A kisgyermekgondozó, -nevelő kiemelkedő szerepet játszik a legkisebbek, az újszülöttkortól hároméves korig terjedő korosztály gondozásában és nevelésében. Munkáját speciális gyermekintézményekben (pl. bölcsőde, mini bölcsőde, családi bölcsőde, munkahelyi bölcsőde, alternatív napközbeni ellátás) végzi, ahol a gyermekek napirendjét a szükségleteik figyelembevételével követi. A kisgyermekgondozó, -nevelő elsődleges feladata a kisgyermekek testi és pszichés szükségleteinek kielégítése, valamint a harmonikus fejlődésük támogatása.
A kisgyermeknevelő képzése és kompetenciái
A kisgyermekgondozó, -nevelő szakma a szociális ágazat 5 éves technikumi képzésén sajátítható el. A képzés első két éve a szociális ágazati alapoktatást foglalja magába, ami írásbeli és gyakorlati ágazati alapvizsgával zárul. A képzés része a 200 óra egybefüggő szakmai gyakorlat, melyet a 12. évfolyamon teljesítenek a diákok. A képzés érettségivel és szakmai vizsgával zárul.
A képzés célja csecsemő- és kisgyermeknevelők képzése, akik tudásukat, képességeiket és attitűdjeiket tekintve alkalmasak a három év alatti gyermekek testi és pszichés szükségleteinek kielégítésére, nevelésére, fejlődésének segítésére. Átlátják a kisgyermeknevelés rendszerét, képesek a bölcsődében és más, a három év alatti korosztályt nevelő intézményben a kisgyermeknevelői feladatokat a szakmai kompetenciájuk alapján elvárható autonómiával és felelősséggel ellátni. Képesek a szakmai innovációra, a társadalmi szerepvállalásra, a folyamatos megújulásra és fejlődésre.
Olyan pedagógiai szakember, aki fejlesztési és nevelési módszerek alkalmazásával a csecsemő kortól a 3 (legfeljebb 5) éves korig terjedő életszakaszban ellátásra szoruló csecsemők és kisgyermekek gondozását és fejlesztését képes ellátni. Komplex gondozási, pedagógiai, pszichológiai, egészségügyi ismeretek birtokában segíti a korosztály egészséges testi, érzelmi, kapcsolati és beszédkészségének, illetve értelmi képességeinek a fejlődését, szocializációját, valamint támogatja a kisgyermekes családok nevelési tevékenységét.
A kisgyermeknevelő feladata, hogy olyan derűs, biztonságos légkört teremtsen, ahol a gyermekek jól érzik magukat, lehetőséget kapnak a társas kapcsolatok megtapasztalására, a közös élményekre. A gyermek a játékon keresztül ismerkedik a világgal, olyan környezetet kell köré teremteni, melyben tevékenykedhet, felfedezhet, hogy ismereteit gyarapítsa.
A tanulmányaid során intézményenként eltérően 15-18 kredit értékben szerezhetsz olyan specializációs ismereteket, amelyek az intézményes kisgyermekellátás, innováció a kisgyermeknevelés területén, a családi nevelés támogatása, gyermekvédelem, a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek nevelése, művészeti nevelés kisgyermekkorban, kora gyermekkor és idegen nyelv, inter- és multikulturális nevelés területeken nyújtanak többlet tudást.
A szakmai gyakorlat ebben a képzésben 30 kreditet ér, vagyis egy teljes félévnyi kreditnek felel meg. A szakmai gyakorlat részét képezik a csoportos és egyéni intézményi gyakorlatok és ezek elemzése, dokumentálása, valamint az összefüggő komplex gyakorlat. Az összefüggő komplex szakmai gyakorlat időtartama a képzés utolsó évében legalább 6 hét, mely megbontható oly módon, hogy az egyes szakaszok 2 hétnél rövidebbek nem lehetnek. A komplex szakmai gyakorlat csak bölcsődében, mini bölcsődében teljesíthető.
