Csecsemő fejlődés: Mikor és hogyan reagál a fényre és hangra?

A csecsemők fejlődésének nyomon követése, különösen az érzékszervek működésének és a reakciók megfigyelése, kulcsfontosságú. Az első életévben kialakuló hiányosságok, a tipikus fejlődéstől eltérő sajátosságok már néhány hónapos korban észrevehetők. Az érzékszervi eltérések közül a látás és a hallás problémái a legjelentősebbek, mivel nem megfelelő működésük hatással van a gyermek további fejlődésére (mozgás, tanulás, szociális készségek, biztonságérzet).

Az észlelési folyamatok éveken át tartó fejlődésen mennek keresztül, melyek különböző, de egymásra épülő fázisokban zajlanak. Az első szakasz (modalitás-specifikus szakasz) önálló érzékelési csatornákhoz (pl.: látás, hallás) kötött és kritikusnak tekinthető a fejlődés szempontjából. Lényeges, hogy ezeket az érzékszervi eltéréseket még az első életévben felismerjék, hogy a gyermek korai fejlesztése, terápiája minél hamarabb elkezdődhessen.

A hallás fejlődése csecsemőkorban

Öt érzékünk közül a hallásunk az, amely már magzat korunkban kifejlődik, ráadásul elsőként, így igen korán kezdjük kialakítani a külvilággal. A magzat az anyaméhben töltött utolsó három hónapban már meghallja a különféle „zajokat”, beszédet, zenét. Már a 28-29. terhességi héttől, a nyugalomban lévő magzatban az erős hanginger úgynevezett tájékozódási reakciót hoz létre, megmozdul, rúgkapál. Ez a jelenség, a terhesség utolsó hónapjaiban rendszeresen megfigyelhető. A méhen belül a magzat hallja édesanyja hangját, szívverését, így nem csoda, hogy mire az újszülött világra jön, már ismerős számára az édesanyja hangja és szívverése is.

A baba anyukája pocakjában kezdetben rezgéseket érzékel, és később hallja meg a külvilág hangját. A 3. és 8. hét után a középfül, a 11. héten a membrán és a dobhártya alakul ki. A belső fül, csiga és csigajárat a 21. héten kapcsolódik az agykéreghez. Itt kezdődik el a hangok felismerése és memorizálása. A hallás végül a 24. és 30 hetes magzatnál már érzékelni tudja anyukája testéből érkező hangokat, főként a szívverést. A kívülről jövőket - például szülei hangját - később fogja megkülönböztetni. A magzat külső füle még fejlődésben van, a belső fül azonban a 12. hétre kifejlődik, így a babák már nagyon korán, nagyjából a 16. héttől hallják a kintről érkező zajokat. A méhben a magzatok nagyjából fele olyan hangosan hallják a kívülről érkező hangokat, mint ahogyan mi.

A babák reagálnak is ezekre a hangokra: felgyorsul vagy lelassul a szívverésük, annak megfelelően, hogy milyen tempójú és hangerejű a hallott hang. Az erős vagy gyors hangokra a baba szívverése gyorsul, a lágy és lassú hangokra pedig lassul. A baba születése után is emlékszik a méhben hallott hangokra, ezt számos vizsgálat bizonyította már. A születés pillanatában hallott zenére vagy hangokra, ha azokat a későbbiek során lejátsszák neki, különösen emlékszik, és erősen reagál rá.

Hallás a születés után

A születés utáni első hetekben az újszülöttek hallása még fejletlen, ezért a tompa hangokra, enyhe zajokra nem minden esetben reagálnak. Ennek oka többek közt az, hogy ilyenkor még a fülükben lévő maradék magzatvíz füldugóként szolgál számukra. Erős, éles hanghatásokra azonban már ekkor is összerezzennek. Az idő előre haladtával egyre pontosabban érzékelik a hangokat, azt is, hogy honnan jönnek ezek, és mind a tekintetük, mind a fejük odafordításával keresik a hangforrást.

