Újszülöttkori vírus és baktérium fertőzések: Az immunrendszer fejlődése és a védekezés lehetőségei

A fertőzésekkel és gyulladásokkal való megküzdés az immunrendszer feladata. Az immunrendszer működése minden életkorban rendkívül bonyolult és összetett, amely két fő részből: veleszületett és szerzett (tanult vagy adaptív) immunitásból áll. A gyermekek immunfejlődése már a magzati korban megkezdődik, és a korai serdülőkorig tart.

Újszülöttkorban az immunrendszer még éretlen, ezáltal jobban ki van téve a fertőzéseknek, így érthető a védőoltások kiemelt szerepe ebben az életkorban. A koraszülöttek még inkább ki vannak téve a fertőzéseknek, hiszen nem volt elég idő arra, hogy kellő mennyiségű anyai ellenanyag kerüljön át beléjük a méhlepényen keresztül.

Az immunrendszer fejlődése a méhben és a születés után

A csecsemő immunrendszerének fejlődése már az anyaméhben megkezdődik: a harmadik trimeszterben a méhlepényen keresztül átjuthatnak hozzá ellenanyagok, ezek típusa és mennyisége az anya immunitásszintjétől függ. Ehhez hasonlóan: a szoptatás során az anyatejjel is átjutnak ellenanyagok a csecsemő szervezetébe. Az anyai ellenanyagok átjutása és védelme az ún. passzív immunizáció egy fajtája.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az anyai ellenanyagok nem örökre védenek a fertőzések ellen, ugyanis pár hónap után lebomlanak. Ha az újszülött természetes úton jön a világra, szoros kapcsolatba kerül az anya hüvelyi baktériumflórájával is, ami rendkívül fontos az immunrendszer fejlődése szempontjából. Ha császármetszéssel születik, és utána esetleg antibiotikumos kezelést is kap az újszülött, az nehezítheti az immunrendszer fejlődését, de a kezelés szükségességét ennek megfelelően mérlegelik, és csak ha tényleg szükséges, akkor adnak antibiotikumot.

Veleszületett és szerzett immunitás

A veleszületett immunitás az azonnali immunválaszért felel, ez az ember első védelmi vonala a fertőzésekkel szemben. Fő feladata a kórokozók elpusztítása, valamint a szerzett immunválasz beindítása. A veleszületett immunrendszer részét képezik a makrofágok, a dendritikus sejtek, a természetes ölő sejtek, a granulociták, a hízósejtek, különböző peptidek és a komplement rendszer.

A szerzett immunitás a humorális (ellenanyagok = antitestek) és a sejtes (celluláris) immunválaszból áll, amelyben a B- és T-sejtek szerepe nélkülözhetetlen. Az adaptív immunválasz 1-2 hét alatt teljesedik ki, és ami nagyon fontos, immunmemória alakulhat ki az adott kórokozó ellen. A kétféle immunrendszer együttes működése esetén beszélhetünk egészséges immunrendszerről.

Újszülöttek viszonylag kevés falósejttel (neutrofil granulocita, makrofág) rendelkeznek. Így ha az újszülött elkap egy makacs fertőzést, a szervezete egy idő után nem fog tudni elég neutrofilt termelni, melyek elpusztíthatnák a kórokozókat. Tehát a kórokozó maradhat felül. Újszülöttek esetén így fontos az orvosi segítés, például baktériumfertőzés esetén antibiotikum-terápiával segíthetünk az immunrendszernek. 2 hónapos korára a gyermek általában kinövi ezt a sérülékenységet.

Ezenkívül az újszülöttek T-sejtjeit még csak kevésbé hatékonyan tudja aktiválni a veleszületett immunitás. A vírussal fertőzött sejtek elpusztítására képes T-sejtekből is kevesebb van az újszülöttekben. Az újszülöttek B-sejtjeinek antitesttermelő képessége is alacsonyabb. Az éretlen B-sejt-válasz miatt az újszülöttek fogékonyabbak a tokos baktériumok (Meningococcus, Hib, Pneumococcus) által okozott fertőzésekre.

Az adaptív immunválaszunk annál jobb, minél több különféle kórokozóval találkozott már a szervezetünk, és minél több ellen alakult ki immunmemóriánk. A magzat az anyaméhben steril környezetben élt, így érthető, hogy az újszülött adaptív immunrendszere olyan, mint egy „tiszta lap”, számára minden kórokozó új. Meglévő immunmemória esetén gyorsabban alakul ki az adaptív immunválasz, mivel az újszülöttek még nem rendelkeznek ezzel, így az adaptív immunválasz kialakítása elhúzódhat náluk. Ezért az immunizáció egyes magasabb kockázatú betegségek esetén gyermekkori védőoltásokkal elősegíthető.

