Meglepő lehet, ahogy a kisbabánk, kisgyermekünk szopási szokásai időnként megváltoznak, átalakulnak. A szoptatás egy természetes folyamat, amely során a csecsemő nemcsak táplálékhoz jut, hanem biztonságot, nyugalmat és közelséget is tapasztal. Az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem pedig külső tényezőkhöz. A baba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy mikor szopott utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné. Az embercsecsemő egészséges testi és lelki fejlődésének alapja a nagy mennyiségű testkontaktus és a gyakori szoptatás.
Az első hetek: az ismerkedés időszaka
A baba születése utáni első 1-2 órában aktív, éber, érdeklődő. Ha az édesanya hasára fektetik, a baba képes önállóan a mellhez kúszni és szopni. Ezt az időszakot gyakran „aranyórának” nevezik. Az újszülötteket igény szerint szoptassuk, sírással jelzik éhségüket. Az első 2-3 hétben nem kell szigorú menetrendhez alkalmazkodni, a rendszer magától kialakul. Ebben az időszakban érdemes minél gyakrabban szoptatni. A nappali szoptatások között ne teljen el 3 óránál több, éjszaka pedig 4-5 óránál több. Ha az újszülött aluszékony, ébreszteni kell, például pelenkázással vagy átöltöztetéssel, mivel a magas bilirubinszint (sárgaság) aluszékonyságot okozhat, és a folyadékhiány vagy alacsony vércukorszint miatt nem ébred fel magától. Naponta legalább 7-8 alkalommal kell szopnia a gyermeknek.
Éhségjelek és hatékony szopizás
Az újszülöttek korai éhségjelei közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, valamint az ujjak és az öklöcske szopogatása. Már ekkor érdemes reagálni a baba jelzéseire és mellre tenni őt, mert ha válasz elmarad, a baba nyugtalanabbá válhat, végül sírással jelzi szükségletét, ami megnehezítheti a megnyugtatást és a hatékony szopást.
Az aktív szopizás jeleit is figyelni tudjuk a babán: a lassabb és intenzívebb mozgások jelzik a tej nyelését, szemben az apró, gyors, „nyammogó” mozgásokkal, amelyek az emlő stimulálására irányulnak. Ha a baba elegendő tejhez jut, szopizás közben ellazult testtartást vesz fel, tejcseppek jelennek meg a szája sarkában, és a hatékony szopizás után elégedetten elengedi a mellet és elalszik. Egy szopizás lehet csak pár perces, de akár hosszasan is tarthat, és történhet egy vagy mindkét mellből.
A tejtermelés és a súlygyarapodás
A tejtermelés fő mozgatórugója a mellek kiürítése. Minél gyakrabban kerül mellre a kisbaba a korai időszakban, annál érzékenyebben fog tudni reagálni a mell a keringő prolaktin mennyiségére, így növelve a tejtermelő képességet. Az első napokban az újszülöttek veszítenek születési súlyukból, de ezt az első 2 hétben vissza kell nyerniük. Hetente legalább 150 gramm súlygyarapodás szükséges. Az első hónapokban az anyatejjel táplált babák többsége gyorsan gyarapszik, akár 2-3 hónapos kor körül megduplázhatják születési súlyukat.
Szopási mennyiségek az első hetekben:
| Kor (nap) | Adagonkénti mennyiség (ml) | Napi szoptatások száma | Napi összes mennyiség (ml) |
|---|---|---|---|
| 3 | 20-30 | 8 | 160-240 |
| 4 | 30-40 | 8 | 240-320 |
| 10 körül | 60-70 | 8 | 450 (150 ml/kg/nap) |
Ha a csecsemő súlyfejlődése jelentősen elmarad a szokványostól, gondolhatunk arra, hogy nem jut elég táplálékhoz. A szoptatások gyakoriságának növelése pozitívan hat a tejtermelésre, és fejéssel is lehet tejszaporító hatást elérni. Amennyiben a gyermekorvos tápszeres pótlásra van szüksége, érdemes szoptatásbarát eszközöket használni (pl. kiskanalazás, pohárból itatás, vagy szoptanít készülék).
Gyakori problémák és megoldások
Előfordulhat, hogy az édesanya hasfájósnak minősíti a kisbabáját, amikor az nyűgösködik, és nem kerül mellre. Fontos tudni, hogy a szopás rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására, és a mellre tétel valójában az első választandó megoldás a felmerülő szükségletekre. A mellfeszülés érzése nem mindig jelenti, hogy elegendő tej van, hanem a tejtermelést gátló anyagok felszaporodására is utalhat.