A hallásküszöbe viszont alacsonyabb, ezért az újszülött megriad a váratlan és ismeretlen hangoktól, ám nyugodtan alszik a hangos, de állandó zajok között is. Az újszülöttek szívesen hallgatnak ütemes, monoton zajokat, lágy dallamokat, melyek nyugtatóan is hathatnak rájuk. Szabályosan ismétlődő ingerre, a kezdetben észlelt mozgás, nyugtalanság csillapodását követően megszokási reakció alakul ki. A legtöbb háztartási gép működésekor ilyen zajok keletkeznek, gondoljunk csak a mosógép, a hajszárító, a porszívó zúgására. Az ilyen hangok akár álomba is ringathatják a gyermeket. Természetesen az a legjobb, ha ezek a monoton „zajok” valamilyen lágy, andalító, álomba-ringató muzsikának, vagy egyenletes beszéd-, énekhangunknak felelnek meg. Nem véletlen, hogy az altató dalok, mesék megnyugtatják, álomba segítik a gyermeket.

A kisbaba egyébként reagál minden hangra, a láthatóan élénken figyeli, ha beszélünk, énekelünk. Ha lassan, magasabb hangon és ritmikusan beszélünk, azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk még élénkebben figyel ránk. Már röviddel a megszületésük után különbséget tudnak tenni a saját, és más babák sírása között. A hallásmagatartás egészséges fejlődésének ismerete, nyomonkövetése a nagyothallás, esetleges süketség felismerésben rendkívül fontos.

Csecsemő reakciói hangokra hónapról hónapra

• 1. hónap: Fényre, hangra odafordítja a fejét.
• 2-4 hónapos kor: Már a saját hangját is örömmel használja, sikkantgat. Édesanyja hangját megkülönbözteti másokétól. Ezért nagyon fontos, hogy anyukája mindig beszéljen hozzá. A születés utáni harmadik hónap körül az agy azon része, amely a hallásért, a beszédért és a szaglásért felelős, egyre aktívabb és befogadóbb lesz. Ekkor már a baba odafordul, amikor beszélnek hozzá, és igyekszik válaszolni a hallottakra.
• 5 hónapos kor: A kicsi már képes felismerni a hangok forrását, és érdeklődéssel fordul a hangok irányába. Ekkor már felfigyel arra is, ha a nevét hallja.
• 6-9 hónapos kor: A hallása sokat finomodik. Már szinte minden irányból megtalálja a hangok forrását, hátulról is. Imád ő maga is zajt kelteni, püfölni, zörögni, csapkodni. Kedvencei a hangot adó játékok.
• 10-12 hónapos kor: Bizony annyira bele tud feledkezni a játékba, hogy nem figyel oda a körülötte lévő hangokra. Ha a nevén szólítják, akkor már odafordul a kérdezőhöz. A beszédfejlődéshez fontos, hogy önmagát is jól hallja, de a szülőtől jövő szavak is tiszták és érthetőek.
• 1,5 éves kor: Még jobban finomodik a hallása a beszéd értéséhez és elindulásához. Imádja a dalokat, zenéket, ezért ha tehetjük, vigyük el őt zenés foglalkozásokra, ringatókra, vagy énekeljünk neki minden nap! Ezek az élmények kialakíthatók benne a zene szeretetének alapjait. Most még főként a magasabb fekvésű dalok dallamát tudja megkülönböztetni.

Halláskárosodásra utaló figyelemfelhívó jelek

Az alábbiakban azok a figyelemfelkeltő jeleket foglaltuk össze, amelyek halláskárosodásra vagy gyengeségre utalhatnak. Ezeknek a jeleknek az észlelése, megfigyelése fontos, és a tünetek tartós jelenléte esetén szakember felkeresése szükséges.