Az anyatejes táplálás támogató szerepe

A csecsemők immunrendszerét erősíti az anyatejes táplálás - az anyatejjel, illetve az előtejjel fontos anyagok (zsírok, fehérjék, vitaminok, cukrok, antitestek, probiotikumok, immunsejtek) jutnak a baba szervezetébe. Az anyatejjel táplált babák szervezete hatékonyabban veszi fel a harcot a különböző fertőzések ellen, mint a tápszeres babáké, következésképp ritkábban is betegszenek meg. Kimutatták, hogy az anyatej jótékony hatással bír a csecsemők immunrendszerének fejlődésében, pl. a T-sejtek termelődése majdnem kétszer nagyobb a kizárólag tápszerrel táplált csecsemőkhöz képest a harmadik hét végére.

Ezenfelül az anyatejes táplálás során az anyatejjel antitestek jutnak a csecsemőbe, melyek passzív immunizálást váltanak ki. Tehát ha az anya találkozik egy kórokozóval, és a szervezete ellenanyagot termelt ellene, gyermeke is védve lesz a kórokozó ellen. Fontos azonban tudni, hogy nem minden gyermekbetegség ellen ad védelmet a szoptatás. Nem véd többek között olyan súlyos betegségekkel szemben sem, mint a kanyaró, diftéria, polió, ezért rendkívül fontos beadatni a kötelező gyermekkori védőoltásokat! Továbbá az anyatejjel átadott ellenanyagok csak időszakos védelmet biztosítanak, ugyanis pár hét alatt a szervezet lebontja őket.

Ha az anya egészségesen táplálkozik a szoptatás során, az anyatejjel a babát is egészségesen tudja táplálni - minden általa fogyasztott ételből jut a babának is egy kicsi. Később, a hozzátáplálás időszakában érdemes pürésített zöldségeket, gyümölcsöket is adni a gyermeknek. Antibiotikumos kezelés mellett, illetve azt követően probiotikumok is segíthetik az ellenálló képesség növelését.

Újszülöttkori fertőzések megelőzése és kezelése

A gyermek immunfejlődésének korai szakaszában érdemes külön figyelmet fordítani a fertőző betegségek kialakulási kockázatának csökkentésére. Mivel nem tarthatjuk a gyermeket 6 hónapos koráig buborékban, limitáljuk azoknak a számát, akik meglátogathatják az első két hónapban. Mindig kérjük meg a látogatókat, hogy csak alapos szappanos kézmosás után nyúljanak a gyermekhez.

Adassa be gyermekének az életkor szerinti kötelező védőoltásokat! Ha terhességet tervez, a terhesség közepén érdemes lehet beadatni az influenza és a koronavírus elleni vakcinát, így a gyermek is védett lesz ezekkel a kórokozókkal szemben. Ha gyermeke lázas, azonnal forduljon a gyermekorvosához! Csak az orvos tudja megítélni, szükség van-e gyógyszeres terápiára vagy kórházi kezelésre.

Kezdeti és késői szepszis

A szülés körüli időszakban fellépő szövődmények, így az idő előtti burokrepedés, vérzés (méhlepény leválása), vagy az anya fertőzése, az újszülötteknél növelik a szepszis kialakulásának veszélyét. Kezdeti időszakban okozhatják vírusok, például herpesvírus, és baktériumok, mint Streptococcus (GBS) és E. Coli. Ezek jellemzően az anyai hüvely és székletflóra lakói, így találkozik az velük az újszülött.

A késői kezdetű szepszis (48-72 óra, vagy több nappal a születés után kezdődő) valószínűleg a kórházi ápolószemélyzettől és/vagy a szükséges beavatkozások miatt szerzett (ún. nosocomiális) fertőzésekből ered.

A bakteriális fertőzések ötször gyakrabban fordulnak elő a 2500 grammnál kisebb súlyú újszülötteknél, mint az érett, normál súlyú, időre született újszülöttek körében, és kétszer gyakrabban érinti a fiúkat, mint a lányokat.

Minden egyes viselkedésváltozás a babánál gyanújel a fertőzésre, ezért is fontos, hogy szülőként azonnal jelezd, ha bármilyen változást látsz a babádnál. Bármely légzéssel (nehézlégzés, vagy szaporább légzés), baba színével történő változás (sápadt, szürkés, sárgás), haspuffadás, hányás, végtagokra kiterjedő rángás (görcs), vagy akár arckifejezésében (apátia, csámcsogás) történő változás jele lehet egy koraszülött baba fertőzésének. Fontos kiemelni az erőtlen szopást késői koraszülötteknél, ha nehezen ébreszthető, vagy nem jelez éhséget a baba.