A csecsemő- és kisgyermeknevelő szakember feladata a három év alatti gyermekek testi és pszichés szükségleteinek kielégítése, nevelése, fejlődésének segítése. Ezzel a végzettséggel a leggyakrabban betöltött munkakörök a csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvodapedagógus, a szociális segítő, a szociális gondozó, az általános irodai adminisztrátor és a gyermekfelügyelő, dajka.
A kisgyermeknevelő képzése olyan intézményekben is elérhető, ahol korábban csak középfokú végzettséggel dolgoztak. A koragyermekkori nevelés és fejlesztés jelentősége egyre erőteljesebb társadalmi és képzési támogatást kap.
A bölcsődei nevelés és gondozás fontossága
A bölcsőde célja, hogy az ún. napközbeni ellátás keretében biztosítsa a 20 hetes-3 éves korosztály felügyeletét, gondozását, nevelését. A bölcsődében rendkívül fontos a szülővel való bizalmi, partneri kapcsolat kialakítása a gyermek harmonikus fejlődéséhez. A szülő ismeri a legjobban a gyermeket, ő tudja azokat az ismereteket a gyermekről átadni a kisgyermeknevelőnek, melyek az egyéni bánásmód kialakításához szükségesek.
A bölcsődében törekszünk arra, hogy az életkornak megfelelő, változatos és minél egészségesebb ételeket adjunk a gyerekeknek. Nagy hangsúlyt fektetünk a szabad levegőn tartózkodásra, a mozgásra, a mozgásfejlesztésre. Az egészségnevelés az egyén egészséges életmód felé való irányítása. Megtanítani, megmutatni azt, hogy mit tehet az egészsége, és a betegségek megelőzése érdekében. Az egészségnevelés a családban kezdődik, majd a közösség, a kortársak, a média is befolyásolja. A bölcsődében igyekszünk megismertetni a gyermekeket a helyes kultúrhigiénés szokásokkal, és a prevenciós feladatokba bevonunk gyermekorvost, gyermekfogszakorvost is.
A koragyermekkori fejlesztés nemzetközi háttere
Az OECD országokban egyre növekvő politikai figyelem irányul a kisgyermeknevelésre, gondozásra, a gyermekek tanulására. A gyermekek napközbeni ellátását (bölcsőde, családi napközi) és az óvodai nevelést nem csak a női munkaerő-piaci esélyegyenlőség egyik feltételének tartják, hanem a gyermek szempontjából az egész életen át tartó tanulás megalapozásának tekintik a korai fejlődési szakaszt.
Az OECD Oktatási Bizottsága 1998-ban indította útjára „A kisgyermekkori nevelés és gondozás szakmapolitikájának tematikus vizsgálatát” (Thematic Review of Early Childhood Education and Care [ECEC] Policy). A vizsgálat kitér az iskolaköteles életkornál fiatalabb gyermekek számára létrehozott valamennyi nevelési és ellátási formára. Az áttekintés születéstől az iskolaköteles korig kíséri figyelemmel a gyermekeket. Dokumentálja a kisgyermekellátás és -nevelés megvalósításának változatosságát, elemzi a témával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, és javaslatokat fogalmaz meg az adott társadalmi-gazdasági környezetben alkalmazható fejlesztésekre vonatkozóan.
1996-ban az OECD oktatási miniszteri találkozó témája Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása volt. A miniszteri értekezlet zárónyilatkozata elsődleges célként jelölte meg a kisgyermekellátás és -nevelés színvonalának és hozzáférhetőségének javítását, a családokkal való szoros együttműködést. A miniszterek leszögezték, hogy az egész életen át tartó tanulás nem az iskoláskorral kezdődik, és elismerték a kisgyermekkori gondozásnak és nevelésnek az egész életen át tartó tanulás megalapozásában való fontosságát.
A korai életévek fejlődése
A csecsemő zavartalan fejlődésének egyik alapvető feltétele az életkornak megfelelő tartalmú alvás. Az újszülött naponta 20-23 órát is alszik, ez az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, fél évesen 16-18 óra, egyévesen 12-14 óra. Egyéni különbségek is mutatkoznak az alvás tartalmát, mélységét, szakaszosságát illetően, viszont minden esetben ki kell alakítani egy rutint.