Az erős tejleadó reflexszel járó bőséges tejhozam megnehezítheti a szopizást, a kicsi köhöghet, fuldoklhat. Ilyenkor érdemes olyan pozíciókat kipróbálni, ahol a baba magasabban helyezkedik el, mint az anya, vagy rövid időre levenni a gyermeket a mellről, amíg az erős tejáramlás alábbhagy. Gyakori büfiztetés is segíthet.
Semmelweis oktatóvideók: Szoptatási tanácsok – A helyes mellre helyezés
A mellbimbók kisebesedése gyakori probléma, különösen az első hetekben. Fontos, hogy a csecsemő teljesen kapja be a mellbimbót. Fájdalmas szoptatás esetén segíthet a szilikonos bimbóvédő, a szoptatások közötti shea vaj használata és a mellbimbó levegőztetése. Sarjadzó gombás fertőzés gyanúja esetén orvoshoz kell fordulni.
Fejlődési szakaszok és szopási szokások
A csecsemő szopási szokásai a fejlődés során folyamatosan változnak, igazodva a baba növekvő igényeihez és a külvilág iránti érdeklődéséhez.
Három hónapos korig
Körülbelül három hónapos kortól a kisbaba elkezdi fölfedezni a saját testét. Ekkor már nem tekinthető egyértelműen a szopási igény jelzésének, ha a kisbaba az ujját, öklét szopogatja. Az újszülött többször is szophat, mint 8-12 alkalom 24 órán belül - éppen „leadja a későbbi időkre vonatkozó tejrendelését”. A szoptatások hajlamosak a nap egyes részeibe tömörülni, főleg délután-kora este gyakori a sok, rövid szopizás.
Négy-hat hónapos kor
Amikorra a kisbaba eléri a három-négy hónapos kort, az idegrendszere hatalmas fejlődésen megy keresztül. Hatékonyabbá válik az ingerfeldolgozó képessége, ezáltal aktívabban képes kapcsolatot teremteni a környezetével. E nagy változások következtében természetes, hogy a viselkedése, és így a szopási szokásai is változnak. A szopási idő többnyire drasztikusan lerövidül, akár néhány percre korlátozódik. Ezzel párhuzamosan a szopások száma megnövekedhet, a minimális mennyiség 10-12 alkalom szokott lenni 24 óra alatt. Ebben a korban megnő az éjszakai szopások jelentősége is. Az ausztrál tanulmány szerint egy és hat hónapos kor közötti, kizárólag szoptatott kisbabák szopási gyakorisága átlagosan napi 11 szopás volt.
Hét-tizenkét hónapos kor
A mozgásfejlődés, helyváltoztatás beindulása a második félévben kihatással lehet a szopási viselkedésre is. Előfordulhat, hogy közvetlenül egy-egy új mozgásforma elsajátítása előtt a kisbaba különösen nyűgös, gyakran kér szopni. Ilyenkor a napközbeni szopások lerövidülhetnek, és az éjszakai szopások adnak jó alkalmat arra, hogy a kisbaba hozzájusson a számára fontos tejmennyiséghez. Fél éves korig átlagosan 11-szer szopnak a babák naponta egy tanulmány szerint. Ebben az időszakban elkezdődhet a hozzátáplálás. A baba testképe elkezd kialakulni, kezdi felfedezni saját testének határait.
Egy-három éves kor
Az első és második születésnap között a gyerekek tulajdonképpen még cirkáló, mozgékony kisbabáknak tekinthetőek. Szopási igényeik is egészen csecsemő-szerűek lehetnek, gyakori újraközeledéssel az anyához és gyakori szoptatással. A szoptatások gyakoriságát a gyermek személyisége mellett az anyától távol töltött idő is meghatározhatja. A gyermek már tudja, hogy választhat, és meg is teszi: mikor szopizik, hol, melyik oldalról stb. Az „akrobatikus szopizás” az olimpiai szereplések színvonalára emelkedik. Egy-egy új mozgás elsajátítása előtt nyugtalanabb lehet a baba, több szopást igényel.
A második születésnap után a gyermek elkezd nagyon függetlenül, önállóan gondolkodni, nagy a felfedezővágya. A szoptatás és a válaszkész gondozás segíthet a frusztráció kezelésében. Nem az érettség jele, hogy elválasztódik-e ebben a korban. 3 éves koráig a gyerekek egy része elválasztódik ugyan, de vannak, akik még elalváskor, ébredéskor igénylik a szoptatást, mások megnyugtatásra használják, vannak, akik pedig továbbra is nagyon gyakran szopnak. A szoptatás egyre erősebben a magánszféra részévé válik, intim, meghitt, beszélgetős összebújásokkal. Ilyenkor születhet kistestvér, ami a várandósság és az esetleges tandem-szoptatás miatt sajátos helyzeteket teremthet.