A fertőzések tünetei esetén vérmintát és sok esetben agyvíz mintát (liquor) küldenek vizsgálatokra (tenyésztés, vérkép) és széles spektrumú, kombinált antibiotikum terápiát kezdenek. Ahogy azonosítják a problémát okozó baktériumot vagy akár gombás fertőzést, az adott kórokozóra specifikus terápiára váltanak az orvosok. Késői szepszis megelőzésként a legfontosabb módja a jó kézhigiénia (rendszeres kézmosás és fertőtlenítés).

Amennyiben a fertőzés jeleit korán felismerik és a kezelés eredményes, úgy ritkábban jelentkeznek hosszútávú szövődmények.

Vírusos és bakteriális fertőzések elkülönítése és kezelése

A vírusoknak nincs önálló anyagcseréje, nem szaporodnak, csak a gazdasejtet programozzák át, hogy „lemásolja” a vírust. Ezzel szemben a baktériumok anyagcserével és életjelenségekkel rendelkeznek, életjeleket mutatnak. Az antibiotikum a baktériumok anyagcseréjét, szaporodását és életfolyamatait gátolja.

A vérkép nagy segítséget nyújt a fertőzések típusának meghatározásában: a fehérvérsejtek száma és az egyes típusok megoszlása vírusos vagy bakteriális fertőzésre utalhatnak. A CRP-szint bakteriális fertőzésben magas, vírus esetén általában csak enyhén emelkedett.

A vírusos alapbetegség gyengíti az immunrendszert, ezáltal megnő a felülfertőzés veszélye. A vírusos megbetegedések általában enyhe tünetekkel járnak, melyek azonban az újszülött számára nagyon megterhelők. Ilyen esetekben csupán tüneti kezelést alkalmaznak, amíg a baba immunrendszere leküzdi a vírust. Ilyen például a sóoldatos inhalálás, intravénás folyadékbevitel táplálási nehezítettség, fokozott folyadékvesztés esetén, orrtoalett és lázcsillapítás.

Ha bakteriális fertőzés valószínűsíthető, akkor ennek kezelése újszülöttek esetében szinte mindig antibiotikus kezelést jelent. Először ún. empirikus alapon választott gyógyszerrel indul a terápia. Mindig törekszünk arra, hogy az adott kórokozót laboratóriumi tenyésztés során tudjuk azonosítani, majd antibiotikum-érzékenységét is vizsgáljuk, így célzott antibiotikum kúrára is lehetőség nyílik. A tenyésztés általában 3-7 napig tart. Emiatt az újszülöttek antibiotikum terápiája intravénásan történik 5-7, vagy akár 7-14 napon keresztül.

Fontos, hogy ha antibiotikum kúrába kezdünk, tartsunk ki a végéig. Amint elkezdődik újszülöttünk antibiotikum kúrája, gondolnunk kell a jótékony baktériumok egyensúlyának megőrzésére. Ebben a korban a babák bélflórája még kezdetleges, kevés jótékony baktériumot tartalmaz. Az antibiotikum alkalmazása a normál flóra pusztulását eredményezheti, mely emésztőszervi tünetek, gombás fertőzés és felszívódási zavarok megjelenésével járhat (hasmenés, szájpenész, laktóz intolerancia). Mindezek megelőzése miatt az antibiotikum kezelés alatt és után probiotikum adása javasolt.

Gyakori újszülöttkori és csecsemőkori fertőzések

RSV-fertőzés (respiratorikus szinciciális vírus)

Az RSV az egyik leggyakoribb oka az alsó légúti fertőzéseknek a csecsemők és kisgyermekek körében. Bár sok esetben enyhe tüneteket okoz, a legkisebbek számára akár életveszélyes szövődményekkel is járhat. A vírus elsősorban az őszi és téli hónapokban terjed, és a bölcsődék, óvodák gyorsan közvetítő közegekké válhatnak. Az RSV a tüdő és a légutak nyálkahártyáját fertőzi meg, leggyakrabban csecsemőknél és kisgyermekeknél okozva hurutos megbetegedéseket. A vírus szaporodása elsősorban az orrjáratokban, a garatban és a kis hörgőkben történik, ahol gyulladásos reakciókat idéz elő, ami megnehezíti a légzést.

Kik a legveszélyeztetettebbek?