A baba első levegőztetésének időpontja függ az évszaktól, időjárástól és születésének idejétől, (koraszülött babákat később javasolt). A nyári és átmeneti évszakokban (tavasz, ősz) a levegőztetést kéthetes kortól javasolt megkezdeni, a téli hónapokban pedig 4 hetes korban. A gyermek ruházata legyen mindig a hőmérsékletnek megfelelő, ne öltöztessük túl a gyermeket. Figyeljük meg melege van e vagy fázik esetleg. Ezt a tarkóhoz benyúlva tudjuk könnyen ellenőrizni.
Amikor a köldökcsonk kezd száradni és a seb gyógyul, a köldökcsonk leesik, helyét minden pelenkacserénél ellenőrizni kell mindaddig, amíg váladékozik a seb. Ritkán előfordulhat, hogy a köldökcsonk nehezen szárad, vagy a seb begyullad. Ha mégis abban az esetben steril fiziológiás sóoldattal átitatott steril gézlappal javasolt eltávolítani, megtisztítani. A tisztítást követően Octenisept oldattal javasolt fertőtleníteni.
Mossunk kezet. Készítsünk oda minden szükséges kelléket, mielőtt elkezdenénk a műveletet, mert pelenkázás közben nem hagyhatjuk magára a babát. Tisztába tételkor törlőkendővel törüljük tisztára a baba bőrét. A vízszint ne legyen túl magas , a hőmérséklet kb. Tegyük be a kádba, az egyik karunkkal a fejét és a nyakát támasztjuk meg úgy, hogy közben az egyik hóna alatt tartjuk. A másik kezünkkel pedig mosd meg a babát.
Fejlődési szakaszok
- 0-3 hónapos kor: Háton fekvésben instabil, feje egyik oldalon nyugszik, innen időnként átfordítja a másik oldalra. A karok és a lábak flexióban, a kezek többször ökölben. Hason fekve, feje az egyik oldalon, karok és lábak is hajlítva.
- 3-6 hónapos kor: Háton fekve, feje oldalt van, gyakran hátrafordítja, középen esetleg néhány másodpercig megtartja. A karok és lábak továbbra is hajlított helyzetűek, az ökölben is tartott kezek többször kinyílnak. Hason fekve, fejét fordítja, rövid időre középen megemeli, vállai is elemelkednek. A látóterében mozgó személyt tekintetével követi, arcot, tárgyat 180 fokban követ horizontálisan, vertikális követés is kiváltható. Az időszak végére kezeit fixálja, összefogja, a kézbe adott csörgőt erősen szorítva, mérsékelt nem koordinált mozdulatokkal rázza.
- 6-9 hónapos kor: Háton fekve, fejét szabadon és gyakran forgatja. Fejét igyekszik már középen is tartani. Ökölben tartott kezei érintésre kinyílnak, és a belehelyezett tárgyat megszorítva, koordinálatlanul mozgatja, majd elengedi. Hason fekve fejét emeli, vállai általában elemelkednek, és az alkar egész felületén támaszkodik, körbe tekint.
- 9-12 hónapos kor: Háton fekve, feje középen, időnként oldalára fordul, kezeit maga elé hozza, nézegeti. Karjaiban a flexiós tónus lassan normalizálódik, így a kar és a kéz szabaddá válik a nyúlásra és fogásra. Megkeresi a hangforrást, nyúl, és megfogja a látóterébe kerülő tárgyakat, orálisan, taktilisan és vizuálisan explorálja a mellé esett, kezével elérhető csörgőt, felveszi azt,kezével megfogja lábát, combját és térdét. Célirányos mozdulatokkal megszabadul a fejére rakott kendőtől. Anyja ruháját, haját húzza, hangosan kacag, hívószóra odafordul. Gőgicsélésben 2-3 összekapcsolt hangot ismételget, tükörképére Vizuális újdonságpreferencia megjelenése különböző színű, formájú, méretű, mozgású tárgyakra, többdimenziós alakzatokra (az ismerős és az ismeretlen inger több dimenzióban különbözik egymástól, pl.: méret, alkotóelemek száma, fekete-fehér aránya).