• Három hónapos korban a csecsemő nézelődés vagy aktivitás közben hangokat ad. Hallással kapcsolatos problémára utalhat, ha keveset vagy nagyon visszafogottan gőgicsél.
• Nem képes a „párbeszéd” jellegű kommunikációra, aktivitása nem változik a hozzá intézett beszéd során. A harmadik hónap végére, amikor a felnőtt a csecsemőhöz beszél, akkor rövid ideig figyel, ennek a jele, ha a mozgása lelassul, nem ad ki hangot, így jelezve várakozását a szülő következő hangadására, majd amikor a felnőtt szünetet tart, akkor újból hangadásba, mozgásba kezd.
• Ha a csecsemő nem látja a szüleit, akkor csupán a hangokra (pl.: léptek, ajtónyitás) nem figyel fel és nem mutatja a szülők közeledésére az öröm jeleit.
• Nem fordítja a fejét a hangok irányába (pl.: ha távolról beszél hozzá a szülő) és nem figyel fel a háztartási eszközök hangjára.
• A hangok utánzása nem vagy kevéssé történik meg. Amikor a szülő a gyermek hangadásait ismétli, arra a kicsi nem figyel fel és nem várja a felnőtt hangját. Egészséges hallással a hat hónapos csecsemő ebben az „oda-vissza” játékban már képes aktívan figyelni.
• A már megindult gőgicsélés/gagyogás egyre ritkábbá válik, változatossága beszűkül vagy elmarad, és a hangadásban nem jelennek meg új elemek. A csecsemő nem játszik a hangjával. A gőgicsélés/gagyogás tartós elmaradása (hetekig) vagy beszűkülése (egyre kevésbé jellemző) figyelemfelkeltő jel. A beszűkülésének az az oka, hogy a körülötte lévő beszélők hangjait, visszajelzéseit nem, vagy nem eléggé észleli, és a kölcsönösség hiányában a saját hangadása nem fejlődik tovább.
• Nem figyel fel a nevére. A csecsemők hat hónapos koruk után már képesek különbséget tenni a számukra lényeges és a megszokott hangok között. A hozzá intézett beszédből kihallja a nevét, és figyel a további beszédre, mert tudja, hogy rá vonatkozik. Mivel a hallás fejlődése összetett folyamat, ezért figyelemfelkeltő a pontos hallás szempontjából az is, ha a gyermek ugyan felfigyel a nevére, de másra néz a megszólító helyett.
• Nem figyel fel a hangot adó tárgyra, nem keresi a hang forrását vagy rossz irányba keresi, esetleg hosszabb időt kell várni, amíg megtalálja. A különböző irányból érkező hangok, zajok forrását a gyermekek az érési, fejlődési folyamatok során (egyensúlyi érzékelés, mozgásbiztonság) be tudják azonosítani. Ebben az életkorban már pontosan el tudják dönteni, hogy melyik irányból (jobbról, balról, hátuk mögül, fejük fölül) érkezik a hang, és a megfelelő irányba keresik a hangforrást.
• A hallásban eltérést jelezhet, ha a hangadás nem színesedik, és nem jelenik meg benne a dallam, a ritmus. Egészséges fejlődés során hat hónapos kor tájékán a gagyogás gyakoribbá, változatosabbá válik (felismerhető beszédhangok) és dallamosabb is lesz, a csecsemő hosszasan „magyaráz”.

Mi okozhat halláskárosodást?

A halláscsökkenésben szenvedő gyermek inkább vizuális beállítottságú, feltűnően keresi, figyeli a beszélő szájmozgását. A lassan kialakuló beszéd akusztikailag is megváltozik, jellemző a monotónia, a rossz szóhangsúly, a magas hangszín, halk vagy túl hangos beszéd. A kiejtés zavara is megfigyelhető, elsősorban a sziszegő hangok helytelen képzése észlelhető, gyakori a selypítés.

Vezetéses zavarban a hanghullámok átvezetése, továbbítása, ill. felerősítése károsodott. Az elváltozás a hallójáratot, a középfület érinti. Idegi eredetű nagyothallás esetén a belsőfül, a hallóideg vagy a központi pályák károsodnak. Öröklött, máskor toxikus okok idézik elő. Méhen belüli fertőzés, a szülés során vagy a fejlődés korai szakaszában elszenvedett fertőző és egyéb betegségek következménye is lehet. Idegi eredetű nagyothallás esetén főleg a magas hangok, a súgott beszéd hallása zavart. A babáknál gyakori a középfülgyulladás, ami krónikus is lehet. Ez átmeneti hallásgyengeséget okozhat, ha azonban tartósan fennál, akár hallássérülést is. A koraszülött vagy oxigénhiányos állapotban született babáknál jelentkezik halláskárosulás, illetve azoknál, akik születéskor valamilyen fertőzést kaptak. A siketségre való hajlam öröklődhet is, ezért abban a családban, ahol előfordult már siketség vagy bármilyen halláskárosultság, ott kifejezetten számítani kell hallásproblémák kialakulására.

