, mindkét oldalán keresztül.

Gyakori problémák és eltérések 1-5 hónapos korban:

• Fejemelés hason: Születés után nagyon fontos, hogy a csecsemő „ne tartsa a fejét”, karban tartva rá kell simulnia szüleik testére, ellenkező esetben a nyak-vállövi izomzat feszességére következtethetünk. Ha a csecsemő nem emeli a fejét, az adódhat gyenge nyakizmokból (hipotón izomtónusúak) vagy nem megfelelő támaszkodásból.
• Fejtartás: Normál esetben a gyermeknek mindkét irányba egyformán kell fordulnia a fejének. Ha csak az egyik irányba megy a fordítás, érdemes szakemberhez fordulni.
• „Kiflizés”, ferde nyaktartás, dongaláb: Gyakorta előfordul az is, hogy a baba rosszul fekszik az anyaméhben, és ennek következményeként kialakulhat kiflizés, ferde nyaktartás, szélfútta és dongaláb. Ezen problémák esetén mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.
• Szopás: Sok csecsemő születést követően nem tud szopni, vagy csak keveset. Ez több okból is adódhat, például gyenge szopóreflex, rossz szopási technika, vagy a száj körüli izmok lazasága/feszessége. Már erre is van megoldás (pl. arc, szájmasszázs), érdemes szakember segítségét kérni.
• Támaszkodás: Normál esetben a gyermek először alkaron támaszkodik, mindkét karján egyformán eloszlatva súlyát, később kialakul a teljes tenyértámasz. Előfordulhat, hogy a gyermek nem használja a kezét támasztásra, túl széles alapon támaszkodik, vagy csak egyik kezén támaszkodik. Ha gyermekünk nem támaszkodik, akkor a fejét törzsizomból tartja, ami hosszú távon a hátizmok feszességéhez vezethet. Szakemberek betanítanak hasznos feladatokat a fejtartás és a támasz erősítésére.
• A forgás: A forgást a csecsemő kétféleképpen oldhatja meg: csípőből indítja a forgást, vagy fejjel indítja a mozgást. Előfordul, hogy a kar a törzs alá szorul, vagy csak az egyik oldalán keresztül fordul. Az is előfordul, hogy a baba (0-3 hónapos) sokat fordul csak hasról hátra, mert homorítanak. Ilyen esetekben érdemes szakemberhez fordulni.

6-8 hónapos kor:

• 6. hónap: A csecsemő magabiztosan forog mindkét oldalán keresztül hasról hátra és hátról hasra, így gurul a tárgyakért. Előfordul, hogy hátrafelé tolatnak, saját tengelye körül forogva kúszik, de ilyenkor elkezdődhet a kúszás is. Kialakul a teljes tenyértámasz.
• 7. hónap: A csecsemő rutinosan kúszik, emelgeti a fenekét, négykézláb helyzetbe feltolja magát és így hintáztatja magát előre hátra.
• 8. hónap: A csecsemőknél beindul a mászás a közelben lévő tárgyakért, a távolabbiakért inkább kúsznak. Négykézláb helyzetből kiülnek vagy oldalfekvésből tolják fel magukat ülésbe. Tárgyakba kapaszkodva egyes gyerekek állásba húzhatják magukat.

Gyakori problémák és eltérések 6-8 hónapos korban:

• Kúszás: A kúszásnak nagy jelentősége van a gyermek életében, hisz ez az első olyan mozgásforma, amivel létrejön a két agyfélteke között a kapcsolat. A szabályos kúszás az alternáló kúszás, amikor a jobb kar-bal láb illetve a bal kar-jobb láb dolgozik egyszerre.

Gyakran előforduló eltérések a kúszásnál:

• páros kézzel kúszás, lábhasználat nélkül - „fókázik”
• lábbal rúgja magát előre a baba, kézhasználat nélkül
• két kar egyszerre húz, csak egyik láb rúg
• csak jobb kar-bal láb használatával kúszik
• csak bal kar-jobb láb használatával kúszik
• tolat hátrafelé
• saját tengelye körül forogva kúszik
• nincs egyáltalán kúszás

Nagy súlyú, „hurkás” babáknál is kimaradhat a kúszás, mert a végtagjaik nem elég erősek ahhoz, hogy ekkora súlyt elmozdítsanak. Laza izomtónusú babáknál is kimaradhat a kúszás. Feszes izomtónusú babák kihagyhatják a kúszást és egyből a négykézláb helyzetet gyakorolják.

Fontos: „A csecsemőkori mozgások hosszú távú meghatározói a gyermek fejlődésének. Például a kúszás és mászás időszakában alakulnak ki a keresztmozgások, amivel a két agyfélteke közötti hídban sejtkapcsolódások jönnek létre, - ez borzasztó komplex módon hat a gyermekre. Ha ez a szakasz kimarad, vagy késik, vagy nem „mintaszerű”, természetesen akkor is alakulnak sejtkapcsolatok, csak az agy hálózottsága nem olyan sűrű, mint ellenkező esetben.” A legjobb, ha a gyermekünk kúszik és mászik is szabályosan. Ha nem kúszik, akkor a szabályos mászást nagyon sokáig kell gyakorolnia, illetve később meg kell őt tanítani, hogy hogyan kell kúszni szabályosan.