- 1 éves kortól: Háton fekve stabil, a felé nyújtott tárgyért nyúl, két kezét összefogja, hosszasan nézegeti. Gyakran az oldalára fordul, s ez már időnként célirányosan történik. Hason fekve tenyereire támaszkodik, jobb és bal tenyerére tudja helyezni a súlya nagy részét, így próbál szabaddá váló kezével játszani, előre nyúlni.
- 12-18 hónapos kor: Háton fekve stabil, kezével lábait megfogja, tapogatja. Tárgy után nyúl, utána fordul és megragadja, rázza, szájába veszi. Hason magasan feltámaszkodik, gyakran a lábait maga alá húzza, tolja magát előre vagy hátra.
- 18-24 hónapos kor: Biztonsággal fordul minden irányban. A játékokat egyik kézből átveszi a másikba. Tárgyak földre dobálásával játszik, két tárgyat egymáshoz ütöget, leesett, elgurult tárgyat keresi, lábát szájába veszi. Gagyog, néhány jól felismerhető szótagot képez, az időszak végére egy-egy ciklikus szót ejt. Szóbeli instrukcióra kukucsjátékban vesz részt. Az időszak végére néhány megszokott szóra reagál. Utánozza a felnőtt szokásos érzelemmel töltött gesztusait (tapsitapsi, pá-pá).
- 2-3 éves kor: Forog, kúszik, négykézlábra áll, mászó mozdulatokat tesz, de gyakran lehuppan. Forog, kúszik, mászik, felül, támasz nélkül ül, és szívesen játszik ülve. Túlnyomó részt mászva közlekedik, de minden adandó alkalommal felkapaszkodik. Álló helyzetből lehajol egy játékért, tárgyat ledob. Tárgyakat kiszed, esetenként visszarak. A tiltást megérti, a tiltott cselekvést abbahagyja. Felszólításra vagy gesztusra odaadja a nála levő tárgyat. Állásba felkapaszkodik, bútor mellett oldalaz. Időnként a támaszt elengedve is megáll. Állásból letérdel, leül. Segítségével jár. Az önálló járás kialakulása. Eleinte két kézzel kapaszkodik, majd egyik kezével, aztán egykét lépést önállóan megtesz. Később hosszabb távokat is megtesz járva. A lépcsőn négykézláb közlekedik. Segítség nélkül feláll, leül, a bútorokról leereszkedik, és megpróbál felmászni rájuk.
Főbb nevelési területek és módszerei
A kisgyermek fejlődéséhez alapvető feltétel a kisgyermeknevelő elfogadó, empatikus, hiteles nevelői magatartása. A bölcsődei nevelésben figyelembe kell venni a kisgyermek spontán érésének, egyéni fejlődésének ütemét, a pillanatnyi fizikai és pszichés állapotát, kompetenciáját, nemzetiségi/etnikai, kulturális és vallási hovatartozását. A fejlődés ütemét mindig magához a gyermekhez viszonyítva kell megítélni.
A gondozási helyzetek megvalósulása során a nevelésnek és a gondozásnak elválaszthatatlan egységet kell alkotnia. A gondozás minden helyzetében nevelés folyik, a nevelés helyzetei, lehetőségei nem korlátozódhatnak a gondozási helyzetekre. A fiziológiás szükségletek kielégítése megteremti a magasabb rendű szükségletek kielégítésének feltételeit.
A korai életévekben alapozódnak meg a kognitív, érzelmi és társas kompetenciák, ezért támogatásuk kiemelt jelentőséggel bír a bölcsődei nevelésben. Biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy a kisgyermek a játékon, a gondozási helyzeteken és egyéb tevékenységeken keresztül ismeretekhez, élményekhez, tapasztalatokhoz jusson, átélhesse a spontán tanulás örömét, megerősödjön benne a világ megismerésének vágya. Kíváncsiságának fenntartásával, pozitív visszajelzések biztosításával segíteni kell önálló kezdeményezéseit, megteremtve ezáltal az egész életen át tartó tanulás igényének, folyamatának biztos alapjait.
Főbb nevelési területek és módszerei: beszéd- és játéktevékenység, ének-zene, mozgásos és alkotótevékenységek, mese, vers, báb.