• 0-6 hónapos csecsemők: Az immunrendszerük még nem elég fejlett.
• Koraszülöttek: Tüdejük éretlenül működik.
• Krónikus tüdő- vagy szívbetegségben szenvedő gyermekek: Meglévő szív- vagy tüdőproblémák rontják a szervezet alkalmazkodóképességét.
• Immungyenge állapotú gyerekek: Nem tudják megállítani a vírus szaporodását.

Tünetek:

• Enyhe tünetek: Nátha és orrfolyás, tüsszögés, köhögés, hőemelkedés vagy láz.
• Súlyos tünetek: Zihálás, sípoló légzés, szapora, nehezített légzés, etetési nehézség, hányás.
• Újszülöttek speciális tünetei: Aluszékonyság, gyenge aktivitás, légzéskimaradás (apnoe), cianózis (elkékülés).

Szövődmények: Tüdőgyulladás, bronchiolitis, légzési nehézségek, oxigénhiány, fokozott asztmakockázat későbbi életkorban.

Terjedés: Cseppfertőzéssel (köhögés, tüsszentés) és közvetlen érintkezéssel (fertőzött felületek) terjed. A vírus már a tünetek megjelenése előtt is fertőző lehet.

Kezelés: Nincs célzott vírusellenes gyógyszer. Tüneti kezelés (lázcsillapítás, orrtisztítás, folyadékpótlás). Súlyos esetekben kórházi ellátás, oxigénterápia, infúzió. Antibiotikum csak bakteriális felülfertőzés esetén indokolt.

Megelőzés: Higiéniai szabályok (kézmosás), fertőzött személyekkel való kontaktus kerülése, beteg gyermekek távol tartása közösségből. Magas kockázatú csoportok számára Palivizumab nevű monoklonális antitest terápia elérhető.

Húgyúti fertőzések

Az első fertőzés előfordulása az első életév előtt, csecsemőkorban a leggyakoribb. Fiúknál gyakrabban fordul elő a vesemedence-gyulladás egyéves életkor alatt. Az első cystitis, húgyhólyaghurut elsősorban 2-6 éves leányok között jelentkezik. A csecsemőkori húgyúti gyulladásra fejlődési rendellenességek hajlamosítanak, melyek a vizelet szabad áramlását akadályozzák már a magzati életben.

Az első húgyúti fertőzést 80-90%-ban E. coli baktérium okozza. Ritkábban, 10-20%-ban Klebsiella vagy Proteus csoportba tartozó baktériumok szerepelnek kórokozóként. Vesemedence-gyulladás - magasabb húgyutakat, a veseparenchymát érintő gyulladás. Vezető tünete a láz, elesettség, derékfájdalom, kifejezett gyulladásos tünetek, magas vérsejtsüllyedés, CRP-pozitivitás, vizeletkoncentrálási képtelenség. Csecsemőkorban teljesen tünetszegény lehet a húgyúti gyulladás, de véráramfertőzéssel (szepszis) is indulhat.

Az ismételt vesemedence-gyulladás legtöbbször már nem típusosan indul. Tekintettel, hogy a legtöbb húgyúti gyulladás fiatalkorban, csecsemő- és kisdedkorban jelentkezik, s nem minden esetben vesszük észre, a későbbi nem típusos recidívánál már vesehegesedést is észlelhetünk. A recidíva lehetősége nagy. Egy éven belül 30%, öt éven belül 50%. A fiúknál a recidíva aránya kisebb, 15-20%.

Teljes gyógyulás után egy évig alapgondozása indokolt. Havonta és lázas betegségek esetén vizeletvizsgálatot kell végezni. Antibiotikum 1-3 hétig, illetve a tünetek megszűntéig. Tartósabb kezelést kap, akinek valamilyen hajlamosítótényezője van. Gyógyulás után gondozás 2 évig. A gyermekkori húgyúti fertőzések 20%-ában krónikus vesekárosodás, magas vérnyomás, később terhességi komplikációk alakulhatnak ki.

Egyéb gyakori gyermekbetegségek

A csecsemő később is folyamatosan találkozik a külvilág addig idegen anyagaival, kórokozóival, amire az immunrendszere válaszol. A pár hónapos gyermekek fokozattan ki vannak téve a tokos baktériumok (Meningococcus, Hib, Pneumococcus) által okozott fertőzéseknek, valamint az RSV-fertőzésnek, az influenzának és a vírusos eredetű gyomor-bél rendszeri fertőzéseknek.

Az alábbi táblázat néhány gyakori gyermekbetegséget és azok főbb jellemzőit foglalja össze:

tags: #ujszulott #virus #bakterium