Nagyon fontos azt tudnunk, hogy a belső fülben lévő szőrsejtek igen érzékenyek, sérülékenyek. Erős zaj visszafordíthatatlanul károsíthatja őket. Ezért nagy a felelősségünk abban, hogy milyen hangerősségű hatást engedünk meg gyermekeinknek és magunknak egyaránt. Érezzük, hogy a kicsikre különösen kell figyelni, hiszen ők érzékenyebbek. Ma a technika fejlődése magával hozta a gondatlanságot. Ne vigyük őket olyan eseményekre - koncertek, hangos mozi stb. - melyek felelőtlenül magas hangerőn működnek! Érdekes, de maga a zaj nem csak a hangerő miatt lehet problémás, hanem az általa kifejtett pszichés hatások miatt is az idegrendszer folyamatos stimulálása által. Ez 30 dB felett már érzékelhető - nem mindenkinél. 65 dB felett már megjelenhet a szőrsejtekben, és más vegetatív, idegrendszeri problémák is előfordulhatnak. Romolhat az alvás minősége. 85 dB felett már hallószerv károsodás léphet fel, átmeneti, vagy tartós halláscsökkenéssel.

A látás fejlődése csecsemőkorban

A 2 hetes baba még viszonylag kis térből érzékel. Körülbelül 20-30 cm-re lát élesebben és rövid ideig fókuszál arcokra, de az emberi arc, kiemelkedően érdekes számára. A mozgásokat a szemével követni tudja, megmarkol tárgyakat. Három hónapos korban a csecsemő az ébren töltött időszakban szemléli a környezetét, észrevesz dolgokat, amelyek felkeltik az érdeklődését (pl.: padló, éles kontúrok, ágyra függesztett játékok).

Látáskárosodásra utaló figyelemfelhívó jelek

Az alábbiakban azok a figyelemfelkeltő jeleket foglaltuk össze, amelyek látáskárosodásra vagy gyengeségre utalhatnak. Ezeknek a jeleknek az észlelése, megfigyelése fontos, és a tünetek tartós jelenléte esetén szakember felkeresése szükséges.

• Feltűnő, ha a csecsemő inkább a hangokra, a megszólításra élénkül fel, és a látvány nem vált ki reakciót (nem változik meg a tekintete, mozgása, mimikája).
• Nem figyeli és nem pásztázza a szülők arcát (szemeket, szájmozgást, az arc részleteit), vagy csak egy helyre tekint.
• A csecsemő nem nézegeti a kezét, vagy keveset nézelődik, és rendszeresen csak egy irányba tartja a tekintetét (pl.: gőgicséléskor). Amennyiben ezek a tevékenységek nem figyelhetőek meg, az látási problémákra utalhat.
• Nem követi a mozgó tárgyakat és a személyek mozgását. Megfelelő látás esetén a csecsemő a harmadik hónaptól a tárgyak vagy a körülötte lévő személyek mozgását egyre kitartóbban és ügyesebben tudja követni.
• Nem nézegeti a tárgyak részleteit (címkék, gyöngyök, plüssállat füle, szeme stb.) vagy túl egysíkúan teszi (a színes, érdekes, több részletből álló tárgyakkal nem foglalkozik hosszabban). A tárgyakkal inkább hangot kelt és nem figyeli, nem matatja ujjaival azok részleteit. A tárgyak és a környezet részleteiben való elmerülés (felfedezés) nagyon fontos lépése a megismerésnek, és hatással van a további fejlődésre is (pl.: szem-kéz koordináció). Ezekhez a tevékenységekhez fontos a jó látás, a vizuális ingerek megfelelő feldolgozása.
• Szemmozgásai feltűnően aszimmetrikusak 6-8 hónapos korban is: ha a kisgyermek megfigyel egy játékot szemei nem párhuzamosak, hanem beszaladnak az orrnyereg irányába (kancsalít), esetleg szemgolyói apró, szaggatott vagy körkörös mozgásokat végeznek (nystagmus).
• A hallással vagy a látással kapcsolatos problémára utalhat, ha 6 hónapos kor után a gyermek nem játssza, a jól ismert „kukucs” játékot. Ehhez a játékhoz többek között szükséges a megfelelő látás és jó hallás. Ha ezek a képességek nem működnek jól, akkor a csecsemő nem élvezi a játékot, nem tudja játszani, esetleg sír, nyugtalan lesz.

Teendők és tanácsok szülőknek

A legnagyobb bizonytalanság és aggodalom talán az itt tárgyalt csecsemőkori időszakot övezi akár a szülők, családtagok és a barátok részéről; mivel a csecsemők kommunikációs lehetőségei igen korlátozottak, rendkívül kiszolgáltatottak, picik és sérülékenyek. Mindemellett gyakran előfordul, hogy záporoznak a sokszor egymásnak ellentmondó kért és kéretlen tanácsok. Az egyéni fejlődés megítélését sok minden befolyásolhatja pl. a méhen belüli fejlődés, a szülés körülményei, környezeti ártalmak stb.