8-10 hónapos kor:

• 9. hónap: A mászás egyre gyorsabbá válik. Egyre több helyen tudják állásba húzni magukat és onnan visszaülni a talajra.
• 10. hónap: Rutinosan mászik mindenhol és mindenhová. Mindenhol állásba húzzák magukat, álldogálnak.

Gyakori problémák és eltérések 8-10 hónapos korban:

• Mászás: A mászás szintén kulcsfontosságú a két agyfélteke közötti kapcsolat kialakítására, megerősítésére. A klasszikus mászási póz fejlődése a térdeken és a kezeken való egyensúlyozási képesség elsajátításával indul. A helyváltoztatáson túl a mászás jó testgyakorlás is, mely éppen azokat az izmokat erősíti, melyek a járáshoz lesznek majd szükségesek. A négykézláb helyzet felvételével indul a mászás.

Gyakori eltérések a mászásnál:

• Lábak mászó pozícióban, a karok még nincsenek teljesen nyújtva, hanem alkartámaszban és így halad a baba előre (karok még gyengék a teljes tenyértámaszhoz).
• Kezek ökölben, így mászik a baba (lehet rossz szokás, fennmaradt primitív reflex, illetve feszes csukló).
• „Pattogó” mászás (a gyermek hiperszenzitív, furcsa neki a különböző anyagok érintése, és felkapkodja gyorsan a kezét és térdeit).
• „Medvézés”: karok teljes tenyértámaszban, a lábak nem térden támaszkodnak, hanem teljesen nyújtva vannak, a popsi az égben és így halad előre a baba.
• Kihagyja a mászást.

• Ülés: Magabiztosan önállóan, támaszték nélkül (kezek sem támaszkodnak a földön) 10 hónaposan képes ülni a baba, de ez sem kőbevésett szabály, mert az önálló ülés összefügg azzal, hogy a baba mennyi ideig kúszott és mászott előtte. Itt már fontos, hogy a babának kifejlett legyen a fej és törzskontrollja illetve az egyensúlya is valamilyen szinten.

Fontos tudnivalók az ülés kapcsán:

• A babát nem ültetjük stabil felületen mindaddig, amíg ő maga ki nem ül. Ilyenkor még a gerince nem elég fejlett a stabil üléshez, fej és törzs izmai sem elég erősek ehhez a pozícióhoz. Nem érdemes kitámasztani őket párnákkal sem.
• Arra is érdemes figyelnünk, hogy a baba ne üljön be a két lába közé, hanem „Z” ülésben, törökülésben vagy párhuzamos lábakkal üljön.
• Az is előfordul, hogy magától ül fel a csecsemő, de a háta még nagyon görnyedt, ez a hátizmok gyengeségére utal.
• Ha túl sokat ültetjük, az jelentősen lassíthatja a csecsemő mozgásfejlődését is, hiszen ülve remekül elfoglalja magát a nézelődéssel, játékkal, és ez nem ösztönzi helyváltoztatásra.

11-14 hónapos kor:

• 11. hónap: Továbbra is négykézláb közlekednek, felhúzzák magukat állásba. Oldalazva járnak.
• 12. hónap: Egy-két másodpercig önállóan áll, képes már kapaszkodva, álló helyzetből leguggolni, lehajolni a játékokért.
• 13. hónap: Önállóan áll, egy-két lépést önállósan megtesz.
• 14 hónapos kórtól felfelé: Elindul az önálló járás.

Gyakori problémák és eltérések 11-14 hónapos korban:

• Térdelés: Normál helyzetben a gyermek négykézláb helyzetből térdel fel, és onnan húzza magát fel állásba, de van olyan is, hogy kimarad a mászás és kúszó pozícióból kapaszkodik fel.
• Felállás/Oldalazva járás: Gyermekünk, mikor feláll, még nagyon ingatag, egyensúlya még fejletlen. Gyógytornászként én mindenképp azt javaslom, hogy saját maga csináljon mindent, ne segítsük a felállást, hisz fontos, hogy önerejéből erősödjön.

Álláskor megfigyelhető eltérések:

• A gyermek terpeszben széles alapon áll (ez normális, hisz az egyensúlya még éretlen).
• A gyermek lábfejei kifelé állnak (az egyensúlyhiány miatt).
• Bedőlő boka (eleinte nem probléma, de ha nem javul, érdemes szakember véleményét kikérni).
• Karmoló lábujj (kapaszkodó reflex maradványa, bizonytalan egyensúly esetén).

Fontos, hogy az előbb leírt dolgoknak napról-napra, hétről-hétre változniuk kell, ahogy a baba egyre többet gyakorolja. Előfordul, hogy a baba sokat álldogál lábujjhegyen, vagy csak az egyik lábára terhel. Ezek is változhatnak, ha nem, érdemes szakemberhez fordulni.

tags: #csecsemo #karbol #felhuzasa