Ezért abban szeretnénk segíteni, hogy olvasóink magabiztosabban tudjanak dönteni, mi az, ami eltér az általános fejlődési ütemtől, illetve, mit tehetnek a gyermek fejlődésének támogatása érdekében. A fejlődés nyomon követésében az egyik legfontosabb támaszunk, hogy minden életkori szakaszban vannak úgynevezett fejlődési mérföldkövek, melyek a hazai és külföldi szakirodalom által megállapított olyan események, melyeket a legtöbb gyermek megtesz egy bizonyos életkorig (pl. mosolygás, átfordulás, fejkiemelés).

Mikor forduljunk szakemberhez?

A hallás- vagy látáskárosodott gyermek esetében jellemző a kompenzációs mechanizmusok kialakulása, ami azt jelenti, hogy a többi érzékleti terület jobban fejlődik az ép fejlődésű gyermekekhez képest. Egy jól fejlődő kiscsecsemő esetén, aki egyebekben egészséges, mozgása ép, nehéz észrevenni, ha a hallása vagy a látása kissé csökkentebb. A finom jelek kitartó megfigyelésére lehet szükség. A szülő fordulhat pedagógiai szakszolgálathoz, ha a hallással vagy látással észlel gyengeségeket vagy esetleg bizonytalan ennek eldöntésében. A figyelemfelkeltő jelek tartós jelenléte esetén a szülő konzultálhat a házi gyermekorvossal is, aki szükséges esetekben kivizsgálásokat javasol (pl.: gyermekszemészet, gyermek fül-orr-gégészet, hallásvizsgálat).

Hallási problémák időben történő észlelésével és kezelésével megelőzhető a beszéd alakulásának késése és a hallásállapot romlása. Ugyanígy nagyon fontos a látás területén észlelt nehézségek minél hamarabb történő szakszerű kezelése, hiszen a vizuális információk észlelése és megfelelő feldolgozása, meghatározza a későbbi szem-kéz és szem-láb koordináció kialakulását, a téri tájékozódást, az egyensúly érzékelést.

Ha megvalósul a korai diagnózis, akkor a fiatal életkor miatt a terápia sikeressége nagymértékben a szülőtől is függ. A szakember elmondja, hogyan foglalkozzanak a gyermekkel, megbeszélik a kérdéseket, kilátásokat. Ha a kritikus időszakon belül (első életév) megkezdődik a fejlesztés, akkor sokkal jobb eredményeket lehet elérni. Kései felismerés esetén az elveszett hónapokat, éveket nem lehet behozni, több idő kell a terápiához és a hatásfok is rosszabb lehet. A hallászavar legcsekélyebb gyanúja esetén, késedelem nélkül feltétlenül meg kell vizsgáltatni a csecsemőt egy fül-orr-gégésszel. Korai felismerése nagyon fontos, mert jó hallás nélkül gyermeke nem tanul meg beszélni. Az orvosi vizsgálat hallótesztekkel történik, illetve megalapozott gyanú esetén eszközös hallásvizsgálatot is el kell végezni.

Hogyan támogassuk a csecsemő fejlődését?

Beszélj sokat a csecsemődhöz. Válaszolj, reagálj amikor a baba hangot ad, megismételve a hangokat kiegészítve szavakkal. Olvass fel a babának. Énekelj és játssz neki zenét. Vedd kézbe gyakran és öleld meg gyakran a babádat. A babákat a szülők módszeresen bevezethetik a hangok világába, kezdetben altatódalokkal, gyermekdalokkal, és minden olyan hang megismertetésével, amely körülveszi a lakásban vagy a lakáson kívül a kicsiket. Ezek a szülők számára már megszokott ingerek, fel sem tűnnek, a babák számára viszont újdonságok. Hasznos és fontos dolog a meseolvasás is, amelyet jól artikulálva, megfelelő hanglejtéssel kell tenni, hiszen ez segíthet a gyermek számára abban is, hogy könnyebben és szépen tanuljon meg beszélni.

tags: #csecsemo #fenyre #hangra #mikor #reagal